- Csendet! Csendet a t�rgyal�teremben! – A f�b�r� rosszall�an n�z v�gig a zajos t�rsas�gon, majd fel�m fordul. – Mr. Potter! Ha lehets�ges, maradjunk a… sz�razabb t�nyekn�l. Amint �n is l�tja az �n szem�lye �s szavai t�ls�gosan �les benyom�st tesznek a jelenl�v�kre.

- Persze, b�r� �r. �n�k k�rdeznek, �n v�laszolok. Minden k�v�ncsis�gukat a legodaad�bban igyekszem kiel�g�teni.

Csak egy �szinte, halv�ny mosolyt f�z�k a szavaimhoz. Az id�s b�r� arca elernyed, s a kez�vel idegesen babr�lni kezd a mandzsett�j�n. Visszafordul a teremben l�v�kh�z, �s egy utols�t csap az asztalra.

- Utols� figyelmeztet�s! K�rem, hogy a rendbont�k hagyj�k el a helyet!

Erre az�rt mindenki elhallgat. A vil�g minden kincs��rt sem menn�nek el. Hogy is menn�nek? Nem minden nap lehet r�szese az ember egy ilyen szaftos t�rgyal�snak.
Sanders v�d��gy�sz�nek pedig lassan leesik, hogy nagy val�sz�n�s�g szerint nem ez az �gy lesz az, ami majd bejuttatja �t a fels� �gyv�di kamar�ba �r�kid�kre sz�l� z�ldtags�gival.

- Akkor folytassuk – sz�l kih�v�ssal a szemeiben. – Mr. Potter! Teh�t, ha j�l �rtelmezz�k a szavait, azel�tt, hogy Sanders fel�gyel� �ll�t�lag megt�madta mag�t, �n az est�j�t Perselus Piton professzor t�rsas�g�ban t�lt�tte.

- Igen.

- Mikor v�ltak el?

- Reggel nyolc �ra k�r�l.

- Teh�t az eg�sz �jszak�t vele t�lt�tte, nem csak az est�j�t, vagyis nem otthon aludt.

- �gy van.

- Mit sz�lt ehhez a gy�mja?

- B�r� �r! – A v�dl� �gy�sz ism�telten felugrik a hely�r�l. – Ennek a k�rd�snek semmi k�ze a t�rgyal�s t�m�j�hoz. Befoly�solni pr�b�lja a b�r�kat.

- A tiltakoz�snak helyt hagyok. K�rem, �gy�sz �r, a k�rd�seit korl�tozza a Mr. Potter �s Mr. Sanders k�z�tt lezajlott cselekm�nyekre. Vagy, ha felt�tlen�l fontosnak tal�lja, m�shogy tegye fel a k�rd�st. – A b�r� b�lcsen b�lint, azt�n int a kez�vel, hogy folytathatja.

- Rendben. Akkor m�shogy teszem fel a k�rd�st. Megfelel� fel�gyeletnek tartja �n azt, ahogy a gy�mja viszonyul mag�hoz �s a gy�ms�g feladat�hoz? Mert nekem nem f�r a fejembe, hogy egy kiskor�, akihez r�ad�sul hivatalb�l kirendeltek egy gy�mot, hogyan k�sz�lhat �jjelenk�nt egyed�l, �s tehet olyan dolgokat, amelyek sem a kor�nak, sem az �retts�g�nek nem megfelel�ek.

- Perselus Piton �gy�ban az ember nem szokott fel�gyelet n�lk�l fek�dni. Ami pedig a koromat �s �retts�gemet illeti, lefogadom, hogy tudn�k mag�nak olyat mutatni, amit�l egy h�tig visszapr�szk�ln� a vizet a poh�rba, ha csak esz�be is jut.

F�lszemmel l�tom, hogy a z�gol�d�, suttog� emberek el�tt �l� Sanderst �pp most nyomj�k vissza a v�llain�l fogva az �r�k. Az els� sorban valaki odas�gja a szomsz�dj�nak:

- Merlinre! Hiszen m�g csak tizenhat �ves!

- Csendet! – ki�lt fel a b�r� sokadik alkalommal. - K�rem �gy�sz �r, t�rjen a t�rgyra! �s Mr. Potter, �jra figyelmeztetem, csak a k�rd�sre v�laszoljon.

- Eln�z�st.

- Mr. Potter! Mit tett �n, miut�n elj�tt Mr. Pitont�l?

- F�lmentem a lak�sunkba.

- �s azut�n?

- Ittam egy cs�sze te�t, azt�n megkerestem Hermione Grangert.

- Mi okb�l, ha szabad k�rdeznem?

- Megbesz�lt�k, hogy aznap egy�tt megy�nk k�nyvt�rba.

- Meddig maradtak ott?

- �n hamarabb elj�ttem, �gy t�z �ra k�r�l.

- �s ut�na mit csin�lt?

- Elindultam a pince ir�ny�ba, ugyanis eszembe jutott, hogy n�lam maradt egy ruhadarab, amit Perselus volt olyan sz�ves k�lcs�nadni nekem azel�tt nap. – Halk horkant�sok sorozata. Jesszus! �s m�g nekem van piszkos fant�zi�m! – A pul�ver�t! – hangs�lyozom ki a v�g�n.

