Piton �gy siklott el a di�kok mellett a folyos�n, ak�r egy nagy, s�t�t �rny�k. Az arc�ra volt �rva, hogy a h�ta k�zep�re k�v�nja ezt az eg�sz b�lt.
Most, ahogy a d�szterem fel� igyekezett, amit � csak kiv�gz� csarnoknak h�vott, �tfutott az agy�n, hogyha bizony rajta m�lna, ez a b�l nem lenne ma megtartva.
De nem �m!
Dumbledore idi�ta �tlete csak itt marasztalta a di�kokat a Roxfortban. Ahelyett, hogy hazamentek volna anyucihoz �s apucihoz �s a giccses aj�nd�kaikat csomagoln�k giccses pap�rokba, most itt vannak �s szereznek neki egy nagyon, de nagyon rossz est�t.
- �, Perselus! – intett fel� az igazgat�, aki McGalagony professzorral az oldal�n a l�pcs� alj�n v�rakozott.
Piton v�gott egy fintort, vett egy m�ly l�legzetet utols� felk�sz�l�sk�nt erre a borzalmas esem�nyre �s odas�t�lt a k�t professzorhoz.
- M�r azt hitt�k nem j�n – n�zett r� szigor�an a szem�vege m�g�l az id�s boszork�ny.
- Csak maga hitte azt, Minerva – helyesb�tett Albus. – �s mivel Perselus itt van, j�n nekem 3 galleonnal.
- H�t ez igaz�n kedves – jegyezte meg Perselus ironikusan, mik�zben gazd�t cser�ltek az �rm�k. – Van m�s is, amiben r�m vagy ellenem fogadnak?
- Maradjunk annyiban, fiam, hogy maga igaz�n j�l j�vedelmez nekem – kacsintott r� sokat sejtet�n az igazgat�, majd McGalagonnyal egy�tt bel�ptek a d�szterembe.
Perselusnak nem mondhatni, hogy j�l esett, hogy az id�s m�gus – �s m�g ki tudja h�ny kolleg�ja - potenci�lis p�nzforr�sk�nt tekint r�, de viszonylag hamar t�ltette mag�t a dolgon �s gondolkodott rajta, hogy k�veti a k�t professzort, de azt�n esz�be jutott, hogy Lilyvel azt besz�lt�k meg, hogy itt, az el�csarnokban tal�lkoznak. A n� azonban k�sett �s ha Perselusnak lett volna annyi p�nze, hogy egy komolyabb fogad�sba bocs�tkozzon Dumbledore- ral, akkor arra tett volna, hogy Lily ma nem j�n el.
Tegnap eg�sz nap egym�st gy�zk�dt�k arr�l, hogy el kell j�nni�k a b�lba, hiszen �k is fel�gyel�k lesznek, de amint egyik�knek siker�lt meggy�znie a m�sikat, r�gt�n elbizonytalanodott �s a m�sikon volt a meggy�z�s sora. Lily legf�bb indoka az volt, hogy nem sz�vesen hagyja egyed�l Harryt, Piton� pedig csak annyi, hogy semmi kedve az eg�szhez.
- Perselus.
Piton felkapta a fej�t neve eml�t�s�re �s azt hitte, �lmodik.
Lily �llt el�tte m�regz�ld est�lyiben, ami t�k�letesen kihangs�lyozta smaragdz�ld szemeit �s gy�ny�r� alakj�t. Hossz�, v�r�s haja most is mint mindig, l�gyan keretezte sz�pvon�s� arc�t.
- H�ha - ez volt a leg�rtelmesebb mondat, amit Perselus k�pes volt kicsikarni mag�b�l, mikor v�gre k�pes volt levenni a szem�t a boszork�nyr�l.
- Nem t�l hivalkod�? – k�rdezte aggodalmasan Lily.
- Egy cseppet sem – tiltakozott a f�rfi. – Gy�ny�r� vagy.
- K�sz�n�m – mosolyodott el a n� kedvesen.
