D�h�s vagyok magamra, ami�rt ilyen k�nnyen kij�tszott.
De, m�g ha sejtem is el�re, hogy k�pes itt tartani, am�g �, Merlin tudja, hov� megy, �s mit fog csin�lni, akkor sem tehettem volna t�l sokat. Ha tudja, mi t�rt�nt, akkor viszont vagy az�rt tart itt, mert meg akarja akad�lyozni, hogy b�rmit is tegyek, vagy �nfej�en eld�nt�tte, hogy maga r�zza helyre az eg�szet. Ez nem igazs�gos!
El�sz�r tot�l p�nikba esek, �s csak t�r�m a fejem, hogyan t�rhetek vissza min�l el�bb Roxfortba, m�r nem is Sanders miatt, az m�r pisk�ta probl�m�nak t�nik ahhoz k�pest, mi t�rt�nhet kett�j�k k�z�tt. �pp ez az, amit minden�ron el akartam ker�lni!
Felkutatom az eg�sz h�zat hopp-por ut�n. Egyszer�en k�ptelens�g, hogy ne legyen valahol! �tt�rom a szekr�nyeket, fi�kokat, de a legt�bbj�ben lev�lpap�rokon, �s r�gi jegyzeteken k�v�l semmit sem tal�lok. Minden holmi olyan, mint amihez �vtizedek �ta nem ny�lt senki. �s egy p�r �ra m�lva m�r vacogok a hidegt�l, pedig a kandall� be van f�tve, csak a falak, meg a sok�vi lakatlans�g miatt van m�g mindig ilyen h�v�s. Kinyitom az egyik ruh�sszekr�nyt, �s kisebb v�logat�s ut�n el�h�zok bel�le egy melegnek t�n� fekete pul�vert.
Nem tudom, mit fog hozz� sz�lni, de akkor is felveszem. A konyh�ban is k�rben�zek, tal�lok te�nak val� f�vet, meg n�mi ennival�t, vizet forralok, azt�n bevackolom magam az egyik sz�kre, �s t�n�dve hozz�l�tok a reggelimhez.
Nincs ideges�t�bb dolog a v�rakoz�sn�l, f�leg ha tudod, valami t�rt�nik, �s te nem lehetsz jelen. Eg�szen vad elk�pzel�sek jutnak eszembe, �s j� el�re eld�nt�m, hogyha visszat�r, kegyetlen�l le fogom szidni. Ezt egyszer�en nem teheti meg velem.
Azt�n hirtelen bevillan az agyamba, hogy mi van, ha baja esik? Mi van, ha valami visszaford�thatatlan marhas�got csin�l? Elmegy az �tv�gyam, �s er�teljesen eltolom magamt�l a t�ny�rt.
M�r �lni sem b�rok. Tiszta idegbaj az eg�sz.
Gy�tr�m magam, belegondolok a legrosszabba is, �s r�j�v�k, hogy az nem t�rt�nhet meg, mert akkor nekem t�nyleg nincs kedvem tov�bb �lni, �s ez olyan borzaszt� �rz�s, amit nem k�v�nok senkinek.
Teljesen hom�lyosak lesznek a szemeim, �s pr�b�lom elhessegetni m�g a gondolatot is. Perselus nem h�lye, tud mag�ra vigy�zni. �s nem kock�ztatna mindent �rzelmi alapon.
Ugye nem?
Azt�n eszembe jut, hogy mit csin�lunk mi val�j�ban ketten m�r h�napok �ta, �s tudom is a v�laszt.
M�g egy tettlegess�gi roham, csak most a konyhaszekr�ny fi�kjaiban, h�tha itt tal�lok valamit. Egy var�zsl� h�z�ban kell lennie valamif�le eszk�znek, ha s�rg�sen akar t�vozni. Azt�n k�vetkezik a f�rd�, ugyanilyen sikerrel. A legk�ts�gbeesettebb �tletem, hogy tal�n vannak itt szomsz�dok, hogy k�rhetn�k t�l�k hopp-port. �s ha nem var�zsl�k? De Perselusr�l nem tudom elk�pzelni, hogy mugli k�rny�ken n�tt volna fel.
De hogyan �ll�tsak be? Nem ismernek, azt sem tudj�k, ki vagyok, r�ad�sul nem besz�lem a nyelvet, �s meg sem tudn�m magyar�zni, mit akarok.
�s ez �gy megy �r�kon kereszt�l.
V�g�l m�r annyira felh�zom magam, hogy k�ptelen vagyok vil�gosan gondolkodni. Visszam�szok az �gyba, �s egy pontot kisz�rva magamnak b�mulok, am�g m�r nem l�tok semmi m�st, csak egy l�ktet�, s�t�t lyukat.


***

Nem tudom, mire �bredek. Mert cs�nd van, csak a m�la, halv�ny f�ny gar�zd�lkodik itt nekem a szob�ban. De melegem van, �s a nyakamig h�zott takar� biztosan nem az �n m�vem.
M�g mindig �ssze vagyok g�mb�ly�dve, mint elalv�s el�tt, s mikor megpr�b�lom kiny�jtani a l�baimat, egy ar�nylag puha valamibe �tk�z�m. A gerincemig hatol a r�m�let, �s �gy h�zom vissza, hogy k�zben k�pes vagyok ak�r ugrani is, az �gy m�sik v�g�ig.

