Voldemort d�h�sen j�rk�lt fel s al� a szob�j�ban. Ez a magatart�s a legkev�sb� sem volt jellemz� r�, �m most t�l m�rges volt ahhoz, hogy egy helyben �lj�n �s v�rjon. Gy�l�lte az �rul�kat! M�r pedig most el�rult�k, m�ghozz� nagyon cs�ny�n. Pont az, akit�l a legkev�sb� v�rta volna. De megb�nteti �t. Kegyetlen�l.
Az ajt� t�l oldal�r�l halk, m�gis hat�rozott kopog�s hallatszott, aminek hallat�ra a S�t�t Nagy�r arca gonosz mosolyba vagy ink�bb vigyorba torzult.
Az ajt� felt�rult �s Perselus Piton l�pett be rajta. Mikor megpillantotta ur�t m�lyen meghajolt el�tte.
- Gyere csak, Perselus! Gyere! – invit�lta �t szokatlanul kedvesen ura. A f�rfi gyanakodva l�pett k�zelebb, de rossz �rz�s�t egy pillanatra sem mutatta ki. Rezzen�stelen arccal �llt meg Voldemort el�tt, v�rva parancs�t. – Rem�lem, nem zavartam meg a nagy kar�csonyi �nneps�get, amit a Rend tagjainak k�r�ben t�lt�tt�l! – emelte r� v�r�sen izz� szemeit a m�gus. L�tta, hogy Piton v�laszra nyitja a sz�j�t, de �t mag�t l�that�an a v�lasz m�r nem izgatta. – Valami bef�szkelte mag�t a fejembe, Perselus. Valami nyugtalan�t� – sziszegte csendesen, de a n�ma szob�ban ez is szinte �les hangk�nt hatott a f�rfi sz�m�ra. – Nem olyan r�g, p�r h�ttel ezel�tt, volt egy akci�. N�h�ny rendtagon �t�tt�nk rajta az egyik erd�ben - mi k�zben ezeket a szavakat mondta, folyamatosan figyelte a fiatal var�zsl� arc�t, de azon semmi �rzelem nem t�kr�z�d�tt. – K�zt�k volt t�bbek a k�z�tt a kis s�rv�r� bar�tn�d, Lily Evans. Egy p�r pillanatra egyed�l maradt �s k�pzeld el, a hal�lfal�im nem tudt�k elkapni. Van �tleted, hogy mi�rt?
- Nincs, uram – n�zett Voldemortra �rtatlanul Perselus.
Most l�gy okos, �regem! Ne sz�rd el!
- Mert valami hatalmas fekete rep�l� sz�rnyeteg elragadta �t. Mi lehetett az, Perselus?
- Nem tudom, uram.
- Ugyan! Dehogynem! – mosolygott gonoszul a Nagy�r. �gy gondolta, megv�rja, am�g a f�rfi sz�j�b�l �rkezik a v�lasz, h�tha megk�nny�ti a dolg�t. Erre azonban hi�ba v�rt. – Szerintem el�rult�l engem, Perselus.
- Uram, �n soha… H�s�ges vagyok hozz�d, uram! – hajolt meg m�lyen a f�rfi �s most el�sz�r �rezte, hogy bajban van. Voldemort m�g csak nem is pr�b�lkozott azzal, hogy belen�zzen a fej�be. Nem is volt r� sz�ks�g, hiszen val�sz�n�leg m�r mindent tud.
- Bebizony�tan�d nekem a h�s�ged?
- Term�szetesen, Nagyuram!
- Akkor ugorj! – mutatott az ablakra Voldemort �s Perselus ereiben megfagyott a v�r. Tan�cstalanul tekintett a m�gusra, de az m�g mindig nem t�g�tott; hossz�, p�kszer� ujjait a nyitotta ablakra szegezte.
- De, uram… legal�bb t�z m�ter magasan vagyunk…
- Tal�n megszeged urad parancs�t?
