Piton, amint szabadult az �rhely�r�l, azonnal a Roxfortba ment �s pr�b�lta feldolgozni mag�ban az esem�nyeket. Minden egyes perccel vil�gosabb� v�lt sz�mra, hogy mekkora marha, hogy Lilyt elengedte. Pont most, amikor a n� szinte k�ny�rg�tt a bar�ts�g��rt. Hi�ba volt hal�losan f�radt, agya folyamatosan j�rt. T�bb oldalr�l is k�r�lj�rta a probl�m�t �s mindig megpr�b�lta meggy�zni mag�t, hogy ez volt a leghelyesebb, amit tehetett, de azt�n felr�mlettek el�tte annak a bizonyos �jszak�nak a k�pei. �rzete Lily ajkait az ajkain, puha kez�t a nyak�n, hallotta halk s�hajait, amint a nev�t suttogja �s akkor megint belehas�tott a tudat, hogy n�la sz�nalmasabb, �nmarcangol�bb ember val�sz�n�leg m�g nem sz�letett erre a bolyg�ra.
D�h�dten pattant talpra a sz�k�b�l, ahol eddig lust�n kiny�jt�ztatott l�bakkal �lt. Tette mindezt az�rt, hogy �jra vadul k�r�zz�n a szob�j�ban, h�tha k�pes mag�nak megmagyar�zni azt, amit tett.
Term�szetesen nem j�rt sikerrel. Val�sz�n�leg �nmaga lep�d�tt volna meg a legjobban, ha ez megt�rt�nik, mivel tudat alatt val�sz�n�leg egy�ltal�n nem akart magyar�zatot tal�lni erre a helyzetre. J� volt �gy. K�nyelmes volt, hogy Lily ott volt mellette �s nem tartozik neki semmivel �s… Hogy az �rd�gbe lehet ennyire szenvedni egy n� miatt?
Nem is olyan r�gen m�g azt hitte, az, hogy Lily nincs mellette, az j�r a legnagyobb k�nokkal az �let�ben. H�t nem. Az hogy itt van �s nem akar t�le semmit. �s tudja ezt. �s ami a legsz�rny�bb, hogy el is fogadja.
Holnap kar�csony! – has�tott bel� a felismer�s. Az els� �s egyben a legrosszabb kar�csonya ebben az �j �let�ben.
Szeretett volna adni valamit Lilynek �s m�r r�gebben el� is k�sz�tette a neki sz�nt aj�nd�kot, de nagy val�sz�n�s�ggel soha nem fogja �tadni neki.
Soha.
Nem, ezt m�g egyszer nem engedheti meg mag�nak. Ez az aj�nd�k m�r �vek �ta ott lapult a fi�kj�ban. Eg�szen pontosan kar�csonyi aj�nd�knak sz�nta hatod�v �ta. Legy�nk pontosak: �t�d�vben vette ugyanis, m�rciusban, �s �r�lt, hogy v�gre tal�lt valamit a l�nynak, �gy nem v�rt a nagy kar�csonyi bev�s�rl�sokig. Csakhogy soha nem volt alkalma r�, hogy �tadja neki. Az�ta is mag�n�l hordta. El�z� �let�ben ez eml�keztette �t az elszalasztott lehet�s�gekre �s persze R�.
H�t k�sz�ni sz�pen, ebb�l nem k�r m�g egyszer! �tadja az aj�nd�k�t holnap �s, b�r Molly h�vta, nem vesz r�szt az �nnepi vacsor�n. S�t, Lilyn k�v�l nem kell senkinek sem megtudnia, hogy ott j�rt, � pedig, ha akarja, felfoghatja �gyis, mint egy b�cs� aj�nd�kot, amit t�le kap.
Miut�n siker�lt meggy�znie mag�t, el�gedetten ereszkedett vissza a k�nyelmes fotelba �s p�r pillanaton bel�l elnyomta a pihentet� �lom.

Lily �ppen a f�lbeval�j�t pr�b�lta kiszabad�tani Harry kezecsk�i k�z�l, akinek l�that�an nagyon tetszett a csillog� darab, amit anyuk�ja m�g Jamest�l kapott.
A n� eg�sz nap a depresszi� �s a v�rakoz�s groteszk, kett�s �rzet�vel k�zd�tt. Depresszi�s volt, hiszen ez az els� kar�csonya James n�lk�l. Ez el�g nyomaszt�an hatott r�, �s el�z� �jjel �lomba is s�rta mag�t. Ugyanakkor, b�rmennyire is hadakozott ellene, r�ragadt a Weasley csal�d kar�csonyi hangulata is �s persze itt volt Harry is, aki az eg�sz vil�got jelentette sz�m�ra. � volt az egyetlen biztos pont az �let�ben.
Sokat t�rte a fej�t Perseluson is. R�mes dolgokat v�gott a fej�hez �s most visszagondolva, kultur�ltabb hangnemben is megbesz�lhett�k volna azt, ami kettej�k k�z�tt t�rt�nt. Csoda, hogy a f�rfi nem ford�tott v�gleg h�tat neki. �szint�n meglepte gyermekkori bar�tj�nak vallom�sa arr�l, hogyan �rez ir�nta. Nem tagadta, meg is ijedt, de legink�bb att�l f�lt, hogy v�gleg elvesz�tette a f�rfi bar�ts�g�t. M�rpedig ez megt�rt�nt.