- Folytassa!

- De sajnos nem �rtem el az ajtaj�ig, ugyanis a folyos�n Ralph Sanders auror elk�b�tott egy stuporral.

- Azt akarja nek�nk bemes�lni, hogy az �gyfelem minden k�l�n�sebb ok n�lk�l meg�tkozta mag�t, hogy harck�ptelenn� tegye?

- �gy t�rt�nt! Nem fontos, elhiszi-e.

- �s mi t�rt�nt azut�n?

- Nem tudom, el�jultam. De mikor magamhoz t�rtem, m�r egy �res oszt�lyterem padl�j�n fek�dtem.

- Mi�rt nem pr�b�lt elmenek�lni a helysz�nr�l, ha val�ban fenyegetve �rezte mag�t? Mondjuk mi�rt nem kiab�lt seg�ts�g�rt?

- Maga pr�b�lt m�r seg�ts�g�rt kiab�lni, mik�zben egy akkora teny�r van a sz�j�n, ami m�g�l alig l�t ki?

- �n azt �ll�tja, Sanders nyomoz� befogta a sz�j�t, ezzel megakad�lyozva, hogy seg�ts�g�rt ki�ltson?

- Igen.

- Hogyan jutottak el a dulakod�sig?

- Ecsetelni kezdte nekem, hogy milyen m�lyen csal�dott, ami�rt nem teljes�tettem a k�v�ns�g�t, azt�n meg�llap�totta, hogy meg kell, hogy b�ntessen. Szerencs�re addig nem jutottunk el, hogy demonstr�lja is, mif�le b�ntet�sre gondolt.

- M�s sz�val val�j�ban az �gyfelem nem is b�ntotta �nt, mind�ssze megfegyelmezte.

- �n ink�bb a megfenyegetett sz�t haszn�ln�m, uram. Vagy �n szerint az �gyfele azon okfejt�se, miszerint k�nytelen bebizony�tani nekem, hogy nem �rdemes ellenszeg�ln�m, sz�l�i ejnye-bejny�nek hangzik?

- Nem, de f�lre is hallhatta. Gondolom megijedt �s zaklatott volt.

- Pontosan eml�kszem mindenegyes perc�re annak a napnak, tudom, mir�l besz�lek. Kir�ngattam magam a kezei k�z�l, �s csak az�rt nem tudtam elfutni azonnal, mert megragadta a kezem, �s nem akarta elengedni, mik�zben hom�lyosan magyar�zta, hogy nem tudok el�gg� megb�nh�dni az�rt, ami�rt ilyen becstelen holmit csin�ltak bel�lem.

- Tal�n �szhez akarta t�r�teni, fiatalember!

- Igen, bizony�ra. Azt�n kih�zta a p�lc�j�t, meg�tkozott, �s a kicsap�d� �tokt�l a falnak estem, amib�l ki�llt egy �vekkel azel�tt tal�n szekr�nyt r�gz�t� f�mkamp�, �s ami sz�pen �tf�rta a kopony�mat. Tiszta j�indulat lakozott benne! Szinte s�t�tt bel�le a szendes�g!

A felh�borodott ki�lt�sok ism�t f�lbeszak�tj�k a t�rgyal�s menet�t. Mi meg meredten b�muljuk egym�st az �gy�sszel, �s m�g id�ben eszembe jut, hogy nem szabad kiesnem a szerepemb�l. Nem az a c�l, hogy a testi t�mad�st hangs�lyozzam. Azzal nem megyek semmire

- Vagyis, �n v�letlen�l s�r�lt meg, �s nem az �gyfelem okozta a fejs�r�l�s�t.

- Igen, ez �gy igaz. �tmenetileg leb�nultam, �s a s�r�l�st�l er�sen sziv�rgott a fejemb�l a v�r.

- �s Mr. Sanders tal�n tov�bbra is fenyegette, esetleg b�ntalmazta?

- Nem. Meg�lelt, �s az �l�ben ringatott.

Hat�sos a cs�nd. De az emberek agy�ban ez a jelenet, m�r nem eg�szen �gy fest, mint ahogyan azt a v�d��gyv�d szeretn�, �s a puskaporos hord� el� van k�sz�tve.

- M�g egyszer hangs�lyozn�m, hogy �pp most jelentette ki, hogy Mr. Sanders nem b�ntalmazta �nt!

- Nem. T�nyleg nem. – R�mosolygok a b�r�kra, na �s persze a m�lyen tisztelt k�z�rdem�re. – Simogatott, �s kicsik�mnek nevezett, mik�zben az �l�ben �ltem magatehetetlen�l.

�s a bomba robban. Nem tudom, mi�rt gondoltam, hogy nehezebb lesz? Azt hittem, az emberek nem �rzik majd ki a szavaim k�z�l a fenyegetetts�get �s az abszurdit�s�t ennek az eg�sznek, de hossz� ideje el�sz�r, most kellemesen kell csal�dnom.
M�ly felh�borod�s lesz �rr� mindenkin, mert val�sz�n�leg sokan odak�pzelik a saj�t gyerek�ket, vagy hozz�tartoz�jukat a helyembe, �s mit mondjak, a k�p eg�sz biztosan nem megnyugtat�.

