Lily minden szabadidej�t Harryvel t�lt�tte. �gy volt ez most. Mosolyogva n�zte, ahogyan kisfia apr� kezei k�z� ragad egy sz�nes kock�t �s megpr�b�lja a t�bbi tetej�re tenni. M�g a nyelv�t is kiny�jtotta kiss�, annyira koncentr�lt, hogy sikerrel j�rjon. �m a kock�kb�l �p�lt torony t�l magas �s t�l ingatag volt ahhoz, hogy kib�rja a remeg� kezecsk�k mozdulatait �s �sszed�lt. A gyermek azonban nem �gy reag�lt, ahogy az anyja v�rta. Nem kezdett el s�rni, csak s�hajtott egy m�lyet, �gbe emelte a kezeit �s csak annyit mondott: „Puff!” Majd azonnal hozz�kezdett az �jj��p�t�snek, amibe most m�r Lily is beseg�tett. Harry annyira hasonl�tott Jamesre! Napr�l napra jobban. A mentalist�sbeli hasonl�s�gra remek p�lda volt az im�nti, hogy � sem adta fel, ak�rcsak az apja.
- Milyen sz�p id� van odakint, igaz? – n�zett ki a n� v�gyakoz�n az ablakon, aminek p�rk�ny�n megcsillant az els� idei h�. – Eml�kszem, apuk�ddal ilyenkor mindig lement�nk a k�zeli faluba – mosolyodott el Lily �s mag�n �rzete kisfia �rtelmes tekintet�t. – Mondd csak, kicsim! – mosolygott r� kedvesen. – Nincs kedved egyet s�t�lni?
A gyermek felkacagott �s egy hatalmasat b�lintott. Lily gyorsan fel�lt�ztette j� meleg ruh�ba, majd mag�ra kanyarintotta a kab�tj�t �s karj�n Harryvel elindult a kij�rat fel�. �tk�zben elhaladt az igazgat� irod�ja el�tt, ahol �sszefutott Dumbledore-ral, aki mosolyogva �dv�z�lte �ket, �m mikor megl�tta, hogy k�sz�lnek valahova, nem �tallott meg�rdekl�dni kiruccan�suk ok�t.
- Csak �gy gondoltam, megmutatom Harrynek Roxmortsot – v�laszolta Lily kedvesen.
- �n ezt nem tartom t�l j� �tletnek.
- Mi�rt? – k�rdezett vissza a n� �rdekl�dve.
- Lily, a hal�lfal�k k�zt�nk j�rnak. M�g nem tudjuk pontosan, hogy… mit is akartak Harryt�l.
- Tudjuk, hogy mit akartak! – emelte fel hangj�t Lily. – Meg akart�k �lni a j�slat miatt, ami Voldemort buk�s�t j�vend�lte, de…
- Nincs de! Harry nem mehet ki a kast�lyb�l. Sajn�lom!
- De �n…
- Ha szeretne elt�vozni a d�lut�nra, csak tess�k, de k�s�r� n�lk�l �n sem mehet sehov� – folytatta ellentmond�st nem t�r�en az igazgat�. – Perselus minden bizonnyal sz�vesen elk�s�ri mag�t, �n pedig, ha gondolja, addig sz�vesen vigy�zok a gyermekre.
- Maga? … De… V�rjunk! �n a fiammal szerettem volna… - hebegte a n�, de Dumbledore ism�t k�zbesz�lt.
- T�l kock�zatos lenne kivinni a fi�t, Lily. �nnek viszont sz�ks�ge van egy kis v�ltozatoss�gra. Att�l tartok, a kast�ly falai, legyenek b�rmennyire is r�giek �s leny�g�z�ek, tov�bb� az iskola parkja nem el�g soksz�n� �nnek, kedves gyermekem! Nagyon k�rem, mozduljon ki egy kicsit �s ne agg�djon, Harry j� kezekben lesz n�lam. Vigy�zok r�! – vette �t a Lilyt�l a kicsit, aki azonnal megbar�tkozott az igazgat�val. �gy t�nt, a szimp�tia k�lcs�n�s, mert az id�s m�gus olyan j�s�gosan mosolygott r�, mintha a nagyapja lenne.
