Sok mindent lenne kedvem mondani. D�szes k�romkod�st�l, a hiszt�rikus �v�lt�z�sig, b�rmi j�hetne, de csak az eddigi elsz�nts�g t�vozik bel�lem amolyan l�thatatlan porr� v�lt form�ban, majd a lend�letes d�hkit�r�s helyett marad a kocsonya szindr�ma. Igen, ez egy j� sz� r�.

- H�ny perc, am�g az a seggfej ide�r? – k�rdem ar�nylag higgadtan, mik�zben Sanders tehetetlen test�t�l v�gre megszabadulva m�g mindig a tenyerem m�g� rejtett arccal d�rm�g�k.

- Ha ilyen mocskos a sz�d, ne csod�lkozz, hogy mindenki kezdeni akar vele valamit! – A pulzus�t vizsg�lja a szerencs�tlenj�nek, majd az oldal�ra ford�tja, �s �tn�zi a zsebeit. M�g ideges. Morog.

B�mulatos. Van neki rutinja!

- Te j�l vagy? – fordul fel�m, �s meg akarja �rinteni a kezem, de durv�n elr�ntom t�le. Nem r� vagyok d�h�s, m�sra sem, csak inger�lt vagyok, m�g mindig remegek, �s nem igaz�n �rtem mi t�rt�nik, mi�rt ezekkel a szerepl�kkel, meddig m�g, �s hogyan?

- Mit �rdekel az t�ged?

Azt�n m�r csak annyit hallok, hogy reccsen a padl�, ahogy hirtelen helyet v�ltoztat, let�pi a kezeimet az arcomr�l, �s egy szikr�z� pofont�l r�p�l a fejem oldalra.
�get� �rz�s.
M�g sosem �t�tt meg, most sem eg�szen egy�rtelm� sz�momra, mi�rt kaptam. A szenvtelens�gemmel, vagy valami m�ssal szolg�ltam r�?
Becsukom a szemem, nincs kedvem r� n�zni. S mikor a h�v�s ujjai h�teni kezdik a felforr�sodott b�r�m az �t�se hely�n, majd a most hasonl�an hidegnek t�n� ajkai ugyanott pr�b�lnak gy�gy�tani, v�gre �n is megengedem magamnak, hogy t�vozzon a fesz�lts�gem egy r�sze. Csak egy cs�ndes, semmit sem kifejez� vinnyog�s form�j�ban. S�rg�sen k�veti a cs�kjai �tj�t a tapint�s�val, �s t�le teljesen v�ratlan dologra ker�l sor, mert ahelyett, hogy eltereln� az eg�szet, vagy �gy tenne, mintha nem lenne jelent�s�ge, egy s�hajjal �t�lel.

- Soha t�bb� nem merj ilyet csin�lni! Meg�rtetted? – Megr�z, mint valami hajl�kony szilvaf�t, amir�l pont le kell takar�tani az �rett gy�m�lcs�t. Nem is tudom, mi�rt pont ez a hasonlat jutott eszembe r�la. Tal�n, mert olyanok vagyunk, mint k�t absztrakt sz�rnyeteg, akikhez nem tudn�k tal�l�bb hasonlatot keresni, ahogy t�masztjuk egym�st a padl�n �lve egy eszm�letlen pszichopata t�ras�g�ban, mik�zben b�rmelyik pillanatban bel�phet az ajt�n Lucius Malfoy.

A sorst�l ez t�lzott humor. Sosem l�ttam m�g ilyen d�h�snek, k�ts�gbeesettnek �s v�gyakoz�nak egyszerre. Lehet, hogy �n nem vagyok norm�lis, de akkor � komplett �r�lt.

- F�lt�keny h�lye! – v�gom hozz�.

- B�rmit mondan�k erre, olyan cs�ny�n hangzana, hogy egy �letre t�r�st okozna a kis lelkedben, �gyhogy ink�bb hagyjuk.

- B�lcs d�nt�s.

- Az. H�sz �v m�lva, ha szerencs�s vagy, kell� kitart�ssal szert tehetsz hasonl�ra.

Persze. A dolgok gyorsan v�ltoznak.
Ha volna el�g id�m, k�rdezn�k. Most helyette felt�p�szkodom, �s kivonszolom magam a konyh�ig. Egy poh�r v�z�rt csavargatom �s k�zd�k a most t�ls�gosan is beszor�tott konyhai csappal. Elvetem�lt egy szervezetem van. M�g mindig t�l ideges �s minduntalan lecs�sznak az ujjaim a porcel�n bigy�r�l. Idi�ta vagyok. Feladom, �s csak t�masztom magam, nekifesz�lve a szekr�nynek, mint aki b�rmelyik pillanatban k�sz r�, hogy elh�nyja mag�t.

