- Hogy �rted azt, hogy elrep�lt? – rivallt Voldemort az am�gy is kocsonyak�nt remeg� hal�lfal�ira. Mikor meghallotta, hogy mi t�rt�nt, nem akarta elhinni. Egyed�l volt a n�, az erd� k�zep�n �s ezek a szerencs�tlenek, mert nincs r�juk jobb sz�, m�g �gy sem tudtak vele v�gezni.
- Ha �gy vessz�k, nem is � rep�lt el – kezdte visszafogottan �s al�zatosan az egyik csukly�s, de ez sem sz�m�tott. Ezzel csak m�g jobban kiv�vta ura haragj�t.
- Mi az �rd�gr�l besz�lsz, te f�lesz�?! Akkor most rep�lt vagy nem rep�lt?!
- Igaz�b�l, rep�lt, de nem �… Ink�bb vitt�k.
- Vitt�k? – h�k�lt h�tra a S�t�t Nagy�r �s �rezte, hogy nem sok v�lasztja el att�l, hogy v�gezzen ezzel tehetetlen band�val. Ugyanakkor viszonylag gyorsan felm�rte, ha meg�li �ket, soha nem fogja megtudni, mi t�rt�nt, ez�rt ink�bb csak fenyeget�sk�nt, de el�vette a p�lc�j�t �s hal�lfal�ira emelte, aminek meg is lett a hat�sa; �gy elkezdtek reszketni, mint a ny�rfalev�l.
- �pp megakartuk �lni, ahogy parancsoltad, Uram, de akkor valami lecsapott az �gb�l �s… mag�val vitte – hadarta az egyik.
- �s mi volt az?
- Nem tudjuk, csak annyit l�ttunk, hogy hatalmas volt �s fekete.
- Fekete?!
- Maga volt az �rd�g – lehelte f�lelemmel vegyes �h�tattal a f�rfi.
- K�tlem, vele j�ban vagyok �s ma este m�s elfoglalts�ga volt – jegyezte meg g�nyosan Voldemort, de agya m�r vadul kattogott a titokzatos megment� kil�t�n.
Ki lehet az? Ki lehet, akinek akkora tud�s van a birtok�ban, hogy k�pes rep�lni. Eddig csak mag�r�l tudott, de akkor ezek szerint van m�s is. Jobb lesz r� odafigyelni, mert vesz�lyes lehet. Meg kell tal�lni miel�bb �s v�gezni kell vele.

Perselus �pp dupla b�jitaltant tartotta a harmad�veseknek. A terem ajtaj�t nyitva hagyta, ismerve a csoport k�pess�geit. �gy d�nt�tt, jobb ha fenntart egy menek�l� �tvonalat baj eset�re.
A di�kok viszonylag csendben dolgoztak, � pedig kifejlesztette azt a k�pess�g�t, hogy k�pes fr�szban tartani egy oszt�lyt a puszta jelenl�t�vel is, nem sz�ks�ges ahhoz figyelnie r�juk.
Mag�ban pr�b�lta felid�zni a tegnap �jszaka t�rt�nteket �s szerette volna ki�zni �ket mihamarabb a fej�b�l. Egyr�szt megk�nnyebb�lt, hogy Lilynek nem esett semmi baja �s v�gre f�nyder�lt az � val�di kil�t�re is, m�g ha csak Dumbledore el�tt is, m�sr�szt viszont zavarta az a lehet�s�g, hogy tal�n valaki a hal�lfal�k k�z�l felismerte �t, hi�ba pr�b�lt olyan gyors lenni, amennyire csak lehetett, nem z�rhat� ki teljesen ez az eshet�s�g sem. Akkor viszont nagy bajban van.
M�r �ppen kezdte volna belelovallni mag�t az �ltala elk�pzelt k�nz�sokba, mikor valami�rt az ajt� fel� t�vedt a tekintete �s l�tta, hogy egy v�r�s haj� n� �l kint a terem el�tt.
- Folytass�k! – adta ki az utas�t�st �s k�t l�p�ssel a folyos�n termett. – Lily, mi a baj?
- Perselus – n�zett fel r� a boszork�ny. – M�r v�gezt�l?
- Nem, de… neked nincs �r�d?
- Nincs… vagyis van, de…nem is tudom – r�zta meg fej�t a n�, Piton pedig beh�zta a terem ajtaj�t maga m�g�tt, majd mikor meggy�z�d�tt arr�l, hogy senki nincs a folyos�n, leereszkedett Lily mell� a padra �s v�rta, hogy r�n�zzen, �m ez nem t�rt�nt meg. – Mi t�rt�nt?
- Mi�rt van az, ha b�rki megl�t, r�gt�n azt k�rdezi t�lem, mi a baj vagy mi t�rt�nt? – k�rdezett vissza felh�borodottan.