Lily m�r �ppen b�cs� puszit nyomott Harry arc�ra, mikor is esz�be �tl�tt valami.
- De Perselusnak dolga van. Ha j�l tudom, dolgozatokat kell jav�tania.
- Vigye csak mag�val – n�zett r� komolyan a m�gus. Semmi perc alatt �tfutott az agy�n a gondolat, hogy Piton vajon mit m�velhet a szob�j�ban jav�t�s c�m�n. Er�s sejt�se volt arr�l, hogy a m�veletnek k�ze lehet a s�t�t var�zslatokhoz is. Ami�ta megtal�lta a f�rfi jegyzeteit, folyton az j�rt a fej�ben, megb�zhat-e benne. T�bb inform�ci�ra volt sz�ks�ge, ehhez azonban el kellett t�vol�tania Perselust egy r�vid id�re.
Lily b�lintott, illedelmesen megk�sz�nte az igazgat� seg�ts�g�t, majd t�vozott.

Dumbledore amint bel�pett az irod�j�ba �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t, r�gt�n a falon l�g� egyik portr�hoz fordult.
- Van valami �jdons�g, Phineas?
- A Perselus Piton szob�j�ban l�v� festm�ny azt mondta, l�tta, amint a fi� �jabb b�jitalokat k�sz�tett. J�magam soha nem hallottam r�luk – jelentette a festm�ny. – Az egyikre azt �rta r�: Farkas�l� f�zet.
- M�g �n sem halottam r�la – n�zett maga el� gondterhelten az id�s m�gus. – Figyelj�k tov�bb! Ha minden igaz, a fi� r�vid id�n bel�l elhagyja a szob�j�t. Ha ez megt�rt�nik, sz�ljon!
A portr� b�lintott, majd ism�t elt�nt a keret�b�l.

- Nem l�tom be, mi�rt ne mehetn�nk le Roxmortsba egy�tt? – emelte z�ld szemeit a n� Perselusra, aki l�tsz�lag �gyet sem vetve Lilyre �s a mondand�j�ra, tov�bbra is �r�asztala f�l� g�rnyedve jegyzeteit tanulm�nyozta.
Odakint s�r� pelyhekben esett a h� november v�ge l�v�n. Az elm�lt k�t h�tben Lily megtartotta az els� �r�j�t �s hatalmas sikert aratott vele, ami hamarosan a legn�pszer�bb tan�rok k�z� emelte a Roxfortban. �gy t�nt, kicsit tal�n jobban �rzi mag�t �s kell�en lefoglalja a munka �s Harry nevel�se ahhoz, hogy ne s�llyedjen vissz a depresszi�ba.
K�v�lr�l legal�bbis ez l�tszott. Amit senki, m�g Piton sem tudhatott, az az volt, hogy a n� m�g mindig, minden egyes �jjel �lomba s�rta mag�t. M�r ha tud egy�ltal�n aludni. �zvegyi – depresszi�. �gy h�vj�k ezt az �llapotot, amiben � m�r igen hossz� ideje leledzik. A kezdeti d�bbenet �s tagad�s �llapot�b�l �tl�pett a leverts�g szintj�re, ami semmiben sem volt kellemesebb, mint az el�z�, pont az im�nt eml�tettek miatt.
Azonban ha Perselusszal volt, egy�ltal�n nem �rzete mag�t rosszul. Annyira. Ez�rt is akarta r�szedni a f�rfit, hogy menjenek le egy�tt Roxmortsba, de Piton, ki tudja mi�rt, nem sok hajland�s�got mutatott r�, hogy elt�lts�n vele egy d�lut�nt.
