Perselus figyelte, ahogy a n� lassan k�zeledik fel�. A z�ld szemekb�l egy�rtelm�en kiolvashatta Lily d�nt�s�t.
K�rd�n n�zett vissza r�, mintha azt akarta volna megtudakolni, j�l meggondolta-e.
A boszork�ny n�m�n b�lintott, � pedig r�n�zett a gy�r�j�re, ami f�nyesen csillogott hossz� ujjain.
Az �kszerben ragyog� Felt�mad�s K�ve fel� ny�lt, megtekerte h�romszor, mire a nappali hirtelen er�s f�nybe borult, �k pedig elford�tott�k fek�ket a vak�t� vil�goss�g el�l.
Mikor legk�zelebb �jra feln�ztek, ism�t minden a r�gi volt.
Egy valamit kiv�ve. A szoba k�zep�n maga James Potter �llt teljes val�j�ban.
Lily �rezte, ahogy a k�nnyek el�ntik a szem�t �s lass�, bizonytalan l�ptekkel indult el f�rje fel�. Mikor pedig el�rte �t, kiny�jtotta form�s kezeit, meg�rintve �t, hogy nem foszlik-e semmiv�, mint egy �lom.
Mikor meggy�z�d�tt r�la, hogy James val�s�gos, er�sen �t�lelte, a f�rfi pedig viszonozta feles�ge gesztus�t.
Lily hagyta, hogy f�rje v�gigsim�tson hossz� haj�n �s belecs�koljon a v�r�s f�rt�kbe.
A n� egy pillanatra sem akart elszakadni t�le. Csak �lelte �s �lelte, mintha �jra b�rmelyik pillanatban elvesz�thetn�.
Z�ld tekintet�t a n�m�n �ll� Perselusra emelte �s sz�j�val egyetlen sz�t form�zott n�m�n: K�sz�n�m!
A f�rfi megpr�b�lt mosolyt er�ltetni az arc�ra, de tekintet�b�l egy�rtelm�en kiolvashat� volt az a m�lys�ges, mindent elem�szt� b�nat, ami a sz�v�be markolt �s l�thatatlan k�zk�nt fojtogatta.
�gy �rezte, ha m�g egy pillanatot el kell t�ltenie ebben a helyis�gben, megfullad a f�jdalomt�l.
P�r hossz� l�pessel az ajt�n�l termett �s nem csak a nappalit, hanem a h�zat is elhagyta. Maga m�g�tt hagyva �lete �rtelm�t. Azt, akit eg�sz �let�ben szeretett �s aki�rt m�g a hal�lb�l is visszat�rt. Megint elvesztette. Tudta, most m�r �r�kre.

- Fantasztikus, �gas! Nem igaz? – veregette meg bar�tja v�llait m�r sokadszorra az este folyam�n Sirius, ak�r egy h�s�t, aki visszat�rt a harcmez�r�l.
A konyh�ban �l�k mosolyogva egy emberk�nt b�logattak.
Az, hogy James Potter visszat�rt, fel�rt sz�mukra egy csod�val.
Egy igencsak megd�bbent� csod�val.
Arthur �ppen az elemeltr�l j�tt le, mikor megpillantotta f�rfit Lilyvel k�zen fogva kil�pni a nappalib�l. El�sz�r azt hitte rosszul l�t.
Azt�n pedig azt, hogy tal�n Perselus tal�lt ki valamit, hogy felvid�tsa a n�t �s fel�lt�tte James alakj�t.
Ezt az �tletet azonban gyorsan elhessegette! Hiszen ez nagyfok� tapintatlans�g lenne, amire pedig Piton eg�szen biztos k�ptelen lenne, ha Lilyr�l van sz�.
Akkor pedig csak egyetlen lehet�s�g maradt.
De ez legal�bb annyira megd�bbent�, mint az el�z� v�ltozat.
Hiszen James meghalt!
Vagy m�gsem?
Arthur Weasley eg�szen kimeresztette a szem�t, hogy val�ban j�l l�tja-e, amit l�t. J�l l�tta. Nem telt bele egy percbe, m�r Mollynak �js�golta a hihetetlen h�rt, aki hitetlenkedve n�zett vissza r� �s nem �tallotta f�rje ur�t egyenesen „v�n, bolond majomnak” titul�lni.
Mikor azonban a f�rfi k�zen fogta �s a l�pcs� tetej�r�l megmutatta neki a m�g mindig az el�szob�ban �lldog�l� James Pottert, kis h�j�n el�jult.
P�r pillanattal k�s�bb m�r a f�ldszinten voltak �s ott �lelt�k a f�rfit, ahol �rt�k.
Sirius nem sokkal k�s�bb �rkezett meg Lupinnal a Roxfortb�l, ahov� Dumbledore h�vatta �ket, hogy felv�zolja el�tt�k j�v�beli feladatukat �s megosszon vel�k egy �ppen csak k�rvonalaz�d�, �m ann�l vakmer�bb tervet.