- Ink�bb ezt idd meg!

Az orrom el� nyomott poh�rban b�z�lg� kotyval�knak pedig olyan szaga van, mint a pestisnek. Megfogom, de a fintor er�sebb, mint a bels� akarat, hogy ez ne �tk�zz�n ki rajtam.

- Nyugtat�.

- A szaga nem az.

- Nem kell illatosnak lennie ahhoz, hogy haszn�ljon.

- J�l vagyok. Nem kell nyugtat�!

�sszeszor�tja a fogait, mindj�rt robban. J�l van. M�rt�r k�ppel felhajtom a l�tty�t, �s olyan arcot v�gok hozz�, hogy menten els�rom magam. Nem tudom v�rnom kellene-e, vagy belev�gni a k�rd�s�z�n k�zep�be. Ahogy a b�jital le�r a gyomromig, hidegen, �s lust�n, bel�lr�l is �rzem. Mire �jra r�sz�nn�m magam, hogy k�rdezzek, a tark�mat d�rzs�lgeti, s k�zben le sem veszi a koromsz�n� szemeit r�lam. Ez valahogy megnyugtat.

- Persze, hogy j�l vagy – suttogja.

Szeretn�k �sszeesni. Hm. A padl� hihetetlen vonzer�vel b�r. Ez is egy szerelem.
Tal�n ezt is meg�rzi, vagy a f�ld�nt�li agyatlans�gom �s k�pzelg�seim boldog h�zass�gban �lnek. Mit tudom �n m�r? Miel�tt eld�ln�k, sz�pen �tkarol.
Vannak enn�l sokkal durv�bb dolgok is az �letben.
Az �let sz�p.

A nappalib�l hangok sz�r�dnek. Valakik �rkeznek.
Az �let szar.

- Maradj itt. Mindj�rt j�v�k.

Nem v�laszolok, �gyis tudja, hogy l�p�snyi er�m sincs. Az ember elrakt�rozott ereje koncentr�l�s ut�n lesz�vja a marad�k �letenergi�t is. Csak levetem magam egy sz�kre, �s az ablakon t�li vil�got b�mulva fura keser�s�g vegy�l bennem egy adag el�gedetts�ggel. Mit tudtok ti odakint j�rk�l�k arr�l, mik folynak egyes h�zak falai k�z�tt? Szerencs�re nem sokat.
Besz�dfoszl�nyokat hallok besz�r�dni.

- Besz�lt�l m�r vele?

- … M�g nem. – Perselus mordul�sa. F�radt �s inger�lt egyben.

- Van valami k�l�nleges oka annak, hogy h�zod az id�t?

- Te maradj ann�l, amihez �rtesz, �n is teszem a saj�t dolgomat.

- Ha nem ismern�lek, m�g azt hinn�m, f�lsz.

�rdekes kis eszmecsere. Hegyezem a f�lem, s hallom, ahogy s�hajt valaki. Belet�r�d�en, de nem megj�tszott fenntart�ssal.

- Sz�lj, ha k�sz van!

Elmennek. Egy biztos. Kiv�telesen nem nekem kell faggat�znom. A dolgok magukt�l is a hely�kre ker�lnek. Minden elcsendesedik. Tal�n t�ls�gosan is. A lepattogott fest�s�, kopott ablakkeretet n�zem, s r�j�v�k, hogy nagyon szeretn�k aludni. M�r hom�lyos a k�p el�ttem, �s a szemeim sz�rnak.
Fel akarok �llni, hogy kit�molyogjak �s megn�zzem, mi t�rt�nik, de valahogy nem megy. R�borulok az asztalra, �s ha lenne gyufasz�l a k�zelben, tal�n ideje lenne haszn�lni, hogy kit�maszthassam vele a szemh�jaimat, b�r tal�n az sem seg�tene. Ilyen az �loms�ly.
Sz�val nyugtat�, mi?