- Nincs kedvem, Lily – v�laszolta an�lk�l, hogy feln�zett volna r�.
- De mi�rt nem? – ereszkedett le a n� szomor�an a f�rfi melletti �res sz�kre. – Azt hittem, szeretsz velem lenni.
Ez volt az a pont, amivel v�gre kiv�vta mag�nak a feneketlen fekete szemek pillant�s�t.
- H�t persze, hogy szeretek veled lenni.
- Akkor?
- L�tod ezt? – mutatott v�gig Perselus az el�tte fekv� dolgozatokra. – Holnapig ki kell ezeket jav�tanom.
Az igazat megvallva egy�ltal�n nem �gy volt. R��rt volna �s egy�bk�nt sem szokott sokat sz�sz�lni a jav�t�ssal, de a gondolat, hogy Lilyvel menjen le a faluba… B�rmennyire is szeretett volna vele lenni, �rezte, hogy nem lenne helyes, ha egy�tt l�tn�k �ket, m�g akkor sem, ha � maga csak egy szimpla bar�t min�s�g�ben lenne jelen.
- H�t, akkor majd seg�tek, ha visszaj�v�nk – aj�nlkozott a n� lelkesen. – K�rlek, annyira szeretn�m!
- Na j� – adta be a derek�t Piton �s tudta, hogy ezt m�g nagyon meg fogja b�nni. Letetett a tollat �s felvette kab�tj�t, majd Lilyhez l�pett, aki h�l�san r�mosolygott.
- Harry Dumbledore professzorn�l van. �gy t�nik, nagyon kedveli �t �s sz�vesen foglalkozik vele.
- Aha, persze – �rkezett a lezser v�lasz a f�rfit�l, aki nyaka k�r� tekerte s�lj�t, felseg�tette Lilyre a kab�tj�t �s m�r indultak is Roxmortsba.

Hazugs�g lenne azt �ll�tani, hogy nem id�zett fel benne sok eml�ket ez a d�lut�ni kis s�ta. �s voltak k�zt�k nem t�l kellemes eml�kek is, de mikor tudott nemet mondani ennek a n�nek.
Oldalra n�zett �s l�tta, hogy Lily sz�ja folyamatosan mozog, arca kipirult a hidegt�l �s pont olyan volt, mint r�gen, amilyennek mindig is szerette. �letvid�m, kedves �s nagyon sokat besz�lt.
M�r lent voltak Roxmortsban, ami olyan volt, ak�r egy mesebeli falu a havas h�ztet�ivel �s a k�m�nyekb�l felsz�ll� sz�rke f�sttel. Az utc�kon kar�csonyi k�rusok �nekeltek �s ha Piton nem tartotta volna az eg�sz �nnepet iszony�an ny�lasnak, tal�n m�g �lvezte is volna a helyzetet.
- Hova szeretn�l menni? Mit csin�ljunk? – fordult fel� csillog� szemekkel a v�r�s haj� boszork�ny, � pedig legsz�vesebben mondta volna, hogy menjenek ink�bb vissza a kast�lyba, de nem akarta elrontani az �r�m�t.
- Nem hinn�m, hogy b�rki is parancsolna nek�nk – v�laszolta k�z�mb�s arccal, amivel ki�rdemelt egy kiss� szemreh�ny� pillant�st, de azt�n m�r csak azt �rezte, hogy Lily megragadja a kez�t �s h�zza mag�val, � pedig egy�ltal�n nem ellenkezik.
- M�gis, hov� megy�nk? – k�rdezte a f�rfi gyanakodva, mikor m�r el�rt�k a falu hat�r�t, de miut�n m�r megl�tta a Szellemsz�ll�s egyre er�s�d� k�rvonalait, megtorpant. A v�r is megfagyott az ereiben. – �n nem hiszem, hogy ez j� �tlet lenne – torpant meg �s elt�k�lte, hogy � bizony egy tapodtat sem megy tov�bb.