- Mert szeretnek �s agg�dnak �rted.
- Meghalt a f�rjem, Perselus – n�zett a f�rfire Lily. – De ez m�g nem jelenti azt, hogy �gy kell kezelni, mint egy gyereket.
- J�, akkor m�sk�nt k�rdezem – adta meg mag�t a f�rfi, mikor v�gre el tudott szakadni a z�ld szemekt�l. – Mi�rt j�tt�l?
- Miattad.
- Miattam?
- M�g meg sem k�sz�ntem, amit �rtem tett�l. Megmentetted az �letem, megint. Tudom, hogy ezt elmondhattam volna sz�netben is �s… pont ez�rt nem akartalak zavarni �s ink�bb idekint v�rtam…
- Black �s Lupin az agyadra mennek, mi? – szak�totta f�lbe Piton a boszork�nyt, aki sokat mond�n megr�zta a fej�t.
- T�l j�l ismersz – mosolyodott el Lily. – Meg�rj�tenek. Siriusban t�lteng a b�ntudat �s �lland�an a nyomomban van, Remus meg az �v�ben �s �gy ketten ideges�t�ek. Sz�ks�gem van egy helyre, ahol egyed�l lehetek �s egy norm�lis emberre, akivel besz�lhetek. Te mit gondolsz? – n�zett ism�t Perselusra a n�, �m a f�rfi gondolatban valahol eg�szen m�shol j�rt. N�zte, ahogy Lily haj�n megcsillan a kis ablakokon besz�r�d� nap f�nye. Ahogy kez�t t�rdeli �s a szem�ben ott van az a pajkoss�g, ahogy mes�li a… mit is?
- Gy�ny�r� vagy.
- Tess�k? – k�rdezett vissza a boszork�ny meglepetten, Piton pedig legsz�vesebben sz�jz�r-�tkot bocs�tott volna mag�ra. Kics�szott. Nem, ink�bb kihallatszott, hisz esze �g�ban sem volt hangosan kimondani.
Szedd �ssze magad, Perselus! – parancsolt mag�ra. – �gy b�mulsz r�, mintha a legr�mesebb dolgot l�tn�d �letedben. Tal�lj ki valamit!
- �n csak…
Na enn�l az�rt valamivel jobbat!
- �n csak azt akartam mondani, hogy sokkal jobban n�zel ki, mint p�r h�ttel ezel�tt. Kipihentnek t�nsz �s… mintha kicsit fel is szedt�l volna magadra.
Marha!
- B�r ez nem azt jelenti, hogy k�v�r lenn�l vagy hasonl� – f�zte tov�bb a gondolat�t zavartan hadarva a f�rfi, hogy mentse, ami menthet�. – Mert nem vagy az… nagyon csinos vagy. Vagyis… �gy vagy j�, ahogy vagy �s...
- J�l van, el�g lesz, meg�rtettem – �ll�totta le nevetve Lily a f�rfit, aki �gy �rezte, hogy enn�l lejjebb m�r nem tudna s�llyedni. – Este tal�lkozunk a Gy�l�sen- �llt fel Piton mell�l, aki m�g mindig s�padtan n�zett maga el�.
- Gy�l�s?
A boszork�ny nem v�laszolt, csak lehajolt a f�rfi f�l�hez �s beles�gta a v�laszt a f�l�be:
- Ma te is a Rend tagj�v� v�lasz.
Perselus megborzongott az �des hang hallat�n. �rezte, ahogy az a kellemesen bizserg� �rz�s v�gigfut a test�n, ak�r egy elektromos impulzus.
- Ja – b�lintotta v�laszk�nt, de ez volt leg�rtelmesebb gondolat, amit ki tudott pr�selni mag�b�l.
- Akkor este – intett b�cs�t a n�, Perselus pedig n�zte, ahogy elt�nik a hossz� folyos�n. Becsukta a szem�t, hogy �sszeszedje minden erej�t �s rendezze a gondolatait, miel�tt visszat�r a di�kok k�z�.
Este. Milyen messze van m�g.

Dumbledore az irod�j�ban �lt �s gondolkodott. Rendk�v�l kitart�an tette mindezt, a tegnapi esem�nyek �ta folyamatosan. Amit Perselus mes�lt neki, az el�z� �let�r�l, szinte hihetetlen volt, m�gis �gy �rezte, hinnie kell neki �s ez m�r nem el�sz�r t�rt�nt vele.
Bolond volt, hiszen az els� pillanatt�l kezdve sejthette volna, hogy ez a Piton, nem az a Piton, akit � ismert. Tapasztaltabb volt, er�sebb… Rep�lt!
