L�tva, hogy a l�ny milyen j�l sz�rakozik rajta, Piton m�g d�h�sebb lett. Hogy j�n ez a kis csitri ahhoz, hogy megmosolyogja �t?! R�ad�sul azok ut�n, hogy minden sz�n�szi tehets�g�t latba vetve pr�b�lt r�ijeszteni. H�t ennyire hi�baval� b�rmit is tennie?

F�radtan d�lt h�tra a karossz�k�ben, a szemeit is lehunyta: sosem �rezte mag�t ilyen kimer�ltnek, �regnek, �s ilyen rem�nyvesztettnek, mint most.

Hermione m�g mindig az asztal t�loldal�n �llt. N�h�ny percig �gy maradtak, mindketten sz�tlanul.

-         Halljam, mit tal�lt ki – sz�lt v�g�l tomp�n a f�rfi.

A l�ny b�tortalanul k�zelebb l�pett, �s belekezdett a mondand�j�ba:

-         Nos, abban szerintem egyet�rt�nk, hogy nem szabad bek�vetkeznie annak, ami a j�slatban �ll. – Piton itt g�nyosan felhorkantott, de Hermione nem hagyta mag�t megzavarni: - Ez�rt az elm�lt napokban pr�b�ltam keresni egy olyan megold�st, ami lehetetlenn� teszi, hogy a j�slat val�ra v�ljon, azaz ami lehetetlenn� teszi, hogy �n meg�lj�n engem. �s �r�mmel jelenthetem, hogy azt hiszem, megtal�ltam ezt a megold�st.

-         Igen? �s mi lenne az? – k�rdezte k�nnyed hangon a f�rfi, arc�ra azonban a legsz�rny�bb balsejtelem kifejez�se �lt.

-         Maga is tudja, hogy csak egyetlen es�ly�nk van, csak egy var�zslat l�tezik, ami megakad�lyozza, hogy az azt elv�gz� felek �rthassanak egym�snak… Manaps�g, igaz, m�r nem haszn�lj�k, hisz nagyon �si, �s kiss� elavult, de �nnek ismernie kel…

A f�rfi felpattant, �s idegesen j�rk�lni kezdett a szob�ban.

-         Felejtse el! – mennyd�r�gte. – Nem tudja, mit k�r t�lem!

-         De igen. Alaposan ut�nan�ztem – sz�lt halkan, �m magabiztosan a l�ny, majd merengve n�zett maga el� a semmibe, mintha csak az olvasottakat id�zn� ism�t az eml�kezet�be.

�gy viselkedik, mint egy feln�tt – fogalmazta meg mag�nak Piton a benyom�s�t, de azt�n egyb�l vit�ba is sz�llt saj�t mag�val, mondv�n, hogy ak�rhogy is viselkedik Granger, m�gis csak egy �retlen kis liba, aki nincs tiszt�ban – nem lehet tiszt�ban- a tetteinek k�vetkezm�nyeivel, akinek idealisztikus elk�pzel�sei vannak a vil�gr�l, az emberekr�l, �s legf�k�pp… r�la, Perselus Pitonr�l.

„M�r megint vissza�rt�nk az eg�sz probl�ma gy�ker�hez” – bosszankodott a f�rfi. Granger nem ismeri �t, ez�rt mer el��llni ilyen javaslatokkal. Sosem l�tta �t a hal�lfal�-gy�l�seken, nem l�tta �t muglikat k�nozni, gyilkolni. Csak az �r�kk� feket�be burkol�zott, mogorva b�jitaltan-tan�rt ismeri. No nem mintha ez annyira vonz� k�p lenne, de m�gis csak kev�sb� tasz�t�, mint mikor a Nagy�r l�bai el�tt cs�szik-m�szik v�rfoltos tal�rban.

-         Nem tudja, mit k�r – ism�telte meg fennhangon az im�nti kijelent�s�t.

-         Higgye el, pontosan tudom – er�s�tette meg Hermione is, amit az el�bb mondott.

Ism�t farkasszemet n�ztek egym�ssal. Piton �rezte, hogy egy kis �r vadul l�ktet a hal�nt�k�ban. Meglepte a l�ny elsz�nts�ga, akaratereje: egyre ink�bb csod�lkozott rajta. Saj�t mag�n is, igazs�g szerint.

