T�l sok t�relmet nem v�rhatok t�le. Joggal d�h�s r�m. Annyi mindent megtett �rtem, �n meg �gy viselkedem vele, mint egy idegennel. A kutya lepasszol�sa mellett, ami olyannyira z�kken�mentesre sikeredett, hogy Remus m�g azt is elfelejtette megk�rdezni, kinek a bulij�ra k�sz�l�k, van egy adag furcsa �rz�sem az eg�sszel szemben. Ez egy id�re elt�nik, mikor l�pek Seamusszal az ajt�n, �s l�tom, hogy a t�rsas�g h�romnegyed r�sze m�r abban a st�diumban van, amelyikben az embereket nem szokta �rdekelni senki fia zavar� megjelen�se.

- Seam! Hol van az a kurva �veg… dzs…dzs…jin? – Dean Thomas segg r�szeg. Ami nem meglep� persze. Az sokkal ink�bb, ahogy billeg� fejjel v�gigm�r, m�r ha lehet ezt �gy nevezni, mert olyan zavart tekintettel rendelkezik, hogy fogalmam sincs, hogyan lehet �gy b�rmit is v�gigm�rni. Sz�val v�g egy vigyort, amit nem az arcom, ink�bb a t�rdem kap, azt�n amikor azt hiszem menten elv�g�dik, ruganyos mozdulatokkal a kanap�hoz botork�l, megt�maszkodik a karf�j�ban �s megsz�lal: - Szia, Harry! Vazz’ ez a szoba olyan, mint a hull�mvas�t.

Valaki f�ls�ket�t�sig hangos�tja a zen�t, egy l�ny tiltakoz�an kiab�lni kezd, hogy halkabban, mert j�het egy tan�r, �s akkor baj lesz. Azt�n meghallom Ron hangj�t, amint ezt mondja:

- Kicsoda? Pitont kik�rta mag�t Roxfortb�l, m�s meg nem szokott okoskodni!

Neville zavartan r�m pillant, �s halkan meg is sz�l�tja Ront. � legal�bb �szrevett, �s el�gg� k�nosan �rinti lereag�lnia ezt az eg�szet.
De a dolog nem z�rul le ennyivel. Ronnal, Roger Davis �ll szemben, �s nagyon sz�rakoztat�nak tal�lja, hogy olyan dolgokat mondathat ki vele, amit, ha tudn�, hogy ott �llok m�g�tte, tal�n sosem merne.

- Tudt�tok, hogy Piton �ll�t�lag m�r Potter apj�val is kavart?

- Baromira k�v�ncsi lettem volna, ott milyen volt a be�ll�t�s, mert a mostani helyzetben szerintem egy�rtelm�, hogy melyik�k a… kisl�ny. De �k ezt nem �gy nevezik.

- V�rj, Ron! Mindj�rt megk�rdezem. Potter? – Fel�m int. Ron azonnal megfordul, �s h�pogva b�mul r�m. De Roger nem akarja abbahagyni. Izgatottan legyez a kez�vel a leveg�ben, mintha nem jutna esz�be valami. - Hogy is h�vj�k ezt? T�ged baszogat itt minden farok, akinek nem j�n be a cici, neked lexik�lis tud�sod lehet ezzel kapcsolatban.

Id� kell, hogy �sszeszedjem magam. El�sz�r csak k�bultan n�zek magam el�, azt�n megpr�b�lok arra gondolni, hogy ez csak gyerekes gonoszkod�s, �s hogy ez mind nem fontos, foglalkozni sem �rdemes vele. Azt�n eld�nt�m, hogy el kell mennem. F�lek, hogy nem fogom tudni magam sok�ig kontroll�lni.

- N�zd, Seamus! Nagyon kedves t�led, hogy megh�vt�l, de nekem ez nem megy – sz�lak halkan �s sarkon fordulok, indulok az ajt� fel�. Meg kell, hogy �rtse, ha folyamatosan s�rtegetnek, egyik�nk sem fogja j�l �rezni mag�t.

