- Igen, Remus, baromira �r�l�k, hogy hat az a kotyval�k, de mondd m�r, hogy mi volt?! – n�zett t�relmetlen�l Sirius Lupinra, aki �ppen �radozott a Farkas�l� f�zet hat�konys�g�r�l.
- De h�t m�r mondtam! �tv�ltoztam, de az a b�jital ki�lte bel�lem a vad�llatot. Fantasztikus! �n mondom neked, fantasztikus! – kortyolt bele el�gedetten a k�v�j�ba a f�rfi �s l�tta, hogy bar�tja idegesen tekint r� a pir�t�sa m�g�l. – De azt hiszem, te nem erre vagy k�v�ncsi. Mit szeretn�l tudni?
- Els�t�tt�l egy f�lmondatot Lilyr�l �s Pipogyir�l, ami nem hagy nyugodni.
- T�nyleg? Melyik volt az?
- Hogy egy �gyban t�lt�tt�k az �jszak�t! – emelte fel a hangj�t Sirius, mintha zavarn� Lupin �rtetlenked�se. Ami azt illeti, zavarta is! Tudta, hogy tudja, hogy mire gondol, m�gis h�zza az idegeit.
- Csak aludtak, semmi t�bb.
- Honnan tudod?!
- Hah�, ott voltam – integetett neki a borosty�n szem� f�rfi, hogy felh�vja mag�ra bar�tja figyelm�t, aki l�that�an imm�ron r� sem bag�zott. �res tekintettel meredt maga el�, majd felcsillant a szem�ben egy ijeszt�, eddig m�g nem l�tott f�ny �s egy szempillant�s alatt elt�nt az ajt� m�g�tt.
- Ne csin�lj semmi h�lyes�get, hallod? – ki�ltott ut�na Remus, de v�laszt m�r nem kapott, csak hallotta, ahogy bar�tja felszalad a l�pcs�n. Remus Lupin nyugtalan volt. Rendk�v�l nyugtalan. Belekortyolt a k�v�j�ba �s belem�lyedt az �js�gba.

Perselus m�g mindig az igazgat� irod�j�ban v�rta az id�s m�gust. T�l sok dolog volt, ami foglalkoztatta. A rejt�lyek sz�ma el�rte az a kritikus hat�rt, amikor m�r nem lehet v�letlennek nevezni a t�rt�nteket. Kezd�d�tt ugyeb�r azzal a bizonyos Esk�vel, amikor bel�pett a F�nix Rendj�be. Folytat�dott Lily meg�rz�seivel �s most ez a tegnapi eset. Mi�rt nem alakult �t � is v�rfarkass�? Mi a fene folyik itt?
- Hallottam a j� h�rt, Perselus! Gratul�lok! – l�pett be mosolyogva Dumbledore �s kezet r�zott a f�rfival. – �r�l�k, hogy nincs m�g egy v�rfarkasunk!
- Pont err�l szeretn�k �nnel besz�lni, uram – n�zett vissza r� Piton komoran. – Mi t�rt�nik velem?
- Hogy �rti, fiam?
- Mi�rt nem alakultam �t?
- Ezt �n nem tudhatom – r�zta meg fej�t az igazgat�..
- K�ze lehet ahhoz, aki vagy ink�bb ami vagyok?
- Nem hiszem. Sok mindenre magyar�zat lehetne, de att�l tartok, m�shol kell keresg�ln�nk. �s szerintem sokkal evidensebb a megold�s – mikor fiatal kolleg�ja k�rd�n r�tekintett, folytatta. – Tal�n azzal, hogy id� el�tt megitta a f�zetet, megakad�lyozta az �talakul�st.
- A Farkas�l� – f�zet csak vad�llatot �li ki az �talakul�s sor�n. Mag�t a transzform�ci�t nem akad�lyozza meg.
- Lehet, hogy szerencs�je volt, fiam – vonta meg a v�ll�t Dumbledore. – Lehet, hogy �ppen annak k�sz�nhet� ez a kisebb fajta csoda, hogy alig p�r napja t�rt�nt a harap�s. Lehet, hogy olyan, mint a n�tha. Ha id�ben elcs�pik, nem lesz bel�le t�d�gyullad�s.
