Az elk�vetkezend� napokban Perselus Piton tudatosan ker�lte az �rintkez�st embert�rsaival. B�r t�ny, hogy nem teljesen �nsz�nt�b�l, ugyanis b�rmennyire is szeretett volna, Dumbledore nem engedte vissza tan�tani. Azt mondta, t�l vesz�lyes lenne, hiszen a mostani mardek�rosok k�z�tt is vannak olyanok, akiknek a rokonai, bar�tai, ismer�sei hal�lfal�k �s f�l�, hogy nem tudn�k tartani a sz�jukat �s az els� lev�lben meg�rn�k haza, hogy az a f�rfi, aki el�rulta a S�t�t Nagyurat, visszat�rt a Roxfortba tan�tani �s ily m�don szabad pr�da lenne.
�gy h�t Perselus eg�sz nap a szob�j�ban �cs�rg�tt �s �rezte, ahogy egyre jobban elhatalmasodik rajta a melank�lia. F�leg, miut�n gondolatai mindig egy ir�nyba terel�dtek.
Egy valamire nem volt hajland�, b�rhogy is k�rte az igazgat�; visszat�rni a Grimmauldt t�rre. T�l f�jdalmas lett volna egy�ttl�tni Lilyt �s Jamest. Nem k�sz�lt m�g fel r�.
N�ha, mikor Dumbledore-ral besz�lgettek �s a m�gus megjegyezte, hogy a n�nek esetleg sz�ks�ge lehet r�, mert h�t m�gis a legjobb bar�tj�nak tartja �t, � keser�en �gy reag�lt, hogy m�r v�rja Lily �s James felk�r�s�t, hogy � lessen j�vend� gyermek�k keresztapja. N�ha �gy �rezte, Dumbledore nincs �ppen a helyzet magaslat�n. Mintha �lland�an elfelejten�, hogy hogy is �rez Lily ir�nt. Neki pedig nem volt kedve minden egyes alkalommal felvil�gos�tani az �reget, �gy ink�bb r�hagyta.
Egy nap pedig, mikor az igazgat�nak siker�lt mag�val r�ngatnia az Abszol �tra, hogy vegyen mag�nak egy �j p�lc�t ahelyett, amit Piton elnyert t�le, gyan�tlanul beles�t�lt a csapd�ba.
A kiruccan�s els� �llom�sa val�ban Ollivander �zlete volt, ahol cirka k�t �r�t t�lt�ttek el, nem mintha olyan neh�z lett volna �j p�lc�t tal�lni a m�gusnak.
Besz�lgettek. Folyamatosan.
R�gi dolgokr�l, olyan embereket hoztak sz�ba, akikr�l Piton m�g soha nem hallott. A k�t id�s ember l�that�an remek�l elsz�rakozott �s Perselus hi�ba k�rte Dumbledore-t, hadd menjen el egy-k�t b�jital alapanyag�rt, az mindig azt mondta neki, hogy felesleges, mert p�r percen bel�l �gyis indulnak tov�bb.
�gy t�rt�nt, hogy az a p�r perc igencsak megny�lt �s az indul�s ideje Pitont a pult tetej�n �cs�r�gve tal�lta. Felesleges idej�t az el�szedett var�zsp�lc�k kipr�b�l�s�val �t�tte el, amik mind apr� csillagokat sz�rtak a v�g�kb�l. �s b�r nagy volt a k�s�rt�s, m�gsem bocs�tott sem Ollivanderre, sem pedig Dumbledore-ra sz�jz�r �tkot.
Mikor v�gre elindultak, annyira belemer�lt a gondolataiba, hogy mire �szbekapott m�r a Grimmauld t�r legfels� l�pcs�fok�n �csorogtak.
A fiatal f�rfi annyira meglep�d�tt, hogy m�r csak akkor tudott megsz�lalni, mikor a h�z el�szob�j�ban �lltak.
- Mit keres�nk itt? – n�zett az igazgat�ra, aki a legnagyobb lelki nyugalommal felakasztotta kab�tj�t a fogasra �s �rtatlan arccal n�zett vissza r�.
- Ideje egy kicsit gyakorolnunk – v�laszolta. – M�r �gy is el�g sok id�t kihagyott. Egy �sszet�rt sz�v nem lehet akad�lya a Nagy�r legy�z�s�nek.