- Rem�lem, tudod, hogy ezzel a ruh�val megtagadt�l mindent, ami Griffend�l – sz�lt j�kedv�en Piton, mikor m�r befel� tartottak a Nagyterembe.
- Ezt meg sem hallottam. Na, mi lesz a feladatunk?
- Fel�gyel�s. Mond ez neked valamit?
- Eml�kszem, hogy a fel�gyel�ket sosem szerett�k. Nem igaz? – kuncogott Lily, mik�zben a t�ncol� p�rokat n�zte, �gy nem l�thatta, hogy a mellette �ll� f�rfi arca megr�ndul. Ami azt illeti, Pitonnak nem voltak t�l j� eml�kei a b�lokr�l. Egyr�l pedig k�l�n�sen nem, mikor is a veszeked�s�ket k�vet� �ven Lily m�r James oldal�n �rkezett a kar�csonyi mulats�gba, � maga pedig egy s�t�t sarokb�l figyelte �ket �gy, hogy senki nem l�tta, mik�zben a sz�ve majd’ megszakadt.
Perselus megborzongott az eml�k hat�s�ra �s �gy d�nt�tt, Lily k�rd�s�re a legjobb v�lasz az, ha nem v�laszol.


- H�, gyertek m�r! – l�pett a puncsos t�lhoz egy magas fi�, mire t�rsai k�vett�k, de agg�dva n�zel�dtek k�rbe-k�rbe.
- Szerintem ez nem t�l j� �tlet, Martin – akad�koskodott a magas fi� bar�tja, mikor megl�tta a kez�ben az �veget. – Ha Piton vagy b�rki m�s �szreveszi a fel�gyel�k k�z�l, rep�l�nk, rem�lem tudod.
- Ne tojj be, Hart! Senki sem fogja �szrevenni, ha figyeltek! – mire t�rsai szembefordultak a t�ncol�kkal �s j� k�mek m�dj�ra jobbra-balra tekintgettek, szem�ket le sem v�ve a teremben tart�zkod� tan�rokr�l. – Egy buli �gy j�, ha pocsolya r�szeg mindenki – azzal Martin lecsavarta az �veg kupakj�t �s egy m�sik �veg tartalm�val egy�tt bele�nt�tte a puncsos t�lba, majd teljes lelki nyugalommal fordult t�rsaihoz. – K�rtek egy kis puncsot?

Piton �s Lily m�r legal�bb t�z perce �lltak egyhelyben �s ler�tt r�luk, hogy borzaszt�an unj�k az eg�szet.
- T�ncoljunk! – fordult a n� a f�rfihoz, aki kicsit meglepetten n�zett vissza r�.
- Hogyan?
- J�l hallottad, t�ncoljunk!
- M�rminthogy… te meg �n?
- Iszony�an unatkozom, de ha te nem akarsz velem t�ncolni, h�t keresek valakit, aki megt�ncoltat – azzal indult is volna, de Perselus a karj�n�l fogva visszatartotta.
- Nem mondtam, hogy nem akarok, csak… nem vagyok valami j� t�ncos.
- Ugyan, Perselus – nevetett Lily. – Vagy olyan j� t�ncos, mint �n. Na, gyere!
Azzal k�zen fogta Pitont �s m�r vitte is a t�ncparkett fel�, a f�rfi pedig nem ellenkezett. V�g�lis, mindig is szeretett volna Lilyvel t�ncolni. Csak legal�bb tudna…

- �gy l�tom, a fiatalok remek�l sz�rakoznak- sz�lt mosolyogva Dumbledore a mellette �ll� McGalagonynak.
- A di�kokra gondol, vagy ink�bb a fiatalabb kolleg�kra? – k�rdezett vissza nem minden c�lz�s n�lk�l Minerva, mikor l�tta, hogy Albus a f�lig �r� mosoly� Lilyt �s Perselust n�zi.
- Nos, rem�lem, mindny�jan j�l sz�rakoznak! – �rkezett a diplomatikus v�lasz.
- J� l�tni Lilyt �jra mosolyogni.
