V�ltakozva, feh�r �s fekete.
Azt�n csak feh�r, olyan, mintha mozdulatok n�lk�l futn�l, �s t�l gyorsan, hogy az agyad r�szekre bontsa a l�tnival�t. El�g sok�ig ahhoz, hogy kegyetlen�l lef�radj. Ez�rt lesz bel�le olyan kusza kever�k, aminek sem sz�ne, sem form�ja.
Futnak az arcod el�tt a feh�r olajfest�kkel festett ablakok. Ez most honnan j�tt?
Nem tudom.
Most m�r azt is �rzem, hogy h�nyingerem van.
M�r v�rom a feket�t. J�l esne, de nem j�n.
Valaki?
Hall engem?
Milyen r�g�ta fekszem a f�ld�n? Vagy a f�ld�n fekszem egy�ltal�n?
Csak feh�r �s k�d ut�n csak fekete �s �r. Megpr�b�lom kinyitni a szemem, de hi�ba teszem meg, ugyanaz a k�p fogad. Komor fekete semmi. Kicsit megmozdulok, majd a kezdeti siker�lm�ny eljuttat addig, hogy fel�ljek. Hallgat�zom.
Ilyen m�ly cs�nd nem is l�tezik. Ez term�szetellenes.
Ut�na eszembe jut, hogy tudnom kellene hol vagyok… illetve, hol voltam…kivel?
T�tong a tudatlans�g, az �ress�g. Zavaros.
Azt�n r�j�v�k, hogy nem is a f�ld�n fekszem, �s azt sem is �rtem, mi�rt pont a f�ld jutott eszembe. Mit keresn�k �n a f�ld�n? Ez egy �gy. Egy puha, meleg �gyik�. �s�tozni lenne kedvem, �s visszad�lni a p�rn�ra. Biztos kor�n van m�g…
Meg is teszem, mosolygok a s�t�tnek, �s f�lelem a nyugalmat, amit egy hideg �rint�s zavar meg a homlokomon. Nem ijedek meg, csak v�ratlanul �r.

- Mm – Nyugtalanul h�tr�bb tolom magam, �s k�pes lenn�k belealudni magamat a tov�bbi tudatlans�gba. – Aramis, m�ssz le az �gyamr�l!

Mire kimondom, r�j�v�k, hogy valami nem stimmel. Aramis orra val�ban hideg, de nedves is. Az az �rint�s, amit �n kaptam sz�raz volt. �s Aramis beteg volt, vagy valami hasonl�, mert sokat aludt… lehet, hogy r�m is �tterjedt ez a durmol�s v�sz?
�s az �gy? Ez nem olyan sz�k, mint az �n �gyam… el sem f�rne mell�m, amekkora egy teh�n. Kir�p�l a szememb�l az �lom.

- Valami gond van?

Perselus hangj�t hallom. �s ez megnyugtat. Ezek szerint n�la vagyok �s elaludtam, azt�n valamit�l felriadtam az �jszaka kell�s k�zep�n.

- R�m ijesztett�l. H�ny �ra lehet, olyan s�t�t van – pislogok a l�g�res feketes�gnek.

- Az id� nem sz�m�t. Annyit csin�lok neked, amennyit akarok.

Nagyon �lmos lehet, hogy ilyeneket mond.

- Dehogy nem sz�m�t, vissza kellett volna mennem Roxfortba. Remus hal�lra agg�dja mag�t miattam. Mi�rt hagyt�l aludni… egy�ltal�n mikor j�tt�l vissza, �s…�s… �n nem tudom, elestem? Meg�t�ttem magam, vagy mi t�rt�nt? Nem eml�kszem arra sem, amikor megj�tt�l.

�s most v�gre az is felt�nik, hogy ruh�ban vagyok. Perselus hagyta, hogy ruh�ban fek�djek le aludni? Kifordult a vil�g.

- Mi�rt nem sz�lt�l r�m, hogy vetk�zzek le?

- M�g megtehetem. Szeretn�l levetk�zni nekem?

- … Mi�rt van ilyen s�t�t? Ez ideges�t�. Szeretn�lek l�tni, ha m�r besz�lek veled.

- �n l�tlak – suttogja fura hangon.

Fel�l�k. Kicsit kiny�jtom a kezem, amolyan tapogat�z�sk�nt, de csak a leveg�t markolom. Bosszant, amikor ilyen idi�t�n viselkedik.

- Ez nem vicces. Csin�lj f�nyt! Vagy add ide a p�lc�m, �s csin�lok �n. Hol van? – Ide oda fordulok, de teljesen feleslegesen. Ez a s�t�t fel�r a val�di vaks�ggal.

- Hajolj kicsit el�re, vagy cs�ssz k�zelebb. – Olyan izgatott a hangja. Mi van vele? � nem szokott ilyen hangon besz�lni.

Megteszem. K�zelebb n�gyk�zl�bolok, �s �jra lehuppanok a fenekemre. M�g egy tapogat�si k�s�rlet, �s �jra csak a leveg�t sz�ntom v�gig az ujjaimmal.

