A m�snap d�lel�tti �r�k egyetlen, tagolatlan, zavaros massz�v� olvadtak �ssze Hermione sz�m�ra. Csak az eb�dn�l z�kkent ki k�rbe-k�rbe j�r� gondolatai k�z�l: szok�s szerint k�nytelen volt mag�ra v�llalni a d�nt�b�r� szerep�t egy Harry �s Ron k�zt foly� vit�ban, b�r �t perccel k�s�bb m�r nem tudta volna megmondani, mir�l is sz�lt az a bizonyos vita.
Mintha Draco neve is sz�ba ker�lt volna… mindegy. T�nyleg mindegy.

Valami furcsa fatalizmus vett er�t rajta, pont most, mikor pedig �gy kellene �reznie, hogy kez�ben a sorsa, v�gre megint � ir�ny�t… �s hi�ba, m�gis g�rcsbe r�ntotta a gyomr�t az ut�bbi hetekb�l m�r j�l ismert �rz�s, hogy apr�, jelent�ktelen kis r�szecske, amit egy n�la sokkal hatalmasabb er� sodor ismeretlen c�l fel�.
K�ts�gbeesetten kapaszkodott bele a s�lyos t�lgyfa asztalba, hogy ellen�lljon ennek a sodr�snak, dacoljon ezzel az er�vel. A sima, meleg fafel�let �rint�se azonnal vissza�ll�totta a val�s�g talaj�ra.

Persze tudta, mi v�ltotta ki bel�le ism�t ezt a p�nikrohamot: a Piton professzor arc�n t�kr�z�d� v�v�d�s, amit az ajt�b�l visszafordulva l�tott. Piton professzor arca, amint a f�rfi �pp erej�t megfesz�tve gondolkozik valamin… de min? Hiszen eld�nt�tte, hogy v�grehajtj�k a b�b�jt, nem? K�l�nben nem rendelte volna vissza �t ma est�re, a j�slattal egy�tt.

Hermione �szre sem vette, �s a d�lel�tth�z hasonl�an eltelt a nap h�tralev� r�sze is. Vacsora ut�n izgatottan indult fel a Griffend�l-toronyba az �vegg�mb�rt.
Ahogy bel�pett a h�l�terembe, egyb�l tudta, hogy baj van: a k�nyvei szanasz�t dob�lva hevertek, a ruh�it kisz�rt�k a l�d�j�b�l a f�ldre. Az ismeretlen betolakod�k m�g az �gyat is felt�rt�k, annyira kerestek valamit…

Ijedten hajolt le a p�rn�j��rt, majd n�h�ny m�sodperc ut�n n�mik�pp megnyugodva kotorta el� a j�slatot a huzatb�l.
A f�ny fel� tartva megcsillant a bev�sett felirat a talapzaton: Hermione Granger �s Perselus Piton. Ez volt az utols� dolog, amit l�tott, miel�tt minden els�t�t�lt volna k�r�l�tte.

A nedves f� semmivel �ssze nem t�veszthet� illat�t �rezte.
�rezte, hogy f�sz�lak s�rolj�k az arc�t, �s es�cseppek z�poroznak a tark�j�ra. F�lig �ntudatlanul pr�b�lta �sszerakni a k�r�l�tte l�v� val�s�got, an�lk�l, hogy kinyitotta volna a szem�t. Hallotta az es� dobol�s�t a faleveleken, a levelek zizeg�s�t, �s alig kivehet� emberi hangokat is hallani v�lt.
V�gre siker�lt r�snyire kinyitnia a szem�t. Fekete, csukly�s alakokat l�tott, t�le alig p�r m�terre �lltak fenyeget�en, k�rbev�ve �t. �szt�n�sen a p�lc�j��rt ny�lt, de azt persze val�sz�n�leg m�r kor�bban elvett�k t�le; viszont a mozdulata el�rulhatta, hogy mag�hoz t�rt – hamarosan ugyanis k�t er�s marok szor�t�s�t �rezte a v�llain, amint talpra r�ntja, �s h�tulr�l tov�bbra is k�ny�rtelen�l fogva tartja.