- Nem – �rkezett a bizonytalan v�lasz.
- Akkor ugorj! Most!
Piton lassan az ablakhoz l�pett, k�zben pedig agya l�zasan dolgozott valami terven. Ha kiugrik, neki l�ttek. Ha nem, akkor is. Ha kiugrik �s rep�l, akkor meg azt�n biztosan. De tal�n, ha el�g gyors lenne…
- Mire v�rsz? – hallotta meg a fenyeget�, sziszeg� hangot. – Ugorj!
Piton m�g egy fut� pillant�st vetett Voldemortra, de l�tszott rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond. Egyik l�b�val fell�pett a p�rk�nyra, majd h�trafordult.
- Uram…
- Ugorj!
M�r csak azt �rezte, ahogy egy k�z kil�ki az ablakon �s � zuhanni kezd. A m�sodperc t�rt r�sze elegend� volt ahhoz, hogy �let�szt�nei fel�ledjenek �s m�r rep�lt is teljes sebess�ggel a v�gyott szabads�ga fel�. Azt�n m�r csak azt �rezte, hogy valami eltal�lja v�ll�t, minden els�t�t�lt k�r�l�tte �s � csak zuhant �s zuhant a semmibe…

Lily verejt�kezve �s zih�lva �bredt. Kitekintett az ablakon. M�g �jszaka volt.
Tudta, hogy valami baj van. Kiugrott az �gyb�l �s gyorsan mag�ra kapta a k�nt�s�t, majd lesietett a l�pcs�n. Gyan�ja beigazol�dott: Dumbledore m�g mindig a nappaliban �lt �s Perselust v�rta. F�radtan tekintett fel a l�ptek zaj�ra, majd mikor megl�tta Lilyt, elmosolyodott.
- Nah�t, azt hittem, m�r alszik.
- Valami baj van – l�pett hozz� k�zelebb a n�. Az id�s m�gus arca a kandall�ban lobog� t�z mellett most sokkal id�sebbnek t�nt, mint eddig b�rmikor.
- Baj? Mif�le baj?
- Perselusszal t�rt�nt valami. Tudom… �rzem…
- �rzi? – n�zett r� gyanakodva az igazgat�.
- Igen – b�lintott Lily hat�rozottan. – Eg�szen biztos vagyok benne, hogy vesz�lyben van.
- Voldemorthoz ment. � megb�zik benne…
- Nem – ki�ltott fel k�ts�gbeesetten a n� �s �rezte, hogy kezdi elvesz�teni a t�relm�t. – Valami nincs rendben.
Dumbledore sz�tlanul b�lintott, majd p�lc�ja egyetlen int�s�re ott termett a leveg�ben az �sszes rendtag k�pe, alattuk, hogy hol tart�zkodnak �ppen �s hogy milyen �llapotban vannak. Lily Sirius arc�t pillantotta meg el�sz�r. SIRIUS BLACK Grimmauld t�r 12. emeleti szoba, alszik.
A n� k�ts�gbeesetten kereste Perselust is �s szinte egy id�ben n�zett r� az igazgat�val.
PERSELUS PITON Denem – k�ria
�s ami a legijeszt�bb volt, a neve alatt villog� piros felirat: VESZ�LY!
Lily �rezte, ahogy kisz�ll minden v�r a fej�b�l, l�bai elgyeng�lnek �s k�ts�gbeesetten tekintett Dumbledore-ra.
- Nyugodjon meg! – sz�lt a m�gus. – Kital�lunk valamit.
- K�ldj�n neki seg�ts�get!
- Nem tehetem.
- �s ugyan mi�rt?!
- Mi ez a hangzavar? – hallott�k meg az ajt�b�l Sirius �s Lupin hangj�t.
- Perselus vesz�lyben van – fordult fel�j�k Lily.
