Nem �rtem, mi�rt f�j ennyire a fejem.
Arra gondolok, hogy elaludhattam, �s most reggel van, mert el�sz�r semmi l�nyeges nem jut eszembe.
Csak a l�ktet� fejf�j�s er�s�dik, �s mire kinyitom a szemem, m�r azt is tudom, mi�rt. Meg�t�ttem magam. A padl� nem �gy, a plafon pedig ismeretlen.
Termetes, hideg teny�r k�szik a sz�mra, �s r�tapad. De a k�zelr�l villan�, barna szemeket ann�l is tasz�t�bbnak tal�lom.

- Maradj nyugton! – A f�rfi rutinosan bej�rja a zsebeimet, s a r�ndul�saimat megmosolyogva, egy hirtelen be�llt hangulatv�ltoz�ssal a torkomnak szegezi a p�lc�j�t. – M�gis, mit csin�lsz? Nem voltam el�g �rthet�, amikor elmagyar�ztam, mit v�rok el t�led? K�ptelen vagy figyelni, vagy sz�modra ez m�g nem el�g meggy�z�?

V�gre beugrik minden. Perselus, a k�nyvt�r, a fot�k, az �vk�nyv, a gyerek a k�pen. Nem akarok hevesen reag�lni, elvileg engedelmess�get kell mutatnom. De a keze m�g mindig az arcomon van, nem tudok v�laszolni. Leveg�t is alig kapok. Azt is kapizsg�lom, hogy am�g be nem fejezi a kisel�ad�st, nem nyugszik meg, csin�lhatok, amit akarok.

- Hol volt�l? Nem teljes�tetted, amit parancsoltam. Azt kell, gondoljam, egy�ltal�n nem veszel komolyan. L�sd be, ezek ut�n nem marad m�s v�laszt�som, be kell bizony�tanom, hogy nem �rdemes ellenszeg�ln�d. – Mindezt csendes, kioktat� hangnemben magyar�zza, olyan term�szetesen, mintha csak az id�j�r�s csapong� mivolt�t v�zoln�. R�j�v�k, hogy �gy besz�l hozz�m, mintha m�r r�g�ta ismern�nk egym�st, �s mag�t�l �rtet�d�, hogy ha rossz voltam, akkor viselnem kell a k�vetkezm�nyeket. Hogy neki ez feladat, �s most megteszi, amit kell.

Valahogy ett�l felkavarodik a gyomrom, s b�r tudom, mit kell tennem, eszeveszetten v�gyok r�, hogy legal�bb p�r m�sodpercre szabaduljak t�le. Legal�bb addig, am�g vissza�ld�z�m az ijeds�gemet oda, ahonnan j�tt.
Nem tetszik neki, hogy kap�l�zni kezdek, nehezen is tart meg. Addig r�ngatom a fejem, am�g nagy nehezen siker�l kiszabad�tani a sz�m, �s az emberi intu�ci�im �ltal egyenesen kit�rni k�sz�l� seg�lyki�lt�s nem j�n ki, mert visszafogom, m�g ha �gy kell azt �nmagamra is er�szakolni, �s helyette a l�tez� legl�gyabb hangomat veszem el�:

- Bocs�natot k�rek! Soha t�bb� nem fordul el�.

N�z.
Vizsg�l, �s nem akar hinni a f�l�nek. El�sz�r.
Azt�n k�zel hajol, hogy a szemeimen kereszt�l a lelkembe l�sson. Szinte �rzem, ahogy mag�t gy�zk�di ingatagon. Valamit m�g tennem kell, ennyi nem el�g neki. Perselus szavaira pr�b�lok gondolni. Az a legfontosabb, hogy �rtatlannak t�njek, hogy ne �rezze a fenyegetetts�get.

- A v�rus miatt engem is bevittek a gyeng�lked�be, mert s�padt vagyok, �s azt hitt�k, megbetegedtem. Nem tudtam semmit sem csin�lni ellene. Egyszer�en nem volt id�m r�, hogy megtegyem, amire k�rt. M�g v�rt is vettek t�lem, �s ell�tt�k a s�r�l�seimet. Ha akarja, megmutatom a nyom�t. – A pul�veremhez ny�lok, �s � engedi. K�veti a szemeivel az ujjaim bizonytalan mozg�s�t, m�g �n az arc�t n�zem, a gyorsan v�ltoz� �rzelmeket rajta. Nagyon rossz emberismer� vagyok, ez igaz. De ha ban�lisan naivnak akarn�k mutatkozni �s kiszolg�ltatottnak, akkor ezt tenn�m. �s ezt is teszem.

