Jah, h�t igen. Minden nap van vele �r�m, mert hogyne lenne. Ez egy magyarszakos suli - naj�, nem, k�ttannyelv�, de az mindegy, magyar�r�nak minden nap kell lennie. H�tf�n-kedden egy-egy, szerd�n-cs�t�rt�k�n dupla, p�nteken egy. �s persze mind Voldival, azaz ahogy � h�vta mag�t, Tom Rowle Denemmel. Nevets�ges, nem igaz, tudom, ki � val�j�ban, csak azt nem �rtem, hogy mit keres itt? Mi�rt nem m�shol keres �ll�st?
Otthon kipakoltam a F�lv�r Herceges k�nyvet az asztalra, �s p�r percig csak gy�jt�gettem a gondolataimat. Tom Rowle Denem. Azt hittem, ezt a nevet m�r gyerekkor�ban is ut�lta, mert k�z�ns�gesnek tal�lta a Tomot. �rdekes, hogy a suliban m�gis �gy mutatkozott be, mintha egy h�tk�znapi mugli lenne. Aggodalomra adott ez nekem okot; furcsa volt, hogy kiakadt, mikor felvetettem a hal�lfal�kat, �s egy�ltal�n azt, hogy h�vhatom-e �gy, hogy Voldi. �rdekes volt a reakci�ja. T�ls�gosan is az volt, �s ett�l kezdtem gyanakodni. Sorra vettem az egy�rtelm�nek t�n� gondolatokat: ha � idej�tt tan�tani, akkor mi�rt nem k�vette n�h�ny csatl�sa? Vagy lehet, hogy k�vett�k, csak �lc�zz�k magukat? Nem hittem el, nem voltam hajland� elhinni, hogy val�ban csak annyi a magyar�zat, hogy � minket akar tan�tani. Az meg a m�sik, hogy pont magyarra?...
A legf�bb gondom akkor is az volt, hogy muglikat tan�t. K�z�ns�ges, h�tk�znapi embereket, akikben a m�gia legkisebb szikr�ja sem vir�t. Elv�tve sem. Fel�t�ttem a k�nyvet, �s kutatni kezdtem valami �rtelmes dolog ut�n. Mondjuk, hogy hov� ment Voldemort azut�n, hogy kij�rta a Roxfortot...
A hetedik r�szb�l sok minden kider�l, de most elvetettem annak eshet�s�g�t, hogy abba a k�nyvbe is beleolvassak. Engem a fiatal Voldemort �rdekel.
Az �rvah�z.
A Rowle-h�z.
Alb�nia.
Burgin & Burkes.
T�bbsz�r is felbukkan a Roxfort.
De h�t ha ezek mind – Alb�ni�t kiv�ve – Angli�ban vannak, mi a fene hozta ide Voldemortot?!
Fogalmam sem volt. De ki akartam der�teni.
M�snap reggel akkora meglepet�s �rt, hogy azt el sem akartam hinni. Az els� �r�m az igazgat�helyettessel volt, aki bejelentette, hogy a k�miatan�r felmondott, de szerencs�re m�r meg is tal�lt�k a megfelel� embert a hely�re. G�nyosan felh�zott szem�ld�kkel ironikusan arra gondoltam, � NEM lesz egy Harry Potter szerepl�. Naiv kisl�ny voltam...
A k�mia�ra a dupla angol ut�n a harmadik volt. Nem is a r�gi tan�r j�tt be, hanem egy magas, fekete haj�, fekete tal�ros f�rfi, aki...
- Perselus Piton! - ny�gtem fel, �s �jultan koppant a fejem a padon.

H�t mivel itt nem volt gyeng�lked�, jobb�ra a titk�rs�gra tudtak levinni, miut�n magamhoz t�rtem r�szleges eszm�letveszt�semb�l. �gy megrohant a sokk, hogy mikor felpofoztak az oszt�lyt�rsaim, �s megl�ttam az �jdons�lt k�miatan�rt, felsikoltottam. A t�bbiek azt sem tudt�k, mi bajom van, �s h�t szerencs�tlen f�rfinek sem volt fogalma r�la, mi�rt akadtam ki ennyire. V�g�l azt�n kaptam egy poh�r vizet, �s az igazgat�helyettes n�ni felvil�gos�tott:
- Perselus Piton teljesen megfelel a poz�ci�ra, �vek �ta foglalkozik...
- M�regkever�ssel – mormogtam az orrom alatt, de szerencs�re nem hallotta senki, mert az eml�tett tan�r is ott volt.
„Sz�val lej�rt a h�tk�znapi emberek ideje? Hal�lfal�k tan�tanak egy muglisuliban? Ok�, felvehetem a keszty�t...” Morfond�roztam magamban, majd nyugalmat sz�nlelve megk�rtem a helyettest, hadd menjek vissza az �r�ra.
- Olyan s�padt, maradjon m�g egy kicsit – sz�lt Piton, akinek fogalma sem volt arr�l, hogy �n m�gis mire gondolok, �s ez is furcsa volt. Ki ne akarna egy furcs�n viselked� k�l�k agy�ban turk�lni?!
