A d�lut�ni esem�nyeket k�vet�en igaz�n nem volt meglep�, hogy vacsora ut�n, m�g j�val a takarod� ideje el�tt, a kast�ly folyos�in egy lelket sem lehetett l�tni. Hamar h�re ment Harry �s Draco �sszacsap�s�nak, s most mindenki a saj�t h�l�k�rlet�be visszavonulva pr�b�lt k�l�nf�le elm�leteket gy�rtani. M�r nyolc �ra is elm�lt, mikor a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�rn� kil�pett pincebeli szob�j�b�l. Kopogtatott a szomsz�d szoba ajtaj�n, de nem kapott v�laszt. Hosszas t�preng�s ut�n odament a b�jital labor ajtaj�hoz, �s kopogtat�s n�lk�l benyitott. A d�lut�ni incidens �ta nem tal�lkozott kolleg�j�val, s ez egy kicsit aggasztotta. Mikor megl�tta az �st f�l� g�rnyed� f�rfit, �tsuhant egy mosoly az arc�n, de amint Perselus felemelte a fej�t, �s r�villantotta d�h�s tekintet�t, meglep�d�tt.

- Net�n zavarok? – k�rdezte bizonytalnul.

- Megtudhatn�m, m�gis mi a fene volt ez d�lut�n? – t�madt neki indulatosan a n�nek.

- Mi?

- Az ellen�tok! Honnan tudtad az ellen�tkot?

- Perselus, nem �rtelek – n�zett r� �rtetlen�l Katie, de ett�l Piton d�he csak egyre fokoz�dott.

- A Sectumsempa az �n �tkom. Te nem tudhatsz r�la. Az teljess�ggel lehetetlen! �s akkor m�g az a koszos mugli is ott szerencs�tlenkedik Draco mellett... r�ad�sul nevets�gess� tesz a f�l iskola el�tt… – morgott tov�bb a professzor az orra alatt. Katie ek�zben t�relmesen, �s j�t der�lve hallgatta a f�rfit, majd megel�gelve zs�rt�l�d�s�t, tettetett bossz�s�ggal megsz�lalt.

- Ennyi? Befejezted v�gre? Megengeded, hogy sz�hoz jussak �n is? Eddig azt sem tudtam, hogy ez az �tok l�tezik, sz�val az ellen�tkot sem tudhattam! M�sk�l�nben meg j� lenne ha felhagyn�l Tia s�rteget�s�vel, mert ha nincs ott az a „koszos mugli”, akkor a kedvenc keresztfiad m�r r�g alulr�l szagoln� az iboly�t!

- �, ez az! Most akkor j�tsszuk a muglik v�delmez�se nev� j�t�kot? – forgatta meg Piton sz�npadiasan a szemeit. - Mi lenne, ha abbahagyn�d annak a n�nek a v�delmez�s�t? Nekem nem �gy t�nt, mintha seg�ts�gre szorulna!

- Milyen mugli? Ha kicsit tov�bb l�tn�l ann�l a hatalmas, g�rbe orrodn�l, akkor �szre vetted volna, hogy � gy�gy�totta meg Dracot! �s az�rt, mert neked nem t�nt fel, lehet, hogy vannak dolgok, amikben a seg�ts�g�nkre van sz�ks�ge! – �v�lt�tte a n� mag�n k�v�l, mire a b�jital professzor elhallgatott. Fekete szemei vill�mokat sz�rtak, ahogy a n��be f�rta tekintet�t, mire Katie fejcs�v�lva kiviharzott az ajt�n.

Nagy igyekezet�ben �szre sem vette a kint v�rakoz� fi�t, �gy neki�tk�z�tt Frednek. Rosszkedv�nek k�sz�nhet�en azonnal r�ripakodott a heted�vesre.

- Te meg mit keresel itt, Fred?

- H�t �n csak… - pr�b�lt az  magyar�zkodni.

- Azt hittem, el�g vil�gosan kifejtettem az �ll�spontomat, miszerint nem akarom, hogy m�g egyszer k�mkedj ut�nam!

- De tan�rn�...

- Nem k�rek a kifog�saidb�l, Fred! A m�ltkor m�r elmondtam, milyen k�vetkezm�nyei lesznek annak, ha nem hagyod ezt abba!

