Egy �v telt el Hermione �s Perselus els� egy�tt�lt�tt kar�csonya �ta. Ebb�l az alkalomb�l visszat�rtek az �rorsz�gi apr�cska Granger-h�zba. A kar�csonyfa d�sz�t�se ez�ttal Perselus feladata volt, Hermione egy karossz�kb�l figyelte a f�rj�t.
Igen. M�r f�rj �s feles�g voltak.

Az elm�lt egy �v volt �let�k legmozgalmasabb id�szaka. Rengeteg gy�ny�r� eml�ket k�sz�nhettek egym�snak,de a sok j� mell� n�ha egy-k�t rossz is ker�lt. Ott volt mindj�rt az a bizonyos �sszez�rd�l�s, aminek a v�ge az lett, hogy r�j�ttek, egym�s mellett a hely�k. Azt�n alig telt el n�h�ny boldog h�nap – mialatt Hermione teherbe esett �s �sszeh�zasodtak – m�r el is �rkezett a k�vetkez� nagy pr�bat�tel, ami sz�mukra annyib�l volt neh�z, hogy Dumbledore irod�j�b�l, rengeteg v�d�var�zslat alatt kellett v�gign�zni�k a vil�gos �s a s�t�t oldal �sszecsap�s�t.
V�g�l ennek is v�ge lett.

Minden �gy alakult, ahogy a mes�kben. A j� gy�zedelmeskedett, Harry meg�lte Voldemortot, de a harc rengeteg �ldozatot k�vetelt. Odaveszett Ron, Luna, Neville, rengeteg var�zsl�csal�d �s a s�t�t oldalnak is j�csk�n voltak halottjaik.
A gy�sz nehezen akart m�lni, azonban, mire bek�sz�nt�tt az �sz, minden visszat�rt a r�gi ker�kv�g�sba.
Dumbledore �j tan�vet nyitott a Nagyteremben, Minerva a kis var�zsl�k fej�re helyezte a Teszlek S�veget, �s ism�t elindult a pontverseny a h�zak k�z�tt.

Dumbledore novemberre tudta csak elrendezni a felgy�lemlett �gyeket, �s ekkor ismerte el a var�zsl�vil�g Perselus Piton �rtatlans�g�t, aki �gy visszat�rhetett volna tan�tani, de nem tette.
Sz�m�ra m�r mindenn�l fontosabb volt a feles�ge �s a sz�letend� gyermeke. A tan�t�s helyett szerz�d�seket k�t�tt a roxforti javasasszonnyal, valamint a Szent Mung�val, �gy minden idej�t a Prince-k�ri�n t�lthette.

Hermione a h�bor� ut�n ism�t belevetette mag�t a tanul�sba, �s az igazgat� k�zbenj�r�s�nak k�sz�nhet�en szeptemberben letette az elmaradt RAVASZ vizsg�j�t. Ezut�n m�r � is csak a f�rj�re �s a sz�letend� gyermek�re koncentr�lt. Perselus mindent megadott neki, amire csak v�gyott, �s cser�be � is megteremtette azt a b�k�t �s szeretettel teli l�gk�rt, amire a f�rje mindig is �lmodott.

… �s el�rkezett a Szent Este. Hermione mosolyogva figyelte a f�rje �gyetlenked�seit, azt�n v�g�l � is fel�llt, hogy seg�thessen Perselusnak.
- Te csak pihenj, Hermione! Nem szeretn�m, ha valami bajod esne. Tudod, hogy b�rmelyik percben megsz�lethet a baba.
- Ne agg�dj m�r folyton! – mondta kedvesen mosolyogva a l�ny.
- De igenis agg�dom. Valakinek kett�nk k�z�l azt is kell – morogta a f�rfi, de ebben a morg�sban m�r csup�n a f�lt�s �s a szeretet volt.
- Ha j�nni akar, �gy is j�nni fog, ha �l�k, ha �llok, �s meg kell, hogy mondjam, �gy �llva sokkal k�nyelmesebb. Add oda azt a bord� g�mb�t, k�rlek!
- J�. Nem sz�ltam – motyogta beleegyez�en Perselus.
V�g�l elk�sz�lt a fa. Hermione �s Perselus egym�st �t�lelve gy�ny�rk�dtek a gyerty�k l�ngj�ban, �s mindketten �jra�lt�k az elm�lt �vet.
Hossz� percek m�lva Perselus t�rte meg a cs�ndet.
- Tudod, sosem mertem rem�lni, hogy a v�gs� csat�t t�l�lem, azt meg v�gk�pp nem, hogy csal�dom is lesz. Nem is tudom, hogyan k�sz�nhetn�m meg neked ezt az egy �vet, Hermione.
Hermione �vatosan elh�z�dott a f�rfit�l, �s leereszkedett a karossz�kbe, majd halkan felny�g�tt.
- Azt hiszem kezdetnek az is megteszi, ha seg�tsz a Roxfortba hoppan�lni.
- Tess�k? – k�rdezte �rtetlen�l a f�rfi.
- Perselus, j�n a baba. K�rlek kapd �ssze magad, j�?
- Mi? Baba? �s csak most sz�lsz?
- Csak nyugodtan, ok�? Nincs semmi baj. Szedd �ssze magad!
Perselus kapkodva �sszeszedte a m�r �sszek�sz�tett dolgokat, �tsz�lt a Roxfortba, �s p�r perccel k�s�bb m�r a karjai k�zt tartotta a csendesen szenved� feles�g�t, hogy k�r�se szerint Poppyhoz vihesse.

Hermione �s Perselus kisl�nya Kar�csony �jszak�j�n sz�letett, ahogy annak idej�n az �desapja is. A felkel� Nap sugarai m�r egy boldog csal�dot tal�ltak a gyeng�lked�n. A sz�l�k �r�kig gy�ny�rk�dtek az �jsz�l�tt Aphroditeben, aki �let�k v�g�ig minden napjukat bearanyozta.

V�GE