- �s? – k�rdezett vissza v�llr�nd�tva Sirius, a k�z�ny�ss�g teljes t�r�t felvonultatva arc�n. A n� nem tudta, hogy felh�borodjon-e a viselked�s�n �s hangosan vesszen �ssze vele vagy pedig engedje el a f�le mellett.
- Seg�ten�nk kell neki.
- Nem tehetj�k! – intette nyugalomra Dumbledore a n�t. – Nem �ll�thatunk be a Denem- k�ri�ba �s hozhatjuk ki onnan.
- �s mi�rt nem?!
- Az�rt Lily, mert a hal�lfal�k azonnal meg�ln�nek minket. Perselus feln�tt, tud m�r vigy�zni mag�ra.
- De bajban van! – ki�ltott fel �rtetlen�l a boszork�ny, mikor v�gre t�ltette mag�t az els� sokkon, amit t�rsai k�z�ny�ss�ge okozott.
- Mi a fen��rt agg�dsz te annyira Piton�rt, ha? – l�pett el� Sirius �s gyanakodva m�regette a v�r�s haj� n�t, akinek arc�n most eg�szen egyszer�en csak d�h t�kr�z�d�tt.
- Valakinek azt is kell, mert l�tom, itt rajtam k�v�l mindenkit hidegen hagy, hogy mi van vele – sziszegte indulatosan Lily.
- Tal�n t�ls�gosan is agg�dsz.
- Rendben – n�zett d�h�sen a boszork�ny az igazgat�ra, elengedve Sirius megjegyz�s�t a f�le mellett. – Ha maguk nem seg�tenek neki, majd �n!
- Itt marad! – eresztette ki hangj�t Dumbledore, aki szint�n kij�tt a b�ket�r�s�b�l. – Senki nem megy sehov�! Ha b�rki kil�p azon az ajt�n, �n magam sz�r�k r� �tkot!
D�bbent csend ereszkedett a szob�ra. A h�rom fiatal feln�tt zavartan tekintett hol egym�sra, hol pedig mentorukra. Egyik�k sem mert megsz�lalni, m�g Sirius sem, pedig neki azt�n bizonyos helyzetekben igen nagy sz�ja szokott lenni. Most azonban � is n�mas�gba burkol�zott. V�rtak valamire. Valamire, amit Dumbledore m�g nem mondott el nekik, de �rezt�k, pillanatokon bel�l mindenre magyar�zatot kapnak.
Az id�s m�gus f�radtan hanyatlott le a abba a fotelba, ahonnan n�h�ny perccel ezel�tt m�g a kandall�ban b�k�sen lobog� t�zre meredve m�lyedt el gondolataiban.
- Az ifj� Harrison ma �jjel meghalt – sz�lalt meg v�g�l csendesen a t�bbiek fel� fordulva, akik d�bbenten tekintettek vissza r�. Ismert�k a fi�t, �vfolyamt�rsul volt �s a Hugrabugba j�rt. Nem olyan r�gen l�pett be a Rendbe, nem sokkal Piton el�tt. Mugli sz�l�k gyermeke volt, akik mit sem tudtak fi�k tev�kenys�g�r�l. – A hal�lfal�k �t�ttek rajtuk – magyar�zta az igazgat�. – Egy �tok tal�lta el. Menek�lni pr�b�ltak �s lezuhant a sepr�j�r�l. �rts�k meg – emelte fel �gsz�nk�k tekintet�t a h�rom fiatalra. – Nem kock�ztathatom egyik�k �let�t sem. Perselus pedig azt akarn� a legkev�sb�, hogy maga menjen oda, Lily. Sajn�lom! Nem tehet�nk m�st, mint hogy v�runk – azzal elfordult t�l�k, ezzel is kifejezve, hogy lez�rtnak tekinti a vit�t.

Piton iszony� f�jdalommal a test�ben �bredt. Minden tagja sajgott. �gy �rezte, egyetlen �pp csontja sem maradt. �vatosan kinyitotta a szem�t, ami meglehet�sen nagy f�jdalommal j�rt, �s ekkor vette �szre, hogy valaki fenyeget�en f�l�tornyosul.
