- �s eg�szen pontosan mit szeretne vel�nk megbesz�lni, igazgat� �r? – t�rte meg a csendet Sirius, mikor m�r mind �sszegy�ltek a Grimmauld t�ri h�z nappalij�ban �s figyelmesen k�mlelt�k mind a h�rman Dumbledore arc�t, h�tha le tudnak olvasni r�la valamit, �m az rezzen�stelen maradt.
- Hallottak m�r valaha a Geldon csal�dr�l? – n�zett r�juk k�rd�n az id�s m�gus, mire mind megr�zt�k a fej�ket. – Az egyik legr�gibb m�guscsal�d volt. Az �n felmen�i, Perselus – pillantott a fekete haj� f�rfire, akinek arc�ra most az egy�rtelm� d�bbenet �lt ki.
- Az eny�mek? – k�rdezett vissza Piton, majd megcs�v�lta a fej�t. – Az ki van z�rva. Vissza tudom vezetni a csal�domat, vagyis �desany�m csal�dj�t eg�szen az 1700-as �vekig �s ott nincs sz� semmif�le kapcsolatr�l.
- Az nem kiz�rt – b�lintott Dumbledore. – Ugyanis ez a 600-as �vekre ny�lik vissza.
- �gy �rti, az 1600-asra? – �rdekl�d�tt Black.
- Nem, Sirius. �gy �rtem, a 600-as �vekre – mosolyodott el az igazgat�, mire szinte hallani lehetett a szob�ban tart�zkod�k �mulat�ban lees� �ll�nak koppan�s�t a padl�n.
- De h�t, a Roxfort alap�t�sa 1000 k�r�l t�rt�nt – kezdett volna �rvelni Lily, de Albus f�lbeszak�totta.
- El�tte is volt �let a var�zsl�k k�z�tt, kedvesem.
- Na j�, de mi k�ze ennek az eg�sznek ahhoz, amiben �sszeh�vott minket? – t�rt mag�hoz a d�bbenetb�l Perselus. Az elm�lt n�h�ny m�sodpercben sok minden �tfutott az agy�n. P�ld�ul az, hogy, hogy vajon az anyja tudott-e err�l a kapcsolatr�l �s ha igen, akkor mi�rt nem eml�tette neki? El akarta vajon titkolni el�le vagy nem tartotta fontosnak? Legink�bb ez ut�bbi t�nt a legval�sz�n�bbnek, ugyanis jelen pillanatban � maga sem �rezte, hogy ett�l az inform�ci�t�l t�bb lenne, nagyobb emberr� v�lt volna. B�r t�ny, hogy j� �rz�s lesz odad�rg�lni majd Black orra al�, hogy r�gebbre tudja visszavezetni a csal�dj�t, mint Sirius.
- Soha nem gondolkodott m�g azon, hogy honnan ered az �desanyja neve, Perselus?
- M�rmint a Prince? Nem. Ezek szerint kellett volna?
- A Prince jelent�se herceg. Ez nem ker�l be csak �gy egy var�zsl� nev�be.
- Mit akar ezzel mondani? – n�zett r� gyanakodva a f�rfi, mintha f�lne att�l, amit hallani fog. Az igazat megvallva, f�lt is, mert az igazgat� szem�b�l valami olyasmit olvasott ki, amit �nmaga sem akart elhinni. De miel�tt b�rmit is sz�lhatott volna, Sirius megel�zte.
- A var�zsl�knak nincsen herceg�k. Ez egy demokratikus t�rsadalom �s mindig is az volt.
Piton felhorkant a „demokr�cia” sz�ra. M�g hogy demokr�cia! Egy olyan k�z�ss�gr�l van sz�, ahol egy s�t�t var�zsl� pr�b�l vil�guralomra t�rni �gy, hogy mindent �s mindenkit eltapos maga k�r�l. Azok pedig, akik mindezt meg akarj�k akad�lyozni, szint�n nem v�logatnak az eszk�z�kben. Ez m�r r�g nem demokr�cia. Ez m�r h�bor�!
- Azt hiszem, most t�ved, kedves Sirius – mosolygott r� eln�z�en Dumbledore. – A var�zsl�knak mindig is voltak ir�ny�t�ik. Nevezz�k �ket ak�r igazgat�nak, h�zvezet�nek, miniszternek vagy �ppen hercegnek. A Geldon csal�d pedig vezet� volt. M�ghozz� nem is ak�rmilyen. Csakhogy egy puccs miatt elkergett�k �ket. Megfosztva a csal�dot minden vagyon�t�l �s birtok�t�l, �r�k bujdos�sra �t�lve �ket.
Egy pillanatra n�ma csend ereszkedett a szob�ra �s ezzel egy�tt Perselus lelk�re is. Hogy �, Perselus Piton egy ilyen nagy m�lt� csal�d lesz�rmazottja legyen… Ez hihetetlen �s egyben ijeszt� is.
