T�z �v telt el az�ta, hogy megsz�ltem a gyerekeket. Igaz, ezalatt a t�z �v alatt Elisabeth nagyon megbetegedett, �s az orvosok nem tudtak semmit mondani az �llapot�r�l, �s a betegs�g�r�l, csak azt, hogy ne rem�nykedjek, hogy meg�ri az iskol�s kort. T�vedtek. Most nagyon j� eg�szs�gnek �rvend, �s ez�rt h�l�s vagyok Draconak, hiszen � nem egy gyenge immunrendszer�, velem ellent�tben. De h�la az �gnek, mindk�t gyerk�c az � er�ss�g�t �r�k�lte...

A kicsik az iskol�ban is nagyon j�l teljes�tettek, �s ak�rmilyen hihetetlen, �gy �reztem, mintha valami var�zslat venn� �ket k�r�l. Tudtam, hogy k�ze van ennek Draco g�njeihez, de nem mertem volna biztosra venni. Azt�n egy id� ut�n m�r nem is foglalkoztam vele. V�g�l is, mi�rt foglalkozn�k vele, ha volt olyan kedves, hogy az�ta m�g csak meg sem keresett. T�z �v... ennyit kellett kib�rnom n�lk�le. A gyerekek jogosna hi�nyolhatn�k az apjukat, �s b�r nem k�rdezik, tudom, hogy �rdekli �ket, ki az, honnan j�tt, �s ami m�g fontosabb: hov� t�nt el az �let�kb�l? A megfelel� id�pontra v�rtam, aminek azt hiszem, most j�tt el az ideje.

Este nyolc �ra, a gyerekek �pp most aludtak el. Ott �llok az �gyuk mellett a szob�jukban, �s csak n�zem arcukat, ahogy b�k�sen szuny�k�lnak. Johnny arca teljesen mentes az �rzelmekt�l, �m Elisabeth arcocsk�j�n megjelenik egy-egy r�zsasz�n p�r, majd egy mosoly. Ezt a mosolyt im�dtam, ami�ta megsz�letett. Vele ellent�tben �ccse, Johnny ritk�n engedett meg mag�nak egy-egy mosolyt, de amikor m�gis megtette, nem tudtam levenni r�la a szemem. Akkor tudatosult bennem, hogy Johnny t�nyleg tiszta apja. �s nem csak k�ls�leg, hanem a viselked�se is egyre jobban hasonl�t az �s�re...

R�g el lehettem merengve, mert pukkan�sra lettem figyelmes, �s mikor megfordultam, megl�ttam �t. K�zvetlen�l az orrom el�tt.

- Szia.

- Szia. – k�sz�ntem, de mikor kapcsoltam, hogy ki is �ll el�ttem, let�madtam: - Te mit csin�lsz itt? – � nem v�laszolt, csak n�zett, �s k�zeledett.

- Besz�lni akarok veled a gyerekekr�l, akik el�g nyilvnval�, hogy az eny�mek. El akarom vinni �ket a Roxfortba, hogy v�r�kh�z m�lt�an tanulhassanak, a megfelel� helyen.

- �s ezt hogy k�pzelted?

- Egyszer�en.

- Csak hogy k�zel sem olyan egyszer� a dolog, ahogy te azt elk�pzelted. T�z �v telt el az�ta.

- Szeretn�m, ha adn�l m�g egy es�lyt.

- Milyen es�ly kell, megmondan�d? Ezt akkor cseszted el, amikor lel�pt�l �r�kre. Nehezen, de siker�lt t�ged elfelejtenem. Ne akard felszak�tani a r�gi sebeket, amik nagy nehezen, �s igazi szenved�sek �r�n forrtak csak be.

- Tudom, hogy h�ly�n viselkedtem, �s hogy keresnem kellett volna, de egyszer�en nem tudtam megtenni. T�volr�l figyeltelek titeket, f�leg t�ged, �s b�r sok mindenben nem, abban teljesen biztos vagyok, hogy m�g mindig szeretlek.

- Tudod, ez�rt a vallom�s�rt b�rmit megtettem volna t�z �vvel ezel�tt. De most csak annyit tudok erre mondani, hogy k�s� b�nat. Nem tudom, hogy gondolhattad, hogy adok m�g egy es�lyt.

- Apa? – sz�lalt meg Katie m�g�tt egy kisl�ny.

- Igen, Kicsim?

