Lily napokig nem sz�lt semmit, csak fek�dt a gyeng�lked�n n�m�n. N�ha r�pillantott Perselusra, aki egy m�sodpercre sem hagyta mag�ra. �gy �rizte �t, ak�r a test�re. Mivel kommunik�ci� nem j�tt l�tre k�zt�k, �gy Piton n�ha a leg�jabb b�jital - �tleteihez pr�b�lt hasznos inform�ci�kat jegyzetelni, n�ha �js�got olvasott �s annak lapjai k�z�l figyelte a n�t, �m amikor az elaludt, b�ntetlen�l mer�lhetett el Lily l�tv�ny�ban.
M�g ennyi �v ut�n is pont ugyan�gy szerette, ha nem jobban, mint mikor el�sz�r megl�tta. Gyerekek voltak m�g, de � m�r akkor tudta, hogy neki csak Lily kell.
�s most, hogy itt �l 21 �ves test�be z�rva, 38 �ves l�lekkel, r� kellett j�nnie, hogy az �rz�sei cseppet sem v�ltoztak az �vek sor�n.
Teltek a napok, Lily kij�hetett a gyeng�lked�r�l. Kapott egy k�l�n szob�t a kast�lyban, ahol zavartalanul �lhetett Harryvel, aki, b�r v�grehajtottak rajta kitudja h�ny Cruciatus �tkot, nem t�nt m�snak, mint a korabeli gyerekek. Igaz, Dumbledore szerint nem val�sz�n�, hogy a gyermekb�l valaha is var�zsl� lehet. Lilyt azonban l�that�an ez nem �rdekelte. H�v�s, n�ma nyugalommal vette tudom�sul a sors�t �s napjai azzal teltek, hogy kisfi�val j�tszott.
Piton nem j�rt a n�n�l. Nem mert. F�lt, hogy esetleg Lily nem l�tn� sz�vesen, hiszen nem sz�lt hozz� az�ta sem, igaz, m�shoz sem.
Perselus megpr�b�lt beilleszkedni a r�gi –�j Roxfortba, de ez nem ment t�l k�nnyen. Minden egyes nap viaskodnia kellett mag�val, hogy mit szabad neki tudnia �s mit nem. H�romszor is meg kellett gondolnia, ha egy k�rd�sre v�laszolt, nehogy leleplezze mag�t, hogy � nem az a 21 �ves fiatal fi�, akinek l�tszik. K�pess�geit is alaposan vissza kellett fognia, hiszen a hossz� �vek sor�n felszedett tud�s�t nem mutathatta ki, �gy egy satnya tud�s� fiatalembernek mutatkozott, pedig nem volt az. �, de m�g mennyire nem! T�bbet tudott, mint b�rmelyik professzora, Dumbledore-t kiv�ve persze, de volt egy olyan �rz�se, hogy m�g neki is tudna meglepet�seket okozni.
Piton pont �gy, mint a m�sik vil�gban, megkapta a b�jitaltan tant�rgyat oktat�sra, ami ellen nagyon �g�lt, mert most viszont esze �g�ban sem volt elfogadni, de az igazgat� nem t�g�tott. Van, ami sosem v�ltozik.
A fiatal f�rfi �pp az els� �r�j�ra k�sz�lt, amikor kopog�st hallott. Bosszankodva csapta le a tollat �s az ajt�hoz ment. Amellett, hogy nem volt egy �pk�zl�b gondolata sem az �r�j�hoz, ma m�g nem is l�tta Lilyt, ami azzal j�rt, hogy folyton r�terel�dtek a gondolatai.
Nem csoda, hogy meglep�d�tt h�t, mikor az ajt� t�loldal�n a v�r�s haj� n� �llt. El�g fur�n festett abban a s�pul�verben, amit mag�ra h�zott, mert legal�bb 3 sz�mmal nagyobb volt �s igen csak l�gott rajta. Szemein l�tszott, hogy s�rt. De m�g �gy is gy�ny�r� volt.
- Lily… Nem sz�m�tottam r�, hogy j�ssz – sz�lalt meg csendesen a f�rfi.
