Felfel� g�rb�l a sz�ja, �s most m�r az eny�m is.

- Vigy�zz, hallottam! – jegyzi meg sejtelmesen.

M�g j�, hogy a gyeng�lked�k alapb�l meglehet�sen forgalmasak. �s mivel mindketten ugyanarra gondolunk, alig halljuk meg az ajt� ny�l�s�t.

- Perselus, egy pillanatra! Ki tudn�l velem j�nni?

Poppy idegesen toporog t�l�nk p�r m�terre, �s akkor ez az „ideges” sz� m�g csak nem is jelz�s �rt�k� az ideg�llapot�ra. Nem �rtem mi baja.

- Mir�l van sz�? – Perselus vontatottan ejti ki a szavakat, de el�ttem m�r nem tud titkol�zni, legal�bb annyira ki�t rajta a balsejtelem, mint rajtam.

- �gy gondolom, jobb, ha ezt nem itt besz�lj�k meg.

Kimerednek a szemeim. Perselus� pont ford�tva. �sszeh�zza a szem�ld�k�t, �s kicsit t�tov�zva visszan�z r�m, azt�n fel�ll a sz�kr�l.

- Mindj�rt visszaj�v�k – sz�l halkan.

Nem akarok, de tal�lgatni kezdek. Valami t�rt�nt Roxfortban. Lehet, hogy valamelyik di�kj�val, de mi van, ha nem, �s nekem van komolyabb bajom?
Viszont, akkor Poppy els�sorban velem kellene, hogy k�z�lje, �s nem vele. Ut�lom, hogy nem tudok mozdulni, �s ezzel dacolva a fejem pr�b�lom emelni, de a p�rna gy�z. M�gneses vonz�er�vel b�r.
Basszus.
Megrekedek az izgalomban, �s az kifullaszt nagyon r�vid id�n bel�l. A hitv�nys�g �rz�se, ami nagyr�szt a cselekv�k�ptelens�gem miatt van, ott motoszk�l az agyamban, ki gondolna m�sra el�sz�r ebben a helyzetben? Csak azt ne!
Nem. Azt megmondt�k volna r�gt�n.
Szabot�lom a saj�t eszmefuttat�somat.
H�lye. Ne gondolj azonnal a legrosszabbra!
Csak, mi a legrosszabb?

A mes�mnek, a t�nd�rek lakta, csodatev� �lomvil�gomnak, meg az �sszes t�bbi rem�nnyel teli �rz�semnek egy csap�sra akkor lesz v�ge, amikor az ajt� t�z perc m�lva �jra kiny�lik.
Perselus bel�p rajta, �n meg egyb�l r�mosolygok boldogan, mint ahogyan megk�v�nja a lelkem.
Azt�n olyan pazarul �s egyszer�en zajlik minden. Enn�l sim�bb nem is lehetne.
Istenem.
� csak �ll az ajt�ban, mint egy szobor, elrejti a kezeit a zseb�ben, kicsit lehajtott fejjel, �s az egyetlen, amit hirtelen nem �rtek, hogy mi�rt nem j�n vissza �s �l ide mell�m, azt�n hogy mi�rt nem mosolyog vissza, mi�rt nem mond valamit, vagy… egy�ltal�n, mi t�rt�nt?
K�l�n�s elhat�rozotts�got l�tok az arc�n, azt�n elfordul, m�r nem is n�z r�m. Az ablakot b�mulja, valahogy lecsupasz�tottnak, megsemmis�ltnek t�nik.
Kicsit csillognak a szemei, de biztosan tudom, hogy az nem az, aminek l�tszik.

- Mi a baj?

M�ly leveg�t vesz. V�rom, hogy v�laszoljon, komolyan, esdekelve, �s ehelyett, mit tesz?
Beharapja az als�ajk�t, �s megkem�nyedik minden von�sa. S�padt �s �reg lesz. Mint aki t�z perc leforg�sa alatt h�sz �vet tett volna r� az �vei sor�ra.
Tal�n k�sz�l valamit m�giscsak mondani. Ez�rt hallgatok fesz�lten, de hi�ba, mert az a mondanival� soha nem hangzik el.
Csak megfordul, �s g�rnyedten elhagyja a szob�t.
Hov� m�sz?
�n itt vagyok!
�llj meg!
Sz�r�st �rzek a sz�vem t�j�k�n. El�g �leset ahhoz, hogy ak�r ord�thassak is, mert egyszerre tudom, meg�rtem, milyen �rz�s az, ami�rt azt tartj�k:” hi�ba f�j, ha hasad a sz�v, megmeredhetsz, mint halott az �gy�n, m�g leveg�t lehel a hideg sz�j, mi m�r r�g nem a ti�d…”

- J�jj�n, m�r valaki!

Csak cs�nd.
Kapkodnom kell a leveg�t. Az �n bels�m nem hideg. Egy m�sodperc alatt �nt el a l�z.

- J�jj�n ide valaki!

El�nt a k�ts�gbees�s, a g�rcs�s s�r�s, fuldokl�sig. Szinte nem marad �rz�kelhet� k�lter�let. Csak �n vagyok, �s a megmagyar�zhatatlan f�jdalom.
Nem tudom, mikor ny�lt ki az ajt�, �s Poppy mikor hallotta meg a ki�ltoz�somat.
Megpr�b�l le�nteni valami ocsm�ny folyad�kot a torkomon, �s csak a heves, pr�szk�l� rohamom v�g�n j�v�k r�, hogy v�g�l is siker�lt neki. Valahol k�t rosszull�t k�z�tt m�r �rezni kezdtem a b�jital hat�s�t, de nem akarok tudom�st venni r�la. K�zdeni akarok a v�gs�kig, csak m�r nem tudom, mi�rt, vagy ki�rt.
Sokkal k�s�bb, mikor m�r minden �jra cs�ndes, �s egy temet�h�z hasonl� s�r�lt nyugalom van k�r�l�ttem, Poppy a nedves hajamat simogatja, �s k�zben a legkeser�bb arckifejez�ssel illet.
Mi ez? Sajn�lat?

- Hol van Piton professzor?

N�z r�m, �s mosolyogni pr�b�l, de kev�s sikerrel.

- Mi�rt hallgat? Mi�rt nem v�laszol a k�rd�semre?

A s�haja is olyan neh�zkes.

- Pihenjen, Harry! Most csak ezzel foglalkozzon.

Nem �rtem. Itt mindenki megbolondult? �s mi ez a gy�szos arc?

- Valami bajom van? Ez�rt viselkednek �gy? Mi�rt volt olyan furcsa a professzor?

- Pihenjen, j�t akarunk mag�nak.

- Nem! – R�ord�tok, � meg szerencs�tlen �sszerezzen, �s h�tr�bb is l�p t�lem. – H�vja ide! Besz�lni akarok vele!

- Nem lehet.