- Igen – b�lintott az igazgat�. – B�r, �n megvallom �szint�n, arra sem eml�kszem, mikor l�ttam Perselus Pitont valaha is j�kedv�nek.
- Tudja j�l, Albus, hogy mennyire j� bar�tok voltak m�r az iskol�ban is.
- �, ez igaz, Minerva – b�lintott az id�s m�gus beleegyez�en. – De azok az �vek elm�ltak �s mindketten feln�ttek. Sok mindenen mentek kereszt�l �s ez megv�ltoztatta �ket. L�nyeg a l�nyeg – fordult az asszony fel� Dumbledore j�kedv�en – j� hat�ssal vannak egym�sra. �s m�r mi sem lesz�nk fiatalabbak, �gyhogy tal�n jobb, ha nem is zavarjuk tov�bb az ifj�s�g sz�rakoz�s�t. Jut eszembe – pillantott ism�t a k�t t�ncol� fiatal tan�r fel�, mik�zben a kij�rat fel� tartottak. – Mit sz�lna egy �jabb fogad�shoz?

- Sz�gyelld magad, Perselus Piton! M�g hogy nem tudsz t�ncolni – pir�tott r� a f�rfire Lily, mikor m�r mindketten puncsos poh�rral kez�kben �lldog�ltak a sarokban. A n� arca kipirult �s hossz� id� �ta el�sz�r, �jra boldognak t�nt.
- T�nyleg nem tudok t�ncolni – mosolygott tiltakozva Piton. – Maradjunk annyiban, hogy csetlett�nk – botlottunk.
- Mi?
- J�, akkor csak �n. Estem- keltem. �gy m�r jobb?
- Sokkal – kacagott Lily �s a f�rfi fel� ny�jtotta a pohar�t. – Igyunk m�g egy kicsit!
- Parancs�ra, h�lgyem!
�s ittak m�g egy poh�rral, majd m�g eggyel �s m�g eggyel…
- Te j� �g! – sz�lalt meg a n� j�kedv�en. – Ebben a puncsban biztos, hogy van valami.
- Igen, nekem is van egy er�s gyan�m ezzel kapcsolatban – helyeselt vigyorogva Piton. – �gyhogy, szerintem ne igyunk t�bbet!
- Helyes – b�lintott komolyan Lily �s letette a pohar�t az asztalra.
- Jelenten�nk k�ne Dumbledore-nak.
- Egy fen�t – tiltakozott a boszork�ny. – Egy kis alkohol nem �rtott senkinek.
- Egy kicsi?! B�rki is tette bele, szeszcsemp�szet�rt fel k�ne jelenteni.
- H�t persze – hagyta r� Lily, majd visszafordult a t�ncol�k fel�, majd ism�t Perselushoz. �ppen sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, de Piton megel�zte.
- Azt m�r nem. Felejtsd el! Egy nap el�g egyszer h�ly�t csin�lni magamb�l!
- Ugyan…
- Nem – �rkezett a hat�rozott v�lasz �s a f�rfi ezzel a maga r�sz�r�l lez�rtnak tekintette a vit�t. �rezte, hogy a feje zsongani kezd �s bizony, konstat�lnia kellett, hogy igen cs�ny�n becs�pett ett�l a p�r poh�r puncst�l. Mennyi is volt? N�gy vagy �t? Nem, lehet, hogy hat volt…
- Perselus, meleg van. Kavarog a fejem – sz�lt Lily b�josan mosolyogva.
- Jobb lesz, ha kimegy�nk a friss leveg�re!
- Igen, marad itt m�g el�g fel�gyel� rajtunk k�v�l – b�lintott nevetve a n� �s elindultak kifel� a Nagyteremb�l, eg�szen, m�g meg nem csapta �ket a hideg, friss leveg�. Egy pillanatra j�zan�t�lag hatott mindkett�j�kre. Perselus �rezte, hogy tisztul a feje.
A benti zene dallami kihallatszottak, �k pedig csak �lltak a hidegben, a h�es�sben.
