A cs�k engem lenyugtatott, �t ink�bb felh�zta. Ez abb�l is nyilv�nval�, hogy valami eszm�letlen t�lz�ssal bugyol�l, t�z perccel k�s�bb, egy rak�s takar�ba, �s k�t m�ter t�vols�gb�l csak kormos tekintettel figyel. �gy l�tszik vesz�ly �s f�lelem kell hozz� neki, hogy felfogja hol �s mit vesz�thet el.
�n a legjobban a lelkiismeret�t f�ltem, meg a g�g�s, semmi p�nz�rt sem beismer� term�szet�t, amelyek annyira ellent�tben vannak egym�ssal, nem is tudom, hogyan tudja elviselni a kett�t egyszerre. Tal�n erre j� a l�lek. Hogy annyira nagy, hogy sok minden elf�r benne… Sz�val csak k�rbej�rja a szemeivel a m�v�t, amit most �n tartok �ssze a testemmel. Mert enn�l vastagabb kupacot m�r nagyon nehezen tudott volna r�m �p�teni.

- Azon gondolkozol, hogy m�g mit ter�thetn�l r�m? Mert akkor van m�g k�t tevesz�r pokr�c a pince el�tti l�pcs� mellett egy fal�d�ban.

- Nem. Azon t�n�d�k, hogy lehett�l ilyen felel�tlen. – Terel. A r�gi j� n�ta. - Nem gondolod, hogy ideje lenne m�r kin�ni a vil�gg� men�s korszakb�l?

- �s ki mondja ezt, n�zz�k csak? A feln�tt, aki fogta mag�t �s felmondott, azt�n egy sz� n�lk�l t�vozik Roxfortb�l. Hagyjuk ezt, j�?

�t�l a sz�kr�l mell�m, �s elveszi a kezemben forgatott �res te�scs�sz�t. – Mindenk�ppen elmentem volna. Ha nem m�s�rt, mert Albust k�nyszer�ttett�k volna erre a l�p�sre. Azt is nehezen nyelt�k le egyesek, hogy egy�ltal�n id�ig is tan�thattam. De mikor m�g az is kider�lt mell�, hogy viszonyom volt egy kiskor� di�kommal, aki r�ad�sul m�g fi� is? Mondj egy embert, aki erre nem tekint enyh�n sz�lva rosszall�an.

Megvonom a v�llam.

- �s akkor most mi lesz? – k�rdem, nem f�lre�rthet� hangs�llyal, �s gondolatban hozz� teszem, hogy „vel�nk”.

- Megoldom. Ha munk�r�l van sz�, azt tal�lok. A szakm�mon bel�l t�bben ismernek, mint kell. Legfeljebb t�bbet kell utaznom.

Nem, nem arr�l van sz�. Vagy arr�l is, de nem csak. Valahogy nincs er�m elkezdeni a faggat�st meg a boncolgat�st, meg val�sz�n�leg �rtelme sem lenne. Tapasztalatb�l tudom, hogy vannak dolgok, amit n�la hagyni kell. Majd figyelek ink�bb a Pitonos r�szletekre.
K�rbetekint a szob�ban, azt�n lassan megsz�lal:

- Akarsz valamit olvasni?

Sz�val ez az egyik olyan r�sz, amir�l besz�ltem. K�rdezhetn� b�rki, hogy j�n ez ide. �s nem n�zek ki kicsit sem h�ly�nek, amikor a k�rd�st r�gva elt�tom a sz�mat. El�g komolynak t�nik, �s m�r a k�nyvespolcot kezdi el mustr�lni. Nah�t?

- Nem. �n ink�bb lefek�dn�k. – El�g gyorsan hadarom el, de azonnal h�tra h�k�l�k, mert a szavaim hallat�ra r�m mered, �s most t�nyleg nem tudom mi a baja. – Itt… j� lesz, tegnap is j� volt.

Most tov�bb rontom a helyzetet? Azt hiszi, hogy �n azt hiszem, hogy � azt hiszi? Vagy?…

- �n csak nem akarom, hogy azt gondold r�lam, hogy �n direkt… hogy csak az�rt, mert… - folytatn�m a k�nyszer� magyar�zkod�st. S�haj. Mi�rt olyan neh�z vele besz�lgetni, amikor nem kell ord�toznom? – Sz�val, hogy ne gondold, hogy k�nyszer�teni akarlak…

Felmordul, �s azt hiszem, ha eddig meg�sztam a felk�pel�st, most lehet, hogy �tgondolta a nevel�sei m�dszerei eredm�nyess�g�t.
�s mit nekem villog� tekintet? �h, az 1968-as nagy vill�ml�s, amit m�g �vekig emlegettek, igaz�b�l egy serd�l�korban l�v�, v�rszeg�ny szentj�nosbog�r f�ny�nek t�nik ahhoz k�pest, amit �n kapok ez�rt a zagyva mondat�rt.

- Mars a h�l�szob�ba! El�ttem! – d�rrent r�m m�rgesen, �s hogy a szavainak hangs�lyt adjon, egy r�nt�ssal ki is h�moz a takar�k tetemes r�sz�b�l.

�n meg beh�zott nyakkal iszkolok fel a l�pcs�n, �s amilyen gyorsan csak tudok, mert ott l�pked m�g�ttem, �s cs�ppet sem t�nik olyannak, mint aki t�tov�z� hangulata f�nykor�t �li.
A fordul�n�l visszan�zek, �s �vel�dve kics�szik a sz�mon:

- K�pesnek tartod magad arra, hogy lenyeld a pletyk�kat?

Gonoszkod� vigyorral aj�nd�koz, �s egy nagyon �nel�g�lt k�ppel.

- Ki besz�l itt pletyk�r�l? Olvasok �js�got. A j� h�red romokban hever.

- Ez nem is igaz! – Igazi s�rt�d�tt k�pet v�gok. – Kaptam egy csom� h�zass�gi aj�nlatot.

- Na ne mondd? Nem �rtetted f�lre azt a „h�z” sz�t?

Ezen most el kell gondolkodnom. Ez a f�lig vigyor, amit l�tok az arc�n, arra enged k�vetkeztetni, hogy valami diszn�s�g van a dologban.
Nem is akarom elh�ly�skedni a helyzetet, �s csak hogy a komolys�gomnak adjak l�tv�nyosabb hangs�lyt, az�rt t�maszkodom f�l k�zzel az ajt�nak, �s h�zom ki magam a rosszall�somat kifejezve. De a m�lt�s�gteljes tart�snak �s morg�s pillant�snak egy ord�t�s lesz a v�ge, mert az ajt�, nem a roxforti j�l megszokott pinceajt�, �s ez nincs is bez�rva.

- A franc!

Nem kell itt m�snak boh�cot csin�lni bel�lem, csin�lok �n magamb�l ingyen �s b�rmentve. El�gek a sz�gyent�l.