- �n vagyok! Nyugodj meg! – Belekapaszkodik a l�bamba, �s visszah�z.

K�s� b�nat, ebgondolat, de most megfojtom. Hogy lehet valaki ilyen?
Els�re m�g �r�lni is elfelejtek neki, holott p�r �r�ja �sszetett kezekkel im�dkoztam, hogy ne essen baja, de most a m�reg mindenn�l fontosabb el�teret kap.

- Hogy tehetted ezt velem? – ord�tom teljes t�d�b�l, majd egy lend�lettel r�ugrok, hogy agyoncsapjam.

K�nyelmesen t�ri a vet�d�semet, �s m�g csak ellen sem �ll. Hagyja, hogy hanyatt d�ntsem az �gyon, �s f�l�kerekedve, k�zvetlen k�zelr�l szuszogjak az arc�ba.
Hal�los nyugalommal n�zeget. Azt�n f�l k�zzel a tark�m ut�n ny�l, �s a fesz�l� testtart�som ellen�re k�zelebb er�ltet mag�hoz. Egy�ltal�n nem veszi komolyan a szigor� tekintetemet, ami szerintem akkor is fel�r az � „c�ges arcviselet�vel”. R�lehel az ajkamra, az �v�i k�z� veszi. Cir�gat egy kicsit vel�k, majd a kezeit a h�tamon v�gigcs�sztatva meg�llapodik a h�ts�mon, �s m�g k�zelebb von. �rzem a d�rzs�l�d� ujjait, ahogy mer�szebben mozdulnak al�m, a sz�tvetett t�rdeim miatt nem is nagyon van akad�lya, hogy kedv�re �lvezkedhessen. S b�r a nadr�gom el�g vaskos �s szoros, az�rt a tenyer�b�l �rad� h�t igaz�n j�l �rzem, s a mozdulatai ut�n hagyott hideget is.

- Izgult�l? – suttogja a sz�mba.

Becsukom a szemem, s csak b�lintok v�laszul. Kicsit kezd lenyugodni a ver�bfi�ka m�dra ugr�l� sz�vem. Kis�pr�m a hajsz�lakat az arc�b�l, �s olyan szorosan szor�tom a nyak�t magamhoz, hogy lehet, hogy m�gis siker�l az a spont�n fojtogat�si akci�. M�g j�les�en f�jtatok a f�l�be, azt�n eszembe jut az eg�sz istenverte cirkusz, �s lemerevedve visszatorn�zom magam f�l�.

- Mi volt?

Nem v�laszol, el�sz�r csak k�t ujjal k�rbesim�tja a f�lcimp�mat, azt�n az �ll�t er�sen a nyak�nak veti, hogy rendesen a szemembe tudjon n�zni.

- Kital�ltam valamit.

Nem tudom leplezni a megk�nnyebb�l�semet, kicsit meg is roggyanok.

- Att�l f�ltem, nem tudod magad t�rt�ztetni, �s h�lyes�get csin�lsz.

- �n sosem csin�lok h�lyes�get, Mr. Potter! – jav�t ki ep�sen. – Egy�bk�nt az�rt m�g sz�molunk, hogy nem sz�lt�l nekem. Nem is tudom, mit k�pzelt�l?

- Az�rt is sz�molunk, hogy belet�rt�l a fejembe, am�g… tudod. Mikor szoksz le r�la, hogy ilyen ut�latos m�don v�jk�lj bennem?

Gonosz, nagyon gonosz vigyor.

- Akad�lyozd meg. De figyelmeztetlek, p�r �vig szerintem a potenci�m m�g eg�sz j�l b�rja – teszi hozz�, m�r er�sen a nevet�si inger hat�r�n.

Vicsorgok, de a hozz�f�znival�m beleg�zolna az �tkozott mardek�ros lelk�be, �gyhogy ink�bb nem mondok semmit. B�rom, mikor 35 �ves fejjel j�tssza itt nekem az �reget.

- Komolyra ford�tva. V�gig kell gondolnunk egy p�r dolgot, amire alkalmasabb id�pontot nem tal�ltam a ma est�n�l. Ann�l is ink�bb, hogy nincs sok id�nk.

- Nem maradhatok itt! Ha �l az az �llat, �s �n nem teszem meg, amire utas�tott, bossz�t fog �llni valakin. Meg�g�rte, �s ez be is fogja tartani!

Magasra rep�lnek a szem�ld�kei, j�t�kosan az orromra p�ttyint az ujj�val.

- Azt hitted, hogy meg�l�m?

- Jaj, hagyd m�r ezt abba! - El�t�m a kez�t.

