Perselus l�tta, ahogy Nagini t�mad�sra emelkedik, de � nem tudott tenni semmit. Nem tudott megmozdulni, mintha b�n�t� b�b�jt k�ldtek volna r�, majd egyik pillanatr�l a m�sikra Lily jelent meg el�tte �, k�zte �s a k�gy� k�z�tt, a k�vetkez� pillanatban pedig a n� m�r �lettelen�l fek�dt karjai k�z�tt.
- Perselus! Perselus! – saj�t nev�t hallotta valahonnan nagyon t�volr�l, de � csak Lilyt ringatta karjaiban, mik�zben k�nnyei z�poroztak. – Perselus, �bredj fel!
Lily!
Piton szeme hirtelen pattant fel. �rezte, hogy eg�sz teste verejt�kben �szik.
Csak �lom volt. Csak �lom volt.
- J�l vagy? – hallotta meg mellette az �desen cseng� hangot, mire csak b�lintott. – R�m�lmod volt. Akarsz r�la besz�lni?
- Nem – v�laszolta a f�rfi sz�raz hangon.
- A nevemet ki�ltottad – jegyezte meg csendesen a boszork�ny.
- Csak egy �lom volt. Semmi t�bb.
Lily n�m�n b�lintott, majd gyeng�den elmosolyodott �s mag�ra hagyta Perselust, aki, m�g mindig kicsit k�tyagos fejjel, kik�sz�l�dott az �gy�b�l �s a f�rd� fel� vette az ir�nyt. Miut�n felfriss�lt egy kicsit, v�gleg tudatosodott benne, hogy csak �lmodott. Szinte minden �lm�nak ugyanaz a v�ge; Lily holtan fekszik a karjai k�z�tt.
De ez csak �lom! Semmi t�bb. Csak �lom.
Mire le�rt a l�pcs�n a r�gi nappaliba Lilyhez, m�r teljesen tiszta volt el�tte, mit kell tennie.
- Jobban vagy? – mosolygott fel� a n�, aki Harryvel az �l�ben �lt a kanap�n. A kisfi� miut�n megl�tta a f�rfit, felemelte apr� kezeit �s �gyetlen�l integetett neki.
- Sokkal jobban. Vissza k�ne menn�nk.
- A Grimmauld t�rre? – n�zett r� a boszork�ny meglepve. Hazudna, ha nem sz�m�tott volna erre el�bb- ut�bb, de azt hitte, Perselus b�szkes�ge ism�t legy�zi majd a j�zan esz�t �s m�g napokig fog tartani, mire kimondja ezeket a szavakat.
- Sokat gondolkodtam �s… azt hiszem, kicsit elhamarkodott voltam – azt m�gsem mondhatta, hogy olyan tud�s birtok�ban van, ami nagy seg�ts�g�re lehet a Rendnek.
- Ha akarod, visszamegy�nk. Ak�r most.
A k�t szemp�r, a z�ld �s a fekete mosolyogva �sszekapcsol�dott.

Mikor a h�rom alak �szrev�tlen�l hoppan�lt a Grimmauld t�r 12. legfels� l�pcs�fok�ra, l�tt�k, hogy a t�volb�l h�rom csukly�s figyeli a szem�k el�l elrejtett bej�ratot.
A f�rfi egy pillanatra a mellette �ll� v�r�s haj� n�re n�zett, mintha tekintet�vel akarta volna megnyugtatni, nem l�tj�k �ket. N�mi t�tov�z�s ut�n Piton kinyitotta az ajt�t �s bel�ptek rajta.
A h�z kihaltnak l�tszott. M�g kor�n van, mindenki alszik.
A konyha fel�l hallottak csak n�mi zajt, majd annak ajtaja felt�rult �s Dumbledore dugta ki a fej�t rajta, aki amint megl�tta az �rkez�ket bar�ts�gosan elmosolyodott, mintha tegnap �jjel mi sem t�rt�nt volna.
- Felmegyek, �t�lt�ztetem Harryt – sz�lalt meg csendesen Lily Perselushoz, aki b�lintott. N�zte, ahogy a n� fels�t�l a l�pcs�n, majd tal�rja szeg�lye is elt�nik a kanyarban.
Tekintet�t ezut�n az igazgat�ra szegezte, aki m�g mindig mosolyogva n�zett r� �s intett neki, hogy k�vesse a konyh�ba.
- �pp valami harapnival�t kerestem – mondta der�sen az id�s m�gus, majd odal�pett a szekr�nyhez �s kit�rta az ajtaj�t, hogy szemrev�telezze a k�szleteket. – Nem �hes, fiam?