- H�, Potter! Most meg hov� m�sz? Vagy a mester megtiltotta, hogy lealacsonyodj hozz�nk, f�ldi l�nyekhez? Eln�z�st kell, hogy k�rjek. F���lelmetes a pasid. Bel�led is v�mp�rt csin�lt, vagy m�g v�r a beavat�sodig? �ll�t�lag ezek mindenre k�pesek, hogy bevonj�k a m�gusokat a kl�njukba. Apucin�l nem j�tt �ssze, h�t meglett neki a kicsi fia. Mi olyan k�l�nleges a Potter csal�d v�r�ben, hogy…

Nem �rkezik befejezni. Seamus olyan v�ratlanul rohan neki, hogy egyik�nk sem k�pes k�zbel�pni.

- Fogd vissza magad Davis! �r�lj, hogy elk�s�rhetted a bar�tn�det, �s fogd be! T�ged meg sem h�vtalak.

- Mi az Finnigan? Neked mi okod r�, hogy v�delmezd?

- Csak hallgass! - �v�lt az arc�ba.

�n meg �llok egy helyben, �s semmit sem �rtek. Valahonn�t el�keveredik Hermione, �s h�zni kezd a terem m�sik sarka fel�, �s amilyen tehetetlen�l t�r�m, m�g arra sem vagyok k�pes, hogy felemeljem a fejem �s l�ssam milyen sajn�lkoz� pillant�sokat kapok minden ir�nyb�l. Roger meg m�g mindig j�rtatja a sz�j�t, �s egyszer�en k�ptelen befogni.

- Mi�rt hallgassak, Seamus? Az any�mat egy ilyen sz�rny ny�rta ki! Mi�rt hallgassak? Itt mindenki sejti vagy tudni v�li az igazs�got, de senki sem mondja ki! Ez az eg�sz rohadt iskola egy inkub�tor, ahol a k�l�nb�z� fajt�knak nevelik ki a t�k�letes egyedeket! H�t nem h�bor� ez? Nem egy rohadt hadsereg? V�rfarkasok, v�l�k, v�mp�rok, anim�gusok, incubusok!

Hermione riadt arca bel�lem is idegt�l remeg� kocsony�t csin�l. Kih�zom a kezem az �v�b�l �s visszafordulok Davis fel�.

- Harry, ne! K�rlek, ne is hallgass r�, csak �ssze-vissza besz�l! – Pr�b�l elr�ngatni, de m�r k�s�.

- Fogd be! – �llok el�. - Azt sem tudod, mit besz�lsz. � nem lehet v�mp�r! Te meg�r�lt�l! Azt tudn�m, ha az lenne!

- Honn�t, Potti?

- Lupinr�l is tudjuk, hogy v�rfarkas!

- Tudjuk, �s te vele laksz! Ha egy�bk�nt nem tudn�d, adta volna valami jel�t az elm�lt id�ben, hogy v�rfarkas? He?

- Nem. De csak az�rt, mert b�jitalt iszik!…

G�nyos mosoly. Megforgatja a szemeit, �s heves r�h�g�sbe kezd.

- Na ja! B�jitalt. Pitonnak meg biztos k�l�n�sen neh�z �sszehoznia. Teljesen v�letlen�l b�jitalmester, pinc�ben lakik, az�rt van olyan sz�ne a b�r�nek, mint egy v�rszeg�nynek, �s mellesleg neked is az ut�bbi id�ben Potter. Belen�zt�l m�r �letedben a szem�be? Aaz�rt olyan fekete a szeme, mert csak, vagy, mert nem olyan a szemfel�p�t�se, mint az embereknek �ltal�ban? K�rt t�led v�rt? Megk�stolta m�r? Nem eml�tette, hogy el�bb-ut�bb elvisz innen? Nem ideges egy v�rfarkas a k�zel�ben? Nem is ut�lj�k egym�st Lupinnal! Csak nem b�rj�k elviselni egym�s k�zels�g�t. Megjel�lt m�r? Nem tudja mindig, hogy hol tart�zkodsz? Feltetted ezeket a k�rd�seket magadnak? Nincsenek furcsa dolgai? Nem agressz�v id�nk�nt?

