Egyik oldalr�l n�zve persze sejtem, hogy m�r semmi sem lesz olyan, mint r�gen.
A m�sikr�l, nem biztos, hogy ezt k�l�n�sebben b�nnom kellene.
L�t�sm�dok k�z�tt pedig �tkozott nagy k�l�nbs�gek l�teznek. Mondjuk, nem tudom, hogyan �zlik egy olyan embernek a hazugs�g, aki megvan gy�z�dve r�la, hogy mindent, amit tesz, t�k�letes kontroll alatt tart. Mikor felborul a dolog, hogyan teszi meg a k�vetkez� l�p�st? Sportszer� vesztes m�dj�ra, vagy az utols� erej�vel elpuszt�tja az eddig gondosan alkotott m�remeket?
Ilyen, �s ehhez hasonl� gondolatok gy�t�rnek, mert vagy �tl�tom a vesz�lyess�g�t, vagy nem, mindenk�ppen �ll�st kell foglalnom, �s ez m�r sajnos kezd kiker�lhetetlen lenni. �rtem �s l�tom a gondosan lefedett csapd�kat, �s ami most k�vetkezik, az�rt jobb helyeken d�jakat osztogatnak. Rendez�, forgat�k�nyv�r�, a legjobb f�szerepl�, a legjobb mell�kszerepl�, d�szlet, �s a legl�nyegesebb, a h�tt�rmunka, az operat�r �s a v�g�.

- Nagyon fontos, hogy meg�rtsd, Harry! Nem vagy k�teles visszamenni, ha �gy �rzed, nem megy!

- M�r d�nt�ttem, Remus.

Cs�ndben mondom, nyugodtan. Csak � ideges. Minden izom fesz�l az arc�n, s morja, t�rdeli mag�ban az el�revet�tett j�v�t. Csak annyit mondtam neki, hogy nem fogadom el Dumbledore aj�nlat�t, ink�bb megv�rom, am�g hivatalb�l kijel�lnek egy gy�mot. A Miniszt�rium jelenleg a leggyeng�bb l�ncszem, �s nekem oda kell balansz�roznom, ahol kisebb a s�ly. Ez automatikusan azzal j�r, hogy visszak�lt�z�m a Griffend�l toronyba. De ez most a legkisebb probl�ma. Jobban f�lek az igazgat� reakci�j�t�l.

- �s hogy akarod vele k�z�lni?

- A legegyszer�bb m�don. Oda�llok el�, �s megmondom. – Hosszasan n�zi a kezemet, ahogy finoman simogatom Aramis lehetetlen bund�j�t. Mi�ta megj�ttem nem hajland� egy tapodtat sem mozdulni mell�lem. Odakuporodott a l�bam el�, �s most is, ahogy a pof�j�t a t�rdemre tolva, lihegve b�mul r�m, olyan �rtelmesen tud n�zni, mintha mindent felfogna abb�l, ami k�r�l�tte t�rt�nik, tal�n m�g t�bbet is. M�g egy kicsit �lmosak a szemei, de l�nyegesen jobban van, mint reggel.

- �s, ha nem egyezik bele?

- Mi az, hogy nem egyezik bele? Mi�rt ne egyezne! Folyton azt hangoztatja, hogy azt akarja, ami nekem a legjobb. Nekem most az a legjobb, ha visszamegyek az oszt�lyt�rsaim k�z�. Nem ezt v�rja, de ez fog t�rt�nni. Mindazok ellen�re, hogy valahogy minden �gy alakult, hogy elt�volodjak a t�bbiekt�l, hogy sokan megvessenek, gy�l�ljenek, n�h�ny dolog nem �gy s�lt el, ahogy az eredetileg ki lett tal�lva.

- Ezt nem �rtem – mondja komoly k�ppel.

- Maradtak bar�taim Roxforton bel�l.

- Senkinek sem �llhatott �rdek�ben, hogy mag�nyos l�gy. Nem tudom, mib�l gondolod, hogy ez valami… megtervezett dolog eredm�nye.

Mit is mondhatn�k erre.

- Megvan r� az okom.

- Tiszta paranoi�s vagy. Mondjuk, ha hozz�teszem, hogy ma is ell�gt�l az �r�kr�l, �s �ssze-vissza kellett hazudoznom, hogy hol vagy �s mit csin�lsz, tal�n van n�mi �rtelme is, ugyanis ezt m�r nem fogod meg�szni egy ejnye-ejnye legyint�ssel.

- H�t azt gondolom.

- Perselus tiszt�ban van vele, hogy milyen lavin�t ind�t el az ilyen �s ehhez hasonl� tan�csaival? Mert felt�telezem, nem egyed�l jutott�l el eddig a d�nt�sig.

