Lily csak Perselus kiv�l� reflex�nek k�sz�nhette, hogy nem ker�lt egy l�p�ssel k�zelebb az �rny�kvil�ghoz, ugyanis a f�rfi egy gyors mozdulattal ler�ntotta �t a kanap� mell�, �gy a k�vetkez� �tok elker�lte �ket.
- J�l vagy? – suttogta a f�rfi, mire � csak b�lintott.
Ekkor t�nt fel mindkettej�knek a csend, ami s�r� k�dk�nt ereszkedett r�juk.
- Szerinted, elmentek?
- Nem hiszem – r�zta meg fej�t Piton �s oldalra n�zett. A fali t�k�rben l�tta, hogy egy hal�lfal� k�zel�t fel�j�k, �gy gyorsan cselekednie kellett. – Stupor! – ki�ltotta el mag�t �s a feketecsukly�s alak elter�lt, ak�r a napk�zis egy laktat� eb�d ut�n.
- Gyorsan! – Perselus k�zen fogta Lilyt �s amilyen gyorsan csak tudta, a bej�rati ajt�hoz vezette, �m ekkor szinte a semmib�l ott termett el�tt�k F�regfark, p�lc�j�t egyenesen a n�re szegezve.
- Peter! – suttogta a boszork�ny alig hallhat�an.
- �n vagyok, dr�ga Lily – k�sz�nt�tte �t gonoszul, k�tsz�n�en vigyorogva Pettigrew �s kiny�jtotta mocskos kez�t, hogy meg�rintse a n� arc�t.
- Ne mer�szelj hozz� ny�lni! – szegezte a f�rfire p�lc�j�t Piton. – M�g egy mozdulat �s esk�sz�m, hogy meg�llek!
- Ne hamarkodd el, Perselus! – hangzott fel egy jeges, sziszeg� hang a h�ta m�g�tt. Voldemort. – Teh�t igaz! – pillantott a Piton kez�ben tartott p�lc�ra. – L�tezik a P�lc�k Ura �s meg�rkezett vele egy�tt a var�zsl�k hercege is. Add ide a p�lc�t! – mondta az utols� mondatot parancsol�n.
- Sz� sem lehet r�la!
- Nem? Azt mondtad, nem?! Nemet mondt�l nekem, Perselus? – azzal f�lrel�kte a vigyorg� Pettigrew-t az �tb�l �s p�lc�j�t Lily tork�nak nyomta. – Meg�l�m. Tudod, hogy k�pes vagyok r�. Add ide sz�pen a p�lc�t, Perselus!
- Perselus, ne csin�ld! – ki�ltott fel a n�, mikor l�tta, hogy a f�rfi �t akarja adni a k�rt t�rgyat.
- Gyer�nk, kisl�ny, maradj sz�pen csendben! – sziszegte Voldemort. – A te Perselusod okos fi�. Tudja, hogy elvesz�t t�ged, ha nem azt teszi, amit mondok. Nos, hogy d�nt�tt�l? – fordult gonoszul mosolyogva Piton fel�, aki kiny�jtotta kez�t �s �tadta a p�lc�t a Nagy�rnak. – Bolondok! – ki�ltott fel nevetve a m�gus �s zs�km�ny�t az �g fel� tartotta, majd kedvenc k�gy�j�hoz fordult, ami vadul tekergett a k�t fogoly l�ba k�r�l �s p�rszasz�ul besz�lt hozz�:
- Nagini, �ld meg!
Piton m�r csak azt l�tta, hogy a k�gy� t�mad��ll�sba helyezkedik �s mire lecsapott, �k m�r nem volt sehol.
A hoppan�l�s sikeres volt, �s b�r Piton messzir�l m�g hallani v�lte a Nagy�r d�h�dt ki�lt�s�t, m�r nem foglalkozott vele. Megsz�ktek, biztons�gban vannak.

Hangos puffan�ssal �rtek f�ldet a r�gi Piton –h�z poros padl�j�n. Perselus el�sz�r csak rem�nykedni tudott abban, hogy t�nyleg siker�lt �s mindketten j�l vannak. Oldalra pillantott a mellette fekv� Lilyre, aki m�lyeket l�legezve pr�b�lta mag�t megnyugtatni.