- Tudtam �n, hogy alig v�rod, hogy benn odabenn lehess! – �ll el�ttem, karba tett k�zzel, �s baromira j�l sz�rakozik.

- Nyaf-nyaf, rettent� humoros.

- Az. – B�lint. – Ne h�zd az id�t. Az �gyban akarlak l�tni.

Pof�tlan. Felseg�tene, ha hagyn�m. Nem kell. Kiker�l�m a kez�t, �s magam �llok fel. Mindig is zavart, hogy sokszor �gy b�nik velem, mint egy kisk�ly�kkel, de val�j�ban nem is � a hib�s, az esetek t�bbs�g�ben, sajnos egyed�l �n tehetek r�la, hogy �gy alakul.

- Nincs n�lam pizsama.

Elfordul, �s a szekr�nyhez l�p. Kisebb v�logat�s ut�n k�szs�gesen az �gyra dob egy inget, �s szobrozva, v�rakoz�steljesen ott marad, mozdulatlanul. � arra v�r, hogy �n mozduljak, �n nem tudom mire.

- Egy�b gond? Kapcsoljam le a villanyt, menjek ki, forduljak h�ttal, hozzak neked meleg tejet, kem�nyfedeles mesereporell�t, amib�l h�zik�t lehet �p�teni a takar� alatt?

- Szem�t vagy! – Odarobbanok hozz�, felkapom az inget, �s jusztis az �gy m�sik fel�hez vonulok. Mi�rt kellene csak nekem vacakul �reznem magamat? Pironkodjon � is.

- De te ezt tudtad, nem igaz?

- Ne hidd, hogy minden el van int�zve! Rettent� bossz��ll�fajta vagyok, �s vesz�lyes, sz�val figyelmeztetlek, hogy egy�ltal�n nem szent a b�ke! – M�g a gombjaimmal b�bel�d�k, le sem veszi a szemeit r�lam, �s m�r �g az arcom, morgok, �s zavaromban csak idegesen magamra h�zom a m�sik inget, �s nadr�gost�l gyorsan beb�jok a j�ghideg takar� al�, hogy azt�n nagy nehezen leh�mozzam magamr�l azt is.

Erre tudj�tok, mit csin�l? Tudj�tok? �n itt k�nl�dok vagy t�z percig, erre � azt mondja, hogy „nox”, �s a korom s�t�tben levetk�zik.
Nem tudom el�gg� hangs�lyozni, hogy az �lland� intrik�ival mennyire ki tud hozni a sodromb�l. �s, m�g ha hajlamos is vagyok a b�k�l�sre, �s t�nyleg nagyon akarom, akkor is felh�bor�t ez a magasztos nyugalom, meg hogy direkt zavarba akar hozni. Morcosan elfordulok t�le, nyakig b�jok a takar� al�.

- Sz�val bossz��ll�, �s vesz�lyes? – jegyzi meg hitetlenked� hangon.

- Igen. �s ez a vil�goss�g dolog is gonoszs�g volt t�led.

- Csak k�rned kellett volna. – Hirtelen mozdulat, �s nagyon k�zelr�l hallom a hangj�t.

Becsukom a szemeimet, el�g er�sen szor�tom, �s lila sz�n� karik�k kezdenek ugr�lnak el�ttem. Egy ideig hallgat, �s b�r kicsit k�v�ncsi vagyok, mit csin�l, de nem akarok szembefordulni vele. Nem az�rt mert elz�rk�zom t�le, hanem mert hiszek benne, hogy ez enyh�t rajtunk.

- Mit csin�lt�l a kezeiddel? – k�rdez r� v�ratlanul

-… Sz�tvertem az ajt�dban.

- �s megkeser�lte az az �lnok?

- Meg. – Elszaladni �gy sem tudok a buta helyzett�l, legal�bb szenvedek, ahhoz sz�letett tehets�gem van. Az �sz rejt�lye nekem, hogy kital�ljam, mi olyan sz�rakoztat�t tal�l az �n k�nos szerencs�tlenked�semben. Ez biztos nem valami vonz� tulajdons�g.

- �lvezed a makrancos kisgyerek szerep�t?

- Nem, de �gy legal�bb �rz�keltetem, hogy mit v�rhatsz, ha m�g egyszer �gy mersz velem viselkedni, mint az elm�lt k�t napban.

- Pedig m�g bele sem j�ttem igaz�n.

- Mi j�hetett volna m�g? – Na ez igaz�n g�nyosan hangzik.

- Megmutassam?

- Ink�bb ne.

- Hol marad a harci szellem, �s a vesz�lyes, bossz��ll� term�szet?

- Lappang a m�lyben.

Kuncogni kezd. Megereszt egy f�radt s�hajt, azt�n a h�t�ra vet�dik az �gyon. Minden eln�mul k�r�l�tt�nk. Pislogok a s�t�tben, �s v�rom, hogy mond m�g valamit. De semmi ilyesmi nem t�rt�nik, �s t�z perc m�lva m�r biztos vagyok benne, hogy alszik.
Vajon mit gondolt? Azt, hogy ha visszafogadott, akkor m�t�l kezdve meg kell v�ltoznia?
Meg tud � egy�ltal�n v�ltozni? Aligha. Meg nem is akarom.
Csak id�t akar adni nekem, mert sajn�lja, hogy azt mondta, nem tudna kedves �s t�relmes t�rsam lenni? Hogy olyasmit v�rok el t�le, ami hozz� idegen?
Hogy nincs kedve az eg�szet megint el�lr�l kezdeni, az vajon mit jelenthetett? Hiszen itt vagyok. Nem j�ttem volna vissza, ha nem v�gytam volna r�. Tudom, hogy a szavakat n�ha k�nny� f�lre�rteni. Sokszor a tetteket is. T�ls�gosan emberi von�s, �s �pp olyan k�nny� n�ha belemenek�lni, mint a haragba, vagy a makacs hallgat�sba. Tal�n ugyanolyan ereje van, mint az �rt�snek.
Egy k�z�s az�rt van benn�k, �s ez az akarat megl�te. Hogy h�nyszor hallottam �n t�le, hogy �lni tudni kell, boldognak lenni tanulni �s tudni kell, szeretni is tudatosan kell, �s �rteni felt�tlen�l akarni kell.
M�gis csak szembe fordulok vele. J� �vatosan, hogy ne zavarjam meg a mozg�sommal az �lm�t. Hanyatt fekszik, �s t�nyleg �gy t�nik elaludt. H�t k�vetem a p�ld�j�t.
Elfojtok vagy h�rom �s�t�st, bef�szkelem a kezem a p�rn�m al�, igyekszem nem gondolni t�bb� a mai napra. T�ls�gosan is felkavart.