Felkapom a fejem. Meglep�dik a tekintetemt�l, de azt is l�tom, hogy valami eg�szen elk�peszt� m�don k�pes sok mindent kiolvasni bel�lem. J�t is, �s bizony rosszat is.

- Tudsz nekem seg�teni, Remus?

- Fogalmam sincs, hogyan – idegesen mosolyog.

- �n most elmegyek az igazgat�hoz. Megk�rhetlek, hogy am�g vissza�rek, valahogy �rtes�tsd Hermion�t, Seamust, Zambinit �s Malfoyt, hogy j�jjenek fel ide a szob�ba?

Gondolkodik. Lassan b�lint. Sz�mtalan k�rd�se lenne. A kis megr�k�ny�d�sb�l fokozatosan nagy lesz.

- Rem�lem, tudod, mit csin�lsz – teszi hozz� v�g�l, de egyebet nem mond. Elfordul, �s a szekr�ny�hez l�p, hogy elpakolja a szob�ban szanasz�t hever� dolgai egy r�sz�t. B�zik bennem. Fogalma sincs, hogy csak ez�rt az egy gesztus�rt, ami l�nyeg�ben a legfontosabb, milyen sz�vesen a nyak�ba ugran�k.

- K�sz�n�m – suttogom h�tra.

A k�sz�rny el�tt �llva Aramisnak hirtelen vizel�si ingere lesz. M�r harmadszor n�zek r� cs�ny�n, ennek ellen�re sim�n meglocsolja az eddig sz�raznak t�n� oszlopot a sarokban.
Sok mindenben egyet�rt�nk, most m�r meg sem pr�b�lom lebesz�lni r�la.
Nem tudom a jelsz�t. Azt viszont igen, hogy be fog engedni. Tudja, hogy j�v�k, ha nem m�sb�l, h�t a b�b�jok jeleznek neki, hogy idekinn �llok. Akkor is tudta, hogy itt vagyok, mikor kihallgattam a besz�lget�s�ket Luciussal. �r�let, hogy mire k�pes. K�v�ncsi lenn�k, mik a val�s mozgat�rug�i.
�s igazam lesz.
A szerkezet egy id� ut�n elindul, �s el�t�nik a bej�rathoz vezet� �t. Mi pedig bel�p�nk.
Megkocogtatom az ajt� melletti lamb�ri�t.

- Igazgat� �r?

Semmi v�lasz. A szoba a rengeteg csecsebecse, b�tor �s mindenf�le halomra gy�jt�tt apr�s�g k�z�tt olyan, mintha egy r�gis�gboltba t�vedtem volna. Aramis h�romszor k�rbej�r, azt�n le�l a l�bam mell�, �s hegyezett f�lekkel p�szt�zza a terepet.

- Igazgat� �r?

Hol lehet? Egy ideig csak �llunk, t�tlen�l, azt�n Aramis felemelkedik l�p egy t�tov�t el�re, majd ugyan�gy visszazuttyan a fenek�re. Szimatol egy kicsit, �s inger�lts�g�t kifejezve valami halk ny�sz�t�s f�le hangot hallat. Nos igen, az �n �rz�kszerveimet be lehet csapni, a kuty��t nem.
A szoba k�zep�ig s�t�lok, az asztalhoz, ahol, mint mindig, most is sz�mos pergamentekercs, lev�lpap�r, bor�t�k fekszik egy nagyobb kupacban. Nem is kell k�l�n�sebben gondolkodnom, tudom, hogy most olvasnom kellene valamit, ami majd �szhez t�r�t. De �n nem teszem. B�rmi is az, amit el�k�sz�tett a sz�momra �s „feled�kenyen” az asztalon hagyott, csak arra val�, hogy megf�leml�tsen. J� �tlet, de nem ugrom bele. Okosabbat kell kital�lnia.
A kuty�m morg�sa figyelmeztet. H�ttal �ll nekem, �s az inger�lt vicsorg�s fokozatosan er�s�dik.
�n is megfordulok. L�tni akarom, honn�t ker�l el�.

- �, Harry! Micsoda meglepet�s. Nem v�rtalak, de mindenk�ppen besz�lgetn�nk kell, �lj le. Hozhatok egy kis te�t, �dess�get?

- Nem k�sz�n�m, nem k�rek semmit. Esetleg Aramsinak egy kis vizet – mosolyodok el.

�rdekl�dve n�zegeti a n�gyl�b�t, biccent, �s miel�tt m�g helyet foglal az asztaln�l, lehajol �s el�tol egy kisebb t�lat.

- Nagyon �rdekes fajta ez a kutya. Hol szerezted?

- Aj�nd�k. Egy bar�tomt�l. Nagyon �rtelmes j�sz�g, �s h�s�gesen k�vet mindenhov�. Ugye nem haragszik, hogy magammal hoztam?

- Ugyan, dehogy. Foglalj helyet.