- �, itt is van a kis �jjeli tekerg�k egyike... – sz�lalt meg Katie m�g�tt Piton kim�rt, h�v�s hangja. – Pont id�ben a mai b�ntet�munk�ra. – Kit�rta a labor ajtaj�t, jelezve ezzel a fi�nak, hogy l�pjen beljebb, de tekintet�t nem vette le a n�r�l. Fred p�r pillanatig zavartan m�regette kett�j�ket, majd jobbnak l�tta, ha bemegy a laborba. Katie sz�gyenkezve s�t�tte le a szem�t, majd sietett el a szob�ja fel�. Piton gyanakodva n�zett a n� ut�n. Ugyan csak foszl�nyokat kapott el a fi�val folytatott besz�lget�sb�l, de annyi �pp el�g volt, hogy k�v�ncsis�g�t felkeltse.

Behajtotta maga m�g�tt az ajt�t, fel�lt�tte legf�lelmetesebb arckifejez�s�t, majd �rdekl�dve fordult a feszengve �ll� griffend�leshez.

- Pontosan mit is fog tenni Miss Mendoza, ha nem hagyod abba a k�vet�s�t? – Fredet v�ratlanul �rte a k�rd�s. Meg mert volna r� esk�dni, hogy Katie mindent elmes�lt m�r Pitonnak r�la, de �gy l�tszik, az � kapcsolatuk sem teljesen ny�lt �s �szinte.

- Semmi k�ze hozz� – sz�lt a fi� dacosan, �m a professzor nem hagyta annyiban a dolgot.

- Ha j�l �rtettem, akkor nem ez az els� eset, hogy k�vetted a tan�rn�t, vagy ha azt nem is, akkor k�mkedt�l ut�na. Ebb�l arra k�vetkeztethetek, hogy valamit nagyon meg akart�l tudni r�la. Igazam van?

- Mi k�ze hozz�, hogy mit akarok t�le? – v�gott vissza a fi� cs�ppet sem udvariasan, majd azzal a lend�lettel folytatta is. - Szeretem �t!

- Hahh – horkant fel Piton cinikusan, �m Fredet ez nem g�tolta meg abban, hogy befejezze mondand�j�t.

- Igen. Ak�r hiszi, ak�r nem. Maga m�g csak azt sem tudja, mit jelent a szerelem, mert akkor nem b�ntan� meg minden mozdulat�val, vagy szav�val! � sokkal jobbat �rdemel mag�n�l!

- Jobbat? Ugye nem magadra c�lozt�l ezzel? – k�rdezte, mik�zben g�nyos mosolyra h�zta sz�j�t, majd v�szj�sl� hangon hozz�tette. - �s k�l�nben is, Weasley. Honnan tudn�d, hogy mi a j� Katie-nek?

- Higgye el, sokkal jobban ismerem, mintsem azt maga gondoln�…

- Ez meg m�gis mit jelentsen? – szegezte neki Piton gyanakodva a k�rd�st, mire Fred d�h�sen felhorkant.

- Nem kell megj�tszania az �rtetlent, professzor! Mindketten nagyon j�l tudjuk, hogy Mendoza professzor Voldemort unokah�ga. – A kijelent�s hallat�n Piton arca a szok�sosn�l is s�padtabb sz�nt �lt�tt, �m miel�tt m�g sz�lni tudott volna, Fred folytatta mondand�j�t. - De ne agg�djon, t�lem senki nem fogja megtudni ezt a kis titkot, mert szeretem �t annyira, hogy magamban tartsam azt, amit tudok.

- Most menj innen, Weasley.

- Mi?!

- Menj innen. Elengedem a b�ntet�munk�dat.

- De...

- Menj, miel�tt meggondolom magam! – sz�lt Piton hat�rozottabban, mikor v�gre siker�lt visszanyernie �nuralm�t. Frednek sem kellett k�tszer mondani, s a lehet� leggyorsabban t�vozott.

A professzor m�g n�h�ny pillanatig csak �llt, �s az el�bb hallottakon gondolkozott, majd fogta mag�t, �s egyenesen Katie lakoszt�lya fel� vette az ir�nyt. Kopogtat�s n�lk�l rontott be hozz�, majd minden k�sz�n�s �s udvariaskod�s n�lk�l �v�lt�zni kezdett.