- Mi a baj?
- Nem akarok oda bemenni.
- F�lsz a szellemekt�l, Perselus? – h�z�dott g�nyos mosolyra Lily sz�pvonal� sz�ja.
- Szellemek? Ne l�gy nevets�ges! Mindenki tudja, hogy kik voltak azok az �gy nevezett szellemek – v�laszolt cinikus hangon Piton, �m �nmag�nak is be kellett vallania, hogy retteg ett�l a helyt�l. Az �g szerelm�re, hiszen itt halt meg!
- Akkor meg, mire v�runk? K�v�ncsi vagyok a helyre. Annyit mes�lt r�la James…
- Helyes, akkor menj egyed�l!
- Perselus…
- Megmondtam, hogy �n nem megyek be oda!
- Hagyn�d, hogy egyed�l menjek?
- H�t ha annyira k�v�ncsi vagy, menj csak! Majd idekint megv�rlak – vetette h�t�t a ker�t�snek a f�rfi �s melle el�tt �sszefonta karjait.
- J�l van, akkor megyek! Nem kell, hogy velem gyere! – azzal Lily elviharzott mellette, � pedig nem mozdult, �gy megk�zel�t�leg t�z m�sodpercig, majd feladta az elveit, ami t�le igen csak idegen �s a n� nyom�ba eredt. Elv�gre, nem hagyhatja, hogy egyed�l cirk�ljon abban a h�zban. – Na mi van, m�gis j�ssz?
- Nem hagylak egyed�l.
- Nem kell a seg�ts�ged!
- Ugyan, Lily – ragadta karon Perselus �s maga fel� ford�totta, a n� pedig szikr�z� szemekkel n�zett r�. – Rem�lem, nem fogjuk el�lr�l kezdeni az eg�szet �s �jabb mosolysz�netet tartani egy ilyen ostobas�g miatt.
- �rdekes m�don neked minden ostobas�g, amit �n csin�lok – sz�jalt a boszork�ny.
- Ez nem igaz! Csup�n b�torkodtam megjegyezni, hogy…
- Jaj, Perselus, az �g szerelm�re, ne l�gy m�r olyan kim�rt, mint k�t kil� �jkrumpli! Nem vagyok a di�kod, gyerekkorunk �ta ismerlek, tudom, hogy nem ilyen vagy. Vagy ha igen, akkor nagyon megv�ltozt�l.
- �n nem v�ltoztam. Ugyanaz vagyok, akit �vekkel ezel�tt ott t�lt�tte az �jszak�t a Griffend�l bej�rat�n�l, csak az�rt, hogy bocs�natot k�rjen t�led.
- Ugyan, mindketten v�ltoztunk! Engem James v�ltoztatott meg, t�ged meg… a hal�lfal�k.
- Remek, �jra t�m�n�l vagyunk – r�zta meg a fej�t lemond�an Piton, de nem n�zett r� a n�re. Ha tudn�, ha b�rmi fogalma lenne is arr�l, hogy mennyit szenvedett miatta az elm�lt h�sz �vben, akkor most nem �gy besz�lne r�la.
Lily �szrevehette Perselus hirtelen hangulatv�ltoz�s�t, mert keszty�s, form�s kezeit a f�rfi karj�ra tette �s bocs�natk�r�n n�zett a szem�be.
- Ne haragudj, nem �gy gondoltam.
- H�t persze, hogy nem.
- Csup�n… mindketten megv�ltoztunk, csak…
- Csak �n h�tr�nyomra, igaz? – k�rdezett vissza csendesen a var�zsl�.
- Dehogy, Perselus! Nem, err�l sz� sincs – tiltakozott tov�bbra is Lily �s k�ts�gbeesetten pr�b�lta rendbe hozni, amit az im�nt elrontott. – Ha h�tr�nyodra v�ltozt�l volna, nem lenn�l most itt. Velem.
