Hermione m�r majdnem egy �r�ja gy�zk�dte mag�t, hogy le kell mennie, vacsor�zni. M�sf�l napja nem evett semmit, mert egyre kevesebb er�t �rzett mag�ban az �jabb �s �jabb tal�lkoz�sokhoz Perselussal.
V�g�l meggy�zte mag�t, hogy ennek a bujk�l�snak nincs �rtelme. Felesleges az �rz�seit rejtegetni, ezek jogos �rzelmek, m�g akkor is, ha a f�rfi kig�nyolja miattuk. �gy h�t er�t gy�jt�tt, majd elindult a konyha fel�.

Perselus t�tov�n n�zett az anyj�ra. T�le v�rta a seg�ts�get, ezt l�tva Elieen elmosolyodott – h�t m�gis van m�g rem�ny Perselus sz�m�ra!
- Nem kell semmi fondorlat, kisfiam. Csak mondd el Hermion�nak, hogy szereted!
- �s ha kinevet? – k�rdezte szomor�an a f�rfi.
- Nem fog. B�zz magadban, �s b�zz benne! Indulj, Perselus! – mondta a festm�nyb�l a n�, �s � sem v�rt tov�bb, t�vozott a keretb�l, vissza a saj�t v�szn�ra.

Perselus �vatosan elindult a laborb�l fel, hogy megkeresse Hermion�t. V�g�l igaza lett az anyj�nak. Nem kellett semmi fondorlat, a v�letlen – vagy tal�n a sors mag�t�l megoldott mindent.

Hermione �pp le�rt a l�pcs�n, amikor meghallotta a f�rfi l�pteit az alagsor fel�l. Megremegett a gyomra, mikor arra gondolt, hogy megint egy v�gel�thatatlan veszeked�sbe torkollik az este. Nem akarta. Legal�bb a nyugalmat adja meg neki a f�rfi, ha m�r a sz�v�t nem is kaphatja meg. M�g egy becsm�rl�, szurk�l�d� megjegyz�st nem visel el.
Az eddig �sszegy�jt�tt b�tors�ga alig egy pillanat alatt elillant, ami ism�t menek�l�sre k�nyszer�tette. Azonban csak n�h�ny l�pcs�fokot tudott megtenni, amikor Perselus a keze ut�n kapott.
- Szeretn�k veled besz�lni, Hermione! – k�rte a f�rfi csendesen.
A l�ny bizonytalanul engedett a k�r�snek. Meglepte Perselus m�ly hangj�nak gyeng�d cseng�se, m�r-m�r �rezni v�lte, hogy m�g van es�lye.
Az er�s k�z a nappaliig vezette, ahol Perselus t�zet gy�jtott a kandall�ban, �s var�zsolt a meleget ad� l�ngok el� egy hasonl� pl�det, mint Hermione annak idej�n. �vatosan leereszkedett a puha anyagra, �s ism�t Hermione fel� ny�jtotta a kez�t.
A l�ny szem�be pedig k�nnyek gy�ltek.
- Ne k�rd ezt t�lem, Perselus! Nem tudom megtenni – suttogta.
- Hiszen nem is k�rtem semmit! Csup�n besz�lgetni szeretn�k, illetve besz�lni szeretn�k. Gyere, �lj mell�m!
Hermione v�g�l engedett, letelepedett a pl�dre, �s k�rd�n a f�rfire emelte a tekintet�t.
- Hallgatlak.
- Nem tudom, hol kezdhetn�m. F�lek, hogy felesleges lesz, amit mondani akarok – mondta Perselus. Hermione nem v�laszolt, csup�n �rdekl�dve v�rta a folytat�st. – Annyi mindent kellene elmes�lnem, hogy igaz�n meg�rts engem!
- Mit k�ne meg�rtenem?
- Az �rz�seimet.
- Ne, Perselus! K�rlek! Tudom�sul vettem, amit kellett, de nem szeretn�m m�g egyszer hallani a g�nyol�d�sodat. Elismerem, hogy tapasztalatlan vagyok, �s botors�got k�vettem el, amikor a saj�t �rz�seimet kivet�tettem r�d. Abban is igazad volt, hogy �n cs�b�tottalak el, el�re megfontolt sz�nd�kkal, de most m�r bel�tom, hogy rosszat tettem mindkett�nkkel.
- Nem! �pp ez volt, ami seg�tett. H�t nem �rzed?
- Mit k�ne �reznem?
Perselus nem tudott v�laszolni. Mit is mondhatna? Minden olyan sablonos. Egyetlen sz� sem fejezheti ki igaz�n azt, amit �rez, amire r�j�tt. Az lesz a legjobb, ha megmutatja.
- N�zz a szemembe!
Hermione teljes�tette a k�r�st. Szinte belesz�d�lt abba, amit azokban a s�t�t szemekben l�tott. Annyi �rz�s, k�r�s, �g�ret kavargott abban a m�lys�ges tengerben, ami a lelket hivatott t�kr�zni…
De nem ez volt minden. Furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba, �s beletelt n�h�ny m�sodpercbe, mire r�j�tt, hogy Perselus elm�j�ben van.
Sorra k�vett�k egym�st a k�pkock�k egy kisfi�r�l, az �desanyj�r�l, a zsarnok apj�r�l, a g�nyol�d� iskolat�rsakr�l, a k�nny�v�r� n�kr�l, a Nagy�r k�nz�sair�l, az aurorok vallat�s�r�l, Dumbledore f�lig-meddig seg�ts�g�r�l, az azt k�vet� �vek mag�ny�r�l, a gy�l�lk�d� di�kokr�l, a visszat�rt Nagy�r b�ntet�seir�l, a parancsokr�l, amelyek a vil�g k�t legnagyobb m�gus�nak sz�j�t hagyt�k el. Azt�n percekig csak mag�t l�tta, �rezte a megv�ltoz� �rz�seket – el�sz�r a rideg elutas�t�st, majd a r�szorults�got, a lassan kialakul� h�l�t, ragaszkod�st, azt�n a Prince-k�ri�ban t�rt�nt els� veszeked�s�k ut�n �rezte a f�rfit k�rbeleng�, csapong� �rz�seket, a v�gyat, a helytelen�t�st. A k�vetkez� k�pen saj�t mag�t l�tta azon az els� egy�tt t�lt�tt �jszak�n, �jb�l �rezte Perselus perzsel� szenved�ly�t, a csit�thatatlan �szt�nt, amely v�g�l engedett, �s kiteljesedhetett. Azt�n az alagsori laborban tal�lta mag�t, ahol egy k�ts�gbeesett Perselus ord�totta az �desanyja szem�be, hogy szereti Hermion�t.
M�g n�h�ny �rz�s vonzotta a l�ny elm�j�t, ami meg akarta mag�t mutatni, de Hermione m�r szabadulni szeretett volna, hogy az eml�kk�pek al�t�maszt�s�t l�thassa Perselus �rv�nyl� szemeiben.

