Draco az ablakb�l a t�jat f�rk�szte. Minden olyan nyugodtnak t�nt, a muglik semmit sem sejtettek abb�l, hogy mi minden t�rt�nik a var�zsvil�gban. Irigyelte �ket a boldog tudatlans�g�rt. Sz�m�ra minden perc gy�tr�d�ssel telt. Egy fel�l szerette az apj�t, �s v�gyott r�, hogy l�thassa, hogy egy�tt gy�szolj�k meg az �desanyj�t, hogy elmondja neki, t�ved�sben �ltek, �s a Hermon�hoz hasonl� sz�rmaz�s� var�zsl�k �s boszork�nyok nem is olyanok, amilyennek eg�sz �let�kben gondolt�k �ket. M�sfel�l f�lt att�l, hogy az apja meg�rten�-e… Gyerekkora �ta arra neveltek minden Malfoyt, hogy gy�l�lj�k a s�rv�r�eket. A nagyapja �gy nevelte fel az apj�t, �s az apja is �t. �nmag�nak is neh�z volt bel�tnia, hogy az aranyv�r�ek eszm�i ostoba, sznob el��t�letekb�l �llnak csak, hogyan �rtesse ezt meg az apj�val is? F�lt t�le, hogy ha nem j�r sikerrel, akkor Hermon�t �s a csal�dj�t keveri majd vesz�lybe.

Abban az egyben biztos volt, hogy el�bb vagy ut�bb szembe kell majd n�znie az apj�val. Tudta, hogy meg fogja keresni, hiszen, b�rmilyen hidegnek is t�ntek a Malfoyok, a csal�d szentnek �s s�rthetetlennek sz�m�tott a szem�kben. Csak abban volt bizonytalan, hogy vajon mi lesz a reakci� arra, hogy nem tudta teljes�teni a nagy�r feladat�t �s hogy egy s�rv�r�n�l keresett mened�ket. Megbocs�t majd neki az apja valaha? Meg�rti majd, hogy m�r nem k�pes �gy �lni, ahogyan eddig? Szeretni fogja akkor is, ha � m�r m�s elveket vall?

A sok k�rd�s ott kavargott a sz�v�ben, �sszeszor�tva a mellkas�t. Hangos s�haj hagyta el az ajkait, majd beh�zta a f�gg�nyt, �s az �gy�ra vetette mag�t. Az elm�lked�sb�l halk kopog�s z�kkentette ki.

- Draco… �n vagyok az. Bemehetek? – hallotta meg a bizonytalan hangot az ajt� m�sik oldal�r�l.

- Gyere – morogta maga el� f�lhangosan, mire egy barna, k�cos fej kukkantott be a szob�ba.

- J�l vagy? – l�pett v�g�l beljebb Hermione, mikor l�tta, hogy a fi� nem fog vele kiab�lni �s nem akarja elzavarni �gy, mint el�z� nap.

- Nagyj�b�l – vonta meg a v�ll�t Draco.

- Akkor j�. F�ltem, hogy megint nekem esel. Olyan volt, mintha megint visszat�rt volna a gonosz ikertestv�red – �lt le az �gy sz�l�re a l�ny.

- Sajn�lom. Csak kiakadtam �s egyed�l akartam maradni – sim�tott v�gig az id�k�zben besettenked� Cs�mp�s h�t�n a sz�kes�g, aki dorombol�ssal h�l�lta meg a k�nyeztet�st.

- Az�rt nem kellett volna kiab�lnod… - hajtotta le a fej�t Hermione. – �rtek �n a sz�p sz�b�l is…

- Stressz-helyzetben visszat�rnek az eredeti �szt�n�k. Igyekszem majd lek�zdeni �ket…

- Nincs kedved s�t�lni egyet? H�tha, jobb kedved lesz t�le…

- S�t�lni? Most? Nem hiszem, hogy t�l biztons�gos lenne… - r�zta meg a fej�t Draco.

- Ugyan m�r! Csak nem jelenik meg az ap�d a s�t�l�utca kell�s k�zep�n… Na, gyere! J� lesz, megl�tod – mosolyodott el a l�ny, �s a fi� kez�t megragadva, felh�zta az �gyr�l.

- H�t, j�… - adta meg mag�t a sz�kes�g, �s k�vette a kis boszork�nyt.

F�l �ra m�lva m�r az emberek forgatag�ban n�zegett�k a kirakatokat. Drac�nak el kellett ismernie, hogy eg�sz �rdekes dolgokat tal�ltak fel a muglik. �rdekl�dve k�rdezgetett Hermion�t�l az olyan t�rgyakr�l, amiket m�g nem ismert, �s a l�ny k�szs�gesen v�laszolgatott neki. Mikor t�tott sz�jjal meg�llt egy motorbolt el�tt, �s az �ramvonalas g�peket n�zegette, Hermione hangosan felnevetett.

- Rajtam nevetsz? – h�zta fel az orr�t Draco.

- �, nem, bocs�nat, csak eszembe jutott valami…

- Micsoda?