- Cs�ndet! Cs�ndet a teremben! A t�rgyal�snak m�g nincs v�ge!

El�g lassan, de az�rt sz�t fogadnak.
Az �js�g�r�k fel� n�zek, �s meg�llap�tom, hogy a t�rgyal�s ut�n vagy nagyon gyorsan futnunk Remussal, vagy ezek sz�tszednek.

- Mr. Potter! Gondolt m�r arra, hogy a probl�m�i�rt �s a z�r�s �lete alakul�s��rt nagyr�szt �n a felel�s? �gy �rtem, ha sz�nd�kosan provok�lta Mr. Sanderst, mint ahogyan teszi ezt vel�nk is az eg�sz t�rgyal�s folyam�n, k�nnyen elk�pzelhet�, hogy �gyfelem az �n saj�tos viselked�s�nek az �ldozata. Hiszen neh�z ellen�llni egy olyan esetben, ahol �n mindent elk�vet, hogy a kiszemelt illet� elvesz�tse a j�zan �t�l�k�pess�g�t, �s meg�rizze a nyugalm�t. Gondoljunk most itt Mr. Potter eg�sz l�ny�re! – A b�r�khoz fordul, �s nekik magyar�z, mintha csak gy�zk�dn� �ket. – Ez a fiatalember k�pes volt elcs�b�tani �s viszonyt kezdem�nyezni egy n�la h�sz �vvel id�sebb, megfontolt �s legjobb tudom�som szerint mindig is kim�rt, j�zan mag�n�letet �l� f�rfivel, aki r�ad�sul a tan�rja. Mr. Piton eldobta az �ll�s�t, az �let�t ennek a fi�nak a kedv��rt. Mi�rt kellene azt gondolnunk, hogy Mr. Sanders eset�ben ez m�sk�nt volt?

- Tiltakozom, ez csak felt�telez�s �s sugallat! – ki�lt fel a v�d�gy�sz.

- A tiltakoz�snak helyt adok – int a b�r�. – Ez m�g nem a v�d�besz�d, �gyv�d �r. �nnek a tan� kik�rdez�s�vel �s nem a b�r�k meggy�z�s�vel kell foglalkoznia jelen pillanatban!

Na, ez se kap �rtelmes jogi megb�z�st a k�zelj�v�ben, jut eszembe hirtelen. Van m�g egy hal�los ellens�gem. Ehhez m�r tehets�g kell! F�l szemmel Remusra pillantok, aki szinte virul, �s annyira el�gedettnek l�tszik, hogy azt kell hinnem, valahol k�t sikaml�s kijelent�sem k�z�tt m�g egy kicsit b�szke is r�m.

- Eln�z�st, f�b�r� �r! T�bbet nem fordul el�. – Hallom a v�d��gy�sz szavait.

- Ha van m�g k�rd�se, int�zze a beid�zett tan�hoz!

- Igen, lenne m�g. – Elgondolkodik, de tudom, hogy a lej�rat�som most a legfontosabb l�p�s, �s egyben az egyetlen, amit m�g megtehet. - Mr. Potter! Ugyan, �rulja m�r el nek�nk, persze nem akarok t�l tolakod� lenni, hogy hogyan siker�lt az ujjai k�r� csavarni a volt tan�rj�t?

- Tiltakozom!

- A tiltakoz�st, elutas�tom! V�laszoljon a tan� a k�rd�sre �s ugorjunk, mert ennek a t�rgyal�snak �gy sosem lesz v�ge. Ha j�l �rtem, a v�d �gyv�de azt pr�b�lja bebizony�tani, hogy Mr. Potter alkalmas arra, hogy kell� befoly�sol�ssal szokatlan dolgokra vegyen r� embereket.

- K�sz�n�m, b�r� �r – b�lint az �gy�sz, azt�n �jra fel�m fordul. – Sz�val, beavat minket abba, milyen kifinomult m�dszerekhez folyamodott, hogy b�rmi �ron megkapja, amit akar?

Elt�n�d�k. Mindenki fesz�lten figyel, �s ha azt mondom, t�tott sz�jjal �ld�znek ki a saj�t b�r�mb�l az �that� n�z�s�kkel, teljesen racion�lis �s m�rt�kletes vagyok a kifejez�s ter�n.

- … Reggeliz�s k�zben egyszer leszoptam el�tte egy kiskanalat.

Van aki felny�g, van aki cs�ndben kuncog, de olyan is aki eg�szen egyszer�en hahot�zni kezd. Az �gyv�d meg bamba arccal b�mul r�m, �s att�l tartok k�zel �ll az agyv�rz�shez.

- Most mit csin�ljak? Szeretem a csokol�d� pudingot – mondom m�g, �s a szemeimmel megkeresem Sanders.

- Igaz�n? – ord�t r�m kikelve az �gyv�d. – �s Mr. Sanders el�tt mit szopott le?

A b�r� k�sz rendreutas�tani a szemtelen megjegyz�s��rt, de �n nem hagyom sz�hoz jutni.