- K�sz�n�m.

Le�l�k, de f�lszemmel a kuty�t figyelem, aki miel�tt hozz�l�tna a szomjolt�shoz, alaposan k�rbeszagl�ssza a t�lk�t. Mindig is tudtam, hogy a kuty�k �vatosak, de hogy ennyire?

- Egy kis cukrot? – vonja el a figyelmem az el�m nyomott krist�lyt�lk�val.

- Nem, azt sem k�rek, k�sz�n�m.

- H�t j�. – Cs�ppet sem t�nik el�gedettnek, de tov�bbra is mosolyog, �s sz�rakozottan l�b�lni kezdi mag�t a hintasz�k�ben. – J�, hogy itt vagy, mert van egy sor dolog, amit nem �rtana megbesz�ln�nk. El�sz�r is a mai kileng�sed. �gy eml�kszem reggel figyelmeztettelek, hogy ne hagyd el az iskola �p�let�t. M�gis megtetted, b�r Remus Lupin ezt tagadja, tudom�somra jutott, hogy a birtokodban van egy zsupszkulcs, amivel szabadon j�rsz-kelsz az iskola �s egy ismeretlen hely k�z�tt, �s ez igaz�n nem szolg�l �r�m�mre.

- Honnan tud a zsupszkulcsr�l?

- Kev�s dolog van, ami elker�li a figyelmemet. F�leg, ha az orrom el�tt t�rt�nik. A t�rfigyel� b�b�jok nem v�letlen�l vannak felt�ve. El�fordult egyszer, k�tszer, de most m�r ideje lenne hanyagolnod ezt a dolgot, �s ink�bb a tanul�sra koncentr�lni. Tudod, hogy mindig enged�keny voltam veled szemben, de Harry, kedves fiam! Mindennek van hat�ra. – S mindezt olyan nyugalommal �s megfontoltan mondja, hogy kedvem lenne elhinni, csup�n a biztons�gom miatt agg�dik.

- Nem z�rhat be Roxfortba. Nekem is jogom van szabadid�mben elhagyni, ak�rcsak a t�bbi di�knak.

- A t�bbi di�k nincs kit�ve akkora vesz�lynek mint te. K�l�n megk�rtelek, m�gsem hallgatt�l r�m. Nem �rzed �gy, hogy jogom van d�h�snek, vagy csal�dottnak lenni? B�ntet�st szabok ki r�d, �s nem fogadok el semmilyen l�zad�, vagy sz�fogadatlan magatart�st. Fel kell, hogy fogd v�gre fiam, hogy minden, ami k�r�l�tted t�rt�nik, a biztons�god �rdek�ben van. Ha folyamatosan �th�god a szab�lyokat, k�ptelenek vagyunk mi magunk, tan�rok teljes�teni a feladatot, ami nem csak a tan�t�sra terjed ki, de arra is, hogy az iskola tanul�i nyugodtan, vesz�lyek n�lk�l �lhess�k a mindennapjaikat. Rem�lem, �rtett�k egym�st.

- Nagyon is.

Elcsod�lkozik a v�laszomon, de csak egy k�rd�st f�z hozz�.

- Mondd fiam? Nem akarsz nekem elmondani valamit?

- �gy d�nt�ttem, hogy megv�rom, am�g a Miniszt�rium kijel�li a sz�momra legmegfelel�bbnek tartott gy�mot. Addig pedig, ha kell visszak�lt�z�m a t�bbiek k�z� a Griffend�l toronyba. – Egy szuszra hadarom el, olyan er�vel szorongatva a saj�t �sszekulcsolt kezeimet, hogy m�r f�j.

- Kedves fiam - A j�s�gos mosoly �jra elter�l az arc�n. - Sajnos semmif�lek�pp nem engedhetem meg, hogy felel�tlen d�nt�st hozz. Biztosan szeretn�d a t�bbi di�k k�z�tt t�lteni a napjaidat, de jelen k�r�lm�nyek k�z�tt nem tal�lod ezt egy kicsit elhamarkodottnak?

- Nem – v�gom r� gondolkod�s n�lk�l. - Sokkal sz�vesebben k�lt�zn�k vissza, mint hogy idek�lt�zzem, a… sz�val…

- Mi�rt gondolod, hogy rosszabb sorsod lenne mellettem, mint Remus Lupin mellett? – �rdekl�dik tov�bb.

- Nem gondolom.

- Most, hogy ez a rengeteg r�mes dolog t�rt�nik, az a szerencs�tlen ember Mr. Sanders, meg a t�bbi eset, a Miniszt�riumi esem�nyek, nem besz�lve a fenyeget� levelekr�l. B�rmikor mer�nylet �ldozata lehetsz, �s…

- Uram, �s ha elfogn�k azt az embert... Ha v�get �rne ez az eg�sz...

