Harry �vatosan nyitotta ki szem�t. Els�re azt sem tudta, hogyan ker�lt ebbe a szob�ba, de az eml�kek gyorsan k�sztak a fej�be: Caela, tanul�s, menek�l�s. Nem volt ereje kikelni az �gyb�l, mert tudta, azzal csak sietetn� a tal�lkoz�st professzor�val. Nem akart k�rd�seket, hisz v�laszolni se tudna mindegyikre. Most is ott csengtek fej�ben Perselus szavai: Csak egy hete t�nt�l el. Egy h�t ebben a vil�gban, �s ki tudja, hogy mennyi a m�sikban.

Megv�rta, hogy a nap sugarai megmelengess�k az arc�t, majd felpattant, �s halkan �tosont a saj�t szob�j�ba, vigy�zva nehogy b�rkit is fel�bresszen. Amint kinyitotta a szob�ja ajtaj�t maga is megh�kkent.

- Hu, ennyi dolgot gy�jt�ttem �ssze ez elm�lt id�ben? – k�rdezte meg hangosan mag�t�l.

Becsukta az ajt�t, majd elkezdett kicsomagolni: a tiszta ruh�kat katon�s rendben tette a szekr�nybe, a szennyest kecses mozdulattal v�gta be a szennyestart�ba. Mikor v�gre eljutott a k�nyvekig meglepetten tapasztalta, hogy ak�rhogy is pr�b�lkozik, a k�nyvespolc�t m�r teljes m�rt�kben felt�lt�tte, az�rt ink�bb az asztal�ra rakta azokat a k�teteket, amik nem f�rtek fel oda. Mik�zben rakosgatta a k�nyveket, elolvasta a c�m�ket is, hogy l�ssa, eddig melyiket nem forgatta az ujjai k�z�tt: B�jitalok, ha szorul a hurok; Rejtett elemek; �si kult�r�k v�gzete �s �gy tov�bb. Miut�n v�gzett b�szk�n n�zett v�gig a szob�n, sose gondolta volna, hogy egyszer k�pes lesz ekkora rendet tenni maga k�r�l. Persze azt r�gt�n �szrevette, hogy am�g t�vol volt, valaki folyamatosan takar�tott, hisz alig volt valami por a b�torokon, az�ta az �gynem� is �jra lett h�zva. V�g�l megakadt a szeme az �jjeli szekr�nyen l�v� napl�n.

- Milyen r�gen is olvastam – merengett el hangosan, mik�zben elhelyezkedett francia�gy�n, majd a kez�be vette a r�gen forgatott napl�t, �s fel�t�tte azt.

�rdekes dolog a hal�l gondolata. M�r r�gen belenyugodtam, hogy nekem az a dolgom, hogy megsz�ljem Lisszit, majd meghaljak, de �gy, hogy csak p�r �ra v�laszt el t�le… Vindicta nem r�g j�rt bent n�lam, �s meglep� dolgokat mondott, amiket nem merek neki elhinni. Nem mondhatott igazat… nem, az k�ptelens�g.

Becsaptam saj�t magamat, �s legbel�l tudtam is ezt. Nem gondoltam r�, azt hittem tal�n m�l� �lom lesz valamikor. Tudtam minden nap, minden percben a f�j� igazs�got, ami valahol legeslegbel�l megr�m�tett. K�ts�gbeesetten v�gytam a hazugs�g val�s�g�ra.

Azonban tiszt�ba voltam vele, hogy hi�ba v�rok soha nem lesz igaz… f�leg most ebben a koszos cell�ban. Mikor erre r�j�ttem lelkem s�rni kezdett, mert elvesztettem az �lmaimat, mert elfelejtettem �rz�seimet, mert olyan dolog halt meg bennem, amir�l azt hittem, hogy halhatatlan. Egyetlen egy dolog maradt meg nekem imm�r, se t�bb… se kevesebb: csak a kegyetlen val�s�g, mely b�rt�nbe z�rja hasadoz� sz�vemet.

M�ra lelkem nem v�gyik a hazugs�g val�s�g�ra, kiveszett bel�le szinte minden, mi egykor az �letet adta nekem.

M�gis �rzem, hogy �rz�seim el�re t�rnek… igen el�re, de milyen �rz�sek? Nem… nem akarom �ket, hisz ez nem �n vagyok… vagy m�gis? Bossz�, d�h, v�gy, kegyetlens�g, v�rszomj… �h, �des v�r �rzem illatod. Nem! Hagyd abba!

El�bukkantak a hom�lyban dereng� k�pek, a kegyetlen �lmok pillanatai. Mit kezdjek ebben a s�t�t k�oszban? Valaki mondja meg! A k�pek el�t�rtek… igen, de most v�gleg. V�res, kegyetlen, mocskos eml�kp�r�k. T�njetek! V�gel�thatatlan mez�n bontakoznak ki a k�osz �des pillanatai. Nem! Hagyj! Menj! Nem akarom! Lisszi!