V�g�l ism�t csak �k �ltek a kandall� el�tt, nem voltak eml�kek, k�pek.
- �rzed? – k�rdezte a f�rfi lehajtott fejjel.
- Igen – suttogta Hermione.
- �s? Mit mondasz?
- Szeretlek, Perselus – mondta a l�ny mosolyogva. A f�rfi hitetlenkedve emelte a tekintet�t a mogyor�sz�n szemekbe, hogy meger�s�t�st tal�lhasson Hermione el�z� kijelent�s�re. Tal�lt is m�ly, �szinte szerelemet, �get� v�gyat �s lassan �led� rem�nyt. Mindez ellen�re � azonban nem volt k�pes kimondani, csak mag�hoz h�zta a l�nyt, hogy cs�kjai besz�ljenek helyette.

Hossz� percekig �lelt�k egym�st. Hermione k�bultan adta �t mag�t a mindent megsemmis�t� �rv�nyl�snek, amit a nem oly r�g l�tott �rzelmek kavalk�dja v�ltott ki, Perselus pedig �nfeledten szor�totta karjaiba szerelm�t. A b�k�s idillt valami furcsa bizserg�s t�rte meg Perselus zseb�ben. N�h�ny pillanattal k�s�bb r�j�tt, hogy az �j fejleszt�s� b�jitala mellett elhelyezett figyelmeztet� b�b�j jelez.
�vatosan elengedte Hermion�t, aki k�rd�n n�zett fel r�.
- Elk�sz�lt a Roxfort hopp-h�l�zat�t felt�r� b�jital – mondta csendesen a f�rfi.
- Nem akarok vissza menni Perselus, sem most, sem k�s�bb. Csak veled akarok lenni.
- Nem bujk�lhatunk �let�nk v�g�ig! Tiszt�zni kell magunkat!
- Mi lesz, ha nem hisznek nek�nk? �s ha csak neked nem hisznek? Nem akarom, hogy elv�lasszanak t�led! Mit fognak sz�lni hozz�nk? – k�rdezte Hermione f�lelemmel �s kis bizonytalans�ggal a hangj�ban. Perselus von�sai �s hangja megkem�nyedett az utols� k�rd�s elhangz�sa ut�n.
- Nem �rdekel m�sok v�lem�nye! Ha kell, ism�t megsz�k�nk, ak�r a vil�g v�g�re is menek�lhet�nk. Most pedig menj�nk Dumbledorehoz!

Kiss� mindketten tartottak az igazgat� fogadtat�s�t�l, de b�ztak a j� kimenetelben. V�g�l be�lltak a nappali kandall�j�ba, �s egy-egy mar�k b�jitallal kezelt hopp-port sz�rtak bele.