- Mr. Sandrest nem �rdekli a k�l�n�s vonz�d�som az �dess�gek ir�nt. � arra izgul fel, ha l�tja, ahogy valakit szorongatnak.

- Mit akar ez jelenteni?

- Egyszer megk�rdezte t�lem, szoktam-e �n is izgat� bizserg�st �rezni az �lemben, mikor n�zem, ahogy valakivel er�szakoskodnak, vagy verik.

A d�bbent �s ut�lkoz� zajt nem lehet t�bb� le�ll�tani. A b�r� iszonyodva emeli a tekintet�t a v�dlottak padj�ra, �s tudom, most az egyszer siker�lt, amit akartam.
Mor�lisan, erk�lcsileg kicsin�ltam Sanderst. Ha ebb�l nem �rtenek a b�r�k, akkor semmib�l.

- A t�rgyal�st berekesztem! K�rem a b�r�kat, vonuljanak vissza a tan�csterembe a hat�rozathozatal el�k�sz�t�s�hez! A jelenl�v�k a v�dlott kiv�tel�vel szabadon t�vozhatnak!

A k�t tagbaszakadt �r fogja a fogoly kezeit, �s fel�ll�tj�k a padr�l. A nagy �sszevisszas�gban �n is elhagyom a helyem, �s �ppen Remushoz akarok menni, aki a sz�ksor k�zep�n v�rakozik t�relmesen, hogy v�gre l�pni tudjon a t�megt�l. Egy�ltal�n nem foglalkozom a t�bbiekkel, �s tal�n ez�rt t�rt�nhet, hogy nem veszem �szre, pontosan mellettem vezetik ki a teremb�l Sanderst, �s azt sem, amikor megtasz�tja az egyik fogvatart�j�t, �s teljesen v�ratlanul, nekem esik, megragadja az ingemet a mellkasomon, �s eszel�s arckifejez�ssel a f�lembe suttogja:

- Eml�kezz r�, mit mondtam! Amikor a legkev�sb� sz�m�tan�l r�! V�rj r�m!

Annyira meglep�d�k, hogy nem �rkezek semmit sem mondani, vagy tenni. M�r emeln�m a karom, hogy eltoljam magamt�l, de addigra megfogj�k �s elvezetik el�lem. H�tran�z, kullog�s k�zben, hosszasan, mosolyogva.
Sz�rnyeteg.

- Mit akart? – Szor�tja meg a kezem Remus mell�m �rve, �s inger�lten n�z � is ut�na.

- Semmit. Nem sz�m�t.

- �gyes volt�l. – Mosolyog a bajusza alatt, �s az ajt� fel� terelget. – Gyere, menj�nk, miel�tt elszabadul a pokol.

H�rom l�p�st sem �rkez�nk tenni, m�r a nyomunkban vannak a firk�szok. Egym�s hegy�n-h�t�n, t�lkiab�lva mindenkit pr�b�lnak be�rni minket.

- Mr. Potter, nyilatkozna, k�rem? Mi a v�lem�nye a t�rgyal�sr�l? �n szerint megfelel� b�ntet�st kap az el�t�lt?

- Mr. Potter! Mennyi ideig tartott a kapcsolata a tan�rj�val?

- Beleegyezne egy szem�lyes interj�ba?

- Mr. Potter! Szeretn�nk egy �lland� rovatot ind�tani, ami kifejezetten a mindennapjair�l sz�lna. Bestseller lenne! Most t�rgyalok a f�n�ks�ggel. Az anyagi oldal�t ak�r r�gt�n meg tudn�nk besz�lni.

Alig tudunk kik�sz�l�dni k�z�l�k, �s mire az ajt�n t�lra �r�nk, jelent�sen leegyszer�s�dik a helyzet, mert Dumbledore addigra valahonn�t szerez k�t embert, akik k�m�letlen�l le�ll�tj�k a r�nk tapadt riportereket.
Weasley-�k k�zben m�r elhagyt�k a termet, �s most az ajt�ban v�rakoznak. L�tom, ahogy Hermione odasz�l valamit Ronnak, azt�n indulna fel�nk, de egy figyelmetlen barom kis h�j�n fell�ki.

- �h, Mr. Potter, adna egy autogramot?

Egy harmincas boszorka �llja el az utamat, �s egy pap�r fecnit tol az orrom al�.
�n komolyan nem �rtem az embereket. �pp most siker�lt olt�ri idi�t�t csin�lnom magamb�l orsz�g-vil�g el�tt, erre most autogramot k�rnek?

- Nagyon boldogg� tenne vele – bizonygatja nekem. Megvonom a v�llam, �s �tveszem t�le.

Odafirkantom a nevem a lapra, mellett�nk meg egy csal�danya ijedten eltakarja a szemeit a tizen�ves l�ny�nak, aki �ppen teli sz�jjal vigyorog r�m.

- Jaj, kicsim, de b�muld!

Remus a szemeit forgatja, �s kegyetlen�l h�ly�n �rezheti mag�t. �n is, mert egy f�rfi hirtelen r�m ki�lt, �s mikor felemelem a fejem, hogy megn�zzem, mi baja, a szemembe villant egy vakuval, amit�l f�l percig nem l�tok semmit.