- Itt maradsz mostm�r vel�nk? – Draco r�m n�zett, majd Elisabeth-re, �s v�laszolt:

- Nem maradhatok. De ha akarsz, velem j�hetsz.

- �s anya is j�n, meg Johnny is?

- Amennyiben akarnak, j�hetnek. El�g nagy a h�zam ahhoz, hogy elf�rj�nk n�gyen. �s megismerhetitek a nagypapit meg a nagymamit is.

- Igen? – csillant fel a kisl�nyunk szeme, majd fel�llt az �gyon, �s ny�jtotta a kez�t Dracohoz, aki azonnal �lbe vette. – �n r�d hasonl�tok.

- Igen. De a szemed az �desany�d�.

- Tudom. De t�led �r�k�ltem a sz�p hajam. �s az arcomat. �s a sz�m is az�rt olyan sz�p, mert az is a ti�dnek a m�solata. – erre a kijelent�s�re felnevett�nk, de amint �szbe kaptam, hogy nem vagyunk olyan j�ban, hogy egy�tt nevess�nk, elkomolyodtam, maj megsz�laltam:

- Elisabeth, nem szeretn�m, ha nagyon bele�ln�d magad a k�lt�z�sbe. Tudod, nekem dolgoznom kell. �s ap�dnak is van sok dolga. Nem lenne ideje veled foglalkozni.

- De... – Elisabeth m�r pityergett, mikor Draco sz�r�s pillant�ssal v�gigm�rt, �s megsz�lalt:

- Nem dolgozok. Nincs r� sz�ks�gem.

- Draco, a gyerekek csak velem egy�tt mehetnek. �s mivel �n nem megyek, �k se fognak menni.

- Anya, mi�rt kiab�lsz? – hallottuk meg Johnny �lmos hangj�t. Mikor kim�szott az �gyb�l, �s megl�tta Dracot, elakadt a szava. V�g�l csak ennyit tudott kiny�gni: – Apa! – �s azzal a mozdulattal m�ris a nyak�ba vetette mag�t. Kezdtem lemondani arr�l, hogy nem lesz k�lt�z�s.

- Johnny, te akarsz j�nni?

- Hov�? Kivel? Mikor?

- A wiltshire-i k�ri�mba velem, a h�goddal...

- A n�v�re vagyok.

- Bocs�nat. A n�v�reddel, �s �desany�ddal. �s ak�r m�r most, ha akarod.

- �s az iskola?

- A legjobb iskol�ba fogtok j�rni. Ahov� val�k vagytok.

- �s az milyen iskola?

- Egy var�zsl� �s boszork�nyk�pz� iskola.

- Micsoda?

- J�l hallott�tok. �n aranyv�r� var�zsl� vagyok. �desany�tokban ugyan nincs m�gusv�r, de mivel a kett�nk v�re keveredik, �gy ti f�lv�rek vagytok.

- �s tudunk var�zsolni?

- Pr�b�lkozzatok vele. De csak akkor, ha m�r ott lesz�nk a k�ri�ban, ugyanis addig szab�lyokat s�rt�nk meg.

- Anya! Menj�nk vele!

- Anya, Menni akarunk! – a k�t gyerek egym�st t�lharsogva kiab�lt, �s k�rlelt. H�t lehet az ilyen t�nem�nyeknek nemet mondani?

- Egyetlen felt�tellel megy�nk.

- �spedig?

- K�l�n szob�t kapok, �s nem fogsz �gy bemutatni, mint a bar�tn�det, feles�gedet, vagy menyasszonyodat.

- Hanem?

- Oldd meg.

- Nem tudn�d egyszer megk�nny�teni a helyzetem?

- Nem. – nevettem fel, majd megsz�laltam: - Mivel te tudsz var�zsolni, pakold be a gyerekek ruh�j�t. �n megyek, �sszeszedem az eny�meket.

- Ok�. – otthagytam. Tudtam, hogy meg fogom m�g b�nni ezt a d�nt�st, de a gyerekek �rdekeit n�zem, �s ha �k szeretn�nek vele menni... H�t ki vagyok �n, hogy megtagadjam t�l�k a lehet�s�get? Mikor v�geztem, �tmentem a gyerekek szob�j�ba, majd k�zelebb l�ptem. – Na, mehet�nk?

- Persze.

- Gyere, hoppan�lunk. – odal�ptem hozz�, megkarolt, majd a k�t gyerk�ccel egy�tt a k�ri�hoz hoppan�ltunk.