- Ez mind h�lyes�g! – Ord�tok r�. Megragadom a tal�rj�t, �s a falhoz megr�ntom. – Mi a j� neked abban, hogy megpr�b�lod mindenkivel elhitetni ezt a baroms�got. Neked nem mindegy? Soha �let�nkben h�rom mondatot nem besz�lt�nk! Mi a l�nyeg, mert �n nem �rtem!

- H�t �pp ez, Potter! – mondja rekedt, f�radt hangon. – Nekem mindegy. Okom nincs r�, hogy k�b�tsalak. De ismered a mond�st. Nem z�r�g a haraszt.

M�r r�g cs�nd van k�r�l�tt�nk. Mindenki minket b�mul, f�lk�rbe �llva, m�lyen mag�ba roskadva.

- Nem hiszek neked, �s tudod, honn�t tudom, hogy igazam van? Onn�t, hogy amikor megtehette volna, hogy marasztaljon, nem tette. �n mentem el, �s �n is t�rtem vissza, �nsz�ntamb�l. Ha az lenne, aminek mondod, �s az�rt tette az eg�szet, nem engedte volna, hogy k�l�n v�ljunk, nem ment volna el �nsz�nt�b�l Roxfortb�l, �s nem hagyott volna itt.

- Te semmit sem tudsz, mi? Az volt a l�nyeg, hogy te menj hozz�. N�luk a legfontosabb az �nk�ntess�g. Sosem k�nyszer�thetnek senkit magukhoz. Semmilyen szerrel, semmilyen er�szakkal, mert abban az esetben nem m�k�dik a dolog. Biztos elkeseredett, mikor r�j�tt, hogy nem �nk�nt lett�l az �v�, nem? Valaki j�l bekeverte neki a dolgot ezzel a botr�nyos b�jital�ggyel. De h�t nincs t�k�letes terv, ahol van emberi t�nyez�. Ez�rt, valahogy el kellett �rnie, hogy elmenj, majd visszat�rj hozz�. Egy v�mp�r a te h�zadba sem mehet be, csak, ha �nk�nt beh�vod. Egy terembe sem. Egy oszt�lyba sem, ha nem az � ter�lete. Te t�nyleg nem tudtad, igaz? Sosem volt olyan, hogy b�r biztos volt�l benne, tudnia kellene hol vagy, m�g sem jelent meg v�ratlanul, ahogy szokott? Holott sz�ks�ged lett volna r�? Volt ilyen? Z�rt ajt� m�g�tt volt�l? Mert akkor h�vnod kellet ahhoz, hogy �tl�pje a k�sz�b�t. Lehet, hogy m�r r�g ott toporgott, de nem l�phette �t. Megtan�tott b�rmire, amivel megtal�lhatod �t, ha � nem tud a k�zeledbe jutni? Sokszor erre el�g egy var�zslat, vagy egy t�rgy, amivel h�vhatod.

- Kital�lod az eg�szet!

- T�nyleg? Tudod mi a k�l�nbs�g k�ztem �s k�zted, Potter? Hogy �n az any�m miatt mindent tudok r�luk. Te pedig nem. A te any�dat Tudjukki �lte meg, te vele foglalkozt�l ink�bb. �n meg a v�mp�rokkal. Tudod, mi lesz a k�vetkez� l�p�se? Tesz mell�d egy szolg�t. Azt�n egy nap majd k�r t�led valami apr�s�got. Valamit, aminek nem is fogsz k�l�n�sebb jelent�s�get tulajdon�tani akkor. Nem fog felt�nni, mert olyan lesz a helyzet, amiben majd term�szetesnek fog hatni. K�nyszerhelyzet lesz. Az is lehet, hogy �nv�delemnek fog t�nni. Azt fogja k�rni t�led, hogy �lj meg valakit.

