Lily m�snap reggel z�g� fejjel �bredt. Az eml�kei �sszemos�dtak �s legink�bb egy nagy, fekete massz�t alkottak most a fej�ben. �gy �rezte, mintha, �stdobokat vern�nek mellette.
Te j� �g! – fintorodott el. - Mi az �rd�g t�rt�nt? �, igen. A kar�csonyi b�l. Valami lehetett abban a puncsban, amit Perselusszal ittak, mert… Te j� �g, Perselus! – vill�mcsap�sk�nt has�tott bele a felismer�s �s r�gt�n �l� helyzetbe l�kte mag�t, rem�lve, ha kinyitja a szem�t, akkor a saj�t h�l�szob�j�ban tal�lja mag�t.
T�vedett!
- �risten, mit m�veltem? – k�rdezte mag�t�l els�padva, mikor megl�tta a mellette b�k�sen alv� Perselust. Gyorsan kiugrott az �gyb�l �s k�ts�gbeesetten keresg�lte a ruh�it, amik szanasz�t hevertek a f�ld�n.
- Mit csin�lsz? – sz�lalt meg �lmosan Piton, akit nyilv�n fel�bresztett Lily, ugyanis a n� igen nagy zajt csapott, mikor �tesett az egyik puffon.
- Perselus… te, te,te…
- K�sz�lsz valahov�? – �lt fel a f�rfi �s mosolyogva n�zte azt a boszork�nyt, akivel a tegnap �jszak�t t�lt�tte, nem is ak�rmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt. Mindenre eml�kezett, hi�ba volt tele a feje a punccsal, vagy az annak cs�folt alkoholban �sz� l�ttyel. Soha nem volt k�rd�s sz�m�ra, hogy szerette Lilyt, de hogy a tegnap �jjel megt�rt�nhetett, azt �lmaiban sem gondolta volna.
- Perselus, tudod, hogy mit tett�nk? – szegezte neki a n� a k�rd�st, mik�zben mag�ra r�ncig�lta est�lyij�t. Mikor a f�rfi kiss� tan�cstalanul n�zett r�, folytatta. – Perselus, mi tegnap… lefek�dt�nk.
- Igen, ez nekem is felt�nt – mosolygott a f�rfi.
- Ez nem vicces! – vetette oda Lily k�ts�gbeesetten �s neki�llt keresni a cip�j�t. – Ennek nem lett volna szabad megt�rt�nnie! Hib�t k�vett�nk el.
- Hogy… micsoda? – Piton biztos volt benne, hogy az �rz�kei j�tszanak vele �s f�lre�rtette, amit a n� az im�nt mondott.
- Becs�pt�nk, mindketten �s ez�rt t�rt�nhetett meg, ami megt�rt�nt.
- Igaz�n?
- H�t persze! – n�zett r� hatalmas z�ld szemeivel Lily. – Valljuk be, j�zanul egyik�nk sem tette volna meg.
A f�rfi �gy �rzete, mintha egy hatalmas k�st beled�ftek volna a sz�v�be �s legal�bb h�romszor megforgatt�k volna benne. L�tta, hogy Lily sz�ja folyamatosan mozog, de m�r nem hallotta, mit besz�l. Csak az el�z� szavai visszhangoztak a fej�ben: J�zanul egyik�nk sem tette volna meg!
- Tudod mit? Felejts�k el, ami t�rt�nt, rendben? – hallotta meg a n� hangj�t. Azt a hangot, amelyik nem is olyan r�g m�g az � nev�t suttogta a s�t�tben.
- Ne, ne tegy�k!
- Hogyan? – �lt vissza az �gyra Lily kez�ben a cip�j�vel.
- �n nem b�ntam meg, ami t�rt�nt �s nem akarom elfelejteni.
- Perselus, �n… James m�g csak most halt meg �s �n…
- Figyelsz te r�m egy�ltal�n?! – csattant fel a f�rfi, mire a n� r�emelte tekintet�t. – Nem. B�ntam. Meg.
- Hib�ztunk…
- �n nem hib�ztam, ha csak azt nem lehet hib�nak nevezni, hogy bel�d szerettem!
Lily p�r pillanatig csendben �lt, farkasszemet n�zve Pitonnal. Egyik�k sem sz�lalt meg. Az egyik az�rt nem, mert m�r mindent elmondott, a m�sik pedig az�rt, mert nem tudott mit mondani.
