A k�mia�ra �gy telt el, hogy Piton egy filccel a t�bl�ra irk�lt, �s mi jegyzetelt�nk. P�rszor r�m n�zett, hogy biztos j�l vagyok-e, �s ilyenkor g�nyos pillant�ssal v�laszoltam. Nehogy m�r Pitont �rdekelje egy gyerek, akit mindenki �r�ltnek n�z!
A k�vetkez� �r�m magyar volt, Voldival. Mikor bel�pett a terembe, m�r akkor leolvastam az arc�r�l, hogy tudja, milyen jelenet zajlott le k�ztem �s a k�t tan�r k�z�tt az el�z� �r�ban a titk�rs�gon. Lepakolta a cuccait az asztalra, �s �gy sz�lt:
- Azt hiszem, hogy ma megcsin�ljuk az �ltet�st.
Az elhangzott mondat ut�n minden oszt�lyt�rsam arc�ra ki�lt a megr�k�ny�d�s. F�leg azok�n, akik egy m�sodperce m�g besz�lgettek, �s �szre sem vett�k, hogy bel�pett a tan�r.
Voldi azzal kezdett, hogy engem a legels� padba �ltetett, szemben a tan�ri asztallal. �gy morogtam, hogy azt hittem, meghallja. �ssze-vissza motyogtam mindenf�le �tkot, de att�l m�g az els� padban kellett �ln�m, szemben im�dott tan�rommal.
Mikor v�gre elkezd�d�tt az �ra, Voldi a tank�nyvben adott fel valamit, hogy olvassuk el, �s m�soljuk be a f�zetbe a l�nyeges dolgokat. K�b� �t perc alatt v�geztem a feladattal, �s feln�ztem. Voldi mer�n b�mult r�m, �gy �reztem, m�r t�bb perce, de csak akkor t�nt fel. A v�r�s szemek pillant�s�t�l fel�llt a h�tamon a sz�r.
- K�sz van, kisasszony? - nos, ha a tekintet�vel olyan hat�st �rt el, a hangja m�g r�tett egy lap�ttal.
- Aha – ny�gtem, �s levettem r�la a szemem.
Mellettem nem �lt senki, de m�g�ttem igen, �gy h�trafordultam r�b�mulni az oszt�lyt�rsamra.
- Miss B�thory, forduljon el�re – hallottam meg Voldi fagyos hangj�t, mire kelletlen�l el�re fordultam.
- Most jobb? - szemtelenkedtem vele.
- Igen, hat�rozottan – felelte Voldi, �s el�r�bb hajolt. - Szeretn�m, ha odaadn� azokat a k�nyveket, amiket �g�rt.
- T�nyleg – h�ztam fel a szem�ld�k�m, majd m�g kutatni kezdtem a t�sk�mban, az orrom alatt motyogtam. - M�g j�, hogy nem Bellatrix Lestrange a...
- �t ismerem – bukott ki Voldi sz�j�n a hirtelen vallom�s, mire felhorkantam.
- Ki gondoln�, hogy maga ismeri az egyik legh�s�gesebb csatl�s�t!? Komolyan, meg�ll az �sz, hogy maguk ketten ismerik egym�st, micsoda csoda... - emeltem feljebb egy kiss� a hangomat, �s ezekt�l a szavakt�l megint begy�jt�ttem p�r furcsa, ferde tekintetet; r�d�bbentem, hogy senki nem tudja, mir�l besz�lek, �s ez kezdett az agyamra menni. - Ne h�ly�skedjetek m�r! - vettem le a pillant�somat a t�sk�mr�l, �s a t�bbiek arc�ba b�multam. - Ti is nagyon j�l ismeritek a Harry Potter reg�nyeket �s filmeket! A B�lcsek K�v�t, a Titkok Kamr�j�t...
- Kisasszony... - sz�lt Voldi, de nem �rdekelt, feljebb emeltem a hangom, �s �gy folytattam:
- Az Azkabani Fogolyt, a T�z Serleg�t, a F�nix Rendj�t...
- B�thory kisasszony! - sz�lalt meg er�lyesebben a tan�r, de csak nem akartam r� figyelni.
- A F�lv�r Herceget �s a Hal�l Erekly�it! - a v�g�re m�r zih�ltam, �s �reztem, minden izmom megfesz�lt, ugyanakkor idegess�gemben reszkettem. - Mind nagyon j�l tudj�tok, mir�l besz�lek, ne adj�tok be nekem a mes�t, hogy nem! Ez Voldemort, a s�t�t m�gus, aki...