Arra �bredek, hogy valami borzongat, �s hideg is van, �s m�g t�l s�t�t ahhoz, hogy reggel legyen. �lmos vagyok, �s alig fogom fel, hogy hol vagyok, csak azt, hogy forr� szuszog�st �rezek a f�lemn�l, �s hogy ez a szuszog�s elv�ndorol a nyakamig, majd a v�llamig, amit nem �rtek eg�szen addig, am�g r� nem j�v�k, hogy a nedvess�get nem az ingen kereszt�l �rzem, hanem a b�r�m�n. Valami szelleml�ny �lmomban kicsit leh�zta r�lam. A forr� lehelet ott meleg�t, ahol �rint, a testem �sszes t�bbi porcik�ja pedig borzong t�le. M�r k�sz�l�k felemelni a kezem, vagy sz�lni, hogy micsoda dolgokat gondolok arr�l, mikor valakit alv�s k�zben ilyen m�don moleszt�lnak, de akkor v�ratlanul abbahagyja, �s csak a visszafojtott l�legzetv�telei ir�ny�b�l tudom, hogy f�lig f�l�ttem �gaskodva figyeli az arcomat.
M�g sem sz�lok neki. Experiment.
Csak egy lusta ny�jt�zkod� mozdulat, mint aki f�l �bers�gb�l �jra m�lyre k�zdi mag�t az �lomba.
� a ravasz?
J�l van.
�gy is az a fixa ide�ja, hogy provok�lom.
Oldalra vetem a fejem, hogy azt higgye, tov�bb alszom, �s k�nyelmesen sz�th�zom a l�baimat, �pp annyira, ami m�g azt a benyom�st kelti, mintha csak �nk�ntelen, tudatlan mozdulat lenne. Valami bennem is megmoccan ett�l a testhelyzett�l, �s biztos vagyok benne, hogy ez most pont �gy n�z ki, mint ahogyan kell. Kit�rulkozva.
Tess�k a ti�d az eg�sz.
Mit csin�lsz vele, ha azt hiszed, nem tudok r�la, �s nem fogok eml�kezni semmire?
El�sz�r is fel�l az �gyon. Ezt �rzem az �gy fel�let�nek a mozg�s�b�l. F�l�m hajol, megt�maszkodik a p�rn�m mellett, f�l k�zzel meg�rinti a t�rdemet, �s lassan m�g sz�jjelebb h�zza. K�pzel�d�k, vagy t�nyleg megremeg a keze. Egy ideig nem mozdul, csak n�z, �s fojtott, tompa h�rg�s hallat. Az ujjai felcsusszannak a combom bels� fel�n, �s szerintem, alig tudja mag�t t�rt�ztetni, hogy meg ne szor�tsa, bel�m ne markoljon, hogy szinte m�r azt higgyem, pillanatokon bel�l darabokban v�gzem.
Sz�val megvan a v�lasz, mit csin�lna … nagyon sz�vesen.
Ez most mi�rt t�lt el m�ly el�gedetts�ggel?
Olyan nagyon romlott vagyok, hogy azt m�r szerintem helyre sem lehet hozni. B�jital ide, vagy oda.
De Perselus Piton megk�noztat�s�nak m�g nincs v�ge.
Ny�sz�rg�k egy sort, azt�n, mint aki megzavart �lm�ban m�rgel�dik, elh�z�dok t�le, az oldalamra fekve, �s visszat�pem a takar�t, ami f�lig a t�rdei alatt volt, hogy nyakig bebugyol�lva �rtsen a sz�b�l: a m�sornak v�ge.
M�g j�, hogy nem l�tja, milyen arcot v�gok itt titokban az �jszaka s�t�tj�nek takar�s�ban, k�l�nben szerintem alaposan felk�pelne.
Most m�r eg�szen biztosan j�l fogok aludni.
Egy nagyobb r�ndul�s, a matrac visszanyeri az eredeti form�j�t.
A f�rd�szoba ajtaja ny�lik, �s egy f�nys�v jelenik meg el�ttem a falon.
�lom, �lom, �des �lom…


***


A reggel �rdekes �bred�st hoz mag�val.
Fura szag. Nedves az orrom. Nem, nem csak az orrom. Az arcom �s a homlokom is. Te j� �g, mi ez?
M�g csukott szemmel az az els� gondolatom, hogy valami kicsinyes bossz� �ldozata lettem, majd az, hogy Perselus sok mindenf�le perverzi�ra k�pes, de nem ny�lazn� �ssze az eg�sz arcomat… �s neki nincs… kutya szaga. �s… au! Nem venn� a sz�j�ba a hegyes fogai k�z� a kezemet.

- �!

Tudj�tok, milyen gyorsan tudok �tm�szni az �gy egyik sz�l�t�l a m�sikig?
Hihetetlen�l gyorsan.
Barna, kerek szemek n�znek velem farkasszemet. Kicsit oldalra ford�tott fej, �gnek hegyez�d� f�lek, lompos farok, liheg�, nyitott sz�j, hatalmas t�p�fogak, �s egy ny�lt�l csorg� nyelv.
�n m�g azzal k�zd�k, hogy a torkomb�l kiugrani k�sz�l� sz�vemet nyugalomra intsem.

- H�t te ki vagy?

Most a m�sik oldalra billenti a fej�t, �s a v�ltozatoss�g kedv��rt beleszimatol a leveg�be. A k�t els� mancs�t, pedig minden cerem�nia n�lk�l az �gy sz�l�re t�masztja.

- H�t j�!

A f�lelmetes, borj� nagys�g� m�retei ellen�re kedves szemei vannak. Viszont a mancsa maga akkora, mint az �n tenyerem. Ez nem is kutya. Ez egy kisebb fajta mamut, csak kecsesebb. Teszek egy �vatos mozdulatot, csak �ppen annyit, hogy kiny�jtom fel� lassan a kezem.
Csahol. Megint beleszagol a leveg�be.

- Ugye nem fogsz megharapni?

Nem tudom, mi�rt gondolom, hogy �rti amit mondok? Viszont, gyorsan r�c�folva az el�bbi gondolatomra, megfesz�l, �s egy laza ugr�ssal a takar�mon terem.
Na, Harry! Most vagy nagyon gyorsan fogsz futni, vagy �gy maradsz �s kiv�rod, mi t�rt�nik.
Szerintem, fut�sra es�lyem sincs. A p�lc�m meg k�zelebb van hozz�, mint hozz�m. Az�rt egy pillant�st vetek r�, �s a „kutyus”, felmordul.
�sszer�zk�dom.
Honnan az �rd�gb�l tudja egy kutya, hogy mi az a p�lca?
Ja persze, biztos a bot dolog miatt.
Leengedi a fej�t, �s olyan somolyg�s tart�sban kicsit el�r�bb tolja mag�t.

- Sz�val bar�tkozni akarsz? Hm?

