K�rbej�rom a h�zat, �s az �reg, dohos szagok m�rs�kl�se �rdek�ben sorra f�lreh�zom a s�t�t f�gg�ny�ket.
Ez olyan di� dolog.
Amikor r�n�zel egy t�l di�ra, akkor nem felt�tlen�l a fa jut eszedbe r�la, amir�l leszedt�k, hanem a s�tem�ny, amit k�sz�tenek bel�le, vagy a fah�j, ami mindig ott libeg a di� illat�val egy�tt a leveg�ben az �nnepek alkalm�val. Persze csak ott, ahol van kihez tartozni. Az ember nem s�t mag�nak di�s-fah�jas s�tem�nyt, ha tudja, egyed�l kell azt megennie. �n �gy akarok a vil�goss�ggal teremteni egy kis b�k�t, n�mi melegs�ggel keverve, ami j�l j�het, �s nem csak nekem kell. R�gen is mindig �gy voltam vele, hogy amikor megteltem b�nattal, kerestem a kil�t�st magam k�r�l. Fontos, hogy l�ssam, hogy s�t a nap, esik az es�, h� van, vagy jeges az �t. �s hogy mindezek k�z�pen �l�k �n, valahol a vil�gban egy sz�ken, egy �gyon, vagy �pp egy asztaln�l, �s akkor, ott �ppen zajlik egy �let, amit �n magam �lek. Ez megnyugtat�. Van a rend, ami nem t�k�letes, de k�vethet� a maga szab�lyaival, �s vagyunk benne mi, n�h�nyan, vagy sok-sok milli�an, akik mind k�l�n�ll�an csipogjuk a vil�gnak a sz�ks�gleteinket, bajunkat, rem�nyeinket. Ez olyan term�szetes, nem?
Ebben a h�zban nincs sok j�s�g, vagy �r�m. Az l�tszik egy otthonban, amikor a lak�i szeretnek benne �lni. Sok�ig azt gondoltam, ezt csak a hideg, meg az �tnedvesedett sarkok, falak teszik. De nem. Most, hogy itt �llok a konyha k�zep�n, �s a szekr�nyt n�zem, nem a belakott dolgok, mindennapos t�rgyak hi�nya az, ami szembet�nik, mert az �rthet� egy sok �ve lakatlan h�z eset�ben. Nekem az a furcsa, hogy nem l�tok sehol sem olyan nyomokat a b�torokon, a padl�zaton, ami arr�l �rulkodna, hogy egy�ltal�n laktak benne. Nincsenek karcok, s�r�l�sek, fak� foltok, semmi. Mintha itt sosem �llt volna egyetlen egy gyerek sem, hogy �gyetlen�l kibor�tson egy eg�sz doboz kekszet, �s azt�n sietve a szekr�ny al� s�p�rje a sz�tsz�r�dott morzs�kat.
Nem is tudom, mi�rt �rzem ezt szigor�bbnak, �s ugyanakkor szomor�bbnak m�g az el�ttem l�v�, falon �rv�lkod� k�pn�l is, ami egy sz�rkeruh�s, �regh�lgyet �br�zol, aki l�that�an t�l hossz� ideig �lt a k�pet fest� m�v�sz el�tt, �s az egyetlen, ami az arc�n t�kr�z�dik, az a mag�ny. Szorosan egym�sra helyezve nyugszanak a kezei az �l�ben. Csontos, r�ncos b�r al� bujtatott ujjak. Sz�rk�k, ak�r a ruh�ja, a h�tt�r a k�pen. Nem �rdekl�d�ssel figyel, ink�bb csak csal�dottnak t�nik, vagy olyan, mintha azt mondan�: „na ugye, �n megmondtam?”
Elford�tom a fejem. A saj�t kezeimre t�ved a tekintetem. Sz�tvert �kl�k, a bal csukl�m b�re meg van karcolva. Sz�p elm�leteket gy�rthatna, akit �rdekelne, mi t�rt�nt velem. B�r ez nem igaz�n fontos. Nem r�vedezni akarok, hanem feltart�ztatni a l�tsz�lag meg�ll�thatatlan pusztul�st, ami k�r�l vesz. Ha van �rtelme.
Kell, legyen.
V�r, reflex, �szt�n.
Kinyitom a konyhaszekr�nyt, �s el�szedek bel�le n�h�ny dobozt. Tea, m�z. V�zforral�s.
Van�lia. Az j�. Liszt. Puha �s feh�r. �lomszer�, �s j� szag�. Tej �s �leszt�.
�s meleget a kandall�ba. Sokat.
A meleg j�t tesz az ember lelk�nek.
Nem tudtam, hogy a var�zsl�k haszn�lnak f�nkszaggat�t. De biztosan nem is. Csak a h�ziman�k. Egyszer�en csin�lnom kell valamit, ami elterel.
�s a porcukor enyhe bel�legz�s�t�l olyan �rz�sed van, mint amikor m�r r�g nyakig vagy a ragacsban. Nagyn�n�m mindig agyon �ztatta a porcukrot a f�nkokon. Mert annyira tocsogtak szerencs�tlenek az olajban, hogy az m�r gusztustalan volt. Id�be tellett, am�g r�j�ttem mi�rt. Sosem s�t�tte ki �ket el�g er�s l�ngon, �s megsz�vt�k magukat. � irt�zott a sz�ls�s�gekt�l.
�n irt�zom a k�z�pszer�s�gt�l.
Mire beledob�lom a puf�k, kerek t�szt�kat az olajba, a h�tamban m�r �rzem a szob�b�l �raml� meleget, �s a fa ropog�sa is telenyomja �lettel a h�zat.
F�lek, hogy sz�lni fog. F�lek, hogy nem fog sz�lni semmit…
Kellene egy t�lca, de egy nagyobb t�ny�r is megteszi. M�g meg sem �getem magam, �s ez igazi meglepet�s. T�lt�k egy poh�rnyi te�t is, �s hosszas kutakod�s ut�n m�g egy eg�sz �veg dzsemet is siker�l el�kotorni. Lecsavarom az �veg tetej�t, �s valami erdei bogy�ra eml�keztet� illat csapja meg az orrom. Tal�n �fonya.
Tudnia kell, hogy nem sajn�latb�l, vagy sz�nalomb�l vagyok itt. Ezt nem gondolhatja komolyan.
Az eg�sz t�ny�rnyi f�nk az asztalra ker�l. Abba a szob�ba megyek, ami az eg�sz h�z k�zpontja. M�g mindig le vannak bor�tva a b�torok leped�kkel. Napok �ta itt van, �s nem szedte le �ket?
Csak az asztalr�l hi�nyzik, le van cs�szva a f�ldre. Hozz� sem �rt az�ta.
Egyenk�nt h�mozom le a szellemeket id�z� lepleket a b�torokr�l, a porszemcs�k k�rbe-k�rbe cik�znak a leveg�ben. Csiklandozz�k az orromat.
Amint elt�nik a hivataloss�got k�lcs�nz� dekorat�v leped�kb�l �ll� m�lt maradv�nya, �gy t�mad olyan �rz�sem, hogy az�rt �reztem ezt a halottas m�dszeress�get �s mindent megk�m�l�, t�vols�gtart� hib�tlans�got a h�zban, mert val�sz�n�leg maga a h�z ura k�vetelte meg.
Hogyan lehet �gy feln�ni, hogy mindv�gig egy m�zeumban �rzed magad? El lehet menni minden mellett, meg szabad csod�lni, de nem szabad hozz��rni.
�sszehajtom a feh�r lepleket, �s a f�rd�szob�ba hagyom �ket.
Valami m�g hi�nyzik.
Leveszem az egyik polcr�l a gyertyatart�t, amiben m�g ott a r�gen haszn�lt, lecsordult viasz is. H�rom�g�. Meggy�jtom �ket, �s egy ideig az asztalra hasalva b�mulom. �rz�kenyen libeg a l�ng, enyhe huzat van, szinte nem is �rezhet�. �s a kandall� l�ngj�val egybefolyva hom�lyosodik.
Sok minden j�tsz�dik le bennem, �s tal�n jobb is mindezt el�sz�r magamban rendezni.
Tal�n � is ugyanezt teszi.
Csak h�t a semmi �g�n �lni nem j�. H�sies �s b�tor dolog, de hossz� t�von sokat �rt.
Kell, hogy �rtse.
�n m�r meg�rtettem, pedig �n egy senki vagyok hozz� k�pest. Lehets�ges, hogy vannak dolgok, amiben � sem mindentud�? Ez pont olyan, mint egy nagyon szomor� ember tr�f�lkoz�s�t hallgatni. Hi�ba vicces, amit mond, k�r�l�tte mindenkinek s�rni t�mad kedve. Olyan szembes�t�, f�jdalmas a humora. �les �s t�ls�gosan igaz. Mint annak a fura nev� boh�cnak a t�nyked�se, akit a botladoz�sa miatt nevetnek ki az emberek a cirkuszban, �s amit�l nekem csak a keser�s�g meg az emberi �ress�g, ig�nytelens�g jutott eszembe.
Borzaszt� k�nny� hozz�szokni a saj�t trag�di�dhoz. Nem a tapintatoss�ghoz, amivel m�sok halmoznak el, meg abb�l nekem �gysem jutott sosem el�g, hanem ahhoz, hogy neked nem megy j�l. Nem mehet j�l, mert ez a rendje. �s azt hiszem, amikor egyszer �gy �reztem, hogy van olyan r�sze a dolgoknak, amelyik nem csak egyszer�en �lvezhet�, de val�s�gos, k�zen foghat�, akkor el�rt a l�thatatlan goly�. Csak meg�llt bennem, megmutatta mire k�pes, �s ez�ttal k�z�lte azt is, t�vozt�val mi fog t�rt�nni.