Az orrcimp�i kit�gulnak, �s er�teljesebben sz�v a leveg�b�l. Azt�n v�ratlanul elkapja a csukl�m, �s meg�ll�sra k�nyszer�t.

- Nem kell. – Zavart a hangja, de hamar �jra megtal�lja mag�t. Egy halv�ny b�rp�r �rulkodik valamir�l, aminek nem kellene ott lennie. – Most nincs r� id�nk. �talakul a terv. Kicsit gyors�tunk, mert van egy olyan sejt�sem, hogy k�retlen�l k�v�ncsiskod� alakok d�ngenek k�r�l, mint legyek az ottfelejtett h�st. Hozz magaddal meleg ruh�t, s a p�lc�dat nyugodtan a szob�dban hagyhatod. Itt v�rok r�d.

- ...

Valami most megv�ltozik. Hi�nyzik a magatart�s�b�l az eddigi f�l�ny. Felemeli a kezem, amit m�g mindig �k�lbe szor�tva tartok, kifesz�ti az ujjaimat. D�bbenten, remegve �rint meg. Zsibbad�st �rzek a b�r�m�n az ujjai nyom�n. Fogalmam sincs, mit akar.

- Megs�r�lt a kezed. H�nyszor mondjam, hogy vigy�znod kell r�? – D�h�sen az arcom el� nyomja.

A sarokba szor�tott eg�rke cincog. �n nem, csak bel�l ny�sz�rg�k, egy sz�ll potyautask�nt ebben a lehetetlen helyzetben. Ez elk�peszt�. A legf�lelmetesebb, hogy nem �rtem mit mond. Azt sem, mi�rt. De tiszt�n �rzem a bel�le �rad� megsz�llotts�got, ami tipikusan azokra a fick�kra jellemz�, akik k�pesek kl�rral �s kef�vel tiszt�ra maratni az �ldozatuk b�r�t, csak az�rt, hogy megnyugodjanak a makul�tlan higi�nikuss�gukat illet�en.
Annyira megr�m�t, hogy k�pes lenn�k seg�ts�g�rt kiab�lni. Visszatartom a l�legzetem, pr�b�lom leplezni a r�m tett benyom�st. �s, ha van oka annak, hogy nem sz�lalok meg, az az, hogy f�lek a kiadott hangt�l.
� nincs zavarban.

- Minden m�s lehetett volna, ha nem rohadn�l bel�lr�l – v�gja hozz�m ut�lkozva.

Keser� fintor �l az arc�n. Mozognak az ajkai, valamit egyhang�an ism�telget mag�ban, de nem �rtek egy sz�t sem. Csak azt tudom, hogy ha elenged, olyan gyorsan futok seg�ts�g�rt, amennyire a l�bam b�rja. Enn�l t�bb bizony�t�kra nincs sz�ks�g�nk.
Ez a f�rfi �r�lt, azt akarom, hogy r�cs m�g� dugj�k, �s soha t�bb� ne kelljen l�tnom.
Kicsit h�zom csak meg a kezem, hogy engedjen. M�r ezt is labilis penge�lnek �rzem.

- Akkor �n most felmegyek a szob�mba, �s azonnal j�v�k vissza – sz�lok cs�ndben. Nem tudom, mi�rt de k�ts�gesnek kezdem �rezni, hogy t�nyleg elenged. S�t�tedik a tekintete, egyre zavarosabb lesz, m�lyebben l�legzik, �gy mint azok, akik alszanak.

- Mi lenne az, amivel kigy�gy�thatn�lak, Harry? Mi olyat tudn�k mutatni, vagy tenni veled, ami kiemelne a szennyb�l? – Nem is hallja, amit mondok. M�g nem fejezte be a monol�gj�t �s komoly, �rdekl�d� tekintettel vizslat. L�tezik, hogy nem jutnak el a tudat�ig a szavaim?