-         Sz�val tiszt�ban van azzal, hogy �ppen k�sz�l hozz�k�tni az �let�t egy t�bbsz�r�s gyilkoshoz? Tiszt�ban van vele, hogy ha, teszem azt, elv�gezz�k a b�b�jt, az �lete m�g annyira sem lesz biztons�gban, mint most?

-         Ez ut�bbival nem teljesen �rtek egyet- replik�zott Hermione.

-         Akkor tal�n m�gsem olyan felk�sz�lt a t�m�t illet�en, mint ahogy azt hiszi mag�r�l – g�nyol�dott a f�rfi. – Ugyanis ami miatt India egyes r�szeit lesz�m�tva m�r sehol sem haszn�lj�k ezt a var�zslatot, az, hogy �gy mondjam, az „apr� bet�s r�sz”, vagyis amit kevesen tudnak r�la. Igaz ugyan, hogy a felek, akik elv�gzik, semmilyen m�don sem �rthatnak egym�snak, hiszen egy �leten �t tart� v�rsz�vets�get k�tnek, mely ezt megakad�lyozza. �m ugyanakkor a hangs�ly a k�t�sen van: ha b�rmelyik�k meghal, a m�sik k�veti �t a s�rba „miel�tt a hold ism�t megtelik”, hogy a pontos sz�veget id�zzem az �si var�zslatok lexikon�b�l, ahonnan, gondolom, �n is szerezte az ismereteit.

-         Felesleges ilyen kioktat� hangnemben besz�lnie velem, Piton professzor. M�g egyszer, lassan mondom, hogy meg�rtse: tudom, mire v�llalkozom – mondta csendesen, szel�den a l�ny.

A f�rfit d�h�tette ez a nyugalom. T�rni-z�zni lett volna kedve, de er�t vett mag�n, �s �gy d�nt�tt, taktik�t v�lt.

-         �lj�n le – mordult r� Hermion�ra, majd mag�nak is odah�vott egy sz�ket a l�ny mell�, �s helyet foglalt rajta. – N�zze, Miss Granger. Tal�n �nnek eddig nem t�nt fel – kezdett bele m�z�des hangon, melyen az�rt �thallatszott a fogcsikorgat�s is -, de az �letemnek csak egy elhanyagolhat� r�sz�t teszi ki az, amit maga l�t bel�le. Ez csak a homlokzat. Egy �larc. Ne akarja megtudni, mi van m�g�tte.

Hermion�t meglepte a f�rfi r�sz�r�l ez a szokatlan �szintes�g, de tov�bbra sem hagyta elt�ntor�tani mag�t. Hiszen m�r negyedik �ta tudja, hogy Piton kett�s k�m szerepet j�tszik, �s tudja azt is, hogy ez mivel j�r. Azonban teljesen biztos volt benne, hogy ha a f�rfi eddig tudott vigy�zni mag�ra, ezut�n sem eshet baja… pl�ne, hogy most m�r � is mellette lesz.

Az ut�bbi gondolatba belepirult. Furcsa volt ezt �gy megfogalmazni. Hogyha a professzor beleegyezik a javaslat�ba – amit egy�bk�nt �szint�n rem�lt -, akkor olyan er�s k�tel�k fogja �sszek�tni �ket, mintha csak f�rj �s feles�g lenn�nek. Nem hi�ba haszn�lt�k ezt a var�zslatot annak idej�n a h�zass�gok szentes�t�s�re…

Tekintet�vel a f�rfi�t kereste, de az valahov� lefel� n�zett gondterhelten, �s szemmel l�that�an zavartan, ami�rt akarata ellen�re kit�rulkoz�sra k�nyszer�lt.

-         B�zom mag�ban, Piton professzor, �s nem is �rezhetn�m magam nagyobb biztons�gban, mintha az �letem az �n�hez lenne k�tve. Hisz ak�rmelyik oldal nyeri is meg ezt az elk�vetkezend� h�bor�t, �n mindenk�ppen gy�ztesen fog kiker�lni bel�le.