- Mi az, hogy nem lehet? Mondja meg neki, hogy �n k�rem r�, biztosan megteszi!

- Nem lehet, Harry! Piton professzor elment.

Elment.
Persze, hogy elment, l�tom �n a saj�t szememmel is. Ha itt lenne, �n m�r csak tudn�m. Gondolom, kismilli� dolga van, ami nem v�rathat mag�ra, meg ki tudja, mi j�r a csavaros fej�ben. Lehet, hogy �pp azt pr�b�lja elint�zni, hogy Sanders r�cs m�g�l n�zze az eget �lete v�g�ig. De az m�g nem ok r�, hogy ilyen furcs�n, idegenen viselkedjen. �s tudom is, hogy nem err�l van sz�, ez csak a v�dekez� reakci�m. Csak j�nne m�r, mert az, ahogyan viselkedett, az borzalmas volt. Hal�losan r�m ijesztett. Azt akarom, hogy magyar�zza meg…

- Mikor j�n vissza?

- Harry! K�rem, hagyja ezt! Pr�b�ljon aludni. Rosszabbul lesz, ha felideges�ti mag�t.

- M�r megt�rt�nt, Madam Pomfrey. Mondja el, mi t�rt�nt, mert �n ebbe fogok bele�r�lni.

- �n… - Fels�hajt, megr�zza a fej�t, �s tudom, nagyobb baj van, mint k�pzeltem. – Jobb, ha sz�lok az igazgat�nak, majd � elmondja.

Az ajt�hoz megy, �s kisiet rajta. �n meg b�mulom a plafont, �s megszor�tom a takar�mat, �s a vak elkeseredetts�gemt�l fel sem t�nik, hogy ez mit jelent. Meg tudtam mozd�tani az ujjaimat. Minden neh�zs�g n�lk�l. Ezek szerint helyrej�v�k.
De, akkor mi a baj? Perselusnak van valami baja?
Hermion�nak? Vagy valakinek az oszt�lyb�l? Seamus? Lehet, hogy az az �llat, valahogy a k�zel�be f�rk�z�tt?

Dumbledore szinte percek alatt meg�rkezik. K�sz�n�s helyett b�lint, �s az �gyam mell� �ll. Nem �l le, ahogy m�skor tenn�, �sszekulcsolja az ujjait maga el�tt, �s a szem�vege m�g�l m�reget. Mindig ez a gyerekes, boh�k�s szem�veg van rajta.

- Mi a baj, Harry?

- Ezt ink�bb �n k�rdezem mag�t�l.

- Az att�l f�gg, mit tekint�nk bajnak, �s mit csak szerencs�tlen k�r�lm�nynek.

- Nem tudom, mi�rt nem lehet egyenesen megmondani. Tudom, hogy t�rt�nt valami. Madam Pomfrey kih�vatta Piton professzort, �s mire visszaj�tt, a professzor megv�ltozott. Valami t�rt�nik a h�tam m�g�tt, amir�l nem tudok. �s most v�rom a v�laszt. Mi az, amir�l nem tudok?

- Egyszer�en, nem tudom, hogyan mondjam el, fiam. Nem akarok nagyobb f�jdalmat okozni ann�l, mint ami mindenk�ppen v�r r�d.

- H�t csak egyenesen – b�k�m ki. – Kib�rom.

- A baleseted miatt alaposan kivizsg�ltunk. M�r r�g meg kellett volna tenn�nk, de erre egyszer�en nem gondolhattunk. El�gg� furcsa �s megd�bbent� eredm�ny sz�letett a testi-lelki �llapotodat illet�en. – Megint elhallgat. Mint, akib�l �gy kell kih�zni a szavakat.

- Mif�le eredm�ny?

- Harry, a szervezeted tele van afrodizi�kumokkal, nem kev�s szerelmi b�jitallal, �s egy ritka k�risbog�r-kivonattal.

- Tess�k?

- Szerelem elix�r, ha �gy �rthet�bb. Ez j� p�r dolgot megmagyar�z. A hirtelen felt�r� szerelem �rzetedet, a heves reakci�idat az �let minden ter�let�n, a letargi�dat, a t�l akt�v nemi �tv�gyat, a feler�s�d�tt ingereket, amelyek nem csak r�d voltak hat�ssal de azokra is, akikkel kapcsolatba ker�lt�l. Nem tudjuk, mi�ta van benned, de j� p�r hete, az biztos. Azt sem siker�lt m�g kider�teni, milyen t�pus�, �s mivel az ilyen szereket �ltal�ban egy meghat�rozott szem�ly befoly�sol� erej�nek megn�vel�se �rdek�ben szokt�k becsemp�szni az �ldozat szervezet�be, �s a te esetedben nem meghat�rozhat� ez a szem�ly, fogalmunk sincs ki a b�n�s. Egyel�re. A szer rendk�v�l lassan sz�v�dik fel. Tal�n, ha v�giggondoln�d az elm�lt n�h�ny h�t esem�nyeit. �s m�g valami, Harry! V�gig azt tetted, amit az �szt�neid, �s a m�vileg bel�d t�pl�lt szer megk�v�ntak. Senki sem hib�ztat ez�rt, de meg kell, hogy �rtsd, hogy ez mit jelent. �s… term�szetesen nem csak te.

- Mi?… na v�rjunk csak! Mi az, hogy tele vagyok… ugyan kinek lenne ez j� �s mi�rt? �s ez hogyan befoly�solja Perselus visel…

- Piton professzor, Harry. �gy gondolom, a most hallottak f�ny�ben tiszteletben kell tartanod az �rz�seit, �s a d�nt�s�t.

- Mit besz�l maga? Hogy mit tartsak tiszteletben? Maga tartsa tiszteletben, hogy semmi borzaszt� dolgot nem k�rtem, csak azt, hogy besz�lhessek vele, mert nem �rtem ezt az eg�szet.

- T�nyleg nem �rted, Harry. � nem akar veled besz�lni. �s ez jelen esetben teljesen jogos. Nem vagy a magad ura.

- M�r hogy ne lenn�k!

- Nem, nem vagy. Az �sszes �rz�sed, amit most val�dinak tartasz, hamis. Hamarosan el fog m�lni, �s akkor magad is r�j�ssz. Biztosan nem lesz k�nny� megem�sztened. Perselus �gy gondolta, nem k�v�n ebben az id�szakban felesleges probl�m�kat okozni, �s �n egyet�rtettem vele.

- … - Leveg�t. Leveg�t kell vennem, �s… �s nem �rtem, akkor sem b�rom felfogni. – Besz�lni akarok vele.

- Nem lehet. �ppen azt pr�b�lom veled finoman k�z�lni, hogy nem tudsz vele besz�lni, �s teljesen �rtelmetlen lenne. Meg kell v�rnunk, hogy kitisztuljon a fejed, �s �tl�ss dolgokat. �s azt sem �rtana megtudni, kinek �llt �rdek�ben ilyet tenni.