- Engedjen! – �s megint csak suttog�s, fojtott �s k�ts�gbeesett.

Megr�nt, l�tom, ahogy s�pped a mellkasa, kiszor�tja bel�le a leveg�t. Az arcom ut�n kap, �s �gy szor�t �ssze, hogy akaratlan cs�cs�r�t�sbe hajlik a sz�m.

- Becstelen, �rt�ktelen holmit csin�ltak bel�led, �s te hagytad! H�t nem vetted �szre, hogy mire megy ki az eg�sz? Mit fogsz mondani a gyermekeidnek, amikor egyszer el�g �rettek lesznek hozz�, hogy meg�rts�k, miv� v�lt�l ilyen fiatalon? Tudom, mi lesz sz�modra a legnagyobb k�rhozat! Mert am�g az�rt k�veted a parancsaimat, mert azt hiszed, m�sokon seg�tesz vele, val�j�ban nem is b�nh�dsz. Igaz? M�g azt is el tudom k�pzelni, hogy valami torz, bebesz�lt magyar�zat �ltal �nfel�ldoz�nak tartod magad. Neeeem, Harry! Nem �gy!

- Kit akar b�ntetni? Engem, vagy mag�t? – ord�tom a k�p�be. Abban a pillanatban mindent elrontok. Hallgatnom kellett volna, �s tenni, amit Perselus mondott, de �n nem, nem megy, nem b�rom tov�bb. �s azt hiszem meg�rtettem. Nem teljesen, eg�sz�ben, de �rtem, mit mi�rt tesz. – Azt tegy�tek m�sokkal, amit szeretn�tek, hogy veletek tegyenek! Azt akarja, hogy megb�ntesse v�gre valaki? Mit csin�lt maga, hogy ennyire gy�l�li �nmag�t? Kit l�t, amikor r�m n�z?

- Sz�val te ilyen… okosnak tartod magad? - k�rdezi nyugodtan. – Azt hiszed, valamit kital�lt�l, ugye?

A fej�re mutat, �s j�t�kosan k�r�z az ujjaival, mintha az agytekerv�nyei kattog� kerekeit pr�b�ln� imit�lni.

- Kit-kat! – Vihogva eltasz�t p�r m�terre, s egyetlen utols� lehet�s�gem�rt, a p�lc�m�rt ny�lok. � is azt teszi. T�l gyorsan t�rt�nik minden, a mozdulat, a h�trazuhan�som, valami �les a h�tam m�g�tt, a hang, a sz�d�l�s. Az �les f�ny, ami nem tudom honnan j�tt, �s azt sem, mi�rt nem tudom megmozd�tani egyetlen porcik�mat sem.

K�l�n�s. Lil�s, sz�rk�s g�zben �szom, �s a meleg, ami a nyakamra folyik, nagyon lust�n �ri el a gall�romat. Szeretn�m azt hinni, hogy v�ge. Most sz�pen el�julok, �s mire fel�bredek, feh�r, steril k�rh�zi �gyon fogok fek�dni, �s az �gyam v�g�ben ott fog s�t�tedni az alak, akin�l jobban senki m�sra nem v�gyom. Tegyen nekem csod�t! Nem szoktam �n meg�szni a dolgokat sim�n, de ne �gy legyen v�ge!
�tkozottul l�ktetnek a f�leim, �s alig hallok valamit. Nyitva akarom tartani a szemeimet, b�rmennyire is nehezek. Pedig f�radt vagyok, �s most m�r nagyon sajog a seb, ami a fejemen �ktelenkedik.
Furcsa, hogy �gy is tudok gondolkodni, b�r egykedv�en �s tehetetlen�l figyelem a l�t�k�r�mbe ker�l� csizm�kat, azt�n a t�rdet, ahogy leguggol el�ttem. Elford�tom a fejem, pedig nem akar siker�lni, �s a padl�ra t�maszkod� kezemet n�zem. M�r a v�llam tartja az el�rebicsaklott fejemet. Nem sok�ig, mert a t�rdek k�zelebb ker�lnek, k�t kar szor�t�sa a testemen.
Hideg t�fejnyi szurk�l�sokat �rzek az arcomban, a tenyeremben. L�tezik, hogy ilyen lassan hagy el az �let?