- El�sz�r is nyugodj meg. – T�rgyilagosan �tfogja mindk�t csukl�m, �s a mellkas�ra helyezi. – T�lbecs�lted az ember�nket. Ma elmentem, �s megn�ztem magamnak. Gondold v�gig, mi van a kez�ben, �s mi az, amit csak �gy hangoztat. Tudjuk, hogy vizsg�latot folytatnak Roxfortban, a di�kok k�z�tti erk�lcstelen magatart�s miatt, ami egy darab sz�l�i feljelent�s miatt t�rt�nhetett meg. A pletyka az �nmag�ban m�g nem bizony�t�k. Ezen nem tudunk v�ltoztatni, igaz?

B�lintok.

- Rendben. Folytatom. A Miniszt�rium r�g�ta feni m�r a fog�t Roxfortra, mivelhogy nincs el�g politikai befoly�suk �s r�l�t�suk, �s ez egy kiv�l� alkalom arra, hogy Albust elt�vol�ts�k az igazgat�i sz�kb�l. Ez is t�ny, �s �pp ez�rt t�rekedni kell arra, hogy maga az iskola tiszt�n l�pjen ki az eg�szb�l. De ez szint�n f�ggetlen a mi aljas zsarol� bar�tunkt�l. Igaz?

�jabb b�lint�s.

- N�zz�k, mi van m�g. B�rmit is �rnak r�lad az �js�gok, pusmognak a h�tad m�g�tt a t�bbiek, ez m�g nem ok arra, hogy t�nkretedd magad. Minden csoda h�rom napig tart, �s ezt tartsd szem el�tt. �s most j�n a neheze. Viszont miel�tt belekezdek, m�g meg kell �g�rned nekem valamit.

- Mit?

�jabb �llhatatos n�z�s. De most a komolyabbik fajt�b�l. Fogja a kezem, �s nagyon szigor�an a mag��ba szor�tva a sz�vemhez emeli.

- Rem�ltem, hogy meg�szom minden cerem�nia n�lk�l, de ma volt id�m gondolkodni rajta eleget, �s ami a fejedben tapasztalt �sszevisszas�got illeti, nem sok rem�nyt l�tok r�, hogy e n�lk�l is felfogd v�gre, �s t�l�lj�k ezt az �vet. M�rpedig �n szeretek hossz� t�vra tervezni. Sz�val, Harry James Potter! �n, Perselus Tobias Piton, ezennel felk�rlek, hogy amennyiben akaratoddal egyezik, �s azt tudatod teljes birtok�ban, semmilyen k�ls� r�hat�s �s k�nyszer�t�s n�lk�l elfogadod, l�gy a t�rsam testben �s l�lekben egyar�nt, v�r a v�rben, �let az �letben, m�g az javadat szolg�lja, seg�t �s �v, s am�g hal�l vagy �letedet vesz�lyeztet� veszedelem el nem v�laszt. J�l gondold meg, mit v�laszolsz, mert ez az utols� es�lyed, hogy szabadulj t�lem. Ha igennel v�laszolsz, nincs t�bb mag�nakci�, letye-fetye Zambinivel, Finnigannel, vagy b�rki m�ssal, nincs t�bb �lelkez�s a folyos�n, az Isten szerelm�re, a szemem el�tt! Nincs titkos sz�kd�s�s Roxmortsba, meg az �rd�g tudja, hov�! Nem szenvedsz nekem titokban, nem vereted meg magad senkivel. Mert, ha megtudom, �s hidd el nekem, hogy megtudom, foglak, idecipellek, bez�rlak a pinc�be, �s azut�n csak akkor fogsz embert l�tni, ha �n j�v�k el hozz�d, hogy teljes�thesd a h�zast�rsi k�telezetts�geidet.

A felv�zolt kil�t�sok �s felsorakoztatott �rvek k�z�l nekem legink�bb az eleje maradt meg a fejemben. De az olyan �lesen �s tiszt�n, hogy egy�b mondanival� n�lk�l, vadul a nyak�ba vetem magam, �s m�g az ellen sincs kifog�som, hogy k�zben valahogy maga al� gy�r, �s miut�n megint megharap, �s sz�rakozottan simogatja a felh�zott pul�ver alatt a hasamat, nagyon komoly n�z�ssel suttogja:

- Majd egyszer, mikor �rettebb leszel, �tkozni fogsz �rte. �nz� dolog a r�szemr�l ilyet tenni, �s cs�ppet sem tisztess�ges. Most m�g nem �rtheted meg.

- Nem igaz. Tudom, hogy mit akarok.

- Vagy csak azt hiszed. Naiv vagy, aki alig �lt m�g, �s fogalmad sincs, mi minden v�rhat m�g r�d az �letben. De �n v�llalom, hogy egy h�tpr�b�s gazember m�dj�ra addig cs�rtem-csavartam k�r�l�tted a p�r�zt, am�g sz�pen bele nem dugtad a nyakacsk�dat.

- Nem �rdekel.

- Ha �rdekelne, sem tehetn�l ellene semmit.