***


Form�lisan el tudok k�pzelni sokf�le magyar�zatot a t�rt�ntekre. Ezzel a gondolatmenettel el is lehetn�k, mondjuk �letem h�tral�v� r�sz�ben. Tal�lgat�sokb�l jeles, de nem t�vedhetetlen.
Mondjuk a biztos pontokat ismerem. Nem kell l�ng�sznek lenni hozz�, hogy kital�ljam, mit akart jelenteni az a p�rbesz�d, ami Lucius Malfoy �s Perselus k�z�tt lezajlott.
�s furcsa m�d, m�gis nyugodt vagyok.
A takar� l�gy h�z�d�s�b�l, �s a k�r�m �p�tett �v� melegs�gb�l �t�lve megint ki�t�ttek egy id�re, de meglep� m�don most j�t tett. N�zem a plafont, �s a halov�ny dereng�s ellen�re tiszt�n l�tok minden apr� reped�st, id�vasfoga nyomot, ami egy�rtelm�en az elm�l�sr�l sz�l, �s arr�l, hogy minden kiv�teles esetn�l van egy m�g kiv�telesebb.
Meg sem rettenek, mikor a f�l�m magasl� �rny kiv�lik a semmib�l, �s alakot �ltve, egy m�sodik b�rk�nt szorosan r�m simul. Alig kapok leveg�t, de nem zavar. V�gytam m�r egy fojtogat� szor�t�sra, meg n�mi gondoskod� f�jdalomra, ami amolyan m�sodik �bred�sk�nt mindig ott lebeg k�r�l�tt�nk. M�s meg sem k�zel�ti a tud�s�t, amivel rendelkezik f�l�ttem. Nem is v�rhatn�m el senkit�l, senki sem �rten�.
Remegve sz�vja, f�jja a leveg�t a fejemt�l egy centire, borzolva ezzel az �sszes l�tez� indulatot, ami valaha is bennem, �s benne sz�letett. Odaadom neki a sz�m, a karjaim, v�rom, hogy bef�szkelje mag�t, �tkulcsolom, bez�rom. Az „odaadom magam neki”, retorikailag helytelen kifejez�s, d�bbenek r� hirtelen. Hiszen � ad, nem �n, �n befogadom. Mi�rt nem mentem nyelv�sznek?
V�g�l keres�nk egy olyan mozzanatot, amelyben m�r a teljes kiszolg�ltatotts�g k�zepette nem tudunk szabadulni egym�st�l, �s a l�ktet� forr�s�g ott �szik a testeink k�z�tt, �tfon, olvaszt. Ruh�n �s b�r�n kereszt�l, csak �gy m�g izgat�bb, k�v�natosabb, hogy csak egy hajsz�l v�laszt el t�le, hogy akkor �ll�tjuk le, amikor a legjobban akar�dzna bev�gezni, �s egy apr�cska mozdulat, egy �rint�s is el�g, hogy �jra kov�csolja a tehetetlen v�gyat.

- Volt valami terv? – k�rdem finoman.

- Volt, de nem v�lt be, folyton v�ltozott.

- Velem semmi sem egyszer� – mosolygok a szemeibe.

- Nem, nem az. – Simogatja az arcomat.

Cs�kot lehelek az ujjaira. Tetszik neki, k�veti a mozdulataimat, �gy j�tszik velem, mintha egy �rtatlan kiscic�t k�nyeztetne, s k�zben mindketten arra gondolunk, ezek a pillanatok szorosan bez�rva kell, hogy maradjanak a h�l�szoba ajt� m�g�tt. Ha l�tn� valaki, t�l k�nnyen meg�rtene olyan dolgokat is, amelyek vesz�lyesek �s felhaszn�lhat�ak. Ezek ut�n, �s k�s�bb, amik k�vetkezni fognak, meg kell tanulni k�l�n t�rolni minden �rzelmet. Neh�z lesz, �s kimer�t�. Sajnos nincs m�s v�laszt�s.

- Nem lehetett hamarabb… - kezd bele rekedt, elf�l� hangon. – Nem �rtetted volna… Sok mindennek kellett t�rt�nnie, v�gig kellett menned ezen az �ton, hogy meg�rj hozz�, hogy viselni tudd… egyszer utaltam r�. R�gen.

- Mire?

- Egyszer azt mondtam neked, hogy a k�rd�seidre magad fogod megtal�lni a v�laszt, de csak akkor, ha �rdemes vagy r�. Ellenkez� esetben, nincs mir�l besz�ln�nk.

- Eml�kszem. Az �rver�s ut�n.

- Igen.

- Vizsga el� �ll�tott�l.

- �gy is lehet mondani.

- R�sze volt Sanders hal�la?

- A buk�sod�, igen.

- �! – Elgondolkodom. Hogy vajon h�ny olyan apr� mozzanat volt az eddigi �letemben, amir�l nem tudtam, milyen keskeny pall�, �s hogy milyen k�vetkezm�nyeket von maga ut�n, a nem �ppen mindig �tgondolt d�nt�seim sorozata. – Az is a te m�ved volt, hogy Sanders egy�ltal�n felbukkant?

Mosolyog, kaj�nul �s �lvezettel. Megmarkolja a nadr�gom, �s egy picit lejjebb r�ntva sz�l�t a h�velykujj�val simogatni kezdi a szabadd� v�lt cs�p�csontom feletti b�rt.