- Nyem! – ellenkezett Harry v�konyka hangj�n, mikor Lily �jabb akci�t ind�tott f�lbeval�ja kiszabad�t�sa v�gett.
- Dr�g�m, l�gy j� �s add vissza any�nak – n�zett r� kiss� t�relmetlen�l a n�, �m m�g mindig mosolyt er�ltetve az arc�ra.
- Nyem! – r�zta meg a fej�t a kisfi�.
- Harry, nem mondom m�g egyszer! – sz�lt r� szigor�an Lily.
- Add vissza anyuk�dnak! – csend�lt fel a boszork�ny h�ta m�g�l egy b�rsonyosan cseng� hang, ami norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt nyugtat�lag hatott volna r�, de most a fr�sz ker�lgette.
Lily ijedten megperd�lt, tal�n m�g ugrott is egyet ijedt�ben, majd szembe tal�lta mag�t a hang tulajdonos�val.
- Perselus, az �g szerelm�re! Hogyan…? – majd mikor a f�rfi az ablak fel� sand�tott, rosszall�an n�zett az �jfekete szemp�rba. – Mi�rt nem tudsz te is ajt�n �t k�zlekedni, mint m�s, h�tk�znapi emberek? – azzal az ablakhoz l�pett �s becsukta azt, biztos, ami fix.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! – szabadkozott a f�rfi.
- Nem sz�m�t. �r�l�k, hogy elj�tt�l �s visszaszerezted nekem ezt - emelte a leveg�be diadalittasan a Harry kezeib�l kiejtett f�lbeval�t. Lily a f�s�lk�d� asztalhoz l�pett, hogy p�tolja az im�nt eml�tett hi�nyoss�gokat �s a t�k�rb�l l�tta, hogy Perselus nem mozdul. – Baj van?
- Nem, nincs. �n csak… Az�rt j�ttem, hogy Boldog Kar�csonyt k�v�njak �s �tadjam neked ezt – azzal �tny�jtotta a n�nek a sz�pen becsomagolt aj�nd�kot.
- Azt hittem, t�bb� nem akarsz l�tni.
- �n ilyet nem mondtam. Vagy ha m�gis, akkor hazudtam. Akkor most kell vagy nem? – n�zett a kis dobozra a f�rfi.
- K�l�nben odaadod m�snak? – mosolygott a n�.
- Nem, csak elteszem m�s alaklomra – �rkezett a flegma v�lasz. – Nos?
- Ne rontsd el a pillanatot, Perselus! – somolygott tov�bbra is Lily, mik�zben �tvette az aj�nd�kot. Azonban nem bontotta ki, hanem f�s�lk�d� asztal�hoz l�pett �s az egyik fi�kb�l el�vett egy kisebb m�ret� dobozt. – Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy nem rem�nykedtem benne, hogy elj�ssz. Ez a ti�d.
Piton arc�n �szinte d�bbenet jelent meg, hogy Lily nem felejtette �t el.
- Mi az?
- Semmi csak… nem igen szoktam aj�nd�kokat kapni.
- Bontsd ki!
- El�bb te! – b�ztatta a f�rfi. Szerette volna l�tni, mit sz�l a n� az aj�nd�k�hoz. Figyelte, ahogy Harry odam�szik anyuk�j�hoz, az �l�be �l �s egy�tt elkezdik sz�pen felt�pni a csomagol� pap�rt, majd…
- Perselus! – Lily hangja most t�nyleg meglepettnek t�nt. – Ez az a zen�l� doboz, amit �t�d�vben Roxmortsban mutattam neked? – a f�rfi b�lintott. – Ha tudn�d mennyit hajkur�sztam,de m�r sehol nem volt. Hogy szerezted meg?
- Egyszer�en. M�g aznap visszamentem �rte – mosolygott el�gedetten Piton, mikor Lily kinyitotta a dobozt �s felcsend�lt a sz�mukra j�l ismert dallam. Mennyit d�dolta ezt a n� akkoriban. Perselus m�g most is eml�kezett erre a mel�di�ra, annyi �v t�vlat�b�l is.
- K�sz�n�m – mosolygott h�l�san Lily. Egy pillanatra �sszekapcsol�dott a tekintet�k, de Perselus gyorsan elkapta a fej�t. – Most te. Gyer�nk, bontsd ki!
A f�rfi egyetlen mozdulattal felt�pte a csomagol� pap�rt �s kinyitotta a kis dobozk�t.
- Nem nagy dolog. �n csin�ltam, m�g �t�d�vben. Csak egy kark�t�, nincs benne semmi m�gia – mosolygott Lily. – Lesz�m�tva azt a f�l �veg Felix Felicist, amiben megf�rdettem.
- Gy�ny�r�, Lily! K�sz�n�m!