Ink�bb az � nyak�ba b�jok be, �s �gy szippantok az illat�b�l egy keveset. Az oldal�ra fekszik, �s b�r nem l�tom, mert m�g mindig meg�lelgetve tart, tudom, valahol a szemk�zti falat b�mulja. Gondolkodik, �s hi�ba tudom, hogy sosem �rtem meg teljesen, annyit ki�rzek bel�le, hogy szomor�. Mi�rt szomor�?
Sok�ig feksz�nk �gy, �s nem sz�lunk egym�shoz.
Most nem az f�j, hogy att�l f�lek, nem szeretnek, hanem a tudat �s felel�ss�g, hogy igen. Ami eddig k�t r�teg k�v�ncsis�g, �s egy r�teg v�gy volt, az most �tvedlett sok-sok r�teg rem�nny�, �s egy, mindezt gondosan betakargat�, �vatosan vigy�z� burokk�. Aminek, ha elk�pzelem, b�borv�r�s sz�ne van. Kicsit bolyhos, mint egy finoman k�t�tt takar�, �s megnyugtat�, mint egy faluban b�g�, falakr�l visszaver�d� harangsz�.
Kicsit megszor�tja a v�llam, �s ahogy f�l k�ny�kre t�maszkodik, j�tszadozni kezd a kesze-kusza tincseimmel. Meglesem az arc�t. Furcsa arcot v�g. Olyat, mint aki �ppen menni k�sz�lne, de valami visszatartja. Megpihen egy pillanatra az �llcsontomn�l a keze, �s halkan fels�hajt.

- Nem volt�l t�vol a felt�telez�st�l, amikor azt hitted, hogy az�rt mentem el, hogy kiv�gezzem azt a senkih�zit.

M�g jobban fel� fordulok, hogy l�ssam is. Tudtam �n, hogy nagy a baj. Eg�szen k�l�n�snek tal�lom, hogy bevallja.

- �s? – k�rdem f�lve.

- Ha nincs m�g�ttem ennyi �v tapasztalat, �s az els� felindults�gom gy�z, biztosan megteszem. De, ha van valami, amit megtanultam, az az, hogy mindenkinek van rejtegetnival�ja. Titkai, olyan szennyese, amit nem sz�vesen t�r fel a nagyk�z�ns�g el�tt. �s elgondolkodtam. V�g�l is, mit tud �? Tudni v�li, hogy mi t�rt�nt aznap este a roxmortsi hotelszob�ban. De nincs r� bizony�t�ka. Csak �gy szerezhet, ha b�r�s�g el�tt kik�rdeznek t�ged, vagy valamelyik t�rsadat. Az id�nyer�r�l csak annyit tud, hogy haszn�lt�k.

Megmoccanok.

- De nekem azt mondta, hogy az id�nyer� haszn�lata…

- V�rj, hadd fejezzem be! Tal�n j�l gondolkodik, �s ki tud csikarni egy nyilv�nos, t�rv�nyes t�rgyal�st. Igazs�gsz�rumot itatnak veled, �s k�rdezni fognak. � nem teheti, mert ez esetben � lesz a v�d tan�ja. Teh�t valaki m�s fogja csin�lni. Legrosszabb esetben egy j� bar�tja, ismer�se, esetleg cinkosa. B�rmi konkr�tumot is fog k�rdezni az illet�, Veritaserum hat�sa alatt a legt�bb k�rd�sre azt fogod v�laszolni, hogy nem eml�kszel semmire. Mert ez az igazs�g. Nem a felt�telez�seidre fogsz hagyatkozni. Hanem az igazs�gra, mert ilyen a sz�rum hat�sa. Azt pedig tudjuk, hogy nincs val�s eml�ked.

- Tal�n.

- �s az id�nyer�. Minden, amit tud, az az, hogy t�bbsz�r is haszn�lt�k azokban a napokban. De sem azt, hogy kicsoda, sem azt, hogy mi okb�l haszn�lta, nem tudja. Csak felt�telez�s, hogy k�ze lehet hozz�d, vagy Finniganhez. Egyszer�en kev�s b�rminem� t�rgyal�si ind�tv�nyhoz a bizony�t�ka. N�lam volt ugyan, de csak felt�telesen. Mondhatom, hogy az igazgat�n�l letettem. Ak�r el is t�nhetett egy id�re a szerkezet. Sok a megv�laszolatlan k�rd�s, �s ez�rt furcs�llom, hogy csak �gy neki�llna, bizony�t�kok n�lk�l v�daskodni. Egyvalamihez �rt j�l, �s az a szagl�sz�s. Van egy olyan �rz�sem, hogy hamarosan t�bb inform�ci� lesz a birtok�ban. Addig fog kutakodni, am�g nem tal�l valamit. De m�g nincs, �s ezt kell kihaszn�lnunk.

- De az bizony�t�k, hogy te hoztad ki az id�nyer�t, �s nem vitted vissza. R�k�rdezhetnek, hogy mi�rt.

- Igen, r�k�rdezhetnek. De od�ig nem fogunk eljutni.

- De…

- Nem fogunk eljutni, �s tudod mi�rt? Mert val�j�ban a mi Sanders�nknek egy�ltal�n nem c�lja, hogy mindez t�rgyal�s el� ker�lj�n. Az csak a v�gs� megold�s.

- Nem �rtelek.