Most sokkal lassabban, an�lk�l, hogy megk�s�reln�m meg�rinteni, k�zel helyezem a nyitott tenyerem a sz�j�hoz. Veszi a lapot. Okos d�g.
Nincs vicsorg�s, ezek szerint nem �rez vesz�lyesnek. R�vid t�tov�z�s ut�n hozz�tolja a nedves orr�t, �s beleszimatol. Egy r�vid, �m ann�l nedvesebb nyalint�s lesz a v�ge.

- Van neved? C�z�r, Nap�leon, Nagy S�ndor, �ri�s, T�jfun, Torn�d�, Nokedli, Corleone, Rocky, Castro?… Esetleg Alien? – Van olyan, hogy egy kutya g�nyosan n�z? Mert ez olyan k�pet v�g, mintha azt mondan�: „Mr. Potter, �nnek elment a marad�k j�zan esze is!” Na ne! Szerintem ez abnorm�lis! - Ha b�k�n hagyod az arcomat, �s kevesebbet ny�ladzol, j�ban lesz�nk. Akkor �n most lassan fel�llok, j�? Nincs ugr�l�s, morg�s, meg ehhez hasonl�k. Ok�?

Fura hangot ad. Ink�bb csak vinnyog egyet, �s h�tr�l egy kicsit.

- Ezt igennek veszem… Megvan! Aramis! Az lesz a neved, hogy Aramis! – M�g egy vinnyog�s, de ez most felh�borodottabb. – Mi a bajod a h�rom test�rrel? Az egy nagyon j� kis t�rt�net. Van benne harc, sz�ps�ges hercegn�, szerelem, hazugs�gok, gonosz b�boros, meg minden!

Le�l a f�ldre, �s kett�t toporog a l�baival.

- Ok�! Menj�nk reggelizni.

Le�get�nk a l�pcs�n, de � hamarabb �r le, mint �n. Perselus az asztaln�l �l, �s meredten b�mul az �js�gj�ba. A d�b�rg�sre az�rt felkapja a fej�t, �s l�gyan elmosolyodik.

- Ezek szerint t�l�lted. Nem hallottam csak egy ord�t�st.

- J� reggelt! – V�g�dok le mell� a sz�kre. – Az�rt azt meg kell mondanom, hogy mikor h�zi�llatra c�loztam, akkor valami apr�, �des, bolyhoz, b�nd�r kis �llatk�ra gondoltam. Mondjuk egy kiscic�ra, vagy egy nyuszira, vagy minimum egy tengerimalacra. Ez a d�g akkora, mint egy elef�nt!

Sz�rakozott fintorg�ssal felel, �s � is szemrev�telezi a d�g�t.

- Egy kutya enn�l a m�retn�l kezd�dik. K�l�nben is, ha m�r van, legyen haszna is.

- Tudod, mennyit eszik egy ekkora �llat?... Haszna? Ha megl�tnak vele az utc�n, az emberek �tmennek a m�sik oldalra!

- Pontosan. – B�lint, r�nt egyet az �js�gon, �s �jra belem�lyed, csak most az arc�t is eltakarja vele.

Most mit�l ilyen el�gedett? �s mi olyan fontos, hogy ink�bb azt b�mulja, minthogy besz�lgessen velem?

- Hogy vigyem magammal? – folytatom az akad�koskod�st. – Remus kiv�g vele egy�tt.

- Egy farkassal t�bb vagy kevesebb, igaz�n nem sz�m�t. – Morogja halkan.

- �s hov� tegyem? Nem alhat az �gyam el�tt.

- De. – Leengedi az �js�got, �s teljes komolys�ggal folytatja. – Pontosan az �gyad el�tt fog aludni, �s megy mindenhov�, ahov� te. A te �tleted volt a h�zi�llat, sz�val viseld gondj�t. Itt az ideje egy kis felel�ss�g tanul�snak.

- De… - Nem tudom, mit mondhatn�k m�g. Persze Aramis nagyon aranyos �s kedves is, de egy ekkor �llattal be�ll�tani Roxfortba? – �s mit csin�l, am�g �n az �r�kon �l�k?

- Megtan�tod neki, hogy v�rjon az ajt� el�tt, vagy mondjuk a padod mellett. Nem nagy �gy. A kuty�knak gyors a felfog�k�pess�g�k.

- A padom mellett? J�, hogy nem szereltett�l a f�l�be lehallgat� k�sz�l�ket, vagy kandi kamer�t.

- Na l�tod, ez nem is rossz �tlet! Hogy nem jutott hamarabb az eszembe?

Cs�ny�n n�zek.

- Azt is be lehet neki tan�tani, hogy a szem�tked� alakoknak kapja el a frakkj�t!

� meg gunyorosan.

- Nem �rdekel, hogy mit gondolsz. A kutya h�s�ges, hamar meg�rzi a vesz�lyt, �s j� h�z�rz�. Azonk�v�l megb�zhat�. Nem �gy, mint az emberek t�bbs�ge. Hogy �szinte legyek, nyugodtabb vagyok, ha egy kutya vigy�z r�d.

- R�m nem kell vigy�zni!

Ledobja az �js�got, �s a f�c�mre mutat.

- De igen, kell.


„ D�nt�s sz�letett a Potter kontra Sanders �gyben.

A Wisengamot B�r�s�ga v�gre d�nt�sre jutott a nagy port kavart, kiskor� ellen elk�vetett zaklat�s, valamint kiskor� �let�nek sz�nd�kos vesz�lyeztet�se �gy�ben. A hosszas vizsg�lat eredm�nyek�nt Ralph Sanders aurort alkalmatlannak �t�lte meg a b�r�s�g a szolg�lata tov�bbi folytat�s�ra. A b�r�k k�z�l t�bben is felh�borodottan nyilatkoztak �js�gunk el�tt a Roxforti esem�nyeket illet�en. Sajn�latos esetr�l besz�ltek, aminek az el�fordul�s�t igazi sz�gyenfoltk�nt �lt�k meg, az eddig fedhetetlennek tartott aurori rendszerben.
A tov�bbi l�p�sekr�l a f�b�r� urat k�rdezt�k, aki elmondta, hogy Ralph Sanders szem�lyesen jelentkezett pszichi�triai gy�gykezel�sre, amit enyh�t� k�r�lm�nyk�nt �t�ltek meg. Mivel az �gy h�tter�nek sz�mos pontja hom�lyos, az �t�let �rtelm�ben Mr. Sanders nem s�jthat� szabads�gveszt�ssel, �s a t�rsadalomra val� vesz�lyess�ge is t�madhat� fel�let, mivel egy�rtelm�en csak �s kiz�r�lag a zsarol�si k�s�rlet �s az els�seg�ly ny�jt�s�nak elmulaszt�sa r�hat� fel ellene. Enyh�t� k�r�lm�ny tov�bb�, hogy az eml�tett f�rfi nem r�gen esett �t egy s�lyos lelki megr�zk�dtat�son, mely komolyan kihathatott a lelki �llapot�ra.
A s�rtett fiatalembert nem �rte el szerkeszt�s�g�nk, �gy az � v�lem�ny�t nem komment�lhatjuk az eset kimenetel�r�l.
Ralph Sanders legfrissebb �rtes�l�seink szerint egyel�re nem hagyhatja el az orsz�got, viszont vid�kre utazott, hogy egy megb�zhat� �s csendes vid�ki int�zm�ny falai k�z�tt kezeltesse mag�t. Az �gyv�de szavait id�zve: „�szinte megb�n�st tan�s�tott, �s ez sok ember meg�rt�s�t vonta maga ut�n.”