A n� elszak�totta tekintet�t Pitonr�l �s kiviharzott a f�rfi szob�j�b�l.

Perselus eg�sz nap hi�ba kereste Lilyt. Nyomtalanul elt�nt. Pedig nagyon sok mindent szeretett volna mondani neki. Tiszt�zniuk kellett a helyzetet. Tudta, hib�t k�vetett el azzal, hogy kimondta, mit �rez. Elragadta a h�v. Ugyanakkor megb�ntva �rezte mag�t, hiszen egy�rtelm�, hogy a n� nem �rez ir�nt semmit a bar�ts�gon k�v�l. M�r tal�n azt sem.
Olyan h�lye vagy, Perselus! – szidta mag�t, mik�zben arra gondolt, hogy legjobb lenne, ha elkezden� verni a fej�t a falba a meggondolatlans�ga miatt.
- Perselus, h�t itt van! - csend�lt fel az ismer�s hang a h�ta m�g�l.
- Igazgat� �r… m�r besz�lni akartam �nnel. Lily…
- Elment.
�jabb hidegzuhany. Jegesebb, mint az el�z�. Mint b�rmelyik, amit �letei sor�n eddig kapott.
- Hogyan?
- Igen, Perselus. �sszepakolt �s elment. Nem k�rdezem meg mi t�rt�nt, de nyilv�n s�lyos dolog lehetett, ha erre a l�p�sre sz�nta el mag�t.
- Hov� ment? – k�rdezte s�padtan a fiatal f�rfi.
- Azt k�rte, ne keresse �t!
- De �n…
- Van egy fontos dolog, amit nem �rt, ha megjegyez, fiam. Tartsa tiszteletben annak a k�r�s�t, akit szeret.
- Csak annyit �ruljon el, hogy biztons�gban van-e!
- Longbottom�kat �t kellett k�lt�ztetn�nk – engedte el Perselus k�rd�s�t a f�le mellett az id�s m�gus. – Hiszen, ahogy mondta, Voldemort tudja, hogy hol keresse �ket. Biztos helyre vitt�k �ket. A Grimmauld t�rre. A legjobb embereink vigy�znak r�juk. �gy k�sz�lj�n, fiam, hogy holnap csatlakozik hozz�juk.
- Igazgat� �r, k�rem…
- Holnap, Perselus! – azzal Dumbledore sarkon fordult �s maga m�g�tt hagyta a v�gletekig elkeseredett Pitont, akinek az volt a nagy szerencs�je, hogy az �sszes di�k hazament, �gy volt ideje �tgondolni szob�ja mag�ny�ban, hogy mit tett.
Ki sem mozdult eg�sz nap. A kandall� mellett �cs�r�gve a t�zet b�multa. Gondolatban minden eshet�s�get �tr�gott, de mindig ugyanarra lyukadt ki: hib�zott. Fogta volna be ink�bb a lepcses sz�j�t �s egyezett volna bele mindenbe, amit Lily mondott. Sz�vesebben lett volna csak a bar�tja, semmint a mostani helyzetben legyen; �jra egyed�l, n�lk�le. Meg kell tal�lnia, besz�lnie kell vele!
Terve azonban csak terv maradt. Dumbledore annyi munk�val l�tta el, hogy mire lesz�llt az est, h�l�l f�radtan d�lt be az �gyba. Oda, ahol az el�z� �jjel m�g �gy �rezte, minden megv�ltozhat k�zte �s Lily k�z�tt. Ez meg is t�rt�nt, csak � maga nem �gy gondolta. Eg�sz �let�ben, mindkett�ben, nem akart t�bbet, mint egy �tlagos, h�tk�znapi ember: boldognak lenni.
H�t olyan nagy k�r�s ez? – csapott tehetetlen�l a mellette l�v� p�rn�ra. Mi�rt kell neki folyton szenvednie? Mi�rt nem �lhet � is olyan �letet, amilyet b�rki m�s: szerelmesnek lenni, csal�dot alap�tani �s boldogan �lni, b�rmilyen sziruposan �s h�tk�znapian hangzik is ez. � is emberb�l van. H�t akkor m�s mi�rt kap meg mindent �s � mi�rt nem kap semmit? Mi�rt ilyen igazs�gtalan az �let? Mi�rt nem lehet azzal, akit szeret? Nem, nem ez a k�rd�s, hanem az, hogy akit szeret, mi�rt nem akar vele lenni? Mi�rt?

