A v�r�s haj� n� gyors l�ptekkel haladt a kihalt a folyos�n, karj�n gyermek�vel. M�g nem is hajnalodott,de tudta, hogy akihez igyekszik, szint�n �bren van.
Lesietett a l�pcs�n az alagsorba, befordult az utols� kanyarban, majd meg�llt egy sz�pen kidolgozott t�lgyfa ajt� el�tt �s kopog�sra emelte a kez�t. Mikor az ajt� felt�rult egy cseppet sem �lmos f�rfi �llt el�tte. Sz�lesre t�rta el�tte szob�j�nak bej�rat�t, hogy a n� bel�phessen.
- Akkor m�r tudod – n�zett r� Lily, mire Perselus b�lintott.
- Pr�b�ltam r�besz�lni Dumbledore-t, hogy veletek mehessek, de hajthatatlan volt.
- Ez �rthet�, hiszen k�nnyen leleplez�dhetsz Voldemort el�tt �s…
- Ugyan – legyintett Piton elkeseredetten. – Itt most nem err�l van sz�. Dumbledore egyszer�en nem b�zik bennem �s f�l, hogy vesz�lyeztetn�m az akci�t m�r a puszta jelenl�temmel is.
- Ez butas�g! R�d itt van sz�ks�g – ellenkezett a n�, de a f�rfi csak megr�zta a fej�t, hogy nem �rt egyet vele, azonban jobbnak l�tta nem belebonyol�dni az �gybe. Majd lerendezik egym�s k�z�tt az igazgat�val. Lilyt nem kell belekeverni.
- M�g soha nem mondtam ilyet, Lily, de �g�rd meg, hogy nem mozdulsz el Black mell�l! – f�rta fekete tekintet�t a n� z�ld szemeibe. – Ne csin�lj semmi �r�lts�get, j�?
- Igaz�b�l, az�rt j�ttem, hogy k�rjek t�led valamit. Egy hatalmas sz�vess�get – Piton pedig v�rta, hogy mit is szeretne mondani a boszork�ny, de att�l, amit hallott,f�ldbe gy�kerezett a l�ba. – Vigy�zn�l Harryre, ha esetleg �gy ad�dna, hogy nem j�nn�k vissza?
- Ne mondj ilyet! – suttogta maga el� hal�lra v�lt arccal Perselus. Legrosszabb r�m�lmai kezdtek megelevenedi el�tte. Az az �tkozott �jszaka, amikor elvesztette �t. Egyszer is el�g volt, nem akarta m�g egyszer �t�lni azokat a k�nokat, amiket a n� hal�la okozott a sz�v�ben.
- Csak szeretn�k biztos lenni abban, ha esetleg t�rt�nne velem valami, Harry biztons�gban lesz. K�rlek, Perselus…
Piton belen�zett a smaragdz�ld szemekbe, melyek foh�szkodva n�ztek vissza r�. Tal�n ez az � sorsa. Minden �let�ben Harry Pottert kell v�delmeznie �s nincs m�s v�laszt�sa. De azt nem fogja hagyni, hogy Lilynek b�rmi baja ess�k! Soha t�bb�!
- Rendben – b�lintott megad�an, mire l�tta, hogy a n� megk�nnyebb�lten s�hajt fel. – Tedd mindig azt, amit Mordon mond! �r�lt egy kicsit az �reg, de vigy�z r�d �s…
- Perselus, �n nem f�lek – szak�totta f�lbe a boszork�ny halkan. – �s nem kell r�m vigy�zni, feln�tt n� vagyok! De jobb minden eshet�s�gre felk�sz�lni.
Lily megcs�kolta alv� kisfi�t �s gyeng�den letette Perselus �gy�ra. Tudta, hogy gyermeke biztons�gban van. Tekintet�t Pitonra emelte, elmosolyodott �s kil�pett az ajt�n. A f�rfi pedig m�g hossz� percekig n�zett szomor�an abba az ir�nyba, ahol a n� t�vozott.

L�buk alatt ropogott a h�, ahogy siettek, hogy el�rj�k a Roxfort hat�r�t, a pontot, ahonnan hoppan�lhatnak. Lily �ssz�bb h�zta mag�n kab�tj�t, hogy valamelyest �vja mag�t a hidegt�l. A terv vil�gos �s pontos volt. Rajta �tni egy kisebb hal�lfal� csoporton �gy, hogy lehet�leg senkinek ne ess�k b�nt�d�sa �s ki tudj�k hallgatni a Nagy�r szolg�it is, ezzel is plusz inform�ci�khoz jutva.