D�bbenten b�mulom a has�bokat. Nem hiszem el, hogy ennyivel meg�szta. Ez igazs�gtalans�g �s felel�tlens�g. �s… most �gy �rzem, hi�baval� volt az eg�sz.

- Ez elkeser�t� – suttogom magam el�.

- Az. Rem�lj�k, tanult az esetb�l �s befejezte. Most m�r nem mehet a k�zeledbe, az felt�n� lenne. Szerintem egyel�re megnyugodhatunk. Ha fel is fog bukkanni, az nem mostan�ban lesz, de nem �rt az �vatoss�g.

Aramis vinnyogva lefekszik a mells� l�baira, �s egyenesen r�m n�z.

- Te mit gondolsz? – k�rdem t�le.

Morog egyet, �s a felh�zott pof�ja m�g�l el�villannak a szemfogai.

- Teljesen egyet�rtek veled.

Perselus �sszeh�zott szemmel b�mul az ablakon t�lra, majd fel�ll �s a mosogat�hoz l�p.

- Mikor kell visszamenned? – k�rdi nagyon halkan.

- Ma. Remus h�rom napot adott. Holnap h�tf�, �s tanulnom kell, te is tudod.

Nem v�laszol, csak a homlok�t gy�r�geti a kez�vel.

- Baj van?

- Nem, csak rosszul aludtam, �s f�j a fejem. Mindj�rt beveszek valamit.

Perselus olyan, mint egy sz�letett kert�sz, aki neveli a f�t, �s tudja mikor honnan kell bel�le nyesni, hogy sz�p legyen �s eg�szs�ges. Csak most gondban van, mert att�l tart, elk�vetett egy hib�t, �s nem tudja merheti-e, egy m�g nagyobb v�g�ssal helyrehozni. �n meg olyan vagyok, mint az egy darab ember a hatalmas t�megben, aki azon bosszankodik, hogy folyton fell�kik a keskeny, sz�k j�rd�n, �s most egyetlenegyszer belegondol, hogy mi�rt is d�h�s a t�bbiekre, hiszen, mint ugyanazt a j�rd�t j�rj�k. Sz�val nem tudom, �rtitek-e.
Azt hiszem, boldog vagyok. A rem�nytelens�gben, meztelen�l, csak boldog.

- �! – Fel�llok �s odal�pek el�. A tenyeremet a homlok�ra illesztem, �s egy kicsit ott tartom. – Nincs l�zad.

- Nem mondtam, hogy l�zam van - mordul fel, �s leszedi a kezemet a homlok�r�l.

- Tal�n pihenned kellene. Le kellene vetk�zn�d, �s beb�jni az �gyba. Ha akarod, csin�lok neked egy forr� te�t, vagy egy kellemes f�rd�t – sorolom teljesen �rtatlan hangon. – De ha ahhoz van kedved, akkor ak�r el is terelhetem a figyelmed err�l a fejf�j�sr�l…

Fintorog egyet, de nem annyira meggy�z�, mint �ltal�ban. Eg�szen k�zel �llok hozz�, �s a lehet� leglassabban hajolok oda a sz�j�hoz, s mikor megny�lnak az ajkai, belesuttogom:

- P�ld�ul, tudok egy m�dszert, ami sokkal hat�sosabb, mint b�rmilyen b�jital.

- Mif�le m�dszer? – Becsukja a szem�t.

- �gy h�vj�k: kem�ny… merev… nedves… forr�… izgat�… mocskos… buja…

- Biztos, hogy �gy h�vj�k?

- Aham.

- Mennyire mocskos?

- Annyira, hogy ha r�gondolok, musz�j valamit csin�lnom magammal.

Felpattannak a szemei, eg�szen hom�lyosak azok a mindig tiszta szembogarak, de ekkor ijedten eln�z m�g�m, �s mint aki egy sz�rnyet l�t a h�tam m�g�tt, eltorzul az arca.

- Mi? – T�ls�gosan megr�m�l�k ett�l a nem v�rt reakci�t�l, �s akaratlanul h�tra fordulok. Annyira megszoktam m�r, hogy a legboldogabb pillanataimat piszkolj�k be a gondok.

Nincs semmilyen sz�rny, vagy balt�s �r�lt a h�tam m�g�tt. Aramis sem v�ltozott �t habz� sz�j� monstrumm�. Viszont elt�nik a l�bam al�l a f�ld, s a konyhapultnak szor�tva egy villan� k�spenge vonul el az arcom el�tt.

- Hogy akarod? Gyorsan �s durv�n, vagy lassan �s finoman? – k�rdi elm�ly�lten �s valami nagyon v�szterhes �s f�lelmetes dolgot m�vel. Szerintem, l�tja az arcomra ki�l� zavart is, azt�n amikor m�g h�tr�bb h�zom a fejem, �s v�gign�zem, ahogy a penge elt�nik az ingem alatt, ahogy kifel� ford�tott �llel has�tja keresztbe az ingem sz�vet�t, csak kapkodni b�rom a leveg�t, �s ink�bb kapaszkodok a h�tam m�g�tti sz�lben, minthogy meg�ll�tsam.

- Tudod, van olyan…

- Igen?

- … olyan, hogy gomb…

- Hm.

- Egy f�l ruhat�rral tartozol m�r eddig is…

- Csak n�gy inggel.