- T�l becs�lsz – s�gja a f�lembe �s elfojt egy el�gedett mosolyt. �rzi, ahogy megfesz�l�k ett�l az ingerl�, k�rk�r�s matat�st�l odalenn, s mikor egy r�vid, t�relmetlen mozdulattal nekil�k�m a cs�p�m az �v�nek, k�t marokra fogva, er�sen visszapassz�roz a matracba. – Csss! Hm… az a f�rfi egy�ltal�n nem szerepelt semmilyen elk�pzel�sben, �n voltam a leginger�ltebb, mikor meg�rtettem, milyen neh�z lesz megszabadulni t�le, �s milyen vesz�lyes a jelenl�te. �s Harry! Amikor arra utaltam, hogy szorongasd meg a l�gy r�szeit, egy�ltal�n nem arra gondoltam, hogy azt sz� szerint tedd meg.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani – konstat�lom.

- M�gis megtetted!

- Nem volt m�s v�laszt�som. Be kellett bizony�tanom neki, hogy b�n�s. L�ttad az eredm�nyt.

- M�g egy pofonra v�gysz?

- Nem – Kisim�tom az arc�b�l a hajsz�lakat, �s kicsit elemelkedve a p�rn�t�l megpuszilom a sz�j�t. – Mi�rt fontos, hogy nem �ltem meg?

- R�gt�n�ztem. Ha megtetted volna, kider�lt volna, hogy t�vedtem, minden k�r�ltekint�sem, �vatoss�gom, �s emberismeretem ellen�re. Azt akartam, hogy te d�ntsd el, mit �rdemel. Ismerek egy embert, aki ugyanilyen fiatalon m�sk�nt d�nt�tt. �s most a vil�got tartja retteg�sben. Nem mindenki alkalmas egy-egy feladat elv�gz�s�re, csak azok, akikben megvan a kell� lelki er�.

- Mint ahogy nem mindenki val� tan�rnak, orvosnak, katon�nak?

- �gy valahogy. A v�rengz� vad�llatok ideje lej�rt. Ez megfelelt egyszer, valamikor, valakinek, m�s k�r�lm�nyek k�z�tt. De ma m�r t�bb k�rt okoz, mint hasznot. �rted, mir�l besz�lek?

- Azt hiszem… tudom, kir�l besz�lsz.

- Azt is tudod, mi�rt mondom ezeket?

- �n nem hiszem, hogy k�pes vagyok arra, amire te gondolsz. �n nem tudok olyan lenni, nem hiszem, hogy megfeleln�k erre a szerepre. – Kicsit elh�z�dok t�le, hogy a szem�be n�zhessek. L�tni akarom a tekintet�t. Sem elfogulatlannak, sem t�vedhetetlennek, sem t�lzottan �les esz�nek nem tartom magam. Az �sszes er�nyem a meg�rz�seimben lakik, s nem fogom magam hamis k�pzelg�sekkel fert�zni. Ahhoz m�r t�l sok minden t�rt�nt velem. – Nekem nem megy!

- �s, ha azt mondom, nincs vissza�t? Mert idevezet� sem volt? Mindk�t zsarnok a v�g�t j�rja. Eg�szs�ges evol�ci�. A k�vetkez� l�pcs�fokot jelented. Nyugodtan �s b�k�ben, okosan semmi olyat nem jelent, amire te gondolsz a rossz p�ld�t l�tva. Nem kell rombolni, �lni, puszt�tani ahhoz, hogy el�rd az egyens�lyt. A mi vil�gunk� m�r nagyon r�gen felborult, �s egyel�re egyik oldalon sem l�tunk olyan er�t, amely ennek az orvosl�s�ra t�rekedne. Csak az igaz�n nemes lelk� emberek k�pesek ezt v�ghezvinni.

- Azt mondtad, mindk�t zsarnok?