-         Ak�rmelyik oldal nyeri is meg ezt az elk�vetkezend� h�bor�t, �n mindenk�ppen vesztesen fogok kiker�lni bel�le. Ink�bb �gy akarta mondani, nem?

-         N�z�pont k�rd�se – mosolyodott el a l�ny. – Maga egy �r�k pesszimista, Professzor.

-         Mintha ezt m�g sosem hallottam volna – d�rm�gte a f�rfi az orra alatt. – Sz�val kitart az elk�pzel�se mellett? – k�rdezte v�g�l.

-         Igen, �s rem�lem, siker�lt �nt meggy�zn�m, hogy mindkett�nknek ez lenne a legjobb megold�s. �n nem fogok er�szakos hal�lt halni, �nnek pedig nem fogja egy �jabb gyilkoss�g terhelni a lelkiismeret�t.

-         Az �n lelkiismeretem val�sz�n�leg m�g sz�mtalan gyilkoss�g fogja terhelni. Nem, mintha nem lenne m�r �gyis mindegy neki – komorodott el a f�rfi. – De ha �nt ez a megold�s megnyugtatja…

-         Ezt �rtsem �gy, hogy beleegyezik? – n�zett nagyot Hermione.

Arra az�rt nem sz�m�tott, hogy ennyire egyszer� lesz…

-         J�jj�n vissza holnap este, �s hozza mag�val a j�slatot is – d�lt h�tra a sz�k�n a tan�r f�radtan. – Most pedig menjen –  Intett, jelezve, hogy egyetlen tov�bbi k�rd�sre sem hajland� v�laszolni.

Hermione nem akarta tov�bb fesz�teni a h�rt, de valahogy egy�ltal�n nem volt biztos abban, hogy a f�rfi t�nyleg beleegyezett a javaslatba: valami tr�kk�t sejtett a h�tt�rben. Kelletlen�l �llt fel, �s ahogy beh�zta maga m�g�tt az ajt�t, egy utols�, aggodalmas pillant�st vetett a professzor s�t�t alakj�ra: azonban nem nyugtatta meg a bens� v�v�d�s, ami a f�rfi arc�n t�kr�z�d�tt.

&&&&

Visszafel� menet a Griffend�l toronyba egy teremtett l�lekkel sem tal�lkozott. Persze ez v�rhat� volt, tekintve, hogy j�csk�n takarod� ut�n j�rt az id�.

Ann�l jobban meglepte viszont, hogy fel�rve a klubhelyis�gbe, azt nem �resen tal�lta: Ginny alakja bontakozott ki a f�lhom�lyb�l. A l�ny a t�z mellett �cs�rg�tt, szemmel l�that�an �r� v�rva.

-         Hermione, m�r azt hittem, Frics karmai k�z� ker�lt�l! – ki�ltott fel Ginny sz�les mosoly k�s�ret�ben.

Hermion�nak furcs�n er�ltetettnek t�ntek a l�ny szavai, de legink�bb a mosolya.

-         Nem mondod, hogy r�m v�rt�l?- k�rdezte teljesen feleslegesen.

-         De igen. Szerettem volna besz�lni veled… n�gyszemk�zt.

Hermione �rdekl�dve h�zta fel a szem�ld�k�t, azt�n �tfutott az agy�n, hogy most val�sz�n�leg egy hosszas elemz�st fog hallani Harry Potter felt�telezett �rzelem- �s gondolatvil�g�r�l.

-         �hm, az a helyzet, hogy el�gg� lef�radtam… Piton professzorn�l voltam b�ntet� munk�n, tudod… De holnap �g�rem, besz�l�nk – mosolygott vissza a l�nyra, �s k�zben rem�lte, hogy az � mosolya kev�sb� siker�lt er�ltetettre, mint Ginny�.

-         Persze, menj csak, pihenj le – sz�lt keser�en a bar�tn�je. – �n meg�rtem a te probl�m�id – tette m�g hozz� mar�an g�nyos hangon, majd fak�pn�l hagyta Hermion�t, �s felviharzott a l�pcs�n.

A l�ny csak b�mult ut�na egy darabig, azt�n �gy d�nt�tt, hogy egyszerre b�ven el�g egy dolog miatt agg�dnia, �s egy fejcs�v�l�s ut�n � is felment a h�l�terembe.