- Zavarlak? – napok �ta az els� sz�, amit mondott. �s pont neki!
- Nem, dehogy! – ellenkezett Perselus. – Gyere csak be! – azzal f�lrel�pett az ajt�b�l utat hagyva a n�nek, hogy beljebb l�phessen, majd becsukta az ajt�t. L�tta, ahogyan Lily v�gigj�ratja a szem�t a szob�j�n, amiben, finoman sz�lva is, m�g k�osz uralkodott. – Ne haragudj a rendetlens�g�rt! – kezdet a szabadkoz�st Pitont. – M�g nem volt id�m berendezkedni. Foglalj helyet! – intett az egyik sz�k fel�, de Lily csak megr�zta a fej�t.
- Csak az�rt j�ttem, hogy megmondjam… k�sz�n�m, hogy mellettem volt�l.
- Ugyan, semmis�g - mosolygott zavartan a f�rfi. Nem tudta, mit mondhatna a n�nek. Annyi mindent szeretett volna megbesz�lni vele, de arra kev�s lett volna egy eg�sz �let is. – Lily, szeretn�m, ha tudn�d, hogy … sajn�lom, ami t�rt�nt.
Na tess�k, egy kisebb hazugs�ggal �jraind�tani egy eddig romokban hever� kapcsolatot nem t�l szerencs�s. Mert az igazs�g az�rt az, hogy sajn�lta � Jamest is, meg nem is. �s ez ut�bbi volt az er�sebb.
- K�sz�n�m – �rkezett az udvarias v�lasz, de a k�nos csend nem sz�nt meg kettej�k k�z�tt. Perselus tekintete ekkor Lily pul�ver�re t�vedt. Mikor a n� ezt �szrevette, � r�gt�n elkapta r�la a pillant�s�t.
- James� volt. Minden t�len elvitt s�elni, pedig… nagyon ut�ltam – mosolyodott el �s szem�ben k�nnyek gy�lekeztek. – Istenem, Perselus, mi�rt pont �? – k�rdezte most k�nnyei f�gg�nyei k�z�l. Piton nem tudott v�laszolni, pedig szerette volna megmondani neki, hogy higgye el, a m�sik v�ltozat sokkal rosszabb volt abban a vil�gban, ahonnan j�tt. De nem mondta. Helyette ink�bb odal�pett Lilyhez �s �t�lelte.
- Nem tudom, hogy mi�rt… csak azt tudom, hogy nem vagy egyed�l- suttogta a n� haj�ba. – hiszen itt van neked Harry.
Na, ha valaki azt mondja neki p�r �vvel ezel�tt, hogy Harry Potter vigasztal�st ny�jthat b�rmilyen b�natra, eg�szen biztos a k�p�be r�h�g.
- Nagyon sokat gondolkodtam az elm�lt napokban, Perselus – emelte fel fej�t Lily n�h�ny pillanattal k�s�bb. –Olyan buta voltam, hogy nem bocs�tottam meg neked. Akkor azt hittem, hogy…
- Ez most nem sz�m�t.
Pokolba! Hogyne sz�m�tana! Ha akkor megbocs�t neki, tal�n minden m�sk�nt alakul.
- Annyira hi�nyozt�l! M�gis csak te volt�l a legjobb bar�tom – mosolygott fel r� Lily. – Buta voltam… Szeretn�m, ha �jra bar�tok lehetn�nk, mert f�lek, hogy egyed�l nem tudom feldolgozni mindazt, ami t�rt�nt. Elfogadsz �jra bar�todnak?
Bar�tnak, ellens�gnek, b�rminek elfogadja, csak �jra vele lehessen.
A f�rfi nem v�laszolt, csak b�lintott �s teljesen elveszett abban a smaragdz�ld szemp�rban.
- Dumbledore mindent elmondott.
- Mi mindent?
- Hogy mi�rt vagy itt.
- Elmondta?
- Igen. Elmondta, hogy �jra a mi oldalunkon �llsz, b�r azt nem mondta, hogy mit�l ilyen biztos benne.
- Ezek szerint te nem b�zol bennem?