- Mostm�r mindent �rtek! Hogy lehettem ekkora h�lye, hogy nem j�ttem r� hamarabb?! A te felbukkan�sod, a k�gy� megzavarod�sa, a S�t�t Jegy... – sorolta, mik�zben d�h�sen j�rk�lt fel-al� a szob�ban. Teljesen �sszef�gg�stelen�l besz�lt.

- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte Katie megszeppenten.

- Arr�l, hogy el�rult�l engem! Nem �rtem, mi�rt �gy akarja pr�b�ra tenni a h�s�gemet, holott mindv�gig bizony�tottam neki, hogy mellette �llok!

- Perselus, �n nem eg�szen �rtem, hogy kir�l…

- Ugyan, nem kell mell�besz�lned. M�gis mikor akartad elmondani, hogy a Nagy�r unokah�ga vagy? – Az utols� mondat hallat�n Katie marad�k t�relme is elfogyott, s megel�gelve a professzor v�daskod�sait, el�sz�r egy k�t�z�b�b�jt, majd egy silenciot k�ld�tt a f�rfira. El�gedetten n�zett v�gig az eredm�nyen, majd higgadtan ugyan, de emelt hangon fogott bele v�lsz�ba.

- Most, hogy v�gre sz�hoz jutok, j� lenne, ha n�h�ny dolgot tiszt�zn�nk. El�sz�r is: ajt�stul rontott�l be hozz�m, �s hogy �szinte legyek, nem tudom �rt�kelni, amikor �gy v�daskodnak, hogy nem tudj�k az igazat. M�sodszor: k�r�lbel�l tizenhat �ve nem tartom a kapcsolatot semmilyen form�ban Voldemorttal. Megtagadtam mindent, ami vele kapcsolatos. Mindenn�l jobban el�t�lem a tetteit, �s kik�rem magamnak, hogy egy magadfajta k�z�ns�ges gyilkos �t�lkezzen f�l�ttem. – Egy p�lcamozdulattal levette a f�rfir�l a k�t var�zslatot, majd halkabban folytatta. – Harmadszor pedig: nem is baj, hogy �gy alakult. Legal�bb r�j�ttem, milyen is vagy val�j�ban.

- Katie, �n…

- Ne! Ne mondj semmit! �pp eleget hallottam ma m�r t�led. �s most szeretn�m, ha magamra hagyn�l. – Kinyitotta az ajt�t, �s t�ntet�en n�zett a professzorra., aki sz� n�lk�l t�vozott a lakoszt�lyb�l. Az ajt� hangosan csap�dott be m�g�tte.

Hossz� percekig csak �llt a folyos� f�lhom�ly�ba burkol�zva, s nem sz�lt semmit. Ostob�nak �rezte mag�t, �s legsz�vesebben szerette volna ezt az eg�szet meg nem t�rt�ntt� tenni. Teljesen �gy viselkedett, mint egy meggondolatlan, buta kamasz, s ezzel siker�lt elidegen�tenie mag�t�l tal�n az egyetlen olyan embert, aki k�pes volt �t elfogadni �s szeretni.

a

Katie nagyot s�hajtva d�lt neki a bez�r�d� ajt�nak. Sajn�lta, hogy Perselussal val� tiszavir�g �let� kapcsolata �gy �r v�get, de m�r nagyon elege van abb�l, hogy b�rmit is tesz �let�ben, soha nem tudja lemosni mag�r�l a m�ltat, s r�ad�sul mindezt egy ex-hal�lfal� d�rg�li az orra al�. D�h�sen megr�zta a fej�t, majd elindult, hogy led�lj�n az �gy�ra, amikor v�ratlanul ism�t kiv�g�dott az ajt�. Megfordult, �s mikor megpillantotta a professzort, m�r �pp nyitotta a sz�j�t, hogy beolvasson annak, de nem volt ideje, mert az �t�lelte, �s szenved�lyesen megcs�kolta. Meglepte a f�rfi eff�le megnyilv�nul�sa, �gy kezdeti elhat�roz�sa, miszerint nem fog neki engedni, megd�lni l�tszott. Kor�bban is csod�lkozott azon, hogy a z�rk�zott �s mindig mogorva b�jitaltan professzor mennyire heves �s szenved�lyes tud lenni, de ez a mostani tette mindent visz. K�zben pedig szidta saj�t mag�t, ami�rt k�pes ennyire ell�gyulni a f�rfi �rint�se hat�s�ra. Tov�bb azonban m�r nem tudott gondolkodni, mert hamarosan az �gyon k�t�ttek ki...

a

A hajnal egym�s karjaiban �rte �ket, amint b�k�sen pihentek a szoba csendj�t hallgatva. Odakint �pp csak hogy derengett az �g alja, �gy m�g rengeteg idej�k volt a tan�t�s kezdet�ig. M�r j� ideje mindketten �bren voltak, s apr� cs�kokkal k�nyeztett�k egym�st, de egyik�k sem akarta megt�rni ezt az idilli hangulatot.