- J�l vagy?
A n� b�lintott, � pedig felseg�tette a f�ldr�l.
- Lily, figyelj r�m, k�rlek! Ki kell mennem, hogy feltegyek p�r v�d�b�b�jt. Figyelsz r�m?
A boszork�ny ism�t b�lintott egyet.
- Rendben leszel?
- Igen – �rkezett a halk v�lasz, mire Perselus el�vette r�gi p�lc�j�t a zseb�b�l �s gondolatban �tkozta mag�t, hogy mi�rt nem haszn�lta azt Voldemort ellen. Vagy legal�bb kicser�lhette volna a P�lc�k Ur�val.
Most nem volt id� ezen r�g�dni. Gyorsan kellett cselekedni. A h�z k�r� vont p�r v�d�var�zst, amiben biztos volt, hogy elrejti �ket a k�v�ncsi szemek el�l, majd visszat�rt Lilyhez.
- K�sz – jelentette a kanap�n �cs�rg� v�r�s haj� n�nek, aki �gy t�nt, m�g mindig az esem�nyek teljes hat�sa alatt �llt. – Eg�szen biztos, hogy j�l vagy? – �lt le mell� Piton �s figyel� tekintet�t r�szegezte.
- Peter volt – suttogta maga el� a boszork�ny. – Eddig nem f�jt, mert nem l�ttam, de most…A bar�tunk volt!
- Igen: volt. Lily, meg akart �lni titeket.
- Tudom, de… Borzaszt�, hogy ennyire nem ismert�k – emelte z�ld tekintet�t a f�rfira, majd gyorsan t�m�t v�ltott. – Hogy j�hettek be? M�rmint a hal�lfal�k.
- Nem tudom – r�zta meg a fej�t a f�rfi lemond�n. – Tal�n mikor Sirius �s Remus t�voztak, nem csukt�k be az ajt�t �s �gy l�that�v� v�lt a h�z. T�l gyorsan �rhette �ket a t�mad�s.
- Tudod, mit tett�l? Odaadtad Voldemortnak a p�lc�dat.
- Igen, tudom.
- Ez nagyon nagy butas�g volt t�led!
- Hogyan? - n�zett vissza a f�rfi a n�re k�rd�n. Hiszen nem tehetett m�st! Meg akarta �lni Lilyt. Ha a Nagy�r azt k�rte volna, hogy �nmag�t �lje meg �s a n� szabad, sz� n�lk�l megette volna.
- Nem lett volna szabad megtenned! Most mi lesz? Voldemort m�r eddig is vesz�lyes volt, de most m�r legy�zhetetlen is!
- Nem volt m�s v�laszt�som…
- De igen, volt! Nem kellett volna �tadnod neki a P�lc�k Ur�t.
- Megakart �lni t�ged!
- Az most nem fontos!
- Nekem az, sajn�lom! – ki�ltotta Perselus, majd mikor ism�t mag�n �rezte a smaragdz�ld szemp�rt, kicsit enyh�bben folytatta. – Lehet, hogy eddig m�g nem t�nt fel, de b�rmire k�pes lenn�k �rted, Lily. Te vagy nekem a minden.
A boszork�ny nem v�laszolt, csak k�zelebb l�pett a f�rfihoz �s gyeng�den megcs�kolta.

- Te m�g mindig fent vagy? – l�pett be Remus a Tonks csal�d nappalij�ba, ahol m�g mindig szokny�ban �l� bar�tj�t l�tta �cs�r�gni a kanap�n.
- Dumbledore m�g nem sz�lt, hogy minden rendben van-e – �rkezett a v�lasz.
- Nem is fog. Tudod, hogy nem �zenhet�nk egym�snak, mert azzal a nyomunkra akadhatn�nak.
- Persze – b�lintott Sirius. – Elfelejtettem. Rossz �rz�sem van.
- Mint mindny�junknak – ereszkedett le mell� Lupin.
- Ha engem k�rdezel, t�l vakmer� terv volt. Nem volt ez j�l kidolgozva.