�rezte, ahogy egy puha k�z az � keze ut�n ny�l, �gy hogy senki ne l�thassa. Perselus r�emelte a tekintet�t Lilyre, aki kedvesen elmosolyodott.
Te j� �g, mennyire szerette ezt a n�t!
- Hallottak valaha a Hal�l erekly�ir�l? – tette fel k�vetkez� k�rd�s�t Dumbledore, mire �jabb elutas�t� fejr�z�s volt a v�lasz. Piton �gy �rezte, kicsit tal�n gyors az igazgat� t�mav�lt�sa. – �s Bogar b�rd mes�ir�l?
- Ezt kellett volna elolvasnom – jegyezte Perselus halkan, mire az igazgat� b�lintott.
- �n sem hallottam m�g r�la – �rkezett a v�lasz Lilyt�l.
- Na ne h�ly�skedjetek! – csattant fel Sirius ideges hangja. – Nem hallottatok m�g Bogar b�rd mes�ir�l? Hol az �rd�gben �ltetek?
- Muglik k�z�tt, Sirius – �rkezett a boszork�ny ep�s v�lasza. – Nem mindenki olyan szerencs�s, hogy var�zsl�k nevelik fel.
- Na �s Piton? Az anyja boszork�ny volt.
- Az ap�m viszont ut�lt mindent, ami a m�gi�val kapcsolatos. K�zt�k minket is. Megtiltott minden var�zslatot otthon.
- Ez egy mesek�nyv.
- Pontosan. Black, ap�m r�gi cuccaiban j�rtam. Egyik napr�l a m�sikra �lt�nk. Nem hiszem, hogy lett volna p�nz�nk b�rmif�le k�nyvre.
Ez �gy t�nt, egy kicsit lecsillap�totta Siriust, aki durc�san visszas�ppedt a kanap�ra �s olyan k�pet v�gott, mint egy kisgyerek, akinek nem vett�k meg a j�t�kot, amire v�gyott.
Dumbledore pedig elmes�lte a t�rt�netet a h�rom fiv�rr�l, akik megszerezt�k a Hal�lt�l az erekly�ket: a Felt�mad�s K�v�t, a l�thatatlann� tev� k�penyt �s a P�lc�k Ur�t.
Perselus �s Lily figyelmesen hallgatt�k az id�s m�gus minden egyes szav�t �s tal�n mindketten meg�llap�tott�k magukban, hogy enn�l leny�g�z�bb t�rt�netet m�g soha nem hallottak.
- De mi k�ze ennek az eg�szhez? – k�rdezte tan�cstalanul az eddig n�ma csendben �l� Lupin, aki ugyan ismerte a t�rt�netet, de m�g sokadszorra is �rdekesnek tal�lta.
- Az erekly�k seg�ts�g�vel legy�zhetj�k Voldemortot – v�laszolta Albus csendesen.
- De h�t, ez csak egy legenda! – csattant fel t�relmetlen�l Black. Nagyon elege volt m�r az eg�szb�l, att�l a pillanatt�l fogva, mikor kider�lt, hogy Piton ki is val�j�ban. Sz�val, az elej�t�l kezdve. – Nem alapozhatunk egy mes�re!
- �s James k�penye? – sz�lalt meg csendesen Lily. – Az tal�n az egyik ereklye?
- Azt kell mondjam, hogy igen – �rkezett a v�lasz. – Megvizsg�ltam nem is olyan r�gen �s… a v�lasz egy�rtelm� igen. T�k�letes l�thatatlans�got biztos�t a visel�j�nek. Nem holmi kacat. Valamit m�g tudniuk kell – n�zett v�gig a t�rsas�gon az id�s m�gus. – R�gen, mindh�rom ereklye a Geldon csal�d birtok�ban volt. Ha �gy tetszik, ezek voltak a koron�z�si jelv�nyeik.
- Akkor hogy ker�ltek m�shoz?
- A legenda szerint, a sz�m�zet�s els� h�napjaiban a csal�d olyan nyomorban �lt, hogy nem volt mit enni�k. Az egyik gyermek beteg lett, az egykori herceg pedig egyezs�get k�t�tt a Hal�llal, hogy neki adja a jelv�nyeket, ha meghagyja a fia �let�t. Ez persze csak legenda – mosolyodott el az igazgat�. – Ha a v�lem�nyemet k�rdezik, a csal�dot a vagyonnal egy�tt megfosztott�k az erekly�kt�l is �s sz�tsz�rt�k a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba, hogy ne lehessen soha �jra egyes�teni �ket. �gy ker�lhetett el�bb- ut�bb a Peverell fiv�rek tulajdon�ba ez a h�rom kincs. Mert a t�rt�net r�luk sz�l, hab�r nagy val�sz�n�s�ggel �k tal�lt�k ki.
- Ha ilyen vesz�lyesek, mi�rt kell egyes�ten�nk �ket? – tette fel a mindny�jukat foglalkoztat� k�rd�st Remus. – Mi�rt nem maradhatnak ott, ahol vannak?