- Mi�rt csin�lod ezt? – kuncogom el magam. – Vagy ez valami �j perverzi�, amiben felt�tlen�l r�szt kell vennem? Tudod, hogy ut�lom a s�t�tet.

- Mi�rt?

- Mi�rt? Mert olyan �rzetem lesz t�le, mintha egy pici helyen be lenn�k z�rva. Rossz. – Kiny�jtom a karom. – Legal�bb a kezed add ide. Ez �gy nem �r!

Hallgat. H�t j�! M�g k�zelebb k�szok, �s most m�r �rzem a testmeleg�t. A l�legzet�nek a hangir�ny�t figyelem, �s ebb�l meg�llap�tom, hogy �l, vagy nem. Ink�bb t�rdepel velem szemben. �n is hasonl� testhelyzetbe vonom magam, �s kicsit bossz�san r�sz�lok.

- El�g! Enn�l m�g az is jobb volt, amikor kik�t�tt�l az �gyhoz.

- … �s m�g mit csin�ltam?

R�ncolom a homlokom, azt�n meg�rzem az �vatosan matat� ujjait a gombjaimon. Ezek szerint m�giscsak tudja, mi az a gomb.

- �r�mmel tapasztalom, hogy civiliz�ltattad magad, mi�ta nem voltunk egy�tt. De most az a ritka alkalom �llt el�, amikor �n kell azt mondjam, erre nincs id�nk! – R�teszem a kezem az �v�re, hogy le�ll�tsam. Azt�n el�r a felismer�s, hogy a h� �s a tapint�s nem egyezik. Perselus b�re enn�l egy �rnyalattal melegebb szokott lenni, �s a tapint�sa, olyan… m�s… olyan nedves… izzad a tenyere… Ez nem �.

Nem �rkezek ki�ltani, ann�l a testem sokkal hamarabb reag�l. Egy merev mozdulattal lecsapom magamr�l a kezet, �s �tg�nd�r�d�k az �gy m�sik v�g�be. F�l f�llel hallom, ahogy a valaki, Perselus hangj�n ezt mondja:

- Id�milliomosok vagyunk, �desem! �s ez annyira b�jos volt, hogy �jra j�tsszuk!


***


V�ltakozva, fekete �s feh�r.
Azt�n csak fekete olyan, mintha meghaltam volna. Nagyon f�radtnak �rzem magam, vagy ink�bb kialvatlannak? De ez az�rt h�lyes�g, mert id�ig is aludtam.
Gombokat l�tok r�pk�dni a leveg�ben. Holott t�k s�t�t van. Ez most honnan j�tt?
Nem tudom.
Valami�rt t�l gyorsan dobog a sz�vem. Mint aki nemr�g megijedt. Tal�n rosszat �lmodtam, de semmire sem eml�kszem.
Nem szeretem ezt a t�l komor s�t�ts�get.
Hall engem valaki?
Hol vagyok?
M�r r�g kinyitottam a szemem, m�gsem l�tok semmit. Kicsit megmozdulok, majd a kezdeti siker�lm�ny eljuttat addig, hogy fel�ljek. Hallgat�zom.
Ilyen m�ly cs�nd nem is l�tezik. Ez term�szetellenes.
Norm�lis az, hogy teljesen elfelejtettem, mit csin�ltam lefekv�s el�tt?
M�g j�, hogy itt van ez a j� meleg �gyik�! �s�tozva visszafekszem, �s akkor�t ny�jt�zom, hogy m�g belereccsen a csontom. Kellemesen mosolygok magam el�, �s f�lelem a n�mas�got, amit egy hideg �rint�s zavar meg a homlokomon. Annyira meglep�d�k, hogy el�sz�r elakad a l�legzetem, azt�n eszembe jut, hogy ez Aramis lesz. Megnyugszom.

- Mm – Nyugtalanul a m�sik oldalamra dobom magam. – Aramis, m�ssz le az �gyamr�l!

Mire kimondom, r�j�v�k, hogy valami nem stimmel. Aramis beteg volt, vagy valami hasonl�, mert sokat aludt… lehet, hogy r�m is �tterjedt ez a durmol�s v�sz? �s hogy ker�lt ide?
M�g j�, hogy ilyen nagy ez az �gy…

- Rosszat �lmodt�l? - Perselus hangj�t hallom, meg�rinti a v�llamat, �s l�gyan, kicsit remeg� ujjakkal simogatni kezd. Ezekszerint n�la vagyok �s elaludtam, azt�n valamit�l felriadtam az �jszaka kell�s k�zep�n.

- Legal�bb m�r tudom, hol vagyok. H�ny �ra lehet? – pislogok a l�g�res feketes�gnek.

- Teljesen mindegy h�ny �ra. Mit szeretn�l, h�ny �ra legyen?

- Nem tudom, de nekem hamarosan vissza kell mennem Roxfortba. Remus hal�lra agg�dja mag�t miattam. Egy�ltal�n mi�rt hagyt�l aludni?

Fel� fordulok, �s ahogy belegabalyodok a takar�ba, felt�nik, hogy ruh�ban vagyok. Perselus hagyta, hogy ruh�ban fek�djek le aludni? Jesszus!