Kor�n s�t�tedik.
A kanap�n h�zom meg magam, egy vastag, kock�s takar� alatt. S m�g az ajt�t b�mulom, mint ahogy tettem azt a mozdulatlans�gra k�rhoztatott k�rh�zban t�lt�tt napjaim alatt is, most is tisztelegni lenne kedvem azok el�tt, akik a bels� fegyelm�kre hallgatva k�pesek nyugalmat gyakorolni.
A nyikorg� ajt� zaja megrettent.
Nagyon k�s� lehet m�r, az �rkez�se m�gis �jabb l�zas izgalommal t�lt el. Fel�l�k, �s nyakamig h�zom a takar�t.
„Lumos” – hallom a cs�ndben.
A t�z m�r csak par�zslik.
N�zem, ahogy kicsit imbolyg� mozdulatokkal a konyh�ba megy.
V�z csobog�sa, asztalfi�k ny�l�sa �s koccan�sa, amint visszatolja a hely�re.
Kij�zan�t� hangok.
Most meg�ll a konyha ajtaj�ban, �s t�n�dve b�mul maga el�. Furcsa a tekintete, mert zavaros, �s az arcvon�sai is m�sak. Laz�k �s terheltek egyszerre. Nem tudom engem n�z-e, vagy csak r�ved a s�t�tben. Azt sem tudom, szerencs�snek mondhatom-e magam, hogy m�g nem �tkozott ki innen.
Valahogy �rzem, hogy nem fogja megtenni.
Hogy mi�rt?
A v�lasz hihetetlen�l ki�br�nd�t�: mert az k�nny�. Neki pedig nem kellenek a k�nny� dolgok. Ker�li �ket, mint a szifilisszel fert�z�tt �r�m�ket, vagy az agyonhaszn�lt fr�zisokat. M�g ebben is.
Megcsillan valami a kez�ben.
Egy poh�r?
Nem ny�jtja el a pillanatot. Hirtelen mozdul, �s a fordul�s�val lebben� hossz� kab�t csak felborzolja, majd mag�val viszi a tompa f�st, alkohol �s a kinti fagyos leveg� szag�t. Csak a cip�i koppan�s�t hallom, majd az emeleti h�l�szoba ajt�t.
Vissza akarok fek�dni, a felforr�sodott arcom a gyorsan megford�tott, h�v�s p�rn�ba nyomni. De a fentr�l �rkez� �veg csattan�sa megzavar. Egy t�rgy hal�la a felgy�lemlett fesz�lts�g enyh�t�s��rt, �s tal�n a fal nagy tal�lkoz�sa.
H�t, j�l n�z�nk mi ki.
Ezek ut�n komoly gondot okoz kital�lni, kire d�h�s igaz�n. R�m, mag�ra, a b�jitalra, vagy annak a hi�ny�ra? Azt hiszem az ut�bbira.
Egy sz�t sem sz�lt. �s nem is �rdekelte, hogy itt maradtam.
Undor�t�, hideg �rz�s �gy elaludni.
Arra gondolni pedig egyenesen f�j, hogy az az elhamarkodott kijelent�se, amit ma tett, nem is volt olyan elhamarkodott. Nem akarom tudom�sul venni, hogy ennyi volt. M�g akkor sem, ha minden jel erre utal. � a fej�be vette, hogy sajn�latb�l vagyok itt, �n pedig, hogy komolyan gondolja, hogy „�gy” jobb, ha elmegyek. Mi�rt kellene ennek �gy lennie?