Perselus legsz�vesebben odal�pett volna a n� el� �s a karjaiba z�rta volna, soha t�bb� el nem eresztve �t. De tudta, hogy ez lehetetlen. �gy csak n�zte �t, megb�v�lten, ahogy ism�t a f�s�lk�d� szekr�ny�hez l�p �s �vatosan leteszi az aj�nd�k�t, majd hirtelen fel� fordult.
- Ugye maradsz vacsor�ra?
- Nem hiszem – r�zta meg a fej�t a f�rfi.
- De h�t mi�rt nem? Olyan j� lenne! – n�zett r� k�ny�rg� szemekkel Lily.
- Nem lehet. Ez itt Black h�za �s mint tudod, nem vagyok itt sz�vesen l�tott vend�g – Piton �rezte, hogy nem a legjobb kifog�st tal�lta meg �s a n� sz�ja m�r v�laszra is ny�lt, hogy tiltakozzon, mikor kopog�s hallatszott az ajt� m�sik v�g�b�l �s Molly l�pett be rajta.
- Nah�t, Perselus! Nem is hallottam, hogy meg�rkezt�l! Gyertek gyorsan, k�sz a vacsora! – sz�lt Mrs. Weasley ellentmond�st nem t�r� hangon, majd elt�nt az ajt�ban. A f�rfi Lily fel� sand�tott, akinek a szem�ben cinkos f�ny csillant �s az arc�ra ki�lt a diadalittas mosoly. M�r nem volt vissza�t.

A vacsora j� hangulatban telt, lesz�m�tva Sirius sz�r�s pillant�s�t, amit az asztaln�l l�vellt Piton fel�, mikor az k�zvetlen�l Lily mellett foglalt helyet. Perselus b�szk�n viselte az aj�nd�k�t, amit minden egyes fog�s szed�s�n�l kaj�n vigyorral az arc�n d�rg�lt Black orra al�.
�tkez�s ut�n a gyereksereg �tvonult Dumbledore-ral �s a t�bbiekkel a nappaliba, Perselus pedig �gy �rezte, ideje mennie most, mikor senki sem l�tja. M�r �gy is �pp eleget volt boldog emberek k�zel�ben. M�g a v�g�n megsz�llja a kar�csonyi – szellem vagy mi a sz�sz.
Miel�tt felvette volna kab�tj�t m�g betekintett a nappaliba, ahol �ppen az igazgat� mes�lt egy kar�csonyi t�rt�netet. A gyerekek sz�jt�tva hallgatt�k. M�g az �r�kk� izg�-mozg� ikrek is nyugodtan �ltek a f�ld�n, Harry, Ron, Neville �s a t�bbi nagyobb Weasley gyerek t�rsas�g�ban.
- K�sz�lsz valahov�? - hallotta meg a suttog� hangot a h�ta m�g�l.
- Mennem kell, Lily.
- Ugyan hov�?
- Dolgom van.
- Kar�csony este?
- Te soha nem adod fel?- mosolyodott el g�nyosan a f�rfi.
- Nem – mosolygott vissza Lily, mik�zben Perselus el� l�pett kigombolta a kab�tj�t. – Nem engedlek el addig, m�g nem l�tlak mosolyogni – erre Piton r�villantott egy vigyort, ami az adott helyzetben ink�bb vicsorg�snak hatott. – Sz�vb�l.
- Ugyan, Lily! Nem szoktam mosolyogni ok n�lk�l.
- Pedig j�l �ll, hidd el! Perselus – itt egy pillanatnyi sz�netet tartott, majd mikor m�r ism�t mag�n �rezte a f�rfi figyel� tekintet�t, folytatta. – Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt vagy.
Nem hiszem, hogy t�bbet, mint nekem az, hogy te itt vagy – gondolta a f�rfi, de nem mondta ki. Ehelyett ink�bb egy rendk�v�l fant�zia d�s „k�sz�n�m” hagyta el a sz�j�t, ami�rt legsz�vesebben a fej�t verte volna a falba. Amikor azonban ezzel is siker�lt kiv�vnia Lily ragyog� mosoly�t, m�r nem sz�m�tott semmi.
A pillanat eg�szen egyszer�en t�k�letes volt. Itt voltak egy�tt, ketten, egym�s szem�be r�vedve �s…
- Hogy az �rd�g vinn� el! – sziszegte fojtott hangon a f�rfi, mikor a karj�hoz kapott.
- Mi t�rt�nt? – n�zett r� agg�dva Lily.
- Mennem kell. A Nagy�r h�v.
- Kar�csonykor?
- Nem hiszem, hogy a vil�g leig�z�sa �nnepf�gg� lenne – gombolta �ssze kab�tj�t Perselus, majd az ajt�hoz l�pett. – K�rlek, mondd meg Dumbledore-nak, hogy mi t�rt�nt! – azzal m�r nyitotta is az ajt�t, de visszafordult, mikor az �desen cseng� hang a nev�n sz�l�totta.
- Perselus… Vigy�zz magadra!
Nem v�laszolt, csak l�gyan elmosolyodott, b�lintott �s becsukta maga m�g�tt az ajt�t.