- Rem�lem, azt nem gondolj�k, hogy � tette!

- �, nem. – Elmosolyodik �s megcs�v�lj a fej�t. – Perselus sosem alacsonyodna le erre a szintre. De fel kell fognod, ha f�jdalmas is, hogy mi, mi�rt van, �s mi okb�l t�rt�nt. �s a legkevesebb amit tehet�nk az, hogy helyrehozzuk ezt a hib�t.

Hib�t. Egy hiba. Egy istenverte, idi�ta t�ved�s. Az �letem �s az �sszes �rzelmem, amir�l biztosan tudom, hogy val�s �s nincs fontosabb kincsem a f�ld�n n�luk. Egy hiba?

- H�t mi vagyok �n? – Elcsuklik a hangon. �s egyszerre meg�rtem, hogy egyed�l vagyok. Most t�nyleg.

Nem is hallom, mit mond ezek ut�n Dumbledore. Valami ostobas�got a t�rgyal�sr�l, tan�skod�sr�l, egyebekr�l, de mi�rt? H�t nem teljesen mindegy?
A hosszas monol�gja, �s az �sszes kusza gondolatom k�z�tt nekem csak egy k�pem van, ami ott lebeg az �gyam f�l�tt, el�rhet� k�zels�gben, ami nem �br�zol semmit, csak egy �res keret, �s s�lytalan, kegyetlen �s �res. �res. �res. �res.
Ezt nem lehet felfogni.
R�vetegen b�mulok egy pontot, �r�kon kereszt�l. Meg�ll az id�.
K�rdezget arr�l, megjelenek-e a t�rgyal�son. Sok�ig v�r a v�laszomra �s sajn�l, mert azt hiszi, hogy sokkot kaptam.
T�nyleg sokkot kaptam. Azt�n azt v�laszolom, v�llalom a tan�skod�st.
Nekem nincs t�bb� vesztenival�m.
Enn�l k�ny�rtelenebb �s vil�gosabb meg�llap�t�s nincs a vil�gon.
Nincs semmim, �s senkim.
Akkor meg?
Csak azt nem �rtem, hogy mi�rt nem akar m�lni ez az em�szt� hi�ny itt legbel�l?
Ez mindig �gy lesz? K�pes lenn�k sz�tszaggatni a saj�t testemet, csak hogy ne �rezzem.
H�t ki akar �gy �lni?

Nem is veszem �szre, mikor ment el mindenki, mikor lett este. Pislogok a s�t�tben, fekszem, most m�r nem a fizikai k�ptelens�gem ok�n mozdulatlanul, �s hirtelen beleord�tom az �res, s�t�t, �jszakai k�rh�zterembe:

- F�������j!




***



A k�rh�zi �gyban t�lt�tt tov�bbi k�t nap �gy telik el, mintha nem is lenn�k �bren.
V�gig az ajt�t b�mulom. Rem�nnyel, �s eredm�nytelen�l.
Nem j�n.
Magamra hagyott a legnagyobb f�jdalmamban.
Valahogy ki�g bel�lem a hit, �s amikor k�zlik velem, hogy m�snap reggel nyolckor a miniszt�riumi t�rgyal�teremben kell lennem, m�g csak izgalmat sem �rzek.
L�bra �llok, Remus j�n le �rtem, hogy felk�s�rjen a lakr�sz�nkbe.
El�g labilis m�g a j�r�som, ez�rt szinte t�mogatnia kell, �s alig �rz�kelek valamit a k�lvil�gb�l.
K�bas�g. Hideg.
Nincs kedvem j�rni. S�t, �lni sem.
Mikor bel�p�nk a szob�ba, �s ott Hermione v�r r�m, majdnem megint elb�g�m magam, de tal�n m�r csak nincs t�bb k�nnyem �s k�sz, mert nem megy.
R�m�lten figyel, �s egyb�l k�rdezgetni kezd, de egy k�rd�s�re sem vagyok k�pes norm�lisan v�laszolni.
Csak egyed�l akarok lenni.

- Harry! Ezt �gy nem lehet! Le fogsz gyeng�lni! Nem hanyagolhatod el ennyire magad!

- Szeg�ny kisl�ny. Azt�n mi�rt ne? – v�gom hozz�.

R�m �v�lt, t�rdeli a kezeit, m�g s�r is.
Sajn�lom-e?
Nem. Nem hiszem. Egyszer�en nem �rdekel.

A f�rd�szob�ban a magamra z�rt ajt� m�g�tt �l�k a k�d sz�l�n, �s ott keresg�lem a v�laszt a megmagyar�zhatatlanra. M�g azt sem tartom fontosnak, hogy Hermione tulajdonk�ppen hozz�m j�tt, �s nem Remushoz. Csak megb�ntottam volna, ha nem z�rk�zom be ide, mert a v�dekez�sem per pillanat mar� g�nyb�l �s durva s�rteget�sb�l �ll.
M�g ez is, a f�rd� nedves l�gk�re is �r� eml�keztet, a bujdos�ssal egy�tt. Az egy�tt t�lt�tt napokra, amikor makrancoskodva �r�k f�rd�szobafogs�gra �t�ltem magam, mert nem akart sz�lni hozz�m, arra, ahogy r�m t�rte az ajt�t, ahogy kicipelt mag�val a nappaliba, hogy megmutassa a k�peket a falon, amikt�l majd �gy �rzem magam, mintha lenn�nek ablakok a pinc�j�ben. Az est�re, amikor a t�z el�tt fekve besz�lgett�nk, mikor megmondtam neki, hogy szerintem szerelmes bel�m, � meg vicsorgott �s tagadta az eg�szet, amikor k�rbekergetett a lak�son, mert azt mondtam neki, az�rt veszi el a holmijaimat, mert udvarolni akar nekem, az els� k�z�s utunkat a sz�l�h�z�ba, ahol olyan boldogok voltunk. Arra, amikor Remus r�j�tt a kapcsolatunkra, �s rosszul lettem, azt�n mikor megt�rt�nt a „nagy szembes�t�s”, �s �k �sszeverekedtek, mint k�t kisgyerek, mikor meg�tkoztam �ket, �s �k majdnem leharapt�k a fejem… ezt �n nem tudom elviselni.
Hogy hagyhatott �gy egyed�l, mikor tudja nagyon j�l, mekkora sz�ks�gem lenne r�!
Egyed�l, mikor tegnapel�tt m�g �rj�ng�tt a tudatt�l, hogy bajom eshet?
Most meg magas �vb�l tesz r�, hogy bele�r�l�k, hogy egy sz� n�lk�l h�tat ford�tott nekem?
�s mi lesz ezek ut�n?
Hogyan fogunk egym�s k�zel�ben viselkedni?
Mint k�t rohadt idegen?
Csak �gy?