Egy dolog marad meg bennem tiszt�n, egyetlen egy dolog, de az addig �letben tart, m�g sz�ks�ges. Oh, szeretet, m�r csak te vagy nekem. Dr�ga angyalom, k�rlek, tarts ki, hisz nemsok�ra �jra l�tni foglak. Musz�j utolj�ra az arcodat l�tnom!

Pokol angyalai hozz�tok im�dkozom.
Hallj�tok meg keser� foh�szom.

L�pjetek e mocskos f�ldre ism�t,
�s szabad�ts�tok fel a b�n�rt,
melybe m�r olyan r�g beleest�nk.

Fekete legyen ism�t e vil�g,
v�rv�r�sben t�nj�n fel a j�s�g,
m�regz�ld legyen minden, ami L�t.

Sz�rnyaljatok keser� b�n felett,
�ss�tok al� mocskos f�rgeket,
s�p�rj�tek el ocsm�ny �letet,
uralkodjatok megint mindenen.

S�t�ts�g angyalai teljes�ts�tek
e im�t, k�rlek sz�vb�l titeket!

V�rj r�m angyalom, v�rj m�g!

Harry s�t�t pillant�ssal �lt az �gyon. Gondolatai csak �gy sz�guldoztak az elm�j�ben, nem tudta, melyikre is figyeljen oda. Nem �rtette ezt a bejegyz�s�t, az utols� bejegyz�s�t, hisz ezt a hal�l napj�n �rta. Igaz maga sem tudta, hogy honnan tudja ezt ilyen biztosra, de valahol �rezte. Tudni szerette volna, hogy a kir�lyn� mit mondott a n�nek, mert ut�na kezdett el egy kiss� zavarodottan viselkedni, vagyis ink�bb �rni. Ahogy Harry elk�pzelte maga el�tt a jelenetet megsajn�lta az asszonyt. Meg�rtette a n�t, aki csak l�tni szerette volna a l�ny�t utolj�ra, miel�tt az �rz�sei a hal�lba tasz�tott�k volna.

- Lisszi! – sz�l�totta meg v�dangyal�t, de egy furcsa dolog t�rt�nt. El�tte nem a megszokott gy�ny�r� n� t�nt fel, hanem Contestar, aki Caelaban is tan�totta �t.

- Scelto! – hajtott fejet a Kiv�lasztott el�tt az angyal.

- Contestar, te mit keresel itt? Nem t�ged sz�l�tottalak – vonta k�rd�re az angyalt. Agg�dva pillantott tan�ra szem�be, hiszen m�r sejtette, hogy mi t�rt�nhetett Lisszivel.

- M�t�l kezdve �n fogok r�d vigy�zni – jelentette ki egyszer�en Contestar. Az angyal maga sem tudta, hogy hogyan is magyar�zhatn� el Harrynek az igazs�got. D�h�s volt az �regekre, mert t�rsa nem ezt �rdemelte, � csak azt tette, amit tennie kellett, de �k b�rt�nbe vetettek, a d�monok k�z� dobt�k.

- Mi t�rt�nt vele? – k�rdezte suttogva Harry, de szava olyan s�t�ten csengtek a szob�ba, hogy az angyal is h�tr�lt egy l�p�st.

- Neked ezzel nem kell t�r�dn�d, hidd el csak neked lesz jobb, ha elfelejted �t.

- V�laszolj! – kiab�lt parancsol�an az angyalnak, majd m�lyen a szem�be n�zett.

Harry nem tudta meg�ll�tani az �rz�seit, a d�h �s az agg�d�s, ami �tj�rta nem engedte, hogy lenyugodjon. Tudta mit kell tenni, ez�rt az angyal szem�be f�rta tekintet�t. Smaragdz�ld szem�ben felcsapott a l�ng, majd az �riszek a m�r ismert k�ks�gbe v�ltoztak. Az angyal �llta a Kiv�lasztott tekintet�t, �s egy mosollyal nyugt�zta, hogy terve siker�lt, hisz an�lk�l n�zi meg az eml�keit, hogy � �nk�nt felaj�nlotta volna. Mag�nak se merte bevallani, de f�lt az �regek haragj�t�l, tudta vele se b�nn�nak jobban, mint Amarillisszal, ha mindent elmond a fi�nak.

***
Contestar let�rdelt az eszm�letlen n� mell�, k�zben a leg�regebb angyal elk�ldte a t�rsait.

- Menjetek, majd �n elint�zem azt, amit kell!

Falsus Contestar h�ta m�g� �llt, r�tette a kez�t az angyal v�ll�ra, majd besz�lni kezdett.