Most m�r az arc�ra csurgott a hideg es�, �s a v�zf�gg�ny�n kereszt�l csak annyit tudott meg�llap�tani, hogy egy tiszt�son vannak, b�r ink�bb csak sejtette, mint l�tta a k�rnyez� f�k s�t�t t�meg�t.
Amit l�tott, azok a fekete alakok voltak, akik szobork�nt, rezzen�stelen�l t�rt�k a z�port �s a metsz� szelet, ami neki m�r a csontj�ig hatolt.
- Hozd k�zelebb a l�nyt – hallatszott egy t�l ismer�s, sziszeg� hang valahonnan balr�l, a f�k k�z�l. Hermione m�r nem csak a hideg miatt vacogott.

Feln�zni sem mert, mikor odahurcolt�k Voldemort el�, makacsul a vizes, s�ros f�csom�kra szegezte a tekintet�t. Nem akarta l�tni a v�r�s szemgoly�t �thas�t� sz�k pupill�kat, a k�gy�-arcot, amir�l Harry mes�lt neki sz�mtalanszor.
Azonban azt m�g kev�sb� akarta, hogy a leszegett feje miatt gy�v�nak l�ss�k, �gy ink�bb a Voldemort mellett helyet foglal� hal�lfal�kat p�szt�zta a tekintet�vel.
El�sz�r azon lep�d�tt meg, hogy egyik�j�k sem visel �larcot. Ez azt jelenti…
a felismer�st�l �sszecsuklottak a l�bai, de az �t tart� f�rfi nem hagyta, hogy a f�ldre rogyjon: rongybabak�nt tartotta a Nagy�r el�.

- Ismer�s valakinek a mai vend�g�nk? – szegezte a k�rd�st a Nagy�r a hal�lfal�inak.

- Potter s�rv�r� bar�tn�je – hallotta Hermione Piton hangj�t k�zvetlen�l maga mellett. Ahogy oldalra n�zett, megpillantotta a f�rfit. Alig lehetett felismerni az arc�ba l�g�, nedves tincsek, �s a m�g a szok�sosn�l is s�padtabb arcsz�ne miatt.

- Perselus – sz�lalt meg Voldemort ijeszt�en nyugodt, halk hangon -, mertem rem�lni hogy felismered, miut�n hat �vig tan�tottad. �n a t�bbiekre lettem volna kiv�ncsi… De ha m�r itt tartunk, nem lep meg, hogy a k�r�nkben l�tod a kis s�rv�r� tan�tv�nyod?

- Nos, sz�m�tani lehetett r�, hogy el�bb-ut�bb a kezeink k�z� ker�l Potter egyik bar�tja. Csup�n az lep meg, hogy mi�rt nem engem b�zt�l meg a feladattal, Nagy�r.

- J� okom volt r�, hogy a tudtod n�lk�l hozattam ide a l�nyt, Perselus. Ugyanis sajn�latos m�don… k�telyeim mer�ltek fel a h�s�ged illet�en.

- Hiszen nem tettem semmit, ami k�telyekre adna okot. – Hermione a f�rfi hangj�ban a fesz�lts�g leghalv�nyabb jel�t sem v�lte felfedezni, holott tudta, hogy a professzor igencsak szorult helyzetben van. Ha kider�l, hogy tudott a j�slatr�l…

- Pont arr�l van sz�, amit elmulasztott�l megtenni – sz�lt Voldemort. Az � hangj�n viszont �rezhet� volt az egyre n�vekv� d�he. – Milyen magyar�zattal tudsz szolg�lni erre? – k�rdezte szinte hiszt�rikusan, �s kiny�jtotta Piton fel� a kez�t, melyben ott csillogott a j�slatot tartalmaz� �vegg�mb.

A f�rfi elvette a j�slatot, �s megn�zte a rajta lev�feliratot.

- Sosem l�ttam – mondta szenvtelen�l. – Hogy ker�lt ide?