Felugrok, kicsapom az ajt�t, �s megindulok, hogy magyar�zatot k�veteljek t�le. Azt akarom, hogy a szemembe n�zve mondja, hogy nem akar l�tni. De Remus az ajt�ban �ll, mint aki felk�sz�lt minden eshet�s�gre, �s sim�n el�m veti mag�t.

- Hov� m�sz?

- Engedj! – Csak el akarom tolni magam el�l.

- Azt k�rdeztem, hov� m�sz? – k�rdi egy fokkal hangosabban.

- �n pedig arra k�rtelek, hogy menj az �tb�l! – Pr�b�lok csendes maradni, de �rzem ez m�r nem fog sok�ig siker�lni.

- Nem, Harry!

- Oda megyek, ahov� akarok, �s az �g egy adta vil�gon semmi k�z�d hozz�!

H�t nem l�tja, hogy most nem �rdemes feltart�ztatnia?
Fogja a v�llam, �s inger�lten visszaford�t. �n meg a h�lye fejemmel m�g jobban felh�zom magam. Ki akarom t�pni magam, hogy sz�lljon m�r le r�lam, �s engedjen ki azon a kurva ajt�n, �s a legs�t�tebb pillanatomban megteszem azt, amit egy�bk�nt soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem fogok megbocs�tani magamnak.
Meg�t�m Remust.
Arcon csapom egy hat�rozott, �s meggondolatlan lend�lettel.
Becsukja a szem�t. Nem is pr�b�lta meg kiv�deni, �s am�g meredten b�mulok r�, �s el akarok s�llyedni a pokolig meg sem �llva, addig � a legnyugodtabb �s legfagyosabb hangj�n sz�lal meg.

- Perselus Piton ma d�lel�tt felmondott. Hi�ba is keresn�d.

Ez a legmegrend�t�bb az eg�szben sz�momra.
Nem engedte meg, hogy elb�cs�zzak t�le. �s ehhez nem volt joga!
Semmi sem sebez jobban az igazs�gn�l. Tudom, �rtem, k�pes vagyok felfogni, de k�ptelen vagyok elengedni. Nem kegyes hazugs�got akarok t�le, nem t�relmet, nem hi�baval� id�t�lt�st.
Most ki az �nz�?
Valami elpattan, ami eddig olyan sz�pen tartotta mag�t bennem. �gy t�nik, ezt �rdemlem.
V�rtam r�! Ott fek�dtem napokon kereszt�l a k�rh�zi �gyon, �s sz�net n�lk�l b�multam az ajt�t. Nem ettem, nem aludtam, nem besz�ltem senkivel.
De nem kaphattam annyit, hogy elk�sz�nj�n t�lem?
Remus s�haja olyan elkeseredett, engem elkezd r�zni a zokog�s, ott el�tte, semmilyen sz�gyen�rzet vagy b�szkes�g nem maradt bennem, �s az ember m�r azt gondoln�, hogy � meg most fog megfordulni �s otthagyni, hogy menjek, amerre a szemem l�t. De nem.

- S�rj csak! – Mag�hoz szor�t, �s er�sen megmarkolja a v�llamat. – Nem sz�gyen az. N�ha mindenki szokott.

Olyan halk a hangja, szinte csak odak�pzelem. Sz�t fogadok, �s k�zben az a gondolat k�lt�zik a fejembe, hogy milyen k�r, hogy nekem m�g �lnem kell addig, am�g azt a mocskos, beteg �llatot r�cs m�g� nem juttatom…

- Elk�s�rsz holnap a t�rgyal�sra? – k�rdem, pedig val�j�ban nem is v�rok pozit�v v�laszt.

- Igen. Akkor is elmenn�k, ha tiltakozn�l ellene. – Kicsit elhallgat, gondolkodik, �s folytatja a k�nosabb t�m�val: - Ami pedig Perselus viselked�s�t illeti, gondold magad az � hely�be. Hagyd �t b�k�ben elmenni, Harry. Ha k�pes volt elhagyni az iskol�t, t�nyleg jobb, ha nem �ld�z�d tov�bb, mert…

- Ne! – f�lbeszak�tom, �s m�ly leveg�t veszek, hogy egy�ltal�n k�pes legyek �rtelmesen kifejezni magam. - Nem akarok r�la most besz�lni. Holnap, Remus. Holnap a t�rgyal�s ut�n, j�? Ne haragudj, de… azt hiszem, nem b�rom ki a holnapi napot, ha tov�bb b�ntom magam �s �t, �s… t�ged… El�g volt.

- Nem f�lsz? – k�rdi �vatosan.

- Nem. Ugyan mit�l? Nem tudnak velem olyat tenni, amit nem k�v�nn�k magamnak. M�g Sanders sem. �s a b�r�k sem. Botr�nyt akartak. Csin�lok �n nekik m�g egyszer utolj�ra olyan botr�nyt, hogy �letre megemlegetik.



***


Reggel, h�t �ra t�z perc.

Rendbe hozom magam, fel�lt�z�m, hal�los nyugalommal iszom meg a reggeli te�mat.
Remus d�bbenten k�vet a szemeivel a szob�n �t, ahogy a mosatlan ed�nyek k�z� teszem a cs�sz�met, �s k�b� ennyit tud kiny�gni:

- �gy j�ssz?

- Igen. – �rtatlan mosoly. – Tal�n valami nem tetszik az �lt�z�kemen?

- De… csak az a baj, hogy enyh�n sz�lva… provokat�v.

- Akkor t�k�letes. Tudtommal nem vagyok a magam ura. Akkor pedig �gy kell viselkednem, mint valakinek, aki kikezd az els� emberrel, aki szembe j�n vele az �ton, csak hogy p�rt szerezzen.

- Harry! – Fenyeget� n�z�s. – Ne pr�b�ld!

- Nyugi, ez csak a m�sor r�sze… b�r, ha jobban belegondolok…

- M�g egy sz�, �s �n leszek az el�t�lt azon a t�rgyal�son, mert megfojtalak!

Ennyiben maradunk. Fogjuk a kab�tjainkat, �s indulunk.
Kev�ske izgalmat �rzek a gyomrom t�j�k�n, de semmi komoly.
Elsz�ntam magam, �s t�l akarok lenni rajta.
A Miniszt�rium �p�let�hez hoppan�lva val�s�gos t�meg fogad benn�nket. A kesely�had. Vijjognak, r�pk�dnek, pr�b�lnak a k�zel�nkbe jutni. Fot�sok, �js�g�r�k, k�v�ncsiskod�k rohannak meg benn�nket.
Mindenkit �rdekel a fi�, aki ilyen cs�nya �gybe keveredett. Remus alig tud lefejteni r�lam egy fick�t, aki �gy r�m tapad, mint egy m�sodik �rny�k, �s csak k�rdez, k�rdez, �hesen, minden f�lre�rthet� szavamra felk�sz�lve egy eg�sz jegyzett�mbbel.