- Te is tudod, hogy megszegte a legfontosabb t�rv�nyt, ez�rt pedig b�ntet�s v�r r�. Scelto v�delme mostant�l a te feladatod lesz, de vigy�zz vele! M�r �tvette Victoria hatalm�t, �s hatalmas er�t birtokol, ha err�l tudom�st szerez, akkor bajban vagyunk, mi �regek. Az �rz�sei m�g mindig nagy gondot jelentenek nek�nk, hisz legink�bb azok befoly�solj�k, �s Amarilliszt t�ls�gosan is megszerette. Nem engedhetj�k meg, hogy a d�monok hatalm�ba ker�lj�n, mert akkor elvesz�nk. B�zom benned Contestar, �rd el, hogy a fi� is b�zzon benned, �s hozd vissza �t ide… ide hozz�nk! Figyelj a szav�ra, �s mikor h�vja Amarilliszt, menj! – azzal elt�nt az �jult angyallal, Contestart pedig k�ts�gek k�zt hagyta.

Nem tudta, hogy ezek ut�n mit gondolhatna Falsusr�l, hisz ezzel a tett�vel csak azt bizony�totta be, amit m�r Amarillisz is mondott neki �vekkel ezel�tt: Vigy�zz Falsusszal, nem az, akinek mutatja mag�t, angyal ugyan, de hatalom�hes… t�ls�gosan is. Engem siker�lt beh�l�znia, �s a saj�t oldal�ra �ll�tania, ami any�m �let�be ker�lt. Vigy�zz vele! Akkor ezt butas�gnak tartotta, de most mintha a vil�g felborult volna.

***
Harry elh�lve n�zte a jelenetet, hiszen meg�rtette mit mondott val�j�ban az �reg: hozd vissza a hatalmat, hisz akkor mi is hatalmasak lesz�nk. Legsz�vesebben azonnal kiszabad�totta volna Lisszit a fogs�gb�l, ahova Falsus vetette, de tudta, ide most j�zan�sz kell.

- Seg�tesz nekem? – k�rdezte az angyalt Harry, mert tudta, egyed�l k�ptelen lenne terv�t v�grehajtani.

- Persze, hisz ez a dolgom – felelte haboz�s n�lk�l Contestar. – Van m�r valami terved, vagy meghallgatod az �n �tletemet is?

A fekete haj� fi� b�lint�ssal jelezte, hogy besz�ljen. Lisszin k�v�l egyed�l az el�tte �ll� angyalban �s Victori�ban b�zott a Caelaban �l�k k�z�l.

- V�rj p�r napot, addig mes�ld el az itt l�v�knek azt, amit el akarsz mondani. �n visszat�rek azzal a h�rrel, hogy megszereztem a bizalmadat �s elhitted azt, amit mondtam neked. Pr�b�lj kapcsolatba l�pni Vinidctaval, �s k�rd meg �t, hogy mondja el az � verzi�j�t a Nagy Csat�r�l �s mindenr�l, ami az�ta t�rt�nt, de ezt csak akkor mikor m�r �n is itt leszek. Egy�tt jobban megl�tjuk, hogy m�gis mi lehet a szavai m�g�tt – adta el� elk�pzel�seit az angyal. Tudta mennyit kock�ztatnak ezzel, de � is szerette volna megismerni a teljes igazs�got, ki akart l�pni a hom�lyb�l, Harryvel kar�ltve.

- Most pedig ideje t�voznom! Viszl�t, Scelto!

- Contestar, egy valamiben nem kell hazudnak az �regeknek – hangoztak a csendes szavak Harryt�l, amire az angyal �rdekl�dve kapta fel a fej�t. – B�zom benned – mondta, majd egy halv�ny mosolyt k�ld�tt az angyal fel�, aki b�lintott egyet, majd elt�nt, hogy az �regek el�tt bukkanjon fel ism�t.

Harry p�r percig m�g �lldog�lt a szob�ban, majd er�t vett mag�n, �s lement az eb�dl�be. Ideje se volt meglep�dni, hiszen Hermione azonnal a nyak�ba ugrott, hogy meg�lelje �t. Mikor v�gre a l�ny elengedte �t, r�mosolygott a t�bbiekre is, akik az asztal k�r�l �ltek. Mind ott voltak, akik oly nagyon hi�nyoztak neki: Hermione, Ron, Perselus, Albus. Alig b�rt a szem�kbe n�zni, hisz tele voltak agg�d�ssal �s k�rd�sekkel.

V�rakoz�an n�zett fel fogadott csal�dj�ra, miut�n megreggelizett. Nem akarta megtenni az els� l�p�st, v�rta, hogy kinek lesz mersze az els� k�rd�st feltenni.

- J�l �ll ez a haj Harry, csak az a baj, hogy egy h�t alatt nem n� meg ilyen hamar – kezdett bele Perselus a j�t�kba.

- Egy �v hossz� id�, volt ideje, hogy ilyen legyen – sz�llt be Harry is. Mag�ban megk�sz�nte Perselusnak, hogy ilyen semleges, m�gis sokatmond� dologgal kezdte el a „vallat�st”.