- Nem vetk�ztem le. Mi�ta hagyod, hogy nadr�gba aludjak?

- Olyan volt�l, mint akit le�t�ttek, �n meg szerettem volna n�zni, ahogy te magad csin�lod.

- … Mi�rt van ilyen s�t�t? Akkor �n pedig l�tni szeretn�lek, ha m�r sztript�z m�sort akarsz.

- Mi az a sztript�z?

- Hol �lsz te, mondd? A holdon? – De a k�rd�st meg is b�nom. M�g f�lre�rti. – Ne haragudj, ezt nem kellett volna. Tal�n van m�g egy kis id�nk. Csin�lj egy kis f�nyt, �s akkor latba vetem minden tud�som.

- Nem kell, hogy l�ss – suttogja fura hangon. – �gy sokkal izgalmasabb.

Fel�l�k. Kicsit kiny�jtom a kezem, amolyan tapogat�z�sk�nt, de csak a leveg�t markolom. Bosszant, amikor ilyen idi�t�n viselkedik.

- Ez a s�t�t fel�r a val�di vaks�ggal – jegyzem meg el�gedetlen�l.

- A vakok olyan kiszolg�ltatottak, te nem �gy gondolod? M�ssz ide hozz�m. – Olyan izgatott a hangja. Mi van vele? � nem szokott ilyen hangon besz�lni.

Megteszem. K�zelebb n�gyk�zl�bolok, �s �jra lehuppanok a fenekemre. M�g egy tapogat�si k�s�rlet, �s �jra csak a leveg�t sz�ntom v�gig az ujjaimmal.

- Mi�rt csin�lod ezt? – kuncogom el magam. – Tudod, hogy ut�lom a s�t�tet.

- Tudom. F�lsz a bez�rts�gt�l.

- �s m�g tudod, mit�l? - Kiny�jtom a karom. – A kiismerhetetlen, furcs�n viselked� alakokt�l.

Hallgat. H�t j�! M�g k�zelebb k�szok, �s most m�r �rzem a testmeleg�t. A l�legzet�nek a hangir�ny�t figyelem, �s ebb�l meg�llap�tom, hogy velem szemben t�rdepel. K�vetem a p�ld�j�t.

- Szeretn�d, hogy megk�t�zzelek? – k�rdi rekedt hangon. – J� szorosan.

- … Nem igaz�n – r�zom meg a fejem.

- Mi�rt?

- Mert akkor nem tudlak meg�rinteni, �s az zavar� tud lenni. – Elgondolkodom. – Te nem igaz�n szoktad megk�rdezni, hogy mit szeretn�k.

- Nem? H�t, mit csin�lok?

- Meglepsz – nevetek rajta. – Mi ez? �nismereti �ra?

- Azt szereted, ha meglepnek? Valahogy �gy?

Satuba fogja a kezeim, �s a h�tam m�g� csavarja �ket. Egy �les r�nt�s, �s a mellkas�nak d�lve szorulok, de valami nem stimmel. K�zelr�l �rzem, sokf�le, er�s, �les illatot, ami teljesen idegen. M�r �reztem valahol, egyszer, de ez nem az �v�.

- Ki maga? – suttogom a k�rd�st, b�r a v�laszb�l m�r tudom.

- Hoh�! Mi ez az ijedts�g? L�tod, nem is kell a szemed vil�ga, hogy l�ss �s �rezz.

Nem tudom a p�nikot le�rni. Lezsibbaszt, hidegs�ggel t�lt el, f�jdalmas, �s t�l er�s ahhoz, hogy b�rmit is kezdeni tudjak vele. Egy r�ndul�s, egy elkeseredett pr�b�lkoz�s, azt�n m�r sejtem mi lesz az eg�sz v�gkimenetele…

- Akkor kezdj�k �jra!


***


Furcsa dologra �bredek. Nem tudok mozogni. Mi ez? Ezt m�r egyszer t�l�ltem. K�rh�zban vagyok? M�g mindig? De… az lehetetlen. T�bb napja t�rt�nt, nem most. Akkor is meg kell pr�b�lkoznom, ha nem megy…

- Egy eg�szen eredeti �tletem t�madt!

Mell�lem j�n a hang. Ismerem, de amint odaford�tom a fejem, hogy r�k�rdezzek, mi t�rt�nt velem, megpillantom. A hang gazd�ja nem az, akinek hiszem. Sikolt bennem valami bel�l, de egy hang sem hagyja el a torkom. T�toghatn�k, mint a hal, �s semmi �rtelme sem lenne, mert nem hall senki, nem tudja meg senki.
Most meg fogok halni.
Ez nem belet�r�d�s. Az nem megy ilyen egyszer�en. Ez csak az elker�lhetetlen v�gzetem felismer�se, ami itt t�rdel mellettem egy gy�l�letes szem�ly form�j�ban, �s �n m�g arra sem vagyok k�pes, hogy verg�djek. Megal�z�.