- Mr. Potter! Igaz a h�r, miszerint a v�dlott k�zvetlen�l zaklatta mag�t?

- …

- Megpr�b�lta elrabolni? Megsebes�tette? Mit �rez a f�rfi ir�nt?

Remus vicsorogva tasz�t egyet rajta, de hely�be ketten j�nnek. Teljesen felesleges.
Csak l�pkedek, a f�ldet b�mulva. Nincs mit mondanom. M�r egy napja megjelent az �js�gokban, hogy v�llaltam a tan�skod�st. V�rhat� volt, hogy mindenkit idevonz, aki �hezik egy kis botr�nyra.
Be�r�nk a folyos�ra, ahol az igazgat� mellett ott �ll Tonks. El�sz�r meg sem ismerem, le van sov�nyodva, �s a szemei a szokottn�l is jobban be vannak esve.
Azt�n megl�tom Arthur Weasleyt �s Molly Weasleyt. Ott �lnak a t�rgyal�terem ajtaj�n�l, �s vel�k van Hermione �s Ron. Nem akarok r�juk n�zni, nem akarok besz�lni vel�k, de Molly hangosat ki�lt, �s megindul fel�m.

- �, Harry, kedvesem! – A karjai k�r� szor�t, m�g meg is cs�kol, �n meg �llok, mint aki kar�t nyelt. – Hallottuk, mi t�rt�nt. A gyerekek elmes�lt�k. Olyan borzaszt�! Rettenetesen sajn�ljuk, kicsim! Ugye tudod, ha sz�ks�ged van valamire, mi mindig itt vagyunk! Borzaszt�, hogy ilyesmi megt�rt�nhet egy iskol�ban!

- Mire gondol? – k�rdem meglehet�sen fahangon.

- H�t ez az eg�sz azzal az aurorral, na meg, hogy valami aljas ember megm�rgezte a kis tiszta lelkedet azzal a borzalmas szerrel. �n mindig tudtam, hogy te nem vagy olyan.

- Milyen? Hogy nem vagyok homokos?

Piros r�zs�k gy�lnak az arc�n, de legal�bb elhallgat.

- Nem tudtam, hogy nyilv�nos t�rgyal�s lesz – folytatom -, de ha m�r itt vannak, �ljenek nyugodtan az els� sorba. Tanuls�gos lesz.

Dumbledore l�p oda hozz�nk, �s sietve f�lrevon, egy eln�z�st k�r� mosollyal.

- Harry! Sok mindenr�l fognak k�rdezni. Nem lesz k�nny� dolgod. De ne hagyd magad �sszezavarni. Ne feledd: te �rtatlan vagy. Az �gy�sz meglehet�sen neh�z ember. Megpr�b�l majd k�nos dolgokra is r�vil�g�tani. De mivel Perselus �nk�nt t�vozott, m�r nem v�dolhatj�k �sszef�rhetetlens�ggel. L�gy egyszer�, �s r�vid. �s m�g valami Harry, ne hagyd kihozni magad a sodrodb�l. Ha m�s�rt nem, gondolj a t�rsaidra �s az iskol�ra.

- Sz�val, � lett az �j b�nbak. K�v�ncsi vagyok, mennyire volt �nk�ntes az a felmond�s.

- Az volt, Harry – mondja a szemembe n�zve. – De Perselus nem ostoba ember, tiszt�ban van a t�rv�nnyel �s azzal, hogy az orvosi vizsg�lat leleteit mindenk�ppen bek�rik, �s nem kell k�l�nleges szak�rt�nek lennie a b�r�s�gi analitikusnak, hogy f�l nap alatt kider�tse, hogy a fejs�r�l�seden, horzsol�saidon t�l kinek a v�lad�knyomait tal�lt�k meg a testedben. Sajn�lom, de mindketten tudt�tok, mit v�llaltok. De, hogy mit mondasz el err�l a nagynyilv�noss�gnak, azt r�d b�zom. F�k�nt a mostani �ll�s k�r�lm�nyeit tekintve. Meg fogj�k �rteni, ha azt vallod, nem volt�l teljesen besz�m�that� �llapotban, mikor…

- Nem. Ezt nem gondolhatja komolyan! Akkor a Sanders elleni vallom�som eset�ben is hivatkozhatn�nak besz�m�thatatlans�gra.

Elhallgat. Kicsit lecs�sztatja a szem�veg�t, �s szomork�san mosolyog.

- Sok szerencs�t, fiam.

Remus mell�m l�p, megszor�tja a karomat, �s a folyos� v�g�ben gy�lekez� fekete tal�ros b�r�k fel� b�k az ujj�val.

- Kezd�dik. Csak �gyesen, Harry.

M�g most is azt lesem, nem jelenik-e meg v�ratlanul Perselus, hogy nem s�t�tedik-e az alakja valamelyik sarokban. De nem. Nincs itt.

A kupol�s t�rgyal�terem r�vid id� alatt megtelik. Az �js�g�r�kat is beengedik, de f�nyk�pez�g�pet nem engednek nekik haszn�lni, �s most a morajl� el�gedetlens�g�kt�l hangos a helyis�g. A f��gy�sz a fiatalkor�ak szem�lyis�g�t s�rt� v�delmi jogra hivatkozik, ez ellen m�g �k sem tehetnek semmit.
Azt�n k�t egyenruh�s auror bevezeti az ajt�n Sanderst. A v�dlottak padj�hoz k�s�rik, ami egy r�csos emelv�ny. Ahogy megpillant, le is horgonyoz, mert le sem veszi a szemeit r�lam, m�g menet k�zben is k�s�r a tekintete. Nyugodtnak t�nik. De �n tudom, m�r nem sok�ig.
A b�r� fel�ll a pulpitus m�g�tt, �s v�gre mindenki elhallgat.

- Vinsent Darius f�b�r� vagyok. K�rem, �lljanak fel! A mai napon, a Wizengamot Legfels�bb Var�zsl�b�r�s�g megkezdi a Sanders kontra Potter �gy t�rgyal�s�t. A b�r�s�g eln�ks�ge meg�llap�totta, hogy a test�let hat�rozatk�pes, hiszen a jelenlev�k sz�ma megfelel a szab�lyszer� hat�rozathozatal felt�teleinek. A jelenl�v�k nagy r�sze el�tt bizony�ra ismertek azok az el�zm�nyek, amelyek miatt az �gy napirendre ker�lt, nem �rt azonban r�gz�teni a t�nyeket. A t�rgyal�s alatt m�ly tisztelettel k�rem a jelenl�v�ket, �rizz�k meg a nyugalmukat, ne zavarj�k a b�r�s�g munk�j�t �s a sz�k d�nt�shoz�si folyamat�t rendbont�ssal, hangoskod�ssal. Ellenkez� esetben a b�r�s�gi eln�ks�g a t�rgyal�st berekeszti. A t�rgyal�s sor�n a s�rtett, Harry James Potter tan�vallom�s�t r�gz�tj�k, kinek vallom�sa perd�nt� jelent�s�ggel b�r, Ralph Sanders auror b�n�ss�ge, illetve �rtatlans�ga bizony�t�sa �gy�ben. A felhozott v�dak a k�vetkez�ek: parancsnoks�gi tiszt�g visel�s�nek alkalmatlans�ga, testi s�rt�s, kiskor� sz�nd�kos vesz�lyeztet�se, zsarol�s.