- Mir�l besz�lsz? - Dumbledore el�re d�l a sz�k�ben. - Harry, azt akarod mondani, hogy tudsz valamit Mr. Sanders holl�t�r�l?

- Nem, dehogy! – v�laszolom tal�n t�l gyorsan. Hiba. Franc.

- Nos… rendben. Mindenesetre nem kell agg�dnod, dr�ga fiam. Biztons�gban vagy, am�g k�veted, amit tan�csolunk. Hidd el, a saj�t �rdek�ben kell �tgondolnod, �s a legokosabb d�nt�st meghoznod. Mindny�junknak megold�st k�n�lok, �s elv�rom, hogy a d�nt�sed megfontolt, �s v�g�rv�nyes legyen.

- V�g�rv�nyes, igazgat� �r? Hogyan v�rhatja el t�lem, hogy olyan d�nt�st hozzak, ami… ilyen jelleg�?

Kicsit lehajtott fejjel n�z, �that�an, komoran. Most nem csillog a szem�ben f�ny, kedvess�g. M�g a mindig jellemz� ny�jass�g is eg�szen m�s sz�nezetet kap ebben a l�gk�rben. Pedig �n azt hittem, az a von�sai k�z� van �getve, hogy az let�r�lhetetlen.
Fel�llok. Aramis azon nyomban k�veti a p�ld�m, �s a l�bamhoz d�rg�l�zve furcsa p�zban ny�jtja a nyak�t, szimatolva, puhatol�zva Dumbledore fel�.

- Vedd komolyan a k�r�sem, �s fontold meg m�g egyszer az aj�nlatomat – mondja kisv�rtatva.

- Megteszem. – �gy �n. – Egy�bk�nt nem �n vagyok a legprobl�m�sabb di�k az iskol�ban.

T�n�dik. M�g nem tudja, mire gondolok, de balsejtelmei vannak.

- Mire gondolsz, Harry?

- Arra, hogy Seamus Finnigan az ut�bbi id�ben fur�n viselkedik. Nemr�g eml�tette, hogy l�tom�sa volt, amiben �n is szerepelt, igazgat� �r. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha megpr�b�lom megnyugtatni. Sokszor az ember olyan dolgokat is l�tni v�l, amik alaptalanok, nem l�teznek.

A reakci�id�. A szavak hatalma. A h�tt�rtartalom. Ban�lis, m�gis akkora harct�r, ami bel�thatatlan k�vetkezm�nyeket, �s nem ismert eredm�nyeket hozhat.

- Tedd azt, fiam, tedd azt.

�s a ki nem mondott tud�s sejtet�se sokszor er�sebb eredm�nyekkel b�r, mint a sz�nre hozott.
Naiv, �szinte mosollyal v�gzem be a l�togat�somat, tal�n van m�g hozz�f�znival�ja, �s akkor megteszi.

- Harry? Azt hiszem, megb�zhatok benned a zsupszkulcs haszn�lat�t illet�en. De k�rlek, ne �lj vissza vele, fiam!

- Nem fogok. A saj�t eml�keimet sokra tartom, fontosak. Ha b�rmit is elvesz�ten�k bel�l�k, nem l�tn�m �t eg�szen a helyzet s�lyoss�g�t, �s k�pes lenn�k ostob�n viselkedni, de �gy, azt hiszem menni fog, �s tudom, mi a dolgom. Eln�z�st a zavar�s�rt, igazgat� �r.

�s miel�tt elhagyom a szob�t, m�r tudom, hogy negyed annyira sem vagyok biztons�gban, mint egy f�l�r�val ezel�tt. Be kell biztos�tanom magam. M�g nem tudom, hogyan, de megold�st kell tal�lnom r�, ha esetleg valaki megpr�b�ln� „helyreigaz�tani” a lelkivil�gomat.

- Gyere, Aramis!

�nfegyelmet gyakorlok. Nem remegek, nem pr�b�lok t�bb k�rd�st, igazol�st kicsikarni. Felesleges. �s ami a legfontosabb, nem �t�lkezek. El�sz�r magamon kellene, ahhoz pedig kicsit kev�s az �nbecs�l�sem. Csak az mer ilyet tenni, aki komolyan veszi mag�t, �s hiszi, hogy k�pes fel�lkerekedni mindenen. Nem �m�tom ilyesmivel a tudatom, sosem menne, ez is csak id�szakos, emberb�l vagyok. Elfogadom �s pr�b�lom kiker�lni a megsemmis�l�st.
Ez ugyan f�jdalmas, de nem a mindent kell elviselni, csak egy dolgot egyszerre, �s ehhez igyekszem �ppen. A n�h�ny emberhez, akik kiismerve is elviselnek, �s tal�lnak bennem valamit, ami�rt elhiszik nekem, �rdemes tiszt�n l�tni.
Pr�b�lok gyorsan vissza�rni a szob�nkba, a t�bbiek m�r biztos v�rnak r�m. Van mit megbesz�ln�nk, s nem veszem �szre, hogy a sarkon felbukkan McGalagony professzor, majdnem nekimegyek.