- Most majd minden rendbe j�n! Meg�g�rem, kicsim!

El�re-h�tra mozdul a t�rzsem, ringatnak, �s h�nyingerem lesz t�le, meg a szor�t�st�l, ami a bels� v�rz�st�l k�kem�ny hasfalamat irrit�lja. Meg fog �lni. Tudattalanul. Nem hoz seg�ts�get, nekem pedig nincs hangom, er�m, hogy k�rjek. Bel�l hi�ba �v�lt�k, a testem nem engedelmeskedik, sz�pen lassan fogok elv�rezni, s egy viaszsz�n�, �lettelen b�bu marad a kezei k�z�tt.

- Olyan sz�p volt�l. Mi�rt tetted ezt magaddal?

Felemeli a jobb karom, �s maga fel� ford�tja. A m�sik kez�vel a fejem m�g� h�z�dik, beleny�l a sebbe, �s a v�res ujjaival h�z kereszt�l egy cs�kot k�zvetlen�l a tenyerem f�l�tt. Olyat, mintha felv�gtam volna az ereimet.
Van m�g annyi er�m, hogy a szem�be n�zzek. M�g az a furcsa gondolat f�rk�zik a fejembe, hogy nem engem l�t. Vagy engem is, csak… m�shogy.
Kisz�radt ajkakkal, letapadt nyelvvel pr�b�lom bet�kre form�zni a ny�sz�rg�snek is sil�ny hangokat. M�r azt is elfelejtem mit akartam mondani. � meg csak ringat, �t�lelve, mint valami l�z�lomban �sz� kisgyereket.
Eszembe jut egy mondat, ami abszol�t nem hely�nval� jelen pillanatban, de m�r megszoktam, hogy saj�tos m�don tudok b�cs�zni, ak�r az �letemt�l is.


„…Nem vagy egyed�l. B�rmit is gondolsz a k�r�l�tted l�v� vil�gr�l, tudnod kell, hogy vannak, akiknek sz�m�t, hogy mi van veled. Felt�tel n�lk�l. Nem fontos, mit csin�lsz, �s hogyan csin�lod. Mindig sz�m�tani fog.
J�l figyelj arra, amit most �rok le, �s jegyezd meg egy �letre! Nem vagy buta, ostoba, �s bek�pzelt. Nem vagy beteg, vagy undor�t�! Nem vagy kib�rhatatlan, nem vagy arrog�ns. B�rki mondja is az ellent�tj�t, hazudik!…”


Sajn�lom, Perselus, de most az egyszer t�vedt�l. Az emberek nem szeretnek l�tni engem. Csak te vetted a f�rads�got, hogy figyelj, �s meghalld, azt�n velem is meghallasd a saj�t hangomat, senki m�st nem �rdekel… �s most m�r ehhez is k�s�…

A k�z, amely ringat, egyre er�sebben szor�t, m�r komoly f�jdalmat okoz. M�g nincs v�ge a k�njaimnak, amit ak�r egy paraliz�ltnak �bren kell elszenvedni, l�tva, �rezve, de v�dekez�s n�lk�l. Halk, s�pol� hang t�r fel a t�d�mb�l, azt�n k�h�g� rohamot kapok. Tal�n f�lrenyeltem a saj�t ny�lam, tal�n a t�d�m is s�r�lt. A nyakamhoz k�sz� j�ghideg teny�r ut�n az apr� kapar�, mar� mozdulatokat v�gz� k�rmei k�vetkeznek. Meg akar fojtani?
Amikor a torkomon z�rul az abroncs, k�nnyed�n, �lszent j�s�ggal cs�kol arcon, �s �n ebb�l a mozdulatb�l tudom, r�m unt, �s most v�gem.

- Naggy� teszlek, kicsim. H�ress�. Olyann�, amilyen, ha maradsz, sosem lehetn�l. Vigy�zok, hogy mikor megtal�lnak tiszta legy�l �s rendezett. Tudod, a sz�p embereket mindig jobban sajn�lj�k, mint a cs�ny�kat. H�t mif�le elfajzott vil�gban �l�nk mi? - K�pes kacagni a saj�t nagy �letigazs�gain.

