A csengő csak egy karnyújtásra volt. Apró kis mozdulat, semmi több. Hermione csengetett. Hamarosan léptek zaja verte fel a délután álmos csöndjét. Rövid kotorászás után az ajtó kitárult, s a lánynak nyomban alkalma nyílt elmerülni abban a sokat emlegetett fekete szempárban.
Perselus meglepettnek tűnt.

- Hermione - állapította meg.

- Teljes valómban - bólintott a lány, s végignézett a férfin, hogy aztán kapja is el a fejét azonnal. Piton öltözéke csupán egy törölközőből állt, amit a férfi lazán betűrt a csípőjén. Észrevette látogatója zavarát, s kaján vigyorral az arcán támaszkodott meg az ajtófélfában.

- Mint látod, helyenként hiányos a ruházatom, kérlek, bocsáss meg ezért, de nem számítottam vendégre.

- Ugyan, semmi baj - motyogta kiszáradt szájjal Hermione, majd nagyot nyelt, hogy megszüntesse rekedtségét.

Piton kis nevetést hallatott.

- Akkor jó, ha nem zavar… Kerülj beljebb.

A lány megállt a nappali közepén. Ha nem tudja, ki lakik itt, biztos nem mondta volna, hogy egy agglegény tulajdonában van a lakás. Patinás rend volt, mondhatni tisztaság, mégis, az egész hangulat annyira jellemző volt Perselusra. Fekete-fehér, minimalista bútorok, óriási plazmatévé, s a konyha, ahogy Amerikában dívik, egyből a nappaliból következett, s a két helyiséget csupán egy bárpult választotta el. Hófehér, süppedős szőnyeg feküdt a diószín parkettán, s a lány akaratlanul is belegondolt, mi mindennek lehetnek szemtanúi a tetőtéri lakás szomszédjai a hatalmas, függönytelen ablakokon keresztül.

Perselus a bárpult mellett állva figyelte Hermionét, s mélyen zengő hangon megszólalt:

- Áruld el, miben lehetek a szolgálatodra, ifjú hölgy.

A lány keze remegni kezdett erre a hangra, s egy pillanat alatt felidézte magában, milyen apropóból is jött.

- Én csak… - emelte fel a szatyrot. - Visszahoztam a… izé… zakóját.

Mélyen elpirult az átható pillantásra, amit erre kapott. Zavartan nyújtotta felé a zacskót, s a férfi közelebb is lépett, hogy átvegye. Karja észrevétlenül súrolta a lányét, mire az ijedten ugrott egyet hátra. Később maga is belátta, hogy túl heves volt a reakciója, de ekkor már mindegy volt. Piton szemérmetlen élvezettel kínozta mosolyával, kétséget sem hagyva arról, hogy mennyire tetszik neki a lány zavara.

A férfi ledobta a zacskót a kanapéra, majd a háta mögé mutatott.

- Felkapok valamit.

Hermione csak bólintott. Legalább nem kell majd a férfi törölközőn átsejlő hátsóját bámulnia, és ez meglehetős megkönnyebbüléssel töltötte el.

Mikor Perselus visszatért, már ingben volt és farmerben. Szemét módon nem gombolta be az inget, így a lány kénytelen volt újra és újra a mellkasát fikszírozni a feneke helyett. Ördögi kör…

- Iszol valamit? - kérdezte Piton negédes mosollyal az arcán, mire Hermione bólintott.

A narancslével a kezében ült a kanapén, Perselusszal az oldalán, s kezdett megnyugodni, de korán ringatta magát abba a hitbe, hogy nem faggatják ki a zakós incidensről…

- Cigarettafüst, mi? - morogta az orra alatt a férfi, különös kis félmosollyal.

- Én csak… - kezdte a lány.

Piton keze a lány combjára siklott, mire az lélegezni is elfelejtett egy percre.

- Te csak? - kérdezte Piton mosolyogva.

Hermione behunyta a szemét, mélyet sóhajtott, ahogy a kéz simogatni kezdte. Sajátjával megálljt parancsolt, s lassan kezdett el beszélni:

- Azt azért tisztázzuk, hogy nem jószántamból jöttem ide…

- Nem jószántadból… - ismételte a férfi, miközben a lány nyakára lehelt finom csókot.

- Nem - erősítette meg Hermione szigorú hangon, ami kis nyögésbe fulladt, ahogy a férfi kiszabadította kezét az apró ujjak fogságából, s megragadta a vállát, hogy közelebb húzza magához. - Szóval nem önszántamból - motyogta ismét, erőtlenül próbálva elhúzni a fejét a csók elől. - Apa küldött… hogy kérjek bocsánatot…

- Elfogadva - morogta Perselus a hajának zuhataga mögül.

Hermione eddig bírt ellenállni a kitartó ostromnak. A csók végül csak elcsattant, s egyre hevesebb lett. A lány agya eszeveszetten zakatolt, a szívével egyetemben. Kívánta a férfit, ó, de mennyire, de nem tudott nem gondolni rá, mibe kerülne egy viszony az apja üzlettársával…

Ezek a zavaró tényezők azonban eltörpülni látszottak, amint a férfi igazán akcióba lendült. Hermione feje alá párna került, s Perselus kezét érezte e lábai között, mire belekarmolt a kanapé karfájába. Piton szája az arcát kényeztette, jóleső nyögésekre késztetve a lányt.

- Nem gyors? - kérdezte Perselus, miközben egyik kezével ördögi ügyességgel kezdte megszabadítani partnerét a felsőjétől.

- De - motyogta Hermione. - De most már úgyis tök mindegy…

- Helyes válasz… - vigyorgott a férfi, s messzire hajította a pólót, s már épp kezdte volna kicsatolni a melltartót, amikor…
… megszólalt a csengő.