Draco a kerti sz�ken �lt, �s figyelte, ahogy a Granger-csal�d a grills�t� k�r�l ser�nykedik. A r�gi Malfoy azon gondolkozott volna, mennyire sz�nalmas, hogy amit egy p�lcaint�ssel meg lehetne oldani, azt ezek a muglik �r�kon �t k�sz�tgetik egy fura eszk�z seg�ts�g�vel, de az �j Malfoynak tetszett az a l�tv�ny, amit ezek az emberek ny�jtottak.

Akaratlanul is a saj�t csal�dj�hoz hasonl�totta �ket. El sem tudta k�pzelni, hogy az apja egy s�t� mellett izzadjon p�r szelet h�s�rt, vagy hogy az anyja olyan kis k�t�nyben seg�dkezzen a f�rj�nek a s�t�sn�l. Az � asztalukra mindig a leg�zletesebb falatok �s legfinomabb ned�k ker�ltek, m�gis savany�an, kedvetlen�l, mosoly n�lk�l emelt�k �jra �s �jra az ev�eszk�zt a sz�jukhoz.

B�r szerette a sz�leit, m�gis sokkal jobban �rezte mag�t a sz�m�ra idegen, �s eddig oly nagyon gy�l�lt csal�d k�r�ben, mint a saj�t otthon�ban. Maga sem vette �szre, mikor v�ltoztak meg az �rz�sei, mikor alakult �t a d�he �s az elkeseredetts�ge valami m�ss�, mikor kezdett a hideg, g�nyos mosoly �talakulni az arc�n el�gedett �s boldog mosolly�.

Eleinte k�v�l�ll�nak �rezte mag�t az �j k�rnyezetben. �gy szeml�lte a vil�got, mintha egy film peregne a szemei el�tt. L�tta, hogy mennyi �let van a k�r�l�tte l�v� emberekben, �s ez az �let�r�m lassan, de biztosan �tsziv�rgott bel� is. V�g�l pedig, vagy � ker�lt be a filmbe, vagy a szerepl�k ker�ltek �t az � vil�g�ba, de � is r�szese lett valaminek, amit�l sokkal boldogabbnak �rezte mag�t.

- H�, lustas�g! Te nem akarsz seg�teni egy kicsit? – z�kkentette ki a gondolataib�l a fi�t Hermione hangja. Draco kelletlen�l felt�p�szkodott, �s a l�ny m�g� l�pett.

- Mit csin�ljak?

- Tess�k, fogd! – nyomta a ketchupos �veget a fi� kez�be a boszork�ny. – Nyomj mindegyikre egy keveset, �n meg mell� teszem a h�st – mutatott a t�ny�rtoronyra.

Drac�nak �jra r� kellett j�nnie, hogy mennyire m�s ez a csal�d, mint az �v�. A Malfoy-csal�d �tk�szlet�t a Malfoy-ok c�mere d�sz�tette. A vagyonokat �r� t�ny�rokra a minta arannyal volt r�festve. Ezek a t�ny�rok h�feh�rek voltak, �s n�vre sz�l�ak. Az egyetlen d�sz rajtuk egy kis piros sz�vecske volt, benne a tulajdonos nev�vel.

A fi� egyenk�nt emelte a kez�be a t�ny�rokat, �s mindegyikre kiadagolta a ketchupot. Anya, apa, Hermione, Draco… – olvasta sorban a feliratokat. – Draco? – a piros �veg egy pillanatra meg�llt a kez�ben. K�zelebb hajolt a felirathoz, hogy biztosan azt l�tja-e, amit l�tni szeretne. Felemelte a t�ny�rj�t, �s alatta megtal�lta a Piton professzor nev�re sz�l�t is.

- Draco! Mi lesz m�r? – integetett a szemei el�tt Hermione. – Mit�l bambult�l �gy el?

- Ez… Ez az �n t�ny�rom?

- Rajta van a neved, nem? – mosolyodott el a l�ny. – Tudom, hogy kicsit giccses a te �zl�sednek, de minden csal�dtagnak van ilyen t�ny�rja, �s gondoltam, neked �s a professzornak is k�sz�tek egyet.

- K�sz�tesz? – pillantott fel Draco.

- H�t, tudod… K�nnyebb lett volna venni, de a boltban nem �rultak olyat, amire az volt �rva, hogy Piton professzor �s Draco. Pedig mondtam az elad�nak, hogy ha m�r olyat �rulnak, hogy „A vil�g legjobb kutyus�nak”, akkor igaz�n lehetne olyan t�ny�r is, amikre a ti neveitek vannak �rva, de azt felelte, hogy annyi Draco �s Piton professzor nevezet� ember �l a vil�gon, hogy kifogytak a k�szletb�l. Sz�val, v�g�l k�nytelen voltam k�t feh�r t�ny�rt venni, �s itthon kid�sz�teni egy kicsit – vonta meg a v�ll�t vigyorogva Hermione.

- �rtem… - pislogott m�g mindig a sz�vecsk�re a fi�.

- Ha nem tetszik, nem musz�j ebb�l enned… - sz�lalt meg bizonytalanul a boszork�ny.

- Nem. M�rmint, tetszik. Nagyon tetszik. K�sz�n�m – biccentett Draco, �s pr�b�lta leplezni az �r�met, amit az a gondolat �bresztett benne, hogy tal�n t�nyleg kezd egy kicsit ehhez a csal�dhoz tartozni.