- Kettes�vel csapatokra oszlunk – zengte Mordon recseg� hangj�n, miel�tt hoppan�ltak volna. – Lily Siriusszal, Lupin velem, Arthur pedig Michaelsszel. Mivel el�g kevesen vagyunk, a meglepet�s szer� t�mad�st kell alkalmaznunk. Rajtuk �t�nk, mikor a legkev�sb� sz�m�tanak r�nk.
- Nem furcsa, hogy az erd� k�zep�n gy�lekeznek? – tette fel bizalmatlanul k�rd�s�t Sirius. Azt, ami m�r r�g�ta foglalkoztatta.
- Nagyj�b�l t�z emberr�l lehet sz�. Nem olyan nagy feladat.
- Igen, de k�zt�k van Lucius Malfoy is – sz�lt k�zbe Lupin. – � m�r az�rt komoly er�t k�pvisel.
- Ha kik�rogt�k magukat, tal�n indulhatunk is – n�zett r�juk d�h�sen Mordon, mik�zben szeme vadul forgott az �reg�ben. – Mindenki tudja, hogy hov� kell mennie?
A t�bbiek b�lintottak.
- Ne feledj�k, semmi egy�ni akci� – figyelmeztette �ket az id�s auror. – Ha b�rkinek b�rmi probl�m�ja van, jelez a megszokott m�don.
Ism�t b�lint�sok jelezt�k, hogy meg�rtett�k, amit mondott, majd hangos pukkan�ssal t�ntek el a p�rok a hideg, s�r� hajnali k�dben.

K�t tompa puffan�s �s egy halk szitkoz�d�s hallatszott a s�t�tben, ahogy Sirius fel�llt a f�ldr�l �s leporolta mag�t.
A hoppan�l�s nem �ppen �gy siker�lt, ahogyan azt el�re eltervezte �s a fagyos talajon landolt teljes tests�ly�val, fejjel el�re.
Lily alig l�that�an elmosolyodott f�rje bar�tj�n, �s �r�lt, hogy a s�t�ts�g j�t�konyan eltakarja ezt a gesztus�t, a var�zsl� ugyanis sosem szerette, ha kinevett�k.
- Volt itt egy ki�ll� gy�k�r, amiben megbotlottam – szabadkozott Black, aki csak sejteni tudta, hogy a mellette �ll� boszork�ny arc�n bizony �tsuhant egy apr� mosoly.
- Persze, Sirius.
- De t�nyleg – bizonygatta, majd elindultak, p�lc�juk v�g�n az apr� f�nnyel. J� n�h�ny percig csendben haladtak egym�s mellett, m�g nem a var�zsl� t�rte meg a csendet. – M�g nem is volt id�nk besz�lgetni Jamesr�l. Arr�l, hogy hogy t�rt�nt…
- Szerintem az id� �s a hely nem a legalkalmasabb erre – v�laszolt fojtott hangon Lily.
- Csak szeretn�m, hogy tudd, nem m�lik egy �gy nap, hogy ne gondoljak Jamesre. Hogy tal�n megakad�lyozhattam volna ezt az eg�szet…
- Hiszen m�r mondtam, senki nem tehet r�la – hunyta le szem�t a n�. Nem akarta, hogy l�ss�k rajta, mennyire f�j m�g mindig, ha csak a f�rj�re gondol.
- M�gis, hib�snak �rzem magam, hogy… - folytatta volna Sirius, de hirtelen elhallgatott. Furcsa zajok �t�tt�k meg a f�l�t. Valaki a k�zel�kben j�rt. – Te is hallottad? – suttogta, mire a boszork�ny b�lintott.
K�sz�lts�gbe �lltak, ha esetleg t�mad�s �ri �ket, tudjanak v�dekezni. Azonban nem t�rt�nt semmi. �jra n�ma csend, azt�n szinte a semmib�l egy piros f�nycs�va sz�guldott fel�j�k �s csak a remek reflexeiknek volt k�sz�nhet�, hogy el tudtak ugrani el�le.
A s�t�tb�l h�rom hal�lfal� termett el�tt�k, p�lc�jukat r�juk szegezve �s folyamatos �tkokkal bomb�zva �ket.
Sirius remek�l h�r�tott, �m Voldemort emberei most valahogy sokkal gyorsabbnak bizonyultak n�la. Egyetlen p�lcaint�s�kre a kez�kben termett Black p�lc�ja �s a f�rfi imm�ron fegyvertelen�l �llt el�tt�k.
Az egyik hal�lfal� v�d�burokkal vette k�r�l a t�rsait �s a vel�k bajl�d� Lilyt, amin Sirius minden elkeseredett pr�b�lkoz�sa ellen�re sem volt k�pes �tjutni. L�tta, ahogy a n� k�zd a hal�lfal�kkal, ugyanakkor azt is tudta, hogy nem h�zhatja sok�ig egyed�l.
