Perselus �les f�jdalommal a karj�ban �bredt. Azt�n, ahogy egyre jobban mag�hoz t�rt, �gy �rezte az er�sebben hasogat� �rz�st a l�b�ban, az oldal�ban �s a h�t�ban.
Er�t vett mag�n, hogyha �sszeszor�tott fogakkal is, de legy�zze a f�jdalmat �s kinyissa a szem�t.
Ahogy egyre jobban hozz�szokott a vil�goss�ghoz, �gy bontakozott ki a mellette �l� karcs� alak halov�ny, majd egyre er�s�d� sziluettje is, m�gnem felismerte benne Lilyt.
Sz�ve nagyot dobbant a gondolatra, hogy a n� eg�sz �jjel ott �lt mellette. M�lyet s�hajtott, amire m�r Lily is felfigyelt.
- Szervusz, �lomszusz�k! Majdnem egy teljes napot aludt�l – mosolygott r� kedvesen a boszork�ny �s kisim�tott egy fekete tincset a homlok�b�l.
- Tudtam, hogy el�bb-ut�bb �gyis az �gyadban k�t�k ki – h�zta egy f�lmosolyra a sz�j�t a f�rfi �s hallotta, ahogy Lily mellett csendesen felkacag.
- Hogy vagy?
- K�sz�n�m k�rd�sed, remek�l! Lesz�m�tva, hogy �gy �rzem, minden csontom �sszet�rt �s baromira f�j mindenem.
- Idd meg ezt! – ny�jtott fel� a n� egy b�gr�t, mire Perselus gyanakodva n�zett r�. – Ez csak f�jdalom csillap�t�. Madame Pomfrey hagyta itt. Idd meg, j�t fog tenni!
- Nem nagyon b�zom a kotyval�kaiban – v�gott egy fintort Piton, miut�n kiitta a poharat. H�t bizony, m�g nem �rkezett el az az id�, hogy � f�zze az �sszes gy�gyhat�s� f�zetet a javasasszonynak. Viszont el kellett ismernie, hogy a r�gi gy�gym�d is van olyan hat�sos, mint az � b�jitalai, mert szinte r�gt�n �gy �rezte, az im�nt m�g oly er�sen hasogat� f�jdalom megsz�nt.
- Sajn�lom.
- Micsod�t?
- Hogy nem tudtam seg�teni. Oda akartam menni, de Dumbledore nem engedte.
Piton mag�ban elmormolt egy r�vid h�l�t. Az volt az igazgat� szerencs�je, hogy nem engedte, hogy Lily ut�na j�jj�n! Ellenkez� esetben id� el�tt k�nytelen lett volna meg�lni…
- Nem is v�rtam volna el �s ne is forduljon meg ilyen a fejedben legk�zelebb! – sz�lt b�gyadtan Perselus.
- Seg�ts�gre volt sz�ks�ged, de nem hagyta, hogy b�rki is seg�tsen! – Lily m�g mindig annyira d�h�s volt az igazgat�ra, hogy legsz�vesebben ord�tani tudott volna. – Perselus, Harrison meghalt.
A f�rfi szeme �gy pattant ki, mintha rossz �lomb�l �bredt volna. Egy pillanatig csak pr�b�lta felfogni azt, amit a n� mondott. L�zasan kutatott eml�keiben, hogy az el�z� �let�ben ez vajon megt�rt�nt-e, de nem akart semmi el�j�nni.
Eml�kezett a fi�ra. A hugrabugosok egy�bk�nt is el�g holdk�rosak voltak, de Harrison tal�n mindegyiken t�ltett. Amikor �, Perselus Piton, k�zut�lat t�rgya volt m�r a Roxfortban �s mindenki folyton vele akart kisz�rni, Harrison sz�ba �llt vele. B�r, igaz, nem volt benne biztos, hogy tudja, kit�l k�r seg�ts�get. Amellett viszont okos sr�c volt, t�ny. �s most halott.
Perselus ittl�te �ta el�sz�r szembes�lt a t�nnyel, hogy valaki meghalt a Rendb�l. �s ez a valaki pont az � �vfolyamt�rsuk volt.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Lilyt, mik�zben megpr�b�lt fel�lni az �gyon.
- Nem tudom pontosan – r�zta meg fej�t a boszork�ny tan�cstalanul. – Dumbledore csak annyit mondott, hogy elk�ldte valahova, a hal�lfal�k rajta�t�ttek, � menek�lni pr�b�lt, eltal�lt�k �s lezuhant a sepr�j�r�l.
- Egyed�l k�ldte el Dumbledore? K�s�ret n�lk�l?! – n�zett vissza hitetlenkedve a n�re Perselus. – Harrisont?! De h�t m�g gyerek!