- Biztos vagyok benne, hogy Dumbledore mindent v�giggondolt…
- Csak nekem t�nt fel, hogy majdnem ott hagytuk a fogunkat?! – emelte fel hangj�t Black, mire bar�tja lepisszegte, hogy ne �bressze fel a h�ziakat. – Dumbledore-on �s Mordonon k�v�l majdnem mind ott veszt�nk. �k is csak az�rt �szt�k meg, mert a kandall�n kereszt�l t�voztak.
- Mind tudtuk, mire v�llalkozunk…
- Nekem speciel halv�ny fogalmam sem volt, hogy �gy kell v�gigflang�lnom az utc�n – mutatott v�gig mag�n Sirius d�h�sen. – Arr�l nem is besz�lve, hogy fogalmunk sincs arr�l, mi van t�bbiekkel. Molly �s Arthur vajon �ps�gben meg�rkeztek? Na, �s Lily �s Perselus.
- M�g nincs �jf�l. El sem indultak.
- Csak egy k�rd�s volt.
- Amire holnap v�laszt is kapunk, de… V�rj csak! – fordult fel� vigyorogva Remus. – Azt mondtad, Perselus.
- �n nem- tagadta Black. – Az fix, hogy nem mondtam ilyet.
- De igen.
- De nem.
- De igen.
- Nem mindegy? F�radt vagyok, aludni akarok! H�zz a kanap�mr�l!
- Rendben – �llt fel mell�le Remus. – De az�rt el�bb vedd le a szokny�d! Vagy ennyire a sz�vedhez a n�tt?
Ha szemmel �lni lehetett volna, akkor az �ppen t�voz� Remus m�r nem lenne az �l�k sor�ban.

Dumbledore idegesen j�rk�lt fel-al� az irod�j�ban �s hi�ba pr�b�lta �t McGalagony is nyugtatni, att�l csak m�g felindultabb lett.
L�tta, amint p�r perccel ezel�tt m�g a VESZ�LY sz� villogott Piton �s Lily arck�pe f�l�tt a mellette forg� jelen�sen, majd azt is l�tta, hogy m�r nem l�tott semmit.
- Pedig annyira vil�gosan besz�ltem! – csattant fel az igazgat�, mire Minerva ugrott egy kicsit ijedt�ben. – Megmondtam nekik, hogy pontban �jf�lkor induljanak �s hogy Madame Rosmerta v�rja �ket, majd �tnak ind�tja �ket vid�kre, erre mit csin�lnak…?!
- De ha r�juk t�madtak – ellenkezett az id�s boszork�ny. – Nem tehettek m�st!
- Igaza van – hagyta helyben Albus. – De hol lehetnek most?
- Eg�szen biztosan j�l vannak.
- Biztosan…- visszhangozta az igazgat�, �m nem volt meggy�z�dve arr�l, hogy amit Minerva mond, az �gyis van. – Nyilv�n Perselus biztons�gos helyre vitte magukat…
- Minden bizonnyal – helyeselt McGalagony. – Nem hagyn�, hogy Lilynek b�rmi baja ess�k.
- Ebben igaza van, Minerva! Csakhogy az ember hajlamos arra, mik�zben azt v�di, akit szeret, elfeledkezni �nn�n testi �ps�g�r�l. �s ez a fi� most fontosabb a k�ldet�s c�lj�b�l, mint b�rki m�s.
- Mit akar csin�lni?
- Egyel�re nem tehetek semmit. Ha holnap d�lben sem j�nnek vissza, akkor megkeress�k �ket.
- Tudja, hol lehetnek, Albus? – �rdekl�d�tt csendesen, agg�d�n Minerva.
- Van egy sejt�sem. �s nagyon rem�lem, ha ott vannak, ahol gondolom, Perselus megtette a sz�ks�ges �vint�zked�seket, hogy senki ne fedezhesse fel �ket.

Perselus kezei m�r Lily bl�za alatt j�rtak, mik�zben egy pillanatra sem szak�totta el ajakit a n��t�l. Kigombolta a zavar� ruhadarabot, ami suhogva �rt f�ldet.
A f�rfi ekkor lassan Lily m�g� l�pett �s a v�r�s hajzuhatagot f�lresim�tva a nyak�t kezdte el gyeng�den cs�kolgatni.