Azt hiszem, hogy f�lek. Istentelen�l rettegek a hal�lt�l. Nem is tudom, mi vezet r� az utols�, �s egyetlen l�tez� megold�sra. Ha a kezeim, l�baim megemelni nem is tudom, de hosszas er�lk�d�s eredm�nyek�nt, az �lni akar�som t�ntet�legesen megmozd�tja a nyelvem. H�rg�, er�tlen hangot adok ki, de �ssze tudom rakni a szavakat, �s hiszem, hogy eljutnak a f�l�ig. K�l�nben ez az utols� eml�kem, �s annyira nem sz�p, hogy a felh�k�n cs�cs�lve erre eml�kezhessek.

- Ve… a pul�verem, seg�tsen levenni… nem akarok benne…halni.

- Rosszul �rtelek.

- Van egy var�zslat, ami elt�nteti r�lam. Egy… bar�tom�… nem akarom, hogy… ebben haljak…

- Milyen gondos vagy. – Kis�pri az er�lk�d�st�l izzadts�ggal �titatott hajtincseimet a homlokomb�l. Nyugodtan, r��r�sen haszn�lja ki az utols� pillanataimat. Szomor�nak tartom, hogy nem rendelkezhetek vel�k, hogy most is csak elt�r� alanya vagyok, a saj�t magatehetetlens�gem �ldozata. – Na �s mif�le var�zslat?

- Repono dominus – suttogom az ig�t. Nem tudom, mit �rek el vele, vagy mit nem. Ha szerencs�m van, Perselus meg�rti az �zenet l�nyeg�t. A ruhadarabon az �n v�rem van. � mindig megtal�l engem, h�tha most is. K�zben valahogy mosolyogni van kedvem, mert sosem hittem volna, hogy ennek a lev�lk�ld�sre haszn�lt var�zslatnak egyszer m�g �letment� szerepe lesz. A sors ir�ni�ja.

- �rdekes megold�s. De nem rossz. – A f�rfi szavai csak er�lk�d�s �r�n jutnak el a tudatomig. El�sz�r megijedek, hogy gyanakszik, �s nem fogja megtenni. De azt�n a szemem sark�b�l l�tom, hogy felemeli a p�lc�j�t. � �g! Legal�bb ez siker�lj�n, ha m�r m�s nem.

Im�im meghallgat�sra tal�lnak. V�gre lehunyom a szemem. Most m�r alhatok.
�rdekes, hogy ebbe a k�zeli, m�dosult tudat�llapotban a bonyolult dolgok nevets�gesen egyszer�nek t�nnek.
�s ford�tva. A t�vols�gok emberek k�z�tt, a feled�s, az �lve eltemet�s, a reggelek, a v�gyakoz�s, de m�g az olyan gyakorlatiass�ggal �z�tt kedvenc tev�kenys�gem is, mint a szex, vagy a sz�momra ismeretlen, de „majdnem” el�rt fogalom, a csal�d.

A k�bulat pedig olyan, mint valami �lom, de j� m�ly �s s�r�. �bren is vagy, meg nem is. P�ld�ul hallok valami durran�st, de nem tudom, val�di-e, vagy csak a k�pzeletem sz�lem�nye.
Hangok �rnek el a f�lemig, de keveset �rtek bel�le.
Az�rt pr�b�lom kinyitni a szemem, mert valaki sz�l�t, �s nem tudok neki v�laszolni.

- V�laszolj! Hallasz engem?

Perselust l�tom, majd Remust, k�s�bb az igazgat�t.
Valakit kir�ngatnak a teremb�l.
Nagy az �sszevisszas�g.
Idegen embereket is l�tok, mozognak, hadon�sznak. Azt�n egy r�vid id�re azt hiszem, m�r a k�rh�zban vagyok, de egy pislant�ssal k�s�bb r�j�v�k, hogy m�gsem.
Ugyanott �l�k, a f�ldre cs�szva, a faln�l. Valahogy nincs er�m �r�lni nekik.