Azt�n az �lmatlans�g megteszi a mag��t.
Egykedv�en figyelem a holdat, a foltos k�p�t, aminek mindenki k�nnyed�n odak�pzelheti a szemeit, az �s�toz� sz�j�t. Kukucsk�l a hajsz�lv�konynak t�n� felh�foszl�nyok k�z�l. K�s�bb m�r csak a f�ny�t l�tom, mert kom�tos lass�s�ggal arr�bb vonszolja mag�t.
H�t, hol van itt az igazs�g?
�s min�l t�bbet t�r�m a fejem, l�zadoznak az �rz�seim, �s cik�znak innen-oda, ann�l ink�bb biztos vagyok benne, hogy nincs igaza.
Csak �rjen v�get az �jszaka, mert �bren fek�dni, szemhuny�s n�lk�l, az azt�n embert pr�b�l� tev�kenys�g.
Kor�n kelek fel.
A m�ltkor t�l ideges voltam, hogy ak�r �rdekeljen is a k�rny�k. De most van id�m, mert addig nem megyek el, am�g ki nem csikarok bel�le egy �rtelmes v�laszt. Sz�val, fogom magam, �s nekiindulok a telep�l�snek.
L�tni akarom, milyen itt �lni.
Nincs olyan hideg, mint Angli�ban. B�r t�l van, �s az a n�h�ny ember, akivel szembe megyek a j�rd�n, f�z�san h�zza �ssze mag�n a kab�tj�t, nekem ez m�r igazi tavasznak sz�m�t, m�g �gy janu�rban is.
Eg�szen fura �rz�s �gy csatangolni, hogy nem s�gnak �ssze a h�tam m�g�tt, �s nem v�gnak csod�lkoz� arcot az emberek. Viszont mindenki mosolyog, akivel szemben�zek, �s ez megnyugtat�. N�ha j� idegennek lenni.
A k�zelben, egy r�gen festett vasker�t�s m�g�tt tal�lok egy piacf�les�get, aminek a t�loldal�n ott a part, �s az eg�szen s�t�t sz�n� tenger. Most m�r azt is tudom, hogy egy �b�lben vagyunk. M�g tiszta p�ra minden, s az a n�h�ny �rus �s v�s�rl�, aki a cip�j�t koptatja a kil�t�s el�tti t�ren, igaz�n hangos �s �letteli. �gy besz�lgetnek, mintha nagyon fontos dolgot pr�b�ln�nak megt�rgyalni, pedig csak p�nz �s �ru cser�l gazd�t. Vehemensek. �s amikor oda�llok az egyik �rus el�, hogy vegyek n�h�ny frissen g�z�lg� zs�ml�t, vid�man r�m rikolt, �n meg gyorsan eld�nt�m, hogy ideje lenne nyelvet tanulni.
Tal�n egy �r�t k�borlok �gy, az apr� dolgokra figyelve, s mikor vissza�rek a h�zhoz, ugyanaz a teljes cs�nd fogad.
M�g mindig alszik. Pedig egy�bk�nt kor�n szokott kelni. M�g az is megfordul a fejemben, hogy meg kellene gy�z�dn�m r�la, j�l van-e. De ezt gyorsan elvetem.
Pr�b�lok a lehet� leghalkabban reggelit k�sz�teni, ami csak n�h�ny vajas zs�mle, tea �s m�z.
Furcsa szertart�soss�ggal helyezem az ev�eszk�z�ket az asztalra, s �l�k mell�j�k �n is, hogy pont a falon l�g� k�ppel szembehelyezkedve egyoldal� t�rsas�got leljek. �s egy�ltal�n nem veszem �szre, hogy mire el�sz�r emelem a cs�sz�t a sz�mhoz, a tartalma m�r r�g kih�lt.
Ez a v�gsz�, mert hallom, hogy az emeleten ny�lik az ajt�, �s nem sok�ra egy kifejez�stelen arc�, f�radt Perselus jelenik meg a konyh�ban.
Kicsit sem lep�dik meg, hogy itt tal�l.

- J� reggelt – suttogom a cs�sz�mbe. Nem tudom, tal�n a r�gen k�sz�l�d� robban�sra v�rok. De az elmarad. Egyetlen sz� n�lk�l s�t�l az ablakhoz, azt�n a csaphoz, �s megenged egy poharat v�zzel. – F�ztem te�t. A kancs�ban m�g meleg.

Most sem v�laszol. Meddig lehet ezt �pp �sszel kib�rni?
H�ttal �ll nekem. Megtorpan, �s semmittev�ssel markolja az el�tte l�v� pultot. Nem l�tom az arc�t, de tudom milyen k�pet v�g. Most �gy �rzem magam, mint egy Exup�ry h�s. K�v�ncsi vagyok kett�nk k�z�l ki a r�ka.

- Ha akarod, megmeleg�tem, �s t�lt�k neked.

T�l k�nnyen �llok fel, ahhoz k�pest, hogy gondolatban m�r csak ez az egyszer� mozdulat is milyen fabrik�ltnak �s lehetetlennek t�nt.
T�lt�k egy cs�sz�be, fel� fordulok, hogy �tadhassam. Nem mozdul. �s k�zben, mintha suttogn�nak a falak, �s cs�ndesen ism�telgetn�nek valamit, �n meg nem b�rom meg�rteni, mi az. Kem�nyen b�mult egy pontot, mintha ott valami nem odaill� szennyez�d�st fedezett volna fel. �n meg, az �rtetlen h�lye m�g mindig a kezemben tartom azt a szerencs�tlen, semmiben sem v�tkes cs�sz�t.

- Tess�k.

Azt�n pislantani sincs id�m, mert v�ratlanul kikapja a kezemb�l, �s egy durva mozdulattal a mosogat�ba v�gja. A tea a lefoly�ba csorog, nekem pedig reszketeg l�legzetv�telre van sz�ks�gem, mert t�l sok�ig tartottam vissza m�lyen, fullad�sig.
Azt hiszi b�rki is, hogy ezek ut�n nem tudok megsz�lalni? M�g van egy f�lpercnyi kitart�som, hogy ne zuhanjak, �s ne v�g�djak. A cs�sze ut�n. A f�ld al�. Az �sszes lehets�ges k�reg al�, amit ember valaha is felfedezhetett. Irigylem a te�t.

- Let�rt a f�le. Majd helyrehozom. - Sz�razan hangzik. �s h�l�t adok, hogy nem hallja, mi mindent tettem hozz� gondolatban.