A k�r f�rfi eg�szen biztos volt benne, hogy az id�s m�gus nem nekik mondta el el�sz�r az �tlet�t, hiszen Pitonban l�that�an mindegyik�kn�l jobban megb�zott. Hogy mi�rt, arra eg�szen egyszer�en nem tudtak r�j�nni. Visszafel� �ton Sirius �ppen azt taglalta, hogy szerinte az igazgat� tal�n t�ls�gosan megb�zik kedvenc ex-hal�lfal�jukban, tal�n ok n�lk�l, mikor bel�ptek a Grimmauld t�ri h�z ajtaj�n �s szinte azon nyomban ki is fordultak att�l, amit l�ttak.
Egy James Potterre megsz�lal�sig hasonl� f�rfi �llt Lily mellett a konyhaajt�ban.
Sirius m�r �ppen azon volt, hogy odal�p hozz� �s a szem�be v�gja, az �ltala Pitonnak k�pzeld alaknak, hogy ez azt�n m�r igaz�n �zl�stelen tr�fa �s nagyon gyorsan �ltse vissza az eredeti alakj�t, k�l�nben le�tkozza a g�rbe orr�t, mikor megpillantotta a f�rfi szem�ben azt a cinkos f�nyt, ami csak n�hai bar�tja szem�ben csillogott m�g a szebb id�kben.
Hatalmas bar�ti �lel�sek k�vetkeztek, amik egy�ltal�n nem akartak abbamaradni.
Most pedig k�t t�ny�r leves ut�n itt �ltek a konyh�ban mindny�jan, m�g mindig hitetlenkedve b�mulva a p�r �r�ja az �l�k sor�ba visszat�r� f�rfit.
- Mondd el m�g egyszer, hogy t�rt�nt? – er�sk�d�tt sokadszorra Sirius.
- M�r elmondtam, Tappmancs – n�zett r� James f�radtan. – Piton hozott vissza.
- Milyen kedves sr�c ez a mi Pitonunk, nem igaz? – mosolyodott el boldogan Black, de v�laszt nem v�rt, csak ism�t megveregette bar�tja v�ll�t �s szeme sark�b�l Lupinra sand�tott, aki szint�n vigyorogva figyelte a szem�veges f�rfit.
- �s mondd, milyen �rz�s volt?
- Jaj, Sirius, hagyd m�r b�k�n! – tett le Molly James el� egy �jabb adag levest. Nyilv�n abban a hiszemben volt, hogy a hossz� t�voll�t sor�n �heztett�k �s m�r kij�r neki egy j� kis h�zikoszt.
- Mennyei manna, Molly! – mosolyodott el halv�nyan James. – Dugig vagyok.
- Ugyan, edd csak meg! – b�ztatta az asszony, akinek f�rje ism�t telet�lt�tte a f�rfi pohar�t j�fajta borral.
- K�sz�n�m, de azt hiszem el�g volt!
- Persze, biztosan szeretn�tek egy kis id�t egy�tt �lteni – sz�lalt meg komolyan Remus Lilyre �s bar�tj�ra sand�tva. – Biztosan szeretn�d l�tni a fiadat is.
- Lehetne? – n�zett fel k�rd� tekintettel James feles�g�re, aki elmosolyodott.
- H�t persze!
Azzal k�zen fogta �t �s elt�ntek a figyel� tekintetek el�l.
A n� becsukta m�g�tt�k a szobaajt�t �s csendesen a kis�gyhoz l�pett, ahol Harry �ppen az igazak �lm�t aludta.
James eg�szen k�zelhajolt hozz� �s szinte itta kisfia l�tv�ny�t.
- Gy�ny�r� – jegyezte meg halkan feles�ge fel� fordulva.
- Ugye?
- Eg�szen egyszer�en nem tudok betelni veletek – sz�lt mosolyogva James �s gyeng�den �t�lelte feles�g�t. – Nagyon hi�nyoztatok – suttogta Lily haj�ba.
- Te is nagyon hi�nyozt�l nek�nk. De most m�r itt vagy �s csak ez sz�m�t – emelte fel fej�t �s egyenesen James barna szemeibe n�zett. – �s most m�r mindig itt leszel. Nem engedlek sehova. Soha t�bb�!
A f�rfi elmosolyodott �s �jra mag�hoz �lelte a n�t. �s h�l�t adott annak, hogy feles�ge nem l�tja, ahogy szem�ben megcsillan a szomor�s�g keser� k�nnycseppje.

Perselus Piton, miut�n visszat�rt a Roxfortba, ott gubbasztott szob�ja egyik s�t�t, gy�ren megvil�g�tott zug�ban. Nem volt kedve vil�goss�got gy�jtani. Csak a kandall�ban lobog� t�z f�nye vil�g�totta meg szigor�, egyenesen �l� alakj�t.