- Annyi id�s, mint mi.
- Ez�ttal t�l messzire ment az �reg! – d�rm�gte Perselus �s a k�vetkez� pillanatban m�r talpon volt �s kiss� imbolyogva indult lefel� a l�pcs�n. Minden olyan gyorsan t�rt�nt, hogy Lily meg sem tudta �ll�tani.
- Perselus – ki�ltott ut�na. – Gyere vissza! Pihenned kell!
A f�rfi azonban �gy t�nt, nem hallotta egy szav�t sem �s a n� jobbnak l�tta, ha ut�na megy. Azonban mire le�rt a l�pcs�n, m�r csak azt l�tta, hogy Perselus beront a nappaliba.

- Elment a j�zan esze?! – zengte Piton a helyis�gben �l�k legnagyobb d�bbenet�re. A fiatal f�rfit l�that�lag teljesen hidegen hagyta, hogy Dumbledore -on �s rajta k�v�l m�s is van m�g a szob�ban, hiszen a Rend �ppen gy�l�st tartott.
- Perselus, l�tom m�r sokkal jobban van! A csontforraszt� b�jital t�nyleg hat�sos! Ennek �r�l�k! – mosolygott fel� kedvesen az igazgat�. �s b�r l�tta, hogy Piton nagyon d�h�s, rem�nykedett benne, hogy ez csak m�l� �llapot.
- Hogy k�ldhette oda egyed�l Harrisont?! – engedte el Perselus a f�le mellett az igazgat� szavait.
Dumbledore arca elkomorult, de egy pillanatra sem vette le a szem�t a fiatalabbik var�zsl� arc�r�l.
- Feladata volt, amit teljes�tenie kellett.
- Feladata?! Mif�le feladat az, ami nem ig�nyel k�s�retet egy tapasztalatlan var�zsl�nak?! Soha nem szoktunk sehova egyed�l menni?!
- Perselus, k�rem, nyugodjon meg…!
- Tisztelettel, igazgat� �r, nem nyugszom meg! – l�that�an teljesen belehergelte m�r mag�t a vit�ba. – Nekem nincs senkim. A kuty�t sem �rdekli, ha elpatkolok, de Harrisonnak ott vannak a sz�lei! Mit fog mondani nekik?!
- Azt, hogy a fi�k a Legf�bb J��rt halt meg.
- Nem, a fi�k az�rt halt meg, mert mellbe tal�lta egy kurva nagy �tok �s lezak�zott a sepr�j�r�l!
- Nem tehettem semmit! �rtse meg! – kiab�lt most m�r az igazgat� is. A szob�ban tart�zkod�k d�bbenten kapkodt�k tekintet�ket egyik f�lr�l a m�sikra. Nem voltak hozz� szokva sem Dumbledore, sem pedig Piton ilyen jelleg� kirohan�saihoz.
- De igen, k�ldhetett volna er�s�t�st, de maga nem tette! �s tudja mi�rt? Mert olyan, mint � – ezt m�r olyan csendes hangon mondta, mintha egy teljesen h�tk�znapi besz�lget�st folyatatn�nak. - Pont �gy j�tszik az emberei �let�vel, ahogyan Voldemort is. Pont �gy hidegen hagyja a sorsunk mag�t is, mint ahogy �t!
- Most m�r el�g legyen, Piton! – ki�ltott r� Sirius d�h�sen, de mikor Perselus fel� fordult, elhallgatott.
- Fogd be a sz�d, Black, m�g nem fejeztem be! – majd �jra Dumbledore-ra n�zett. – Eszm�k m�g� b�jik, ahogyan Voldemort is, dehogy ezek�rt az eszm�k�rt h�nyan halnak meg, az m�r nem �rdekli! B�buk vagyunk csup�n a maguk hatalmas sakkt�bl�j�n �s maguk kedv�kre tologatnak benn�nket ide-oda, an�lk�l, hogy �rdekeln�k a k�vetkezm�nyek!
- Hagyd abba, Piton! Tudod te, kivel besz�lsz? – csend�lt fel �jra Black inger�lt hangja.
- �n tudom! �s te?
D�bbent csend �lt a szob�n. Minden szem Perselusra szegez�d�tt, aki m�g mindig gy�l�lettel teli tekintettel n�zett az igazgat�ra.
- �n ebben t�bb� nem veszek r�szt – fejezte be csendesen a f�rfi, de a metsz� n�mas�gban szinte ki�lt�snak hatott ez az utols� mondat.
Piton fogta mag�t �s sarkon fordult, majd m�r csak a bej�rati ajt� csap�d�s�t lehetett hallani.