- Hogy ezt biztosan Siriust�l �r�k�lted… Tudod, neki is volt egy motorja m�g fiatal kor�ban, �s mikor a kar�csonyi sz�netet a Rendn�l t�lt�tt�k, folyton a motorokr�l besz�lt, meg hogy milyen nagyszer� �rz�s sz�guldani vel�k a kihalt �ton. Azt mondta, hogy majdnem olyan j�, mint rep�lni. Mondjuk, �n rep�lni sem szeretek, sz�val azt hiszem, hogy a motor sem nekem val�, de Sirius nagyon lelkesedett ezek�rt a j�rg�nyok�rt – mes�lte a l�ny.

- Tudod, eddig eszembe sem jutott, hogy � is a rokonom volt… M�rmint, tudtam, csak… Valahogy nem gondoltam bele. A csal�dunkban mindig csak v�r�rul�k�nt emlegett�k… Milyen ember volt? – pillantott Draco �rdekl�dve Hermion�ra.

- T�nyleg k�v�ncsi vagy r�? – k�pedt el a l�ny.

- Igen.

- H�t j�… B�r nem t�l hossz� ideig ismertem, de amit tudok r�la, azt elmondhatom… - b�lintott a boszork�ny. P�r pillanatig csendben j�ratta a szemeit a motorokon, hogy �sszeszedje a gondolatait, majd megsz�lalt. – Sirius sz�m�ra a bar�tai jelentett�k a csal�dot. B�rmit megtett volna �rt�k. James Potter, Lupin professzor, Lily Potter �s Harry… Azt hiszem, �ket szerette a vil�gon a legjobban. �gy hiszem, r�gen, fiatalon �leter�s �s vid�m lehetett. A szemeib�l m�g mindig sug�rzott n�ha az er�. Nem is �rtem, hogy azok ut�n, ami vele t�rt�nt, hogyan maradhatott meg benne az a sok �rz�s. El sem tudom k�pzelni, hogy milyen �rz�s lehetett tizenh�rom �vig �rtatlanul az Azkabanban �lni – borzongott meg Hermione a gondolatra.

- Er�s ember lehetett – b�lintott Draco.

- Az volt. Szerette a motorokat, �s tudtad, hogy anim�gus volt?

- Igen, az ap�m mondta. Fekete kuty�v� tudott v�ltozni, igaz?

- Igen.

- K�r, hogy az er�t nem �r�k�ltem t�le… - s�hajtott fel a fi�.

- Ugyan m�r! Sokat v�ltozt�l az elm�lt id�ben, �s ehhez nagy er� kellett – mosolyodott el Hermione.

- Csak neked k�sz�nhetem – fogt�k meg l�gyan a hossz�, arisztokratikus ujjak a kis n�i kezet. Hermione zavartan b�multa a kirakaton �t az egyik motort. – Nem akarom, hogy a r�gi Draco Malfoy visszat�rjen. Ut�ltam azt az �nemet.

- Csak rajtad m�lik…

- Tudom – b�lintott a fi�.

- Nem esz�nk egy fagylaltot? – pillantott a cukr�szda fel� a l�ny, majd Draco v�lasz�t meg sem v�rva elkezdte maga ut�n h�zni �t. Nevetg�lve eszegett�k a fagylaltkelyhet a kerthelyis�g egyik asztala mellett, �s �szre sem vett�k a t�volb�l �ket figyel� szemp�rt.

M�r lemen�ben volt a nap, mikor hazaindultak. Csendben haladtak egym�s mellett, �s merengve figyelt�k a halv�ny narancss�rg�ra festett �gboltot. Draco t�rte meg a csendet, mikor bel�ptek a Granger-h�z kertj�nek kapuj�n.

- V�rj egy kicsit… - h�zta be Hermion�t az egyik fa m�g�. – �n csak… Szeretn�m megk�sz�nni ezt a napot. Igaz�n j�l �reztem magam – motyogta zavartan.

- �n is – b�lintott a l�ny.

- Ennek �r�l�k – mosolyodott el megk�nnyebb�lten Draco.

- Be k�ne menn�nk. M�r biztosan hal�lra agg�dt�k magukat az elt�n�s�nk miatt. Szerintem, kapunk egy h�nap szobafogs�got… - kuncogott fel a kis boszork�ny.

- Ha egy szob�ba z�rnak veled, akkor m�g �rdekes is lehet… - vigyorodott el az ifjabbik Malfoy.

- Te… Te… Pimasz – tette cs�p�re a kez�t Hermione. – Na, ir�ny befel�, miel�tt megint kapsz egy pofont!

- Hajaj… Kezdek f�lni t�led, Granger! T�nyleg szadista vagy! – nevetett fel Draco, de engedelmesen elindult a bej�rati ajt� fel�.

Ahogy a k�t fiatal elt�nt a h�zban egy s�t�t alak l�pett a ker�t�shez. Egyik kez�vel megszor�totta a hozz� legk�zelebb es� l�cet, �s hitetlenkedve b�mult arra a helyre a fa alatt, ahol nemr�g m�g Draco �s Hermione besz�lgettek.