- Ok�, majd megpr�b�lok nyugodt maradni, mik�zben el�z�nlik a hal�lfal�k az iskol�t – morogtam megint az orrom alatt, de ez�ttal nem volt szerencs�m, mert a f�rfi hallotta, amit mondtam; vagyis a t�red�k�t.
- Hal�lfal�k? - k�rdezte megh�kkenve, �s sasszer� orra vonal�n len�zett r�m, fekete szemeivel, fekete haj�nak rejtek�b�l. Nem volt zs�ros a haja. „Rowling n�ni nem mindig az igazs�got �rja le” - gondoltam ironikusan. - Azok meg kik?
- Na ne mondja, hogy azt sem tudja, kik azok a hal�lfal�k – kacagtam fel, val�di s�t�ni kacajjal, de rajtam k�v�l senki sem nevetett. Megel�geltem, komoly arcot v�gtam. - Ugyan m�r! Mindenki tudja, mir�l besz�lek, ne adj�k itt nekem az �rtatlant! Tegnap Voldemort n�zett h�ly�nek, ma pe...
- Voldemort? - sz�lt k�zbe az igazgat�helyettes, �s azt hittem, r�j�n, mir�l hablatyolok, de nem. - Ki az?
- H�t Denem! - keltem ki hirtelen magamb�l, �s �reztem, hogy a pulzusom az egekig sz�kik. - Ki m�s lenne, mint Denem! Ne n�zzenek h�ly�nek... tegnap m�g elviseltem azt a kis apr�s�got, hogy a vil�g leghatalmasabb fekete m�gusa lett a magyartan�rom, de az, hogy Piton legyen a k�miatan�r, az m�r... enyh�n sz�lva durva.
- Fogalmam sincs, mir�l besz�l – vonogatta a v�llait Piton, majd r�n�zett az igazgat�helyettesre, �s �gy sz�lt: - Visszamegyek az oszt�lyba, miel�tt sz�tszedik a termet...
A tan�rn� b�lintott, majd miut�n kiment a teremb�l a fekete tal�ros, denev�rre eml�keztet� f�rfi, r�m n�zett. Szerettem ezt a tan�rt, mert s�t�tsz�ke haja m�g�l nagyon bar�ts�gos barna pillant�st vetett a gyerekekre. Olyan igazi, nyugodt tan�r volt, aki mindent eln�zett, �s eszm�letlen j� fej volt.
De most nem n�zett r�m sz�pen.
- Nem tudom, mit forgatsz a fejedben, de azt tudom, hogy nem norm�lis dolgokat felt�telezel – kezdett bele. - M�gusok nem l�teznek, biztos k�pzel�dsz.
- Nem k�pzel�d�m! - ny�gtem fel, �s m�lyen a tan�r szem�be f�rtam a tekintetem. - Nem, nem, nem �s nem! Tudom Denemr�l is, hogy kicsoda val�j�ban, �s Pitont is ismerem, mint a tenyeremet! Tudom, kik �k!
- Igen? Akkor mondd csak, ezeket a pap�rokat honnan szedt�k? - k�rdezte, �s el�m tolt p�r aj�nl�levelet a k�t eml�tett tan�rr�l. Szem�ld�k�met �sszeh�zva n�zegettem a lapokat. - T�bb �ves tapasztalattal rendelkeznek oktat�s ter�n. Kit�n�en �rtenek a...
- Nem tudom, hogyan csin�lt�k! Tuti megb�v�ltek egy egyszer� pap�rlapot! - kiab�ltam most m�r magamb�l kikelve, de ezzel csak azt �rtem el, hogy a tan�rn� arca els�t�t�lt.
- Lehets�ges, hogy tan�csad�sra k�ne k�ldenem t�ged – motyogott mag�ban, majd hangosabban �gy sz�lt, j�l tagolva minden sz�t: - M�gusok nem-l�-tez-nek. Akik t�ged tan�tanak, egyszer� emberek, egy-k�t diplom�val, j�, beismerem, a tal�rok furcs�k, de ett�l eltekintve j�l k�pzettek, �s nem �rtem, te mi�rt vagy ennyire ellen�k...
- Nem vagyok ellen�k! - sikoltottam fel, �s felpattantam a sz�kr�l. M�g jobban els�padtam, pedig a sz�vem a torkomban dobogott, �s el�g hevesen. - Egyszer�en csak mindenki h�ly�nek n�z, mikor tudom, hogy igazam van! Ezek az emberek nem olyanok, mint �n vagy maga, ezek var�zsl�k! Senki sem tudja?! �s maga sem hisz nekem?!
A tan�rn� mereven n�zett r�m. Nem is latolgatta, hogy higgyen-e nekem vagy sem. N�m�n megr�zta a fej�t, �n pedig �reztem, lassan s�llyedni kezdett bennem a saj�t gyomrom.
- Ok� – ny�gtem fel, �s ez�ttal nyugodt volt a hangom. - Akkor most visszamegyek a tanterembe...
Ki kell der�tenem, hogy mindenki �gy gondolkodik-e mint az igazgat�helyettes. Mert ha igen, akkor csak �n tudom egyed�l az igazs�got, ami vesz�lyekkel is j�rhat, ismerve Voldemortot �s Pitont...