Befogja a sz�m az �v�vel, s a marad�k �nmegtart�ztat�sa is elt�nik, mikor �tkarolom a nyak�t, �s m�g szorosabban simulok hozz�. T�k�letesen beleillek a form�j�ba. Az �szinte testi szerelemben �ppen az a j�, hogy azt teheted, amit akarsz, �s ugyanezt megengeded a m�siknak is. Nem fog kinevetni, megbotr�nkozni, vagy megtagadni. K�rhetsz dolgokat, amiket m�shol nem kaphatsz meg.
A szomor� az, amikor egy t�rs ezt nem meri megtenni, vagy f�l k�rni, vagy mag�nak sem meri bevallani a v�gyait, �s ez�rt k�nyszer�l �rul�sra. De ezek az emberek �ltal�ban az �let m�s ter�let�n is �gy viselkednek. V�g�l m�r maguk sem tudj�k, mit mi�rt tesznek, majd elfeledik, mi okozott eddig �r�met nekik, majd a legv�g�n el�ri �ket a legf�jdalmasabb f�zis, r�j�nnek, hogy elvesztett�k a k�pess�g�ket a tiszt�nl�t�sra �s �nmaguk becs�l�s�re.
Van az az agyonr�gott meg�llap�t�s, hogy aki nem boldog, az m�st sem tud azz� tenni. Igen, t�nyleg elcs�pelt, de ha belegondolsz, r�j�ssz, mennyi igazs�g rejlik benne, csak m�r annyiszor mondogatt�k, hogy elvesz�tette a jelent�s�g�t. Ilyen az �nz�s is, ha m�r �gy nevezz�k a szerelemben. �s az adakoz�s is. K�nnyebb besz�lgetni r�la, emlegetni, meg�llap�t�sokkal t�zdelni, mint gyakorolni. �s el�sz�r furcsa �tl�pni egy ilyen bizalmi hat�rt, �n is �gy gondoltam, el�g sok�ig. Ma viszont tudom, hogy az�rt voltam v�gig olyannyira biztos abban, hogy a mi kapcsolatunk t�bb egy szimpla var�zscirkuszn�l, ami j�n �s tovasz�ll, mert k�zben t�rt�nt vel�nk j� p�r olyan dolog, amib�l ezek kider�ltek. Mi igazoltuk egym�snak a bizalmunkat. Ezt nem lehet semmiss� tenni. Csak azt akartam, hogy ezt meg�rtse. Ha ez megvan, minden megvan.

- V�rj! �s a kutya?

- Mi van a kuty�val?

- Olyan furcs�n n�z…

- Nem anim�gust hoztam, kit �rdekel? Azt hiszed a kuty�k nem szoktak ilyet csin�lni?

- De…

Annyira tudom �lvezni, amikor �gy belemer�l a „dologba”, mint valami testi t�pl�l�k�ba. Nem hiszem, hogy ez cs�nya sz� arra, amit tesz�nk. Hiszen mag�t �p�ti bel�lem, a lelk�t, a v�gyait, �s ez igenis fontos fajta t�pl�l�k. Az ember �nmag�ban egy �letk�ptelen l�ny, �s a gy�ny�r, az �lvezet, a b�dult kiel�g�l�s n�lk�l k�ptelen lenne a saj�t fajt�j�n bel�l a fennmarad�sra.
Nem �n vagyok ilyen okos.
Olvastam. De milyen igaz. Az �zlel�s nem csak a m�rgez� anyagok felismer� k�pess�ge miatt hasznos �s term�szet�ltali adom�ny. Az�rt van, hogy szeress �lni, enni. Hiszem, hogy a testis�ggel, a szexszel ugyanez a helyzet.
� engem szeret mindenf�le m�don megkapni, kizsigerelni, uralni, �n pedig �t, mik�zben sz�pen ugyanannyit visszaad bel�le, amennyit elvett.
Nem tudom, m�ssal siker�lt-e volna eddig eljutnunk, �s nem is �rdekel.
A hosszas �s kimer�t� k�stolgat�s hirtelen abbamarad egy er�teljes r�nt�st�l. A morg�st �s hatalmasra siker�lt vakkant�st m�r �rtem. A kutyus megel�gelte a l�tv�nyt. Pedig l�tv�ny az van, m�r alig tartom magam, minden porcik�m remeg.
Perselus szikr�kat sz�r d�h�ben, �s m�rgel�dve h�trafordul, nekem meg nevethetn�kem t�mad.

- Takarodj a szemem el�l Pupilla! – Aramis a nadr�gj�ba ragadt, �s egy�ltal�n nem �gy n�z ki, mint aki z�ros id�n bel�l meggy�zhet� �llapotba fog ker�lni. Ez egy j� kutya.

Egy�bk�nt nem tudtam, hogy van ilyen kutyan�v.
Perselus leh�z a pultr�l, �s alig koppan a talpam a padl�n, m�r bukd�csolhatok is ut�na. Nem megy�nk messzire, csak a h�l�ig, az �gyig, ahov� k�v�ncsiskod� �s f�lt�kenyked� kutyaszemek nem k�vethetnek. S mikor v�gigd�l�k a h�v�s takar�n, ami nemr�g m�g olyan kellemesen melegnek t�nt a szoba leveg�j�hez k�pest, r�j�v�k, hogy nem is az lett hideg, �n �gek a h�emelked�st�l. A hossz� percek, am�g v�rok r�, hogy mell�m vetk�zz�n, finoman eml�keztetnek r�, hogy legk�zelebb hozzak magammal egy rend v�lt�ruh�t. �s mikor �jra fel�m hajol, hogy �tkarolhassam, csak egy pillanatra lesek a szem�be. Annyira el�gedettnek t�nik… �s rosszabb mint a kutya…
A t�bbit most hagyjuk. F�gg�ny.
Sz�gyell�s vagyok.
Igen, m�t�l.


***


Roxforti vissza�rkez�s�nk Aramisszal nem z�kken�mentes. Meg kell k�rdeznem egy kompetensebb szem�lyt, �rt-e a n�gyl�b�aknak a zsupszkulccsal val� utaz�s. Abban viszont mindketten egyet�rt�nk, hogy egyform�n ut�ljuk. Az �rkez�s pillanat�t mindenk�ppen.

- Itthon vagyunk - k�zl�m vele az ajt�nk el�tt. H�rom kopog�s ut�n sem nyitja ki senki. De azt�n hallok valami mocorg�st odabentr�l. T�relmesen kiv�rjuk, am�g Remus �sszeszedi mag�t, holott egy�bk�nt nem szokott neki ennyi ideig tartani. Tal�n az a baj, hogy kor�bban j�tt�nk, m�g nincs este.

- �, Harry! – Mosolyog egy sort, azt�n a l�bam mellett t�relmesen liheg� kuty�ra pillant, �s m�r nyitn� a sz�j�t, hogy komoly k�rd�seket tegyen fel, de Aramis annyira neveletlen, hogy fogja mag�t, �s bar�ts�gosan bes�t�l mellette az ajt�n.

- Szia! M�r azt hittem, nem vagy itthon – mondom, �s k�vetem a d�g p�ld�j�t, majd meg is b�nom, de gyorsan. M�r a szoba k�zep�n �llok, mikor eszembe jut, hogy Remus h�l�k�nt�sben, vas�rnap d�lut�n - az fura.

De a l�tv�ny magyar�zza a t�bbit. Az asztaln�l egy bozontos lila sz�n� hajkorona, aminek a gazd�ja g�gy�gve simogatja az imm�r el�tte csahol� kuty�mat.

- Szia, Tonks! Viszl�t Tonks! – Akarom mondani, m�r itt sem vagyok. Feln�tt ember vagyok, tudom milyen az, amikor zavarok. De, ha Remus bamb�n �s tehetetlen�l is �lldog�l az ajt�ban, Nymphadora egy�ltal�n nem ilyen, �s vid�man kuncogva fel�ll a sz�kr�l, �s egyenesen nekem j�n, hogy egy istenes �lel�ssel a nyakamba boruljon, majd egy t�lm�retezett cuppan�s puszival jelezze, � azt�n nem �rzi mag�t megillet�dve.

