Piton nem ker�lhette el a Sors�t, �m Dumbledore-t�l kap m�g egy es�lyt, hogy �jra kezdje �s hogy j�v� tegye m�ltb�li hib�it. Csakhogy az igazgat� hib�zik �s �gy t�nik ez alapjaiban renget meg mindent, amit Piton ismert �s amiben hitt. Valaki visszat�r hozz�, valaki m�st pedig elvesz�t, ugyanakkor valami eg�szen megd�bbent� felfedez�st tesz m�ltj�val kapcsolatban. Egy r�gi, �kori legenda �gy tartja, ha egy pillang� meglebbenti a sz�rny�t a vil�g egyik v�g�n, a m�sikon t�jfun s�p�r v�gig. Vajon Dumbleodre hib�ja is ilyen k�vetkezm�nyekkel j�r majd? �s t�nyleg hib�zott? Vagy semmi sem t�rt�nik v�letlen�l? J� sz�rakoz�st!

1. fejezet

Prol�gus

Perselus �rezte, ahogy a lelke sz�pen, k�nnyed�n elhagyja a test�t. Tudta, mi t�rt�nt: meghalt.

Egy pillanatra m�lys�ges szomor�s�got �rzett, hogy itt kell hagynia az �rny�kvil�got �s azt a testet, ami 38 �ven �t otthont adott neki. De azt�n r�j�tt, semmi nem k�ti m�r ehhez a vil�ghoz. Soha nem volt senki, aki szerette �t, aki becs�lte volna az�rt, amit tett. Soha. Tal�n csak Lily… Most v�gre �jra tal�lkozhat vele.

- Perselus – hallott meg egy ismer�sen cseng� hangot a h�ta m�g�l. Szem�t m�g nem nyitotta ki, �gy most megtette.

A be�g�rt mennyorsz�g helyett csak nagy �rt l�tott maga k�r�l. Sehol egy felh�, angyalokr�l �s boldogs�gr�l meg nem is besz�lve. A h�rf�k hangja sem hallatszott, b�rmennyire is hegyezte a f�l�t.

- Perselus – sz�lt ism�t a hang, mire a f�rfi abba az ir�nyba fordult. Dumbledore �llt vele szemben. Arc�r�l elt�ntek a hossz� �vek gondjainak r�ncai, k�k szemei pont �gy mosolyogtak r�, mint r�g. Azonban Piton nem tudta elrejteni csal�dotts�g�t, ami az id�s m�gust kiss� megmosolyogtatta. – Ha j�l sejtem, nem az vagyok, akire v�rt.

- Meghaltam, igaz? – sz�lt n�h�ny pillanat csend ut�n Piton, eleresztve a k�rd�st f�le mellett. – Akkor mi�rt itt vagyok? Vagy nem stimmel valami, vagy maga �tvert engem. Azt �g�rte, a mennybe jutok – g�nyol�dott.

- �s �gy is lesz, ha ezt v�lasztja.

- V�laszt�s? �zletet aj�nl nekem? –fonta �ssze melle el�tt karjait a f�rfi, szem�ld�k�t felh�zva v�rakoz�n tekintve egykori professzor�ra. -  Azt hittem, ez ellenkezik minden �gi szab�llyal, vagy mivel.

- Az elm�lt k�zel 20 �vben nem hagytam, hogy �lje az �let�t… – kezdte Albus, de a fiatalabb var�zsl� f�lbe szak�totta.

- H�t, ezen m�r kicsit k�s� sir�nkozni.

- Nem hiszem. Ugyanis, kap m�g egy es�lyt, hogy �jra �lje az �let�t, ha �gy akarja – n�zett r� jelent�s�g teljesen Dumbledore �s l�tta, hogy Perselus szem�ben megvillan a bizalmatlans�g f�nye.

- Vissza akar k�ldeni?

- Nem, nem �n, dr�ga bar�tom – nevetett a m�gus. – �n csak egy nagyon apr� szem vagyok egy hatalmas g�pezetben. De a l�nyeg ugyanaz: visszamehet, ha akar. Kit�r�lj�k az eml�keit �s visszamegy abba az �vbe, amelyikbe csak szeretne. Onnan folytathatja az �let�t.

- Most komolyan besz�l? – n�zett r� hitetlenkedve a f�rfi. – De mi�rt?

- Mert �nz� m�d, nem hagytam �lni �s ezt szeretn�m j�v� tenni. K�zben j�rtam h�t az �rdek�ben �s…

- Kit�rli az eml�keimet?

- Err�l az �let�r�l igen. Kap m�g egy lehet�s�get, hogy kijav�tsa a hib�it �s az eny�meket is. De v�laszthatja, azt is, hogy velem j�n.

- Nem – r�zta meg a fej�t Perselus. Vissza akart menni. J�v� tenni mindent, �jra kezdeni �s tal�n Lily… - Visszamegyek.

- Biztos benne? Nem szeretn�m, ha elhamarkodottan d�ntene �s k�s�bb tal�n megb�nn� – figyelmeztette �t Dumbledore.

- Eg�szen biztos vagyok benne.

- Ez esetben, azt hiszem, j� d�nt�st hozott, Perselus – mosolygott r� az igazgat�. - Sz�val, melyik legyen az az �v?

- �t�d�v – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l a f�rfi. – S�t�t Var�zslatok Kiv�d�se RBF.

Ez volt az az �v, mikor Lilyt meggondolatlanul megb�ntotta, puszta �nz�sb�l �s b�szkes�gb�l. M�g hogy nem volt sz�ks�ge a seg�ts�g�re! Nevets�ges… n�lk�le senki �s semmi lett.