A terem �jra felmorajlik. Ez�ttal azonban az aurorok r�sz�r�l.

- Harry James Potter, k�rem, hogy foglalja el a hely�t a tan�k padj�n.

Fel�llok �s odas�t�lok a k�z�pre �ll�tott sz�khez. Alig �rkezek le�lni, m�r folytatja is.

- A tan� a v�d�.

Fiatal, tal�n harminc�ves f�rfi l�p el� a sz�ksorok k�z�l, �s egyenesen el�m �ll, felemeli a jobb karj�t, �s int, hogy �n is tegyem azt.

- Harry James Potter! Esk�szik, hogy az igazat �s csakis az igazat vallja?

- Esk�sz�m.

- Ez esetben felteszem az els� k�rd�st. H�ny �ves?

- Tizenhat.

- �n a Roxforti Var�zsl�- �s Boszork�nyk�pz� szakiskola di�kja?

- Igen.

- Ismeri �n Ralph Sanders aurornyomoz�t?

- Igen, ismerem.

- Mikor l�tta el�sz�r?

- …Tavaly december 22-�n. – Kisz�rad a sz�m, ahogy kimondom. Az �gy�sz �szinte d�bbenettel n�z r�m. Kicsit hallgat, de a teremben is zaj van, sz�val a f�b�r�nak addig is van ideje cs�ndre inteni a jelenl�v�ket.

- Sz�val nem a janu�rban kezd�d� Miniszt�riumi vizsg�lat sor�n ismerte meg �t?

- Nem.

Akaratlanul is Sanders ir�ny�ba n�zek. Kicsit hunyor�tva n�z, olcs� mosollyal a sz�ja szeglet�ben.

- Megk�rdezhetn�m, hogy hol �s milyen k�r�lm�nyek k�z�tt ismerkedett meg vele?

- Hogyne. Roxmortsi kimen�n voltunk t�bbedmagunkkal, �s egy sz�lloda folyos�j�n tal�lkoztunk. Megbotlottam menet k�zben a sz�nyegben, �s � volt olyan sz�ves �s elkapott.

N�h�nyan kuncogni kezdenek. Vicces mi?
K�v�ncsi vagyok, egy �ra m�lva lesz –e kedve itt valakinek nevetni.

- �rtem. Mikor tal�lkozott vele �jra?

- Az iskolai kihallgat�son.

- Hogyan viselkedett Ralph Sanders nyomoz� �nnel a kihallgat�s ideje alatt?

- Furcs�n.

- Ha b�vebben kifejten� ezt, sokat seg�tene.

- Nem �rdekelt�k a v�laszaim. El�re eld�nt�tt benyom�sokkal kezdett neki az eg�sz kihallgat�snak, �s v�gig kiforgatta a szavaimat.

- El�re eld�nt�tt benyom�sok?

- Igen. Szerinte �n egy felt�n�si viszketegs�gben szenved�, elk�nyeztetett szem�lyis�g vagyok, aki m�sokat zaklat, hogy felh�vja mag�ra a figyelmet.

- Van ennek a felt�telez�snek alapja? Mondott konkr�t p�ld�t?

- Igen. – Most felemelem a fejem, �s a v�laszomat egyenesen a szem�be mondom a rohad�knak. – Az unoka�ccs�t hozta fel p�ld�nak, akivel volt egy �sszet�z�sem, �s ami miatt a fi� �desanyja a feljelent�st is tette az iskola ellen.

- V�zoln� r�viden, mi t�rt�nt �n�k k�z�tt az eml�tett fiatalemberrel, �s hogy eg�szen pontosan hogyan t�lalta ezt Ralph Sanders nyomoz� ut�lag?

- Hogyne. Marcus Flintr�l besz�l�nk. Tavaly volt az iskol�ban egy j�t�konys�gi b�l, aminek az alkalm�val a di�kok tombolat�rgyak helyett egy kalapb�l kih�zt�k a fels�s fi�k neveit, �s r�juk lehetett licit�lni. �n is a kih�zottak k�z�tt voltam. Csak j�t�k volt az eg�sz. Aki licit�lt, az egy teljes est�t �s a r�k�vetkez� m�snapot azzal t�lthette, akit �gymond kiv�ltott mag�nak. M�snap reggeli k�zben, Flint odaj�tt hozz�m, �s p�nzt tett az asztalra a f�l iskola el�tt, �s megk�rdezte, mennyibe ker�l�k, �s mi van benne az �rban.

Hirtelen z�gol�d�s kezd�dik. A b�r� idegesen az asztalra csap.

- Cs�ndet a teremben!… Folytassa, fiatalember!

- K�sz�n�m.

- Nem eg�szen �rtem, mit akart ezzel Mr. Flint? Hogy �rtette azt, hogy mennyibe ker�l �n?

- T�nyleg nem �rti? Azt k�rdezte, mennyi�rt megyek el vele kef�lni.

Molly Weasleyt ebben a pillanatban kell el�sz�r fellocsolni. Majdnem beesett a sz�kek al�. Remus d�bbent arckifejez�s�n�l azonban meglepettebb arcot maga Sanders v�g. Err�l �gy t�nik a kedves unoka�cs elfelejtett besz�molni.

- �rtem. – Az �gy�sz megk�sz�r�li a tork�t. – �s mi t�rt�nt ez ut�n?

- Kell�k�pen megs�rtve �reztem magam. �gyhogy hirtelen felindul�somban �gy gondoltam, meg�rdemli a megtorl�st. Kivittem magammal a kviddicsp�ly�ra, s�b�lv�ny�tkot k�ldtem r�, majd bedugtam a kez�t a gaty�j�ba, mintha maszturb�lna, �s ott hagytam.

- Khm. �rtem. Ez volt az utols� �sszet�z�s �n�k k�z�tt?

- Nem. P�r napra r� elkapott a folyos�n, �s ber�ngatott a fi�v�c�be.

- Netal�n… valami olyan dolgot k�sz�lt tenni, ami…

- Nem. Csak meg akart verni. Elment neki a kedve addigra a szext�l.

A jelenl�v�k megint z�gol�dnak. N�zem az id�s b�r�k fej�t, �s lassan olyan sz�n�ek, mint a f�gg�ny�k.

- Cs�ndet! – Koppan a kalap�cs a pulpituson. – Folytassa, k�rem. De a k�nosabb szavakat, ha lehet, mell�zze.