- Jaj, Harry, ne csin�ld! Nem zavarsz. Gyere, f�z�nk egy te�t. Ki a bar�tod? – k�rdi vigyorogva. – �gy �rtem a lompos… nem, a sz�r�s… sz�val a kutya.

Most b�rja ki az ember r�h�g�s n�lk�l. Tonks vak�t�an kir�v� hajsz�n�n�l a h�l�inge �s a meredek z�ldre festett k�rmei a l�z�t�bbak, �s ann�l jobban m�r csak a sz�vege.
Remus v�gre �sszeszedi mag�t, �s gyanakodva h�mm�gni kezd. Az�rt sejtettem �n, hogy nem fog neki bej�nni ez a kutya dolog �gy els�re.

- Nagyon szel�d, �s teljesen �rtalmatlan. M�g k�ly�k.

- K�ly�k? Akkora, mint egy h�z. Honnan van? Be van egy�ltal�n oltva, van t�rzsk�nyve? Egy�ltal�n kutya? – Azt�n hirtelen kapcsol, �s k�v�ncsian n�zegetni kezd, majd egy l�p�st k�zel�tve a szemeim f�rk�szi. Hallgat, de tudom, alig v�rja, hogy mondjak valamit. Szerintem � is v�gigizgulta a h�rom napot, kisebb megszak�t�sokkal, pillantok Tonksra.

- Minden rendben. – Vigyorgok. �s hirtelen t�nyleg sokkal k�nnyebbnek �rzem magam.

Fell�legzik. Bed�l az egyik sz�kbe, �s Tonksr�l r�m, r�lam Tonksra v�ndorol a tekintete. Kicsit elpirul, azt�n a plafont n�zegeti. Azt�n kezdi az eg�szet el�lr�l. Ennyit fic�nkolni m�g �letemben nem l�ttam.

- Mes�lj el mindent, olyan k�v�ncsi vagyok! – Nymphadora csillog� szemekkel engem is egy sz�khez ir�ny�t.
Nem �rzi zavarban mag�t att�l, hogy k�rd�en n�zek Remusra, aki meg l�tv�nyosan ker�li a tekintetem? Mi az, hogy mes�ljek el mindent? Mir�l?
Kit�rgyalt�k a visszah�d�t�si man�veremet a h�tam m�g�tt. Ez az�rt �des.

- Az�rt mindent ne! – Hallom a rosszall� hangot, �s benne a fenntart�st.

- Azt meg kell hagyni, amit a t�rgyal�son m�velt�l, az v�rl�z�t� volt – folytatja lelkesen Tonks. Majd k�zelebb hajol, hogy csendesebben folytathassa. – Igaz, az, hogy a f�rfiak amikor azt csi…

- Nymphadora!

- J�l van, na! Engem egy csom� dolog igen is �rdekel. Persze, csak sz�ntiszta tudom�nyos-kutat�i szempontb�l.

Nem gy�z�m kapkodni a fejem, �s a v�g�re meg�llap�tom, hogy ha Perselus kifogta velem a komolytalans�got, �s a n�ha v�gletes t�lz�sokat, Remus is megkapta a mag��t Tonks szem�ly�ben.
Aranyosak egy�tt. �s �ket senki sem �t�li el, m�g a kork�l�nbs�g miatt sem. Sz�val kellemesen elbesz�lget�nk. Nymphadora j� t�rsas�g, �s a n�ha zavarba ejt� megjegyz�sei ellen�re sem tud megs�rteni. A legk�nosabb m�gis az, amikor vid�man bejelenti, hogy ha � meg Remus �sszeh�zasodnak, akkor �n leszek a fi�k, �s Piton �t any�nak fogja sz�l�tani. �n csak r�h�g�g�rcs�t kapok, de Remus arc�t �rdemes l�tni, ami akkor�ra ny�lik, hogy kezdek izgatottan az ablak fel� k�mlelni, nincs-e telihold.
A h�zass�g gondolata szerintem neki m�g nem fordult meg a fej�ben. Az sem, hogy esetleg �n meg Perselus „�gy” maradhatunk. A kett� egy�tt, viszont eg�szen bizarr k�pet kezd mutatni, tekintve, hogy �n meg Tonksz majdnem egyid�sek vagyunk. Sz�val, igen. Az�rt megn�zn�m magamnak a b�k�s vill�sreggeliket.
Azt�n Remus gyorsan t�m�t v�lt, �s sz�ba ker�l az �t�let �s Sanders. No meg az, hogy �lek-e a fellebbez�s jog�val.

- Nem. Befejeztem. Eszem-�g�ban nincs m�g egyszer ott �lni, �s v�laszolgatni a k�nosabbn�l k�nosabb k�rd�sekre.

- Harry? Te tudtad, hogy �ll�t�lag a fia meleg volt? �n nem, de szaftos t�rt�neteket mes�ltek a koll�g�im arr�l, hogy �ll�t�lag Ralph egyik volt oszt�lyt�rsa, valami Castellini, aki egy�bk�nt a csal�d legjobb bar�tjak�nt szerepelt, a fia szeret�je volt. Szinte naponta fordult meg n�luk. Annak idej�n, mikor m�g Sanders �s Castellini Roxfortba j�rtak, m�g nem is voltak j�ban, azt�n miut�n egy parancsnoks�gon dolgoztak, elj�rogattak egy�tt ide-oda. M�g olyan pletyk�t is hallottam, hogy �ll�t�lag Sanders szerelmes volt bel�, de �n ezt nem hiszem, hogy igaz lenne. Hiszen n�s, volt gyereke, sz�val ez csak rosszindulat� pletyka. Na mindegy. Az a l�nyeg, hogy am�g Ralph szentnek tartott fiacsk�ja be nem ker�lt a bentlak�sos iskol�ba, �ll�t�lag a saj�t sz�lei el�l is titkolta a szexu�lis be�ll�totts�g�t.

- Vagy nem tudta – b�k�m k�zbe halkan. �l�nken �l m�g bennem az eml�k, milyen volt felismerni a saj�t testemben v�gbemen� v�ltoz�sokat, hogy milyen volt a felismer�s. Az elfogad�s�nak az oldal�t meg jobb, ha meg sem eml�tj�k.

- Az is lehet. De nem is ez a l�nyeg, hanem az, hogy amint kiker�lt a f�szekb�l, a dolog nyilv�nval�v� v�lt, �s a sz�l�k rettenetesen kiakadtak. F�leg Sanders. Egyszer meg is verte, de kegyetlen�l. Akkor majdnem felf�ggesztett�k az �ll�s�b�l, �s kis h�j�n t�nkrement a h�zass�ga. Azt�n a fi�t kivette az iskol�b�l �s mag�ntan�rokat j�ratott hozz�. Egy dologra viszont nem gondoltak, m�gpedig arra, hogy a k�ly�k meg ez a Castellini �sszesz�rik a levet. M�rpedig megt�rt�nt, �s Sanders, mikor r�j�tt, minden kapcsolatot megsz�ntetett vele. Azt�n a fi� egy sz�pnapon �ngyilkos lett. El�g szomor� t�rt�net.