- Asztalhoz! – ki�ltotta el mag�t Mr. Granger, miut�n az utols� h�sszelet is t�ny�rra ker�lt.

Draco k�v�ncsian harapott bele a h�sba, �s el kellett ismernie, istenien siker�lt, annak ellen�re, hogy nem var�zslattal k�sz�lt. Val�sz�n�leg ki�lhettek a gondolatai az arc�ra, mert mikor egy m�sodpercre elkapta Hermione pillant�s�t, l�tta, hogy a l�ny el�gedetten elmosolyodik. M�skor gyorsan felvette volna az �larc�t, hogy senki se l�thassa, mit is �rez, de most csak elvigyorodott.

- Hermione azt mes�lte, hogy benne vagy valami sportcsapatban az iskol�ban – sz�lalt meg Mr. Granger k�t falat k�z�tt.

- Igen, a kviddicscsapatban – b�lintott Draco.

- Odavagyok a labdasportok�rt. Foci, kos�rlabda, baseball, golf… - sorolta lelkesen a f�rfi. – Tudod, fiatal koromban…

- …benne voltam az ifj�s�gi kos�rcsapatban �s egyszer egy meccsen negyvenegy pontot dobtam – fejezte be a mondatot nevetve Hermione.

- M�r mes�ltem?

- �, nem, nem… Nem olyan sokszor… Csak h�romszor… naponta… - kuncogott a l�ny.

- Ah, n�k… - legyintett Mr. Granger. – Nem l�tj�k a sport sz�ps�geit…

- Ezt ink�bb meg sem hallottam… - cs�v�lta meg a fej�t Mrs. Granger.

- Hermione sem tudta elmagyar�zni nekem, hogy mi is ennek a kvid… iz�nek a l�nyege… Pedig igaz�n �rdekelne, hogy a magad fajta var�zsl�k, mivel edzik a test�ket �s persze a szellem�ket. Mert minden sport �szj�t�k is – magyar�zta a f�rfi �tszellem�lt arccal.

- H�t persze, apu… - k�ld�tt Hermione egy cinkos mosolyt az anyja fel�.

A k�vetkez� f�l �r�ban Mr. Granger fanatikus t�zzel a szem�ben hallgatta Draco besz�mol�j�t a var�zsl�k sportj�r�l, m�g feles�ge �s l�nya alig b�rta elfojtani a kuncog�st, amit a felt�zelt f�rfiak l�tv�nya okozott. Hermione sz�m�ra az volt a legmeglep�bb, hogy m�g Piton professzor is n�ha bele-belesz�lt a besz�lget�sbe.

- Gyere, am�g a fi�k �lvezkednek, hozzuk ki a desszertet – kelt fel az asztalt�l Mrs. Granger, �s Hermion�val egy�tt bes�t�lt a h�zba.

A k�t n� kiadagolta a csokis-van�li�s j�gkr�mtort�t a t�ny�rk�kra, �s m�r �ppen indultak volna vissza, mikor halk kopog�s zavarta meg �ket. Hermione a hang ir�ny�ba fordulva �szrevette a kis baglyot az ablakp�rk�nyon.

- Puli! – ki�ltott fel boldogan. A bar�tai nem t�l gyakran �rtak neki a ny�ri sz�net alatt, �gy a l�ny elk�nyvelte mag�ban, hogy a legt�bb fi� lusta. – Menj csak vissza, megn�zem, mit hozott – sz�lt az anyj�nak, majd a mad�rhoz l�pett. – H�t, szia! – simogatta meg a tollas fejecsk�t, majd leoldotta a bor�t�kot a bagoly l�b�r�l. Miel�tt felbontotta volna a k�ldem�nyt, adott egy kis vizet Pulinak, majd le�lt a konyhaasztalhoz, hogy megn�zze, mit kapott.

A bor�t�kban egy lev�l �s egy �js�gkiv�g�s volt. El�sz�r a levelet vette a kez�be, �s olvasni kezdte.

Hermione kicsit fesz�lten vette a kez�be a mell�kelt �js�gcikket, �s a rossz �rz�s csak fokoz�dott, mikor a cikk melletti k�pen megl�tta Lucius Malfoyt, amint rabruh�ban, hideg tekintettel pillant a kamer�ba.

P�r perc m�lva s�padtan ment vissza a v�gan besz�lget�kh�z. Meg�llt az asztal mellett, kezei k�z�tt az �js�gcikket szorongatva. A f�rfiak annyira belemer�ltek a besz�lget�sbe, hogy �szre sem vett�k, hogy valami baj van, eg�szen addig, m�g Mrs. Granger fel nem pillantott, �s �szre nem vette a l�ny�t.

- Valami baj van, dr�g�m? Rosszul �rzed magad? – l�pett a l�ny�hoz ijedten.

- �n… Nem… Ron�k �rtak.

- Valami rossz t�rt�nt? Megs�r�lt valaki? – aggodalmaskodott tov�bb a n�.

- Nem, senki sem s�r�lt meg – r�zta meg a fej�t a l�ny, majd Drac�ra n�zett, amit�l a fi� torka hirtelen �sszeszorult.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte a sz�kes�g nagyot nyelve.

- Az ap�d… Az ap�d megsz�k�tt Azkabanb�l.