Kedden reggel volt egy olyan �r�m, amit m�r kis k�ly�kk�nt is ut�ltam: a tesi. Mivel a r�gi tan�r m�r egy ideje felmondott, m�r tavaly, rem�nykedtem benne, hogy nem valami Angli�b�l szalasztott Harry Potter-reg�ny szerepl� fog minket tan�tani.
Reggel sz�pen bepakoltam a tesicuccom, �s elindultam a sportp�ly�ra. Mivel a sulinak nem volt saj�t tesiterme, �gy k�nytelenek voltunk od�ig elbuszozni. Azt sem tudtuk, hogy mi lesz a neve annak, aki tan�tani fog minket. Csod�lkoztunk is, hogy �v elej�n nem mondt�k meg, hogy h�vj�k. Mi lesz, ha nem is lesz tan�rom? Erre a gondolatra sz�lesen elvigyorodtam, majd lesz�lltam a buszr�l.
Sz�pen �t�lt�ztem a t�bbi l�nnyal az �lt�z�ben, azt�n bement�nk a tanterembe. Mivel a tan�r m�g nem �rkezett meg, elkezdt�nk focizni a fi�kkal. Mikor nem sokkal k�s�bb az ajt�ra n�ztem, egy magas, karcs� embert l�ttam h�ttal �llni nek�nk, hossz�, sz�ke hajjal...
- Gy�ny�r� tan�rn�t kaptunk, nem? - k�rdezte g�nyosan az egyik fi� oszt�lyt�rsam.
- Szerintem f�rfi – tippeltem Lucius Malfoyra.
- Nem, n�! - replik�zott egy m�sik sr�c.
- F�rfi – emeltem kiss� fel a hangom, mire a vita t�rgya hirtelen megfordult.
A diadalittas vigyor valahogy elmaradt az arcomr�l, mert t�nyleg Lucius volt az. Hossz� sz�ke haja csak �gy lebegett az �terben, de mintha a feh�r p�l�, ami rajta volt, sz�rk�nek t�nt volna. Sz�rke szemei vill�mokat sz�rtak, ahogy meghallotta sz�v�lt�sunkat. Hegyes, hideg arc�r�l csak �gy s�t�tt az unotts�g.
- �n megmondtam, hogy f�rfi – veregettem h�tba a t�tott sz�jjal b�mul� fi�kat. - � Lucius Malfoy.
- Honnan tudod? - n�zett r�m megh�kkenve az egyik l�ny.
- Tudom, �s k�sz – legyintettem, majd r�gtam egy g�lt.
Belet�r�dtem, hogy csak �n vagyok tiszt�ban a dolgokkal. De furcs�nak tartottam, hogy mindenki �gy b�mult Luciusra, m�g a fi�k is, mintha legal�bb a Marsr�l j�tt volna. Ok�, beismerem, j� pasi meg minden... b�r nekem nem esetem, de nem kell �gy b�mulni, mint egy v�l�t! V�rjunk csak... lehet, hogy...
- Rendez�djetek magass�g szerint – hallatszott Lucius vontatott hangja, mire kelletlen�l meg�lltam a kapura r�g�sban. - A l�nyok legyenek jobb sz�len, azt�n j�nnek majd a fi�k...
�gy tett�nk, ahogy mondta. Ezut�n n�vsorolvas�s k�vetkezett, �s meg is akadt n�lam, a B�thory n�vn�l.
- Mintha mondott volna r�lad valamit Tom... - motyogta a pap�rt fix�rozva, majd a szemembe n�zett. Egy dobban�st kihagyott a sz�vem. Tal�n van benne valami k�l�nleges b�j, amit�l az embernek hirtelen melege lesz... - Igen, mintha te olyasmit magyar�zn�l neki, hogy... hogy is fogalmazott?
�gy �reztem a g�nyt a hangj�ban, hogy k�ptelen voltam uralkodni magamon. A sz�r fel�llt a h�tamon az idegess�gt�l. Felemeltem a l�bamat, hogy tegyek fel� egy l�p�st, de azt�n meggondoltam magam. Biztos j� lehet, ha az ember a karjaiban v�gzi, de �n nem engedhetem meg magamnak azt a luxust...
- L�pj�nk tov�bb – intettem a kezemmel, mintha csak egy legyet hessegetn�k el.
Lucius felvonta a szem�ld�k�t, de tov�bbment a n�vsorolvas�sban. K�r�lbel�l t�z percnyi bemutatkoz�s ut�n �sszefogta hossz� haj�t, �s a k�vetkez� k�t �r�ban �gy meghajtott minket, hogy a nyelv�nk kil�gott a v�g�re. Na j�, nem volt szem�t, mert hagyta, hogy focizzunk egy kicsit.
- B�thory, gyere ide – intett mag�hoz, mikor a t�bbiek m�r elindultak az �lt�z�k fel�.
Mindk�t szem�ld�k�met felvontam, �s k�rbeforgattam a szemeimet, mik�zben arra gondoltam, hogy most minden tan�r ki fog p�c�zni?!
- Igen, tan�r �r? – g�nyosan artikul�ltam a szavaimat, mintha b�rmit is el�rn�k vele.
- Szeretn�m, ha nekem is k�lcs�nadn� azokat a k�nyveket, amiket Denem tan�r �rnak – v�gott bele a mond�k�j�ba mindenf�le kertel�s n�lk�l.
- Rendben – feleltem. - Amint kiolvasta � is �s Piton is, viheti.
- Am�gy – k�rdezte, mikor megint kifel� indultam a teremb�l. Megint megfordultam. - Gondolom t�nyleg elhiszi azokat a dolgokat, amiket mondott.
- Hja, �ltal�ban azt mondom ki, amiben hiszek – v�laszoltam neki gunyorosan, �s megfordultam.
- Holnapt�l a fiam a maga oszt�ly�ba fog j�rni.
Megtorpantam. Az arcom megr�ndult, mintha az idegess�g h�zta volna �ssze. �s �gy is volt!
- Draco Malfoy? - k�rdeztem halkan, �s visszafordultam, Lucius fel�.
- Igen – b�lintott egyet a f�rfi, majd mosolyogva hozz�tette: - De ugye mag�t m�r semmi sem lepi meg?
�s ezekkel a szavakkal ott hagyott a tornaterem ajtaj�ban.