Perselus m�r k�szen �llt arra, hogy Dumbledore-ral egy�tt hoppan�ljanak a Grimmauld t�rre. Mag�ra kanyarintotta kab�tj�t, nyaka k�r� tekerte fekete s�lj�t. Az igazgat� meghagyta neki, hogy min�l h�tk�znapibb ruh�t vegyen fel, hogy ne t�nj�n fel a mugliknak, mikor a h�zzal szemben posztol majd.
- Itt van, Perselus – mosolygott r� az id�s m�gus a l�pcs� tetej�r�l. Mikor Piton megl�tta, nem tudta meg�llni, hogy ne mosolyodjon el.
- Azt hittem, nem akarunk felt�nni – n�zett v�gig Dumbledore-on, akin a mugli ruh�k eg�szen furcsa kever�ke d�szelgett a gumicsizm�t�l eg�szen a gumikeszty�ig.
- �n csak addig nem akarok felt�nni, am�g oda nem �r�nk – azzal az id�s m�gus sokat sejtet�en elmosolyodott �s elindult a kapu fel�.
- Rem�lem, hoppan�lunk �s nem �gy akar…
- Olyan r�g szeretn�m m�r kipr�b�lni a mugli k�zleked�si eszk�z�ket. Hogy is h�vj�k azt a nagy herny�t, ami a f�ld alatt k�zlekedik �s embereket sz�ll�t?
- Metr�?
- Az! H�t nem izgalmas? – az id�s m�gus szeme csak �gy csillogott az izgalomt�l. Perselus pedig �gy �rezte, mintha egy gyerekkel k�sz�lne egy hossz� �tra.
Minden �gy volt, ahogy az igazgat� elmondta. Hoppan�ltak a belv�rosba, az egyik elhagyatott sik�torba, majd megkerest�k a metr�t.
- Legal�bb a keszty�t levehetn� – s�gta oda bizalmasan a fiatal f�rfi Dumbledore-nak, mikor m�r az egyik kocsiban z�ty�gtek.
- Szerintem nagyon j�l �ll. Maga szerint nem? – n�zett r� f�l hold alak� szem�vege m�g�l az id�s var�zsl�, majd a kez�n fesz�l� vil�gosk�k gumikeszty�t n�zegette.
Mindennek megvan a j� oldala – nyugtatta mag�t Perselus. – Legal�bb van �l�hely�nk.
Valamilyen rejt�lyes okn�l fogva ugyanis mindenki elh�z�dott ink�bb a kocsi m�sik v�g�be, min�l t�volabb t�l�k.

F�l �r�val k�s�bb m�r Grimmauld t�ri h�z el�tt �lltak �s v�rt�k, hogy egyetlen mugli se k�zlekedjen arra.
Piton m�r eg�szen megszokta, hogy l�pten nyomon megb�mulj�k �ket, �gy m�r szinte hidegen hagyta, mikor egy �t �ves forma kisl�ny Dumbledore- ra mutatott �s elki�ltotta mag�t: Anyu, n�zd, a Mikul�s!
Nyilv�n az igazgat� piros es�kab�tja �s hossz�, feh�r szak�lla t�vesztette meg.
Mikor v�gre tiszta volt a terep, v�gre megjelent el�tt�k a muglik szeme el�l elrejtett ajt�, �k pedig bel�phettek a h�zba.
- �, igazgat� �r, v�gre megj�ttek! – k�sz�nt�tte �ket Mrs. Weasley mosolyogva. Nyilv�n neki fel sem t�nt Albus �lt�z�ke. – Biztosan teljesen �tfagytak! J�jjenek, f�z�k egy forr� te�t! – invit�lta �ket a konyh�ba.
Perselus, mik�zben levette a kab�tj�t hallotta, ahogyan az emeleten becsuk�dik egy ajt�. Gyorsan sz�mba vette mag�ban a Weasley csal�d csemet�it. Az ikrek most �gy 3 �vesek lehetnek, Ron pedig Potterrel egyid�s, ami azt jelenti, hogy Ginny �gy f�l �ves lehet. A h�rom nagyobb fi� pedig… De h�t, ink�bb �k lesznek azok, akik ajt�kat csapkodnak. Nyilv�n hamarosan felt�nik egy v�r�s �st�k a l�pcs� tetej�n azt�n k�veti sz�pen az �sszes, amelyik m�r j�rni tud.
- Molly, nem l�ttad v�letlen�l a…
Perselus az ismer�s hangra felkapta a fej�t, mire a hang tulajdonosa megtorpant.
