Lily csendben �lt kisfia �gya mellett �s n�zte, ahogy gyermeke m�ly �lomba mer�l. L�tta, ahogyan Harry elmosolyodik �s ujjacsk�ja meg-meg r�ndul, jelezv�n, hogy �ppen valami sz�pet �lmodik. �r�kig eltudta volna n�zni a fi�t. Gy�ny�rk�dni benne, tervezgetni a j�v�j�t, elgondolkodni azon, milyen lesz, ha feln�. Vajon hasonl�t majd az apj�ra? Ostoba k�rd�s, hiszen m�r most is kik�p�tt James.
Sz�ve �sszeszorult, mikor a f�rj�re gondolt. Nem m�lt el �gy nap, hogy ne jutott volna esz�be minden percben. Hi�ny�t semmi �s senki nem tudta feledtetni. M�g mindig gyakran t�rt r� a s�r�s �jjelenk�nt vagy mikor egyed�l volt, napk�zben. Ilyenkor annyira gyeng�nek �rezte mag�t, hogy nem tudott meg�llni a l�bain, egy sz�kre vagy a puszta f�ldre rogyva zokogott szob�ja k�zep�n.
Amikor pedig m�r elviselhetetlen volt James hi�nya, mag�hoz vette a r�gi s�pul�ver�t, h�tha m�g mindig �rzi rajta f�rje illat�t.
�rezte, hogy megint el fogja s�rni mag�t, ha nem t�rt�nik valami, ut�na pedig kiskan�llal kell �sszeszednie a roncsait.
Ez most nem k�vetkezett be, ugyanis halk kopog�s hallatszott az ajt� m�sik v�g�b�l.
Lily odas�t�lt �s kinyitotta. Meglepet�s�re Perselus �llt el�tte, csapzottan, csurom vizesen.
Biztosan megint N�la volt – futott �t a n� agy�n a gondolat, majd egy pillant�st vetett az ablak ir�ny�ba �s meg�llap�totta, hogy val�sz�n�leg igaza lehet, ugyanis odakint esik. Ki mozdulna ki az �jszaka k�zep�n ilyen id�ben, ha nem musz�j.
- Fel�bresztettelek? – csend�lt fel Piton f�radt hangja.
- Nem, m�g nem aludtam – v�laszolta kedvesen Lily �s hagyta, hogy a f�rfi bel�pjen a szob�j�ba. – Mostan�ban nem is nagyon tudok.
- Akarod, hogy adjak valamit, amit�l k�nnyebben…?
- Nem, nem fontos. Jobb ez �gy – suttogta a n� �s tekintete Perselus kez�re t�vedt, amiben hal�lfal� maszkj�t pr�b�lta gondosan elrejteni a h�ta m�g�. – N�la j�rt�l?
A var�zsl� nem v�laszolt, egy pillanatig csendben �llt, majd b�lintott. Tudta, hogy Lily mennyire gy�l�li a hal�lfal�kat, de ide kellett j�nnie hozz�… besz�lnie kellett vele. Ha az �jszaka k�zep�n is.
- Inform�ci�kat hoztam.
- Nekem? – n�zett a f�rfire meglepetten Lily. Sz�pen �velt szem�ld�ke eg�szen a homloka k�zep�ig felszaladt.
- Dumbledore �rd�g tudja hol j�r, de az biztos, hogy a kast�lyban nincs. McGalagonyt pedig nem sz�vesen �breszten�m fel az �jszaka k�zep�n.
- Velem ellen�tben, igaz? – mosolygott cinkosan Lily, de a f�rfi arca komoly maradt.
- Rem�ltem, hogy nem alszol – folytatta Piton. – �s ami azt illeti, eszt�tikailag sokkal kellemesebb l�tv�nyt ny�jtasz az �jszaka k�zep�n, mint Minerva – mosolyodott el v�g�l � is, mire a n� megr�zta a fej�t, mintha azt akarn� mondani: Rem�nytelen eset vagy, Perselus Piton. Azonban a sz�ja sark�ban megb�v� apr� mosoly er�sen rontotta az �sszk�pet.