- Azt hiszem, s�r�bben kellene veszekedn�nk – sz�lalt meg v�g�l Katie halkan, s pajkosan Perselusra kacsintott, aki v�laszul elh�zta a sz�j�t. – Mondt�k m�r, hogy milyen �des vagy, amikor �gy n�zel? – mosolyodott el Katie.

- Nem, eddig m�g nem – v�laszolta Piton halkan, s folytatta a n� h�t�nak simogat�s�t.

- �, pedig biztos, hogy rengeteg heted�ves mardek�ros l�ny sz�v�t t�rte �ssze m�r ez a n�z�sed…

- Szemtelen n�szem�ly! Ezt a pimaszs�got! Ez�rt b�ntet�s j�r!

- �, k�rem, dr�ga professzor, b�ntessen meg…

- Hmm, �ltal�ban ilyenkor az�rt k�ny�r�gnek, hogy ne b�ntessem meg �ket.

- Ugyan, lehet, hogy nem mindegyik heted�vesed mazochista, de mivel �n nem vagyok a di�kod, kiv�telt tehetn�l velem. – A n� m�r szemtelen�l vigyorgott, �s k�zben simogatta a f�rfi karj�t.

- Ezek a mardek�ros von�sok... neh�z elhinni, hogy soha nem ismertelek.

- Az az�rt t�lz�s, hogy soha nem ismert�l.

- Mire c�lzol? – emelkedett fel Perselus Katie-r�l, mik�zben k�rd�n n�zett r�.

- H�t eml�kszel egy els��ves kisl�nyra, aki elh�vott t�ged a b�lba, �s egyszer�en a k�p�be r�h�gt�l?

- A Kar�csonyi B�lra?

- Igen.

- Persze. Hetekig ezen r�h�g�tt a fi�csapat. – Hangja felold�dott, �s ajk�n g�nyos mosoly l�tszott.

- Min?

- Azon, hogy egy t�k cs�nya, els��ves kisl�ny... – kezdett bele nosztalgikusan, de ahogy megl�tta Katie arckifejez�s�t, tork�n akadt a sz�. - Ugye nem te volt�l az?

- De.

- �, sz�rnyen sajn�lom, �n...

- Soha nem voltam egy sz�ps�g, de ez most f�jt.

- Sz�p vagy. Egy heted�ves nem �gy n�zi a sz�ps�get, ahogy az els��ves fi�k. Erre is gondolj.

- �, igen, professzor. Maga azt�n tudja. Egyetlen l�nnyal, �s n�vel sem l�ttam m�g, pedig tudok egyet s m�st.

- �, bocs�sson meg, kisasszony, ami�rt elfelejtettem, hogy a S�t�t Nagy�r szem�lyes asszisztens�vel van dolgom – nevetett fel a f�rfi.

- Maga felfuvalkodott h�lyag! – Mindketten felnevettek, majd megcs�kolt�k egym�st. V�g�l Katie h�z�dott el, �s sz�lalt meg ism�t. - Menned kellene. Le akarok zuhanyozni, meg h�t valamit kezdeni kellene az arcommal. El�gg� lestrap�lt vagyok.

- Mir�l besz�lsz?

- N�zz m�r r�m, hogy n�zek ki?

- ���... eg�sz t�rhet�en.

- Na, k�sz. – Fel�lt, �s egy p�lcasuhint�ssal mag�hoz vette a f�rfi ruh�it, majd odaadta neki. – �lt�zz fel, �s menj vissza a szob�dba. Nem kellene, hogy mindenki l�ssa, hogy n�lam volt�l.

- Pedig micsoda h�r lenne. A tan�ri kar pletyk�sabb fele, Dumbledore-ral az �len, hetekig el lenne l�tva t�m�val. – Gyorsan fel�lt�z�tt, majd elindult az ajt� fel�. M�g v�ltottak egy gyors cs�kot, majd visszament lakoszt�ly�ba.