- Egy �v? – h�zta fel a szem�ld�k�t az igazgat�.

- Igen, egy �v. Tudom, hogy itt csak egy h�t telt el, de Caelaban az id� furcsa dolog. Volt is, meg nem is. A l�nyeg, hogy a val�s�gban eltelt egy h�t alatt �n �jjel-nappal tanultam. Tudom, hogy agg�dtatok, de musz�j volt elmennem, �s rem�lem, hisztek nekem, ha azt mondom, hogy semmi bajom – mosolygott r� bar�taira.

- Mit tanult�l pontosan? – k�rdezte Albus, aki felt�tel n�lk�l elhitte azt, amit a fi� mondott nekik.

- Oh, h�t mindenf�l�t. B�jitalokat f�ztem, p�lca n�lk�l var�zsoltam, verekedtem, nagyj�b�l azt, amit Perselusszal is tettem, annyi k�l�nbs�ggel, hogy Adfectusszal �s m�g p�r harci fegyverrel megtanultam b�nni, �s a k�kt�zet is uralom m�r.

- Adfectus?

- Igen, Ron, Adfectus. Ez a kardom neve, amit akkor is l�tattok, amikor elt�ntem. Im�dok vele k�zdeni, igaz, az elej�n nem ment valami k�nnyen, de hamar r��reztem. Ha nem b�ntj�tok, �n most felmenn�k lezuhanyozni, mert �gy �rzem magam, mint akit kifacsartak – azzal otthagyta a t�bbieket az eb�dl�ben.

Hermione a gondolataiba mer�lt, ak�rcsak a t�rsas�g t�bbi tagja. M�rlegelt�k Harry szavait, amiket olyan term�szetesen mondott el nekik, mintha az lenne a vil�gon a legmegszokottabb dolog. Nem b�rta tov�bb, felpattant, �s ment is bar�tja ut�n, miut�n megk�rte a t�bbieket, hogy egy darabig ne zavarj�k �ket. �pp akkor nyitott be a szob�ba, mikor Harry levetette mag�t az �gyba. Gondolkod�s n�lk�l lefek�dt mell�, majd a plafont kezdte el b�mulni, mik�zben bar�tja v�rta, hogy r�z�d�tsa k�rd�seit.

- Agg�dtunk miattad, nem is tudod, hogy mennyire. Olyan sok lehet�s�get felv�zoltunk, annyi �tlet�nk volt, hogy m�gis hova lett�l, de erre nem is gondoltunk.

- Nem csod�lkozom, hisz erre lehetetlen lett volna gondolni.

- Mi t�rt�nt veled? K�rlek, legal�bb nekem �ruld el az igazat, �s ne csak olyan fel�letes dolgokat mondj el, mint amiket az eb�dl�ben adt�l el� – k�rte halkan Hermione bar�tj�t.

- Az angyalok v�ros�ban voltam, ahova az�rt vittek, hogy felk�sz�tsenek, de ezt m�r mondtam nektek. Hidd el, rengetet tanultam, �s kaptam valamit – emelte fel balkarj�t, amin a tetov�l�s volt. Hermione csillog� szemekkel n�zte a rajzot, eml�kezett r�, hogy err�l m�r olvasott valahol, de nem eml�kezett pontosan mit is jelent a szimb�lum.

- Mit jelent? – k�rdezte meg ink�bb, hogy biztos legyen benne.

- �n lettem a vez�r�k, az angyalok�, m�rmint ilyen katonai vezet� f�les�g.

- Oh! – Hermione csak ennyi tudod kiny�gni, mert t�ls�gosan is meglepte a v�lasz, hiszen tudta, hogy Harry ezt a rangot csak abban az esetben kaphatta meg, ha legy�zte az el�z� vez�rt.

- Siker�lt legy�zn�m Victoriat, aki, miut�n �jra �letet leheletem bel�, r�m tette a jelet. Nem akartam ezt, nem akartam, hogy �n legyek a vezet�j�k, hisz azt se tudom, hogy mit kellene kezdenem vel�k.

- Valami oka biztos van, hogy te kaptad – hangja nyugtat�lag hatott a fi�ra.

Harry maga sem tudta, hogy mi�rt, de besz�lni kezdett. Elmondott bar�tn�j�nek mindent, amit �t�lt abba a vil�gban.

Hermione k�v�ncsian hallgatta, amint elmes�li neki, hogy tanult meg a karddal b�nni, miket mes�lt neki Contestar, mikor csattant el az els� cs�k k�zte �s Victoria k�z�tt. J�l esett neki, hogy Harry ennyire megb�zott benne, de �rezte, hogy valamit nem mond el, a legfontosabb r�szletet. Biztos volt benne, hogy ezt csak az�rt teszi, mert azt � sem tudja m�g felfogni vagy meg�rteni teljesen.

