�s ebben akkor lettem igaz�n biztos, amikor p�r h�nappal k�s�bb kider�lt, hogy gyermeket v�rok. Akkor napokat s�rtam v�gig, m�g d�nt�sre jutottam. A sz�leim meg�g�rt�k, hogy seg�teni fognak mindenben, de tudtam, egyed�l az eny�m a felel�ss�g, �s Draco�. Mivel a kis kedves nem jelentkezett az�ta, gondoltam, hogy sz�m�ra annyit jelentett a kapcsolatunk. Nem fogom elmondani neki, hogy teherbe estem.

�me, a sors ir�ni�ja. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy gyerekkel a hasamban fogok azon gondolkodni, mit tegyek. �s d�nt�ttem. Feladom a tanul�st, �s a kicsinek fogom szentelni az �letem. T�k�letes anyja leszek, �s mindent meg fogok neki adni, amire csak sz�ks�ge van. Hogy mi�rt? Nem akarom, hogy hi�nyt szenvedjen az�rt, mert nincs vele az apja. Azok ut�n, hogy Draco nem jelentkezett, nem akartam, hogy megismerje az apj�t. Fogok neki mes�lni r�la, elv�gre nem tagadhatom meg t�le ezt a kis dolgot. De nem akarom, hogy tal�lkozzanak. Az �n gyermekemet nem fogja elvad�tani mell�lem. Tudom, ez gyerekes felfog�s, �s tal�n id�vel v�ltozni fog a v�lem�nyem, de most olyannyira lappang bennem a s�rtetts�g, hogy nem b�rn�m elviselni magam mellett...

A h�napok nagyon gyorsan teltek, �n pedig egyre csak h�ztam. Havonta egy kil�t szedtem magamra, �s az orvosom szerint ahhoz k�pest, amekkora a baba, csoda, hogy csak akkora volt a terhem.

�s akkor megt�rt�nt. Egy gy�ny�r�, m�jusi napon. Csod�latos volt. A nap vid�man ragyogott, a madarak csiripeltek, �s b�r er�teljes f�j�saim voltak, a tudat, hogy nemsok�ra megsz�letik a gyermekem, boldogg� tett. �s �gy is t�rt�nt. De ahogy megsz�letett, a f�j�sok nem akartak megsz�nni.

- No, itt kukucsk�l egy m�sik baba is. J�l elb�jt a n�v�rk�je m�g�tt eg�sz id� alatt.

- N�zze doktor �r, nem hiszem, hogy ez a legjobb pillanat arra, hogy viccel�dj�nk. Nem tudom, felt�nt-e �nnek, de �ri�si f�jdalmaim vannak. �r�l�k, hogy m�g �lek, legyen sz�ves, seg�tsen, hogy megsz�lethessen a m�sodik baba is, mert itt fogok meghalni az �gyban!

- Nyugalom, kisasszony, nyugalom.

- Ne nyugtasson itt engem doktor �r! Ha mag�nak lenn�nek ilyen f�jdalmai, megn�zn�m, mit mondana, ha nyugtatni pr�b�ln�m. Ha esetleg megtekern�m a t�k�t, az se f�jna annyira, mint ez a... ����! – nyomtam egyet, azt�n m�g egyet, �s v�g�l megsz�letett a m�sodik kis j�vev�ny. Egy kisl�nyom, �s egy kisfiam lett. Gy�ny�r�ek voltak. B�r el�sz�r nem l�tszottak a k�ls� jegyeik, p�r napon bel�l el�g egy�rtelm�en l�tszott, hogy a kisl�nyban vegyes g�nek vannak. Draco sz�ke haj�t, v�kony arc�t, form�s ajkait, �s az �n z�ldessz�rke szemeimet �r�k�lte. A kisfi� azonban teljes eg�sz�ben Draco kicsiny�tett m�sa volt.

�r�ltem ennek. Legal�bb benne l�tni fogom a sr�cot, akinek volt b�r a k�p�n lel�pni kilenc h�nappal ezel�tt, hogy ut�na m�g csak ne is halljak r�la.

Mit tehetn�k, kiakadtam r�. Hogy depresszi�s lettem-e? Mi�rt lettem volna? Semmi okom nem volt, hogy az legyek, hiszen van k�t csoda az �letemben, akik ezek ut�n p�tolnak mindent �s mindenkit. Sz�leimmel egyezt�nk meg, hogyan nevezz�k el �ket: John, �s Elisabeth.

Hihetetlen, milyen gyorsan n�nek ezek a gyerekek. Nemr�g sz�ltem meg �ket, �s m�ris egy �vesek. Ha van Isten ezen a F�ld�n, engem nagyon szerethet. Boldog vagyok a gyerekeimmel. B�r Draco nem jelentkezett m�g most sem, nem �rzem, hogy hi�nyozna. N�ha, amikor r�n�zek Johnnyra, eszembe jut, hogy milyen boldogok lehetn�nk, ha � itt lenne vel�nk, de azt�n j�n a felismer�s, hogy an�lk�l is azok vagyunk...