- K�pzelj el egy mesebeli vil�got. K�pzeld el benne a hiteless�g�t vesztett urat, akir�l kider�l, hogy a hatalma oszl�snak indult, hogy b�rmikor keresztbe tehet neki egy tizen�ves gyermek. Elb�rod k�pzelni, mit �rezhetnek a hozz� k�zel�ll�k? Akik mindv�gig vakon k�vett�k, �s minden szesz�ly�t k�zp�nzk�nt fogadt�k? Plusz add hozz�, hogy ez az egykor kimagasl� intelligenci�val rendelkez�, er�s var�zsl� a vil�gl�t, a hatalom megszerz�se �rdek�ben elk�vetett egy sor olyan dolgot, ami komoly meghasonl�st okozott m�g a saj�t k�reiben is. Ez zavar�. Persze n�h�nyan elhitetik magukkal, hogy �tmeneti �llapotr�l van sz�. A gy�zelem k�zel, csak egy kicsit kell harcolni, elviselni, szemet hunyni, csak egy kicsit kell �ldozniuk ak�r a csal�djaik rov�s�ra is. Szerinted melyik �pelm�j� szolg�ja v�rja t�rt karokkal, hogy a gyermek�t kitegy�k mindannak a gyal�zatnak, amelyikben neki m�r �vek �ta r�sze van? Egy ideig m�g hisznek benne, �ldozatokat hoznak a nemesebb c�l�rt. De elj�n a pillanat, amikor a t�relem fogyatkozni kezd. Ugyanaz a c�l elvesz�ti az �rtelm�t, m�r nem olyan egy�rtelm�, olyan �rat k�rnek �rte, ami nem ar�nyos. Az �ld�kl�snek nem akar v�ge szakadni, a be�g�rt dicsf�ny valahol f�l�ton elmaradt, �s nincs m�s, csak egy megbomlott, �rtelmetlen�l agressz�v, �r�lt elme, aki m�r nem tudja, hol keresse a megold�st.

- Vo…

- Cssss! – A sz�mra illeszti a mutat�ujj�t, �s l�gyan v�gigsim�t az arcomon. – Mit gondolsz? Mi kell egy palotaforradalomhoz? H�ny nap �s h�ny katona? Az emberek nem felt�tlen�l mindig a f�lelmet k�vetik. Nem felt�tlen�l a retteg�s tartja kord�ban �ket. Van id�, amikor igen, amikor arra van sz�ks�g. De az az id� �ltal�ban nagyon r�vid, �s csak el�k�sz�t�s valami sokkal �tfontoltabb �s eg�szs�gesebb �t fel�.

- …

- �s ott a m�sik oldal. Az cselsz�v�s �s a semmivel sem jobb megold�sok. Egy kuty�t lehet l�nak nevezni, de att�l m�g kutya marad.

- Arra c�lzol, hogy az igazgat� megpr�b�l befoly�solni engem. Erre r�j�ttem magamt�l is. F�leg a legut�bbi bejelent�se �ta.

- Mi lenne az?

- �ll�t�lag Remust�l megvonj�k a gy�ms�gi jogot, �s � akar helyette befogadni.

- Albus mindig a saj�t szak�ll�ra dolgozott. Neki nem �rdeke a miniszt�riumot a szemedben tiszt�ra mosni. Pont ford�tva. Bemutatja neked mindk�t oldal ferde t�k�rk�p�t, de � k�zben nem �ll m�g�d. Az �v�t nem l�thatod. Szinte az egyetlen c�lja az ut�bbi id�ben, hogy mindent elk�vessen annak �rdek�ben, hogy elhidd, rajta k�v�l senkire sem sz�m�thatsz. A felt�tlen bizalmadra p�ly�zik. Tedd fel a k�rd�st magadnak, mi�rt? Erre j� p�lda ez a par�d� is Remus Lupinnal. Nem � foszt meg t�le, a Miniszt�rium megteszi helyette. �s senki sem �ll�thatja, hogy �nz� c�ljai vannak, hogy � tal�lta ki, hogy befoly�solni pr�b�l, hiszen � csak menti a menthet�t, sz� szerint az �l�be pottyant�l.

- Akkor mi�rt hozta Roxfortba Remust?

- Mert kiv�l�an alkalmas j�t�knak bizonyult, hogy egy sebbel t�bbet ejtsen rajtad, �s m�g ink�bb bez�ruljon a k�r. Az a politika, amit Albus �z, sok-sok bonyolult kompromisszum �s strat�giai l�p�s �sszess�ge. Minden l�p�s�t sosem fogod meg�rteni. De el akarja �rni, hogy felt�tlen bizalmask�nt kezeld, �s engedelmeskedj neki. Ha azt mondja, talpra Harry, akkor te ugorsz. Albus saj�t bevall�sa szerint sosem akart hatalmat, mert vesz�lybe sodorta volna mag�t vele, a lelk�t. De megkapta, �s kis cs�pp�kben megm�rgezte mag�t. Ugyanannyi madzagot r�ngat, mint maga a S�t�t Nagy�r. Ugyanannyi embert nevel a saj�t sz�j�ze szerint, ha nem t�bbet. �s a kord�ban tart�suk �rdek�ben nem rest n�ha aljasabb m�dszerekhez folyamodni.

- Tudod, mit nem �rtek?

- Mit?

- Ha ez igaz, mi�rt engedte, hogy veled legyek? Enn�l kell befoly�sol�bb er�? Ez hogy f�r bele az elk�pzel�seibe?