- T�ncolj velem m�g egy utols�t, Perselus! – fordult a f�rfi fel� Lily �s z�ld tekintet�t a f�rfi fekete szemeibe f�rta. – Itt nem l�tja senki – mosolyodott el a n�, mire Piton arc�n is �tfutott egy mosoly. Megad�an b�lintott �s mag�hoz h�zta Lilyt, aki kiscicak�nt simult bele a karjaiba.
Pech�kre, vagy szerencs�j�kre, �pp egy lass� sz�mot j�tszott a zenekar. A f�rfi �t�lelte a n�t, aki v�ll�ra hajtotta fej�t.
Ilyen k�zel m�g sosem voltak egym�shoz – futott �t Piton agy�n, mik�zben k�rbefonta mindkettej�ket a tal�rj�val. �rezte Lily haj�nak kellemes illat�t, majd azon kapta mag�t, hogy v�r�s hajsz�lakkal j�tszik, n�zi, ahogy homokk�nt �tfolynak ujjai k�z�tt. Majd becsukta a szem�t, hogy ki�lvezzen minden egyes pillanatot, amit Lilyvel t�lthet. Kicsit k�zelebb h�zta mag�hoz a n�t �s legnagyobb meglepet�s�re az nem tiltakozott, tov�bbra is �gy simult hozz�, mintha ez lenne a vil�g legterm�szetesebb dolga. Perselus pedig most m�r biztos volt benne, hogy �lmodik.
De a zene v�get �rt �s ezzel a f�rfi �lma is. Lily felemelte a fej�t �s belen�zett a f�rfi fekete szemeibe.
- Azt hiszem, egy kicsit becs�pt�nk – suttogta a n�, de tov�bbra sem vette le a szem�t Perselusr�l.
- Igen, �n is azt hiszem – v�laszolta a var�zsl� �s egy cseppet sem zavarta, hogy m�g mindig Lily derek�t fogja.
A n� �gy �rezte, teljesen elveszett a fekete szemp�rban. Perselus �v�, v�d� karjaiban �jra biztons�gban �rezte mag�t. Hossz� id� �ta el�sz�r.
N�zte a f�rfit, az is �t. Egy pillanat m�ve volt az eg�sz… Perselus nem gondolkodott, b�r fej�ben folyamatosan sz�lt a v�szcseng�, hogy amire k�sz�l, az nem helyes, �m mikor v�gre ajakival el�rte Lily puha ajkait, m�r nem volt t�bb k�rd�s t�bb�. Nem voltak k�ts�gek.
A n� el�sz�r meglep�d�tt Piton mozdulat�n �s ellenkezni akart… pr�b�lt is. Folyamatosan azt mondogatta mag�ban, hogy el k�ne l�knie a f�rfit mag�t�l. De ha egyszer annyira v�gyott r�, hogy �jra megcs�kolj�k �s szeress�k…! �s val�sz�n�leg holnapra m�r egyik�k sem fog eml�kezni erre az eg�szre �s Perselus… Egy valamiben biztos volt, hogy a kapcsolatuk m�r nem lesz ugyanolyan, mint eddig volt. De ezzel majd r��r k�s�bb foglalkozni �s azzal �tadta mag�t a f�rfi cs�kj�nak. �rezte, ahogy a hideg fal a v�ll�nak �r, de mindezt kompenz�lta Perselus forr� kezeinek simogat�sa.
Piton �gy �rezte, bele�r�l abba, ami t�rt�nik. Cs�kjai egyre szenved�lyesebb� v�ltak, de Lily m�g mindig viszonozta azokat. �s az �lel�se sem engedett.
- Na, most megvagytok, b�d�s k�lyk�k! – hallottak meg egy d�h�sen cseng� hangot a h�tuk m�g�l, mire �gy reppentek sz�t, mint a madarak. – Most azonnal megy�nk az igazgat�hoz! – hallatszott Frics hangja, de ahogy k�zelebb �rt hozz�juk �s felismerte �ket els�padt. – Eln�z�st, professzorok! – szabadkozott. – Azt hittem, hogy k�t di�k az…
Egy k�v�l�ll� sz�m�ra nehezen lett volna eld�nthet�, hogy ki van nagyobb zavarban: Frics �r vagy Perselus �s Lily.
