Perselus csendben fek�dt Lily mellett, szorosan �t�lelve �t, m�g a n� fej�t a mellkas�n nyugtatta. L�gz�se egyenletess� v�lt. Elaludt.
Pitonnak most volt ideje el�sz�r �tgondolni a t�rt�nteket. Persze a vil�g legboldogabb embere volt, hogy v�gre karjaiban tarthatja dr�ga Lilyj�t, de ugyanakkor f�lt att�l, mi lesz, ha a n� fel�bred �s ugyan�gy elszalad, mint akkor, azon a bizonyos �jszak�n. R�j�n, hogy hib�zott �s ism�t elt�nik az �let�b�l. Azt m�r nem �ln� t�l.
A karcs� alak mozgol�dni kezdett karjaiban.
- Szia! – n�zett r� ragyog� mosollyal Lily, Perselus pedig a k�sz�nt�st egy l�gy cs�kkal honor�lta.
- Most megint elfutsz majd? – k�rdezte a f�rfi a n� b�jos arc�t vizsg�lva.
- Nem �ll sz�nd�komban – �rkezett a v�lasz. – T�n mennem k�ne? – n�zett r� �rtatlan szemekkel.
- Soha t�bb� nem engedlek el – �lelte mag�hoz Perselus sorosan Lilyt, aki hagyta mag�t ism�t elcs�b�tani, az �jszaka folyam�n m�r sokadszor. Beleborzongott a f�rfi minden egyes �rint�s�be �s olykor gyeng�d, m�sszor szenved�lyes cs�kjaiba. Minden egyes pillanatot ki akartak �lvezni �s nem tudtak betelni egym�ssal.
Hosszan elny�jtott �s gyors szeretkez�sek v�ltott�k egym�st, meglehet�sen s�r� id�k�z�nk�nt.
Most, hogy ism�t egym�s karjaiban fek�dtek, teljesen kimer�lten, Perselus Lily haj�t simogatta, � pedig olyan ragyog�an mosolygott r�, mint eddig m�g soha.
- Tudod, mire gondoltam? – hallotta meg a f�rfi a n� hangj�t maga mellett.
- Nem, de majd elmondod.
- Hogy milyen j� lenne �r�kre �gy maradni. Ha nem lenne Voldemort, mint potenci�lis vil�guralomra t�r� dikt�tor.
Piton arca egy pillanatra elkomorult. Nem mondhatta Lilynek, hogy ha a Nagy�r nem �lne, akkor val�sz�n�leg �k sem lenn�nek most egy�tt, �gy ink�bb csendben maradt �s egy cs�kot nyomott a v�r�s hajzuhatagba.
- Ne gondolj most erre! – sz�lt csendesen.
- De musz�j – k�ny�k�lt fel a n� Perselus feje mellett. – Mert neked le kell �t gy�zn�d, de a p�lc�d…
- Shhh – hallgattatta el Lilyt egy cs�kkal. – Hagyjuk Voldemortot – cs�k a homlokra. – Hagyjuk a vil�guralmat – cs�k az orra. A n� mosolyogva ereszkedett vissza a p�rn�ra. – Hagyjuk a holnapot. Csak veled akarok lenne ma �jjel – azzal arc�t belef�rta a n� nyak�ba �s egy cseppnyi ellenkez�st sem tapasztalt.

- Hogy az �rd�g vinn� el! – d�h�ng�tt Voldemort a Denem-h�z egyik szob�j�ban.
Nem siker�lt meg�lnie Pitont meg a kis s�rv�r� bar�tn�j�t, pedig ez lett volna az els�dleges c�l ma �jjel!
Pedig mindent olyan zseni�lis kitervelt! F�regfarkot bek�ldte a Grimmauld t�ri h�zba. K�l�n�sebben nem okozott gondot ez a feladat, hiszen patk�nyk�nt nem volt probl�ma beslisszolnia a l�bak k�z�tt az ajt�n.
Az �zeneteket is el tudta k�ldeni. M�g az a f�lesz� Black sem j�tt r�, mikor megl�tta �t. Csak egy szimpla eg�rnek gondolta. Ami meglehet�sen nagy fok� l�t�sk�rosod�sra utal, hiszen a patk�ny j�val nagyobb, mint egy eg�r, de a r�szleteken nem akadt fel.
Amikor F�regfark egyik nap azzal a h�rrel jelentkezett, hogy Perselus Piton ki is val�j�ban �s hogy a Var�zsl�k hercege nem csak legenda, azonnal tudta, mi a teend�. Min�l hamarabb kivonni Pitont a forgalomb�l �s megszerezni a p�lc�t, ami �ll�t�lag legy�zhetetlen.