- Sosem k�rne t�lem ilyet.

- De igen. Majd megl�tod. Eml�kezz a szavamra. �s d�ntsd el, akarsz-e ilyen �letet, de roppant gyorsan, am�g m�g teheted.

- Ez… h�lyes�g!

- Ige, Davis, ez h�lyes�g! – Hallom Ron hangj�t. – Az igazgat� sosem menne bele, hogy egy ilyen l�ny Roxfortban lakjon, �s tan�tson benn�nket �veken kereszt�l. R�ad�sul, amikor kider�lt, hogy Harry meg k�z�tte kapcsolat alakult ki, tuti ber�gott volna r�. Nem engedte volna, hogy csak sim�n felmondjon. Tal�n m�g az Azkab�nba is k�ldte volna.

- Az igazgat� azt teszi, amit az �rdekei k�v�nnak, te szerencs�tlen! Tudn�k �n el�g meredek magyar�zatot is, amiben Piton �s Potter egy�tt fontos szerepet j�tszik. �s azon sem lep�dn�k meg, ha bejelenten� valaki, hogy Dumbledore az eg�szr�l tudott m�r az elej�n. – R�m n�z, �s jelent�s�gteljesen b�lint. – Igazam van? Pont err�l ne tudott volna? Tal�n m�g �gy is int�zte, hogy seg�tsen kicsit.

Elengedem. K�rbefordul velem a vil�g, �s ha most valaki �rtelmes szavakat v�rna t�lem, m�lyen kellene csal�dnia.

- Ne haragudjatok, most… mennem kell.

Elrohanok, �s a sz�mos k�rd�sb�l, f�lelmetes, belegondol�shoz is vesz�lyes inform�ci�b�l ott marad egy, amit akkor sem �rtek, �s m�g ha igaz lenne is ez a Davis �ltal v�zolt elm�let, nekem nem f�r a fejembe. Mi �r meg ennyi f�radts�got, tervet, bonyodalmat, kever�st? Mi okb�l csin�lta volna v�gig ezt az eg�szet? �s az ap�m? Hogy j�n a k�pbe az ap�m?
A vers… az egy dolog… Azt�n eszembe jut egy m�sik jelenet, nem is olyan r�g.
A b�jital�ra, a b�jital k�nyv, Hermione, a csere, a „Hi�nyzol”, a…

„- H�, ez az �n k�nyvem!”

„- J�, nem sz�m�t. Cser�l�nk. Add nekem a tiedet. Nem akarom tudni, mif�le szerelmes szonetteket firk�lt�l bele…”

„- J? Mint James?”

„- A k�nyv az any�d� volt!”

- Harry, v�rj m�r meg! Hov� rohansz! – Hallom Seamus hangj�t m�g�lem. Azt�n a l�pteit, mindj�rt be�r.

- Most hagyj�l, egyed�l akarok lenni. – V�gom hozz� mogorv�n, �s hirtelen r�j�v�k, hogy fogalmam nincs merre j�runk. Valami s�t�t folyos�ra �rtem, �s Seamus befordult m�g�m.


- Ha tudtam volna, hogy ez az idi�ta is elj�n, nem is h�vtalak volna. Esk�sz�m, nem sejtettem, hogy ez lesz bel�le.

- Mindenesetre tanuls�gos volt.

- Harry, ne tasz�ts el magadt�l, csak mert �gy �rzed, f�jdalmad van!

Olyan hiszt�rikusan hangzik a sz�j�b�l, hogy m�r megsajn�lom. �n csak azt nem �rtem, mi�rt nem tudnak az emberek egy kicsit magamra hagyni. Tal�n nem n�zek ki el�g elkeseredettnek ahhoz, hogy jogom legyen egy kev�ske egyed�ll�thez?

- Nem akarlak �n eltasz�tani, de egyed�l akarok lenni. Ez olyan kurva nagy k�r�s? – Kezdem megemelni a hangom.