- Nagyon egyszer�en. Minden csak n�z�pont k�rd�se. A szerelem nem csak kapcsolat, k�t�d�s, de fal is. K�z� lehet z�rni embereket. Vesz�lyes gy�nges�g, b�r er� is egyben. Egyszer eml�tettem neked valami hasonl� magyar�zatot, nem tudom felfogtad-e akkor, de tal�n most meg�rted.

- Ha pontosan tudjuk, kin kell �tni ahhoz, hogy a m�sikat eltal�ljuk, akkor a kez�nkben van minden? – A mark�ns ideol�gi�k hajdan�n ugyanilyen t�bb sebb�l v�rz�, g�tl�stalans�gba fullad�an tudtak csak l�tezni, vagy volt olyan, hogy �ratlan szab�ly, becs�let, tabu? Ki tudja.

- Igen. Albus pontosan tudja, hogy mivel lehet t�ged zsarolni, �s pontosan tudja ugyanezt r�lam is. Igaz�n k�nyelmes �s k�zenfekv� volt sz�m�ra. Plusz a biztons�g�rzete, ami arra �p�lt, �gy csak nem adlak ki a Nagy�rnak.

- Mi?

- De t�bb vasat is tart a t�zben. Olyan sz�pen k�rbefont t�ged, hogy az m�r val�s�ggal mesteri. El�rte, hogy a gondosan kiv�lasztott nevel�idet sose �rezd csal�dnak, a h�zat pedig otthonnak. Siker�lt. Az els� �ved ut�n �gy �lt�l fel a vonatra, hogy visszan�zt�l Roxfortra, �s alig v�rtad, hogy v�gre �jra itthon lehess.

- Persze, mert a nagyn�n�m�k…

- �s komolyan azt hiszed, hogy neked az volt az egyetlen �s legmegfelel�bb k�rnyezeted, amiben fel kellett n�n�d? Ez nem igaz. Arra volt sz�ks�ge, hogy h�nyattatott gyermekkorod ut�n elvar�zsolhasson, hogy t�tott sz�jjal �lm�lkodj a vil�gra, �s lelkesen b�logass minden �jszer� csoda l�tt�n. Gondolj a vitathat� enged�kenys�g�re ir�nyodban. Mindig engedte, hogy egyed�l csin�lj dolgokat, hogy higgy benne, n�lk�l�zhetetlen vagy. �s te csin�ltad. T�l vesz�lyeseket, v�letlen egybees�sek sorozat�ban, �ppen akkor, �ppen ott volt�l, �s a t�bbi. Ennek mindnek c�lja volt. �s van ma is.

- Megv�rta a legelkeseredettebb pillanatomat, �s megengedte, hogy megk�stoljam a boldogs�got…

- Azt�n azt is megmutatta, milyen lehet azt elvesz�teni, �s hogy nem is olyan neh�z mindett�l megfosztani. �s v�g�l el�rkezt�nk a leg�rdekesebb ponthoz. A S�t�t Nagy�r. – A kez�be veszi a tenyeremet, �s az �v�i k�z� fogja. – Mindig v�rtam, hogy megk�rded, de sosem tetted. Nem t�nt fel, hogy az ut�bbi id�ben egy�ltal�n nem hallott�l r�la semmit? Mintha a f�ld nyelte volna el. �s miut�n kider�lt a kapcsolatunk a cs�nd maradt. �n is �lek, nem n�gyeltetett f�l, nem �tkozott hal�lra. T�ged sem zaklat sem �, sem a hal�lfal�i.

- Igaz, holott Malfoy is tudja. – D�bbenek r� v�ratlanul.

- El�sz�r csak a bels� k�rnek volt r�la tudom�sa. Ma m�r ny�lt titok. El�rulok neked valamit. Nem tudom, mit sz�lsz majd hozz�, �s mivel �n sem vagyok tiszt�ban minden t�nnyel, ez�rt meglehet�sen hitetlenkedve fogod fogadni.

- De mit?

- Nem �lhet meg.

- Tess�k? – Fel akarok pattanni, de visszanyom az �gyra.

- Ha �lni akar, nem �lhet meg – ism�tli meg �jra, mik�zben mindent megtesz, hogy a kezdeti higgadts�gom megmaradjon.

- De h�t akkor ez az eg�sz, amit az igazgat� mondott, meg a t�mad�sok…�s hogy?