Otthagyom �llva, de ahelyett, hogy t�nyleg egy t�r�tt f�l� cs�sze repar�l�s�n gondolkodn�k, a f�rd�be megyek, hogy a megeresztett mosd� viz�be nyomva a fejem beleord�tsak.
Er�fesz�t�s, g�g? Vagy csak sz�gyen? Minden gesztus�val arra akarja felh�vni a figyelmemet, mennyire feleslegesek a pr�b�lkoz�saim?
Ill�zi� �s zavar �s t�m�nytelen mennyis�g� f�ligazs�g.
Nem vagyok alkalmas a m�rt�r szerepre. R�gen voltam, igen.
�s csak gy�lik, gy�lik a harag, �s mindhi�ba k�szk�d�k, hogy bent tartsam.
Felrobbanok.
Felt�pem az ajt�t, hogy a k�p�be k�pjem a dolgot, ami legbel�l igenis f�j. �s, ha ez lesz az utols�, amit k�pes vagyok kimondani, akkor is meg�rte, mert legal�bb tudni fogja, hogy ez nem t�ved�s, nem hiba, �s m�g csak nem is az elker�lhetetlen rossz.

- Egy gy�va alak vagy! Egy pipogya, �nel�g�lt barom, aki nem l�t a saj�t szem�t�l! �s egy utols� �rul�! Aki a kicsinyes sz�kl�t�k�r�s�ge �s az idi�ta fenntart�sai miatt k�pes vagy k�nnyelm�en eldobni mindent! – Leveg��rt kapok. � meg meg�ll a konyhaajt�ban, �s karba tett k�zzel t�maszkodik. �gy n�z r�m, mint akinek teljesen mindegy, mit mondok. Mintha �n lenn�k az, aki let�rt az esz�r�l. Milyen m�lys�gesen puszta a tekintete. – �s tudod mit? Ki kell, hogy �br�nd�tsalak. Nem te vagy a hib�s. �n vagyok a h�lye, hogy ak�r egy percig is hittem benned. V�gighazudtad az eg�szet az elej�t�l fogva, �s amikor az els� alkalom ad�dott, j�tszva kihaszn�ltad azt, hogy k�nnyed�n, oknak nevetett �r�ggyel kisz�llj bel�le. Gratul�lok! Az el�ad�s j�l siker�lt. Mindenki tapsol. �s ne j�tszd nekem a s�rtettet, mert ha valakinek, akkor nekem van okom megs�rt�dni.

�s csak hallgat. B�mul �s arra sem tart �rdemesnek, hogy egy�ltal�n v�laszoljon.

- Az volt a legalkalmasabb pillanat, hogy �nz� m�don, egy �rva sz� n�lk�l magamra hagyj? Mikor tudtad, hogy �gysem tudok ut�nad menni? �s most boldog vagy? �gy k�pzelted? Ide j�v�k, hisztizek egy sort, te v�gighallgatod, azt�n fogom magam �s elt�n�k egy �letre? Van mit �nnepelned? Meghagylak abban a boldog tudatban, hogy igen, van. A val�s�g pedig mostant�l nem tartozik r�d. Gub�zz be, �ld az �leted, hogy am�g vagy, elmondhasd magadr�l, ezt j�l elint�zted. De egy�ltal�n nem k�nny�tem meg a dolgod, �s csak az�rt, mert b�rmennyire is n�zel h�ly�nek, naivnak vagy �retlennek, valamit megtanultam t�led. J� volt a mesterem.

- Na �s mi lenne az, Potter? Van m�g valami, amit nem v�gt�l a fejemhez r�pke t�z perc alatt?

- Igen. Van. �n �szint�n igyekeztem, �s nagyon akartam, hogy �szre vedd, nem sajn�latb�l vagy sz�nalomb�l vagyok itt. Azt hittem, amin kereszt�l ment�nk el�g ahhoz, hogy fel�lkerekedj a cs�k�ny�s vaks�gon, ami fogalmam sincs mi�rt telepedett r�d hirtelen. De nem vagyok hajland� v�gign�zni az �nsajn�latodat. Mert igenis te vagy az, aki sajn�lod magad, �s nem �n. K�zben pedig semmit sem teszel, hogy v�ltoztass.

- Honnan tudod, hogy nem az�rt tettem, amit tettem, mert v�ltoztatni akartam valamin, ami kezdett elfajzott� v�lni? Ugyan mit tudsz te r�lam, vagy arr�l, ami bennem j�tsz�dott le?

- Eleget, hogy l�ssam, te soha �letedben nem volt�l k�pes semmit norm�lisan befejezni.

Kih�zom a p�lc�mat, �s egyenesen el� �llok. Nem tudja, mit akarok, nem �rti. �s majdnem azt hiszem, siker�lt meglepnem. Azt�n felemelem a karj�t �s a kez�be nyomom, �s pr�b�lok er�snek l�tszani, m�g annak ellen�re is, hogy alig l�tok valamit, annyira hom�lyosak a szemeim.

- Tess�k. Most itt az alkalom. T�r�ld ki az eg�szet, idebentr�l. Ha igaz�n arra hajtasz, hogy t�njek el, ez a legegyszer�bb m�dja. Azt�n �lj tov�bb, ahogy kedved tartja. Nyugodt lelkiismerettel, mert nem kellesz agg�dnod amiatt, hogy esetleg f�jdalmat okozt�l. – R�hajtom az ujjait a p�lc�ra, �s elengedem. V�g�l is csak p�r m�sodperc az eg�sz. Csak egy l�p�st h�tr�lok.

- Az aj�nd�kokat nem szoktuk visszavenni, Potter. – G�nyosan cseng, �s annyira karcol amennyire akarja. Van hozz� k�pess�ge, hogy egyetlen mondat�val nagyobbat tudjon sebezni az emberen, mint egy s�r�tes puska. Megford�tja a kez�ben a p�lc�t, �s visszany�jtja. Csak ilyen laz�n.

Az igazs�ghoz b�tors�g kell. V�rben �s ver�t�kben edzett. Nemcsak les�t�tt szem�, pusmog� igazs�g, hanem hangosan kimondott. H�t ezt kapja t�lem.

- Az aj�nd�kot nem is – v�laszolok. – K�rdezd meg magadt�l, hogy az, amit ny�jtott�l, az aj�nd�k volt-e, vagy ink�bb k�z�s kincs. Mert �n a magam r�sz�r�l nem nevezn�m �ldozatnak. Te meg nevezd, aminek akarod. Dobozokra pedig nincs sz�ks�gem, van bel�l�k el�g, ahogy te szoktad mondani. Megt�lthetem az eg�sz �letemet vel�k.