Piton �rezte, hogy ezzel v�gk�pp levett�k a l�b�r�l. Soha nem tudott haragudni Lilyre. Hogy is tudott volna?
- Tudod mit? – hallotta meg a f�rfi az �desen cseng� hangot. – Hagyjuk a Szellemsz�ll�st �s ink�bb igyunk meg valamit a H�rom Sepr�ben. M�r nagykor�ak vagyunk, alkoholt is rendelhet�nk – kacsintott cinkosan Perselusra Lily �s egy �des mosollyal aj�nd�kozta meg.
Piton beleegyez�en b�lintott �s �tjukat a kocsma fel� vett�k. A n� j�t�kosan belekarolt Pitonba, aki megpr�b�lta ki�lvezni minden pillanat�t annak, hogy ilyen k�zel lehet ahhoz a n�h�z, akit eg�sz �let�ben szeretett.
A H�rom Sepr�ben azt�n, minden ellenkez� jel ellen�re, csak egy vajs�rt ittak �s indultak is vissza a kast�lyba.
Lily, b�r m�g �nmag�nak sem vallotta be, k�l�n�sen j�l �rzete mag�t aznap. �gy �rezte, hogy a veszeked�s ut�n valami megv�ltozott kettej�k k�z�tt. Szeretett Perselusszal lenni. Az ut�bbi hetek kellemetlen �rz�sei megsz�nni l�tszottak. Eddig ugyanis egyed�l �rezte mag�t. Jamesszel olyan volt a h�zass�guk, mintha egy v�d�burokban �lt volna, ami egyre csak dagadt, m�g a v�g�n kidurrant �s � ott �llt egyed�l, szemben a vil�ggal, nem volt aki megv�dje. De most m�r itt van Perselus. Mellette �jra biztons�gban �rezhette mag�t. Persze, nem �gy, mint James mellett, de tudta, most m�r nincs egyed�l.

Dumbledore megszapor�zta l�pteit, ahogy a folyos�n haladt, kez�ben egy bor�t�kkal. M�g teljesen friss, alig p�r perccel ezel�tt hozta a miniszt�rium egyik baglya, rendk�v�l j� h�rekkel Siriusr�l. Nem csoda h�t, hogy Lily volt az els�, akivel meg akarta osztani az �r�mh�rt, miszerint a f�rfi holnap a kast�lyba �rkezik. �ppen befordult a sarkon, mikor megpillantotta a f�bej�raton bel�p� Perselust �s Lilyt, akik azonnal �szrevett�k a fel�j�k igyekv� igazgat�t.
- Remek h�reim vannak, Lily – mosolygott a n�re. – Sirius holnap idej�n.
- Sirius?! – kapta sz�ja el� kez�t boldogan a boszork�ny �s Dumbledore nyak�ba ugrott az �r�mt�l.
- �gy van. �s Remus is.
- Vannak m�g j� h�rei, igazgat� �r? – k�rdezett vissza nevetve a n�. – H�t ez remek, nem, Perselus?
- De, remek. Majd sz�tvet a boldogs�g – v�laszolt csendesen Piton. �gy t�nt, egyed�l � nem �r�lt annak, hogy Black visszat�r. Mert az m�g rendben lenne, hogy nem �l az Azakbanban, de mi a fen�nek kell neki idej�nnie. Pont most, mikor Lily nagy nehezen kil�balt a depresszi�b�l. Black az �lland� keserg�s�vel csak visszar�ntja majd a m�lybe. Az pedig m�r szinte mell�kesnek t�nt, hogy gy�l�li azt a bolh�s d�g�t, aki miatt majdnem meghalt m�g gyerekkorukban. B�r �gy visszagondolva, jobb lett volna, ha ink�bb bek�vetkezik a trag�dia �s akkor nem kellett volna �l�halottk�nt m�szk�lnia majd’ k�t �vtizeden kereszt�l.
- �s mikor �rkezik?
