Siriust ugyan elfogt�k, de Lily hathat�s seg�ts�g�nek k�sz�nhet�en, nem z�rt�k m�g az Azkabanba, a miniszt�rium ugyanis meg�g�rte Dumbledore-nak, hogy megv�rja a bizony�t�kait Sirius �rtatlans�ga mellett, de addig is, h�t lakat alatt tartj�k a f�rfit.
Lilynek k�ts�ge sem volt afel�l, hogy az igazs�g gy�z �s m�r csak v�rniuk kell, hogy Perselus meghozza a leg�jabb h�reket Pettigrew holl�t�r�l.
M�r t�bb mint egy napja elment a f�rfi, de m�g mindig nem j�tt r�la semmi h�r.
Csak nem esett valami baja?
Nem, az ki van z�rva, hiszen Perselusr�l van sz�. Tud � vigy�zni mag�ra. Legal�bbis ezt �ll�totta.
Agg�dva l�pett a t�k�r el� �s v�gigsim�tott hossz�, v�r�s haj�n, ujj�ra csavarva egy tincset. Ideges volt. F�ltette a bar�tj�t. F�ltette Perselust.

Lily nem is sejtette, hogy valahol messze egy f�rfi �ppen �j �lete legnehezebb pillanatait �li �t. Pitont rettenetesen r�g�ta v�ratta m�r Voldemort. Tal�n m�r egy napja is, pedig tudta, hogy itt van, m�gsem fogadta. Mi t�rt�nhetett? Tal�n megneszelt valamit a s�t�nfajzat? Jobb nem is gondolni ilyenekre!
�gy hessegette el mag�t�l ezt a gondolatot, mint szemtelen piaci legyet a kofa.
Perselus csendben v�rakozott h�t tov�bb a hal�lfal�k f�hadisz�ll�s�n, egy r�gi, �mde k�nyelmes kanap�n �lve, mikor hangos pukkan�st hallott a h�ta m�g�l.
A hang ir�ny�ba ford�totta a fej�t �s Bellatrix Blacket pillantotta meg el�l�pni a kandall�b�l �s l�tta, amint leporolta makul�tlan fekete ruh�j�t a hoppan�l�s sor�n r�ragadt port�l.
Mikor a n� megl�tta a fiatal f�rfit g�nyosan elmosolyodott �s k�zelebb l�pett hozz�.
- H�t te, m�g mindig itt? – k�rdezte hetyk�n meg�llva el�tte terpesz�ll�sban, cs�p�re tett k�zzel. – Azt hittem, m�r r�g elment�l.
- Amint l�tod, m�g itt vagyok – v�laszolt Piton egy szarkasztikus mosoly k�s�ret�ben. Soha nem kedvelte Bell�t! Igaz�b�l, �gy gy�l�lte a Black fam�li�t, ahogy volt. Az egyetlen valamennyire �rtelmes emberi l�ny abb�l a csal�db�l Narcissa volt, de Perselus sz�m�ra m�gis csak egy Black.
- Akkor m�g egy darabig v�rakozhatsz is, kicsim, ugyanis �n megyek a Nagy�rhoz – mosolyodott el Bellatrix �nel�g�lten, ink�bb csak mag�nak, semmint Pitonnak, �s megigaz�totta a haj�t �s a ruh�j�t, hogy min�l kih�v�bb legyen �s m�r indult is volna fel a l�pcs�n, ha Perselus meg nem ragadja a karj�n�l fogva.
- Azt m�r nem, Bella – sziszegte ellentmond�st nem t�r� hangon. – V�rd ki sz�pen a sorod! �n egy napja v�rok arra, hogy jelent�st tehessek. Nem akarok tov�bb �lbe tett k�zzel �cs�r�gni.
- Nah�t, Perselus – mosolygott r� kih�v�an a n�. – Mi�ta vagy te ilyen hat�rozott?
A f�rfi nem v�laszolt, csup�n nemes egyszer�s�ggel fak�pn�l hagyta a boszork�nyt �s fels�t�lt az emeletre, majd meg�llt egyenesen a Nagy�r szob�ja el�tt.
Tudta, hogy Voldemort nem t�ri, hogy megzavarj�k, de nem volt kedve tov�bb v�rni, min�l hamarabb vissza akart t�rni a kast�lyba. Felemelte kez�t �s h�romszor kopogott az ajt�n, ami fel is t�rult. Ez�ttal maga F�regfark volt az ajt�n�ll�. Egyik keze terjedelmes p�ly�ba volt k�tve, igazolva Perselus elm�let�t.