- Nem.

Tan�cstalan, �s m�gsem mozdul. Mint akit idesz�geztek. B�mul r�m, �s pillanatok alatt v�ltozik az arca. Mindenf�le �rzelem v�gigvonul rajta, k�vetni sem tudom.

- N�zd! Nekem ezt �t kell gondolnom. �s jobb szeretn�m egyed�l tenni. �rted? Menj el.

- Nem. – Tomp�n koppan a sz� a cs�ndben.

Annyira ki vagyok facsarva, most mi�rt k�nyszer�t arra, hogy ord�tsak vele? Ennyire hi�nyzik neki, hogy �sszevessz�nk?

- Seamus, �n h�l�s vagyok neked. �szint�n. Sok mindent megtett�l �rtem, amit m�s nem tett volna meg, �s ott volt�l velem, �ldozatot hozt�l, de �rtsd meg, vannak dolgok az �letemben, amelyek nem tartoznak r�d, b�r nagyon j� bar�t vagy. Csakhogy n�h�ny �gyet egyed�l kell �tr�gnom. Nekem, �s ahhoz neked semmi k�z�d. Fel b�rod fogni?

V�rom, hogy megfordul �s elmegy. T�rgyilagos voltam, �s a k�r�lm�nyekhez k�pest higgadt. Enn�l norm�lisabban most nem tudok viselkedni, �s ha ez nem elegend�, akkor k�ptelen vagyok emberi kommunik�ci�ra, �s ez van, de menjen m�r el!

- Nem. – Mondja �jra, �s ahelyett, hogy t�volodna szab�lyosan r�m k�zel�t, �s ett�l valami �bredez� gyan� kezd f�szkel�dni bennem, ami eddig sosem volt bennem Seamussal kapcsolatban. Mit csin�l ez?

L�pek egyet h�tra, �s addigra eg�szen k�zel van hozz�m. Nem csin�l semmit, csak szorosan el�ttem �ll, �s kicsit �sszesz�k�tett szemekkel vizsg�lja az arcomat, a szememet, a nyakamat, a sz�mat… te j� �g!

- Seam…

- Nem, most te hallgatsz v�gig, egyszer, de biztosan! – Olyan sziszeg� hangon ejti ki a szavakat, hogy fel�ll a sz�r a h�tamon t�le, �s tov�bb h�tr�ln�k, ha nem �lln�nk m�r �gy is a faln�l. – T�rtem, hogy h�napokon kereszt�l azt csin�lsz, amit kedved tartja. T�rtem, hogy mindenkihez kedvesebb vagy, mint hozz�m, holott, �n majd belebolondultam m�g abba is, amikor Zambini csak r�d kacsintott a terem m�sik v�g�b�l. T�rtem, hogy Piton nyilv�nosan fl�rt�lt veled, �s nem tett�l ellene semmit. Csak az nem vette �szre, aki nem akarta, �s persze te. �n figyelmeztettelek, eml�kezz vissza, m�r akkor mondtam neked, mikor m�g hevesen tiltakozt�l ak�r az �tlet ellen is. Mondtam, hogy hajt r�d, nem hitted. Mikor mindenki ellened volt, v�dtelek. Mikor Zambini megt�madott, �n siettem a seg�ts�gedre. Mikor Piton bemagyar�zta, hogy az az egyetlen megold�s, hogy megments�k a teljes cs�dt�l az �leted, ha bev�llalom az er�szakot, �s ezzel kock�ztatom, hogy egy �letre meggy�l�lsz, mit csin�ltam? Vettem egy nagy leveg�t, �s megtettem. Mikor v�get �rt a dolog, �s Ron kihaj�tott a szob�b�l, �n akkor is melletted voltam. Amikor a miniszt�riumi vizsg�lat megkezd�d�tt, melletted voltam, igyekeztem, hallgattam, �s mindent megtettem, hogy a dolog titok maradjon. J�, mondhatod, hogy az �n �rdekem is volt, de ez ne eg�szen igaz. Nem az �n �tletem volt, hanem a Piton�, aki sz�pen kimaradt bel�le, �s hagyta, hogy elvigy�k a balh�t. De �n hallgattam r�la is. De hol volt � akkor? He? Sehol. Mikor a sz�leim el�t�ltek, �s majdnem kiv�gtak otthonr�l, azt is elviseltem. V�rtam, t�relmesen. Sokszor hi�nyozt�l, sokszor lett volna sz�ks�gem r�d, de te egyetlen egyszer sem �rt�l r� velem foglalkozni. Elutas�tott�l, letagadtad magad, ker�lt�l, mint egy… pestissel fert�z�tt beteget.