- D�lut�n – v�laszolt Dumbledore a boszork�nynak, akinek az arc�r�l ler�tt, hogy mennyire boldog.
- Felt�tlen�l meg kell eml�ten�nk, hogy Perselusnak oroszl�nr�sze volt abban, hogy � szabad lehet.
- Szerintem ezt nem k�ne – ellenkezett a nevezett, mire Lily megsimogatta a karj�t, amolyan p�tcselekv�sk�nt, nem tudva arr�l, hogy milyen hat�ssal van ezzel a f�rfira.
Piton �gy �rezte, mintha �ram sz�guldana a v�gig a test�n.
M�r megint ugyanaz az �rz�s! Ezzel nem nagyon k�nny�ti meg a dolg�t Lily.
- J�l vagy? – hallotta meg a n� hangj�t valahonnan nagyon t�volr�l. F�sultan b�lintott, majd enged�lyt k�rt a t�voz�sra �s k�t furcs�n csillog� szemp�r k�s�ret�ben elindult a lakoszt�lya fel�.
A k�k szemek gyanakodva, a z�ldek pedig agg�dva figyelt�k, ahogy befordul a sarkon �s hallgatt�k a cip�talpak koppan�s�t, amint leszalad a l�pcs�n, m�g v�g�l el nem hal.

Piton d�h�sen csapta be maga m�g�tt az ajt�t. B�rcsak ne hib�zott volna Dumbledore �s arra az id�re k�ldte volna vissza, amikor m�g halv�ny fogalma sem volt r�la, hogyan �rez Lily ir�nt. Vagy legal�bb az eml�keit t�r�lte volna ki, mert ez �gy most neh�z. Nagyon neh�z.
Mindennap �gy lenni a n� k�zel�ben, hogy sosem �rintheti meg �gy, ahogy szeretn�. T�bbsz�r volt m�r olyan, hogy szerette volna megsimogatni a b�jos arcot, de nem lehetett, mert f�lt, hogy azzal mindent elrontana �s az sokba f�jna neki.
M�g nem lehet! Ezzel intette mag�t t�relemre minden egyes nap. Lily m�g gy�szol.
De ha egyszer szerette �t! F�jt minden �rint�se, minden bar�ti gesztusa, amit fel� tan�s�tott. M�g leveg�t is f�jt venni a k�zel�ben, annyira fontos volt neki ez a n�.
Tehetetlen�l ter�lt el az �gyon, arc�t kez�be temette �s pr�b�lt nem Lilyre gondolni, de valami rejt�lyes okn�l fogva a gondolatai mindig visszaterel�dtek r�: a nevet�s�re; ahogy bel� karolt; a haj�ra, amit �gy felborzolt a sz�l, hogy kedve lett volna addig simogatni, am�g �jra selymes nem lesz.
Kopog�s z�kkentette ki gondolataib�l �s mire a hang ir�ny�ba n�zett, Lily m�r bent is volt a szob�j�ban, karj�n Harryvel.
- J�l vagy, Perselus?
- H�t persze – l�kte mag�t �l� helyzetbe Piton �s pr�b�lta rendezni arcvon�sait, hogy azok ne �ruljanak el semmit, a sz�v�ben d�l� viharokr�l. – Csak egy kicsit led�ltem. Miben seg�thetek?
- Tulajdonk�ppen, csak agg�dtam �rted –azzal le�lt a f�rfi mell� az �gyra �s v�ll�ra hatotta a fej�t.
- Ez kedves t�led, de l�thatod, semmi bajom.
- Igen, csak nem akarom, hogy bajod ess�k.
Piton hallgatott. Teljesen letagl�zt�k Lily szavai. Fej�t � is Lily fej�re hajtotta. Ki tudja, meddig �ltek ott n�m�n. Tal�n �r�kig, tal�n csak percekig. De j� volt, mert tudt�k, valami megv�ltozott. Ki tudja, tal�n v�gleg…