- Igaza lehet – b�lintott megad�an Piton. – De van itt m�g m�s is. Amikor bel�ptem a Rendbe �s Lily felesketett …
- �, igen – mosolyodott el Albus. – Azt hiszem, tudom, mit szeretne k�rdezni. Az esk� alatt t�rt�ntek �rdeklik, igaz? – Perselus b�lintott, az id�s m�gus pedig folytatta. – L�teznek a f�ld�n bizonyos emberek, akiket szoros kapcsolat f�z egym�shoz. Sokkal szorosabb, mint azt b�rki hinn�. Val�sz�n�leg ez lehet a helyzet Lily �s �n k�z�tt is, ha nem t�vedek – emelte r� k�k tekintet�t jelent�s�gteljesen. �m szemeiben most valami furcsa, cinkos f�ny csillant �s Piton meg mert volna esk�dni r�, hogy az igazgat� elmosolyodott.- Az esk� alatt ilyenkor az ez�st sz�l, a pecs�t, ha �gy tetszik, el�sz�r ennek a k�t embernek a kez�t k�ti �ssze. Gyakran �r�kre. �s b�r, j� magam m�g nem l�ttam ilyet, azt hiszem, ez lehet a v�lasz az k�rd�s�re, fiam. Lilyvel nagyon k�zel �llnak egym�shoz. Ezt bizony�tja az is, hogy meg�rezte, mikor bajban volt. �sszekapcsol�dott a lelk�k, Perselus. Ahogyan Harry� �s az anyj�� is – egy pillanatig csendesen figyelte a f�rfit, aki l�that�an gondolataiba mer�lt. – Van m�g valami, fiam?
- Azt hiszem, nincs – r�zta meg a fej�t Perselus. M�g mindig az igazgat� �ltal elmondottat hat�sa alatt volt. Lilyvel �sszekapcsol�dott a lelk�k…
- Nos, akkor szeretn�m, ha visszamenne a Grimmauld t�rre �s gyakoroln� egy kicsit a p�rbajoz�st. Teszem azt, Siriusszal. M�r besz�ltem vele �s � azonnal r�b�lintott.
- Milyen kedves t�le – jegyezte meg g�nyosan Piton, majd az ajt� fel� s�t�lt, de az igazgat� hangja meg�ll�totta.
- Ne az �j p�lc�val k�zdj�n, Perselus. Az t�l egyszer� lenne!
A f�rfi nem v�laszolt, csak csendesen beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

- B�jj be! – ki�ltott ki Lily, mik�zben felkapta Harryt a f�ldr�l �s egy hatalmas puszit nyomott az arc�ra, amit a kisfi� �des kacajjal jutalmazott.
- Hell�, kisl�ny! Van egy perced? – dugta be a n� szob�ja ajtaj�n fej�t Sirius.
- H�t persze – mosolygott r� kedvesen a boszork�ny. – Gyere csak! N�zd, Harry! Itt van Sirius!
- Jusz! – integetett a gyermek mosolyogva.
- Na persze, fogadok, hogy Perselus nev�t ki tudod mondani, kiskom�m – s�gta oda bizalmasan Harrynek, aki sz�lesen elvigyorodott �s belekapaszkodott a f�rfi hossz� haj�ba, mire az felszisszent.
- Kicsim, engedd el sz�pen! – bontotta ki Lily kisfia ujjacsk�it, m�g Black csak v�rt, hogy �st�ke ism�t az � tulajdon�ba ker�lj�n. – Ne haragudj! – szabadkozott a n�. – N�ha t�nyleg hi�nyzik James, hogy egy kicsit rendet tegyen. Nem igaz, kicsim? – fordult szomor�an Harry fel�, aki l�that�an nem �r�lt annak, hogy anyuk�ja b�jos arca hirtelen elkomorult, mert kis kezecsk�j�vel megsimogatta azt.
- Hi�nyzik, igaz?
- Nagyon.
- Ahogy mindny�junknak. De f�leg neked �s Harrynek. – Sirius egy pillanatig belen�zett a n� z�ld szemeibe, majd gyorsan elkapta r�la a tekintet�t, h�tha �gy k�nnyebb lesz a dolga. – L�ttad, hogy Piton megkapta a gy�r�t a Felt�mad�s K�v�vel?
- Igen – b�lintott a boszork�ny, mik�zben visszatette gyermek�t a kis�gy�ba. – Dumbledore megsemmis�tette a horcruxot �s visszaadta Perselusnak az �kszert. Mi�rt?