- L�tszat �s konfront�ci�. H�bor� van, term�szetes, hogy sz�vesen a kezeiben tudna. Nem mondom, hogy nem lenne a legegyszer�bb, ha eltehetne az �tb�l, de nem teheti meg, mert val�sz�n�leg valami var�zslat vagy egy�b, amit � nem ismer, v�gezne vele is. A dolog nem eg�szen vil�gos, de t�nyszer�. Olyan helyr�l jutott ez a tudom�s�ra, ahonn�t nem kaphatott volna hamis ismereteket. Vagyis, k�t megold�s marad sz�m�ra. Az egyik, hogy megpr�b�l �t�ll�tani a saj�t oldal�ra, a m�sik, hogy olyanvalakin kereszt�l teszi ezt meg, aki l�thatatlanul, �vatosan de v�g�rv�nyesen belesodor egy helyzetbe, amiben nem tehetsz m�st, minthogy semleges maradsz, vagy elfogadod az �ll�spontj�t. �s k�zben kipuhatolja az igazs�got.

- �s te vagy az a valaki? – esik le v�gre. – Ez�rt nem piszk�l sem t�ged, sem engem, mert ez most egy befektet�si folyamat?

- Legal�bbis � �gy tudja.

Id� kell, hogy v�gigj�rtassam magamban a hallottakat. Valami keser�s�g az�rt k�gy�zik bennem.

- Mi�rt mondtad el? – El�g v�d �s ki nem mondott f�lelem rejt�zik e m�g�tt az egy mondat m�g�tt. Majd k�vetni m�g tucatnyi k�rd�s, amit sz�vesen feltenn�k, de a folyamatb�l hib�zik valami, �s ez f�j nekem legink�bb.

- K�s�bb akartam. De �gy tal�ltam ki�rdemelted a v�laszokat m�r most... Bebizony�tottad, hogy sosem leszel az, amit � k�pvisel. �s sosem fogsz olyasmire v�gyni, ami nem a ti�d. �s ezzel nyert�l f�l�tte is.

- �s te?

Hi�ba vagyok er�s, �s hi�ba hiszem azt, hogy semmi f�jdalmasabbat nem hallhatok. A s�r�g�rcs akkor is bujk�l bennem, �s dolgozik az idegeimen.

- �n val�j�ban sosem v�llaln�k el egy ilyen szerepet. – Morogja, szorosan a f�lemhez tapadva. – T�l fiatal vagy, hogy meg�rtsd, de el�g �rat fizettem eddigi �letemben. Minden�rt. El�g volt.

- �s akkor most mi lesz?

- A legfontosabb, hogy biztons�gban vagy. Akik seg�teni tudnak, b�znak benned �s v�rnak. Kihaszn�ljuk a k�r�lm�nyek adta k�nyelmet, �s addig, ameddig �gy nem �rezz�k, el�g er�s vagy hozz�, senki sem fog s�rgetni, k�vetel�zni, elv�r�sokat t�masztani. Csak tanulsz �s okosodsz.

- Jogom van felh�zni az orrom, �s s�rt�d�tten elmenni? Jogom van azt gondolni, hogy kihaszn�lt�l, mindazok ellen�re, hogy a motiv�ci�id nagy r�sz�t �rtem, �s tal�n hajland� vagyok tov�bbra is elhinni, hogy ha kezdetnem nem is, de mostanra nem csak egy unalmas feladat vagyok sz�modra?

- Jogod az van. – Keser� mosoly. – �rtelme nincs. A feladataimat pedig, ahogy te fogalmazt�l, t�k�letesen el tudtam volna v�gezni f�gg�leges �llapotban is. Felesleges �s gonosz dolgok j�rnak a fejedben. Megtettem mindent, amit megtehettem. Vagy k�pes vagy, ezt �gy, ilyen lecsupasz�tott, nyers form�ban elfogadni, vagy nem hiszel nekem, �s abban az esetben nem tehetek semmit.

- Ezt �gy �rted, hogy… - pr�b�lkozom nagyon lassan.

- Ezt �gy �rtem, hogy egy ember k�t okb�l szokott l�zasan bizonygatni valamit a m�siknak. �n ezt sosem fogom megtenni m�g a te kedved�rt sem. Tudod mi�rt? Mert olyankor vagy mag�nak akarja az illet� bebizony�tani, hogy amit �ll�t, az val�s, vagy a m�sikkal akarja elhitetni ugyanezt minden�ron. Az �n esetemben egyikre sincs sz�ks�g. �s ezt te is nagyon j�l tudod.

- �s hol marad a meger�s�t�s, mint olyan, ami �ll�t�lag meg�des�ti a kapcsolatokat?

- Ugyan�gy hi�nyzik bel�lem, mint minden, amit az �tlagos emberek romantikusnak, kellemesnek vagy m�v�szien b�josnak tal�lnak.