- Nah�t, micsoda meglepet�s! – hallatszott a sziszeg� hang a h�tt�rb�l. – Perselus, gyere csak, gyere!
Piton vetett m�g egy pillant�st Pettigrewra, aki �gy ringatta s�r�lt kez�t, ak�r egy kisbab�t, majd �rzelemmentes arccal l�pett be a helyis�gbe, ami Voldemort szob�j�ul szolg�lt. Ahogy egyre k�zelebb l�pett, �gy bontakozott ki a kandall� f�ny�b�l a rettegett, r�mes alak, akit�l az eg�sz var�zsl�t�rsadalom tart.
- Bocs�ss meg, hogy megv�rattalak, Perselus, de F�regfarkkal sok megbesz�lni val�nk akadt – azzal intett a nevezett szem�ly fel�, hogy t�vozhat. Mikor becsuk�dott az ajt�, �jra Piton fel� fordult. V�r�sen izz� szemei, szinte �gett�k a f�rfit. – Milyen h�rekkel tudsz nekem szolg�lni, Perselus? Siker�lt be�p�ln�d a Roxfortba?
H�t ez sem v�ltozott! – futott �t gyorsan Piton agy�n a gondolat, hiszen eml�kezett m�g, mikor abban a m�sik vil�gban ugyan�gy �llt a Nagy�r el�tt. Tiszt�n eml�kezett m�g arra is, mit kell mondania.
- Igen, uram, �s nem gyan�tanak semmit.
- H�t persze, hogy nem, hiszen a tervem egyszer�en zseni�lis! Ugyanakkor, Perselus, azt hiszem, k�sz�nettel tartozol nekem, hogy megk�m�ltem annak a koszos kis s�rv�r�nek az �let�t.
Piton arra a bizonyos sz�ra felkapta a fej�t. Az�ta gy�l�li ezt a kifejez�st, mi�ta � maga mondta ezt Lilynek �vekkel ezel�tt. De tudta, hogy nem szabad el�rulnia mag�t. A m�sik vil�gban az �vek sor�n sokat tanulta, m�g v�g�l t�k�letesen el tudta saj�t�tani az �rzelemmentes arckifejez�st �s a semleges mozdulatokat.
Nem v�laszolt, csak m�lyen meghajolt Voldemort el�tt. Ekkor �rezte, hogy valami a l�ba k�r� tekeredik. Els�padva �llap�totta meg, hogy Nagini az. �nmag�r�l megfeledkezve tett n�h�ny l�p�st h�tra, m�g a falnak nem �tk�z�tt.
- Perselus, te f�lsz? – h�z�dott gonosz mosolyra Voldemort sz�ja. – Mi�ta rettegsz te Naginit�l?
A f�rfi azonban nem felelt, csak a k�gy�t n�zte. Egyetlen pillanat kihagy�s is el�g volt ahhoz, hogy fej�ben �rezze a j�ghideg �rz�st, amint Voldemort behatolt az agy�ba. Pech�re pont azokat a k�peket l�tta meg, amikor a m�sik �let�ben Nagini neki t�madt. Azonban m�g idej�ben le tudta z�rni az elm�j�t.
A Nagy�r gonoszan elmosolyodott, de nem sz�lt semmit, csak k�zelebb l�pett Pitonhoz, aki �llta a pillant�s�t.
�gy �lltak szemt�l szemben hossz� �r�knak t�n� m�sodpercekig, m�g v�g�l Voldemort megszak�totta a kapcsolatot kettej�k k�z�tt �s Perselus fell�legezhetett, hiszen semmi hasznos inform�ci�hoz nem jutott az ura.
- Azt akarom, hogy menj vissza �s der�ts ki mindent Longbottom�kr�l – adta ki a parancsot v�g�l. A fiatal f�rfi b�lintott, m�lyen meghajolt �s t�vozott. V�gre!

Lily �r�k �ta csak fek�dt az �gyon. K�s�re j�rt, Harry m�r r�g b�k�sen szuszogott a kis�gy�ban, de neki nem j�tt �lom a szem�re. Nem is akart aludni. Az ut�bbi napokban az �brenl�tek �s az �lmok szinte mind ugyanazt adt�k neki; James hal�l�t. Szembes�lnie kellett ezzel az egyszer�, m�gis megm�s�thatatlan t�nnyel minden nap, amikor reggel felkelt, vagy v�gigs�t�lt a folyos�n kisfi�val a karj�n. L�tta a sz�nalmat a t�bbiek szem�ben �s ez csak egyre jobban eml�keztette a rideg val�s�gra, hogy a f�rje nincs t�bb�.