- Akarod tudni, mire gondolok most? Szeretn�d tudni, mi fog t�rt�nni a k�vetkez� percekben? – Izgatottan f�l�m hajol, �s f�lig nevetve, f�lig komolyan n�zeget, hosszasan, mag�t lovalja bele a saj�tos k�pzeletbeli k�psoraiba.

Musz�j nyitva tartanom a szemem, nem merem becsukni. Nem ment meg ez sem semmit�l, de k�ptelen vagyok ak�r egy m�sodpercre is l�t�hat�ron k�v�l hagyni az esem�nyeket.
Valamit megl�b�l az orrom el�tt.

- Most kipr�b�lunk valami k�l�nlegeset!

Az ujjai k�z� z�rja, �s elh�zza az orrom el�tt.


***


Szab�lyos form�kat l�tok. Nagyon hom�lyosan, de egy�bk�nt kivehet�en. Mintha egy kifest�k�nyv k�zep�n �ln�k, ami hatalmas, �s nagyon sz�nes.
Sz�d�l�k, a fejem olyan er�sen f�j, hogy hunyorognom kell, hogy el tudjam viselni a f�nyt.
Iszonyatosan f�radts�g. Szinte elbillen a fejem, ha nem tartom magam.
Valami�rt �gy �rzem, ki�ltanom kellene, de sem azt nem tudom kinek, sem azt, hogy mit.
Mintha beleragadtam volna egy �ri�si p�kh�l�ba, �s most f�lek megmoccanni, nehogy felh�vjam a figyelmet magamra.
Azt�n v�gre r�j�v�k, hogy ez csak valami rossz �lom lehet. Ideje, hogy fel�bredjek.

Nem sz�nes, nem nagy, teljesen szokv�nyos.
Perselus h�l�szob�j�nak k�zep�n fekszem.
Igyekszem gyorsan felt�p�szkodni. B�r, mintha a csontjaimat valaki darabokra t�rte volna egy gumikalap�ccsal, vagy mintha egy maratoni bokszm�rk�z�s ut�ni reggel akarn�k l�bra �llni. V�gign�zek magamon, de semmilyen jel�t nem l�tom annak, hogy megs�r�ltem volna. A ruh�m tiszta, nem v�res… illetve csak a bal karomon l�tok n�h�ny foltot, ami �t�t�tte az ingem anyag�t. De nem tulajdon�tok neki k�l�n�sebb jelent�s�get. Kicsit sajog is, tal�n megkarcoltam valahol.
Utols� eml�kk�p… megvan. Valami nekem rontott, �s �sszeestem?
K�rbefordulok. A szoba �res. Az ideges�t� kattog�s pedig egyszer�en kik�sz�t. Odal�pek a kandall�hoz, �s le�ll�tom a metron�mot.
�gy sokkal jobb.
Ott folytatom, ahol abbahagytam. Csak az zavar, nem tudom mennyi ideig fek�dtem eszm�letlen�l, �s azt sem, hogy mi t�rt�nt.
Cs�rren�st hallok a f�ldszintr�l besz�r�dni. Valami leesett.
A f�lelem sokkal rosszabb, mint a r�m�let, mert am�g el�rem az ajt�t, m�g jobban lezsibbadok, m�g jobban elf�radok, �s m�r nincs er�m azzal foglalkoznom, mennyire vagyok k�r�ltekint� vagy �vatos.
Nem vagyok egyed�l. Ami nem baj, de csak egy esetben.
A l�pcs� korl�tj�nak l�cei k�z�l kukucsk�lok le. Enn�l jobban m�r nem tudom magam �sszeh�zni.

- Gyere sz�pen! Cs�nya dolog leselkedni, nem tan�tott meg r� az apuk�d? Igaz is, neked nem jutott apuka, csak p�tl�k.

Bennem ragad a besz�vott leveg�. Ralph Sanders hal�los nyugalommal tesz-vesz a konyh�ban, �s id�nk�nt el�bukkan. Egy�rtelm�en hozz�m besz�l.

- Utols� figyelmeztet�s! Ha nem j�ssz le, �rted megyek, de azt nem k�sz�n�d meg!

Tal�n, ha nem remegn�k ennyire, �s nem t�dulna tele a fejem lehetetlenn�l lehetetlenebb r�ms�gekkel.

- �s mit tesz? Meg�l? Akkor is megteszi, ha lemegyek.

Meg�ll. H�ttal nekem, de a r�ng� v�llai l�tv�ny�b�l is tudom, hogy nevet. Rajtam, �s az �rtelmetlen b�tors�gomon.
Hol van a m�sik zsupszkulcs? �s hol van az, amelyikkel idej�ttem?
Hol a p�lc�m?… Hol van Perselus?

- Ugyan! Ennyire ostoba vagy, vagy azt hiszed j�l �ll neked, �s az�rt csin�lod? – hallom a hangj�t. – Mi lenne abban a r�ci�? Meg�lni? Fogalmad sincs, h�nyszor megtehettem volna m�r.

Az utols� mondat nem is nekem sz�l. Mag�t dics�ri.

- Mit akar?

- T�led? – Megfordul, �s a suhog� tal�r k�r�l�tte gy�r�be hull�mzik. – Rossz… a k�rd�s.