- Mert csak ezekkel lehet legy�zni Voldemortot.
- Nem lehet csak �gy meg�lni?
- Att�l tartok nem.
- A horcruxok…. – suttogta maga el� Perselus. Eml�kezett r�, hogy Dumbledore ugyan nem mondta ki abban a m�sik vil�gban soha, de utalt r�, hogy Voldemort sz�tdarabolta a lelk�t. Amikor Perselus r�k�rdezett �s elmondta az elm�let�t az igazgat� nem felelt konkr�tan, de l�tta a szem�ben, hogy igaza van.
- �gy van – b�lintott az id�s m�gus. Nem k�rdezte a fiatal f�rfit, honnan tud minderr�l, hiszen �gyis tudta.
- Mik azok a horcruxok? – k�rdezett vissza Lily, Pitonra emelte z�ld tekintet�t.
- A Nagy�r feldarabolta a lelk�t, a k�l�nb�z� l�lekdarabk�kat pedig k�l�nb�z� helyekre rejtette el. Voldemort mind addig elpuszt�thatatlan, am�g ezeket a darabokat valaki meg nem semmis�ti.
- Akkor tegy�k azt! Kutassuk fel �ket! – aj�nlotta Sirius.
- T�l sok van bel�l�k – jegyezte meg Dumbledore. – �s nem tudjuk, hol tal�ljuk �ket. Az id�nk pedig fogyt�n. Voldemort el�bb –ut�bb r�j�n, hogy lehet feloldani ennek a h�znak a v�delmi rendszer�t �s akkor m�r nem lesz semmi, ami megv�dje Longbottom�kat. M�g id�ben kell cselekedn�nk. Sokkal k�nnyebb felkutatni egy darab erekly�t, mint hat darab horcruxot.
- Egy darabot? De h�t, nek�nk h�rom kell – sz�lalt meg csendesen Remus.
- A k�peny m�r megvan �s a p�lca, nos… a P�lc�k Ura eg�szen v�letlen�l az �n tulajdonomban van.
Ha hallani lehetett volna az �llak �jabb koppan�s�t a padl�n, eg�sz biztosan sorozat l�v�sre eml�keztetette volna a k�v�l�ll�kat.
- Mag�n�l, de h�t hogyan…?
- Ez most nem fontos – h�r�totta el a k�rd�st az igazgat�. – A legszebb az eg�szben, hogy tudom, hol van a harmadik ereklye.
- Honnan?
- Nyilv�n �szrevett�k, hogy ut�bbi id�ben sokat voltam t�vol. Kutattam ugyanis. Az eg�sz egy v�letlen m�ve volt – magyar�zta lelkesen Dumbledore. Szeme �gy csillogott, mint egy gyermek�. – Igaz�b�l, a horcuxokat kerestem �s az inform�ci� gy�jt� k�rutamon akadtam r� v�letlen�l a Gomold csal�d gy�r�j�re.
- Kicsod��ra? – k�rdezett vissza Lily. Kicsit t�l sok volt m�r az inform�ci�, amihez hozz�jutottak.
- Voldemort anyj�nak csal�di �kszere – jegyezte meg Perselus, mint egy mell�kesen. Valahogy senki nem k�rdezte, honnan tudja azt, amit tud. Tal�n t�nyleg t�l sok mindent kellet feldolgozniuk.
- A gy�r� a Gomold – h�zban van – jelentette ki Dumbledore, mintha egy szenz�ci�t k�z�lne. Gyakorlatilag az is volt. Csak a hallgat�s�ga tudat�ig m�g nem jutott el.
- �s egy horcux. B�rmi is legyen is az pontosan.
- Az �n�k feladata annyi, hogy elhozz�k a gy�r�t. Semmi t�bb.
- Mi�rt kell�nk hozz� mind a n�gyen? – k�rdezte Sirius. Hangj�ban most m�r nyoma sem volt a kor�bbi d�hnek. Nyilv�n � is pr�b�lta feldolgozni a hallottakat.
- H�rman eg�szen biztosan kellenek hozz�. Nem tudhatjuk, hogy viselkedik egy horcrux.
- �s ha elhoztuk, ut�na mi lesz? – vetette fel Lupin. – Ki fogja haszn�lni �s egyes�teni az erekly�ket?
- Azt hiszem, ez nem is k�rd�s. Perselus – a nevezett d�bbenten kapta a fej�t az igazgat� fel� �s a k�vetkez� pillanatra m�r talpra is ugrott, elengedve Lily kez�t, amit eddig tenyer�ben tartott.
- Tisztelettel, igazgat� �r… meg�r�lt? �n?!
- Maga a Geldonok utols� sarja – b�lintott Albus. – Csak maga tudja �gy egyes�teni az erekly�ket, hogy az ne okozzon k�rt. Maga a var�zsl�k hercege.