- Seamus, ez nem igaz! – ki�ltok r�, hogy higgadjon le egy kicsit, de nem seg�t. M�g idegesebb lesz t�le, �s durv�n a falhoz nyom.

- Hazudsz! – Az �v�lt�s�t�l �sszerezzenek. Valami nagy baj van. Hirtelen nem merek megsz�lalni, gy�zk�dni, csak megig�zve b�mulok a szemeibe, �s t�r�m, hogy a kezei megmarkolj�k a csukl�imat, �s a falnak tolj�k. – Hazudsz! Kihaszn�ltatok mind a ketten. Amikor kellettem, ott voltam, �s j� volt. De amint nekem lett volna sz�ks�gem valamire, hirtelen b�d�s lettem, ugye? Mit gondolsz, �n mi vagyok? Egy eldobhat� ruhadarab?

- Seamus, hagy abba. �n nem �rtem, mi�rt kell ez az eg�sz… tudod, hogy mindig is kedveltelek, f�leg az ut�bbi id�ben, de annyira �sszej�ttek a gondok. Sok volt nekem, �s az maga, hogy elk�lt�ztem Remushoz, szint�n csak az ellen sz�lt, hogy csak �gy egy�tt l�gjunk. – Pr�b�lom kih�zni a kezem az �v�ib�l, de k�m�letlen�l visszar�ntja a hely�re �ket.

- Na igen. Te azt�n meg tudod magyar�zni. Remus, mi? �rulj el nekem valamit. Vele is lefek�dt�l?

- Mi? – Na most van elegem. Ekkora baroms�got m�g �letemben nem hallottam. – Te meg vagy h�zatva? Mit k�pzelsz te magadr�l? Egy�ltal�n hogy j�ssz ahhoz, hogy ilyesmit felt�telezz, vagy egy�ltal�n sz�bahozz?

- Mi�rt? – k�rdi, hirtelen term�szetellenesen der�lt arckifejez�ssel. – Rajtam k�v�l b�rkivel megtetted volna, ez olyan biztos, minthogy itt �llok.

Akkora pofon csattan az arc�n, hogy a feje oldalra r�p�l.

- Sz�vd vissza!

- Majd megmondom �n neked, mit sz�vok vissza!… Azt, hogy nem akartam veled er�szakoskodni! Tudod mit? T�k j� volt. K�r, hogy nem eml�kszel r�. Minden perc�t �lveztem. F�leg mikor benned voltam, �s �gy verg�dt�l alattam, mint akinek sosem lesz el�g. �s egy h�lye voltam, hogy nem tettem meg t�bbsz�r is. De azt hittem, ha elfogadod, hogy �jjel �gymeleg�t�nek haszn�llak, �s b�ntelen�l fogdoshatlak, s�t �lvezettel el�g�ted ki magad, mik�zben �n n�zlek, el�r�nk addig, hogy beengedsz a nadr�godba. Ehelyett mi van? Elm�sz vele! Vele, akit �ll�t�lag ki nem �llhatt�l, akit�l undorodt�l, akit�l a szex gondolat�ra m�g a h�nyinger is ker�lgetett! Velem mi�rt nem?