- Tudod mit? – H�zom fel az orrom. - Sosem akarom tudni, mi lett volna, ha m�gsem felelek meg neked.

- B�lcs d�nt�s – mondja nagyon komolyan.

- P�r �v m�lva, ha olyan kitart� vagy, mint �n, elk�pzelhet�, hogy te is el�rsz erre a szintre.

Csak n�z.
M�g keresi a hamis jeleket a tekintetemben, a csal�st, a hazugs�got. Mulat mag�ban a hatalmas szenvtelen sz�mon, meg azon, hogy tal�n egy k�vel kevesebb nyomja a sz�v�t. Szavak, s�r, hal�l, �rul�s.
Mindebben sosem fogok eligazodni. Nekem egy szeletke meggy�z�d�ssel kezd�dig a val�, �s az �rt�kes igazs�g. �n is vizsg�ztatok.
Csak egy sz�ra van sz�ks�gem ahhoz, hogy a vil�g �sszes hazugs�ga �s cselsz�v�se ellen�re biztons�gban �rezem magam.


- Sosem akart�l halhatatlan lenni? – k�rdem t�le v�ratlanul.

Csillog a szeme, mint a fekete gy�m�nt. �les �s gy�ny�r�.


- Bele a k�zep�be? – mosolyog tov�bb. Nem is k�rdez r�, mi�ta tudom, vagy mit tudok eg�szen pontosan. – Tudod, mi a szabads�g leg�rt�kesebb oldala? Hogy nem az�rt nem teszel meg dolgokat, mert nem �ll m�dodban, hanem mert tudsz m�rlegelni �s azt is tudod, hogy semmivel sem �rne t�bbet ann�l, mint amid m�r megvan.

Hallgatunk.

- Nekem ennyi el�g – b�lintok r�.
Ott tartunk, ahol nagyj�b�l egy �r�val ezel�tt. De most nem �ll�tjuk le magunkat. A k�nyes, kedves pillanatok ugyan mindig t�l r�videk ahhoz, hogy hosszan �lvezkedj�nk benn�k, de van amikor m�r nem b�rod tov�bb h�zni �ket. Valahogy �gy lehet vele most � is, mert egy�ltal�n nem teket�ri�zik. M�g valamit mondani k�sz�l�k, de m�r nem jutok sz�hoz. Vill�mgyorsan elt�ntet r�lam minden zavar� akad�lyt, s mikor a zavaros fejemben �ssze�ll a k�p, hogy m�ltatlankodni kellene, ami�rt � nem vetk�zik le, gonoszkod� arckifejez�ssel hozz�teszi:

- Elveszem a kedved t�le, hogy ak�r a fejedben megforduljon, hogy f�lrel�pj!

Gondoltam, hogy nem fog csak �gy visszaengedni Roxfortba. Igazam volt. Azt hiszem, ezt h�vj�k a hivatalos nyelvek mindenf�le sz�szm�t�l�s n�lk�li, c�lir�nyos kef�l�snek. Azt sem tudom, mikor kezdt�nk neki, azt sem, mikor jutottam el arra a pontra, ahol nemhogy gondolkodni nem tudtam j�zanul, de azt hiszem a nyelvi k�pess�geim is jelent�s csorb�t szenvedtek. Sz�tsz�rtan, hal�losan lef�radva, �s komolyan mondom, azon t�n�dve, nem lettem-e m�gis holmi Perselus f�le bossz� �ldozata, „egy h�tig nem j�v�k el hozz�d” felki�lt�ssal indultam vissza. Persze � j�t sz�rakozott a f�jdalmas k�pemen, meg a j�r�somon is. Miel�tt azonban v�gleg, pufogva elt�nn�k, visszar�nt egy vill�m�lel�sre, �s a kezembe nyom valami iz�t.

- Csak, hogy legyen t�relmed v�gig�lni az �r�kat.

- Most megk�rdezem magamt�l, mit szeretek �n benned – ny�g�m ki neki f�radtan.

- A technik�mon k�v�l? – V�g gondolkoz� arcot.

- Holnap adok r�la egy sajt�t�j�koztat�t. Elk�pedn�l, ha tudn�d, h�nyan fogj�k olvasni a Reggeli Pr�f�ta k�vetkez� sz�m�t.

Hervatag grimasz.
Uh. Na most kell elt�nn�m, de vill�mgyorsan.

- Vigy�zz Albussal! Ha �szrevesz valamit, k�nnyen lehet, hogy megkeser�lj�k. Nem olyan kedves, �nzetlen az a mosoly, amit a szem�vege m�g�l produk�l. �s cs�ppet sem ostoba.

- Vigy�zok.



�s ezt is teszem.