- H�t, arra gondoltam, – kezdte vonakodva a f�rfi, an�lk�l, hogy Lilyre n�zett volna - , hogy tal�n megk�rhetn�d Pitont…. ha t�nyleg annyira hi�nyzik James…
- Sirius, nem! – ki�ltott fel a n� d�h�sen, mikor meg�rtette, mire megy ki a j�t�k. – Nem fogom megk�rni Perselust, hogy t�massza fel Jamest!
- Mi�rt nem?
- Az�rt, mert James meghalt!
- Pont erre j� a Felt�mad�s K�ve!
- Nem! Perselus �s �n �ppen most pr�b�lunk �jj��p�teni egy igencsak t�r�keny bar�ts�got!
- �n nem k�rtem, hogy szak�tsd meg a legend�s bar�ts�gotokat. Csup�n annyit mondtam, hogy ostobas�g lenne kihagyni egy ilyen lehet�s�get. Ahogy te is mondtad; Harrynek sz�ks�ge van egy ap�ra. Mi�rt ne lehetne ez a saj�tja?
Azzal lass� l�ptekkel az ajt� fel� s�t�lt, majd v�lla felett visszatekintett a n�re �s �r�mmel nyugt�zta, hogy szavai c�lba �rtek.

Piton egy lusta p�lcamozdulattal h�r�totta a fel� rep�l� �tkot. A legkisebb meger�ltet�st sem jelentett a Black elleni p�rbaj, amit a Grimmauld t�r alagsor�ban v�vtak �s amit Dumbledore amolyan gyakorl�snak sz�nt sz�m�ra. M�g csak le sem izzadtak. Volt egy olyan �rz�se, hogy egyik�k sem veszi kell�en komolyan a dolgot.
- K�rdezn�k valamit – hallotta meg Sirius hangj�t, aki �pp h�r�tott egy fel� rep�l� �tkot.
- Tedd azt! - most rajta volt a v�dekez�s sora.
- H�lye k�rd�s tudom, de mi van k�zted �s Lily k�z�tt?
Hirtelen �tok jobbr�l. Pitonnak eg�szen f�lre kellett hajolnia.
- Semmi olyan, amihez k�z�d lenne! – az egykori hal�lfal� gyors viszont �tkot k�ld�tt ellenfel�re.
- Belez�gt�l, mi?
Puff! Az �tok pont Perselus mellett csap�dott be. A f�rfi nem v�laszolt.
- Sz�val belez�gt�l – alig mondta ki Sirius, mikor egy �rt�s mellbe tal�lta �s � h�trarep�lt vagy h�rom m�tert. – L�ttam, hogy n�zel r� – t�p�szkodott fel a f�ldr�l a f�rfi �s egy s�rga f�nycs�v�t l�tt ki Piton fel�, akinek m�r nem volt ideje h�r�tani �s arccal a f�ldre bukott. Ez az �llapot azonban nem tartott sok�ig, mert egy szempillant�ssal k�s�bb m�r ism�t talpon volt.
- Semmi k�z�d hozz� – sz�rte fogai k�z�tt a szavakat �s fenyeget�en k�zeledett ellenfele fel�.
- Tal�n le is fek�dtetek? – Sirius tekintet�ben most gy�l�let l�ngja �gett. Sejtette � ezt m�r r�g�ta, de hallani akarta az igazat. Mindamellett provok�lni is akarta Pitont, h�tha egy �vatlan pillanatban megsebes�ti �t �s ezzel a kis mag�nakci�val m�ris rep�lne a Rendb�l.
V�lasz azonban nem �rkezett, ellenben v�gre sz�p kis p�rbaj alakult ki kettej�k k�z�tt. Hol az egyik, hol pedig a m�sik ker�lt f�l�nybe, de l�that�an nem b�rtak egym�ssal. H�siesen k�zd�ttek, m�g v�g�l Perselus kihaszn�lta Black egy pillanatnyi elgondolkoz�s�t �s egy Capitulatusszal lefegyverezte a f�rfit, majd p�lc�j�t r�szegezve v�rta, hogy az megadja mag�t.
Fr�nya hal�lfal�-�szt�n!
- Zavarhatok egy percre? – csend�lt fel az ajt�ban Lily hangja, mire mindketten odakapt�k tekintet�ket. Piton k�nytelen kelletlen zsebre v�gta a p�lc�j�t �s figyelte, ahogy a n� k�zelebb l�p hozz�. – V�lthatn�nk p�r sz�t?