- Nem mondtam – mosolygott a n� �s erre Perselus is elmosolyodott. – B�zom benned. Nincs okom, hogy ne tegyem. Soha nem hazudt�l nekem. M�sr�szr�l viszont, Dumbledore azt mondta, hogy itt fogsz dolgozni az iskol�ban, mint b�jitaltan tan�r.
- Ez �gy igaz. Nem akartam elfogadni az �ll�st, de ismered Dumbledore-t.
- �r�l�k, hogy v�gre egyenesbe j�tt�l!
H�t, t�ny, hogy sokkal ink�bb egyenesben van az �lete, mint abban a m�sik vil�gban, de hogy j�l �rezn� mag�t, azt az�rt nem. Nem t�k�letes minden. F�leg az, hogy az �letben nem fogja bevallani Lilynek, hogy mit �rez ir�nta.
- Egy darabig m�g �n is a kast�lyban maradok. Azt�n, hogy azut�n mi lesz, m�g nem tudom. Nem vagyok biztos benne, hogy vissza akarok menni a miniszt�riumba. Nem �rzem r� magam k�szen.
- Meg�rtem.
�jabb k�nos csend �llt be k�z�tt�k, Piton pedig �tkozta mag�t, hogy kapott egy m�sodik lehet�s�get �s nem tudja kihaszn�lni az Istennek sem, azon egyszer� okn�l fogva, hogy gy�va. Hi�ba n�zett szembe sz�zszor Voldemorttal, Lily l�tv�nya teljesen a padl�ra k�ldi, ak�r egy bokszol� az ellenfel�t.
- Hib�snak �rzem magam az�rt, ami t�rt�nt – t�rte meg a csendet a n� �s le�lt az im�nt felk�n�lt helyre, de most nem n�zett fel Perselusra.
- Te nem vagy hib�s.
- Reggel kaptunk egy figyelmeztet� levelet, hogy le fognak csapni, de nem vettem komolyan, hiszen az aurorok v�gig a h�z k�r�l voltak, �gy nem is sz�ltam Jamesnek. Pedig tal�n minden megv�ltozott volna. R�mes �rz�s. Tudod te, milyen az, felel�snek �rezni magad valaki hal�l��rt, akit szerett�l?
Neki ne lenne? Cirka 20 �ven �t gy�t�rte a b�ntudat minden egyes nap, minden egyes percben, hogy Lilynek miatta kellett meghalnia.
- Az igazs�g az, hogy el�rultak minket. Olyasvalaki, akir�l soha nem gondoltuk volna, hogy megteszi. Peter volt az.
�, igen, F�regfark! H�nyszor �s h�nyszor akart bossz�t �llni azon a kis �l�sk�d�n Lily hal�la ut�n abban a t�voli, m�sik vil�gban. Tulajdonk�ppen Pettigrew csak Dumbledore- nak k�sz�nhette az �let�t, hiszen az id�s m�gus hossz� �r�kon kereszt�l gy�zk�dte Pitont, hogy ne cselekedjen elhamarkodottan, hiszen azzal r�gt�n leleplezn� mag�t a Nagy�r el�tt.
- Te meg sem lep�dsz? – �rdekl�d�tt Lily csendesen.
- Mindig is sejtettem, hogy nem az, akinek mutatja mag�t – jegyezte meg nemes egyszer�s�ggel a f�rfi �s le�lt a n�vel szembeni sz�kre.
- Nem gondoltam volna, hogy Hal�lfal� lesz. Pont �, aki olyan gy�va volt. James is az�rt d�nt�tt mellette titokgazd�nknak, mert �gy gondolta, hogy r� kev�sb� gyanakodn�nak, mint Siriusra… Sosem kedveltem �t, de James megb�zott benne. Mi okom lett volna k�telkedni a f�rjem gyerekkori bar�tj�ban?
Most �rtek a besz�lget�snek annak a pontj�ra, amikor Perselus legsz�vesebben nekiszegezte volna a k�rd�st, hogyha Potter idi�ta, �tl�tsz� cimbor�j�ban megb�zott, akit m�g csak nem is kedvelt, akkor benne, Perselus Pitonban mi�rt nem?