Mikor Harry a mese v�g�re �rt, odah�zta mag�hoz Hermionet, �s megcir�gatta az arc�t.

- Tudod olyan vagy sz�momra, mintha a h�gom lenn�l - suttogta halkan a l�ny f�l�be.

- Rem�ltem is, mert �n is �gy �rzem. Sokat jelent nekem, hogy van egy b�ty�m, aki vigy�z r�m – mosolygott r�, de mikor belen�zett annak szem�be k�rd�n h�zta fel a szem�ld�k�t. – Mire k�sz�lsz?

- Mit sz�ln�l hozz�, ha hivatalosan is a testv�rem lenn�l? – k�rdezte Harry m�lyen a l�ny szem�be n�zve.

L�tta, hogy Hermione meglep�dik a k�rd�sen, de tudta bele fog egyezni a dologba.

- K�pes vagy elv�gezni a b�b�jt?

- Szerinted? – k�rdezett vissza j�t�kosan Harry.

- Bocs�ss meg, hogy meg mertem k�rdezni, oh, nagy Harry – hajtotta meg a fej�t nevetve Hermione.

- Ez esetben ir�ny a kert, csak ezekre m�g sz�ks�g�nk lesz – mondta, majd intett a kez�vel, �s megjelent el�tte k�t feh�r, k�t v�r�s gyertya �s egy ez�st t�r. Megfogta a l�ny kez�t, �s a terasz fel� indult.

- Harry, mit akarsz? Azt mondtad, hogy a kertbe akarsz menni.

- Oda is megy�nk, csak kapaszkodj er�sen bel�m – v�laszoltam Harry, majd leugrott a teraszr�l. Csak mosolygott azon, hogy Hermione mellette sik�t, mivel � tudta, hogy nem lesz semmi baj, hisz a sz�l, amit megid�zett biztons�gosan lejuttatja �ket a f�ldre.

- Te idi�ta barom! Meg akarsz halni? – kiab�lt r� a nevet� fi�ra, de � se b�rta sok�ig nevet�s n�lk�l. – Legal�bb sz�lhatt�l volna, hogy mit tervezel.

- Akkor oda a meglepet�s.


Elhelyezt�k a gyerty�kat az �gt�jak ir�ny�ba: �szak �s d�l fel� a v�r�seket, m�g a feh�reket nyugat �s kelet fel�. �k a n�gyzet k�zep�be l�ptek, �s �sszekulcsolt�k balkez�ket.

- Hermione, miel�tt elkezdj�k, valamit tudnod kell. Nem v�letlen, hogy most akarom ezt megtenni – kezdett bele a magyar�zatba Harry, de a l�ny leintette.

- Tiszt�ba vagyok vele, hogy mi�rt teszed, vagy legal�bbis sejtem – Harry k�rd� tekintet�t l�tva magyar�zni kezdett. – M�r akkor sejtettem mikor arr�l besz�lt�l, hogy a v�g�n angyall� tesznek.

- A m�gusok v�re nagyon er�s, de �sszek�tve m�g er�sebb� v�lik – folytatta a gondolatmenetet a fi�.

- Pontosan… ha v�rtestv�rr� fogadsz valakit, akkor v�red er�sebb lesz, szinte lehetetlen, hogy angyall� tegyenek, amit l�tom, hogy nagyon nem akarsz.

- Nem… t�nyleg nem akarom, hogy ez megt�rt�njen.

- Ez esetben l�ssunk neki – szor�totta meg Hermione Harry kez�t.

Harry h�l�san n�zett bar�tn�j�re. Ez az �tlet m�r Caelaban sz�get �t�tt a fej�ben, tudta, hogy a legalkalmasabb szem�ly Hermione lenne, hisz minden k�vetelm�nynek megfelelt: er�s boszork�ny, testv�r�nek tekintette, teljes m�rt�kben megb�zott benne �s feladat�nak tekintette, hogy ez �lete �r�n is megv�dje �t. Persze Ron is megfordult a fej�ben, de �t azonnal elvetette, hisz neki t�l sok testv�re van m�r, a v�re nem fogadn� el �t csak �gy.

A k�t fiatal tekintette egym�sba fon�dott, majd elkezdt�k v�gre a szertart�st.
***

Ron csendben �lt az ablakkal szemben, �s gondolkozott. Nem akarta zavarni k�t bar�tj�t, hiszen tiszt�ban volt vele, hogy Hermione jobban �rt az �rzelmekhez, mint �. Tudta, hogy Harry neki is mindent el fog mondani, de el�sz�r a l�nnyal kell besz�lnie. Mi�ta fekete haj� bar�tja visszat�rt nem tudta, hogyan is �rezze mag�t, az elt�n�s�nek terhe leesett sz�v�r�l, de az agg�d�s nem akart sz�nni. Tiszt�n l�tta Harry tekintet�ben, hogy baj van, hogy t�rt�nt valami, ahogy figyelte mozdulatait egyre ink�bb biztos volt benne. Legsz�vesebben azonnal r�k�rdezett volna, de nem akarta addig felzaklatni �t, am�g ki nem piheni mag�t rendesen.