H�t, v�r�snek �ppen v�r�s…
Lily…
Egy pillanatig csak �lltak ott megk�v�lten egym�ssal szemben. Mindketten �gy �rezt�k, a vil�g egy hatalmasat fordult k�r�l�tt�k, de �ket �llva hagyta.
- Mit keresel, �desem? – z�kkentette ki �ket Molly hangja, amint fej�t kidugta a konyha ajtaj�n.
- Csak… csak Harry cumis�veg�t – kapta el tekintet�t Lily Perselusr�l. – �gy eml�keztem, hogy odafent hagytam, de…
- Itt van, gyere csak! – intett neki mosolyogva Mrs. Weasley. – Felmeleg�tettem benne a tejet.
A fiatal boszork�ny elhaladt a f�rfi mellett, �s zavartan r�pillantott, mikor bel�pett a konyh�ba.
Piton vett egy m�ly leveg�t �s k�vette �t. Figyelte Lily mozdulatait, ahogyan elvette Mollyt�l a cumis�veget �s mosolyogva megk�sz�nte azt, majd k�nnyed�n kilibbent a helyis�gb�l.
Perselus �rezte, hogy figyelik, oldalra pillantott �s m�g �ppen elcs�pte Dumbledore sokat mond� pillant�s�t, miel�tt az belekortyolt volna g�z�lg� te�j�ba.
H�t kitervelte az �reg! �gyes! – mosolyodott el a fiatal f�rfi.
Pitonnak azonban nem volt ideje megk�sz�nni, mert Dumbledore p�r percen bel�l t�vozott, � pedig kint tal�lta mag�t az utc�n, lev�ltva az eddig �rk�d� Lupin – Sirius p�rost Arthur Weasleyvel.
- Mi t�rt�nt k�ztetek? – fordult Perselus fel� Remus, miel�tt bel�pett volna az ajt�n. – Lily �s k�zted…
- Semmi – �rkezett a v�lasz, mik�zben Piton felh�zta a keszty�j�t.
- Ugyan… mikor Lily tegnap idej�tt, eg�sznap �gy j�rk�lt mint egy holdk�ros. Te meg… ha csak nem ilyen vagy alapj�ratban, akkor �gy n�zel ki, mint, aki citromba harapott.
- Semmi nem t�rt�nt, amihez b�rmi k�z�d is lenne, Lupin – villantotta r� fekete szemeit d�h�sen Perselus.
- Csak azt hittem, hogy…
- Ne higgy semmit! Ink�bb hagyj dolgozni! – azzal Perselus fak�pn�l hagyta Lupint �s elfoglalta hely�t Arthur mellett. Tudta, hogy a f�rfi j� t�rsas�g lesz, mert nem k�rdez, ha l�tja, hogy esze �g�ban sincs besz�lgetni. S�t, ha jobban visszagondol, tal�n eg�sz �let�ben p�r sz�t, ha v�ltottak …

Az �g nagyon tiszta volt, l�tszottak a csillagok is. R�g nem volt ilyen. Piton m�lyet l�legzett a friss, t�li leveg�b�l. �rezte, ahogy az �tj�rja a t�dej�t �s kitiszt�tja a fej�t.
M�r hossz� id� �ta �lltak �rt Arthurral, szerinte teljesen feleslegesen, ugyanis a Nagy�rnak is vannak emberei, akik viszont �ket figyelik. Nem fog addig idej�nni, m�g �k itt str�zs�lnak, de m�g akkor sem, ha elmenn�nek, eg�szen addig, m�g teljesen biztons�gban nem tudn� v�grehajtani a terv�t.
Perselus t�bbsz�r is mag�n �rezte Arthur pillant�s�t, de es�lyt sem adott neki arra, hogy besz�lget�st kezdem�nyezzen. �ppen el�gg� el volt � mer�lve a saj�t gondolataiban. Folyton Lily j�rt a fej�ben. Nem hitte volna, hogy az � Lilyje ilyen kegyetlen is tud lenni.
Nem jutott azonban gondolatai v�g�re, mert kiny�lt a Grimmauld t�ri h�z ajtaja �s Lily l�pett ki rajta.
- Nah�t, micsoda kellemes meglepet�s! – �dv�z�lte Arthur mosolyogva, rem�nykedve, hogy v�gre v�lthat valakivel p�r sz�t.
- Molly �zeni, hogy k�szen van a kaka�d – v�laszolta halv�ny mosollyal az arc�n a n�.