D�he enyh�lni l�tszott, mikor r�n�zett a kez�ben tartott, sz�pen megmunk�lt eszk�zre.
Az a bolond Piton ink�bb �tadta neki, semhogy baja ess�k a kis s�rv�r� szuk�nak! Nem baj, jobb ez �gy. Ezzel j�tszi k�nnyeds�ggel legy�zi majd �t �s m�r semmi nem �llhat az �tj�ba.
Legyintett egyet a p�lc�val az ablakp�rk�nyon �l� holl� fel�, ami �lettelen�l zuhant le a m�lybe.

Mikor Lily fel�bredt, a nap m�r magasan j�rt az �gen �s sugarai az orr�t csiklandozt�k. Boldogan ny�jt�zkodott egy nagyot �s ekkor vette csak �szre, hogy az �gy �res mellette. Kiss� ijedten v�gta �l� helyzetbe �s m�r �ppen p�nikolni akart, mikor az ajt�ban megjelent Perselus egy t�lc�val a kez�ben.
- K�sz�lsz valahov�? – k�rdezte felh�zott szem�ld�kkel, mikor odal�pett hozz� �s letette a t�lc�t, amin r�ntotta �s egy b�gre g�z�lg� tea k�nozta a n� �zlel�bimb�it. Isteni illata volt mindennek!
- Honnan szedted? – k�rdezte gyanakodva a f�rfit.
- Hogy-hogy honnan? H�t a szomsz�db�l!
- A szomsz�db�l?
- Az asztal meg volt ter�tve �n pedig kilebegtettem egy t�ny�rt, rajta a reggelivel.
- M�r azt hittem, ilyen h�zias vagy – mosolyodott el a boszork�ny �s a villa ut�n ny�lt. – Mi lett volna, ha megl�tnak?
- Egy t�ny�r r�ntotta lebegett ki az ablakukon, nem hiszem, hogy velem foglalkoztak! Csak vicceltem – nyugtatta meg vigyorogva Lilyt. – Nem volt senki a konyh�ban, nyugodj meg! Vigy�ztam.
A boszork�ny eln�z�en elmosolyodott, majd nekil�tott a reggelinek.
- Te nem eszel? – n�zett vissza Perselusra k�rd�n, de a f�ri csak megr�zta a fej�t.
- Nem vagyok �hes. Am�g a hal�lfal�k k�zt �ltem, a szervezetem hozz�szokott a rendszertelen �tkez�sekhez. Volt, hogy napokig nem ettem semmit �s nem hi�nyozott. Most sem hi�nyzik – tette hozz�, mikor l�tta, hogy Lily sz�l�sra nyitja a sz�j�t. – Egy�l csak! – mosolyodott el �s egy apr� cs�kot nyomott a n� sz�j�ra.
- Mondtam m�r, hogy szeretlek? – suttogta Lily kedvesen, mikor alig egy millim�terre elt�volodtak egym�st�l.
- Mintha el�z� �jjel t�bbsz�r is hangot adt�l volna ennek az �rz�sednek. Hol halkan, hol hangosan – vigyorgott Perselus, majd arca egy pillanat alatt komolly� v�ltozott. – B�rmit megtenn�k �rted, Lily. B�rmit.
- Csak annyit k�rek, hogy szeress!
- Ezt k�rned sem kell – cs�kolta meg szenved�lyesen a n�t �s �rezte, hogy annak apr� kezei m�r f�lig begombolt ing�n�l matatnak, ami egy pillanat alatt leker�lt r�la. Az ezt k�vet� esem�nyek pedig h�tt�rbe szor�tott�k a az im�nt m�g oly �nycsikland�nak �g�rkez� reggelit.

- Hogy �rti, hogy m�g nem �rkeztek meg? – tombolt Sirius az igazgat� irod�j�ban. M�r hossz� �r�knak t�n� percek �ta �lltak ott Remusszal, Frankkel �s Alice-szel �s v�rt�k t�rsaik �rkez�s�t.
- Sirius, mi j�tt�nk kor�n – nyugtatta meg bar�tj�t Lupin. – M�g Molly�k sincsenek itt.
- Csak �n akadtam fel azon az apr�s�gon, amit Dumbledore mondott, miszerint elvesztette �ket szem el�l? – n�zett vissza Black sz�r�s tekintettel bar�tj�ra.
- De az is elhangzott, hogy j�l vannak.
- T�nyleg, - fordult vissza Sirius az igazgat�hoz – mi�rt olyan biztos benne, hogy minden rendben?