- �s mi�rt nem maradtunk a Roxfortban? Az is alkalmas lenne p�rbajra.
- Igaza van – kerekedtek az igazgat� szemei, mintha valami hatalmas �jdons�got mondott volna Piton. – Hogy erre nem gondoltam – azzal elt�nt a konyhaajt� m�g�tt.
Perselus megr�zta a fej�t, mintha egy r�m�lomb�l �bredt volna, majd �gy gondolta, gyorsan lep�ly�zik az alagsorba �s ott v�rja meg Dumbledore-t, miel�tt m�g tal�lkozik valakivel, akivel esetleg nem szeretne.
- Perselus!
Mi�rt van az, hogy amikor nagy nehezen elhat�rozza, hogy nem fog Lilyvel tal�lkozni, akkor bukkan fel?
Egy pillanatra megtorpant h�t �s szembefordult a n�vel, aki mosolyogva a karjaiba vetette mag�t.
Piton egy pillanatig megk�v�lten �llt, majd sut�n viszonozta a n� �lel�s�t.
- M�g meg sem k�sz�ntem, hogy visszaadtad nekem �t - sz�lalt meg csendesen a n�, mik�zben smaragdz�ld szemeit a fekete szemp�rba f�rta. – Annyira boldog vagyok! K�sz�n�m! – azzal ism�t meg�lelte a f�rfit, aki szomor�an viszonozta az.

Sirius szigor�an �lt a konyh�ban, az asztallapot mereven b�mul� Jamesszel szemben. Fogalma sem volt arr�l, mi �t�tt bar�tj�ba. Az elm�lt napokban m�g boldognak t�nt. Rengeteget j�tszott Harryvel, �gy t�nt �lvezi az �let minden perc�t. Azt�n valami megv�ltozott. James m�r tegnap is nagyon furcsa volt. Csak �lt, faarccal maga el� b�mulva. Ha Sirius nem ismerte volna, azt hihette volna, nem boldog.
- Gyer�nk Jimbo, tal�ljunk ki valami izgiset! – b�ztatta Black. – Azt hittem, taccsra tessz�k Pitont! Be van rezelve, mert m�r napok �ta nem j�rt erre. De most itt van, hallottad, mit mondott Dumbledore, mikor elment! Itt a nagy alkalom!
- Nincs kedvem – r�zta meg fej�t egykedv�en a szem�veges f�rfi.
- Mi a fene bajod van?! Ez�st t�lc�n k�n�lj�k fel neked az �ldozatot �s nem k�red? Beteg vagy? – n�zett r� agg�dva Sirius.
- Semmi bajom, csak egyszer�en feln�ttem �s k�sz! T�gy ink�bb te is �gy �s ne nyaggasd Pitont! – azzal fel�llt az asztalt�l �s elhagyta a helyis�get.
�gy d�nt�tt, megkeresi Lupint. M�r �gyis r�g�ta besz�lni akart vele, de eddig m�g nem volt alkalma �s lehet�s�ge r�.
A l�pcs� tetej�n akadt r�, amint �ppen Mollynak seg�tett mumustalan�tani az egyik �sr�gi szekr�nyt, aminek lak�ja �jjelente igencsak nagy l�rm�t csapott. Alig lehetett t�le aludni. �gy t�nt, mostanra el�gelt�k meg a h�z ideiglenes lak�i az �lland� �jszakai szeren�dot.
James felk�n�lta az asszonynak, hogy menjen csak nyugodtan a dolg�ra, majd �k elint�zik Remusszal ezt a mumust.
Molly t�r�lt-fordult �s el is t�nt a l�pcs� alj�n, karj�n legkisebb csemet�j�vel.
- Remus, mi�rt �rzem �gy, hogy te ker�lsz engem? – t�rt a t�rgyra a var�zsl�, majd megpr�b�lta kinyitni a szekr�ny ajtaj�t egy Alohomora- val, de az nem engedett.
- Nem ker�llek – v�laszolta Lupin an�lk�l, hogy bar�tj�ra n�zett volna. Az igazs�g azonban ett�l nagyon t�vol �llt. Eg�szen egyszer�en nem tartotta hely�nval�nak, hogy James visszat�rt. �r�lt neki, persze! Hogyne �r�lt volna, hiszen m�gis csak a bar�tja, de tal�n � volt az egyetlen, akinek felt�nt, hogy James sem �rzi mag�t t�bb� ideval�nak. – Sajn�lom, ha �gy l�tszik! – egy pillanatra elhallgatott, majd feltette az �t m�r napok �ta foglalkoztat� k�rd�st. – Nem vagy boldog itt, igaz?