- Harry, �n nem tudom, hogy vagy vele, de szerintem jobb lenne indulni – jegyzi meg f�lszegen.

- Egyet�rtek.

Hoppan�lunk, �s p�r perc m�lva m�r Roxfort kapuit l�pj�k �t.
Most, mikor v�gre �gy �rzem, t�l vagyunk rajta, �s kif�jhatom magam, m�gsem megy. Semmi �r�m, vagy el�gt�tel. Nem vagyok felszabadultabban.
Le�l�k az asztalhoz, �s hossz� perceken kereszt�l b�mulok magam el�.
Hogyan tov�bb?
Remus motoszk�l a szekr�ny�ben, tiszta inget h�z, a t�k�r el� �ll. Figyelem, ahogy k�sz�l�dik n�m�n, gondos odafigyel�ssel. Mi�rt �rzem magam csal�dottnak, ami�rt k�r�l�ttem zajlik az �let, �s megl�t�som szerint engem valahogy kifelejtettek bel�le? Joga van mindenkinek tov�bbl�pni, az, hogy magamat k�rhoztatom, m�g nem indok, hogy mindenki m�s is ezt tegye. Egy sz�k��r k�zep�n �llok, ami sem el nem sodor, se nem seg�t fennmaradnom a felsz�nen. Benne ragadtam, leblokkolva, rostokolva, mik�zben k�r�l�ttem minden mozog �s �l.
Csak visszah�zom �ket, az �l�ket.


- Elm�sz?

Megtorpan, �s hirtelen fel�m fordul.

- Ha nem akarod, akkor nem.

- Dehogy, menj csak. Ma m�r �ppen eleget idegeskedt�nk.

- Nymphador�val tal�lkozom.

- Az… j�.

Mosolyog. J�l l�tom, hogy elpirult? Te j� �g! Valamir�l alaposan lemaradtam.

- Helyes n� – jegyzem meg.

- Igen, nagyon helyes.

Hamarosan elindul.
F�rk�szem a semmit, �r�kon kereszt�l. Csak azt veszem �szre, hogy lassan bes�t�tedik, azt�n ak�r egy zombi, odal�pek a kandall�hoz, �s an�lk�l, hogy komolyan v�giggondoln�m, mit teszek, meg�rintem a metron�mot, �s elind�tom.
A kattog� hang lassan beter�ti a szob�t. Ahogy ide-oda mozdul a s�ly, �gy s�llyedek �n is minden egyes �temmel m�lyebbre magamban. Nem megnyugtat� a hangja, ink�bb besz�des, mint a mag�nyos fa suttog�sa, vagy a sarok, amiben egy kihaszn�lt, f�lredobott t�rgy fekszik m�r h�napok �ta. Ami tal�n r�gebben a kedvenc j�t�ka volt egy gyereknek, de most csupa por, mert m�r nem fontos. Nem unt�k meg, egyszer�en elfelejtett�k.
G�rcs�sen eml�kezni akarok valamire, m�g a hang is r�seg�t egy keveset, tal�n a h�trahagyott dolgokra, a hi�baval� k�zdelmeimre, tal�n valami fontosra, ami nem tudom mikor veszett el. Vagy meg sem volt soha?
A konyhaszekr�nyhez l�pek, kinyitom az ajtaj�t, �s kiveszek bel�le egy teli �veg valamit, ami fogalmam sincs, micsoda, de sok �s er�s, �s nekem most t�k�letes megfelel. Egy r�nd�t�ssal lecsavarom a kupakj�t, �s majdnem megfulladok az els� kortyt�l. Fancsali fintort, azt�n pr�b�lkozom m�g eggyel, �s m�g eggyel. Ahogy felmeleg�t az alkohol bel�lr�l, �gy �rzem egyre fagyosabbnak a szoba leveg�j�t.
Ki mondta, hogy az �let sz�p?
Katt, katt, katt.
Tess�k, itt a s�lyos �r.
A dolog torz �s nevets�ges oldala az, hogy �ll�t�lag a semmi�rt fizett�k mindezt, �s nem �gy van, ahogy �n k�pzeltem, hogy ha m�r dr�ga ut�reng�sei vannak valaminek, akkor az�rt, mert maga a holmi �rt�kes, �s nem kell s�rni a kem�ny k�vetkezm�nyei miatt.
Ha Perselus nem megy el, akkor biztosan nem tudtam volna v�gigcsin�lni a t�rgyal�st, mert annyira f�ltem volna, hogy el sem merem v�llalni. Most pedig, hogy nincs ki�rt harcolnom, lenn�k �n el�g b�tor. Csak �ppens�ggel nincs �rtelme.
Katt, katt, katt.
M�g egy h�z�s az �vegb�l.

„ – Harry! Isten is csak egy kom�di�s, csak � olyan k�z�ns�gnek j�tszik, amelyik f�l nevetni.”