Gondolataib�l bar�tai z�kkentett�k ki, amint megpillantotta �ket odakint a kertben. �rdekl�dve n�zte, ahogy gyerty�kat pakolgatnak, majd hogy megfogj�k egym�s kez�t, �s besz�lgetni kezdenek. Nem tudta, hogy m�gis mi t�rt�nik odakint, ez�rt elsietett Piton dolgoz�szob�ja fel�.

- Igazgat� �r, Professzor! J�jjenek, gyorsan – rontott be kopog�s n�lk�l.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte egyszerre a k�t f�rfi.

- Azt hiszem, hogy Harry �s Hermione valami szertart�st v�gez az udvaron. Legal�bbis a gyerty�k erre utalnak – v�laszolt gyorsan, majd rohant is kifele.

***
�si Er�, l�ngod �gjen
e k�t ember sz�v�ben!
Mutasd nagys�god
e gyertya sz�n�ben!

K�nt�lta lassan Harry, mik�zben �tadta mag�t a m�gi�j�nak. �rzete, hogyan l�ktet benne, mintha �rezn�, hogy mire k�sz�l. Nem pr�b�lta meg ir�ny�tani, mint m�r oly sokszor, csak hagyta, hogy v�delmez�en k�rbe vegye �t �s Hermion�t. Szavai ut�n r�gt�n l�ngra lobbant egy feh�r gyertya, majd Hermione elism�telte el�z� szavait, mire a m�sik feh�r gyertya is l�ngra kapott.

�si Er�, fogadj el minket!
V�r�nk a pecs�tje esk�nknek!
K�t ember egy sz�vben �l,
�r�kk� testv�r, m�g a gyertya �g!

Folytatta sz�ntelen�l a k�nt�l�st, �szre sem v�ve, hogy a gyerty�k l�ngja feh�r sz�nbe csapott �t, �s test�ket is feh�rs�g vette k�r�l. Mikor Hermione ism�telte a szavakat, ez a feh�rs�g beolvadt test�kbe, melyet csak apr� simogat�snak �reztek. Lelk�k magukba fogadta ezt a kellemes melegs�get, melyet a feh�r f�ny hozott.

�si Er�, halld szavunk!
T�bb� m�r nincs titkunk!
V�r, l�ng, szeretet
k�ti �ssze lelk�nket!

Mik�zben besz�lt, felemelte, �s megv�gta a kez�t. Hagyta, hogy v�re r�folyjon �sszekulcsolt kez�kre, majd �tadta a t�rt Hermion�nek, aki ism�t elmondta a szavakat. Mikor v�r�k �sszefolyt test�ket feketes�g nyelte el, m�ly feketes�g, ami csak arra v�rt, hogy a szavak igazol�st nyerjenek. A k�t fiatal nem t�tlenkedett, r�bor�tott�k tenyer�ket a peng�re, majd Harry egy gyors mozdulattal kir�ntotta a szor�t�sb�l, nem foglalkozva a v�rz� sebekkel, melyet ezzel okozott maguknak. �ssze�rintett�k tenyer�ket, mire a feketes�g v�r�ss� v�ltozott, �s �r�lt temp�ban kezdett el k�r�zni a gyerty�k k�r�l. Harry �s Hermione megbabon�zva n�zte a jelens�get, nem gondolva semmire, hisz siker�lt nekik. Az �si er� elfogadta �ket, hivatalosan is testv�rek lettek. V�rt�k, hogy a m�gia v�gezze a dolg�t, mosolyogva fogadt�k be magukba a v�r�s f�nyt, ami eddig k�rbevette �ket.

***

Perselus, Albus �s Ron megd�bbenten n�zte a szertart�s minden mozzanat�t. Nem �rtett�k, hogy a k�t fiatal m�gis mi�rt teszi meg ezt pont most. Amint megl�tt�k, hogy Harry�k �sszesnek azon nyomban odaszaladtok.

- Mr. Weasley, k�vessen minket, �s mondja el, hogy mit tud! Perselus, hozd Harryt, �n majd foglalkozom Miss Grangerrel vagy Potterrel – adta ki az utas�t�st Dumbledore, amit a k�t f�rfi sz� n�lk�l k�vetett.

***

Harry �vatosan nyitotta ki szem�t. Feje hasogatott, �s tudta, testv�re se �rezhette jobban mag�t, de �r�lt, hogy ezt megtett�k, nem b�nta meg, �s soha nem is fogja. Halkan fel�lt az �gyban, hisz l�tta, mellette Hermione b�k�sen alszik, �s nem akarta fel�breszteni, de amint Perselus szem�be n�zett, m�r �tkozta mag�t, hogy fel�lt.