- Tiszta v�z vagy. Megf�zol – l�pett a szekr�nyhez Lily, hogy valami sz�raz ruh�t adjon a f�rfinak, de az meg�ll�totta.
- Hagyd csak, majd megoldom egy sz�r�t�-b�b�jjal – azzal el�vette p�lc�j�t, mire egyetlen int�s�re m�r sz�razon �llt a n� el�tt. Nem volt kedve James Potter egyetlen ruhadarabj�ban sem elt�lteni egy szemernyi id�t sem. – Zavar, ha…? - emelte fel maszkj�t, miel�tt le�lt volna, tekintet�ben azzal a k�rd�ssel, szem el�tt maradhat-e az �larc, vagy ink�bb v�gja zsebre.
- Nem, tedd csak le nyugodtan – tiltakozott Lily. – Sz�val, mit tudt�l meg?
- El kell rejten�nk Longbottom�kat – v�gott bele Piton a k�zep�be. – Voldemort tudja, hogy hol tal�lja �ket.
- Honnan tudja?
- Fogalmam sincs.
- Mit gondolsz, lehet, hogy �rul� van k�zt�nk?
- Semmi sem kiz�rt. Ugyanakkor … nem hiszem. Lehet, hogy csak l�tt�k �ket az utc�n vagy nem tudom. Megjegyzem, lehetn�nek �vatosabbak is. Nem hiszem, hogy felfogt�k volna, mekkora vesz�ly leselkedik r�juk. F�leg, ha azt vessz�k, hogy eredetileg nem is �k…- itt gyorsan elharapta a mondat v�g�t, mikor r�j�tt, hogy majdnem kikotyogott valamit, amit nem kellett volna. Majdnem el�rulta mag�t Lily el�tt. Rem�lte, hogy a n�nek nem t�nt fel az im�nti elsz�l�sa. Csal�dnia kellett.
- Mit akart�l azzal mondani, hogy eredetileg nem is �k… Nem is �k mit?
- Hm?
- Perselus! Valamit elkezdt�l, de nem fejezted be.
- K�s�re j�r – pattant fel a fotelb�l Piton. – Ideje mennem. Holnap … vagyis reggel els� dolgom lesz besz�lni Dumbledore-ral… - m�r az ajt�n�l j�rt. Kitart�s, mindj�rt szabadul.
- Perselus…
- J� �jt, Lily �s pr�b�lj meg aludni. Legal�bb egy kicsit – azzal an�lk�l, hogy r�n�zett volna a boszork�nyra, t�vozott a szob�b�l.
Mikor befordult a sarkon, folyton az zakatolt az agy�ban, hogy lehetett ilyen h�lye �s meggondolatlan. Az �letben nem volt m�g olyan, hogy feleslegesen j�rt volna a sz�ja, most pedig tess�k! Idi�ta, h�lye, marha…
Eg�szen addig gy�jt�tte az ostobas�g�ra val� szinonim�kat, m�g el nem �rte szob�j�t. Annyira f�radt volt, hogy m�g le sem �rt a feje a p�rn�ra, m�r elaludt.

Reggelin�l Perselus nem jelent meg. Azon egyszer� okn�l fogva, mert elaludt. H�t igen, m�g vele is megesnek ilyen p�rias dolgok. T�l f�radt volt ahhoz, hogy hajnali n�gykor �gyba ker�lve, hatkor m�r talpon legyen. Szombat l�v�n pedig �gy d�nt�tt, kihaszn�lja a pihen�sre val� id�t, �gy m�r t�z �ra is elm�lt, mire fel�bredt.
Alig nyitotta ki a szem�t, m�ris visszacsukta, mert azt hitte �lmodik.
- Lily, mi a fen�t keresel itt?
- Melyik verzi�t akarod hallani? – �lt tov�bbra is nyugodtan a n�, a f�rfivel szemben az egyik k�nyelmes fotelban, �sszefont karokkal.