- Eln�z�st, b�r� �r.

- �s mi t�rt�nt?

- Semmi. Dulakodtunk, majd �n elestem, � meg r�m. Kih�ztam a p�lc�mat v�dekez�sk�ppen, �s kimondtam az els� var�zslatot, ami eszembe jutott. Zsugor�t� b�b�j volt. A p�lc�m pedig a l�gy�k�nak volt szegezve. Gondolom, sejtik, mi t�rt�nt.

P�ran felszisszennek. Igen, �gy t�nik, sejtik.

- Azt�n megt�rt�nt a feljelent�s.

- Hogyan t�lalta mindezt �nnek a kihallgat�s alkalm�val Sanders fel�gyel�?

- Ny�lt volt �s egyenes. Szerinte szexu�lisan zaklattam Flintet, mert el akartam �rni, hogy jobban figyeljen r�m.

- Mit �rzett �n, mikor ezt meghallotta?

- Ideges voltam. �s term�szetesen igazs�gtalannak tartottam a meg�llap�t�st.

- Teljesen �rthet�. Mes�ljen arr�l, mi t�rt�nt a kihallgat�s ut�n.

- H�t… Mr. Sanders t�bbsz�r is felkeresett. Megv�rt �ra ut�n, �s egy alkalommal bej�tt a lak�sunkba, hozz�teszem, h�vatlanul.

- �gy �rti, bet�rt �nh�z?

- Nem. Kopogott, �n ajt�t nyitottam. Megk�rdeztem mit akar, �s felk�rtem, hogy menjen el. De nem reag�lt. Mikor vissza akartam z�rni az ajt�t, betette a l�b�t, majd fell�k�tt, �s egyszer�en bej�tt.

- Hol lakik �n, Mr. Potter?

- Roxfortban, egy k�l�n�ll� lakr�szben a gy�map�mmal.

- Otthon volt a gy�mapja, mikor ez t�rt�nt?

- Nem. Egyed�l voltam.

- Mr. Sanders ezt tudta?

- Igen. Az ajt�b�l j� r�l�t�s van a lak�sra, �s alaposan k�r�ln�zett, miel�tt fejbev�gott az ajt�val.

- Mivel indokolta a k�retlen �s er�szakos l�togat�s�t?

- �zletet akart aj�nlani.

- Megism�teln� k�rem?

- �zletet akart aj�nlani.

- Mif�le �zletet?

- Ha j�l eml�kszem, sz� szerint ezt mondta: N�zd! Mi egy haj�ban evez�nk. Te azt akarod, hogy minden maradjon a r�giben, �n azt akarom, ami mindenkinek j�. Vagyis, a n�p kapja meg azt, ami j�r neki. Makul�tlan h�s�ket �s naiv, de hihet� legend�kat.

- Vajon mit akarhatott ezzel mondani?

- Akkor m�g �n sem �rtettem, uram.

- Nem csod�lom. El�g furcsa viselked�s ez egy auror r�sz�r�l. Mikor tal�lkoztak legk�zelebb?

- Roxmortsban egy sz�llodai szob�ban.

Valaki f�ttyent egy meglehet�sen hangosat. Mindenki felkapja a fej�t, �s a b�r� l�ngokat sz�r m�rg�ben.

- Cs�ndet! Kivezettetem a rendbont�kat! Folytassa a tan�!

- N�h�ny sr�ccal voltunk lenn, �s � levelet hagyott nekem a port�n, hogy v�r r�m egy szob�ban.

- Egyed�l ment be hozz�?

- Igen.

- �s mi t�rt�nt odabenn?

- El�sz�r el�adta a gy�l�let�t, �s azt, hogy szerinte mi is vagyok �n. Egy mocskos, romlott szem�lyis�g, akin�l az emberek jobbat �rdemelnek. Szerinte minden ilyen, mint �n, b�rt�nben kellene, hogy rohadjon.

- Mit �rtett ez alatt, hogy olyan, mint �n, Harry?

- Olyan ferdehajlam�, korcs, genetikai mut�ci�, egy vicc.

- Hogyan? – A f�rfi hi�ba akar higgadt maradni, m�r gy�ngy�zik a homloka.

- Homoszexu�lis.

A terem d�bbent hallgat�ssal reag�l. M�r nem nevet senki.

- Tov�bb� el�adta a terv�t, miszerint itt az ideje, hogy lej�rassam magam, mert egy ilyen, mint �n, nem lehet p�ldak�p, sem semmi.

- Mib�l �llt ez a terv?

- Ha igaz�n egyszer�en akarn�m le�rni, azt mondan�m, rabszolgas�gb�l.

- Tess�k?

- J�l hallotta. Teljes�tenem kellett minden k�v�ns�g�t. �s term�szetesen nem mondhattam el senkinek. Akkor �s �gy, ahogy � k�v�nja.

A rendnek annyi. A firk�szok suttognak, egym�s fej�n kereszt�l mutogatnak, a b�r� �jra veri a kalap�cs�t, de most �tsz�r is hi�ba, meg sem hallj�k. A d�bbenet �s felh�borod�s �rr� lesz mindenkin.

-�… Harry, ugye tudja, hogy ezek nagyon s�lyos v�dak?

- Igen.

- K�sz lenne ak�r igazs�gsz�rum hat�sa alatt is megism�telni mindezt, amit itt elmondott?

- Ezer �r�mmel.

- Akkor most besz�ljen arr�l a bizonyos esetr�l, aminek a k�vetkezt�ben majdnem meghalt.

- Nos igen. Sanders nyomoz� els� k�v�ns�ga az volt, hogy lopjak el valamit az igazgat� szob�j�b�l, majd leplezzem le magam. Nem tettem meg. D�h�s lett, azt mondta v�ltozott a terv, �s azt�n el akart vinni valahov� mag�val. De ekkor v�ratlanul el kezdtem �t eml�keztetni valakire, mert valahogy m�sk�nt sz�lt hozz�m.

- M�sk�nt?

- �gy, mintha m�r r�gen ismern�nk egym�st. Ideges�tette, hogy megs�r�lt a kezem, meg azt is mondta, hogyha nem lenn�k ilyen romlott, minden m�sk�nt alakulhatott volna k�z�tt�nk.

- Mire gondolhatott?

- Nem tudom. De p�r napja kaptam t�le egy metron�mot, �s k�telezett r�, hogy haszn�ljam. �s mikor megtudtam, hogy van egy fia, aki zen�sz, egyb�l arra gondoltam, hogy valamilyen okb�l a fi�ra eml�keztetem. �n sem �rtem igaz�n.

- Mr. Sandersnek val�ban volt egy fia, de � m�r t�bb mint egy �ve halott.

- Ha j�l sejtem, a fi� �ngyilkos volt?

- Honnan tudja?