Ez volt az, amit nem tudott megem�szteni. Hogy t�rt�nhetett? Hogy tanulhatta meg Voldemortt�l? Ezek szerint t�nyleg olyan k�l�nleges k�pess�gei voltak, mint azt sejtette m�r di�kkor�ban. Na , persze, azt akkor is tudta, hogy a b�jitalok �s a s�t�t var�zslatok ir�nti �rdekl�d�se milyen hatalmas, de az�rt erre m�g � sem sz�m�tott.
Sok mindent lesz�rhetett Perselus tegnap esti t�rt�net�b�l �s b�ntudata volt. Ez az ember �t szolg�lta, a j� oldalt, ugyanakkor nem csak a j� �gy�rt, hanem, mert szeretett valakit, tiszta sz�v�b�l, akit �gy gondolta, � gyilkolt meg.
�s �, Albus Dumbledore mit tett? Kihaszn�lta. Nem hagyta, hogy a saj�t �let�t �lje, pedig akkor tal�n minden m�sk�pp t�rt�nt volna.
�s most mi lesz? Hogyan tov�bb? Hiszen a vak is l�thatja, hogy azzal, hogy Perselus visszat�rt, megv�ltozott minden. Amit eddig � m�ltjak�nt ismert, az m�soknak a j�v�. Vagy tal�n m�gsem? Hiszen abban a vil�gban, ahonnan � j�tt, Harry Potter a kiv�lasztott �s nem Neville. Minden m�sk�nt t�rt�nt.
Vagy tal�n van, ami nem v�ltozott?

A Grimmauld t�r 12. sz�m alatt, m�r nagy volt a s�rg�s forg�s. Minden Rendtag tiszt�ban volt vele, hogy ma �j tagokat avatnak, �m hogy kiket, azt senki nem tudta. Illetve k�t �j csatlakoz�r�l tudtak. Egyik�k egy fiatal auror volt, a m�sikuk pedig valami Mudungus, aki�rt senki nem tette volna t�zbe a kez�t. S�t, a konyh�ban tev�kenyked� Molly Weasley �szrevette, hogy egyes t�rgyak megfogyatkoztak k�r�l�tte �s az egyik mer�kanalat bizony Mudungus kab�tj�nak zseb�ben tal�lta meg.
Lily, Harryvel, Remusszal �s Siriusszal nem r�g �rkeztek, a kisfi�t pedig felvitt�k az egyik szob�ba, ahol Bill �s Charley Weasley figyeltek a gyerk�c�kre, k�zt�k �ccs�kre, Ronra �s nem r�g sz�letett kish�gukra Ginnyre, am�g a Rend gy�l�se tartott.
- Mi baja Siriusnak? – k�rdezte Lily Lupint, mik�zben a kiss� ideges Blacket figyelte.
- Duzzog – �rkezett a v�lasz. – Nem tetszik neki, hogy Perselus is a Rend tagj�v� v�lik. Nem b�zik benne, tudod?- n�zett jelent�s�gteljesen a n�re.
- De h�t mi�rt? Hiszen, bizony�totta a h�s�g�t �s Dumbledore b�zik benne.
- Nos, igen. De tal�n nem csak ez az egyetlen baja Tapmancsnak. James hal�la nagyon megr�zta, ahogy mindny�junkat, de k�zt�k valami eg�szen k�l�nleges kapcsolat volt. Szinte m�r testv�ri. �s tegnap �jjel �gy t�nt, tal�n t�ged is elvesz�t�nk. De h�la Merlinnek, ez nem k�vetkezett be.
- Igen, ott volt Perselus.
- Ez is b�ntja �t, tudod. Hogy � nem tudott seg�teni.
- De h�t nem tehetett volna semmit! – ellenkezett k�ts�gbeesetten Lily. – A legjobb lehet�s�get v�lasztotta, amit csak lehetett �s m�r mondtam neki, hogy nem haragszom!
- � �nmag�ra haragszik, Lily. Az esk�v�t�k el�tt megesk�d�tt Jamesnek, ha vele b�rmi t�rt�nik, � majd vigy�z r�d.
A n� nem sz�lt semmit. Nem is tudott volna. Annak a lehet�s�ge, hogy James Siriusra b�zta �t, v�gk�pp letagl�zta. A f�rje eg�sz id� alatt sejtette volna, hogy egyszer majd bek�vetkezik a legrosszabb?
A gondolatra kir�zta a hideg �s folytatta volna m�g az eszmefuttat�st, ha Dumbledore hangja nem z�kkenti �t a gondolataib�l.
