Tik-tak, tik-tak. Lassan telik az idő, mikor az ember figyelő tekintetek kereszttüzében áll…
Hermione hűen utánozta a halárus kezében az életéért küzdő szerencsétlen állat szájmozgásait, és úgy érezte, képtelen megszólalni, nem hogy most, de még órákig.

Milyen kényelmes is lenne, itt ülni sokáig, nagyon sokáig, miközben az idő pörög körülötte, emberek és helyzetek változnak, gyorsan, sietve alakítva a Sors nagy körforgását…

Milyen kár, hogy ez lehetetlen.

A lány nagyot nyelt, miközben az anyja kérdő tekintetébe bámult.

- Bizonyára rosszul éreztem. Egy pillanatra tényleg olyan volt, mintha dohányfüst lett volna.

Anne továbbra is homlokráncolva nézte a lányát, mikor Perselus gyorsan közbeszólt:

- Mikor ma lementem az udvarra, többen dohányoztak mellettem, közöttük például Lang is. Valószínűleg felvette a szagot a zakóm, semmi különös.

Anne lassan bólintott, s Kirk is rákontrázott:

- Na igen, Jack sorban szívja azokat a bűzrudakat, nem is értem, hogy viseli el a felesége.

Hermione, mikor anyja végre méltóztatott elnézni róla, az ajkába harapva pillantott "megmentőjére".
Piton a szeme sarkából látta a lány válaszát, és csak belül mosolygott.

Eközben Hermione saját buta fejét átkozta, és megfogadta, hogy első adandó alkalommal felköti az öccsét valahova, és vigyorogva fogja szemléli, ahogy szépen lassan múlik ki, az anyjuk után sírva.
Nem mert még egyszer a férfira nézni, mert érezte, ahogy az összes vér az arcába fut, és még le találna esni a székről. Ez olyan ciki, gondolta, nem igaz, hogy pont így kellett leégnem… Pitonon ezenfelül látszott, hogy tökéletesen tisztában van azzal, mi ez a hirtelen szaglászós kedv Hermione részéről. Az a fölényes mosoly, ami kiült az arcára, kétséget sem hagyott afelől, hogy nagyon, de nagyon büszke magára, és a csábítási trükkjeire.

Vacsora után Piton egy borzongós ásítás közepette állt fel az asztaltól, elnézést kért a vendéglátóitól, és közölte, hogy hosszú volt ez nap, alig várja, hogy hazaérjen, lefürödjön, majd ágyba bújjon.

Kirk kikísérte az ajtóhoz, majd percekkel később visszatért a konyhába.

- Elment - mondta, majd a lányára nézett. - Nem ismerek rád, Hermione. Mégis mi ütött beléd, mikor elkezdted Perselus zakóját szagolgatni? És te, Daryl, miért kellett ezt egyáltalán megemlíteni?

- Bocsi, apa. - Darylen látszott, hogy egyáltalán nem sajnálja a szájmenését, és közben a nővérére vigyorgott, akinek érdekesen viszketni kezdett a tenyere egy kiadós verésért.

- Viszek Csámpásnak enni - szólalt meg Anne, kezében a macska tálkájával, majd eltűnt az előszoba felé nyíló ajtó mögött. Kirk folytatta az okítást.

- Szeretném, ha ezentúl mindketten nagyon kedvesek lennétek Perselusszal, világos?

A két gyerek megadóan hajtotta le a fejét, de mindkettőjük agya a bosszún járt. Még Daryl sem gondolta volna, hogy őt fogják leszúrni egy ilyen kis apróság miatt. Hermionéban pedig még mindig a szégyen ordított. Ilyen hülye módon lebukni…

Anne visszatért az étkezőbe, kezében egy szürke anyaggal. Arcán csodálkozó pillantás ült.

- Itt hagyta.

- Tessék? - fordult hozzá Kirk.

- Perselus itt hagyta a zakót. Jesszus, hogy milyen szétszórt ez az ember mostanában…

Hermionéban az ütő is megállt.

- Biztos csak fáradt - jegyezte meg a férje. - Én is az vagyok, ami azt illeti.

- Mi legyen ezzel? - kérdezte Anne.

Pillanatnyi csönd telepedett a helyiségre, majd, mikor Kirk megszólalt volna, Hermione gyorsan közbevágott:

- Majd hétfőn visszaviszed neki. Úgyis találkoztok majd bent.

- Jobb ötletem van - szólt Anne. - Majd te szépen elviszed neki, méghozzá most, mindenfajta késlekedés nélkül. Ki tudja, lehet hogy szüksége van rá a hétvégén.

- Rengeteg más ruhája van - vetette ellen a lány.

- Te már csak tudod - jegyezte meg Daryl kaján mosollyal az arcán.

Anne vágott egy értetlen grimaszt, majd fejét megrázva a lányához fordult:

- Talán randevúja lesz holnap este, és pont ezt akarja felvenni.

- Ugyan, anya, akkor majd eljön érte, ha annyira szüksége van rá!

Kirk bosszúsan megcsóválta a fejét.

- Egy kis sétába még senki nem halt bele, másrészt pedig illik bocsánatot kérned az előbbiért.

- De mégis miért kéne bocsánatot kérnem? - fakadt ki a lány. - Nem csináltam semmit, igazán!

- Kellemetlen helyzetbe hoztad őt - mutatott rá az apja.

- Az ég szerelmére, Daryl hozta őt kellemetlen helyzetbe, nem én!

- De te vagy a nagyobb, az okosabb. Kérlek, Hermione, menj, és vidd vissza ezt az átkozott zakót, ne kelljen könyörögnöm neked - mérgelődött Anne. - Meglátod, Perselus hálás lesz érte.

- De még milyen hálás - vihogott Daryl. Hermione sose állt ilyen közel ahhoz, hogy orrba vágja.

- Pofa be - sziszegte oda neki.

- Akkor, indulás, kisasszony. Tudod, hol lakik, a Main Street-en a hármas épületben, a tetőtéri emeleten a kettes lakásban.

Kezébe nyomta a ruhadarabot, s a lány megsemmisülten kullogott ki a házból. Arra gondolt, hogy ha ezt kibírja élve, meglepi magát egy nagy tábla mogyorós csokival, amit persze az öccse lenyúlt zsebpénzéből fog finanszírozni.