Kiveszem a p�lc�mat a kez�b�l. Azt�n fogom a kab�tomat, �s an�lk�l, hogy egyszer is visszan�zn�k, elhagyom a h�zat.
Nem tudom, merre megyek, �s teljesen felesleges is, hiszen visszajutni sem akarok. Annyira mindegy, hogyan tov�bb, hogy azt is figyelmen k�v�l hagyom, milyen utc�ra l�pek, �szaki vagy d�li ir�nyba haladok. S hogy egy �r�val k�s�bb �gy is egy huzatos, koszos buszmeg�ll�ban k�t�k ki, az m�r szinte nevets�ges.
Fel�l�k az els� buszra, ami meg�ll, �s az �sszes p�nzt a vezet� kez�be rakom, mert nem tudom mire el�g, �s azt sem, hogy mit mond nekem mosolyogva.
A legh�ts� �l�st v�lasztom, �s a kab�tomat a fejem mell� gy�rve, v�gre lecsukom a szemem.
Csak aludni akarok. �s lehet�s�g szerint elt�nni a f�ld sz�n�r�l.
Meg sem k�rdezte, hogy mi t�rt�nt a t�rgyal�son. Az sem �rdekelte mibe ker�lt ez nekem.
�s �n? �n sem k�rdeztem meg, mibe ker�lt ez neki.
Most m�r mindegy.
Enn�l rosszabbul �gy sem siker�lhetett volna.


***


- Hallo? Hallo, Mister?

A r�zogat� k�z �llhatatosan csimpaszkodik a v�llamba. Csak nagy neh�zs�gek �r�n siker�l kinyitnom a szemem, �s a buszvezet� vigyorg� k�pe n�z r�m.

- Fino al capolinea – mondja, s az ablakon t�lra mutat.

Igen. Eln�z�st k�r�en b�lintok, s az agyongy�rt kab�tomat magamra h�zva lecaplatok a buszr�l. Lilag�z�m nincs, hol vagyok. A f�sult nyugalmat, ami az alv�s ut�n bel�m k�lt�z�tt, most felv�ltja valami, amit egy sz�val jellemezve nevezhetn�k ak�r szabads�gnak is. De ez nem az. Elmenek�ltem, mert nem b�rtam ki. Akkor mif�le szabads�g ez?
Nem mintha b�nn�m. Hi�ba maradtam volna, semmit sem �rtem volna el, �s Remusnak ebben igaza volt. De most a legkev�sb� sem v�gyom r�, hogy azt halljam t�le: „na ugye megmondtam?” Van m�g egy eg�sz napom, �s azt egyed�l akarom t�lteni. Okoskod�sok �s tan�csok n�lk�l.
A v�g�llom�s �res, csak egy-k�t hajl�ktalan meg csavarg� sz�nes�ti az am�gy is z�ll�tt k�pet. Na meg a sarkon az a k�t j�r�r, akik szerencs�re egym�ssal vannak elfoglalva.
Nincsenek pap�rjaim. Ja, �s p�nzem sem. Sz�val, vagy a v�r�termet v�lasztom, �s megb�jok, am�g be nem z�rj�k, hogy legal�bb ne az utc�n t�ltsem az �jszak�t, vagy meg�ll�s n�lk�l v�giggyalogolom az eg�sz �jszak�t �s r�k�vetkez� napot, �s fogalmam sincs hov� lyukadok ki. B�r �gy sincs. L�legzetel�ll�t� kil�t�sok.
Az a borzaszt�, hogy �n csak magamat adtam, mint mindig, elcseszetten.
Bel�pek a v�r�terembe, �s az egyik padot kip�c�zve magamnak, m�r azon t�n�d�k, egy�ltal�n mi�rt akarok visszamenni Roxfortba? Hiszen, ha t�nyleg vissza akarn�k menni, nem ezt az �tj�t v�lasztottam volna.
Nem lenne egyszer�bb hagyni ezt a cirkuszt? Elfelejteni, �s �j �letet kezdeni ott, ahol nem ismer senki?
Lehet, hogy ez a megold�s. Egy rossz filmet, vagy k�nyvet sem k�telez� v�gigolvasni, b�rmikor f�lre lehet dobni. Csak id�pocs�kl�s. Akkor mi�rt ragaszkodom �n cs�k�ny�sen valamihez, ami olyan sz�vesen �s k�nnyed�n ki tud dobni mag�b�l, ahol csak egy apr�cska statiszta vagyok, �s val�j�ban senkit nem �rdekel, hogyan ker�ltem bele, mit gondolok err�l, vagy akarom-e egy�ltal�n. Hiszen b�rmikor k�pesek fel�ldozni a fontosabb dolgok olt�r�n, a legkisebb sz�vf�jdalom n�lk�l. Mit keresek �n egy�ltal�n itt?
�n sosem feladni akartam, mindig hagytam, hogy menjen minden a maga �tj�n. Ritk�n l�zadtam b�rmi ellen, �s ink�bb magamat puszt�tottam el, minthogy ellen�lljak. Csak elfogadtam a dolgokat olyannak, amilyenek.
�s mit kaptam cser�be?
Tess�k.
Tiszta Piton vagyok. Nem, m�g n�la is rosszabb.
Csak magamat akarom nyugtatni.

Megv�rom, am�g bes�t�tedik, azt�n mikor a takar�t�k elkezdik felmosni a padl�t, �n is elindulok, hogy elt�njek a mosd�ban, tal�n meg�szom, hogy kidobjanak.
�szre sem veszem, hogy k�vetnek valakik. Csak amikor m�r t�l k�zel vannak, �s annyi id�m sincs, hogy megforduljak. T�l gyorsan �s v�ratlanul nyomnak a falnak. Beverem a fejem, �s a k�ba f�jdalom b�r gyorsan elm�lik, addigra m�r kiforgatj�k az �sszes zsebemet, p�nz, kar�ra, �kszer ut�n kutatva, s a csal�dotts�g miatt, hogy m�g egy norm�lis zs�km�nyt sem siker�lt nekik begy�jteni, kapok egy utols� r�g�st a gyomromba.
P�r pillanatra s�t�t lesz k�r�l�ttem, m�g azok az apr� villog� pontocsk�k sem seg�tenek, amik rend�letlen�l ott ugr�lnak a szemeim el�tt. Azt�n felseg�tem magam a f�ldr�l, �s a falnak t�maszkodva pr�b�lom kider�teni, maradt-e b�r a k�pemen, vagy azt is lemarta a durv�ra vakolt fal, mikor hozz�nyomtak.

- M�zlista vagyok – ny�g�m m�r a g�rcs�s r�h�g�s sz�l�n magamnak. Olyannyira, hogy engem m�g kirabolni sem �rdemes.

Kis id� m�lva valahogy l�bra �llok, hogy keressek egy kev�s vizet valahol, �s lemossam az arcomr�l �s a kezeimr�l a mocskot.