- Mi�rt k�sz�l itt ilyen k�s�i �r�n, Harry?

Gyan�san n�zeget, de engem valami m�s sokkal jobban lefoglal. Annyira furcsa �rz�sem van. Eg�szen biztosan tudom, mit fogok v�laszolni, �s az eg�sz helyzet egyszerre ismer�s �s ismeretlen.

- Dumbledore professzorn�l voltam, tan�rn� – felelem lassan.

- Nos, akkor siessen lefek�dni - b�lint r�m, s azzal az �that� pillant�ssal n�zeget, ami jelzi, sejtem, hogy t�bb van itt ann�l, mint amit elmondasz, fiam. - Nem okos dolog ilyenkor a folyos�kon s�t�lni.

J� �jt, Harry! – csak suttog�s.

Eszembe jutott egy id�zet. A der�l�t� az�rt marad fenn �jf�lig, hogy tan�ja legyen az �j�v kezdet�nek. A bor�l�t� az�rt marad fenn, hogy meggy�z�dj�n r�la: lez�rul a r�gi. Bill Vaughan gondolatai.
Ilyesmi hangulatom van.
Nem tudom �n melyikhez tartozom.




***

London.
Bizonyos id� eltelt�vel.



A londoni k�v�z� ajtaja cseng�vel volt felszerelve. A pultosn� pedig akkor is felfigyelt volna a j�vev�nyekre, ha nem lett volna munkak�ri k�teless�ge. Unott k�ppel n�zett fel, elege volt mindenb�l, de f�leg mindenkib�l.

- �s mit sz�ln�l a feket�hez? J�l �llna a szemed sz�n�hez! – Bar�tn�je komoly agg�d�sa legal�bb olyan semlegesen �rintette, mint a helyet foglal� vend�g.

Az�rt odasz�lt flegm�n az im�nt �rkez�h�z:

- A k�v�h�zba �llatot behozni tilos! Ki van �rva az ajt�ra! – Kett�t ford�tott a sz�j�ban �ztelenre r�gcs�lt r�g�gumin, s miut�n a vend�g nem reag�lt, hamar feladja. V�g�l is ki a francot �rdekel? Foglalkozzon vele a tulaj.

- Prixi! Figyelsz te egy�ltal�n? – A lil�s haj� bar�tn� m�ltatlankod�sa kiz�kkentette a gyors�tkezde ir�nti felem�s agg�d�sb�l.

- Ja! Mit mondt�l?

- Azt mondtam, hogy festesd feket�re.

- Az �reg�t.

- Jaj, Prixi! A v�r�s pedig kiment a divatb�l! Vili?

- Bocs! – �ll�totta le egy pillanatra a n�t, �s felkapott egy �tlapot. Valahogy ideges�tette az idegen vend�g jelenl�te. Vagy egyen valamit, vagy h�zzon a francba. – Mindgya’ j�v�k. Ki kell szolg�lnom.

Sietve megk�zel�tette az utols�, fal melletti asztalt. A j�vev�ny �s a kuty�ja ott foglaltak helyet, �s �ppen egym�st b�mult�k, el�g hosszasan, semmire sem figyelve a k�rnyezet�kb�l. Persze, Prixi tiszt�ban volt vele, hogy k�ptelen �tlet azt gondolni, hogy ezek ketten n�m�n besz�lgetnek egym�ssal, de a hideg futkosott a h�t�n a l�tv�nyt�l. Nem szerette az idegeneket, a furcs�kat meg m�g�gy sem. Csak lecsapta az asztalra a z�ldsz�n� lapot, �s finny�san v�gigm�ri a vend�g k�s�r�j�t.

– Mondtam! �llatot behozni tilos! �n sz�ltam! Ha j�n a f�n�k, kiv�gja magukat. K�v�t hozhatok?

- Nem, k�sz�n�m, nem k�rek.

- Akkor mit hozzak?

A fiatal vend�g nem lehetett t�bb, tal�n tizennyolc �vesn�l, de a tekintet�b�l �rad� szomork�s komolys�g sokkal id�sebbnek mutatta. A felszolg�l�n� megvonta a v�ll�t, �s lebiggyesztett sz�jjal az �tlapra mutatott.

- Van p�rk�lt, t�szta, meg hal. De a hal nem t�l friss. �gy is mondhatn�m, hogy d�gl�tt. – Horkantva r�h�gni kezdett, de miut�n a vend�g arra sem m�ltatta, hogy meg�rtse a viccet, � is lekomorodott. – �rti? D�gl�tt… Na, mindegy – sz�vta a fog�t. M�g egy angol, aki nem k�pes a humort ember m�dj�ra fogadni.