***


- Albus, ezt egyszer�en nem hiszem el!

- Nyugodj meg, dr�ga fiam. Fel�breszted a hangoskod�soddal Harryt.

- Nem, nem, nem �s nem!

- Csst! K�rlek, cs�ndesebben!

Most kicsit t�nyleg halkabban folytatj�k, de az�rt k�pes vagyok figyelni. Visszacsukom a szemeimet

- Mi kell m�g, ha ez nem el�g?

- Vallom�st k�vetelnek. Ha Harry oda�ll a b�r�k el�, �s elmondja mi t�rt�nt, Mr. Sanders megkapja az �t�letet. De am�g nem k�pes r�, semmit sem tudunk bizony�tani.

- Mit nem? Ott tal�ltunk r�juk, abban a borzalmas teremben! Harrynek be volt szakadva a kopony�ja! Ez nem el�g bizony�t�k a sz�nd�kos b�ntalmaz�sra? Majdnem belehalt, �s Merlin tudja, mikor j�n helyre.

- Nem, nem el�g. Am�g Sanders �ll�tja, hogy baleset t�rt�nt.

- �s maga hisz neki? – �jabb �v�lt�s. Az �sszes eddigin�l hangosabb.

- Term�szetesen nem. De nincs m�s tan�nk Harryn k�v�l.

- Mi�rt nem adnak annak a szem�tnek igazs�gsz�rumot?

- Mert auror, mert tiszt, mert tartja a titoktart�si k�telezetts�g, �s mert �ppen ebb�l kifoly�lag hazugs�gvizsg�lati felment�st �lvez. Az �llam�rdek egy ilyen esetben mindig gy�z.

- Az ajt�n sem lett volna szabad �tl�pnie �lve!

- Pr�b�lj higgadtan gondolkodni! Persze, �rthet�, hogy nehezedre esik a jelen k�r�lm�nyek k�z�tt, de…

- Egyszer�en nem hiszek a f�lemnek! Hogyan nyugodhatn�k meg, �s hogyan nyugtassam meg Harryt, amikor m�g a t�rv�nyeink is azt az �llatot v�dik, �s nem �t, akire r�t�madtak!

- �s Perselus! Fogd vissza magad, borzaszt�an �rulkod� a viselked�sed.

- Mit mondjak neki, amikor mag�hoz t�r? Hogy hi�baval� volt az eg�sz, mert b�rmit mond vagy csin�l, ennek a b�r�s�gnak nem el�g? M�gis mif�le jogrend ez, Albus?

- Olyan, ami nem ad a mendemond�kra, �s mindaddig �rtatlan el�tte a szem�ly, am�g nem bizony�tj�k be r�la az ellenkez�j�t. Hadd eml�keztesselek r�, fiam, hogy annak idej�n ez cs�ppet sem volt ellenedre!

Megmoccanok. Csak a fejem emelem meg egy kicsit, de ennyi b�ven el�g, hogy felfedezz�k az �bers�gemet.
Mindketten fel�m fordulnak. Dumbledore mosolya igazi, �s ezen m�g meg is lep�d�k. Ezek szerint t�nyleg sajn�lhatja a t�rt�nteket?
Perselus megk�nnyebb�lten s�hajt, �s m�r j�n is, hogy egy sz�ket h�zva az �gyam mell�, szembe�lj�n velem.

- Hogy vagy? – Olyan zavart a hangja, teli szomor�s�ggal �s m�reggel ugyanakkor.

- J�l. - �tt�ved a tekintetem az igazgat�ra. Lehajtott fejjel �ll. Tudom, hogy sajn�lja, de most nem tud meghatni. Azt hiszem a leggonoszabb megold�s r�szemr�l, ha leveg�nek veszem, �s nem foglalkozom a jelenl�t�vel. – Perselus?

- Igen?

- Nem tudom mozgatni a kezemet.

- Bet�rt a fejed, Harry. Agyr�zk�d�st kapt�l, �s komolyan megs�r�lt a k�zponti idegrendszered. Id�re van sz�ks�ged.

- De helyrej�v�k?

- Persze! – K�zelebb hajol hozz�m, a takar�mat igaz�tja. – P�r napon bel�l megpr�b�lhatsz fel�llni. Addig viszont nem is baj, ha nyugton maradsz.