- Semmi gond – v�laszolt zavartan Piton, de nem mert Lilyre n�zni, ahogyan � sem r�, sem pedig a gondnokra. A n� ink�bb a f�ldet b�multa.
- Tudj�k, lehetett valami abban a puncsban, mert… - kezdte a mond�k�j�t Frics �s val�sz�n�leg folytatta is volna, ha Perselus nem szak�tja f�lbe.
- Minden bizonnyal, Frics �r – majd a gondnokra emelte tekintet�t, finoman c�lozva arra, hogy itt �s most bizony nagyon l�b alatt van.
- �rtem. Nos, akkor �n megyek is – sz�lt amaz zavartan �s lassan visszabaktatott a kast�lyba, v�lla f�l�l visszan�zve r�juk.
Ism�t kettesben maradtak �s a helyzet k�nosabb volt, mint eddig valaha.
Lily nem n�zett Perselusra, h�ttal �llt neki �s elt�volodott t�le p�r l�p�st. Rettenetesen �sszezavarodott. Pr�b�lt m�lyeket l�legezni, hogy �tgondolja, ami t�rt�nt, de folyton csak a f�rfi cs�kjai jutottak az esz�be.
- Lily… �n annyira sajn�lom – sz�lalt meg csendesen Piton. – Nem tudom, mi �t�tt bel�m…
Fen�ket nem! Gyerekkora �ta im�dja �t. Akkor is im�dta, mikor vil�gok v�lasztott�k el egym�st�l �ket �s most, hogy �jra itt van vele... semmi sem v�ltozott.
- Jobb, ha �n most megyek.
- Igen. Jobb, ha �n is.
Azzal elindultak mindketten befel�. Lily p�r l�p�ssel Perselus el�tt haladt, hogy m�g v�letlen�l se kelljen r�n�znie. M�g mindig �ssze volt zavarodva. Fogalma sem volt, hogy t�rt�nhetett meg ez kettej�k k�z�tt.
El�rtek a l�pcs�fordul�hoz, ahol Pitonnak lefel�, neki pedig felfel� kellett haladnia. M�r majdnem fell�pett az els� l�pcs�fokra, mikor �rezte, hogy Perselus megragadja a karj�t �s maga fel� ford�tja.
- Lily… sajn�lom, ami t�rt�nt, de…
- Perselus ne! – a n� m�g mindig nem mert a f�rfira n�zni. F�lt, ha megteszi, ism�t elveszik a fekete szemekben.
- K�rlek, Lily, n�zz r�m!
- Mennem kell!
- Nem, nem kell! K�rlek, hallgass meg!
Lily pedig elk�vette a legnagyobb a hib�t, amit n� elk�vethet. Tekintete ism�t tal�lkozott Perselus szem�vel �s amit l�tott benne, az nem m�s volt szenved�ly.
- Ez nem helyes – tiltakozott Lily, mikor megl�tta, hogy a f�rfi ajkai ism�t fel� k�zel�tenek, de mikor el�rt�k, m�r nem ellenkezett t�bb�.
Piton szob�j�nak ajtaja kiv�g�dott �s a f�rfi �s a n� szinte bezuhantak rajta. Perselus a l�b�val becsukta az ajt�t, mik�zben Lily azon volt, hogy megszabad�tsa �t a tal�rj�t�l �s felesleges ruhadarabjait�l. F�lelmetes gyorsas�ggal dob�lt�k le ruh�ikat, majd mire �szbe kaptak m�r az �gyban voltak.
A f�rfi a n� nyak�t cs�kolgatta �s simogatta ahol �rte, m�g Lily Perselus nev�t suttogta �s viszonozta minden cs�kj�t, �rint�s�t. Akkor �jjel nem sz�m�tott semmi, csak �k. Nem sz�m�tottak az el�zm�nyek, k�vetkezm�nyek, csakis a jelen. Csak is �k ketten. M�g…