- Egy t�lka vizet k�rn�k a kuty�mnak.

- Nem szolg�lunk ki kuty�t – fitym�lta le a k�r�st, csak hogy megmutassa, ki is van hazai terepen.

- Akkor hozzon nekem egy poh�r vizet, meg egy �res m�anyag t�lat.

El�g �rthetetlen szemek pillant�s�t kapta v�laszul.

- Vili. – Prixi hosszasan f�jni kezdte a lila sz�n� r�g�gumit, s miut�n a k�zepes m�ret� gomb�c kidurrant, visszaforgatta a sz�j�ba, �s �jra megr�gta. Elfil�zott mag�ban. A h�lye rendel�s is rendel�s. Nem igaz? – Egyebet?

- Igen. P�r perc m�lva csatlakozik hozz�m m�g valaki, k�rem, hogy b�rmit is rendel, mondja neki, hogy megkapja, csak �t kell ugrania a szemk�zti boltba. Azt�n menjen, vegye fel a kab�tj�t, fogja meg a bar�tn�j�t, l�pjenek ki azon az ajt�n, ford�tsa meg a nyitva t�bl�t, �s egy f�l�r�ig ne is j�jjenek vissza.

- …He?

- …Egy�bk�nt a f�l �letem odaadn�m egy csokol�d�puding�rt. – A j�vev�ny most m�r sz�lesen mosolygott r�, s erre csak r�tett a mellette fekv� kutya helyesl� vakkant�sa. – �jabban ritk�n van id�m ilyesmire.

Komplett idi�t�k j�rnak ebbe az �tterembe. Prixi sokadik elhat�roz�sa ism�t vir�gozni kezdett. Amint lesz egy kis p�nze �j �ll�s ut�n fog n�zni. Megbabon�zva meredt a vend�g eg�szen furcsa, vil�gosz�ld szemeibe. Olyan �rz�se volt, mintha egy n�v�ny l�d�s leveleit b�muln�, azt�n valahogy megnyugodott. Hirtelen sok mindenhez lett volna kedve. Esz�be jutottak a sz�lei, akiket t�bb h�napja nem l�togatott meg, a k�z�piskola, amit olyan k�nnyed�n hagyott f�lbe, a r�gi, d�delgetett �lma, hogy kitanul fodr�sznak, �s vesz egy kis boltot a Judd Street sark�n. Nincs el�g p�nze, csak a fel�re futna, de ha a sz�lei hajland�ak seg�teni, egy kis munk�val, ak�r lehets�ges is lenne a megval�s�t�s… �s kir�gja v�gre Boltont. Az a faszkalap m�r h�napok �ta csak kihaszn�lja. Meg sem �rdemli �t… igen, ezt fogja csin�lni. Meg k�sz�t egy isteni csokol�d�pudingot, sok-sok tejsz�nhabbal. Ja! M�g valami… sz�r r� mazsol�t. De… honnan szerezzen � most mazsol�t?

Visszament a pulthoz.

- Pakold �ssze a cuccod. K�sz�tek egy pudingot, megv�runk valakit, azt�n elmegy�nk a pl�z�ba. – El�g monoton hangon mondta, de a bar�tn�je �gyis csak az utols� r�szletre figyelt.

- A pl�z�ba? Hurr�!
T�z perc m�lva a puding extra adag tejsz�nhabbal a vend�g el�tt �llt.

- Nem tal�ltam mazsol�t, de hoztam dar�lt di�t. Meg van p�rk�lve. – Az csak k�s�bb jutott esz�be, hogy egy�ltal�n nem eml�kszik r�, k�rt-e egy�ltal�n r� mazsol�t?

- K�sz�n�m, nagyszer� lesz.

- �s itt a v�z, meg a t�l, amit k�rt.

Az ajt�csengetty�je megsz�lalt, �s Prixi t�relmesen bev�rta, am�g az �rkez� odas�t�l az asztalhoz. K�z�pmagas f�rfi volt, nagyj�b�l egyid�s lehetett ezzel a m�sikkal. Szalmasz�n� hajjal, kicsit ijedt szemekkel. Nem is vett r�la tudom�st, egyb�l az asztaln�l �l�re n�zett, na �s a kuty�ra.

- Szia! Bocs, hogy k�stem.

- Nem sz�m�t. �lj le.

Prixi m�g mindig nem t�g�tott.

- Hozhatok esetleg valamit?

- Nem, nem k�rek semmit.

- Rendben – b�lintott a felszolg�l�n�. – Akkor �n most �tmegyek a szemk�zti boltba, �s hozok, mert elfogyott… - �s �gy is tett.