- Elmondtad Dumbledore-nak, hogy F�regfark volt a titokgazd�tok?
- Mi�rt kellett volna elmondanom neki? Peter meghalt. Csak az ujja maradt ut�na.
Na persze, dajka mese! – mosolyodott el mag�ban Perselus. �gy t�nt a hitetlenked�se ki�lt az arc�ra is, mert Lily azonnal nekiszegezte a k�rd�st:
- Vagy te k�telkedsz a hal�l�ban?
- �szint�n, igen – v�laszolta megfontoltan a f�rfi, �gyelve arra, nehogy el�rulja mag�t. – Ha volt annyi esze, hogy titeket a Nagy�r kez�re j�tszott, szerinted nem volt annyi s�tnival�ja, hogy elt�nj�n a helysz�nr�l? F�leg, hogy anim�gus is volt.
- De az ujja…
- Lev�ghatta.
- Perselus, ez �r�lts�g! – emelte r� tekintet�t hitetlenkedve a n� �s alig l�that�an megr�zta a fej�t.
- Lily, Pettigrew gy�va volt, de nem h�lye! �gy akarta r�kenni az eg�sz �gyet Blackre. Nyilv�n nem sz�m�tott arra, hogy b�rmelyik�t�k is �letben marad �s el tudja mondani, ki volt az igazi titokgazda. Mindenki �gy tudta, Black volt az.
A n� egy pillanatra csendbe burkol�zott.
- Akkor Sirius vesz�lyben van! Perselus, most azonnal sz�lnunk kell Dumbeldore-nak! – �s m�r pattant is fel �s az ajt� fel� sietett. – Te nem j�ssz? – n�zett vissza a f�rfire, aki gondolatban �tkozta mag�t az�rt a logikus eszmefuttat�s�rt, amit p�r perccel ezel�tt el�adott. Hogy mi�rt nem tudja befogni a sz�j�t!

Nem v�laszolt, csak kelletlen�l Lily ut�n ment, egyenesen az igazgat� irod�j�ba, ahol is a n� el�adta, amit az im�nt Perselust�l hallott, mire az id�s m�gus s�r�n r�pillantott a fiatal f�rfira, keresve vele a szemkontaktust, de Piton �gyesen lez�rta az elm�j�t.
- Nos, Lily – kezdte Dumbledore. – Igaz, ami igaz, az aurorok m�r Sirius nyom�ban vannak.
- �ll�tsa le �ket! Hajland� vagyok mindent elmondani nekik, amit az im�nt �nnek is elmondtam.
- Efel�l semmi k�ts�gem, kedvesem. Viszont, Perselus – fordult a nevezett fel� �rdekl�dve. – Te mire alapozod a te�ri�dat, fiam?
Pitont egy pillanatra teljesen megd�bbentette az igazgat� tegez� hangneme. Nem csoda, gondolta, hiszen � m�g a m�gus szem�ben mindig egy gyerek. Nem kezeli egyenrang� f�lk�nt. M�g.
- Nos, uram, szerintem ez logikus – �rkezett a nem t�l elm�s v�lasz.
- Az biztos, de egy ujjra alapozni ezt az eg�sz mes�t. Hiszen Peter odaveszhetett.
- De t�l is �lhette – v�laszolta Piton pillanatnyi gondolkod�s ut�n, saj�t fegyver�t az igazgat� ellen ford�tva.
- Egyf�lek�ppen gy�z�dhet�nk csak meg err�l az eg�szr�l – n�zett r� Dumbledore f�lhold alak� szem�vege m�g�l. – Vissza kell t�rned a hal�lfal�k k�z�, Perselus!
A fiatal f�rfi sz�m�tott r�, hogy �gy lesz, m�gis egy pillanatra megh�lt a v�r az ereiben. Vissza Voldemorthoz? Az �sszes eml�k�vel? Mi lesz, ha egy pillanatra nem figyel oda �s a Nagy�r m�r ki is kotor onnan egy �rt�kes eml�ket a m�sik �let�b�l, ami azt�n az eg�sz var�zsl�vil�gra pusztul�st hozhat. Nagy felel�ss�g, de tudta, nem tehet m�sk�nt.