Felegyenesedek, �s k�t l�pcs�fokkal lejjebb l�pek.

- Akkor mondja meg, hogy sz�ljon a k�rd�s?

Gondolkodik. Tanulm�nyoz, �s t�preng� arcot v�g, am�g n�z.

- �gyes! – �s �jra nevet. De most fondorlatosan, �s az ujj�t j�t�kosan megl�b�lja. – De ezzel nem m�gy semmire. P�r �ra alatt volt id�m kitanulm�nyozni a reakci�idat!

- P�r �ra?

- P�r �ra, tizen�t perc, mit sz�m�t? – Bossz�san elfordul, �s most van id�m megfigyelni, mit csin�l. – Mint a n�pmes�kben – folytatja �tszellem�lten -, gyere fiam szolg�lni, n�lam h�rom nap h�t esztend�. A b�red 100 aranyp�nz. De azt kell tenned, amit mondok. H�t szoba van, de a hetedikbe nem teheted be a l�bad, k�l�nben hal�lnak hal�l�val halsz meg.

Ez meg�r�lt. Azt sem �rtem, mir�l besz�l.

- �jra megk�rdezem. Mit akar? – Kiss� hiszt�rikusan hangzik. A szervezetem l�zadozik. Egyszerre van h�nyingerem, szomjas vagyok, remegnek a kezeim, �s a l�baim olyan nehezek, hogy alig b�rok l�pni.

- Egy m�sodik es�lyt. Te mindenkinek adsz. Nem igaz? Mi�rt lenn�k �n a kiv�tel? Gyere le, megbesz�lj�k.

Hogy mi�rt engedelmeskedem? Mert soha �letemben nem voltam m�g ennyire tan�cstalan. Mert mindig m�sok miatt agg�dtam, f�ltem, �s most is �gy van ez, de most el�sz�r, �gy �rzem nagyon is sz�m�t, hogy t�l�ljem ezt az eg�szet. �lni akarok, �s nyugalmat akarok, �s boldogs�got. �s m�g jobban f�lek.

- Irigy vagyok – jegyzi meg v�ratlanul.

Most �jra elt�nik a konyh�ban. Lemegyek, �s tisztes t�vols�gban t�le meg�llok a bej�rati ajt�hoz k�zel. Fogalmam sincs, mit akar kihozni ebb�l az eg�szb�l.

- R�m? – k�rdem halkan, s ha nem jelenik meg �jra, m�r kirontottam volna az utc�ra. De � enn�l szemf�lesebb.

- Ezt hol tanultad? – Ak�r egy �rny. Ott terem �s eln�z�en cs�v�lja a fej�t.

- Mit?

- Ezt a figyelemelterel� dolgot a besz�ddel. A szakt�rsaim �vekig gyakorolj�k, hogy hiteles legyen. – Csak elh�zza a sz�j�t, olyan lesajn�l� jelleggel. B�r nem hiszem, hogy az a sajn�lat amit � annak nevezne, egyezhet az �ltalam k�r�l�rhat�val. – Az ajt�val ne pr�b�lkozz. Csak ha szeretn�l ezer darabban f�ldet �rni. �sszeszedhetn�m a maradv�nyaidat, �s elk�ldhetn�m a szeretett professzorodnak – k�pk�di a szavakat.

- � hol van? – El�gg� f�lek a v�laszt�l, de akkor is musz�j feltennem.

- Mindj�rt itt lesz. De addig m�g rengeteg dolgunk van. Seg�thetn�l.

Fel�m dob egy asztalter�t�t.

- Hogy jutott be a h�zba �s egy�ltal�n honn�t tudta, hogy idej�v�k?

- Sok a k�rd�s.

Megter�ti az asztalt. K�t szem�lyre. De nem �gy, ahogy eb�d el�tt szokt�k az emberek. Ez �gy n�z ki, mint amikor k�t ember befejez egy eb�det. A t�ny�rok �telmarad�kokat tartalmaznak, �s a poharak is haszn�ltak. Whisky �s cigaretta illata p�rolog a leveg�ben. M�g egy utols� pillant�s a m�v�re, azt�n a lemerevedett alakomat n�zi. Nem hiszem, hogy elker�li a figyelm�t, mennyire f�lek.

- �s most te j�ssz!

Nekem ennyi el�g. Elmenek�lni el�le, �s v�dekezni, am�g nem t�rt�nik valami csoda, azt persze lehetne. Futni az emeletre, a legh�ts� szob�ba, aminek van z�rja. Ki tudja nyitni az ajt�t, ez nem vit�s, hiszen el�g egy var�zslat…
Annyira elegem van az �ldozat szerep�b�l. Azt hiszem egy eg�sz �letre. Ami�ta az eszemet tudom, m�st sem csin�lok, mint menek�l�k, elb�jok, reszketek, kiv�rom m�g elm�lik a v�sz, vagy lebukok, �s megkapom a magam�t, azt�n t�l�lem, ment�lisan gy�gy�tom magam, lek�zd�m a hal�lv�gyamat, �s kezdem az eg�szet el�r�l. Hurokb�l, hurokba vonszolom magam, �s az �sszes k�nnyem arra megy r�, hogy elhitessem magammal, hogy ez �gy helyes, �s nincs okom l�zadozni ellene.
S a v�g�n ki lesz az, aki meghasonulva a folyamatos �nigazol�sait�l �s megcs�m�rl�dve az �lland� hajszolts�gt�l kifekszik, mint egy kifacsart citromkarika? Ezt nem lehet hossz�t�von csin�lni.
Mib�l gondolja b�rki is, hogy az �n idegeim ac�lb�l vannak? Hogy a v�gtelens�gig lehet ny�jtani, mint valami sosem szakad� r�g�gumi lapocsk�t.