- Nem sz�m�t. Tudom, mi a baja Sandersnek.

Belev�gok a k�zep�be. Azt v�rom, hogy l�zasan fog v�gighallgatni, hogy alig v�rja, hogy megtudja mit t�rt�nt, �s mi�rt t�rt�nt, ehelyett megr�zza a fej�t, �s �gy besz�l hozz�m, mint egy oktondi k�ly�kh�z.

- Nem, Harry! Soha t�bb� nem engedlek a k�zel�be, �s ezt nyugodtan vedd komolyan, mert �n annak sz�nom. Ez m�r t�bb mint vesz�lyes, �s nincs az a dolog a vil�gon, aminek a kedv��rt engedn�m, hogy ak�r egy �p�letben is tart�zkodjatok.

- �s mi lesz akkor a Miniszt�riummal, �s a kivizsg�l�ssal?

- Tal�lunk m�s megold�st!

- Perselusnak igaza van – sz�l bele Dumbledore v�ratlanul. – Val�ban k�nos �s zavar� a jelenl�t�k. Visz�lyt keltenek �s �sk�l�dnak. De csak ar�nyos �ldozatokat fogadunk el a nyeres�g�rt, fiam. �s ezt �rtsd �gy, ahogy mondom.

- De �n be tudom bizony�tani, hogy Ralph Sanders elmebeteg! Tudom! V�gig f�lre�rtett�k �t! Azt hitt�k az�rt gy�l�l, mert � maga is t�pl�l n�mi vonzalmat a saj�t neme ir�nt, �s ezt vad gy�l�lettel pr�b�lja elfojtani, de nem! Akkor j�ttem r�, amikor megl�ttam a roxforti v�gz�s�k �vk�nyv�ben a f�nyk�peit. Az oszt�lytal�lkoz�j�n a csal�dj�val jelent meg, mint ak�rki m�s, de valami nem volt rendben. Azt�n egyszer csak leesett. Nem biztos, hogy mindent �rtek, de abban biztos vagyok, hogy a fi�t akarja l�tni bennem, �s valamilyen okb�l kiszemelt erre a szerepre. �s a metron�m, a k�b�t�szer, mind-mind erre utal.

- Nem vagyok benne biztos, hogy minden szavadat �rtj�k, fiam!

- Adott egy metron�mot - magyar�zom t�relmesen -, azt�n megparancsolta, hogy haszn�ljam. A fia zen�sz volt. Tal�n az �v� lehetett fiatalabb kor�ban. �s… amikor elestem, azel�tt megragadta a kezem, elkezdte n�zegetni, �s r�m �v�lt�tt, hogy mi�rt nem vigy�ztam jobban r�, �s az volt az �rz�sem, ez is a zene miatt van. A zen�szeknek fontos a kez�k �ps�ge, hiszen az a kenyer�k. �s Sanders rokona Markus Flintnek. Zambini szerint � hozta ki a szert az ispot�lyb�l, m�rpedig Flintt�l Sanders k�nny�szerrel �rtes�lhetett, hogy van egy meleg fi� a suliban, aki botr�nyt kever, �s erre a fick�nak beindult a fant�zi�ja, �s kital�lta a fej�ben a saj�t kis sztorij�t. M�g meg is n�zett mag�nak, hogy megfelelek-e a c�ljainak. Akkor este, a hotelben. �s �gy t�nik, megfeleltem.

Perselus iszonyodva hallgatja a szavaimat, de enn�l a r�szn�l m�g � is felpattan a sz�kr�l, �s megtesz egy ideges k�rt a szob�ban.
�n meg folytatom.

- Ez m�g nem minden. Az az �rz�sem, hogy a fia vagy �ngyilkos lett, vagy legal�bbis pr�b�lkozott vele, mert Sanders teljesen �gy viselkedett, mint aki gy�szol. A kez�ben tartva ringatott, nem is pr�b�lta a sebeimet ell�tni. Bekente a csukl�mat v�rrel! �s �gy tett, mintha m�r t�l k�s� lenne mindenhez.