Seg�ts�get kell hoznia!
Majd hangos pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt.

A boszork�ny rem�nyvesztetten k�zd�tt a fekete csukly�s alakok ellen, akik amint �szrevett�k, hogy Sirius m�r nincs vel�k, feloldott�k a v�d�burkot.
Lily, hab�r elsz�nt volt, tudta, hogy egyed�l nem gy�zhet. Az is csoda, hogy eddig kib�rta a t�mad�sokat. Folyamatosan csak Harry j�rt a fej�ben, hogy tal�n sosem tarthatja �t �jra a karjaiban �s nem l�thatja feln�ni.
Ebben a pillanatban p�lc�ja kirep�lt a kez�b�l, egyenesen az egyik hal�lfal� mark�ba.


Perselus az egyik �js�g m�g�l figyelte, ahogy Harry csendben j�tszik a szoba k�zep�n. Nem f�ll�tt a foga ahhoz, hogy pesztra legyen, de ha Lily megk�rte, akkor…
Lily. Vajon mi lehet most vele?
Csak rem�nykedni tudott benne, hogy sikerrel j�r az akci� �s �ps�gben visszat�rnek mind. �tkozta mag�t, de legink�bb Dumbledore-t, hogy nem engedte, hogy a t�bbiekkel tartson. Nem b�zik m�g benne el�gg�.
Gondolataib�l Harry keserves s�r�sa z�kkentette ki, aki egyik pillanatr�l a m�sikra krokodil k�nnyeket hullajtott.
Mi a fene? F�j valamilye? Megs�rtette mag�t?
De hiszen az nem lehet. V�gig itt volt mellette.
A s�r�s azonban nem akart abbamaradni �s a f�rfit is egyre nyugtalan�t�bb �rz�sek ker�lgett�k. Tudta, hogy valami nincs rendben. Odal�pett a kisfi� el�, �s b�rmenyire is viszolygott att�l, hogy fekete m�gi�t alkalmazzon rajta, r�emelte p�lc�j�t �s m�ris belel�tott a gondolataiba. Egyetlen m�sodperc is el�g volt, hogy tudja, Lily k�r seg�ts�get! Lily bajban van! A fi� valahogyan meg�rezte. Nem is csoda, hiszen igen er�s k�tel�k �ll fent k�z�tt�k.
Levette p�lc�j�t Harryr�l, felkapta a gyermeket �s meg sem �llt a gyeng�lked�ig, ahol is a d�bbent �s – a korai id�pont miatt - a m�g kiss� �lmos Poppy kez�be adta a kicsit, � maga pedig se sz�, se besz�d, kirohant az ajt�n �s meg sem �llt a Tiltott Rengeteg sz�l�ig, ahol elrugaszkodott a f�ldt�l �s m�ris a leveg�ben volt.

- Nah�t, Lily Potter – suttogta az egyik hal�lfal� a n�nek. Hangja m�gis olyan volt a s�ri csendben, mintha kiab�lt volna. – A Nagy�r boldog lenne, ha elvinn�nk hozz� t�ged.
- M�g boldogabb lenne, ha kiny�rn�nk - vigyorgott a t�rsa �s m�r emelte is p�lc�j�t a boszork�nyra.
- Ne h�ly�skedj! – tiltakozott a harmadik az els� fel� fordulva. – Mi haszna lenne a Nagy�rnak abb�l, ha elvinn�nk hozz�? Igaza van Cracknek, ink�bb �lj�k meg!
- J�, nem b�nom – vonta meg v�ll�t az els� hal�lfal�. – Nemsok�ra tal�lkozhatsz a f�rjeddel!
Lily m�r csak azt l�tta, hogy a h�rom p�lca egyszerre szegez�dik r�. Becsukta a szem�t �s v�rta a hal�lt.
- Avada…
V�gigmondani m�r nem tudt�k, mert a boszork�nyra lecsapott valami hatalmas az �gb�l �s mag�val ragadta. Az eg�sz egy szemvillan�s volt csup�n, de Lily volt, nincs.
- Ez meg mi a pokol volt? – n�zett az �g fel� mindh�rom hal�lfal� �rtetlen�l, de a v�laszt egyik�j�k sem tudta.

- J�zusom! – sikoltotta Lily, ahogy szembes�lt azzal, mi t�rt�nt vele. H�t m�g akkor, mikor megl�tta, hogy ki az, akinek �let�t k�sz�nheti. – Perselus, te hogy…?