- Kedves Bar�taim! – sz�lt az id�s m�gus az egybegy�ltekhez. – Mind tudjuk, mi�rt vagyunk itt…
Lily tekintet�vel Perselust kereste, aki nem messze �llt Dumbledore-t�l. L�tta, hogy a f�rfi is �t figyeli �s k�ld�tt fel� egy kedves mosolyt �dv�zl�sk�ppen, amit Piton viszonozott is. N�ma p�rbesz�d kezd�d�tt kettej�k k�z�tt. A n� a tekintet�vel k�rdezte meg, hogy nem j�n-e ide hozz�, mire a var�zsl� kicsit megr�zta a fej�t �s tekintet�ben sajn�lkoz�s �lt. �gy szeretett volna odamenni hozz� �s minden percet Lilyvel t�lteni, de tudta, hogy ez nem lehets�ges. M�r �gy is �ppen el�g vesz�lyes volt a d�lut�ni elsz�l�sa.
- A harmadik �jdons�lt tagunk pedig, Perselus Piton – hallotta meg saj�t nev�t az igazgat� sz�j�b�l, mire felkapta a fej�t �s ugyan�gy tettek rajta k�v�l m�g sokan a helyis�gben.
- Perselus Piton? – hallatszott egy hang valahonnan a szob�b�l. – Hiszen � hal�lfal�!
- T�bb� m�r nem – vette �t a sz�t ism�t Dumbledore. – Nekem dolgozik. �n megb�zom benne, tegyetek ti is �gy! – az id�s m�gus kin�zett f�lhold alak� szem�vege m�g�l hallgat�s�g�ra, jelezv�n, hogy a t�m�t a maga r�sz�r�l lez�rtnak tekinti. – Azt aj�nlom, kezdj�nk neki a cerem�ni�nak! K�rem a h�rom �j tagot, �lljanak ide mell�m!
Megt�rt�nt. Piton innent�l kezdve nem mozdult, le sem vette szem�t Lilyr�l, aki rejt�lyesen mosolygott fel�. N�zte, ahogy az els� �j tag el�l�p �s az esket�je felteszi az �ltala m�r oly j�l ismert k�rd�seket. Figyelte, ahogy az ez�st f�nynyal�b el�bukkan a semmib�l, �sszef�zve az esket�, a tag �s Dumbledore kez�t.
L�tta m�r ezerszer. Tapasztalata is. Azt is tudta, hogy �t Albus fogja felesketni. Mi�rt lenne m�sk�nt, mint az � vil�g�ban volt.
Azonban be kellett ismernie, neki is lehet m�g meglepet�st okozni.
Mikor v�gre, utols�k�nt sorra ker�lt, l�tta, hogy Lily is kil�p a sorfalb�l, egyenesen el�.
Ez nem lehet!
D�bbenten kapta tekintet�t az igazgat�ra, akinek a szem�ben, mintha valami cinkos f�ny csillant volna.
A v�n �reg pernahajder! – gondolta mag�ban Perselus, majd ism�t a n�re n�zett, aki t�relmesen v�rt.
Perselus f�lt�rdre ereszkedett, Lily pedig k�vette a p�ld�j�t.
Kez�be cs�sztatta apr�, kecses kezeit, amit�l a f�rfi sz�m�ra a k�lvil�g megsz�nt l�tezni. Hallotta, ahogy minden zaj elhalkul k�r�l�tte �s az �ket k�r�lvev� alakok k�rvonalai els�t�t�lnek. Csak �k ketten voltak. Senki m�s.
- Perselus Piton – hangzott fel Lily �desen cseng� hangja. – Esk�sz�l, hogy h� maradsz a F�nix Rendj�hez �leted v�gig?
- Esk�sz�m.
- Esk�sz�l, hogy teljes sz�vedb�l �s a legjobb tud�sod szerint szolg�lod a Rendet?
- Esk�sz�m.
- �g�red, hogy a Rend tagjait seg�ted, bajban �s minden �rt� rosszban?
- �g�rem.
Csak arra volt ideje, hogy halv�nyan elmosolyodjon �s m�g l�tta, hogy Lily is �gy tesz, �m ekkor valami furcsa dolog t�rt�nt. Az ez�st f�nycs�va nem mind h�rm�juk kez�re fon�dott r� egyszerre, hanem el�sz�r csak a fiatal f�rfi�ra �s a n��re, majd p�r pillanattal k�s�bb m�r az igazgat��ra is.
L�that�an ez senki m�snak nem t�nt fel h�rm�jukon k�v�l.
A v�r�s haj� boszork�ny kiss� tan�cstalanul n�zett az id�s m�gusra, �m az figyelemre sem m�ltatta �ket.
- H�lgyeim �s uraim, �me a h�rom �j tagunk! – mutatta be �ket mosolyogva a t�bbieknek.
H�t ez az! – gondolta Perselus. – Most el�rte, amit akart. De m�gis, mi t�rt�nt az im�nt?
M�g akkor is ezen gondolkodott, mikor a Roxfortban volt ism�t �s saj�t �gy�ban fek�dt. Mi t�rt�nt?