- Harry! Gondolkozz. Ha t�rgyal�sra ker�l a sor, nem csak t�ged vesznek el�. Mi lesz, ha kikotyogod, hogy � mit tett a megszerzett inform�ci�k�rt. Hogy megzsarolt, megf�leml�tett, lop�sra k�nyszer�tett, �s ki tudja, m�g mi j�r a fej�ben. Val�j�ban ennek az embernek nem az a c�lja, hogy igazs�got szolg�ltasson. Sokkal ink�bb valami m�s.

- �n nem tudom. Nekem is furcsa, de annyira… olyan egyenesen kinyilv�n�totta, hogy milyen m�lys�gesen megvet �s gy�l�l. Nem is tudod, miket mondott r�lam. Sz�val szerintem, csak el akar s�p�rni az �tb�l, �s ez�rt van ez az eg�sz.

- Szerintem pedig, te vagy a vil�g legnaivabb embere.

- Hm?

Elmosolyodik, �s a v�llamba temeti az arc�t. Onnan mormolja:

- Semmi, felejtsd el.

Kisz�rad a sz�m. �sszekucorodok egy gomb�cc�, �s megr�zk�dom. Mikor ilyeneket mond, annak a v�ge mindig az, hogy �n h�zom a r�videbbet.

- A saj�t gyenges�g�t ford�tjuk ellene – folytatja. - Azzal nem fog tudni mit kezdeni.

- Hogyan?

- Szorongasd meg a l�gy r�sz�t! – Rideg, kisz�m�tott szavak. Tudom, hogy nem egy egyszer� ember, �s ha nem is utalt volna r� annyiszor, akkor is lenn�nek elk�pzel�seim, hogy mire k�pes egy�bk�nt. El�g a szem�be n�zni. De most ott csap�dik valami a hangj�ban, ami a nyersess�gen t�l komolyan megr�m�t. – Tudod, hogyan kell csin�lni. Sz�letett tehets�ged van hozz�.

- De mit csin�ljak?

- Csak add magadat. Kicsit kevesebb fesz�lts�ggel. Legy�l olyan, amilyen �ltal�ban. Hisz�keny, j�tszd egy kicsit t�l az ostoba kisfi�t, hitesd el vele, hogy megr�m�lt�l, seg�ts�gre van sz�ks�ged, l�gy sz�tsz�rt, �rtatlan �s megl�tod, meglesz az eredm�ny. A t�bbit b�zd r�m.

Vagy �n vagyok nagyon h�lye, vagy � �rt f�lre valamit. Nagyon is bamb�n n�zhetek r�, mert hirtelen nevetni kezd, azt�n r�m telepszik, �s megpuszil a homlokomon.

- Ne f�lj, ott leszek a k�zelben. Ha esetleg eldurvuln�nak a dolgok. Meg kell szabadulni t�le, �rtalmatlann� tessz�k. �s ehhez nem kell felt�tlen�l gyilkoss�gba keveredni. Nem akarom, hogy v�r tapadjon a kez�nkh�z. Sosem birk�zn�l meg a tudattal. El fog kotr�dni innen, mert leleplezz�k.

- Te t�nyleg azt hiszed, hogy ez a rohad�k erre harapni fog?

- �, igen. – B�lint. – Semmi m�st nem akar. Csak, � ezt m�g nem tudja. �gy j�tszunk vele, ahogy � pr�b�lt meg j�tszani veled. De a legnagyobb el�ny�nk, hogy nem sejti, nem vagy egyed�l. �s ez�rt fel fog b�torodni.

- Csak tudod, mi ezzel a baj? Ma meg kellett volna tennem valamit. �s �n nem tettem. Szerinted, hogyan fog reag�lni? F�ltem Seamust. Megfenyegetett, hogyha nem engedelmeskedem, b�ntani fogja.

- Ne f�ltsd Finnigant. Gondoskodtam r�la, �s a t�bbiekr�l is. A k�zel�kbe sem fog jutni.

- Hogyan?

- Semmi k�l�n�s, csak egy ritka v�rus. Tudod milyenek ezek. Kit�r egy j�rv�ny, �s hirtelen karant�nba helyezik a fert�z�tteket. �s senkit sem engednek a k�zel�kbe.

- Tess�k? – Lefejtem magamr�l, �s fel�l�k az �gyon. – Mif�le v�rus?

- Semmi komoly. Enyhe m�rgez�s.

- … M�regkever�!

- Igen. De legal�bb �rt�k nem kell, hogy agg�dj. �s l�sd be, enn�l jobbat te sem tal�lhatt�l volna ki. Holnap �gyis meg fog keresni. Csin�ld, amit mondtam, ha k�r�se van, egyezz bele, hogy teljes�ted. Ha r�k�rdez, mi�rt nem tetted meg, amit tegnap k�rt, mondd, hogy t�ged is kivizsg�l�sra h�vattak. Nem volt r� id�d. Hazudj, hitesd el vele, hogy k�v�l�ll� okok miatt nem siker�lt. Azt�n csavard addig a dolgot, am�g kompromitt�l� helyzetbe nem ker�l, �s akkor lecsapunk r�. Semmit sem fog tudni tenni.

- �s, ha m�gis?

- Mire gondolsz?