A szem�veges f�rfi egy pillanatra felf�ggesztette a szekr�ny ajtaj�nak manu�lis kinyit�s�t �s d�bbenten n�zett bar�tj�ra. El�sz�r fel akart h�borodni, �m r�j�tt, felesleges titkol�znia.
- L�tszik?
- Nem hiszem, hogy b�rki is �szrevette volna rajtam k�v�l. Mi t�rt�nt?
- Nem tudom – r�zta meg fej�t James. – Hiszen, azok k�z�tt vagyok, akik szeretnek �s akiket szeretek. Itt van a gy�ny�r� feles�gem, a kisfiam, a bar�taim… m�gis, valami�rt �resnek �rzem magam, itt bel�l. Nem �rzem, hogy idetartozn�k.
- Vissza akarsz menni?
- Pr�b�ljuk fesz�t�vassal – engedte el f�le mellett Lupin k�rd�s�t a f�rfi �s p�lc�j�nak egyetlen int�s�re a kez�ben termett a k�rt eszk�z �s nekiestek a b�tordarab ajtaj�nak kifesz�t�s�hez.
A z�r felpattant, a mumus pedig kiszabadult �s mivel pont James �llt hozz� a legk�zelebb, felvette annak az alakj�t, amit�l a legjobban tartott.
Remus l�tta, ahogy a mumus kett�v�lik �s felveszi k�t ember alakj�t, akikben felismerte Lilyt �s Pitont, amint szerelmesen �lelik egym�st.
Lupin bar�tja el� l�pett, aki l�that�an leb�nult att�l, amit l�tott.
- Commiculus!
A mumus erre felvette a telihold alakj�t, majd elt�nt.
A kor�n �sz�l� f�rfi d�bbenten tekintett Jamesre.
- Van r� okom? – k�rdezte a szem�veges var�zsl� csendesen, fej�vel az im�nt elt�nt jelen�s ir�ny�ba mutatva.
Remus nem v�laszolt, csak szomor�an r�n�zett �s b�lintott.

Piton hatalmas puffan�ssal �rt f�ldet a Grimmauld t�ri h�z pinc�j�ben. M�r nem el�sz�r a mai nap folyam�n.
S�hajtott egy nagyot �s m�r �jra talpon volt.
- Kezdj�k �jra, Perselus! – sz�lt Dumbledore, aki kor�t meghazudtol� f�rges�ggel ugrott el a fel� sz�ll� �tkok el�l, b�r t�ny, hogy Piton nem c�lzott �ppen pontosan. – M�r h�romszor siker�lt padl�ra k�ldenem, ami nem is lenne nagy gond, ha nem alig t�z perce gyakoroln�nk. M�shol j�rnak a gondolatai! Pr�b�ljon koncentr�lni, fiam! Voldemort nem fogja azt mondani, hogy kezdj�k �jra, ha esetleg a f�ldre k�ldi mag�t.
Piton n�m�n b�lintott �s pr�b�lt minden gondolatot ki�zni a fej�b�l, ami elterelheti a figyelm�t. Eddig soha nem volt gondja a koncentr�ci�s k�pess�geivel, b�r t�ny, hogy igencsak megnehez�ti a helyzet�t, ha az a n�, akit szeret, alig van t�le egy karny�jt�snyira, csak �ppen nem az � karny�jt�s�ra.
Nem, � m�r Potterhez tartozik. Mindig is az �v� volt �s az �v� is marad!
Megr�zta a fej�t, sz�m�zte bel�le zavaros gondolatait �s megfogadta, nem hagyja, hogy f�jdalma h�tr�ltassa a munk�j�t. Soha t�bb�!
Felemelte p�lc�j�t �s c�lzott.

James felkapta Harryt �s megforgatta, majd feldobta a magasba. A gyermek l�that�an �lvezte a dolgot, ugyanis �des kacajjal jutalmazta apj�t, aki egy hatalmas puszit nyomott kisfia arc�ra.