Igen. Dumbledore humora, ami sokszor egy�ltal�n nem vicces. B�r, � az eg�sz �let�t k�pes j�t�kk�nt kezelni, �gy tal�n k�nnyebben d�nt �s jobban is �lvezi.
Nekem ez sosem ment. �n mindig, mindent hal�losan komolyan vettem. Persze azt �rtem, most a jelenlegi helyzetet is figyelembe v�ve, hogy mindenkinek vannak hib�i, teh�t nem a t�k�lyt kell itt keresni, de h�t soha nem is tettem. Hiszem, hogy a hib�k teszik az embereket vonz�v�, k�l�nlegess�. De a hib�k, a gyarl�s�g �s nem a t�ved�sek.
�n pedig most t�nyleg annak �rzem magam. T�ved�snek.
Iszom. Addig, am�g el�rem, hogy ne tudjak gondolkodni.
Valahogy belef�radtam az eg�szbe, �s ez nem elkeseredetts�g, vagy �nsajn�lat.
Ez szimpla lemond�s.
Katt, katt, katt.
Azt hiszem v�ge.
A t�bbit majd meg�rja az ut�kor, �s majd magvas tanuls�gokat vonhat le bel�le.
Egy elfuser�lt �let, amit nem is volt olyan k�nny� kett�t�rni.
�nir�ni�t gyakorlok, mert k�pes vagyok kinevetni magam, m�g akkor is, amikor bel�pek a f�rd�szob�ba, hatalmas kortyokat nyelve az �vegb�l, azt�n a mosd� f�l� emelem, �s miel�tt hozz�csapn�m, hogy �sszet�rve az �veget, alkalmas eszk�zt kre�ljak bel�le, utolj�ra szemben�zek magammal, �s meg�llap�tom, hogy k�r �rtem.
De Sandresnek sok mindenben igaza volt.

Az �vegcserepek sz�pen mutatnak a csemp�n. Szanasz�t sz�r�dtak, tartom a kezemben a csonkot, egy centire a b�r�mt�l, gyorsul a sz�vver�sem. Lehets�ges, hogy f�lek?
Hiszen m�g tegnap eld�nt�ttem, hogyha hazaj�v�nk befejezem.
Megremeg a kezem, �sszeszor�tom az ajkaimat, hogy egy hat�rozott mozdulattal v�get vessek ennek az elcs�pelt melodr�m�nak. �s ism�telgetem magamban, ez nem bossz�. Ez nem seg�lyki�lt�s, mint ahogyan az agyt�rk�szok szeretik azt hangs�lyozni. �n nem azt akarom, hogy megmentsenek, vagy seg�tsenek rajtam. Hiszen b�cs�levelet sem hagyok magam ut�n, hogy a fej�be r�ghassam a vil�gnak, mi az, ami annyira f�jt, hogy ilyen visszaford�thatatlan m�dszerrel k�nyszer�ltem megszabad�tani a k�rnyezetemet egy parazit�t�l.
Csak elmegyek, sz�pen, csendben, tal�n majdhogynem �szrev�tlen�l.
…
A g�rcs ott tolakszik a torkomban. Becsukom a szemem, megszor�tom az �vegszil�nkot, egy m�ly leveg�, idegesen tolom k�zelebb.

- Gy�va! – sziszegem a kezeimnek.

Enn�l jobban m�r nem b�rom szor�tani. �jabb pr�b�lkoz�s, de most m�r hozz�illesztem a v�n�mhoz. R�z a keserves, kit�rni k�sz�l� s�r�s, elhom�lyosodik a szemem, �s m�r azt sem l�tom, hogy mit kellene felv�gnom.
Azt�n h�rtelen d�h�s leszek. Erre sem vagyok k�pes. M�g magamat sem tudom elrendezni. H�t mire vagyok �n j�?
Nem tudom, hov� dobom az �vegdarabot, vagy hogy f�lr�szegen hogyan kecmergek ki a f�rd�szob�b�l, egy�ltal�n a lak�sb�l. Hogy mi az �rd�g visz r�, hogy a pinc�be menjek, �s hogy mi�rt nem jut eszembe, hogy felesleges, hiszen nincs itt senki, aki fontos lenne sz�momra. De az ajtaja el�tt �llok, �s az �sszes, felgy�lemlett m�rgemet, azon az ajt�n akarom kit�lteni. �k�llel, l�bbal, ahogy csak b�rom.
�t�m, nem is �rzem, hogy nekem is f�j, hogy felszakad a b�r a kezeimen, hogy v�res nyomokat hagyok az ajt� fel�let�n.

- Rohadj meg!... Rohadj meg!

Nekem mi�rt nem j�rt ki egy kicsivel t�bb megbocs�t�s? Nekem mi�rt kell mindig olyan utakat bej�rni, amit senki m�s nem keres rajtam k�v�l? Nekem mi�rt kell folyamatosan t�z k�r�mmel kaparnom a falat? Mi�rt nem �rdekel senkit, hogy bele�r�l�k? Mi�rt nincs mellettem, amikor v�gre lehetne?
Csapkodom, �k�llel am�g van bennem er�, azt�n m�r csak l�bbal, �s egy�ltal�n nem tud �rdekelni, hogy k�zben valaki l�t.
Pedig egy kissr�c �pp most h�tr�l ki a folyos�r�l, m�g �rkezek elkapni a pillant�s�t, azt�n elsz�d�l�k.
Most kezdem �rezni, hogy sajognak a kezeim, ahogy az ajt�nak d�l�k, a szemk�zti falat n�zem, nyitott sz�jjal, a legapr�bb �rtelem n�lk�l az arcomon.
Nincs t�bb gondolatom.