Perselus b�lintott, majd figyelte ahogy Sirius kisassz�zik a helyis�gb�l egy furcsa mosollyal az arc�n.
- Miben seg�thetek, Lily? – fordult a boszork�ny fel� a f�rfi, mikor Black m�g�tt becsuk�dott az ajt�.
- Kicsit… kicsit neh�z nekem err�l besz�lnem – kapta el r�la tekintet�t a n� �s az egyik asztalhoz s�t�lt. Nem mert r�n�zni Perselusra, pedig m�r ezerszer �tgondolta, mit fog mondani. Most m�gis olyan neh�z volt. – Az a gy�r�… illetve a k�, ami benne van, t�nyleg k�pes felt�masztani halottakat?
- Nem tudom, m�g nem pr�b�ltam- mosolygott kiss� idegesen a f�rfi. – Dumbledore szerint igen. Esetleg szeretn�l valakit visszahozni? – vette fel csak �gy a vicc kedv��rt, de arca egy pillanat alatt elkomorult, mikor l�tta a z�ld szemeket visszan�zni r�. – Nem, Lily, ezt nem tehetem – r�zta meg a fej�t, mikor meg�rtette, mi�rt j�tt a n�. – Te is tudod… ismered a h�rom fiv�r t�rt�net�t. Tudod, hogy mi t�rt�nik azzal, aki visszat�r.
- Tudom – sz�lalt meg csendesen a boszork�ny. – �n m�gis szeretn�m. Nagyon szeretn�m.
- De mi�rt? – k�rdezte fej�t leszegve, a n�nek h�tat ford�tva Perselus. Nem akarta, hogy l�ss�k, mennyire f�j neki. Mert f�jt. Elviselhetetlen�l.
- Mert szeretem.
Piton behunyta a szem�t., h�tha �gy k�nnyebb elviselni a f�jdalmat, amit Lily szavai okoztak. T�vedett, mert a k�n egyre csak fokoz�dott. Egyetlen egy n�t szeretett eg�sz �let�ben, mindkett�ben, �s az h�romszor t�rte �ssze a sz�v�t. De azt is tudta, hogy Lily nem boldog. �s ha m�r � nem teheti boldogg�, legal�bb visszahozhatja azt, akit igaz�n szeret. T�l �nzetlen lett volna? Lehet. Nagysz�v�? Nem kiz�rt. Egy valami viszont biztos volt: t�l fontos volt sz�m�ra ez a n� ahhoz, hogy elvesz�tse �t. Ha most nemet mond, ez perceken bel�l bek�vetkezett volna.
A f�rfi vett egy m�ly leveg�t, rendezte arcvon�sait �s szobor merev, kif�rk�szhetetlen arccal fordult vissza a boszork�nyhoz.
- Rendben. Megteszem, ha akarod. Ha komolyan szeretn�d. De gondold meg, k�rlek! Csak annyit k�rek cser�be, hogy akkor gyere vissza legk�zelebb ezzel a k�r�ssel, ha eg�szen biztos vagy abban, mit szeretn�l.

- Igen, igen, igen! – ki�ltotta boldogan Sirius Remus f�l�be, aki �pp ernyedt v�gtagokkal ejt�z�tt a nappali kanap�j�n �s most egy eg�szen kicsit �sszerezzent.
- Mi az �r�m t�rgya? – k�rdezte bossz�s tekintettel.
- James visszaj�n.
- Milyen James?
- Hogy hogy milyen James? James Potter!
- Sirius, James meghalt.
- Hah!
- Ez azt�n az ellen�rv.
- Piton fel fogja t�masztani.
- Mi�rt tenne ilyet Perselus? – �lt fel Remus megr�k�ny�d�tt tekintettel �s valami eg�szen rosszat sejtett.
- Mert Lily megk�ri r� – k�z�lte Sirius olyan nemes egyszer�s�ggel, mintha �pp „J� �tv�gyat” k�v�nna a vas�rnapi eb�dhez.
- Az�rt mert…?
- Mert r�j�tt, hogy micsoda lehet�s�gek rejlenek abban a gy�r�ben �s szeretn� kihaszn�lni.
- Aha – b�lintott Lupin komoran. – K�v�ncsi lenn�k, honnan t�madt ez az �tlete Lilynek. Vajon ki �ltette a bogarat vagy ink�bb a bolh�t f�l�be?!