Az �jonnan �rkez� vend�g pedig m�g sok�ig n�zett ut�na csod�lkozva, gyanakodva, �s csak k�s�bb fordult vissza az asztalt�rs�hoz.

- Mi�rt h�vt�l ide? Alig tal�ltam meg ezt az eldugott helyet. – Izzadt a tenyere, �s most m�r a homloka is gy�ngy�z�tt.

- Itt a legjobb a desszert. Csod�lkozom, hogy ki sem akarod pr�b�lni. – A m�sik hal�los nyugalommal �llt neki bekanalazni a hatalmas m�ret� kehely tartalm�t.

- Harry! Tudnod kell, hogy b�rmit is terjesztenek r�lam a t�bbiek, az mind aljas hazugs�g! �n sosem �ruln�lak el! Te tudod a legjobban!

- Igen. – S�hajtott fel. Egy kicsit elakadt az �dess�g elfogyaszt�s�ban. Beny�lt a zseb�be, �s el�vett egy apr� �vegcs�t. Az asztalra helyezte. – Akkor nincs akad�lya, hogy bizony�tsd is ezt.

- Erre semmi sz�ks�g!

Az eddig b�l�sen pihen� kutya most lomh�n fel�llt, �s a vil�g leglust�bb mozdulataival odal�pkedett a f�rfihez. Semmi m�st nem tett, csak beleejtette a pof�j�t az �l�be, �s elvicsorodott.

- J�l van, j�l van! Rendben!

Remeg� �jakkal ny�lt az �vegcse ut�n, s miut�n felhajtotta a tartalm�t, kicsit zavarodott k�ppel meredt maga el�.
A m�sik v�rt. Tal�n f�l percet. Kom�tosan befejezte a pudingj�t, azt�n h�trad�lt a sz�kben, �s el�vett egy p�lc�t a zseb�b�l. Lassan forgatta az ujjai k�z�tt, el�g sok szomor�s�g �s f�jdalom gy�lekezett az arcvon�sai k�z�tt. De azt�n megsz�lalt.

- A neved Seamus Finnigan?

- Igen.

- Els��ves korodt�l j�rt�l Roxfortba?

- Igen.

- N�s vagy?

- Nem.

- Van bar�tn�d?

- Igen.

- Feles�g�l akarod �t venni?

- Igen.

- Szereted?

- … nem.

- K�pes lenn�l �t szeretni, ha a k�r�lm�nyek �gy hozn�k?

- Igen.

- �r sz�rmaz�s� vagy?

- Igen.

- Szeretn�l elk�lt�zni Londonb�l?

- Igen.

- Megengedi az anyagi helyzeted?

- Igen.

- El�rultad Harry Jams Pottert?

- Igen.

- Megb�ntad?

- … Igen.

- K�nyszer�ttettek r�?

- Igen.

- Aki ezt tette, az Albus Dumbledore volt?

- Igen.

- El�rultad neki a f�hadisz�ll�s hely�t?

- Igen.

- Mondt�l neveket?

- Igen.

- Id�pontokat mondt�l?

- Nem.

- Hozz�f�z�d� esem�nyeket?

- Nem.

- Van kedved �j �letet kezdeni?

- Igen.

- Ez esetben, idd ezt meg. – Egy kis sz�net k�vetkezett. Egy nagyon zavaros tekintet n�zett f�l a plafonra. Gyermeteg �s csod�lkoz�. Mint aki nem tudja, hol van, �s mit csin�l. Tal�n t�nyleg nem tudta. Lassan tisztult el�tte minden k�p, �s mire meg�rtette ki �l vele szemben, kicsit elsz�gyellte mag�t, b�r fogalma sem volt mi�rt.

- �… ne haragudj, azt hiszem, elkalandoztak a gondolataim. Hol is hagytuk abba?

- Ott, hogy hiszek neked. – De a szavak m�g�tt t�bb volt a sz�ntelens�g, mint ami ki is fejezhetett volna valamit. – Van egy aj�nlatom sz�modra. Holnap �sszepakolsz, fogod Lind�t, a pereputtyodat �s elutazol �rorsz�gba. A sz�leidhez, vagy ahov� akarsz. Nekem mindegy. Felmentelek a szolg�lataid al�l.

- De… azt nem lehet! – ki�ltott r� r�m�lten.

- Hogyne lehetne. Ha �n mondom neked, akkor az �gy is lesz. �s semmi m�s miatt nem kell agg�dnod. Tudom, hogy az�rt j�rt�l mostan�ban olyan gyakran Roxfortba, mert Dumbledore hivatott. Ne idegeskedj. Semmi olyasmire nem c�lzok ezzel, ami h�tr�nyosan �rintene. T�bb� nem fogja l�tni �rtelm�t, hogy hivasson. Majd �n megbesz�lem vele, Seamus. Nyugodj meg, �s menj. Sok szerencs�t.