- �s mi lett a csal�di bar�ttal?

- Az egyik bevet�sen halt meg. H�tba t�madt�k.

Hallgatunk. Azon t�r�m a fejem, mennyi val�s�galapja lehet ennek a csal�di dr�m�nak. Mert ha van, abban az esetben nekem is l�tezik egy egy�ni elk�pzel�sem arr�l, eg�szen pontosan mi t�rt�nhetett. Kiz�rt dolognak tartom, hogy az a Castellini csak �gy v�letlen t�mad�s �ldozata lett. �s most m�r abban is k�telkedem, hogy Perselusnak nincs-e m�giscsak igaza Sanderst illet�leg. Azok a f�nyk�pek m�g mindig ott lebegnek a szemem el�tt, �s a f�rfi is rajta. Nem tudom. Szokatlan egy t�rt�net. Az a baj, hogy egy ilyen embernek, mint Sanders nincs igazi b�r�ja. �gy �rtem, b�rmit is tesz, sosem ismeri majd el, hogy � az okoz�ja ennek a trag�di�nak. Az �sszes h�h�rnak, aki el��ll, bizonygatni fogja, �s el is hiszi, hogy � csak igazs�got szolg�ltatott, hogy meg�rdemelt�k, amit kaptak, m�g akkor is, ha a lelke m�ly�n f�jlalja a fia hal�l�t. Csak �nmag�nak tartozhatna sz�mad�ssal, ha valaki v�gre felnyitn� a szem�t �s r�d�bbenthetn�, hogy � semmivel sem jobb, vagy k�l�nlegesebb a t�bbi embern�l, hogy neki is vannak gyeng�i, r�geszm�i, �s b�nei. Ak�r gondolatban k�vette el azokat, �s k�veti el mind a mai napig, ak�r tettleg.

- Harry! Egy�bk�nt most, hogy v�gre �gy t�nik, minden rendben van, foglalkozhatn�l egy kicsit a bar�taiddal is. Hermione h�romszor keresett az elm�lt napokban, az a helyes kis �r k�ly�k pedig vagy �tsz�r.

- Seamus?

- Igen.

- Szeg�ny, m�r azt hiszi, nem akarok vele sz�ba �llni. Folyton ler�zom. Nem �rdemli meg. Egy csom� dologban seg�tett nekem akkor is, amikor m�s f�ty�lt a fejemre. Azt hiszem jobb lesz, ha megkeresem �s kiengesztelem.

Fel is �llok, �s Aramis h�v�s n�lk�l k�veti a p�ld�mat. Jesszus, ez a kutya olyan mint egy �rny�k.

- Mikor j�ssz vissza? – k�rdezi Remus t�ls�gosan is �rtatlan arccal.

- Sok�, Remus, csak nyugodtan.



***


A griffend�les klubhelyis�g ajtaj�n�l megl�tom Seamus fej�t. Besz�lget valakivel. Keresni sem kell, ez megk�nny�ti a helyzetet.
Intek neki, �s mikor �szrevesz, sz�les mosolyba h�z�dik a sz�ja. Ott hagyja Deant, �s fel�m indul. Csak a kutya bolondul meg v�ratlanul, �s el�sz�r csak megtorpan, azt�n fenyeget�en el�red�nti a nyak�t, �s morogni kezd. Nem �rtem, mi�rt csin�lja ezt, hiszen Tonkshoz egyb�l odament, �s nem volt semmi gondja. M�g Remusszal is elviselt�k egym�st, pedig azt hittem az lesz a legnehezebb.

- Szia! – ki�ltok oda neki, �s k�zben nyugtat�an Aramisz fej�re teszem a tenyerem, hogy megsimizzem a bozontos bund�t.

- Na te azt�n j�l elt�nt�l, hallod! Hol az �rd�gbe j�rt�l? Vagy �tsz�r kerestelek.

- Hossz�. Mondta Remus, hogy kerest�l. Mi �js�g?

- Az, hogy ma buliz���nk! – h�zza el a sz� v�g�t, �s ak�rmibe lefogadom, hogy m�r van a gyomr�ban valami, ami nem s�t�t�kl�.

- Mi�rt, mit �nnepl�nk?

- Sz�let�snapom van. �s mivel hossz� id� �ta most el�sz�r van lehet�s�gem j�l �rezni magam, meg is fogom tenni, �s te is. – Belecsimpaszkodik a kezembe, �s m�r h�zna is mag�val, de a kutya morg�sa meg�ll�t.

- V�rj! Ez nem biztos, hogy j� �tlet. El�sz�r is nem tudhatod, hogy a t�bbiek mit sz�lnak, ha �n is ott leszek. A m�sik meg, hogy sz�lnom kell Remusnak, hogy hol vagyok. A harmadik meg, hogy…


- Ne! Utolj�ra sz�lok! Ha most is azt mondod, nem �rsz r�, nem lesz k�vetkez� alkalom!

- Seamus…

- Nem tudom, �rted-e, Harry! – Hirtelen elv�r�s�dik az arca, olyan d�h�s, hogy alig ismerek r�. Aramis pedig �jra morg�sba kezd, �s fenyeget�en k�zelebb l�p. V�g�l is meglep�dik a kuty�t�l, �s r�k�nyszer�l, hogy kicsit leh�tse mag�t.

- H�, nyugi, kutyus! Semmi baj. – Lehajolok, �s meg akarom simogatni a fej�t, de a dilis d�gje elkapja az ingemet, �s eszeveszetten h�zni kezd az ellenkez� ir�nyba. – Hagyd m�r abba! Megveszt�l? Aramis!

- Sz�val mi legyen? – folytatja Seamus hajthatatlanul.

- Ok�, menj�nk. – M�g mindig a kuty�val b�bel�d�k, �s az istennek sem siker�l �ps�gben kiszabad�tani az ingem a fogai k�z�l. Minden hozz�tartoz�m a ruhat�rommal van haragban. – Csak felviszem Remushoz. Nem tudom, mi �t�tt bele. M�g �j, �s nem mindig hallgat r�m.

- Olyan, mint a gazd�ja.

Ezt most nem tudom, mi�rt kellett mondania. Valahogy rossz �rzetem van az eg�szt�l. Azt�n sz�pen kir�zom a fejemb�l. Lehet, hogy igaza van. Elv�gre ki mondta, hogy amikor mindenki sz�rakozik, nekem aludni kell?

- V�rj meg itt, egy perc �s j�v�k.