- Ha nem d�l be a tr�kknek, ha �tl�t rajtam, ha �gy int�zi, hogy nem tudunk ellene semmit felhozni, �s b�r�s�g el� �ll�tanak, �s ha kider�l, hogy k�z�d is van hozz�m?

- Akkor gondban vagyunk.

Igen, �n is azt hiszem. Komoly gondban.

- Ez a fick� nem tiszta. Van valami a m�ltj�ban, ami nem tetszik. �s az eml�keidb�l �t�lve, a pillanatnyi meg�llap�t�som az, hogy a hatalmas ut�lata k�zepette az eg�sz lej�rat� kamp�ny c�lja egyvalami. – A mellkasomra b�k. – Ez itt. Viszont, ha minden �gy alakul, ahogy tervezem, akkor nem csak t�le szabadulunk meg. Az eg�sz vizsg�latnak v�ge lesz, mert az aurorjainknak jobb dolga is akad, minthogy Roxfortban szagl�sszanak.

- H�nyni fogok – jegyzem meg el�rel�t�an.

- Nem fogsz.


K�nny� azt mondani. Enn�l fur�bb �s k�tesebb �tletet m�g �letemben nem hallottam.
Ennek ellen�re nem mondok t�bb ellen�rvet, meg sem pr�b�lom. Sarkalatos sejt�seim is mind cserbenhagynak. Elny�lok, kicsit lust�s ny�jt�zkod�ssal, �s mikor �vatosan f�l�m hajol, �s fenem�d otthonosan a neki kedvez� helyre igaz�tja az �sszes v�gtagomat, majd magunkra h�zza a takar�t, m�g megk�rdezem:

- Kaphatok egy h�zi�llatot?

Megr�k�ny�dik. �rzem, ahogy megfesz�l hirtelen.

- Ezt m�g megbesz�lj�k.

- Szuper.

Most m�r vigyorgok, de neki ezt nem kell l�tnia.
Lassan alszunk el. Tal�n a legutols� nyugodt �jszak�nk. Nem zaklatom tov�bb, �s � sem engem. Csak hagyja, hogy elernyedjek, �s a szok�sos m�don, f�lig al�b�jva, egyszer�en elfelejtsek pislogni.


***


Visszat�r�s�nkkor olyannyira ideges vagyok, hogy m�g arr�l is megfelejtkezem, hogy vas�rnap van. A meglep�en nyugodt �s �res folyos�k l�tv�ny�n�l esik csak le, �s ennek k�l�n�sen �r�l�k.
Mind�ssze egy cs�ndes mosolyt v�ltunk, �s mindenki megy a maga �tj�ra.
Lenn�k b�r egy kicsivel nagyobb ura az indulataimnak, minden sokkal egyszer�bb lehetne. Azt is furcsa tudnom, hogy v�gigk�s�r a tekintet�vel, am�g elt�n�k a l�pcs�k ut�ni folyos�fordul�n�l, �s csak azut�n mozdul a pince ir�ny�ba. Ezek olyan apr�s�gok, amiket sehogyan sem tudok megszokni. �s egy�ltal�n nem az�rt, mert rosszul esnek, ink�bb mert fogalmam sincs hogyan kellene, illene lereag�lni. Visszaviselkedni, vagy mi.
Vagy az m�r baj, amikor ilyesmin t�r�m a fejem? �s hol van ett�l a t�ny, ami tegnap este t�rt�nt? Azok a mondatok.
Remus m�r v�rt. El�re elhat�rozom, hogy megk�sz�n�m neki, hogy kiv�telesen ilyen eln�z� volt. S miut�n megtettem, �s egy�ltal�n nem tal�ltam rossz hangulatban (fogalmam sincs, mit�l van �gy kivirulva), meg sem k�rdezi, mi�rt akarok vas�rnap a k�nyvt�rban g�rnyedni Hermion�val.
Tudom, szinte a zsigereimben �rzem, hogy k�zel vagyok a megold�shoz, �s hogy Perselusnak t�k�letesen igaza van. Sanders m�ltj�ban lehet valami, ami miatt ilyenn� v�lt.
A l�nyok lakr�sze el�tt szerencs�re m�g el tudok cs�pni egy kisl�nyt, aki hajland� sz�lni Hermion�nak, hogy v�rok r�. Egy id� ut�n v�g�l � is el�b�jik a festm�ny m�g�l, �s szembet�n� izgatotts�ggal int, hogy k�vessem.
A k�nyvt�r legh�ts� r�sz�ben foglalunk asztalt, ami felesleges cerem�ni�nak t�nik, mert szinte �res az eg�sz terem. Madam Cvikker az �r�kk� zabos �regl�ny, szok�sos ingerl�keny hangulata ellen�re most nem kezd el utas�t�sokat osztogatni a k�nyvek ir�nti tiszteletet hangs�lyozva.

- Ha k�rnek m�g valamit, h�tul leszek – sz�l, �s sokat sejtet� pillant�ssal v�gign�z Hermion�n. B�lint hozz�, mint aki meggy�z�d�tt a hirtelen j�tt felt�telez�sei fel�l, majd fel�m fordul, �s olyat tesz, amit�l m�g a sz�r is fel�ll a h�tamon. R�m mosolyog.