- Ha nem lenne, akkor arr�l tudn�nk – mutatott a mellette l�v� jelens�gre az id�s m�gus, ami �ppen a Rendtagok tart�zkod�si hely�t mutatta �s Lily �s Perselus arck�pe alatt nem volt semmi felirat. – Nyilv�n azt t�rt�nt, hogy t�mad�s �rte �ket �s egy biztos helyre menek�ltek. Perselus pedig lev�dte a rejtekhely�ket, hogy ne akadjanak a nyomukra.
- Akkor mi�rt nem �zennek?
- Nem lehet, eml�kszel – eml�keztette �t Frank csendesen.
- M�g kor�n van. D�lig kell ide�rni�k – sz�lt nyugodt hangon Dumbledore.
- �s ha nem �rnek ide?
- Ez esetben, r��r�nk majd akkor agg�dni – l�pett az ablakhoz az id�s var�zsl� �s tekintet�t a t�volban magasod� hegyekre emelte.
Merre j�rtok? – suttogta maga el� �gy, hogy senki ne hallja rajta k�v�l.

A fekete haj� f�rfi �ppen az utols� gombot gombolta be az ing�n �s m�r hozz�kezdett cip�f�z�je bek�t�s�hez is, mikor �rezte, ahogy k�t puha kar h�tulr�l k�r� fon�dik. Elmosolyodott �s a t�k�rb�l l�tta, hogy a n� is �gy tesz.
- Igyekezz�nk, mert elk�s�nk – sz�lt csendesen Perselus �s h�trafordult, hogy l�gy cs�kot leheljen az �des ajkakra.
- Elk�sz�ltem – v�laszolta mosolyogva a n� �s a f�rfi mell� l�pett, aki megfogta a kez�t, viszonozta a mosolyt, majd egy pillanattal k�s�bb m�r a Roxfort hat�r�ban voltak, ahonnan gyalog indultak a kast�ly fel�.
N�ha egym�sra n�ztek, mint k�t gyermek. Sz�gyenl�sen. Mosolyogva.
T�l sz�p volt, hogy igaz legyen!
Mikor az igazgat� irod�ja el� �rtek, Piton kimondta a jelsz�t �s a titkos l�pcs� felt�rult el�tt�k. El�reengedte a n�t, majd k�vette Dumbledore irod�j�ba.
- H�la az �gnek! – termett el�tt�k Sirius �s agg�dva Lilyre n�zett. – Hol az �rd�gben j�rtatok?
A boszork�ny egy pillanatig tan�cstalanul n�zett a mellette �ll� Perselusra, hogy most mi legyen, de a f�rfi irigyl�sre m�lt� nyugalommal sz�lalt meg.
- Megt�madtak minket. M�g a Grimmauld t�ren.
- �gy �rti a h�zban? – sz�lalt meg csendesen Dumbledore, mire Piton b�lintott. – De hogy jutottak be oda?
- Nem tudom. Tal�n nyitva maradt az ajt�, ami v�g�l l�ttatni engedte a bej�ratot – v�laszolta an�lk�l, hogy Lupinra �s Siriusra n�zett volna. Nyilv�n nem sz�nd�kosan hagyt�k nyitva az ajt�t!
- Nem s�r�ltek meg, ugye?
- Nem. Viszont Voldemort elvette a p�lc�mat – folytatta csendesen Perselus �s tudatosan ker�lte az id�s m�gus tekintet�t.
- Voldemort is ott volt? Mi�rt?
- �gy vettem ki a szavaib�l, hogy tudja, ki vagyok.
- Honnan?
- Pettigrew-t�l.
- Petert�l?! – h�rd�lt fel egyszerre Lupin �s Sirius, mire a f�rfi b�lintott.
- Sokat gondolkodtam rajta, am�g r�j�ttem, hogy � lehetett az a patk�ny, akit Black a minap l�tott az alagsorban.
- Az egy eg�r volt! – ellenkezett a var�zsl�. �s b�r elbizonytalanodott, m�gis k�nnyebb volt a lelk�nek, ha ellentmondhatott Pitonnak, aki l�that�an �gyet sem vetett r�.
Dumbledore egy pillanatig elgondolkodva m�regette Perselust, majd halkan megsz�lalt.
- A l�nyeg, hogy mind �ps�gben ide�rtek. Most menjenek – fordult a t�bbiekhez mosolyogva. – Pihenjenek, sz�rakozzanak! Lily, Harryt Mollyn�l tal�lja, M�r nagyon hi�nyzik neki, igyekezzen!
A n� boldogan elmosolyodott, a t�bbiek pedig k�vett�k.
Piton is �gy gondolta, hogy ut�nuk megy, hogy kipihenhesse az �jszaka �des f�radalmait, de az igazgat� hangja meg�ll�totta.
- Perselus, maradjon k�rem! Nagyon fontos dologr�l kell besz�ln�nk.