Dumbledore ezalatt az irod�j�ban �lt. Agg�dott Perselus miatt, aki m�r egy napja elment �s nem �rkezett r�la semmi h�r.
Tal�n vissza�llt a hal�lfal�k k�z� – futott �t az agy�n egy r�pke pillanatig, de azt�n elhessegette mag�t�l a gondolatot.
Valami m�s viszont egyre jobban aggasztotta a f�rfivel kapcsolatban. Amikor ugyanis belen�zett a fej�be, ellen�rizve, hogy val�ban az � oldalukon �ll-e �s komolyak- e a sz�nd�kai a Renddel, �rzett valami k�l�nlegeset. Valami olyasmit, amit eddig m�g soha; er�t. Olyan m�rt�k� m�gi�t, amivel egy Perselus korabeli, huszonegy �ves fiatalember nem rendelkezhet, m�g akkor sem, ha �vekig Voldemort mellett szolg�lt. Ijeszt� �s egyben leny�g�z� is volt ez a jelens�g, ami az�ta nem hagyta nyugodni az id�s m�gust. Mi ez az eg�sz? Hogy t�rt�nhetett ez meg?
Gondolataib�l halk kopog�s z�kkentette ki. Dumbledore fej�t az ajt� ir�ny�ba kapta, amin Perselus l�pett be.
- J� est�t, igazgat� �r! – k�sz�nt illend�en Piton, �m hangj�ban �rezni lehetett a f�rads�got, amit az elm�lt huszonn�gy �ra folyamatos �bren t�lt�se okozott.
- Perselus, gyere csak be! M�r agg�dtam. Mi tartott ennyi ideig? – �rdekl�d�tt az id�s m�gus, mik�zben hellyel k�n�lta a fiatal f�rfit �s � is elhelyezkedett vele szemben.
- A Nagy�r megv�ratott…F�regfarkkal vitatta meg a t�rt�nteket.
- Ezek szerint igaza volt �s t�nyleg �letben van.
- Igen. Hi�nyzik egy ujja, de am�gy nagyon j� eg�szs�gnek �rvend – jegyezte meg g�nyosan Perselus, majd egy pillanatnyi sz�netet tartott �s folytatta. – Longbottom�kr�l akar inform�ci�kat.
- Igen, sejtettem, hogy ez lesz. Majd kital�lunk valamit…
- Igazgat� �r, tal�n kihaszn�lhatn�, hogy itt vagyok – emelte tekintet�t Dumbledore- ra Piton. – A Nagy�r nem tudja, hogy �n �n�knek k�mkedek, azt hiszi, hogy neki. F�l-, esetleg t�ves inform�ci�kat is elcsepegtethetn�nk neki �s ezzel egy l�p�ssel el�j�k ker�lhetn�nk! – a fiatal f�rfi szem�ben t�relmetlens�g csillant, nem �rtette, mi�rt nem csap le az igazgat� a remek lehet�s�gre, hogy ott van �, a k�mek gy�ngye, aki m�sik �let�ben is m�r Voldemort ellen dolgozott, kiismerve a hal�lfal�k minden gyenge pontj�t.
Ehelyett mit csin�l Dumbledore? Csak mered maga el� �s annyit mond:" Majd kital�lunk valamit".
Lehet, hogy m�g nem b�zik meg benne teljesen? Mit tegyen, hogy v�gre b�zzon?

Az id�s m�gus csak n�zte az el�tte �l� fiatal f�rfit. Olyan h�v�s logik�val v�zolta az im�nt a teend�ket, mint egy tapasztalt f�rfi, nem pedig, mint egy huszonegy �ves gyerek. Mert h�t az volt. Csak egy gyerek. Dumbledore sz�m�ra mindig az volt �s mindig az is marad.
- Meggondolom – v�laszolt Perselus �rveire. – Most pedig menj, fiam �s pihenj le! Biztos vagyok benne, hogy nagyon kimer�t� napod volt.
- De m�g…
- Menj!
Piton m�r �jabb tiltakoz�sra nyitotta volna a sz�j�t, de az id�s m�gus m�r h�tat ford�tott neki. R� kellett j�nnie, hogy m�r egy m�sik vil�gban van �s ebben az �j �let�ben Dumbledore bizony nem a bar�tja. M�g…