- Mr. Sanders, mikor �sszeestem a fejemet �rt s�r�l�st�l, leguggolt mell�m, a karj�ban ringatott, �s k�zben bekente v�rrel a csukl�mat, hogy �gy n�zzen ki, mintha �ngyilkoss�g �ldozata lenn�k. �s egy�ltal�n nem vagyok benne biztos, hogy ezekben a percekben teljesen mag�n�l volt.

- �gy �rti, hogy tal�n megbomlott az elm�je?

- Azt nem tudhatom. De el�g furcsa dolgokat mondott.

- Mint p�ld�ul?

- Hogy sz�pen meg fog tiszt�tani �s rendbe rak miut�n meghaltam, hogy sz�p legyek, amikor megtal�lj�k a hull�mat, �s hogy ez az�rt fontos, mert a sz�p embereket mindig jobban sajn�lj�k, mint a cs�ny�kat.

- K�sz�n�m, Mr. Potter, egyel�re nincs t�bb k�rd�sem!

A b�r� fel�ll a hely�r�l, �s k�rbetekint.

- A v�d tan�ja a v�delem�!

Ez�ttal egy negyven-negyven�t �ves f�rfi �ll el�m. El�g gondterheltnek t�nik, �s egy ideig nem is k�rdez semmit, csak h�trakulcsolt kezekkel s�t�l k�rbe, k�rbe. Azt�n teljesen v�ratlanul meg�ll.

- Mondja, Mr. Potter? Mit gondol, mi oka lenne Mr. Sandersnek mindezen dolgok elk�vet�s�re?

-Nem tudom, uram.

- Rendben. Akkor besz�lj�nk egy kicsit mag�r�l. �n akkor, ha j�l �rtettem nemi orient�ci�j�t tekintve n�mileg k�l�nb�zik az �tlagost�l?

- �gy is lehet mondani.

- �s van jelenleg bar�tja? Mert felt�telezem, ha tiszt�ban van azzal, milyen nem �rdekli jobban, akkor van m�r n�mi gyakorlata e t�ren.

- Igen, n�mi.

- Sz�val, van bar�tja?

- Nincs.

- Ez hogy lehet? Az orvosi vizsg�latok, amelyeket elv�geztek �n�n, Mr. Sanders �ll�t�lagos t�mad�sa ut�n, egy�rtelm�en bizony�tott�k, hogy �n nem eg�szen t�z �r�val azel�tt nemi kapcsolatot l�tes�tett valakivel.

- Tiltakozom! Ennek a k�rd�snek, semmi k�ze az �gyh�z! – A v�d�gy�sz felpattan a hely�r�l �s a b�r� el� �ll. De az leinti.

- A tiltakoz�st elutas�tom! Folytassa a kik�rdez�st, �gy�sz �r!

- K�sz�n�m b�r� �r! Sz�val, Mr. Potter! – fordul hozz�m �jra. – Arra lenn�nk k�v�ncsiak, ki� volt az ond�, amit �nben tal�ltak.

Molly Weasley m�sodik rosszull�te. Ron arc�t ink�bb nem ecsetelem.

- T�nyleg a b�r�s�gra tartozik, hogy aznap �jjel kivel szeretkeztem?

Remus elrejti az arc�t, �s a karf�ra d�l. Szeg�ny.

- Jelen esetben igen. Tudnunk kell minden r�szletet, ami tiszt�zhatja Mr. Sanderset az alaptalan v�dak al�l. Sz�val, ki� volt az �rulkod� v�lad�k?

-… Perselus Piton�.

Sokan felugr�lnak a hely�kr�l, a kiab�l�s pedig kezd komoly m�reteket �lteni. Milyen �rdekesek az emberek? Nem botr�nkoznak meg azon, ha egy iskol�s l�ny teherbe esik a bar�tj�t�l, furcs�llj�k persze, de szemet hunynak f�l�tte. Akkor sem, ha egy �rtalmatlannak t�n� fi� mes�j�t hallgatj�k a z�r�s �let�r�l, �s abban nem kev�s beteges szem�ly szerepel nem �ppen pozit�v sz�nben. De ahogy kider�l, hogy ugyanez a fi� viszonyt folytatott a tan�r�val, hirtelen mindenki m�lyen erk�lcs�s lesz. Ron csak h�pog, b�r, mit is tehetne? Nem akar hinni a f�l�nek, �s Hermion�t r�ngatja, aki cs�ndre inti.
Sanders arc�t kutatom. Engem n�z, �s s�padtabb, mint valaha. Idegesen mozognak a szemei,
�s v�gre r�j�v�k, mivel tudom kihozni a legink�bb a sodr�b�l. Ezzel.

- Cs�ndet! Cs�ndet a teremben! El�g legyen, k�l�nben azonnal berekesztem a t�rgyal�st!

A v�delem nagy nehezen folytatja. Az �gy�sz azt hiszi most r�tapintott a neki megfelel� pontra. Tudom, hogy nem fog tudni k�nnyed�n �tl�pni a t�m�n, �s ezt itt az ideje kihaszn�lnom.

- Jav�tson ki, ha t�vedn�k, de �n, ha j�l tudom, az eml�tett professzor di�kja.

- Rendben. Kijav�tom. A volt di�kja vagyok, ugyanis a professzor �r a napokban felmondott.

- Teh�t nem tagadja, hogy �n a tan�ra szeret�je volt?

- Nem, mi�rt tagadn�m? Nagyszer�en megvoltunk.

- Nagyszer�en? – Elmosolyodik, �s k�zelebb l�p hozz�m. Odahajol, �s pr�b�l megt�rni a tekintet�vel. Izzad, de �lvezi is. Most azt hiszi megfogott? – �rdekes kapcsolat lehetett a maguk�.

- Az volt. �jjel-nappal dugtunk, mint a nyulak. Beavassam a r�szletekre is, vagy arra ink�bb valami nyugodtabb, meghittebb k�rnyezetet javasol? Ahogy �gy eln�zem, m�r el is k�pzelte.

Az �gy�sz gomb szemei kezdenek v�r�s�dni a v�rnyom�st�l. De nekem ez sem el�g. M�g mindig el�g k�zel van hozz�m, hogyha akarom, �gy sz�ljak hozz�, hogy m�s ne hallja.

- Ne szem�lyeskedjen, fiatalember, k�l�nben megj�rja! – fr�cs�g idegesen.

- Nem �n kezdtem, �gy�sz �r – s�gom vissza. – Mellesleg igaz�tsa meg a tal�rj�t. �ll a z�szlaja.

Zavartan elhajol t�lem, egy l�p�s h�tra, de hi�ba. Lehet olyan d�rzs�lt, amilyen csak b�r, m�r nem fog tudni olyan k�nnyen megnyugodni, �s ennyi b�ven el�g, hogy hib�zzon. De ami a l�nyeg, Sandersben is beindult a mechanizmus. Szemmel l�that�an alig b�rja mag�t k�zben tartani.