- Ha megb�zik bennem annyira, hogy visszak�ld, v�llalom.
- Van okom nem b�zni benned? – az id�s m�gus itt Lilyre sand�tott, �s Piton �rtette, hogy mire gondol.
- Nincs.
- V�rjon egy percet! – sz�lalt meg az eddig csendesen figyel� n�. – Vissza akarja k�ldeni Perselust oda? Azok k�z� a…
- Att�l tartok, nincs m�s v�laszt�sunk.
- De van, p�ld�ul, hogy megalapozottnak tekintj�k, amit mondott!
Piton alig l�that�an elmosolyodott. Lily, az � Lilyje s�kra sz�llt �rte az igazgat� ellen. H�t van enn�l szebb dolog a vil�gon?
- Azt akarom, hogy m�g ma �jjel menj vissza k�z�j�k, Perselus! – fordult Dumbledore a fiatal f�rfi fel�. L�that�an nem foglalkoztatt�k tov�bb Lily �s az �rvei. Tesztelni akarta Pitont, hogy mennyire engedelmes �s ha visszat�r a hal�lfal�k k�z�, mennyire h�s�ges hozz�juk �s mennyire hozz�.
- �gy lesz!
- Lily, k�rem v�rakozz�k odakint, egy perc �s indulunk a miniszt�riumba, ahol elmondhatja, amit tud.
- De �n… - ellenkezett volna a n�, de az id�s m�gus nem hagyta, hogy befejezze.
- Egy perc az eg�sz. K�sz�n�m!

- Ezt nem hiszem el! Mi�ta ilyen makacs? – k�rdezte a fekete haj� f�rfit Lily, h�t�t a falnak vetve, mik�zben a folyos�n v�rakoztak.
- Mindig is ilyen volt.
- Nem akarom, hogy visszamenj k�z�j�k, Perselus! – emelte z�ld szemeit Pitonra Lily. – T�l vesz�lyes. Nem akarlak t�ged is elvesz�teni. Te vagy az utols� mentsv�ram, a legjobb bar�tom!
M�r megint ez a sz�: bar�t. Viszont valahogy megmelengette a sz�v�t, hogy az a n�, akit szeret, agg�dik �rte. Kedve lett volna mag�hoz �lelni �t �s a f�l�be s�gni, hogy mit �rez, de nem tehette. A lelke m�ly�n pedig tudta, hogy val�sz�n�leg soha nem is fogja megtenni. Mi �rtelme lenne, ha �gysem viszonozz�k az �rz�seit. Csak elrontan� az �gynevezett bar�ts�gukat �s �jra elvesz�ten� �t. Ezt pedig nem akarta!
- Visszaj�v�k, Lily, emiatt ne agg�dj!
- �rted agg�dom. Te mondtad, hogy Voldemort remek gondolatolvas�. Mi lesz, ha belet�r az agyadba �s …
- Ett�l nem kell f�lned! – mosolyodott el Perselus kedvesen. – Megb�zik bennem.
- Ahogy Dumbledore is.
- Az m�s.
- Miben m�s?
- Abban, hogy � Dumbledore �s… van mi�rt visszaj�nn�m. Itt vagy te. A visszakapott legjobb bar�tom – tette hozz� gyorsan, nehogy mindent elrontson.
Az igazgat� irod�j�nak ajtaja kiny�lt �s Dumbledore dugta ki rajta a fej�t.
- J�jj�n, Lily! Indulhatunk. Perselus… neked is menned k�ne – n�zett r� a fiatal f�rfire, aki b�lintott �s m�r indult is volna, ha nem sz�lal meg az az �desen cseng� hang a h�ta m�g�l.
- Vigy�zz magadra, Pers! – Piton megfordult �s szembetal�lta mag�t Lilyvel. Elmosolyodott, megv�rta, am�g az ajt� becsuk�dott az igazgat� �s a n� m�g�tt, majd � is elindult �tj�ra, ami k�l�nb�z�tt az eddigi Voldemorthoz val� �tjait�l; nem volt m�r egyed�l.