- Bajban volt�l. J�ttem – �rkezett a v�lasz.
- Te rep�lsz.
- Remek megl�t�s – mosolyodott el a f�rfi �s er�sebben tartotta a n�t, nehogy leessen vagy b�rmi baja ess�k.
- Mi�ta?
- Majd megbesz�lj�k. Most kapaszkodj, mindj�rt meg�rkez�nk!

- Igazgat� �r, �n nem tudom, hogy t�rt�nt… - v�laszolt idegesen Sirius Dumbledore-nak. Nem sokkal a hal�lfal�k t�mad�sa ut�n, Sirius azonnal h�vta a t�bbieket, de visszamenni m�r nem tudtak, mert �ket egy nagyobb hal�lfal� csapat t�madta meg, ahonnan csak gyors hoppan�l�ssal tudtak elszabadulni s�rtetlen�l �s �gy k�t�ttek ki v�g�l az igazgat� irod�j�ban.
- Vissza kell menn�nk! – adta ki az utas�t�st Mordon. – Lily vesz�lyben van.
- Tal�n m�r nem is … - s�padt el a gondolatra Lupin.
- Nyugodjunk meg, mindannyian! – intette �ket az igazgat�. – Visszamegy�nk, mind.
Alighogy ezt kimondta, szinte v�gsz�ra meg�rkezett Piton Lilyvel a nyitott ablakon �t. Finoman tette le a f�ldre n� megv�rva, am�g mindk�t l�ba talajt �rt.
A d�bbenet szinte tapinthat� volt. Ha az ember jobban f�lelt volna, szinte hallani lehett volna az �llak koppan�s�t a padl�n, ugyanis Mordon �s Sirius egyszerre t�tott�k el a sz�jukat att�l, amit l�ttak, m�g Lupin �s Arthur a szem�ket meresztgett�k, hogy j�l l�tt�k-e, amit l�ttak.
A cs�ndet v�g�l Black szak�totta meg, aki n�h�ny gyors l�p�ssel Lily mellett termett �s er�sen �t�lelte.
- Ugye j�l vagy?- k�rdezte agg�dva, mire a n� csak b�lintott. – Istenem, Lily, annyira sajn�lom! – szabadkozott sz�gyenkezve a var�zsl�, de miel�tt m�g a boszork�ny b�rmit v�laszolhatott volna, Piton sz�lalt meg.
- Sajn�lhatod is! – sziszegte a fogai k�z�tt Perselus �s gyilkos tekintettel meredt gyermekkori ellens�g�re.
- T�ged nem k�rdeztelek! – �rkezett a meglehet�sen bar�ts�gtalan felelet, an�lk�l, hogy ak�r egy pillant�sra is m�ltatta volna Pitont.
- Majdnem meghalt! - ki�ltott d�h�sen a fekete haj� m�gus Siriusra, mintha att�l tartana, hogy az nem fogta fel tettei lehets�ges k�vetkezm�nyeit. Erre m�r Black is r�n�zett.
- T�bb� nem fog fordulni! - fogadkozott Sirius Perselusra n�zve, �m szavait mindv�gig Lilyhez int�zte.
- Rem�lem is – sziszegte a m�sik f�rfi. – K�l�nben �n magam k�ldelek a pokolra! – azzal sarkon fordult �s hangosan becsapta maga m�g�tt az igazgat� irod�j�nak ajtaj�t.
A bent tart�zkod�k tov�bbra is n�ma csendben voltak, �s l�that�an az im�nti jelenetek hat�sa alatt �lltak.. D�bbenetb�l �jabb d�bbenetbe estek. Az esem�nyek olyan gyorsas�ggal k�vett�k egym�st, mintha egy forg�sz�l s�p�rt volna v�gig az irod�n, alaposan �sszekutyulva mindent, hiszen alig p�r perccel ezel�tt m�g azon voltak, hogy kiszabad�ts�k Lilyt a hal�lfal�k fogs�g�b�l, a k�vetkez� pillanatban pedig megjelent Piton a n�vel, azt�n most ez a sz�v�lt�s…
A d�bbent n�mas�got most Remus t�rte meg:
- Csak nekem t�nt fel, hogy Perselus az ablakon �t �rkezett?

Piton m�r a sokadik k�r�t r�tta a szob�j�ban meglehet�sen felindult �llapotban.
Hogy lehetett ez az idi�ta Black ilyen felel�tlen? Tudnia kellett volna, hogy az a v�d�burok sem tarthat� fent �r�kk�! Ott kellett volna maradnia �s v�rnia a megfelel� pillanatot, hogy lecsaphasson, ehelyett elszelelt, mint egy ny�l.