- Nem is tudom… Mondjuk az igazat?
- Csini a pizsid – mosolygott a n�, mikor megl�tta a paplan al�l kikandik�l� m�regz�ld pizsam�t, majd a f�rfi neheztel� tekintet�nek hat�s�ra folytatta. – Nem j�tt�l le reggelizni, felj�ttem megn�zni, mi a baj. Kopogtam, nem nyitott�l ajt�t. Agg�dtam. Bej�ttem.
- Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg alszom? – n�zett r� szemreh�ny�an Piton.
- Nem – v�laszolta szemernyi gondolkod�s ut�n a boszork�ny.
- J�. �s ebb�l az eg�sz zagyvas�gb�l mi az igazs�g?
- Az, hogy sz�p a pizsam�d – mosolygott a n� kedvesen.
- Lily, az isten�rt…!
- Tegnap este elkezdt�l valamit, de nem fejezted be – l�pett k�zelebb a f�rfihoz a boszork�ny �s le�lt az �gya sz�l�re, k�zvetlen�l mell�. – Halljuk!
- Mit?
- Ugyan Perselus, te titkolsz el�lem valamit. Eddig soha nem voltak titkaink egym�s el�tt!
- Nem titkolok el�led semmit.
Vagy legal�bbis olyat nem, amit tudnod k�ne – tette hozz� mag�ban Piton.
- �s most, ha megbocs�tasz, szeretn�k felkelni.
Lily nem v�laszolt, csak fel�llt az �gyr�l �s t�volabb s�t�lt. N�zte, ahogy Perselus bet�molyog a f�rd�be �s hallotta, ahogy megnyitja a v�zcsapot.
- Dumbledore minden tan�rt az irod�j�ba k�retett – jegyezte meg mell�kesen.
- Minek? – lesett ki Piton fogkef�vel a sz�j�ban a f�rd� ajtaj�n. Lily megvonta a v�ll�t, hogy fogalma sincs. Kicsit megs�rt�d�tt, hiszen egy�rtelm� volt, hogy Perselusnak titka van �s esze �g�ban sincs megosztani senkivel. M�g vele sem.

P�r perccel k�s�bb a f�rfi teljesen fel�lt�zve l�pett ki a szob�ba �s legnagyobb meglepet�s�re Lily m�g mindig ott volt. Mikor k�rd�n a n�re tekintett, az ism�t csak megvonta a v�ll�t.
- Gondoltam, mehetn�nk egy�tt.
- Rendben – b�lintott Piton.
N�m�n s�t�ltak egym�s mellett a folyos�n. A k�zt�k l�v� csend m�r-m�r k�nos volt. Perselus m�g soha nem �rezte ennyire fesz�lyezve mag�t Lily k�zel�ben.
- D�h�s vagy - k�z�lte �szrev�tel�t csendben a f�rfi.
- Nem, nem vagyok – v�laszolta a boszork�ny an�lk�l, hogy Pitonra n�zett volna. Jelen pillanatban �gy t�nt, sokkal jobban izgatja a padl� mint�zata, mint a mellette l�pked� var�zsl�.
- De igen, megs�rt�dt�l, mert nem mondtam el neked, amire k�v�ncsi volt�l.
- Nevets�ges vagy, nem vagyunk m�r gyerekek, hogy megs�rt�dj�nk – tagadott tov�bbra is Lily.
- M�r pedig el�g s�rt�d�tt arcot v�gsz…
- J�, ha tudni akarod, nem esik t�l j�l, hogy eltitkolsz el�lem valamit. �n mindent megosztottam veled.
- H�t, ez �gy nem igaz. Az ut�bbi �vekben nem is besz�lt�nk.
- �s ez m�gis, kinek a hib�j�b�l t�rt�nt?!