- Nem, k�sz�n�m – �rkezett a csendes v�lasz.
- Nagy k�r, pedig Hubbli –f�le keksz �j �zben j�tt ki nem r�g �s �gy l�tom, van is itt egy csomaggal – azzal intett egyet a p�lc�j�val, mire az �dess�g r�gt�n a kez�ben termett. – Csokol�d�s – mazsol�s! A kedvencem!
- Igazgat� �r, besz�ln�nk kell… a tegnapr�l – vette kez�be az ir�ny�t�st a fiatal var�zsl�, aki kezdte megel�gelni, hogy Dumbledore ekkora figyelmet szentel egy csomag keksznek. �gy t�nt, hat�rozott fell�p�se hat�sos volt, mert a m�gus r�emelte k�k tekintet�t, ami most komolyan csillogott. – Sajn�lom, amiket tegnap mondta!. Nem tudtam, hogy mit besz�lek. Nem sokkal el�tte ittam meg egy poh�r f�jdalomcsillap�t� f�zetet �s el�gg�…
- Mindketten tudjuk, hogy pontosan tiszt�ban volt vele, mit mond – emelte fel kez�t h�r�t�an az igazgat�. – �s igaza volt.
- Dehogy volt! – ellenkezett Perselus. - M�r mondtam, hogy…
- �n is gondolkodtam az �jszaka �s higgye el, igaza volt. Azt hiszi, nem l�ttam magamon ezeket a jeleket? Dehogynem! Mindenki l�tta, csak senki nem volt el�g b�tor, hogy felh�vja r� a figyelmemet. Kiv�ve mag�t, kedves fiam – n�zett r� �jra a n�ma csendben �l� f�rfira. – J�magam pedig nem akartam elfogadni, ami nyilv�nval�; hogy kezdek olyann� v�lni, mint Voldemort – itt egy pillanatnyi sz�netet tartott, majd feltette azt a k�rd�st, ami a tegnap esem�nyek �ta legink�bb foglalkoztatta. - Ahonnan j�tt, Perselus, ott milyen voltam?
- Hasonl� – �rkezett a v�lasz. V�g�l is, nem mondhatta azt, hogy Dumbledore a m�sik vil�gban egy�ltal�n nem hagyta, hogy a saj�t �let�t �lje �s folyamatosan eml�keztette �t az elk�vetett hib�ira, hogy esz�be ne jusson kisz�llni, pont neki.
- Szeretn�m, ha ezen v�ltoztatn�nk. Nem akarok olyan lenni, mint �. Egy �ppen el�g bel�le – mosolyodott el a m�gus. – Ha b�rmi hasonl�t �szrevenne, sz�lna?
- H�t persze – b�lintott a f�rfi, de k�zben az esze m�r eg�szen m�shol j�rt. Tal�n ha akkor, ott a m�sik vil�gban megmondja neki a v�lem�ny�t… De nem, nem volt lehets�ges, hiszen Lily akkor m�r nem �lt. � volt az egyetlen, aki miatt v�gig kitartott.
- Most pedig besz�lj�nk ink�bb arr�l, hogy mi t�rt�nt Voldemortn�l – azzal felbontotta kekszet, de nem vett bel�le, el�sz�r a fiatal f�rfinek k�n�lta, aki most nem utas�totta vissza, vett bel�le egyet, majd belekezdett a t�rt�net�be.
- Azt mondja, nem akarta r�gt�n meg�lni? – k�rdezett vissza meglepetten Dumbledore.
- Nem tudom, mit akart kiszedni bel�lem, de biztos vagyok benne, hogy nem mondtam neki semmit. Tal�n csak azt akarta tudni, mi�rt �rultam el.
- Elmondta neki?
- Nem volt r� sz�ks�g. Tudta.
- Honnan?
- Nem tudom, de nem z�rtam le az elm�met. Felesleges lett volna, hiszen minden tudott. De esk�sz�m, nem jutott haszn�lhat� inform�ci�hoz – kezdte a menteget�z�st Piton, mire Dumbledore le�ll�totta.
- �n sem hiszem.
- Tudta, hogy meg akarom �lni - tette csendben hozz� Perselus.
- El�g sokan vagyunk m�g �gy ezzel. Azt mondta, belen�zett a szem�be… lehets�ges, hogy r�j�tt, honnan j�tt?
- Nem. Ez kiz�rt. B�r, ha �n lettem volna �, meg�ltem volna magam.