A f�rfi fel�llt az asztalt�l, mag�hoz intette a kuty�j�t, �s ott hagyta. � meg valahogy k�ptelen volt megmoccanni. Az asztalt b�multa, �s a k�t �res �vegcs�t, ami eddig nem t�nt fel neki. Nem eml�kezett mikor ker�ltek oda. Nem �rtette, azt�n amikor meg�rtette, valami m�lyen, rettenetesen f�jni kezdett.
Nem volt kedve fel�llni, �lni sem nagyon. A marcangol�s pedig er�sebb k�nt okozott, mint b�rmilyen fizikai k�nz�s, amit egy�bk�nt val�sz�n�leg meg�rdemelt volna. �pp ez volt benne a sz�rny�. M�g most is k�pes volt neki megbocs�tani. H�t mif�le ember az ilyen? A v�laszt tudta, m�r el�g r�gen, csak elviselni volt neh�z. Most pedig m�g ink�bb.

- Neked is – mondta a falaknak halkan.

Nem l�tta, hogy az ajt� csilingel�s�vel egyide�leg kil�p� alak megtorpan, mert odakinn egy m�sik valaki v�rt r� t�relmesen. Azt sem, hogy az a m�sik milyen �rdekl�d�ssel kutatta a kil�p� szemeit, majd miut�n szomor�s�gon k�v�l m�st nem tal�lt benne, megk�nnyebb�lten fell�legzett.


- Mit csin�lsz itt? – n�zett r� a kil�p� az ajt�kilincset alig a hely�re tolva.

- Valakinek r�d kell n�znie. – Fintorgott az arc�ba, majd h�trafordulva bekukkantott a k�v�z� ablak�n. – Nem hiszem el, hogy ennyivel meg�ssza!

- M�sodik es�ly mindenkinek j�r.

- Tudom�som szerint � most a harmadikat kapja.

- Annakidej�n sokat seg�tett nekem. �s �n megvetem a h�l�tlans�got. – Lehajolt, hogy a zseb�b�l kih�zott nyak�rvet a kutya nyak�ra csatolhassa.

- R�m b�zhattad volna, Harry!

- Meg�rdemelte, hogy �n tegyem.

- El�rult, �s nem el�sz�r.

- Igen. – Elmosolyodott. – De ha r�d b�zom, most takar�t�brig�dot kellene hivassak, ehelyett k�nyelmesen elmegyek eb�delni. Azon k�v�l Seamus jobbat �rdemel.

- Jobbat. – S�hajt�s. – Persze. Sosem foglak tudni kiismerni.

- �s nekem addig j�, nem igaz, Blaise? – Megveregette a m�sik v�ll�t, majd zsebre v�gta az egyik kez�t, �s az eget p�szt�zva �ssz�bb h�zta mag�n a hossz� fekete kab�tot. – Esni fog. Velem tartasz?

- Csak abban az esetben, ha egyesek nem fognak v�rre men� f�lt�kenys�gi jelenetet rendezni az els� t�z percben, m�g a m�sodikban m�r azon gondolkodhatom, egy�ltal�n mi�rt teszem ki magamat ilyen izgalmaknak.

- Perselusnak ezt sose eml�tsd.

- Mit? A f�lt�kenys�get, vagy Finnigant?

- Finnigant. – Elvigyorodva n�zett r�. – A f�lt�kenys�get, azt hiszem, �gy sem tudod kiker�lni. Egy eg�sz �letre sz�l� benyom�st siker�lt tenned r� annakidej�n, �s bevallom, �n sem k�nny�tettem olykor a helyzeten.

- Mi? – Zambini hirtelen meg�llt. – Te velem cukkolod? Meg vagy te h�zatva?

- Blaise! Ennyivel tartozok neked! – Gonoszkodott tov�bb.

- �s m�g r�d mondj�k, hogy nem vagy bossz��ll�! Jesszus!

- V�rj, ide m�g beugrom! Vennem kell valamit Hermione fi�nak. H�tv�g�n keresztel�.

- Nem tartod hajmereszt�nek, hogy j�lius 31-�n sz�letett meg a kicsi? Pont a sz�linapodon.

- Nem – vonta meg a v�ll�t. – Halloweenkor fogant. Az pont kilenc h�nap.

Lassan t�volodtak a gyors�tterem ajtaj�t�l. Azon �pp most l�pett ki egy keser� arc�, �s szomor� ember. K�t m�sik pedig �pp akkor l�pett be ugyanott. K�t n�. Teli j�v�beli tervekkel �s lend�lettel. Semmi sem t�k�letes. De �rdemes r� v�rni, �s b�zni benne.
�s persze elviselni, ha netal�nt�n teljes�l.



V�ge.