- Mib�l �llna az a m�sodik es�ly?

A k�rd�sen meglep�dik. Nem, nem uram! Nincs fog�cska. Azt te t�ls�gosan is �lvezn�d. M�r valahol sejtem, mit kell tennem.
Ez egy �nmag�b�l kifordult, h�borodott, beteg ember. Egyszer azt m�r gondolatban v�gigvettem, hogy �t nem lehet el�t�lni, semmilyen b�r�s�g nem k�pes felnyitni a szem�t, sosem hinn� el, hogy val�ban hib�s b�rmiben is. Ezt most is tartom. Arra kell r�vennem, hogy saj�tmag�t �t�lje el.
Am�g nem veszi tudom�sul, hogy b�n�s, semmivel sem tudnak rajta seg�teni. El�be kell menni a dolgoknak. Be kell bizony�tanom neki, hogy mire k�pes.

- Rossz a k�rd�s! – mordul r�m �jra. – Az �n es�lyem! �s nem a ti�d. �j �lethez �j hely, m�s emberek, idegen k�rnyezet kell. Ahhoz be kell bizony�tanom, hogy �rtatlan vagyok. Mikor majd megtal�lj�k a hull�tokat, mindenki meg�rti v�gre, mir�l volt sz� val�j�ban. Csak az ilyen degener�lt, beteges �llatok k�pesek �gy �lni, ilyen szennyben, mint ti. F�lt�kenys�gb�l elk�vetett dupla gyilkoss�g. Ez… az igazs�gos v�g. Mindenkinek egy�rtelm� lesz a l�tv�ny. A f�rfi v�ratlanul �rt haza, �s itthon tal�lta a fiatal szeret�j�t egy idegennel. Bed�h�d�tt, meg�lte a fi�t, de az idegen k�zben elmenek�lt. Mikor r�j�tt mit tett, elkeseredetts�g�ben v�gzett saj�tmag�val is. Pont.

- Ki fogja ezt bevenni?

- B�rki. Perselus Piton �lt m�r embert. Nem is egyet. Mi�rt ne tenn� meg �jb�l? Egy volt hal�lfal�b�l b�rmit kin�znek.

- Mint ahogy bel�lem is, hogy megcsaln�m?

- Egy m�sodpercig sem hitte el senki, hogy �nsz�ntadb�l vagy vele.

- �rtem. Utols� k�v�ns�g joga? – k�rdem nyugodtan.

Felh�zza a szem�ld�k�t. J�r az agya. Nem egy hisz�keny fajta, ez nyilv�nval�. De azt legmer�szebb �lm�ban sem v�rn�, amit �n k�sz�tettem neki el�.

- Tr�kk�z�nk? – Amilyen �nel�g�lt, �s hidegv�r�, olyan hib�s is. Tal�n nem volt sok rafin�lt emberrel k�r�lv�ve, tal�n nem ismeri az igaz�n elvetem�lt emberi oldalt. Nem, dehogy. Egyszer�en lebecs�l. Az � szem�ben �n csak egy zavarodott kamasz vagyok, akit alaposan eltereltek a helyes �tr�l, �s soha nem fog visszatal�lni r�. Vannak dolgok, amiket nem n�z ki bel�lem.

K�zelebb l�p, magabiztosan, nyugodtan. A sarokba akar szor�tani, �n pedig k�vetem az elgondol�sait, hagyom, hadd legyen minden �gy, ahogy elk�pzelte, penge�len, g�tl�stalanul.

- Tal�n – suttogom ravaszul.

- Sokat v�ltozt�l, tudod-e? Ha nem lenn�l ilyen…

- Tudom… romlott, akkor m�g sokra vihettem volna. – Befejezem helyette a mondatot. M�g mindig nem veszi a lapot. Igaz is, hiszen � tiszta mint a h�. Meg sem kellene, hogy forduljon a fej�ben, hogy esetleg amiben most r�szt vesz, az nem m�s, mint egy kis aljas mell�kz�nge, amivel k�rbet�ncolom az agy�t, �s levezetem egy m�ly, figyelmet ig�nyl� helyre. Rem�lem, ha tudattalanul m�k�d�tt id�ig, most tudatosan is fog. Perselus m�r r�g megmondta, mit kell csin�lni vele. „Szorongasd meg a t�keit! Semmi m�sra nem v�gyik, csak � ezt m�g nem tudja!” Megl�tjuk.


- �s mi lenne az a k�v�ns�g?