A t�bbi olyan, mintha nem velem t�rt�nne. Csak k�v�lr�l n�zem. J� messzir�l.

- Te j�s�gos Merlin! Draco! Seg�ts m�r!

Valaki el�m �ll, a kezeibe fogja az arcomat, szembeford�t, �s engedi, hogy elengedjem magam.

- Hov� vigy�k?

- Nem tudom. Vigy�k hozz�nk! – Kicsit megpofozgat, megemeli a karomat. – Mit csin�lt�l magaddal, te idi�ta?... H�t ez nem igaz! Barom! H�lye, barom! Gyere m�r, Draco, ne h�zd az orrod!

Furcsa k�peket l�tok a falon, �s f�nyeket, amik elfutnak mellettem. L�pked�nk valahov�, sok�ig. Valami kiab�l�s f�l�t is hallok, azt�n m�r csak azt, hogy massz�v fel�let van a h�tam m�g�tt, �s valaki az orrom el� tol valami nagyon �les �s b�d�s dolgot, amit�l hirtelen kicsordul a k�nny a szememb�l, �s leveg��rt kell kapnom.

- Nyugalom, ez csak amm�nia!

H�tr�bb h�z�dok, �s Malfoy sz�ke feje n�z velem farkasszemet. R�ncolja a homlok�t, �s elh�zott sz�jjal h�mm�g.

- Veled csak a baj van – jegyzi meg m�rgesen.

T�l n�zek rajta �s Zambinit pillantom meg, ahogy �pp az asztalnak t�maszkodva, karba font k�zzel �ll.

- Nem k�rtem takar�t�csapatot, nyugodtan ott hagyhattatok volna.

- �s m�g h�l�tlan is vagy!

- Ugyan, dehogy! K�v�nod, hogy k�rp�tl�sul kipucoljam a cip�idet?

- H�j! El�g! – Zambini, Malfoy v�ll�ra teszi a kez�t, �s az l�that�an egy kicsit lecsillapodik.

– Mekkora egy fasz vagy te, Potter? – mondja, �s inger�lten belef�j a leveg�be, majd Zabinihez fordul �s ler�zza mag�r�l a kez�t. – Te meg legk�zelebb a n�nik�dnek parancsolgass!

- Bocs�nat.

Zambini �llhatatos n�z�se most egy�ltal�n nem az, amire sz�ks�gem van. El is ford�tom a fejem, �s a falat kezdem el b�mulni. Z�ld. A Mardek�rban �l�k. Nem semmi.

- Te t�nyleg a fejedbe vetted, hogy kiny�rod magad? – k�rdi m�rgesen. – Akkor mi�rt nem engedted meg annak a barom aurornak? Az legal�bb profi volt.

- … - Na, erre igaz�n nem tudom, mit mondjak. V�g�l is igaza van. Sok energi�t megsp�rolhattam volna magamnak is, m�soknak is.

- Mit akarsz ezzel el�rni? Mi�rt nem tudsz egyszer�en �tl�pni a dolgon? Ennek m�r annyi! Ink�bb �r�lhetn�l neki!

- �r�lni? Na �s m�gis minek, Zambini? Annak, hogy valami h�lye �llat k�t l�bon j�r� szexm�ni�st csin�lt bel�lem, �s k�zben beleszerettem a saj�t tan�romba, aki ahogy megtudta, hogy mi a helyzet egy sz� n�lk�l fak�pn�l hagyott?

- J� volt az, Potter! – vigyorog a szem�t villogtatva.

- Menj a pics�ba! – �n meg mindj�rt felk�pelem.

Kicsit b�mulunk egy m�sra, Malfoy k�zben el�ker�l egy �veg borral, �s poharakkal.

- Ti �lland�an isztok? – k�rdem m�rgel�dve.

- Bagoly mondja ver�bnek, b�zlesz a p�t�l.

- Ja, utolj�ra, a main k�v�l akkor ittam, amikor te bel�m t�lt�tted.

- Akkor k�rsz vagy nem?

- K�rek. M�r mindegy.

Malfoy a kezembe nyom egy talpas poharat, �s f�lig t�lti, majd ugyanezt teszi a saj�tj�val �s a Zambini�val. Le�l az asztal mell�, �s egym�sra pakolja a l�bait. Nyugodtan szagolgatja a poharat, s kicsit bele kortyol. Blaise m�g mindig sz�r�san n�z, de nem sz�l semmit. Ink�bb csak gondolkodik, �s megereszt egy s�hajt.

- Hallottuk megvolt a t�rgyal�s. Nem mondtad, hogy zsarolt.

- Nem l�ttam �rtelm�t.

- … Nem gondoltam volna, hogy ekkora cirkusz lesz bel�le.

- Lehetett volna nagyobb is.

- Igen, tudom. �s k�sz, hogy nem kevert�l benn�nket bele.

- … Nincs mit. – �n is belekortyolok a poharamba.