N�h�ny m�sodperc �mely�t� utaz�s ut�n a Roxfort igazgat�i irod�j�ban tal�lt�k magukat, ahol Dumbledore �rdekl�dve figyelte a k�t poros alakot.
- J� est�t, mindkett�j�knek! M�r v�rtam �n�ket – mondta Dumbledore.
Perselus k�rd�n felh�zta az egyik szem�ld�k�t, majd a v�laszt hallva sebes mozdulatokkal maga m�g� r�ntotta Hermion�t, �s p�lc�t r�ntott. Dumbledore k�z�lte vel�k, hogy a var�zsl�k�pz� tele van aurorokkal.
- Mi csak az�rt j�tt�nk, hogy tiszt�zzuk Hermion�t – mondta kim�rten, de hat�rozottan a b�jitalmester.
- �s az�rt, hogy Perselust is tiszt�zzuk - eg�sz�tette ki a mondatot a l�ny.
- Nocsak! Azt hiszem lemaradtam valamir�l. Perselus?
- Az most nem tartozik a t�rgyhoz. Meghallgat minket, Dumbledore?
- Term�szetesen, Perselus. Foglaljanak helyet!

Perselus �s Hermione egym�s szav�ba v�gva majdnem egy �r�n kereszt�l mes�lt�k az elm�lt h�napok esem�ny�t, mire mindent vil�gosan az �sz m�gus el� t�rtak.
- Ha j�l sejtem, egy momentum kimaradt – tekintett mosolyogva Dumbledor Hermione jobb kez�re, amely g�rcs�sen szorongatta Perselus bal k�zfej�t.
- Az nem tartozik szervesen a megpr�b�ltat�sainkhoz – felelte kem�nyen a fiatalabb f�rfi.
- Az�rt egym�ssal is megk�zd�tt�nk rendesen – mosolyodott el Hermione halv�nyan.
- Mi a v�lasza, illetve az �t�lete Dumbledore? – k�rdezte Perselus, hogy elterelje a kibontakoz�ban lev� t�m�t.
- �n nem �t�lkezem emberek felett, Perselus – felelte halkan az igazgat�. – Csup�n tan�csot tudok adni, amely szerintem a legmegfelel�bb. A var�zsvil�g helyzete egyre kritikusabb� v�lik. Nem hinn�m, hogy b�rki is hinne �n�knek. Ha a Rend tagjai el is fogadn�nak mindent, a kapcsolatukat nem n�zn�k j� szemmel, de ez mind a legkevesebb ahhoz k�pest, hogy a hal�lfal�k v�gzetes vesz�lyt jelentenek az �n�k sz�m�ra. A tan�csom az lenne, hogy rejt�zzenek addig, am�g a h�bor� v�get nem �r, �s el nem csitulnak a ked�lyek.
- �s ha nem v�rt fordulatot vesznek az esem�nyek – k�rdezte hitetlenkedve Perselus. Nem akarta tudom�sul venni, hogy a legnagyobb m�gusnak ez minden �tlete.
- Ezt nem lehet el�re tudni, csup�n rem�nykedni tudunk. Egy dolog biztos, fiam. Ebben a h�bor�ban m�r rengeteget vesztett�l, �s ann�l is t�bbet szenvedt�l. Megl�t�som szerint Ms. Granger mellett egy b�k�s vid�ken v�gre boldogs�gra lelhetsz, m�g a tov�bbi itt tart�zkod�sotok csak vesz�lyt jelent mindannyiunkra. Menjetek, �s �n majd mindent elint�zek. Legyetek boldogok egym�s mellett, t�vol mindent�l!
- Ez biztos, Igazgat� �r? – k�rdezte Hermione halkan.
- Igen, kedvesem – mondta az id�s var�zsl� szel�d mosollyal a sz�ja szeglet�ben.
- Akkor nem h�zzuk az id�t. K�sz�nj�k, hogy meghallgatott mindent! Viszont l�t�sra, Dumbledore! – azzal Perselus a kandall�ba r�ntotta Hermion�t, �s visszat�rtek a Princ-k�ri�ba.

- Egy �j �let lehet�s�g�t biztos�totta neked az Igazgat� – mondta Hermione.
- Nem! Ezt az �j �letet kett�nknek biztos�totta – felelte a f�rfi, mik�zben mag�hoz h�zta Hermion�t.
- Ne l�gy h�l�tlan, Perselus! – suttogta, mik�zben belesimult az �t �lel� karokba.
- Mindj�rt megmutatom, hogy mennyire h�l�s vagyok – s�gta a l�ny f�l�be Perselus, majd a karjaiba emelve, elindult Hermion�vel a h�l�szob�ja fel�, egy �j �let els� pillanata fel�.