- Angol vagy?

El�sz�r azt hiszem, hogy itt besz�lnek a falak. Vagy legal�bb is a fekete �rnyak, amelyek nekit�maszkodva, alig p�r m�terre �llnak t�lem, �s val�sz�n�leg v�gign�zt�k az eg�sz magatehetetlen tus�mat.

- Megs�r�lt�l? – Az �rny tov�bb besz�l, de most egy l�p�ssel k�zelebbr�l. M�g j�l is esik v�gre �rthet� sz�t hallani.

- Nem. K�sz�n�m.

Csak leporolom magam, hogy tov�bb �llhassak. Alig tettem ki a l�bam, m�ris kezdek hasonl�tani az itt honos csavarg�kra.

- Nem tan�csos ezen a k�rny�ken egyed�l m�szk�lni ilyen k�s�n. Lek�sted az utols� j�ratot? – V�gleg kil�p a s�t�ts�g takar�s�b�l, �s egy n�lam tal�n t�z �vvel id�sebb fiatal f�rfivel n�zek szembe, aki fekete k�t�tt sapk�t visel, �s egy sz�nes, valami futballcsapat embl�m�j�val ell�tott r�vid dzsekit. K�v�ncsian n�zeget, de nem t�nik �jabb rabl�nak, �s ez m�r eleve jobban hangzik.

- Megv�rom a reggelt. Nem sz�m�t.

- A nevem Jack. – Fel�m ny�jtja a kez�t, gyanakodva n�zem a ny�lt tenyer�t. Kicsit r�nt rajta, hogy r�zzam m�r meg, csak nekem most valahogy nem megy. - Jack London.

- Ugye, csak viccelm? – A grimaszom �nmag��rt besz�l.

- Nem �n. Nem tehetek r�la, hogy a sz�leim egy v�ros ut�n neveztek el.

- �s van kuty�ja is?

�rtetlen�l n�z. Tal�n nem �rti a viccet. Kis id� m�lva azonban legyint, azt�n visszah�zza a kez�t, �s a kij�rat fel� int, ahonnan razzi�z� rend�r�k hangj�t, �s egy m�ltatlankod� id�sebb ember kr�kog� szitkoz�d�s�t lehet hallani.

- Itt akkor sem maradhatsz. Senkinek sem engedik meg, hogy itt aludja �t az �jszak�t. – Kicsit elgondolkodik, azt�n folytatja. – Norm�lisnak l�tszol, �s �n tudok egy helyet, ahol nyugodtan alhatsz, senki sem fog feleslegesen k�rdezni, �s alkalmatlankodni sem.

- Azt maga csak gondolja, hogy norm�lis vagyok. Egy�bk�nt pedig nincs p�nzem, �gyhogy hagyjuk.

- Nem sz�m�t. Megoldjuk.

T�l �llhatatos. L�ttatok ti m�r olyan embert, aki k�l�n�sebb ok vagy c�l n�lk�l odamegy valakihez, akit �ppen azel�tt d�ng�lnek a f�ldbe, �s csak �gy megh�vja, hogy tartson vele?
�n m�r kezdek kin�ni a mes�kb�l. F�leg az ilyen t�pus�akb�l.
A kiab�l�s kezd elhatalmasodni odakinn, �s abban sem sz�vesen venn�k r�szt.

- Rendben – b�lintok beleegyez�en.

�rdekes f�lmosoly k�szik az arc�ra, kicsit olyan, amilyet Malfoy szokott, amikor elege van a protokoll�ris sallangokb�l.
Megindulok el�tte, �s amikor el�rem az ajt�t, csak annyi id�re torpanok meg, hogy megn�zzem, milyen k�zel van hozz�m a rend�r csete-pat�, s mikor l�tom, hogy m�g felt�n�s n�lk�l fel tudok sz�v�dni, �s a kedves-gyan�s, j�akar� idegen is j� p�r l�p�snyire van m�g m�g�ttem, egy v�ratlan mozdulattal fut�snak eredek. Olyan gyorsan pr�b�lok szaladni, ahogy csak t�lem telik, �s sajnos egyenesen a forgalmas �t fel�, ahol a dud�l� aut�k f�nyei t�l gyorsan szak�tj�k a t�vols�got.

- H�j! �llj meg! Hallod?

Nem, nekem az �sszes idi�t�val �ssze kell futnom, akiket csak a f�ld a h�t�n hord. Nincs kiv�tel. De az �tsz�l�n meg�ll a tudom�ny, nincs zebra, �s es�lyem sem, hogy �p b�rrel �tjussak a t�loldalra a robog� kocsik k�z�tt.
Ijedtemben megfordulok, mert hallom a l�ptekb�l, hogy egyre k�zelebb ker�l hozz�m. M�r majdnem utol�r, mikor kikapom a p�lc�m, �s egyenesen a feje fel� ir�ny�tom.

- Maradjon ott! – Teli t�d�b�l ord�tok r�.

A fick� v�dekez�en maga el� emeli a kezeit, �s kicsit oldalra l�p: - Tedd azt le. Mi �t�tt bel�d? Nem akarlak b�ntani.

- Akkor hagyjon b�k�n, �s menjen innen! Nem k�rtem seg�ts�get, egyed�l is megoldom!

- Mit akarsz azzal a szukapiszk�val? Csak nem gondold, hogy megijedek t�le? – Az egyik kez�t a zseb�be cs�sztatja.

M�g�ttem hangos dud�val sz�guld el egy kamion, aminek a szel�t�l megt�ntorodok. M�g idej�ben visszanyerem az egyens�lyomat, �s �jra felemelem a p�lc�t.

- �n nem gondolok semmit. Mit akar t�lem? Megmondtam, hogy nincs p�nzem, maga is l�thatta.

- Csak seg�teni akarok. Pap�rok �s p�nz n�lk�l hov� akarsz menni?

T�ls�gosan nyugodt, t�ls�gosan is meg akar gy�zni, �s… na v�rjunk csak?

- Honnan tudja, hogy nincsenek n�lam pap�rok?

A v�lasz a k�rd�semre m�r ott is van, p�r m�terre, �ppen most bukkan fel m�g�tte k�t alak k�p�ben, �s esk�dni mern�k, hogy ugyanazok, akik p�r perccel ezel�tt megpr�b�ltak kizsebelni.

- �, m�r �rtem.