- Kifel�! Most!

Harry sz� n�lk�l k�vette, miut�n megitta az �jjeliszekr�nyen l�v� egyik b�jitalt, ami nekik volt kik�sz�tve. Csendben l�pkedtek a szalon fel�, ahol m�r az igazgat� �s Ron v�rt r�juk.

- M�gis mit csin�ltatok? Ez nagyon vesz�lyes volt! Ha valamit elrontotok, az az �letetekbe ker�lhetett volna! Ostoba k�ly�k, te nem szokt�l gondolkozni? – vonta k�rd�re Perselus Harryt. Nem kiab�lt, v�gig csendben besz�lt, de aki nem ismerte volna a f�rfit, az biztosan megijed ett�l a s�t�t t�nust�l, Harry azonban hallotta a benne rejl� aggodalmat is.

- Ne agg�dj, Perselus, tudtam, hogy mit teszek, �s nem k�nyszer�ttetem r� Hermion�t sem. Egyszer �gyis megtettem volna, csak akkor Ron is mellett�nk lett volna, de sajnos nem �gy t�rt�nt. Ron! – fordult oda lehajtott fejjel bar�tj�hoz. – K�rlek, ne haragudj, de meg volt r� az okom, hogy mi�rt csak Hermion�val k�t�ttem sz�vets�get, nem akartam, hogy bajod essen, ez�rt nem kevertelek bele. Tudj�tok, az �regek val�sz�n�, hogy azt tett�k volna velem, amit Lisszivel is tettek: angyall� tettek volna akaratom ellen�re. Az egyetlen es�ly, hogy ezt kiker�lhessem, ez volt.

- �gy a v�red el�g er�s lett, �s Hermion�t is megv�dheted – b�lintott Albus mindentud�an. – Ez esetben okos �tlet volt – mosolygott r� unok�j�ra.

- K�sz�n�m, Nagyapa!

- Ezesetben azt aj�nlom, hogy tegy�k el magunkat holnapra. Biztosan f�radtak vagytok.

Harry a szob�ja terasz�n �llt. Szeretett volna besz�lni Perselusszal n�gyszemk�zt, de m�r nem akarta zavarni, hisz k�s�re j�rt. Kicsit furcsa volt sz�m�ra, hogy vissza kell szoknia az �j szab�lyokhoz. Eddig akkor fek�dt le, ha f�radt volt, de most m�r k�t�tts�gei vannak. Csod�lta a csillagokat, melyeket annyira hi�nyolt Caelaban, majd v�g�l d�nt�tt, �s halk l�ptekkel t�vozott a szob�b�l.

- Ki az? – k�rdezte Perselus �lmos hangon a szob�b�l, akit a kopogtat�s keltett fel.

- �n vagyok az, Harry. Bemehetek?

- Gyere!

Harry benyitott a professzora szob�j�ba, �s az �gy fel� vette az ir�nyt.

- Baj van? – k�rdezte Piton, m�g a fi� k�nyelmesen elhelyezkedett hatalmas francia�gyon.

- Haragszol r�m?

- Ez�rt j�tt�l �t �jszaka, hogy megk�rdezd, hogy haragszom-e r�d? - k�rdezte kiss� g�nyosan Piton, mire Harry zavartan r�vigyorgott.

T�nyleg, mi�rt is j�ttem �t? Igaz�b�l � maga sem tudta, egyszer�en besz�lgetni szeretett volna tan�r�val.

- H�t ez�rt is, meg nem is tudom. Csak besz�lgetni szerettem volna veled, egy �v hossz� id� – vallotta be v�g�l �szint�n Harry.

- Igaz, neked majdnem egy �v eltelt, de ez a h�t is hossz� volt, hisz semmit nem tudtunk r�lad.

- Pr�b�ltam kapcsolatba l�pni veletek, de nem engedt�k. Igaz, Victori�t siker�lt megpuh�tanom, de � se tehetett semmit.

- Victoria? – �rdekl�d�tt Piton, de amint megl�tta, hogy az el�tte �l� fi� kiss� elpirul, azonnal r�k�rdezett. – Hm, van valami k�l�n�sebb oka, hogy elpirult�l?

- Victrori�val el�g k�l�n�s volt a kapcsolatom. Nem mondan�m, hogy j�rtunk, de azt hiszem, hogy beleszerettem – motyogta halkan Harry. Kicsit zavarban volt, sose gondolta volna, hogy pont b�jitaltan�r�val fogja megbesz�lni szerelmi �let�t.

- Nem is te lett�l volna, ha nem egy angyalba szeretsz bele.

- H�t igen, az �n �letem m�r csak ilyen – nevette el mag�t Harry. – Perselus valamit mondani szeretn�k, de k�rlek, egyenl�re ne �ruld el Nagyap�nak.

- Tudtam, hogy valami t�rt�nt.