- Ennek meg mi baja? – Hermione idegesen megb�ki az oldalam.

- Fogalmam sincs.

- Hat �v alatt egyszer sem l�ttam mosolyogni.

- �n sem.

Kipakol a t�sk�j�b�l k�t alm�t, egy szendvicset �s egy halom mentolos cukrot. Azt�n el�vesz egy csomag tablett�t, �s bekap egyet. Csak kicsit n�zek r� �rtetlen�l.

- Beteg vagy?

- Nem. Ez csak vitamin. Vigy�znom kell az eg�szs�gemre, �s most, hogy kit�rt ez a v�rus, jobb f�lni, mint megijedni.

- Igaz. – Belepirulok. Mit is mondhatn�k.

- M�g Ron is elkapta.

- Ron? – ki�ltom csod�lkozva. – De � mi�rt?

- Szerinted a v�rus v�logat? – Megborzong. – Iszony� hasmen�st kapott, �s rajta m�g valami ki�t�sek is megjelentek. Seamus meg�szta egy komolyabb n�th�val. Szerencs�je volt.

- Ez egy igaz�n… gonosz v�rus. – Majdnem kit�r bel�lem a r�h�g�s.

- �n meg folyton �hes vagyok – magyar�zza, miut�n felkapja a szendvics�t, �s beleharap. – �v v�g�re olyan leszek, mint egy teh�n.

- Ink�bb, mint egy eg�szs�gt�l kicsattan� kismama.

Elh�zza a sz�j�t, de m�r egy�ltal�n nem olyan k�ts�gbeesett, mint p�r hete.

- Ezt n�zd! - k�t �vk�nyvet lebegtet az asztalunkhoz. – Tegnap este kicsit keresgettem. Term�szetesen tal�ltam is n�h�ny dolgot.

Fellapozza, �s a holl�h�tasok n�vsora k�z�tt r�mutat egy n�vre. A k�nyv fel� hajlok.

„Ralph Sanders. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegy�tek vel�k.”.

- Mi ez? – H�ledezve n�zem az id�zeteket a di�kok nevei mellett. Van mindenf�le, de a Sanders� kicsit hideg zuhanyk�nt �r.

- Ez amolyan hagyom�ny. Mikor valaki befejezi az iskol�t, �traval�ul egy id�zetet is �rnak a v�gz�s �vk�nyvbe a neve mell�. Csak figyelmess�g. Igyekeznek olyasmit �rni, ami jellemz� az illet�re, ami kifejez valamit a jellem�b�l, vagy az �rdekl�d�si k�r�b�l. Ha nem tudn�d, ez egy id�zet a Bibli�b�l.

- �s ki v�logatja ezeket az id�zeteket?

- Nem tudom. Gondolom a h�zvezet� tan�r, vagy egy di�k az oszt�lyb�l. L�nyeges ez?

Megr�zom a fejem. Hiszem, hogy nem.

- De igaz�b�l nem ez az �rdekes. – Tov�bblapoz, �s az �vk�nyv utols� lapjaiba ragasztott fot�kra mutat. – Figyelj, �s j�l n�zd meg �ket!

M�gikus fot�k. Els�re �n semmi k�l�n�set nem v�lek felfedezni benn�k. Egyszer� csoportk�pek, mosolyg�s di�kokkal, p�r tan�rral. N�melyik alak mozdul is. El�sz�r nem is ismerem fel a keresett szem�lyt rajtuk. Nem csoda, j� huszon�t- huszonh�t �vvel ezel�tt k�sz�lhettek. Azt�n az egyik k�pen r�ismerek. Nem a f�nyk�pez�g�pbe n�z, ahogyan a t�bbiek. Oldalra van ford�tva a feje. Tal�n ez�rt nem t�nt fel els�re.

- Ezt a m�sikat is n�zd meg – mutat Hermione a k�vetkez�re.

Hasonl� k�p, csak ez a szabadban k�sz�lt, a t� el�tt. Megtal�lom a h�ts� sorban.

- �s?

- �s? Figyeld meg a tekintet�t. L�tod, mit csin�l?

- Oldalra van ford�tva a feje.

- Pontosan. �s most n�zd meg itt alul a harmadikat. Ezen csak a fi�k vannak. L�tod?

- L�tom. Itt is oldalra n�z, csak most nem jobbra, hanem balra.

- Igen. De mit n�z?

- Nem mit. Kit. N�zd, milyen szomor� a tekintete.

Hermione egy ideig f�rk�szi az arcomat, de azt�n m�gsem mond semmit, kinyitja a k�vetkez� k�nyvet, �s k�zelebb von hozz�.

- Most j�n a java. Ez itt az �t�ves oszt�lytal�lkoz�kr�l k�sz�lt eml�kk�nyv. L�tod? Itt van Sanders, ez itt a feles�ge. Helyes n�. �s �llapotos. Az asztal, amelyikn�l �lnek, k�r�l van v�ve a volt oszt�lyt�rsaikkal. Egy�bk�nt a saj�t oszt�lyt�rs�t vette el. Emma Flint. Megtal�lod a tabl�n. Biztos, hogy � az.