Lily az ajt�b�l n�zte a kedves jelenetet �s ekkor d�bbent csak r� igaz�n, mennyire hi�nyzott neki James, az hogy �jra egy�tt legyenek, mindh�rman. Ak�r egy csal�d.
A f�rfi �szrevette feles�g�t, aki erre k�zelebb l�pett hozz�.
- M�g a v�g�n hozz�szokik – jegyezte meg Lily mosolyogva, mik�zben �tvette f�rj�t�l Harryt �s �tj�ra a szob�ban, hadd j�tsszon.
- Besz�ln�nk kell – sz�lt komolyan a var�zsl� �s hat�rozott hangja megr�m�tette a n�t. – Gyere, �lj�nk le! – azzal az �gyhoz vezette feles�g�t �s miut�n az le�lt mell�, megfogta a kez�t. – Szeretn�m, ha tudn�d, nagyon szeretlek benneteket. Mindkett�t�ket.
- Mi a baj?
- El kell engedned, Lily! Hagyj visszamennem, k�rlek! – n�zett r� k�ny�rg�n, majd folytatta mit sem t�r�dve feles�ge heves, n�ma fejr�z�sban megnyilv�nul� ellenkez�s�vel. – B�rmennyire is szeretlek titeket �n m�r nem tartozom ide.
- Te mindig idetartozt�l �s mindig is hozz�nk fogsz tartozni!
- Nem – r�zta meg fej�t James. – Mindig hozz�tok tartozom majd, de… t�bb� m�r nem ebbe a vil�gba.
- Nem vagy boldog itt? – k�rdezte a n�, mik�zben �rezte, hogy szem�t elhagyj�k az els� k�nnycseppek. Akkor, mikor eld�nt�tte, hogy megk�ri Perselust, hozza vissza Jamest, �gy t�nt, minden eshet�s�gre gondolt, mindent sz�m�t�sba vett. De arr�l, hogy f�rje ne lenne vel�k boldog, nem sz�m�tott.
- Nem miattatok van. Csup�n az�rt, mert nekem itt m�r nincs hely. �gy d�nt�ttem, besz�lek Perselusszal, hogy k�ldj�n vissza.
- Ne, James! Ne hagyj el, k�rlek! – �lelte �t f�rj�t remegve. – Ne hagyj egyed�l!
- Nem maradsz egyed�l – jegyezte meg a f�rfi csendben. – Amellett, hogy folyamatosan vigy�zok r�tok, lesz itt m�g veled valaki, akinek legal�bb annyira fontos vagy �s legal�bb annyira szeret t�ged, mint �n. J� ember, Lily! – n�zett feles�ge z�ld szemeibe szomor�an. – Ezt te is tudod. Vigy�z r�tok! Tal�n sokkal jobban, mint �n – itt tartott egy pillanatnyi sz�netet, majd ism�t feles�g�re n�zett �s folytatta. - Azt k�v�nom, hogy l�gy nagyon boldog!
- James, ne…
Lily m�r zokogott �s hagyta, hogy f�rje szorosan mag�hoz h�zza �s belecs�koljon a v�r�s hajkoron�ba.
Mindketten �gy �rezt�k, ez a v�l�s tal�n most sokkal f�jdalmasabb, mint mikor James meghalt. De a sz�v�k m�ly�n mindketten tudt�k, m�g ha nem is akart�k bevallani, hogy mindny�juknak �gy lesz a legjobb.

James ugyan azt �g�rte, csak reggel k�ri meg Pitont, hogy k�ldje �t vissza, �m azt�n meggondolta mag�t. Csendesen kikelt az �gyb�l, nehogy fel�bressze Lilyt, majd kisfia �gy�hoz l�pett.
Harry olyan b�k�sen aludt, mintha nem is tudn�, mi v�r r�juk. Az apja ma �jjel elmegy.
A f�rfi csak n�zte, n�zte a gyermeket. V�gigsim�tott rajta tekintet�vel �s gondolatban adott neki egy hatalmas b�cs� puszit, majd az ajt�hoz l�pett �s m�g visszafordult, hogy m�g egy utols� pillant�st vessen csal�dj�ra, v�g�l csendesen beh�zta maga m�g�tt az ajt�t �s �tj�t az alagsor fel� vette.
Tudta, hogy Piton m�g a h�zban van. Er�s meg�rz�s. Vagy ink�bb hatodik �rz�k?