A boszork�ny m�r t�bbsz�r is �rezte, hogy Perselus egy-egy szenved�lyes cs�kol�z�suk k�zepette t�bb olyan pontot is felfedezett a test�n, melyek �rint�se az �r�letbe kergett�k �t. Most sem volt m�sk�nt. H�travetette fej�t, min�l nagyobb teret engedve a f�rfinak, � maga pedig halk s�hajokkal adta a tudt�ra, mennyire kedv�re val�, amit a var�zsl� tesz. Egyik karj�t h�trany�jtotta, hogy, ha ez egy�ltal�n lehets�ges, m�g k�zelebb h�zza mag�hoz a f�rfit, aki azonban most abbahagyta �ld�sos tev�kenys�g�t �s gyeng�den maga fel� ford�totta a n�t, ism�t birtokba v�ve a sz�pvonal� v�r�s, duzzadt ajkakat.
Lilynek egy cseppet sem volt �ny�re, hogy Perselus megszak�totta a k�nyeztet�s�t, de r�gt�n el is felejtett mindent, ahogy a f�rfi forr� kez�nek �rint�s�t meg�rezte meztelen b�r�n �s azok egyre ink�bb a farmerja fel� kalandoztak.
Azonban most � volt az, aki nem engedett; m�g idej�ben megfogta Perselus kez�t, aki ezt egy apr� morg�ssal jutalmazta. �rezhet�en nem volt �ny�re, hogy a dr�ga boszork�nya �gy incselkedik vele.
Lily el�gedetten elmosolyodott �s apr� kezeivel Perselus ingj�t kezdte gombolni �s bossz�san �llap�totta meg, hogy a f�rfiingek t�l sok gombb�l �llnak, mert valahogy sehogy sem tudott a v�g�re �rni. Amikor viszont v�gre megszabad�totta a var�zsl�t ingj�t�l, az meg�rdemelt hely�n landolt, pontosan az � bl�za mellett.
Egym�st �lelve �s cs�kolva indultak botladozva az �gy fel�.
Perselus olyan lassan �s �vatosan fektette le a n�t, mintha porcel�nb�l lenne. De h�t abb�l is volt. Sz�m�ra Lily volt a legt�r�kenyebb teremt�s ezen a F�ld�n, akit eg�sz �let�ben v�delmezni akart �s bossz�t �llni azokon, akik ak�r csak egy ujjal is b�ntani merik �t.
- Szeretlek – suttogta a n� sz�j�ba, mik�zben egy �gyes mozdulattal levar�zsolta r�la a melltart�t �s megfelel� t�vols�gba haj�totta t�l�k.
Lily egy pillanatra sem engedte el mag�t�l Perselust. G�rcs�sen kapaszkodott a f�rfi v�ll�ba, mik�zben az �jra a nyak�t vette c�lba. A n� fels�hajtott att�l az �rz�st�l, amit kedvese k�zels�ge v�ltott ki benne �s ahogy a f�rfi teste egy kicsit elt�volodott az �v�t�l, � m�r form�s kezeivel Perselus nadr�gj�n matatott.
Egy id�ben k�t nadr�g landolt a f�ld�n, majd nem sokkal k�s�bb k�vette azokat k�t als�nem� is.
A f�rfi nem tudott betelni Lilyvel. Minden egyes porcik�j�t meg akart ismerni �s minden egyes apr� r�szletet cs�kjaival illetni.
- Perselus… - suttogta a n� nev�t zih�lva. – K�rlek…
Piton k�t keze k�z� vette a n� gy�ny�r� arc�t �s �jra lecsapott ajkaira.
Egy pillanatra �jra Lily szem�be n�zett, mintha meg akarna gy�z�dni arr�l, hogy amit tenni k�sz�l, az nem fog semmi ellen�ll�sba �tk�zni.
A n� nem v�laszolt, csak elmosolyodott �s kisim�tott egy csapzott fekete tincset a f�rfi homlok�b�l.
Perselus megkapta az enged�lyt.
A k�vetkez� pillanatban ujjaik �sszefon�dtak �s egy�tt jutottak el olyan magass�gokba, ahol eddig m�g sosem j�rtak.