- Mit mondt�l? – Hirtelen leveg�h�z sem jutok.

- J�l hallottad. Sanders a feles�ge r�v�n rokona Marcus Flintnek. Marcus apja, Sanders feles�g�nek az �ccse. – B�lint, �s kicsomagol egy cukork�t. – K�rsz egyet?

- Mi? Nem, k�sz. – Elgondolkodom. Eszembe jut az els� kihallgat�s. – Most m�r �rtem, mi�rt emlegette annyit Flintet. Vannak itt �sszefon�d�sok.

- De ez m�g nem minden. Ha jobban megn�zed a k�peket, l�thatod, hogy most is folyton figyel valakit. Nem lehet t�ls�gosan j�l kivenni, kicsod�t, de itt ez a fi�, l�tod? Ebben a z�ld ingben. Ez mindegyik k�pen ott van. �s r�ad�sul mindig abban az ir�nyban �ll, ahov� Sanders b�mul. Itt is, �s itt is. Lehet, hogy nem �t figyeli, de akkor is furcsa egybees�s.

Megn�zem magamnak egy kicsit k�zelebbr�l a k�pet. Sanders arca tele van gyanakv�ssal �s szomor�s�ggal. Mintha idegesnek t�nne. Azt�n megn�zem a feles�g�t. Grimaszol, �s a ter�t�ket b�mulja.

- El�g �rdekes – jegyzem meg. – Arra akarsz utalni, hogy k�ze lehetett ehhez a valakihez. De mit kezdjek �n ezzel?

- Semmit. A k�vetkez� eml�kk�nyv. T�z �vre r�. Egy�bk�nt hat �ve k�sz�lt. Itt van az id�k�zben megsz�letett fia. N�zd!

Kezembe veszem a k�nyvet. Barna haj�, barna szem� kisfi�. Semmi k�l�n�s. Ha csak az nem, hogy a ruh�ja nem szokv�nyos. Szmokingban van, �s feh�r ingben. De egy�b szokatlant nem l�tok.

- A sr�c k�r�lbel�l vel�nk egyid�s lehet. Nem tartod furcs�nak, hogy nem ismerj�k?

- Biztos nem ide j�r.

- Akkor hov�? Itt tanult anyja, apja, egy�rtelm� lenne, hogy � is ide nyer felv�telt.

- Nem tudom, Hermione. Fogalmam sincs.

- �n mondom neked, Harry, itt valami er�sen s�nt�t.

- Vannak m�g iskol�k. Tal�n egy�ni megfontol�sb�l m�shov� iratt�k be.

- �s tudod mi jutott az eszembe? Hogy esetleg az�rt nem ide ker�lt, mert nem �r�k�lt k�pess�get a sz�leit�l. Azt�n arra, hogy lehet, hogy valamiben nagyon tehets�ges volt, �s ez�rt valami speci�lis iskol�ba ker�lt. – T�n�dve n�zegeti a k�pet. - N�zd meg, hossz� a haja, �s olyan l�nyos. Ha nem lenne ebben a ruh�ban, l�nynak n�zn�m.

- Kicsi m�g.

- H�, tudod mire eml�keztet ez az �lt�z�k? R�gen a t�v�ben l�ttam ilyet hangversenyeken.

�gy kapom el az ujjam a f�nyk�pt�l, mintha t�zbe ny�ltam volna. N�zem a kissr�c arckifejez�s�t, korav�nnek t�nik. T�l komoly. Azt�n csak visszhangzik a fejemben: „speci�lis iskola, hangverseny”.

- Metron�m – b�k�m ki.

- Mi?

- Zen�sz. – Felpattanok a sz�kr�l. Gyorsan kattognak a gondolatok a fejemben. – V�gig rossz �ton j�rt! F�lre�rtette! Nem engem akar.

- Mit besz�lsz? – Most m�r Hermione is fel�ll, �s kezd komolyan megr�m�lni.

- N… nem sz�m�t. – Megragadom a v�llait, �s kap egy hatalmas puszit a homlok�ra. – K�sz�n�m! Rengeteget seg�tett�l. Menj vissza a szob�dba, �s semmi esetre se �llj sz�ba vele! �rted?

- Tess�k? – Megr�k�ny�d�s�ben m�g a sz�j�t is elt�tja.

- Semmi! Sietnem kell!

Kirohanok a k�nyvt�rb�l. Ezt tudnia kell Perselusnak is. M�r az is megfordul a fejemben, hogy tal�n egyenesen az igazgat�hoz kellene mennem. Most legal�bb van valami bizony�t�kf�les�g a kez�nkben arra, hogy a fick�val t�nyleg baj van. Eddig puszt�n fenyeget�snek �reztem az eg�szet, de most m�r kezdem sejteni, hogy l�nyegesen t�bbr�l van sz�.
A pince fel� veszem az ir�nyt, �s csak t�nyleg p�r m�ter v�laszt el a l�pcs�fordul�t�l, mikor a h�tam m�g�l meghallom a ki�lt�st.

- Stupor!