- Megmondom, de el�tte m�g egy k�rd�s. – Le�ll�tom a kezemmel. A vicces az eg�szben, hogy csak miut�n egyenes k�zny�jt�ssal el�rem a mellkas�t, �s �gy figyelmeztetem a tisztes t�vols�gra, d�bben r� � is, hogy mit csin�l. Kicsit megzavarodik, de ez alig l�tszik rajta. Tal�n megtudja magyar�zni mag�nak a reakci�it, �s megy minden tov�bb.

- Ez m�r k�t k�v�ns�g. Aranyhalnak n�zel?

- Dehogy.

M�g mindig semmi.

- K�rdezz! – Kezdi �lvezni.

- Mi volt abban a l�tom�sban? Amikor megfogta a kezemet, �s bekente a csukl�m v�rrel. �s amikor azt k�rdezte, mit csin�ltam a kezeimmel? Semmit sem tettem vel�k. Mit akart ez az eg�sz jelenteni?

- �s most? Mi�rt sebes mind a k�t kezed?

- Mert sz�tvertem egy…

- L�tom, m�r meg is van a v�lasz a k�rd�sre – mosolyog r�m.

- Mindent megl�t el�re? – faggatom tov�bb. Mit tudhat m�g?

- Nem. Csak t�ged l�ttalak.

Kir�z a hideg. Mit akarhat ezzel?

- �s most j�jj�n az a k�v�ns�g!

- Nem igaz�n k�v�ns�g. – Ahogy belekezdek, gyan�t fog. Hitetlenkedve n�zeget, �s pr�b�lja keresni a h�ts�sz�nd�kot. – Azt mondta romlott vagyok. Igaz. Mi el�tt kiv�gez, utolj�ra szexet akarok. A maga lelkiismeret�nek pedig b�nh�dnie kell, ami�rt embert �l. Mi lenne ann�l nagyobb b�nh�d�s, minthogy elfogadja t�lem ezt? Tudatosan.

Mire kimondom, r�d�bbenek, hogy nincs vissza�t. �s fogalmam sincs, hogyan fogom v�gigcsin�lni, arra nem terjed ki a terv. Belehajtom magam az eredeti elk�pzel�seibe, hogy val�ban minden �gy t�rt�njen, ahogy kital�lta.
K�t lyuk van Sanders v�g�t�let k�p�ben.
1. Sosem volt olyan m�ly kapcsolata senkivel, hogy el tudja k�pzelni, milyen a mi�nk Perselussal. Nem tud a besz�lget�seinkr�l, �s arr�l sem, hogy mi valami m�ssal is tiszt�ban vagyunk. M�g pedig azzal, hogy mi az � legnagyobb baja a vil�ggal. �s, hogy a k�vetkez� jelenetre lelkileg felk�sz�tett�k egym�st. Hogy esetleg ennek lesznek m�g k�vetkezm�nyei, azt term�szetesen tudom. M�g akkor is, ha eredetileg ez nem az �n �tletem volt. Perselus majd azt fogja mondani, nem sz� szerint �rtette. �n pedig azt, hogy alkalom sz�li a tolvajt. �n sem �rtettem sz� szerint a h�zi�llatot, m�gis megkaptam.
2. Sanders nem sz�mol �nmag�val. T�ls�gosan is elhiszi, hogy � mentes mindenf�le gyarl�, homoszexualit�ssal kapcsolatos elt�velyed�si �szt�nt�l. Vagy, ha eg�szen pontos akarn�k lenni, ink�bb azt mondan�m: tagadja. A zsigereimben azonban tudom, �rzem, hogy ez nem igaz. Ha igaz lenne, nem ilyen lenne a viselked�se. Nekem � t�l sunyi, ahogy ker�lget, amilyen szavakat haszn�l, ahogy meg�rinti az embert, ez nekem mind olyan �rulkod�. Tal�n m�r r�g kik�v�nkozik bel�le. Mindj�rt kider�l.

Semmi m�st nem teszek, mint behunyom a szemem. �s v�rom az elker�lhetetlent. El�sz�r nem t�rt�nik semmi. A tajt�kz� d�h, amire sz�m�tok, valahol elmarad. Egyetlen egy pofon sem s�rolja az arcomat.
Mikor �jra kinyitom, egy m�dosult tudat�llapot� emberrel n�zek szembe.
�ll. K�s�rletez� kedv�ben van, vagy egyszer�en nem l�tom �t minden finom �rnyalat�t a helyzetnek?
Szorosan k�zel hozz�. Nem �rintve, de annyira, amihez m�r egy v�letlen billen�s is el�g.
A gondolathegyek helyett meg�rintem az ujjaimmal az arc�t. Csak az �giek tudj�k mibe ker�l ez nekem. Hogy undor�t�, hogy neh�z?
Igen, az.
Azt�n a feladatot bev�gzi az intuici�m, �s az, amit Perselus �gy h�v, sz�letett tehets�g.. Am�g mozdul, �s reag�l, el�g id�m van hozz�, hogy v�giggondoljam, �s folytassam a levezet�st.