Csak egy pillanatra hallgat el. Liheg a m�regt�l, az izgatotts�gt�l, meg a fogalmam sincs mit�l. �g az arca, �s azt hiszem az eny�m is. Csak az eny�m m�st�l. Egy utols� pr�b�lkoz�ssal akarom �szhez t�r�teni, mert k�nny� azt mondani, hogy mi�rt nem �tkozod szarr�, mikor a legjobbnak hitt bar�tod �ll el�tted, �s v�g az arcodba olyan dolgokat, amelyek�rt tal�n r�szben te is hib�s vagy.

- Seamus, vannak dolgok, amiben nem voltam hozz�d �szinte, �s azt is tudom, hogy sok olyan k�zeled�st fogadtam el, amit nem kellett volna. Ne haragudj, de egyszer�en nem tudom, mi�rt csin�ltam. Hiba volt, csak valahogy azt hittem, hogy nem…, hogy ez nem ennyire b�nt�, �n nem akartam benned hi� rem�nyeket kelteni, komolyan. – Fels�hajtok, a f�ldet b�mulom, �s most komolyan sz�gyellem magam. Sajnos igaza van. �n vagyok a hib�s. Sok mindenben, �s m�g ann�l is t�bb dologban. – Nem lett volna szabad eddig elh�zni a dolgot. Meg kellett volna m�r r�g besz�ln�nk. Sajn�lom. �n… nem… �n nem tudlak csak bar�tk�nt szeretni. �rted?

�s csak n�z, f�lig nyitott sz�jjal, b�mulja a falat a fejem mellett, �s olyanok a szemei, mintha hirtelen t�vozott volna bel�l�k minden emberi. Mintha egy �res, lelketlen testet l�tn�k magam el�tt. Most nincs teremt� szeretet, nincs meg�rt�s sem id�, ami gy�gy�thatna. Csak f�jdalom, �s tehetetlen vagyok vele szemben. Mert �gy �rzem, annyit b�ntottam, amennyit embert ezen a f�ld�n m�g sosem.

- Sajn�lom. – Mondom ki �jra, csak az a baj, hogy szerintem el sem jutnak a f�l�ig a szavaim. Vagy ha igen, m�r nem sz�m�tanak neki semmit.

- �s azt hiszed, ennyivel el van int�zve? – k�rdi suttogva. Teligy�lnek a szemei k�nnyel. De ugyanakkor olyann� torzul az arca, amilyet soha t�bb� nem akarok l�tni.

- De h�t mit akarsz? Mit mondjak m�g? Hogy szem�t voltam? Tudom, �s ezerszer is elmondan�m, ha ez seg�tene. Hogy nem akartalak megb�ntani? �szint�n sajn�lom! Nem k�rem, hogy megbocs�ss, de akkor is csak ezt tudom mondani: sajn�lom!

- Nem kellenek a szavaid. Hogy �szinte legyek, egy kalap szart sem �rnek. Az el�bb halhatt�l mindent, ami az ellen sz�l, hogy Pitont v�laszd, m�gsem haszn�lt. Elvak�tott valamivel, vagy �n nem tudom, mit tett veled azonk�v�l, amibe belegondolni sem merek, mert hacsak elk�pzelem, akkor legsz�vesebben meg�ln�lek. Tudod, mit akarok? Tudod? – �v�lti az utols� sz�t, �s �n �jra �sszer�zk�dom, mint mintha egy �t�s �rt volna.

- Seamus, sokat itt�l, �s nem tudsz vil�gosan gondolkodni. Pr�b�lj megnyugodni, �s ha kialudtad magad, holnap j�zanul, nyugodtan �tgondoljuk a dolgot. Rendben?

- Nem, semmi sincs rendben! – Fujtat, kit�gult orrcimp�kkal, �s veszedelmes er�vel szor�t a falhoz, amit�l a bord�im, szinte roppannak. Alig kapok leveg�t t�le, s mikor meg�rzem a kem�ny �gy�k�t nekem szegez�dve, v�gre meg�rtem, hogy igaza van. B�rmit mondok, felesleges. Nem tudom meggy�zni, nem tudom megnyugtatni, sem �sz �rvekkel hatni r�.