- A l�nyn�l tal�ltuk – hallotta Hermione Lucius Malfoy hangj�t a h�ta m�g�l. – Az �gy�ban rejtegette.

- Milyen romantikus – g�nyol�dott Piton, �s lesajn�l�an Hermion�ra n�zett. – Ha tudtam volna, hogy a kisasszony ilyen rejtett �rzelmeket t�pl�l ir�nyomban, m�g v�letlen�l sem engedem az els� padban �lni, �t m�tern�l k�zelebb a tan�ri asztalhoz.

A h�tt�rben t�bb hal�lfal� g�nyosan felhorkant, �s b�r Hermione sejtette, hogy a f�rfi csak sz�nj�t�kot j�tszik az �let�k megment�se �rdek�ben, m�gis m�lyen felh�borodott ezen a kijelent�sen.

- Semmi k�z�m az �tkozott j�slathoz! – kiab�lta a f�rfi arc�ba. – A Miniszt�riumban tal�ltam a ny�ron – f�zte m�g hozz�, mintha el�sz�r ker�lne k�zt�k sz�ba a dolog.

- El�g volt – v�gott k�zbe Voldemort t�relmetlen�l. – Hiszek neked, Perselus – mondta, mik�zben �that�an v�gigm�rte a f�rfit. Az rezzen�stelen arccal �llta a tekintet�t.

- K�sz�n�m, Nagy�r – hajtott fejet v�g�l Piton.

- K�sz�netk�ppen megtehetn�l egy apr� kis sz�vess�get – sz�lalt meg ism�t Voldemort.

- Amit parancsolsz, Nagy�r.

- V�gezz a l�nnyal. Itt �s most.

Piton nem l�tszott meglepettnek, nyilv�n � is eljutott m�r arra a k�vetkeztet�sre, amire Hermione: a l�ny nem hagyhatja el �lve a tiszt�st. M�gis habozott egy pillanatig, majd megsz�lalt:

- Bocs�ss meg, Nagy�r, de �gy v�lem, v�tek lenne �gy elpazarolni a lehet�s�get, hogy Potter ellen haszn�ljuk a l�nyt. C�lszer�bb volna tov�bbra is fogva tartani, hisz nagyobb hasznunkra lehet, ha �letben hagyjuk.

- Megk�rd�jelezed a d�nt�sem? – k�rdezte �lesen Voldemort.

- Dehogy, Nagy�r. Term�szetesen tiszteletben tartom a d�nt�sed, csup�n szeretn�m, ha alaposan megfontoln�d az �rveimet.

- M�r �tgondoltam. �s arra jutottam, hogy mindenn�l fontosabb, hogy te bizony�tsd a hozz�m val� h�s�ged. �ld meg a l�nyt.

Piton bel�tta, hogy nincs mit tenni, �s Hermione fel� fordult. A l�ny �rezte, hogy elerednek a k�nnyei, �s sz�gyellte mag�t, m�g akkor is, ha tudta, hogy a zuhog� es� miatt senki nem l�thatja, hogy s�r, mint egy kisgyerek.
F�j meghalni? Sosem gondolt m�g erre, akkor sem, mikor a f�rfit�l megtudta a j�slat tartalm�t.
L�tta, hogy Piton a zseb�be cs�sztatja az �vegg�mb�t, majd el�h�zza a p�lc�j�t. Azt viszont nem �rtette, mi�rt nem v�gez vele egyb�l, mi�rt l�p k�zelebb hozz�.

- Engedd el, Lucius – sz�lalt meg a f�rfi.

- Mi az, �gy d�nt�tt�l, elsz�rakozol egy kicsit a s�rv�r�vel? – g�nyol�dott Malfoy, de az�rt elengedte Hermione v�llait. A l�ny azonnal �sszecsuklott. A s�rban t�rdepelve n�zett fel Piton f�l�tornyosul� alakj�ra, �s a r�szegezett p�lc�ra. A f�rfi megragadta a karj�t, hogy talpra �ll�tsa, majd aznap m�r m�sodszor s�t�t�lt el a vil�g Hermione k�r�l.