- �, v�gre! M�r �ppen kezdtem �tfagyni – azzal a h�z fel� vette az �tj�t, mag�ra hagyva Lilyt �s Perselust.
- Hoztam neked is – ny�jtotta �t a boszork�ny Pitonnak a g�z�lg� b�gr�t, aki r�pillantott, �tvette a kaka�t, de nem sz�lt semmit.
Az �rd�gbe! – futott �t Lily agy�n. - Nagyon megb�ntottam. De most m�r nem fordulok vissza. �ppen el�g l�tsz�lagos indokon t�rtem a fejem, hogy besz�lhessek vele.
Ha Molly nem k�sz�ti el az �des italt, akkor m�g mindig azon t�rn� a fej�t, hogy hogyan v�lthatna p�r sz�t a f�rfival, aki l�that�an nem akar vele besz�lni.
- Le�lhetek? – k�rdezte v�g�l a n�, mire Piton b�lintott �s egy kicsit od�bb h�z�dott az alacsony k�falon, ahol �cs�rg�tt.
- Perselus, �n nagyon sajn�lom! Nagyon cs�ny�n besz�ltem veled! Tudod, hogy nem ilyen vagyok, csak…
- Nem t�rt�nt semmi- �rkezett a rideg v�lasz, ami Piton- nyelven nagyj�b�l annyit jelentett, „Hagyj v�gre b�k�n!”
- Ne mondd ezt! – n�zett r� k�ts�gbeesetten Lily. – Tudom, hogy megb�ntottalak, de nem akartalak. Tudod, hogy… �n csak megijedtem. Nem akarlak elvesz�teni - ezzel az utols� mondattal v�gre kiv�vta mag�nak, hogy a f�rfi v�gre r�n�zzen.
- Soha nem vesz�tesz el, Lily - jegyezte meg csendesen. – Tudod, hogy �rzek ir�ntad, de ne k�rd, hogy a bar�tod legyek, mert ez azt hiszem, a tegnap t�rt�ntek ut�n nem menne, sajn�lom.
- K�rlek, ne mondd ezt! Ink�bb kezdj�k �jra, rendben? Mintha nem t�rt�nt volna semmi…
- Neked lehet, hogy nem jelentett semmit az az �jszaka, de nekem ann�l t�bbet.
- Nem �gy �rtettem.
- Akkor m�gis hogy �rtetted? – n�zett r� Perselus �s hab�r hangj�t nem emelte fel, tov�bbra is csendes volt, m�gis �gy hatott Lily sz�m�ra, mintha ord�tott volna.
- Ne tedd ezt velem, Perselus! Harryn �s rajtad k�v�l nincs senkim. Senki, akiben megb�zthatn�k. Szerintem vagyunk annyira j� kapcsolatban, hogy tudd, nem akarlak hitegetni �s nem tudn�m…
- Az �g szerelm�re, Lily! – nevetett fel k�nj�ban Piton. – M�g mindig nem �rted, igaz? K�pzeld, tiszt�ban vagyok vele, hogy soha nem tudn�l engem szeretni! Ezt m�r egyszer el�g vil�gosan az �rt�semre adtad.
- De �n…
- Ha amiatt agg�dsz, hogy visszat�rek a s�t�t oldalra, csak az�rt, mert nem viszonzod az �rz�seimet, akkor megnyugodhatsz - szak�totta f�lbe Perselus, de most nem n�zett r�. – Nem t�rek vissza soha t�bb�. �s mint m�r mondtam, melletted maradok. Seg�tek neked �s Harrynek mindenben, amiben tudok, de m�r semmi sem lesz olyan, mint r�g. Minden megv�ltozott. Ezent�l is b�rmikor fordulhatsz hozz�m, ha seg�ts�gre van sz�ks�ged vagy csak besz�lgetni akarsz, de… nem tudok a bar�tod lenni t�bb�. B�rmennyire is szeretn�m, nem menne. Most m�g nem. Jobb, ha bem�sz, mert megf�zol - tette hozz� p�r pillanat csend ut�n, de m�g mindig nem n�zett a n�re. Csak v�rta, hogy v�gre fel�lljon mell�le �s bemenjen a h�zba. N�zte, ahogyan becsuk�dik m�g�tte az ajt�t, de most kiv�telesen nem �tkozta mag�t a d�nt�s��rt. Tudta, �gy lesz j� mindkettej�knek. Egyel�re.