Elk�stem.

Sokkal jobban f�j ez t�le, mint egy vadidegent�l f�jhatna. �s minden perccel t�bbet vesz�tek az eddigi, ir�nta �rzett szeretetemb�l. A sz�mat akarja, �s mivel es�lye sincs r�, hogy �nk�nt megkapja, pr�b�l durva �s gyors lenni, de csak azt �ri el vele, hogy a marad�k sz�nalmamat is ki�zi bel�lem, s r�gt�n, amikor gondolatban elb�cs�ztam t�le, kiszabad�tom a kezem, �s egy v�ratlan mozdulattal leford�tom magamr�l.
Nem vagyok olyan gy�nge, mint amilyennek hisz, �s r�szeg sem, ami nagy el�ny az � f�lig koordin�latlans�ga mellett. F�l perc m�lva, arccal a falnak nyomva, �s h�tracsavart k�zzel �ll. Szuszogva pr�b�lja kiszabad�tani mag�t, de szinte es�lytelen�l. Odahajlok a f�l�hez, �s el�g hangosan, hogy biztosan �rtse, a f�l�be suttogom.

- J�l figyelj, Seamus Finnigan! Utolj�ra besz�lsz velem, mert �n t�bb� nem vagyok hajland� ak�r egy mondatot is az ir�nyodba kiny�gni. Sok mindenben igazad van, de nem vagy mindenhat�, �s az emberek �rzelmeit nem ir�ny�thatod. Mondtam, hogy sajn�lom, de neked ez nem volt el�g. Azt is, hogy nyugodtan hib�ztass, elismerem a hib�imat. De azt, amit az el�bb elkezdt�l, nyugodtan elfelejtheted. Megmondtam, hogy nem! �s a nem, n�lam nemet jelent, mindazon k�sza pletyk�k ellen�re amit r�lam terjesztenek nem vagyok senki kapc�ja, sem kurv�ja sem egyszerhaszn�latos �gymeleg�t�je, ahogy te fogalmazt�l. Sajn�lom, hogy ki kell �br�nd�tsalak, de nem fogom neked soha t�bb� megengedni, hogy a k�zelembe l�gy. Ez nem fog v�ltozni sem holnao, sem egy h�nap m�lva. �s, ha m�g egyszer megpr�b�lsz piszk�lni, b�ntani, megt�madni, vagy b�rmi m�don befoly�solni, �n esk�sz�m az lesz az utols� dolog az �letedben, amit tenni fogsz, mert foglak, �s egyszer�en meg�llek. Tudod, hogy megteszem, mert akkor Zambinivel is megtettem. De nincs t�bb� id�nyer�nk, �s nem hiszem, hogy ezt sajn�lom. Sz�val, rem�lem meg�rtetted, �s nem lesz sz�ks�g r�. De ha nem, sz�lj nyugodtan, �s megoldjuk a helyzetet! – Nagyot tasz�tok rajta, �s cs�ny�n beveri a fej�t, de nem �rdekel. Majd kik�r�lja mag�t.

Megfordulok, �s n�m�n d�h�ngve, ugr�l� sz�vvel megindulok, hogy itt hagyjam, de ekkor megsz�lal.

- Hogy lehet az, hogy nem hatott?

Meg�llok. Csak n�h�ny m�sodpercig j�ratom az agyam, s r�j�v�k mire c�loz.

- Hatott, Finnigan. Csak elbasztad. Kihagytad bel�le az egyetlen komponenst, ami t�nyleg sz�m�tott volna. A saj�t szem�lyedet azonos�t� r�szt. L�tod? M�g ehhez is h�lye volt�l. A hajsz�lad, a v�red, vagy b�rmilyen v�lad�kod el�g lett volna. Ha belek�pt�l volna abba a szarba, most egy�tt andalogn�nk a t�partj�n.