A l�ngok visszat�kr�z�dtek a szem�ben �s egy poh�rban, ami f�lig volt t�ltve borral.
A f�rfi d�h�sen kortyolta az �des ned�t. Eg�szen egyszer�en mindent �s mindenkit gy�l�lt maga k�r�l.
Dumbledore-t az�rt, mert odaadta neki azt a gy�r�t.
Pottert az�rt, mert visszat�rt.
Lilyt az�rt, mert k�pes volt �t, Perselus Pitont r�venni arra, hogy akarta ellen cselekedj�k.
De legink�bb �nmag�t gy�l�lte!
A helyzetet, amibe �nmaga tasz�totta saj�t mag�t. Tudta, tiszt�ban volt a k�vetkezm�nyekkel, de gy�va volt. Ha egy kicsit b�trabb lett volna �s nem f�lt volna annyira att�l, hogy elvesz�ti Lilyt, akkor nemet mond.
De �gy is, �gyis elvesztette.
Egyed�l volt, megint.
Kiitta az utols� korty bort is pohar�b�l. Felpattan a fotelb�l �s eg�szen egyszer�en bev�gta a poharat a kandall�ba, ahol az milli� darabra t�rt. A szil�nkok t�k�letesen jelk�pezt�k a f�rfi ezer, apr� darabb� t�rt sz�v�t �s az alkohol nyom�n fellobban� l�ngok pedig egyre er�s�d� haragj�t �nmaga ellen.
- Minden rendben van, fiam? – hallott meg ismer�s hangot a h�ta m�g�l.
A f�rfi megp�rd�lt �s szembe tal�lta mag�val Dumbledore-ral.
- Hogy j�tt be? – k�rdezte kiss� idegesen. Az id�s m�gus �ppen v�laszra nyitotta a sz�j�t, de a fiatal var�zsl� egy legyint�ssel elhallgattatta. – Tudja mit? Nem �rdekel! M�r semmi sem �rdekel.
- Ezek szerint megtette. Visszahozta �t, igaz?
- Hagytam magam r�szedni! Mi a j� fen�nek kellett ideadni ezt a rohadt gy�r�t?! Csak f�jdalmat okoz! – kiab�lt d�h�sen Piton.
- Tudom, hogy most neh�z….
- Neh�z?! Halv�ny fogalma sincs arr�l, mit �rzek! Eg�sz id� alatt a saj�t s�romat �stam! Most m�r �gyis mindegy – halk�totta le hangj�t Perselus, majd Dumbledore fel� intett a boros�veggel. – Bort? – az id�s m�gus megr�zta a fej�t, mire a f�rfi megh�zta az �veget.
- Azt hiszem, eleget ivott, Perselus – l�pett el� Albus �s �vatosan kih�mozta fiatal koll�g�ja kez�b�l az italt �s letette az asztalra.
Figyelte, ahogy Perselus szomor� tekintettel lerogy a fotelba �s arc�t kez�be temeti.
- Akkora h�lye vagyok! – suttogta maga el� Piton, an�lk�l, hogy feln�zett volna. Csak azt �rezte, hogy egy k�z megpihen a v�ll�n.
- Senki nem mondta, hogy a szerelem k�nny�. K�zden�nk, harcolnunk kell �rte, de meg�ri, mert mikor k�s�bb visszagondol majd ezekre az id�kre, csak a sz�pre fog eml�kezni.
Piton felemelte a fej�t �s fekete tekintet�t egyenesen a k�k szemekbe f�rta �s �gy n�zett az id�s m�gusra, mint egy idealist�ra, akit j�l meg k�ne r�zni a v�ll�n�l fogva, hogy �bredjen m�r v�gre fel, mert ez itt a val� vil�g! Itt nem minden sz�p �s j�, mit ahogy azt � elk�pzeli! Itt, �, Perselus Piton csak egy felesleges ember, aki, miut�n teljes�tette a feladat�t, elt�nik innen.
- Nem �rti, igaz? Nem is �rtheti – sz�lt meg a fiatal f�rfi. – Szeretem �t! Az el�z� �ltemben, amikor m�r Lily nem volt, azt k�v�ntam, b�r �n is ut�na haltam volna. Most pedig eg�szen egyszer�en csak azt k�v�nom, b�r elt�nhetn�k innen �r�kre! Soha t�bb� nem j�nn�k vissza! Ha k�pes lenne r� �s felaj�nlan� nekem �jra, hogy visszavisz oda, ahonnan elk�ld�tt, gondolkod�s n�lk�l r�b�lintan�k. Szeretem Lilyt. Eg�sz �letemben, mindkett�ben, szerettem �t. �s ez nem fog elm�lni soha!
- Nem is kell, hogy elm�ljon, fiam – sz�lt csendesen Dumbledore. – Nem is kell.