- Ne haragudjon! Nem tudom, mi �t�tt bel�m. Hagyjuk.
Elfordulok, mutatva, hogy egyetlen megold�som: elvonulni, �s sz�gyenkezve meg�rteni, hogy t�vedtem.

- Sehov� sem m�gy!

Tess�k. Otthon vagyok. �gy kell ezt csin�lni. F�l perc m�lva kicsavart csukl�kkal, lezsibbadt t�rdekkel, amit a hirtelen es�s okozott, r�n�zni?

- Most j�? Nem lehet norm�lisan? Musz�j �gy? – k�rdem k�nomban �s gy�zedelmeskedve egyszerre.

- Ha megduglak, �gy teszem, ahogy �n akarom!

- Mhmf – beleharap a sz�mba, �s ez t�nyleg, nagyon f�j.

- Tudod, mi�ta v�rom ezt?

�rzem a lehelet�t, a szor�t�s�t, a kezeit. Nincs jogom verg�dni. �n k�s�rtettem a sorsot, �s most itt van. Csak… csak el kell viselni. K�s�bb koppan az agyamban: v�rtad? Baszd meg!
V�gigsz�nt a k�rmeivel az arcomon, folytatja, lusta perverzit�ssal a nyakamon, majd a ruh�m babr�l�sa helyett egyszer�en a falhoz ford�t, �s megoldja a nadr�gom.

- Tudod mi vagy te?

- Tudom… - Egy nagyon bonyolult szem�lyis�g, akit te sosem �rthetsz meg, mert ahhoz t�ls�gosan is hi�nyzik bel�led az alapvet� dolog, ami alapj�n �n �t�lek.

- Egy mocskos kis kurva!

- Igen? – Hogyne. F�leg, ha az kell hozz�, hogy megd�g�lj!

- Igen, aki arra v�r, hogy min�l m�lyebben, min�l durv�bban….

- Hagyj…

�s t�nyleg pr�b�lom eldobni magamt�l. Kapaszkodom a padl�ba, pr�b�lok k�szni, de annyira egy�rtelm�, hogy nyertem. Azt�n egy hirtelen mozdulattal szembe fordulok vele:

- Na, milyen?

- Micsoda?

- Azt k�rdeztem milyen? – A t�bolyodottak vigyor�val n�zek r�. M�g nem higgadtan, csak element�ris �sszel, ami azt sugallja, szembes�teni nem k�nny�, de �r�mteli feladat.

N�z. Nem �rti. L�zad, �s v�v. Egy f�lig megk�nzott, lecsupasz�tott emberen fekszik, aki r�h�gve b�mul, s mikor ny�lik az ajt�, az annyira kisz�m�tott pillanat valahogy nem olyan lesz, mint azt elk�pzelte. Fel sem fogja, hogyan ker�l a kezembe a p�lca. Nem l�tja Perselust nyugodt arccal bel�pni. Azt hiszem hal�lra unta mag�t �s izgult.
Hogy nem tudta, mi folyik itt?
Dehogynem. Ink�bb ideges�tette, mert b�rmennyire is b�zik a k�pess�geimben, b�rmennyire is sz�m�tott r�, hogy egyszer megt�rt�nik, az�rt a l�tv�nyunk fel�rhet egy k�rhozattal.

- Fogd! – r�p�l a p�lc�ja fel�m, s mikor a f�zisk�s�ssel reag�l�, kik�sz�lt arcra n�zek, semmi m�s nem jut az eszembe azonk�v�l, hogy beteljes�lts�g.

� m�g mindig a felajzott ostoba, �n pedig valaki eg�szen m�s, akit nem is igaz�n ismerek. A p�lca a fej�nek szegez�dik. Az egyik kezem m�g mindig rajta van, de m�r nem tasz�tja, ink�bb szorosra fogja.

- H�t kellett ez neked? Beleavatkozni m�sok dolg�ba?

Perselusra n�zek, aki b�lint. Nem tudom eg�szen pontosan mit jelent ez n�la, de gondolom azt. Hallom, ahogy halkan kimondja: „ A ti�d! ” Ennek egyszer�en meg kellett t�rt�nnie. Minden feln�tt megk�zd a d�monaival.

- A ti�d!

Eltorzult k�p, ami semmi j�t nem fejez ki. Bossz�t, haragot, g�nyt �s n�mi beteges k�v�ncsis�got. Milyen lehet egy ember bel�lr�l?
Milyen lehet egy olyan ember, aki legyilkolta az egyetlen szem�lyt, aki valaha is fontos volt sz�m�ra, mert helyette a fi�t v�lasztotta?
Sz�nalmas.

- Stupor!

Leveg��rt kapok.

- Nem �lted meg.

- Nem.

Az egyetlen dolog…
D�nteni, j�. Felel�ss�g.
Magam el� meredve fekszem, most m�r egy magatehetetlen, �s �rtatlan�tott testtel, ami neh�z, s�lyos �s alig v�rom, hogy valaki elt�ntesse r�lam.
Perselus a kandall�hoz l�p, �s belesz�rja a port. Egy ismer�s, b�r kev�sb� sz�vlelt fejet l�tok meg benne…

- Lucius! Lenne itt egy kis feladat.