Voldemort az. Ott �llt el�tte, p�lc�j�t r�szegezve. Nem �lte meg. Mi�rt nem?
A f�rfi megpr�b�lta beazonos�tani, hogy hol vannak. A t�volban, nem is olyan messze, a Denem –k�ria f�nyei pisl�koltak. M�r mindenre eml�kezett.
- Halljuk, Perselus, mi vitt r� t�ged arra, hogy el�rulj engem, a Mestered? – hallotta meg a j�ghideg, sziszeg� hangot. Perselus pedig tudta, nincs �rtelme tagadni.
- Mi�rt nem �lt�l meg? – k�rdezett vissza, mik�zben megpr�b�lt fel�lni, �m nem j�rt sikerrel.
- �s te engem? Mert megakart�l, nem igaz?
Piton egy pillanatra elmosolyodott. Ironikusnak tartotta a helyzetet, hogy olyan szenvtelen�l besz�lgetnek, mintha k�t bar�t egy kors� s�r mellett vitatn� meg a tegnapi meccs eredm�nyeit.
- Ha tehettem volna, m�r r�g halott lenn�l – �rkezett a nyugodt, kim�rt v�lasz.
- �tkozott fatty�! – Voldemort egyetlen int�s�re a f�rfi a leveg�be emelkedett a nyak�n�l fogva �s �rezte, hogy egy l�thatatlan k�z fojtogatja. – �n vakartalak ki a porb�l �s a mocsokb�l! N�lk�lem senki �s semmi lenn�l! Nem t�r�m az �rul�kat, Perselus! – l�pett el� fenyeget�en a Nagy�r, majd m�lyen Perselus szem�be n�zett �s amit ott l�tott, att�l teljesen megd�bbent. Azok, akiket k�nozni szokott m�r r�g az �let�k�rt k�ny�r�gn�nek, de Piton nem tette ezt. S�t, volt a szem�ben valami megmagyar�zhatatlan nyugalom. �s l�tott m�g valamit… - Ki az �rd�g vagy te? Ki vagy te?! – mordult r� m�g egyszer, �m a v�lasz csak egy apr�, f�radt mosoly volt.
Piton �rezte, ahogy a l�thatatlan k�z hirtelen elengedi, � pedig visszaesik a f�ldre. L�tta, ahogy Voldemort el�r�ntja a p�lc�j�t, l�tta ahogy a z�ld f�ny megvillan, majd minden els�t�t�lt k�r�l�tte.

A Grimmauld t�r 12 nappalij�ban �l�k tompa puffan�sra lettek figyelmesek. Egy emberk�nt el�r�ntott�k a p�lc�ikat �s kirohantak az el�szob�ba.
- Perselus! – sikkantott fel Lily, mikor megl�tta a f�ld�n fekv� f�rfit. Gyorsan odaszaladt hozz�, hogy seg�tsen neki talpra �llni, �m ekkor �szrevette, hogy Piton eszm�letlen. A leggyorsabban az id�k�zben le�rkezett Molly reag�lt, majd Dumbledore, aki azonnal Lupinhoz fordult.
- Menjen el Madame Pomfrey�rt Roxfortba! – adta ki az utas�t�st, amire csak egy d�bbent b�lint�s volt a v�lasz �s egy hangos ajt�csap�d�s. – �letben van! – �llap�totta meg az igazgat� �s Lilyre �s Mollyra n�zett. – Am�g Madame Pomfrey nem �rkezik meg, sz�m�thatok a seg�ts�g�kre?
- Term�szetesen – �rkezett k�rusban a v�lasz.
- Vigy�k fel, fektess�k le! Levicorpus!
Perselus teste elemelkedett a f�ldt�l �s lebegni kezdett, m�g nem el�rte c�l�llom�s�t, egy k�nyelmes �gyat.