De legal�bb Lily j�l van!
T�k�letesen tiszt�ban volt azzal, hogy kellemetlen besz�lget�sek v�rnak majd r�. Lilyvel �s Dumbledore-ral is. A sorrend most mell�kes. Arr�l pedig, hogy kinek mit fog mondani, a leghalv�nyabb fogalma sem volt.
M�g v�giggondolni sem tudta a terv�t, s�t, m�g arra sem volt ideje, hogy egy tervre gondoljon, mikor kopogtattak az ajtaj�n. Dumbledore �llt a m�sik v�g�n.
Piton sz� n�lk�l sz�lesre t�rta az ajt�t, utat engedve Dumbledore-nak, aki meg sem v�rva, hogy hellyel k�n�lj�k, lehuppant az egyik k�nyelmes sz�kbe. Tekintet�b�l a fiatal f�rfi tiszt�n kiolvashatott d�h�t, megk�nnyebb�l�st �s rengeteg k�rd�st.
- Tudom, mir�l akar besz�lni velem – kezdte Perselus �s le�lt az igazgat�val szembe.
- Azt k�tlem – �rkezett a rideg felelet a most szigor� k�k szemp�r tulajdonosait�l. A fiatal var�zsl� �gy d�nt�tt, jobb ha hallgat �s megv�rja, mit akar Dumbledore. – Ki maga? – �rkezett a meglep� k�rd�s. – Mert abban biztos vagyok, hogy nem az a huszonegy �ves fiatalember, aki itt �l velem szemben., ugyanis ennyi id�sen senki nem rendelkezhet akkora tud�ssal, mint �n. El�sz�r azok az ismeretlen b�jitalok, azt�n a s�t�t var�zsig�k, amikr�l m�g �n sem hallottam soha.
- Maga kutatott ut�nam? – k�rdezett vissza d�bbenten a f�rfi. Sok mindent el tudott k�pzelni az igazgat�r�l, de ezt az�rt m�gsem.
- A k�rd�s m�g ugyanaz – engedte el a f�le mellett az id�s m�gus fiatal koll�g�ja szavait. - Ki maga?
- Az vagyok, akinek mondom magam: Perselus Piton. N�zzen bele a fejembe, ha nem hiszi!
- Ez pedig a m�sik: az okklumencia s�t�t var�zslat. Ezt �n nem ismerheti, b�rmennyi ideig is �llt Voldemort szolg�lat�ban.
- Sok mindent lehet tanulni t�le amellett hogy gy�l�l�m az�rt, amit tesz �s nem �rtek vele egyet. De igaza van- b�lintott Piton. – Azt hiszem, ideje megtudnia az igazs�got, mert el�bb-ut�bb bele�r�l�k ebbe a kett�s j�t�kba.
Az ut�bbi napokban t�nyleg �gy �rezte, hogy �sszecsaptak a feje f�l�tt a hull�mok �s musz�j lenne valakinek besz�lni arr�l, hogy ki is � val�j�ban �s hogyan ker�lt ide, de az id�t csak most l�tta el�rkezettnek, �gy belekezdett a t�rt�net�be. Elmes�lt mindent a m�gusnak, az elej�t�l a v�gig.
Dumbledore el�sz�r azt hitte, �t akarj�k ejteni. Mer� hazugs�gnak tartotta Perselus minden egyes mondat�t, azonban valami m�gis meggy�zte. Valami, amit m�g most nem tudott megmagyar�zni, de �rezte, hogy hinnie kell ennek az embernek.
Amikor a f�rfi �ppen azt ecsetelte neki, hogyan �lte meg �t, kicsit �sszeh�zta a szem�ld�k�t, de tov�bbra is figyelmesen hallgatta. Nem k�rdezett, nem sz�lt k�zbe, csak mikor Piton m�r befejezte a t�rt�net�t.
- Meg fog �lni? – tette fel Dumbledore az �t legink�bb foglalkoztat� k�rd�st.
- Abban a m�sik vil�gban megt�rt�nt, de itt… itt nem tudom. Minden m�s. Att�l tartok, hogy azzal, hogy visszaj�ttem, �sszekavartam a dolgokat. A kiv�lasztottnak nem a Longbottom gyereknek k�ne lennie, hanem Harrynek �s Lilynek meg kellett volna…
- Amit most itt elmondott, Perselus, hatalmas l�p�sel�nynek sz�m�t Voldemorttal szemben. Hiszen ismeri a j�v�t!
- De ez a j�v� egy m�sik vil�g�.
- Ami nem jelenti azt, hogy ne hasznos�thatn�nk bel�le valamit. Perselus, k�sz bel�pni a F�nix Rendj�be?