- K�szen van, fiam? – hallotta meg Dumbledore hangj�t, ami n�mik�pp visszahozta gondolataib�l. Nem v�laszolt, csak b�lintott. – H�t akkor, sok szerencs�t, professzor! – mosolygott bar�ts�gosan az id�s m�gus. – A mik�s�bbi viszontl�t�sra!

A f�rfi hallotta, ahogy  Dumbledore kett�t tapsol, majd l�tta, ahogy az igazgat� k�rvonalai elhalv�nyodnak, v�g�l pedig v�gleg elt�nnek, � pedig csak zuhan �s zuhan a semmibe. Lehet, hogy a pokolba jut �s nem vissza a f�ldre?

Eszmefuttat�s�t azonban nem tudta befejezni, mert �rezte, ahogy teste hangos puffan�ssal �r f�ldet.

A f�jdalom, ez a j�l ismert f�ldi �rz�s �jra belehas�tott. Teh�t siker�lt. Visszat�rt. Felt�p�szkodott, hogy megn�zze, hol is lehet. De amit l�tott, att�l az ereiben megh�lt a v�r. A Tiltott Rengetegben volt. Nem a Roxfortban.

A s�t�ts�g fekete b�rsonyk�nt ereszkedett az erd�re, a csillagok megannyi f�nyes, aranyl� pontk�nt ragyogtak az �gbolton.

Piton gyanakodva tekintett k�rbe.

- Itt valami nagyon nem j� – suttogta maga el�. Dumbledore vil�gosan megmondta neki, hogy �t�d�vre k�ldi vissza �s az RBF idej�re. Ez pedig…

- H�, a francba! – has�tott bel� a felismer�s. Hiszen az �reg nem t�r�lte az eml�keit sem. Mindenre tiszt�n �s pontosan eml�kezett. Tal�n m�g jobban, mint eddig b�rmikor. Dumbledore hib�zott volna? Nem, az lehetetlen. � sosem hib�zik.

De most �gy t�nik, m�gis.

Akkor hol van most? Milyen �vet �rnak? �s egy�ltal�n, mi t�rt�nt?

Ekkor a f�k k�z�l zajra lett figyelmes. El�r�ntotta a p�lc�j�t, hogy sz�ks�g eset�n haszn�lni tudja, mikor egy ismer�s hang csend�lt fel m�g�tte.

- Perselus – Dumbledore volt az. M�r tudta, hogy hol van �s hogy mikor. Ez az az �jszaka, mikor seg�ts�get k�r az igazgat�t�l. �jra �t kell �lnie mindazt, amit egyszer m�r megtett. Viselnie kell tettei k�vetkezm�nyeit. Megint.

Egyvalami viszont m�s volt. Tudta, mit kell tennie. T�rde borult az igazgat� el�tt �s k�ny�rg�tt az �let��rt.

Mindent pont ugyan�gy csin�lt, ahogyan eml�kezett r� el�z� �let�b�l. Azzal a  tudattal �lte mindennapjait, hogy semmin nem tud v�ltoztatni. Minden megint ugyanolyan lesz, mint volt. �jszak�nk�nt nem aludt, csak azon gondolkodott, hogy mi t�rt�nt val�j�ban �s mit tehetne az�rt, hogy ne ism�tl�dhessen meg �jra 1981. okt�ber 31-nek �jszak�ja.

Gondolt m�r arra is, hogy egyik �jjel elmegy Lily�k h�z�hoz, hogy csak egy pillanatra l�thassa �t, m�g utolj�ra. Vagy esetleg figyelmeztesse �t a k�zelg� vesz�lyre. Azonban Dumbledore rajta tartotta a szem�t. Egy l�p�st sem tehetett an�lk�l, hogy a m�gus ne lett volna a nyom�ban. De h�t mi�rt is hib�ztatja �t ez�rt; nem b�zik benne. M�g nem.

Megborzongott a gondolatt�l, hogy milyen �rat kell majd fizetnie Albus bizalm��rt. Valamit tennie kell. Nem hagyhatja, hogy Lily ism�t…

T�bbsz�r pr�b�lt besz�lni az igazgat�val, de az �lland�an elhessegette, mondv�n, fontosabb dolga van most. Egy�ltal�n nem volt k�v�ncsi arra, hogy Perselus mit akart vele k�z�lni.

Hi�ba – gondolta a f�rfi elkeseredetten. – �gy kell t�rt�nnie. Nem v�ltoztathatok semmin.

�jszak�nk�nt, mikor egyed�l volt, v�logatott szitkokat sz�rt arra a Dumbledore- ra, aki visszak�ldte �t a f�ldre �s hib�zott. Mert hib�zott, ehhez k�ts�g sem f�rhet. Rossz id�be k�ldte vissza �s m�g az eml�keit sem t�r�lte.

Azt�n ez a hib�ztat�s sz�pen lassan lecsillapodott. Nem mondhatni, hogy belenyugodott jelenlegi sors�ba, de megpr�b�lta elfogadni azt. Csak egyetlen dologt�l f�lt. Att�l a bizonyos �jszak�t�l, ami roham l�ptekkel k�zeledett fel�, meg�ll�thatatlanul.

Tov�bbra is mindent �gy csin�lt, ahogyan arra eml�kezett. Elj�rt a hal�lfal�k gy�l�seire, ut�na pedig jelentett Dumbledore-nak. M�gnem el�rkezett az a sz�rny� nap, amit�l annyira rettegett.

Azonnal jelent�st tett az igazgat�nak �s k�ny�rg�tt neki, hogy pr�b�lja megmenteni Lilyt. Mindent meg�g�rt, amit csak lehetett. Mindent.

Nem sokkal k�s�bb egyed�l maradt az igazgat� irod�j�ban. Hi�ba k�ny�rg�tt, hadd menjen vele,  Dumbledore visszautas�totta a k�r�s�t.

�gy nem tehetett m�st, csak v�rt…