Elk�b�thatn�m �ket. Csak egyetlen apr�cska gond van ezzel, m�gpedig az, hogy nekem tilos var�zsolnom iskol�n k�v�l, r�ad�sul, m�g ha f�ty�l�k is a szab�lyokra, amelyeket m�r nem is tudom, mi�rt akarok betartani, akkor is p�r �r�n bel�l r�m tal�ln�nak, �s a m�giafigyel�k lecsapnak, hiszen mugli k�rny�ken enged�ly n�lk�l var�zsolni, egyenl� egy �t�lettel, amit saj�t kez�leg �rok al�. Am�g lehet, nem akarom magamra felh�vni a figyelmet.
Neh�z lenne megmagyar�zni, �s m�gnehezebb �jra megsz�kni.
Gyorsan d�nt�k, �s tal�n nem a legokosabban, nem a legbiztons�gosabb megold�st tal�lva, de megfordulok, �s bevetem magam a sz�guld� aut�k k�z�.
Sorozatos f�khangok, dud�l�sok �s idegt�p� szitkoz�d�sok keresztt�ze. A t�bbs�vos sztr�da kell�s k�zep�n egy kisteheraut� motorh�ztetej�re m�g siker�l is r�tenyerelnem, aminek a vezet�je, felt�pi az ajtaj�t �s torkaszakadt�b�l r�m ord�t:

- Idiot! � maturo per il manicomio!

M�g ut�na ki�ltok egy „bocs�nat”-ot, de nem v�rhatok tov�bb, mert amire nem gondoltam, ezek az �r�ltek ut�nam vetett�k magukat. Mivel szolg�ltam r� erre, Merlin?
A t�loldalon s�t�tebb van, mint gondoltam. A j�rdaszigeten �tjutva k�r�ln�zek, �s mivel l�tok p�r lak�h�zat, az els� �sszer� �tletemt�l vez�relve becs�ngetek a legk�zelebbi h�zba. Nem t�rt�nik semmi, ez�rt k�vetkezik a d�r�mb�l�s, s mikor nagy sok�ra megmozdul az apr�vir�gos f�gg�ny az ajt� melletti sz�k ablakon, �jra h�tran�zek, �s az �ld�z�im m�r az �ttest k�zep�n vannak.
Egy k�z�pkor� f�rfi n�z szembe velem az ablakban, �s cs�ppet sem �r�l a l�tv�nyomnak.

- K�rem, engedjen be! Telefon�lnom kell, csak egy pillanatra! �rti, amit mondok?

Sosem tudom meg. D�h�sen int, hogy t�njek a pokolba.
Marad az agyatlan fut�s. �s most m�r t�nyleg musz�j szednem a l�baim. Azt teszem. V�gig a j�rd�n, azt�n a sokadik h�z mellett lev�gom az utat �s bevetem magam a lak�telepi, kivert l�mp�s s�t�ts�gbe. A lak�telepek mindenhol egyform�k. Futottam �n m�r eleget ilyen helyeken. El�bb-ut�bb j�nnie kell egy j�tsz�t�rnek, �s a j�tsz�terek s�v�nnyel vannak k�rbev�ve. Igen, s�v�nnyel, Angli�ban. De ez itt… dr�tker�t�s.
Most van v�ge.
Megfordulok, �s szembetal�lom magam a fenyeget� alakokkal, akik h�rom oldalr�l k�zel�tenek meg. �gy t�nik, nem �szom meg a d�nt�st. Vagy hagyom magamat laposra verni, vagy var�zsolok, �s ezzel vissza is ker�l�k Roxfortba. M�g zih�lva pr�b�lom �sszeszedni a gondolataimat, a Jack nev� idegen egyre k�zelebb ker�l hozz�m, �s nem kis �nel�g�lts�ggel az arc�n fintorogva v�gign�z a csapzott fejemen, meg a f�radts�gt�l remeg� t�bbi r�szemen.

- Most mi�rt bonyol�tod meg a dolgot?

- Mi�rt nem sz�llnak le r�lam? Mit csin�ltam �n maguknak?

- Te? Semmit. De a hozz�tartoz�id fognak. Gondolom, megsz�kt�l otthonr�l, mi? Egy kilom�terr�l kiszagolom az ilyesmit. J� messzire jutott�l.

- T�ved. Nem sz�ktem meg otthonr�l, �s fogalma sincs mibe �ti az orr�t – fujtatom kimer�lten .

- Hm. Na, ne mondd! Mi�rt ki vagy te?

Nem tudja megtartani a k�t m�ter t�vols�got. D�nt�ttem. F�ty�l�k Roxfortra. Ez most v�szhelyzet. Csak kir�ntom a p�lc�t, �s a k�vetkez� pillanatban m�r mondan�m is:

- Stu…

- Capitulatus!

A p�lca olyan emberfeletti er�vel t�pi ki mag�t a markomb�l. �s a komoran k�rvonalaz�d�, magas alak kez�ben landol.
Most nincs kedvem kacagni, b�r k�nomban komoly hajland�s�got �rzek.

- Maga, meg ki az �rd�g? – Jack�nk arc�ra fagy a k�nyszer� mosoly.

- �ppen az, maga nyomorult, szerencs�tlen ingyen�l�. H�rom m�sodpercet kap, hogy a k�t t�rs�val egy�tt elt�nj�n a k�rny�kr�l.

- Mert ha nem, mi lesz, nagyokos? Azt hiszed nem b�ntam m�g el ilyenekkel, mint te?

- Igaz�n sz�vesen folytatn�k m�lyre sz�nt� eszmecser�t arr�l, melyik�nk a k�pzettebb k�zelharc �gy�ben, de att�l tartok, a besz�lget�s�nk r�vid �s kurta lenne.

A t�mad�m egy ideig csak b�mul r�, f�ldig ereszkedett �llal, azt�n azt hiszem, kapcsol, mert magyar�z�an el�kap a zseb�b�l egy bicsk�ra eml�keztet� eszk�zt, �s megpr�b�lja k�zelebb k�zdeni mag�t hozz�.

- Ne �rtsd magad bele m�sok dolg�ba, fekete ember! Mi voltunk itt hamarabb!

- Nos, az lehet. Mi viszont, t�vozunk. Tov�bbi sz�p est�t, uraim!

Azt�n egyszer�en megragadja a derekam, �s mire belekezdek a mondatba, hogy hov� k�v�nom �t, m�r a nappalija kell�s k�zep�n fejezhetem be:

-… �s nincs jogod hozz�!

Imbolyogva kapaszkodom bele az �ppen kezem al� ker�lt sz�k t�bl�j�ba. �s m�r dacb�l is azt k�v�nom, b�rcsak �ln�k egy m�sik bolyg�n, mert a f�ld, �gy t�nik, nem el�g t�gas.

- Mi�rt nem tudsz b�k�n hagyni? Mi�rt kell �lland�an felbukkannod? Ki k�rte, hogy ut�nam gyere? Nem l�ttad, hogy �ppen pr�b�ltam elint�zni a dolgot?