- Ez lenne a logikus. K�rd�s az, mi�rt nem tette meg – n�zett r� tanakodva az igazgat�, majd nem sokkal k�s�bb megsz�lalt.. – Tal�n �nmag�t l�tta.
- Bennem?! – Piton nem is tudta igaz�n, hogy a d�bbenet vagy a felh�borod�s hangja szakadt-e ki bel�le. Tal�n mind a kett�.
- El�g sok k�z�s van magukban, Perselus – magyar�zta Albus. – Mindketten f�lv�rek. A kapcsolatuk az apjukkal, hogy �gy mondjam, nem volt t�l felh�tlen. Mindketten a Roxfortot tekintett�k az otthonuknak. �n pedig, kedves fiam, r�l�pett arra az �tra, amelyre � is r�l�pett egykoron. Az egyetlen k�l�nbs�g, hogy maga k�pes volt visszafordulni. K�pes szeretni. Ez a k�pess�g, b�rmilyen nagyhatalm� var�zsl� legyen is Voldemort, hi�nyzik bel�le. Amikor a szem�be n�zett, tal�n lehets�ges �nmag�t l�tta. Aki lehetett volna, ha nem t�r le a sz�m�ra kijel�lt �tr�l. �n, kedves fiam, Tudjukki �l� ellen�tre. Mement�ja annak, hogy t�rt�nhetett volna m�sk�nt is. Ez pedig igen csak r�miszt�en tud hatni az emberre,
Perselus �gy �rezte, mintha alaposan fejbe k�lintott�k volna. T�l sok volt sz�m�ra mindez. �r�ltebbn�l �r�ltebb gondolatok futottak �t az agy�n.
- Ne gondoljon semmi rosszra, bar�tom! – mosolyodott el az igazgat�. – Semmi k�ze Hozz�. �n izzig -v�rig Prince – mikor kimondta ezt a nevet, k�l�n�s f�ny csillant az igazgat� szem�ben. Olyan, amit Piton akkor m�g nem �rtett, de elrakt�rozta agya egyik h�ts� szeglet�be, mint k�s�bb tal�n fontos inform�ci�t.

- N�zzenek csak oda! A t�kozl� fi� visszat�rt! – csend�lt fel �r�kkal k�s�bb Black g�nyol�d� hangja a h�ta m�g�tt. – Mi van, Pipogyi, meggondoltad magad? Visszat�rsz szer�ny k�r�nkbe?
Perselus nem v�laszolt, csak felkelt a sz�kr�l �s �nt�tt mag�nak egy cs�sze k�v�t.
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy Dumbledore ezek ut�n m�g megb�zik benned?
- De bizony, Black. Jobban, mint eddig b�rmikor.
- Mit csin�lt�l vele? – l�pett el� fenyeget�en Sirius. – Meg�tkoztad?
- Nem, sz�pen mosolyogtam – azzal r�villantott az elk�pedt f�rfire egy b�jvigyort.
- Perselus! – csend�lt fel Molly hangja a konyhaajt�ban, nyom�ban Mr. Weasleyvel �s Alice Longbotthommal. – Hallottuk, hogy visszaj�tt�l!
- Isten hozott �jra itt! – mosolygott r� Alice, majd Arthur �s Frank bar�ts�gosan h�tba veregett�k. Perselus sejtette, hogy ezt a sz�v�lyes fogadtat�st nyilv�n Lilynek k�sz�nhette, aki elhintette mindenkinek, hogy ma reggel visszat�rtek. De nem �rdekelte. Akkor meg azt�n m�r v�gleg nem �rdekelte, mikor Lily is megjelent az ajt�ban �s bar�ts�gosan r�mosolygott. Az � gesztusai legal�bb val�diak. De hiszen csak ez volt a fontos!
- A r�ntotta az asztalon! – csend�lt fel Molly hangja. Perselus figyelte, ahogy Lily lehuppan mell�, Harryvel az �l�ben �s rejt�lyesen elmosolyodik. – Ha valaki k�r, maradt m�g a kar�csonyi kugl�fb�l.
- J�, hogy �jra itt vagy – suttogta Perselus f�l�be Lily. Piton elmosolyodott. Szeme sark�b�l azonban �szrevette, hogy Black milyen indulatosan kaszabolja a szalonn�j�t. Ebb�l kik�vetkezette, hogy tal�n elcs�pte a n� im�nti mozdulat�t. De nem �rdekelte.
Le vagy tojva, Black!