- Tudod ki az a Vindicta? �h, nem hiszem, honnan is tudhatn�d – s�hajtott fel szomor�an a Kiv�lasztott. Nem tudta, hogyan is kezdhetne bele egy ilyen t�rt�netbe. – Akkor most egyszer� �s gyors leszek, szerintem �gy is fel fogod fogni a dolgot. Sz�val, van egy Vindictam, aki a pokol kir�lyn�je, �s azt hittem, hogy meg akar �lni, b�r most m�r nem tudom, mit gondoljak. Az �regek, �gymond az angyalok f�n�ke, b�rt�nbe vetette Lisszit, mert hagyott elmenni, �s a hatalmamat akarja, vagy valami olyasmi – hadarta le egyszerre Harry.

- Sz�val most megint meg akarnak �lni? Vagyis ink�bb m�g valaki.

- Tudtam, hogy meg�rted.

- Mit akarsz tenni? - tette fel a nyilv�nval� k�rd�st Perselus.

Harry gondolkod�s n�lk�l elmes�lte az angyallal sz�tt terv�ket. M�r a Nap is felkelt mire abbahagyt�k a besz�lget�st, de nem b�nt�k. Hi�nyzott nekik egym�s t�rsas�ga, �s v�gre Perselus is megtudott mindent, amit akart.

A napok gyorsan teltek, mik�zben Harry pr�b�lt igazodni a r�gi �let�hez. Perselusszal ugyan�gy folytatt�k az edz�seket, amiket a fi� �r�mmel csin�lt, hisz ilyenkor nem kellett Vindictara vagy Voldemortra gondolnia. �lesen eml�kezett a bar�tait�l hallott utols� mondatokra, amiket azel�tt mondtak, hogy bel�ptek volna a kandall�ba.

- Hermione Potter, vigy�zz magadra, mert k�l�nben baj lesz! – �lelte meg testv�r�t Harry.

- Ron, te is vigy�zz magadra! – b�cs�zott bar�tj�t�l.

- Mi bajom lehet? Potterekkel vagyok k�r�l v�ve – viccel�d�tt Ron, de tudt�k, hogy komolyan gondolja. Elfogadta azt, hogy imm�r Hermione is egy Potter. Nevetve k�sz�ntek el egym�st�l, majd egy utols� �lel�s Hermion�t�l, �s elnyelte �t is a z�ld l�ng.

Perselus agg�dva figyelte a fi�t mindennap. L�tta rajta, hogy mennyire �ssze van zavarodva, de pr�b�l helyt�llni mindennap.

A k�t f�rfi a szalonban sakkozott, mikor Perselus v�gre r�sz�nta mag�t, hogy elmondja azt, amit m�r hetek �ta tervez.

- Harry! – sz�l�totta meg az el�tte �l� fi�t. – Hova m�sz a k�vetkez� ny�ri sz�netben?

- H�t, gondolom, visszak�ldenek Petunia n�ni�khez, vagy nem tudom. Ezen m�g nem igaz�n gondolkoztam. Ahogy az �letemet ismerem, addig �letben is kellene maradnom.

- Mit sz�ln�l hozz�, ha ide kellene visszaj�nn�d?

- �r�ln�k neki – v�laszolta haboz�s n�lk�l Harry, hisz m�r otthonak�nt tekintett a kast�lyra.

- Akkor ezt meg is besz�lt�k, m�t�l fogva itt laksz.

- K�sz�n�m – suttogta Harry. Perselus nem mondott semmit, sejtette, hogy mennyit jelent ez a fi�nak.

Harry boldogan zuhant a finom �gynem�k k�z�, annak ellen�re, hogy tudta mi fog t�rt�nni.

- Vindicta – hajtotta meg fej�t a pokol gy�ny�r� kir�lyn�je el�tt.

- Scelto, hallottam, hogy h�vsz. Miben �llhatok rendelkez�sedre?

- V�laszokat akarunk, m�ghozz� t�led.

- Akarunk?

- Igen, akarunk – v�laszolta Contestar nyugodtan. Nem f�lt belen�zni a kir�lyn� szem�be… nem, m�r nem. B�szk�n �llta a n� tekintet�t, ahogy Harry mell� l�pett.

- Mire vagytok k�v�ncsiak?

- Ignis Carte hogyan halt meg? Mit mondt�l neki a cell�ban? Mi az igazs�g?

- Nagy k�rd�sek, Scelto, de biztos, hogy tudni akarod a v�laszokat? – k�rdezte suttogva Vindicta. Hangja fel�bresztett Harryben valamit, ami m�lyen el volt rejtve benne. Sz�ve hevesebben vert, tudta, hogy mit akar a kir�lyn�, el�re l�tta minden l�p�s�t.

- Mutasd! – parancsolta Harry f�lelmetesen s�t�t hangon.

Vindicta mosolyogva fogadta elm�j�ben Harryt �s az angyalt.