G�nyos fintor, �s elt�nik a konyh�ba, de csak egy pillanatra, mert azt�n megjelenik a kez�ben egy m�retes t�r�lk�z�vel, �s a kezembe nyomja.

- De, l�ttam. Eg�szen eredeti m�dj�t v�lasztottad.

- Ak�r milyen m�dj�t v�lasztottam, neked ahhoz t�bb� semmi k�z�d! – Fogom a t�r�lk�z�t, �s egy durva mozdulattal visszak�ld�m neki. Att�l tartok felrobbanok.

- Mi�rt? Mert te azt mondtad?

- Az�rt mert v�geztem veled!

- Te egyetlen egy dologgal v�gezt�l, �s az kis h�j�n saj�t magad volt�l! – ord�tja most m�r � is kikelve mag�b�l. �s a t�r�lk�z� megint nekem r�p�l. – M�gis mi az �rd�g�t kerest�l ott? Mit k�pzelt�l? Hogy csak �gy neki indulsz a vakvil�gnak, egyed�l? Annyi eszed van, mint egy naposcsib�nek!

- Ugyan mi�rt �rdekel az t�ged, Mr. Mit Tudsz Te R�lam, �s T�nj El Az �letemb�l �r?

Elhallgat �s a begyakorolt, s�t�t pillant�sainak leger�teljesebbj�vel illet. Pr�b�l lehiggadni, mert sokkal nyugodtabb �s cs�ndesebb hangon folytatja.

- Menj zuhanyozz le, lehet�leg forr� v�zzel. Teljesen �tfagyt�l.

Na, erre gurulok be igaz�n. M�gis, mit k�pzel ez mag�r�l? De most komolyan.

- Te t�nyleg azt hiszed, hogy itt maradok azok ut�n, ami ma t�rt�nt? Menj a pokolba! Nem �rdekelsz! Fulladj meg!

H�traarc. Akkor is elmegyek, ha a fene, fen�t eszik is. Mondom �n! Ami sok, az sok, �s nem eg�szs�ges! De a k�t l�bon j�r� „fene” igenis k�pes becsukni az ajt�t az orrom el�tt, azt�n, mint akinek elment a marad�k j�zan esze is megragadja a karomat, �s a leger�sebb kap�l�z�som ellen�re is szab�lyosan mag�val vonszol a h�z belsej�be, �s amikor r�j�v�k, hogy a f�rd�szoba fel� tartunk, m�r k�pes lenn�k elharapni a tork�t is d�h�ben.

- Azonnal engedj el!

- Nem! Lehet, hogy ink�bb hidegzuhanyra van sz�ks�ged – morogja a f�lembe, azt�n se sz�, se besz�d, bepender�t a zuhanyr�zsa al�, s m�g �n azzal k�szk�d�k, hogy alkalmas t�rgyat tal�ljak, amivel kup�n tudn�m csapni, addig � a fejemre engedi a vizet. Ruh�st�l. A hirtelen r�m �raml� hidegt�l el�sz�r leveg��rt kell kapnom, �s azt hiszem, menten sz�vrohamot kapok. De azt�n a hideget felv�ltja a meleg, �s am�g szanasz�t �zik rajtam minden egyes rongydarab, �s lassan h�romszoros olyan s�lyos lesz, megvet�, �g� szemekkel b�mulok r�, �s szerintem l�ngol az arcom.

El�sz�r a hidegt�l vacogok, azt�n a hirtelen r�m �ml�, kellemesen meleg v�zt�l. �s m�g a helyzet teljes k�ptelen mivolta mellett is k�pes vagyok durc�san felf�jni magam, mert �gy �rzem, t�rbe csaltak, nevets�gess� tettek, megal�ztak.

- Ut�llak! – k�zl�m vele remegve.

T�l hangos a csobog� v�z, azt hiszem nem is hallotta. F�l k�zzel a falnak t�maszkodik, �s r��r�sen szeml�li a k�nl�d�somat.

- J�l �ll neked, mikor d�h�s vagy.

- Fulladj meg!

- �s az is, amikor vizes vagy.

- Menj a pokolba!

- K�sz, ott m�r j�rtam.

- Gy�l�llek!

- Nem igaz.

- Fordulj fel!

- Harry!

- Rohadj meg!

- Harry!

- Szakadj meg!

- Na j�, el�g volt! – Mordul fel, �s egy hatalmas l�p�ssel � is a zubog� v�z al� b�jik, hogy a meglepett arcomat a k�t keze k�z� fogva, teljesen a falhoz nyomjon, �s k�l�n�sebb enged�ly ut�ni k�relem n�lk�l, a sz�mhoz pr�selje az �v�it.

Szorosan tartom magam, mert ezt ugyan nem kapja meg! De nem �m! Nehogy m�r azt higgye, hogy a mai cirkusz ut�n egy puszival el lehet int�zni mindent. Beleg�zolt a lelkembe, az �rz�seimbe, �s…�s… elt�rte a te�scs�sz�t is!

- Mit gondolsz, mib�l vagyok �n? – Fujtat cs�ppet sem megj�tszott bosszankod�ssal, �s a lucskos hajamba ragadva, fittyet h�nyva a m�rgel�d� csapkod�somra, az�rt is beleharap az ajkamba, mert azt hiszi, neki ezt szabad. A s�s, �des �z vegy�l a v�zzel, �s az engedetlen, tasz�t� karjaim, kisebb fenntart�ssal, szakaszosan v�ndorolnak a mellkas�r�l lefel�.

Csak most �rtem meg, hogy a s�s az a saj�t k�nnyeim miatt van, az �des pedig…

Eltolom magamt�l, �s most l�tom �letemben el�sz�r igaz�n megzavarodottnak, ahogy t�tov�zva, �rtetlen�l pr�b�l v�laszra lelni a szemeimben. Azt hiszi, nem tud m�r r�m el�gg� hatni, �s t�nyleg elvesz�tett mindent. Nem is tudja, milyen k�zel �llt hozz�. �s nem is akarom, hogy megtudja. Soha. B�r nem most fog megold�dni, ezzel a rendhagy� zuhanyz�ssal minden probl�m�nk. Ann�l sokkal t�bb sebet ejtett�nk egym�son. De �n nem akarok olyan �nfej�, cs�k�ny�s baromk�nt viselkedni, ahogyan � b�nt velem. Sok mindenben okosabb, �s jobb mint �n, de az �rzelmekhez nem �rt. �s tal�n id�vel, azt is meg�rtem, hogy mi�rt van ez �gy.

- Te befaltad az �sszes f�nkot?

- Tess�k?

- �rzem a porcukor �z�t.