A m�lys�ges csendben most minden szem az id�s m�gusra szegez�d�tt, aki leroskadt az egyik fotelba, arc�t kez�be temetve.
- Igazgat� �r, nem tudta, hogy mit besz�l! – csend�lt fel Lily hangja, nyilv�n, hogy mentse,, ami m�g menthet�. – Tele volt �rz�stelen�t�vel �s…
- Ugyan, Lily! – v�gott k�zbe Black, aki m�g mindig inger�lt volt. - Nagyon is j�l tudta, mit besz�l!
- Igen – sz�lt csendesen Dumbledore. – Perselus tiszt�ban volt azzal, hogy mit mond �s azzal is, hogy igaza van.
- Hogyan? – n�zett r� d�bbent arccal Sirius. – De h�t azt mondta…
- Tudom, mit mondott, Sirius, hallottam. Mind hallottuk. Lily, szeretn�m, ha ut�na menne! – fordult a n� fel�. – �gy t�nik, maga az egyetlen, akiben megb�zik. Nem k�rem, hogy hozza vissza, ink�bb csak azt, hogy figyeljen r�, nehogy valami �r�lts�get csin�ljon!
A boszork�ny b�lintott, felszaladt az emeltre, felkapta Harryt �s Perselus ut�n ment. M�g l�tta, ahogy az utca v�g�n bekanyarodik.

- Perselus! – ki�ltott ut�na, majd l�tta, ahogy a f�rfi megtorpan �s h�trafordul, odasietett hozz�.
- Mit csin�lsz itt?
- Hov� m�sz? – k�rdezett vissza a n�, mikor l�tta, hogy Piton hoppan�l�sra k�sz�l.
- �n k�rdeztem el�bb.
- Veled megy�nk – azzal mit sem t�r�dve Perselus igen gyenge ellenkez�s�vel, belekarolt �s m�r �rezte is a szor�t�, kellemetlen �rz�st a gyomr�ban. Mikor �jra kinyitotta a szem�t, m�r a r�gi Piton –h�z el�tt �lltak.
A f�rfi el�vette a kulcs�t �s az ajt� nyikorogva felt�rult.
- Ha komolyan gondoltad, amit mondt�l – azzal intett egyik kez�vel, hogy a n�t el�re engedje.

Alig l�ptek be a h�zba, m�ris megcsapta mindkettej�k orr�t a dohos, �llott leveg�. Perselus villanyt kapcsolt �s �gy l�that�v� v�ltak a r�gi, letakart b�torok �s a vastag porr�teg a padl�n. Nem j�rt itt �vek �ta senki.
Piton intett egyet a p�lc�j�val, mire az ablakok kit�rultak �s �ml�tt be rajtuk a friss, hideg t�li leveg�.
- Mit akarsz? – fordult ism�t Lily fel�, de nem v�rta meg a v�lasz�t. – Ha att�l f�lsz, hogy visszat�rek a s�t�t oldalra, nem kell t�le tartanod. Viszont Dumbledore- hoz sem t�rek vissza.
- Tudom.
- Akkor mi�rt vagy itt? Nyilv�nval�, hogy te a Rendhez tartozol �s…
- B�ntott, amit mondt�l.
- Mit mondtam? – n�zett r� k�rd�n a f�rfi.
- Hogy senkit nem �rdekelne, ha meghaln�l. Engem igen. Agg�dom �rted, Perselus Piton. �rted.
- Agg�dsz �rtem? – visszhangozta csendesen Lily szavait a f�rfi. A n� b�lintott. – De mi�rt?
- Mert m�r csak ti ketten vagytok nekem. Te �s Harry. Sirius �s Remus James bar�tai voltak, nem az eny�mek. Nem �gy, mint te…
Egy pillanatnyi csend �llt be kettej�k k�z�tt. Perselus n�zte Lilyt, teljesen megbabon�zta a l�tv�nya m�g ennyi �v ut�n is.
- Pihen�sre van sz�ks�ged – hallotta meg a boszork�ny hangj�t, ami n�mik�pp visszar�ngatta �t a f�ldre.
- H�t persze – b�lintott beleegyez�en, majd felk�s�rte Lilyt az emeletre, hogy v�lasszon mag�nak szob�t. Mikor l�tta, hogy a n� leteszi az �gyra az alv� Harryt �s gondosan betakargatja, csendesen megsz�lalt. – K�sz�n�m!
- J� �jt, Perselus! – mosolygott r� kedvesen a boszork�ny, jelezv�n, hogy nincs mi�rt k�sz�netet mondania.
- J� �jt… mindkett�t�knek!