- Kisasszony! - sikoltott fel Voldi, amit�l egyb�l elhallgattam, r� n�ztem, �s megijedtem. A tan�r fel�llt, �s hatalmas alakj�val f�l�m magasodott. A fekete tal�r rajta csak fokozta a dr�mai hat�st. Nyeltem egyet; most hirtelen annyira hasonl�tott arra a Voldemortra, akit a k�nyvekb�l ismertem meg... - El�g ebb�l! Nem akarom ezt a badars�got tov�bb hallgatni! Nem �rtem, mir�l besz�l, �s ez nem is �rai t�ma! Hallgasson el, �s tegye, amit mondtam!
- De...
- Semmi de! Elegem van mag�b�l – zih�lt a tan�r, �s el�r�bb d�lt, ahogy k�t kez�vel az asztalt t�masztotta. - �r�k ut�n keressen fel, besz�lni akarok mag�val.

- H�t nem �rti?! - ki�ltottam fel magamb�l kikelve, �s az �sszes Harry Potter reg�nyt lev�gtam a tan�ri asztalra. - Maga ennek a k�nyvnek az egyik kulcsszerepl�je! Hogyhogy pont maga nem tud r�la?!
Voldi csak �llt t�lem egy m�terre, �s a k�nyvekre meredt. A hetedik r�sz kiny�lt, �s az eg�sz bor�t� l�tsz�dott. K�vettem a tekintet�t; a s�t�t tal�rosra n�zett, nem pedig Harryre, majd megr�zta a fej�t.
- Nem – mondta v�g�l. - Nem �rtem. Egy kukkot sem �rtek abb�l, amit maga magyar�z.
Olyan szavak hagyt�k el a sz�mat, amik biztosan nem val�k egy j�l nevelt tizennyolc �ves l�ny sz�j�ba. Voldi kiss� megbotr�nkozva n�zett r�m, mire bocs�natot k�rtem.
- Nem hiszem el, hogy maga nem tudja... egy�ltal�n, mi�rt nem h�vatja mag�t Voldemortnak?
- Mi�rt, annak k�ne h�vatnom magam? - k�rdezte, �s �sszevonta a szem�ld�k�t, ami tulajdonk�ppen nem is volt neki, csak sima b�r, mintha borotv�ln�... - Nem, nem tudom, mi�rt k�ne �gy h�vatnom magam.
A hajamba t�rtam, �s fels�hajtottam. Rem�nytelen, ilyen nincs. Nem l�tezik.
- Maga egy reg�ny szerepl�je – n�ztem a v�r�s szemekbe, �s minden sz�t alaposan artikul�ltam, hogy meg�rtse. - Maga egy s�t�t m�gus. T�bb neve is van, mivel maga rettegett var�zsl�; a Lord Voldemortot maga tal�lta ki, a Tom Rowle Denemb�l... de az emberek f�lnek mag�t�l, �s nem merik �gy nevezni, mintha �tok �lne a nev�n. Ez�rt Tudjaki vagy �, Akit Nem Nevez�nk Nev�n c�meken bukkan fel mondjuk a Reggeli Pr�f�t�ban, ami egy napilap a var�zsvil�gban.
Voldi szemmel l�that�an nem tudott k�vetni. �gy t�nt, kem�ny er�fesz�t�s�be ker�l �sszerakni a r�szleteket. V�g�l megr�zta a fej�t, hogy jelezze, most sem j�rtam sikerrel.
- Ok� – s�hajtottam fel, �s kih�ztam magam, majd �sszeszedtem a h�t k�nyvet, �s Voldi kez�be nyomtam az �sszeset. - Olvassa el. Olvassa el mindet! Mind a hetet! Azt�n adja oda Pitonnak, neki se �rt tudnia, kicsoda val�j�ban...
- Kisasszony – sz�lt Voldi, mikor m�r az ajt�n mentem kifel�. Az ajt�val szemben �llt, a napf�ny egy cs�kja pont s�padt arc�ra vet�lt, de kez�ben a neh�z, �s r�szenk�nt vastagod� k�teteket m�r nem �rte el az arany ragyog�s. Olyan fest�i volt, kiv�ve Voldi arc�t, amir�l leolvashat� volt a zavar �s a megr�k�ny�d�tts�g. - �s ha ezut�n sem fogom �rteni?
- Akkor �ngyilkos leszek... - morogtam az orrom alatt, majd hangosan �gy sz�ltam neki: - Dehogynem, �rteni fogja! Csak olvassa figyelmesen.
Azzal ott hagytam magyartan�romat a teremben.