- Ne kezdj�k �jra, j�? Bocs�natot k�rtem, �s te �ll�t�lag megbocs�tott�l – Piton minden bizonnyal folytatta volna, ha az apr�cska Flitwick meg nem jelenik el�tt�k �s nem k�sz�nti �ket hangosan, felaj�nlva, hogy mivel �gyis egy ir�nyba mennek, folytass�k egy�tt az �tjukat. A t�rsalg�s pedig nagyj�b�l annyiban mer�lt ki, hogy az apr� professzor lelkesen elmes�lte az �sszes, sz�m szerint kilenc, unok�ja h�bortj�t k�t fiatal koll�g�j�nak, akik l�that�an r� sem heder�tettek, de ez �t a legkev�sb� sem zavarta.
Piton �s Lily szinte egyszerre l�legeztek fel, mikor meg�rkezetek Dumbledore irod�j�ba, ahol azt�n helyet foglaltak, mikor is az igazgat� belekezdett mondand�j�ba. Piton nagyj�b�l a m�sodik mondatig tudta k�vetni az id�s m�gus monol�gj�t, de a k�zelg� kar�csonyr�l �sszehordott maszlag bizony alaposan betett neki, �s ki�t�tte. Egyre s�r�bben pislogott a szemk�zti sz�kre, Lily ir�ny�ba, aki szint�n �t figyelte, �m mikor l�tta, hogy a f�rfi tekintete meg�llapodik rajta, gyorsan elkapta a fej�t �s �gy tett, mintha �rdekeln� Dumbledore sz�noklata.
Mi az �rd�g�t csin�lok! – futott �t Perselus agy�n. – Egy percig sem tudok meglenni n�lk�le. �sszeveszni vele? Minek, amikor �gyis olyan r�vid az �let. Ki szeretne haszn�lni minden egyes percet, amit Lilyvel t�lthet.
- Akkor teh�t megegyezt�nk! – z�kkentette ki az igazgat� hangja a gondolataib�l. – A kar�csonyi b�lon Lily �s Perselus lesznek a fel�gyel� tan�rok, Flitwick professzor �s Vector professzor mellett.
Piton k�rd�n pillantott Lilyre, mire a n� is megr�zta a fej�t. Remek, egyik�k sem figyelt az elm�lt percekben.
- Igazgat� �r, egy sz�ra – sz�l�totta meg Perselus az id�s m�gust, mikor a t�bbiek m�r elhagyt�k az irod�t – �n nem eml�kszem, hogy igent mondtam volna b�rmire is.
- �, dehogynem – mosolygott rejt�lyesen az igazgat� f�lhold alak� szem�vege m�g�l r� �s a mellette �ll� Lilyre, aki eg�szen eddig egyet�rt�en b�logatott. – Mindketten igent mondtak, mikor elv�llalt�k az �ll�st. Ez k�teless�g. Mondhatn�m, munkak�ri feladat.
- Egy b�l?!
- �gy van.
- �s mondja, j�r �rte vesz�lyess�gi p�tl�k, mert ezek a k�lyk�k…
- Lily, Perselus, december 21-�n este �n�k lesznek a fel�gyel�k – v�laszolta az igazgat� bar�ts�gosan, �m m�gis ellentmond�st nem t�r� hangon. Piton pedig azon kapta mag�t, hogy engedelmesen b�lint �s Lilyvel egy�tt elhagyj�k a helyis�get.
- Nem sok kedvem lesz b�lozni – sz�lalt meg csendesen a n�.
- Igen, tudom. Lily – fordult Perselus a boszork�ny fel�. – Sajn�lom, de… �n…
- Nem, �n sajn�lom – tiltakozott a n�. – Rettenetes dolgokat v�gtam a fejedhez! Nem kellett volna.
- �n…
- Ne haragudj, Perselus! – mosolygott Lily kicsit sz�gyenkezve.
Haragudni? R�? Soha! Egyszer�en lehetetlen.
- Bar�tok vagyunk? – tette fel a k�rd�st a n�, mire Piton gondolkod�s n�lk�l r�v�gta:
- �r�kre.