Egy sor hallgat�s ut�n v�g�l kib�ki, ami a sz�v�t nyomja.

- Nem is gyanakszol r�m?

- R�d? M�r �gy �rted, hogy te adagoltad-e be nekem az elix�rt? – Csod�lkoz� arcot v�g, megr�zom a fejem, �s m�g egy halv�ny mosolyt is k�pes vagyok magamra h�zni. – Nem. Te ann�l nagyobb seggfej vagy, hogy ne akard bebizony�tani kuty�nak, macsk�nak, hogy megy az neked minden egy�b seg�ts�g n�lk�l is.

B�lint, kicsit megk�nnyebb�l, �s k�zelebb l�p hozz�m.

- De, ha nem �n voltam, �s nem is Piton, akire egy�bk�nt �n komolyan gyanakodtam, akkor ki? Van valami halv�ny fogalmad, hogy ki akarhatott �gy megkavarni?

- Nincs. Ez a baj. Senki sem jut eszembe. Tal�n valaki, akinek nincs el�g �nbizalma. A legfur�bb az, hogy m�r nem is az �rdekel, hogy ki tette, hanem, hogy mikor lesz v�ge. Dumbledore szerint t�bb hete bennem van, teh�t akkor m�g tavaly siker�lt meginnom, �s mivel direkt olyan a hat�sa, hogy lassan sz�v�dik fel, azt sem tudj�k megmondani, meddig tart. Tal�n napok, tal�n egy h�t, kett�.

- Ha j�l �rtettem, Piton pedig, amikor megtudta, fogta mag�t �s lel�pett.

Most m�r a sz�nyeget mustr�lom.

- Komplett idi�t�t csin�ltam magamb�l – jegyzem meg, �s m�r megint kezd felgy�lemleni bennem a keser�s�g �s a f�jdalom.

- Igen, de � is. Szerintem ez�rt ment el. Azt m�g kib�rta volna, hogy leleplez�dik a kapcsolatotok �s megv�dolj�k, de azt, hogy r�ad�sul kider�l, hogy egy olyan szek�r ut�n futott, aki miut�n mag�hoz t�r, kidobja? Ha siker�lt egy kicsik�t is megismerned, tudhatod, hogy milyen lehet most neki.

- De ez h�lyes�g! �gy ment el, hogy azt sem mondta, hogy viszl�t. �s �n egy cs�ppet sem �rzem magam kev�sb� elhagyva, mint k�t napja.

Zambini leteszi a pohar�t, �s t�n�dve n�z, azt�n v�ratlanul el�m l�p, �s felemeli a fejem.

- Akarsz velem dugni?

�gy n�zek r�, mint akinek elment a marad�k j�zan esze, azt�n m�g h�tr�bb h�z�dok.

- Nem.

- �s Pitonnal?

- Vele sem – vallom be m�g magamnak is v�ratlanul.

Felder�l az arca, �s vihogva le�l el�m a f�ldre t�r�k�l�sben.

- Akkor hol itt a probl�ma? Honnan veszed, hogy nem m�lott el a b�jital hat�sa?

- Onnan, hogy rohadtul hi�nyzik.

Malfoy fintorogva belef�j a leveg�be, azt�n �jra t�lti a pohar�t.

- Kezd� – motyogja kelletlen�l.

- Az�rt hi�nyzik, mert szerelmes vagy – folytatja Zambini, �s mosolyog.

- Persze, hogy szerelmes vagyok, most mondtam, hogy…

- Hogy? – V�rakoz�an b�lint. – Lehet, hogy szerelmi b�jital volt benned, ez t�ny �s val�. Az is biztos, hogy szokatlanul hajtott a v�red. De azt senki nem mondta, hogy pont Pitonba kell szerelmesnek lenned. �s m�g valami! Att�l, hogy b�jital hat�sa alatt volt�l egy�tt vele, att�l m�g egy�tt volt�l vele. Az eml�keid megmaradnak, ha maga a b�jital hat�sa el is m�lik. �s ez tudod, mit jelent?

- Azt, hogy ha nem is k�v�nom olyan eszeveszett�l a szexet, att�l �t m�g k�v�nom, �s ha hi�nyzik, �s folyton r� gondolok…

- Ezek szerint t�bbet adott � neked abban az id�szakban, puszta egy�ttl�tn�l, �s esetleg an�lk�l is megszerethetted. Szereted?

Komoly arccal m�reget. Mi�rt nem tudott ez a poj�ca ilyen lenni amikor m�g l�ttam is benne valamit? B�r azt hiszem, �ppen az a valami volt az, ami n�lk�l�z�tt b�rminem� val�s �rzelmet.
Kezdek hinni a lehetetlenben.

- Nagyon.

M�ghogy szeretem-e? Nem is tudom norm�lis, emberi nyelven k�z�lni, hogy mit �rzek ir�nta. Minden bet� amit kiejten�k, olyan igazi elcs�pelt �s �cska lenne.
Zambini fel�ll a f�ldr�l, �s megmarkolja a v�llam.

- Akkor harcolj �rte. �gy megy ez mindennel, Potter. A s�lt galamb nem fog a sz�dba rep�lni.