L�tta, hogy a pince ajtaja nyitva �s Perselus �pp a k�sz�l�dik.
- Te is elm�gy? – k�rdezte csendesen, mire a fekete haj� f�rfi fel� kapta tekintet�t.
- Igen – v�laszolta hidegen, mik�zben mag�ra �lt�tte tal�rj�t, majd hirtelen visszafordult James fel�. – Hogy �rted, hogy �n is?
- Szeretn�m, ha visszak�lden�l, Perselus!
Piton egy pillanatig �gy n�zett r�, mintha azt hinn� viccel. M�r �ppen azon volt, hogy valami g�nyosat v�g James Potter szeme k�z� a ret�rjegyr�l meg a p�nzt�rt�l val� t�voz�sr�l, de azt�n megl�tta a szem�ben a komolys�got �s �gy d�nt�tt, ink�bb hagyja az eg�szet.
- Vissza akarsz menni?
- Igen – b�lintott James komolyan.
- De mi�rt? Hiszen mindened megvan, amir�l m�sok csak �lmodnak. Csal�d, sz�p gyerek, gy�ny�r� feles�g… Sz�ks�g�k van r�d! Vigy�znod kell r�juk!
- Majd te �vod �ket helyettem is – jegyezte meg a szem�veges f�rfi szomor�an mosolyogva, majd mikor l�tta Perselus k�rd� tekintet�t, folytatta. – Tudom, hogy �rzel ir�nta.
- Itt most nem err�l van sz�! Szeret t�ged, vele kell maradnod!
- Azt hiszed, hogy csak �gy lehet szeretni valakit, ha a k�zel�ben vagy? – mosolygott eln�z�en James. – Pont te, aki �veken �t t�volr�l szeretted �t? M�g a hal�lb�l is k�pes volt�l visszat�rni �rte! Mondtam, hogy mindent tudok – emelte fel h�r�t�an kez�t a f�rfi. – A holtak el�tt nincsenek titkok.
- Akkor sem…
- Mindny�junknak �gy lesz a legjobb. �n szerelemb�l megyek el, te pedig szerelemb�l t�rt�l vissza hozz� �s maradsz is mellette. �n nem vagyok olyan b�tor, hogy vissza tudjak j�nni magamt�l. Az�rt j�ttem, mert te h�vt�l!
- � m�r tudja?
- Igen – b�lintott James. – Nehezen, de elengedett. Az�rt most megyek, mert �gy tal�n nem olyan f�jdalmas… Vigy�zz r�juk! �s tedd �t nagyon boldogg�! Szeret t�ged, csak m�g nincs tiszt�ban az �rz�seivel. �ssze van zavarodva. L�gy t�relmes! – mosolyodott el keser�en Potter. Egy ideig csak egym�s szem�be n�ztek, mintha egyik�k sem tudn�, hogyan tov�bb. – Tekerd meg azt a k�vet! – t�rte meg v�g�l a csendet James, mire Piton a gy�r�je fel� ny�lt �s ellenkez� ir�nyba, mint p�r nappal ezel�tt, megcsavarta a k�vet. Most nem volt f�nyess�g, csak Potter egyre halv�nyul� alakja, m�g v�g�l el nem t�nt teljesen �s m�r csak a hangja hallatszott. - K�sz�n�m!
Majd v�g�l r�szakadt Perselusra a n�ma csend. Ki tudja, meddig �llt ott egyed�l. Percekig, �r�kig… Az id� nem volt fontos.
James Potter, akit eddig Piton csak egy zavar� k�r�lm�nynek tartott, el�g b�tor volt ahhoz, hogy visszamenjen.
�gy t�nt, a k�t f�rfinak elt�r� fogalma volt a b�tors�gr�l.
- Perselus – hallotta meg az ajt� fel�l az ismer�sen cseng hangot. L�tta, ahogy Lily k�zelebb l�p hozz�. – Elment igaz?
B�lintott �s mag�hoz h�zta a n�t, akinek szemeib�l ism�t z�poroztak a k�nnycseppek. Megpr�b�lta megnyugtatni. Ringatta, ak�r egy bab�t. Simogatta a haj�t �s ami a legfontosabb, hagyta, hogy kis�rja mag�t. M�g egyszer, utolj�ra.