Nem tudom le�rni szavakkal azt a borzalmat. B�rmit is mondok, fele annyira sem fejezi ki. Ez elkeser�t�.

- �s m�g valami! A csoportk�peken mindig egy fi�t b�mult. Mindig ugyanazt. Tal�n ezzel is tudunk kezdeni valamit.

�sszen�znek. Perselus elgondolkodik, majd lassan b�lint, igaz, hogy tele van az arca k�ts�ggel, a szemei aggodalommal. �s ez annyira nem jellemz� r�, de a szok�sos �rzelemmentess�g ellent�tek�nt, most m�gis term�szetesebben hat.

- Mondott nevet, helysz�nt, b�rmit? Valamit, ami nem odaill�?

- Nem… ink�bb azt �reztem, hogy sajn�lja.

- Sajn�lja? – Perselus m�sodik kit�r�se. Ez�ttal d�h�ben az �jjeliszekr�nyre csap az �kl�vel. – Tudod, mit csin�lt, amikor r�tok t�rt�k az ajt�t?

- Perselus, fejezd be! Harrynek egyszerre pont el�g ennyi h�rt feldolgoznia. Felesleges m�g jobban felzaklatnunk.

- �rs�get akarok a szoba el�. Huszonn�gy �r�sat. Vagy �n maradok itt, �s nem �rdekel, hogyan magyar�zza a t�voll�temet az �r�imr�l, Albus. Ha nincs el�g bizony�t�kunk, hogy Harry tan�vallom�sa n�lk�l is b�r�s�g el� �ll�tsuk, r�bizony�tjuk a besz�m�thatatlans�got. De akkor sem egyezem bele, hogy a b�r�s�g Harryt zaklassa mindenf�le ostoba k�rd�sekkel.

- Term�szetesen �rtem az ind�t�kaidat, kedves fiam. �s abban is biztos vagyok, hogy ez a szerencs�tlen ember, annak ellen�re, hogy nem ez a c�lja, nagyon is a kez�nkre j�tszhat. De vegy�tek figyelembe mindketten az �rnyoldal�t. Mr. Sanders v�dekezni fog t�z k�r�mmel, ugyanis h�borodotts�ga ellen�re egy�ltal�n nem t�nik ostob�nak. A bomlott elme sok esetben eredend� zsenialit�st takar. �s ha megv�dolj�k, m�r nem tudunk meg�llni, mindenk�ppen beid�zhetnek, Harry. Ha pedig beid�znek, k�rdezni fognak. Term�szetesen a d�nt�s joga a tied, fiam. De ne gondolkozz t�l sokat. Ki tudja, milyen meglepet�st tartogat m�g a tarsoly�ban. – R�m kacsint, majd sz�rakozottan elindul az ajt� fel�. K�sz�nni is elfelejt, de ezt m�r megszoktam t�le.

- Hol van most? – k�rdezem Perselushoz fordulva.

- Kiskor� b�ntalmaz�s�nak gyan�j�val el�zetes letart�ztat�sban. De m�g ma este kihozz�k. Nem lesz neh�z, mivel az �ll�t�sai szerint baleset volt, �s � pont arra j�rt, l�tta ahogy �sszeesel, �ppen seg�teni pr�b�lt, erre mi bel�pt�nk az ajt�n, �s szerinte f�lre�rtett�k az eg�sz helyzetet, belemagyar�zzuk a b�ntalmaz�st, �s t�nyleg nem sok minden van a kez�nkben a vallom�sod n�lk�l.

- Lehet, hogy meg kellene tennem.

- Nem engedem, hogy holmi mocskos sz�j� idi�ta a mag�n�letedr�l vallasson, �s a v�laszaidon cs�mcsogjon. Te nem ismered �ket, Harry!

- De valamit tenn�nk kell!

- �gy van, �s tesz�nk is. Te csak pihenj, �p�lj fel. �gy nem veszem hasznodat.

Elh�zza a sz�j�t, �s ha tudom is, hogy van annyira j�l nevelt �s lelkiekben gazdag, hogy nem arra gondol, amire �n, elv�r�s�d�k, �s igyekszem nem a szem�be n�zni. Az�rt egy elsuttogott „diszn�”-t m�g kap t�lem.