- H�, most d�h�s vagy? – k�rdezte Sirius �rtatlan k�ppel, mikor l�tta bar�tja szem�ben fell�ngolni az indulatot. Lehet, hogy csak k�pzel�dik?
Nem, ez biza d�h a jav�b�l!
Remus �sszeh�zott tekintettel k�zel�tett fel� �s Siriusnak szinte az volt az �rz�se, hogy a f�rfi p�lc�t r�nt �s azonnal meg�tkozza.
Hopp�! Valami t�rt�nt!
- J�l van, nincs semmi gond – vett egy m�ly leveg�t Remus. – Lehet, hogy Lily meg sem k�rte Perselust erre az �r�lts�gre.
- Megtette. Hallottam.
- Hallgat�zt�l is?! Nem el�g, hogy �r�lt �tleteket adsz neki, m�g hallgat�zol is?
- Nem – r�zta meg fej�t Sirius tiltakoz�sul. – A z�rat szereltem az alagsorban �s v�letlen�l meghallottam, amint megk�rte. Piton pedig meg fogja tenni, mer szereti Lilyt…
- A z�rat, mi? H�t persze…Te j� �g! – csapott a homlok�ra Remus, mikor bel�csapott a felismer�s. – Te csak az�rt akarod visszahozni Jamest, hogy Lily ne Perselusszal legyen!
- H�, ez f�jt! James a legjobb bar�tom volt. Neked is �r�ln�d k�ne, hogy visszaj�n!
- Halott, fogd m�r fel!
- J�l van, az�rt nem kell kiborulni.
- Van fogalmad r�la, mit tett�l? Szerintem nincs.

Lupinnak megvolt az az ideges�t� szok�sa, hogy mindig igaza volt. Most is. Siriusnak ugyanis halv�ny lila g�ze nem volt arr�l, hogy mit tett ezzel az �r�lt �tlettel. Az eg�sz helyzetet ahhoz lehetett volna hasonl�tani, mint mikor a meztelen indi�n beleugrik egy kaktuszba: kezdetben j� �tletnek t�nt.
Nem is sejtette, hogy mekkora felfordul�st okozott.
Piton vacsora ut�n �pp a nappaliban �lt, a gy�r�t n�zegetve az ujj�n. Soha nem gondolt m�g arra, mekkora hatalmat jelent ez az egyszer� k� ebben a szimpla kis �kszerben. K�pess� teszi �t arra, hogy holtakat t�masszon fel. Visszaadja az �letet m�soknak. Ugyanakkor hatalmas felel�ss�g is, mint minden, ami ember�letekkel f�gg �ssze.
- Minden rendben, fiam? – hallotta meg Dumbledore hangj�t k�zvetlen�l mell�le. Oldalra pillantott �s l�tta, hogy az id�s m�gus ott �l mellette a kanap�n.
- Mi�rt ilyen bonyolult minden? – k�rdezte csendesen. – Mi�rt nem lehetnek a dolgok egyszer�ek? Mi�rt ilyen neh�z? – majd mikor l�tta, hogy Albus tov�bbra is k�rd�n tekint r� f�lhold alak� szem�vege m�g�l, folytatta. – Lily szeretn�, ha visszahozn�m Jamest.
- �s maga mit v�laszolt?
- Hogy gondolja �t, mert ez k�vetkezm�nyekkel j�rhat.
- Megteszi? Visszahozza?
- Nem tudom – r�zta meg a fej�t tehetetlen�l. – Nem akarom,de… Lily igen.
- Ennyire szereti �t? Ezt is megtenn� �rte? Hiszen �r�kre elvesz�theti.
- Tudom – felelte csendesen a fiatal f�rfi.
- Azt mondj�k, – sz�lt halkan az id�s m�gus, olyan hangon, amivel a di�koknak szokott magyar�zni - , hogyha szeretsz valakit, engedd el! Ha visszat�r hozz�d a ti�d. Ha nem, akkor sosem volt az. Biztos vagyok benne, Perselus, hogy b�rmilyen d�nt�st is hoz, j�l fog d�nteni – azzal fel�llt a kanap�r�l �s az ajt� fel� indult. De onnan m�g visszafordult. – L�togat�ja van, fiam.
Piton felemelte fej�t �s l�tta, ahogy Lily bel�p a szob�ba. M�r a tekintet�b�l tudta, hogy mi�rt j�tt. �s azt is tudta, mit fog tenni.