Perselus mindent elmes�lt t�vir�l helyire, az intim r�szleteke kiv�ve, Dumbledore-nak, aki figyelmesen v�gighallgatta �s n�ha egy h�mm�g� hangot hallatott vagy �ppen csod�lkoz�s�nak adott hangot. Mikor Piton megk�rdezte, hogy egy sz�m�ra teljesen h�tk�znapinak t�n� dolog mi�rt v�ltotta ki az igazgat� �rdekl�d�s�t, az nem v�laszolt, csak intett neki, hogy folytassa.
Mikor a f�rfi a t�rt�net v�g�re �rt, Dumbledore n�ma maradt �s elgondolkodva n�zett maga el�.
A fiatal var�zsl�nak m�r-m�r az volt az �rz�se, hogy a m�gus belealudt a t�rt�netbe �s m�r �ppen kezdte volna szem�lyes s�rt�snek venni a dolgot, mikor Albus v�gre megsz�lalt, de csak annyit mondott, hogy elmehet.
- De igazgat� �r… - kezdte volna tiltakoz�s�t Perselus, �m Dumbledore ism�t leintette, �gy Pitonnak nem volt m�s v�laszt�sa, mint k�vetni az utas�t�sokat.
F�radt volt. Szeretett volna pihenni egy kicsit, de szob�j�ba �rve �rezte, hogy valami hi�nyzik.
R�pillantott �r�j�ra �s l�tta, hogy igencsak k�s�re j�r. Szinte az eg�sz napot az igazgat� irod�j�ban t�lt�tte, v�laszolva annak k�rd�seire, �gy a szellemi kimer�lts�g rendben is lett volna.
T�bbsz�r is megpr�b�lt elaludni, �m mindannyiszor sikertelen�l. Hi�nyzott neki Lily! H�t csoda ez a tegnap �jszaka ut�n?
Ak�rh�nyszor lehunyta a szem�t, mag�n �rezte a n� �rint�s�t, cs�kjait. Hallotta halk s�hajait. �desen cseng� hangj�t, ahogyan a nev�t suttogja…
T�bb sem kellett neki. Mire �szbekapott, m�r a folyos�n l�pdelt, meglehet�sen gyors �temben, m�gnem el�rte �ti c�lj�t.
Bekopogtatott a s�lyos t�lgyfaajt�n, mire az szinte azonnal kit�rult.
- Rem�ltem, hogy elj�ssz – mosolygott r� Lily kedvesen �s utat engedett a f�rfinak.
- L�tni akartalak.
- �n is t�ged. Ha te nem j�ssz, eg�szen biztosan felsz�ltam volna neked a kandall�n kereszt�l �s nem vagyok benne biztos, hogy t�l vonz� lettem, ahogy az arcom a t�zben �g, ak�r egy k�z�pkori boszork�ny a m�gly�n, de… - befejezni azonban m�r nem tudta, mert Perselus elhallgattatta �t egy cs�kkal, � pedig �tadta mag�t az �lm�nynek. Karjait a f�rfi nyaka k�r� fonta �s viszonozta minden egyes �rint�s�t. – V�rj egy kicsit! – szakadt el Perselust�l egy pillanattal k�s�bb, aki kiss� k�b�n n�zett vissza r�, m�gnem eljutott az � f�l�ig is a s�r�s, ami a szomsz�d szob�b�l j�tt. – Biztos rosszat �lmodott. Azonnal visszaj�v�k – biztos�totta a f�rfit, aki l�tta, amint kedvese elt�nik kisfia szob�j�ban.
Piton m�lyet s�hajtott, majd lehuppant az egyik k�nyelmesnek t�n� fotelba. A percek gyorsan elsz�lltak �s az „azonnalb�l” sz�pen lassan f�l �r�nyi id�tartam kerekedett ki. A f�rfi ezt a feleslegesnek �g�rkez� id�t egy, a n� asztal�n tal�lt, var�zsp�lc�kr�l sz�l� magazin lapozgat�s�val �t�tte el, mikor is felt�rult a szomsz�d helyis�g ajtaja �s Lily l�pett be rajta.
- Elaludt, v�gre – mosolygott a f�rfire, aki visszamosolygott r�, majd a fel� k�zeled� v�r�s haj� n�t figyelte, aki meg�llt el�tte, kivette a kez�b�l az �js�got �s egy hanyag mozdulattal visszadobta az asztalra �s als� ajk�t kiss� beharapva, cs�b�t�an n�zett f�rfire, majd lassan a fotelba t�rdelt Perselusszal szembe �s gyeng�den megcs�kolta a f�rfi nyak�t.
- Hoh�, h�lgyem! – nevetett fel csukott szemmel Perselus. – Miben s�ntik�l?
- Szerinted? – mosolygott r� a ragyog� smaragdz�ld szemp�r �s Lily m�r a f�rfi ing�nek gombjaival kezdett babr�lni.
- M�g miel�tt jobban belem�lyedne, h�lgyem, tudnia kell valamit. Szerelmes vagyok valakibe – tiltakozott tettetett felh�borod�ssal a fekete haj� f�rfi �s bal kez�t, ami m�g nem volt a n� bl�za alatt, felemelte, �s megsimogatta vele a gy�ny�r� arcot.
- Nos, �n is szeretek valakit– kacagott a n�, mik�zben az utols� gombot is kioldotta. – Egy h�ssz�, fekete haj� var�zsl�t. �gy h�vj�k, Perselus. Ismeri net�n? – de hirtelen elhallgatott, mert a f�rfi szenved�lyesen megcs�kolta, majd mikor elszakadtak egym�st�l, Piton r�emelte barna tekintet�t �s komolyan folytatta.
- Szeretlek.
- �n is t�ged– kapott Perselus ajkai ut�n moh�n Lily.
- M�g nem is mondtam el, mennyire – lehelte a var�zsl� a n� nyak�ba, mik�zben bl�z�nak gombjait m�r ki is oldott.
- Mutasd meg, mennyire!
- Ezer… �r�mmel…. megtenn�m, – v�laszolta szaggatottan Piton, mert a n� minden egyes sz� ut�n megpr�b�lta elhallgattatni egy cs�kkal – de a kisfiad a szomsz�d szob�ban alszik.
- Ok�, akkor majd halk leszek! – aj�nlotta fel a n�, �s ebben a pillanatban meg�rezte Perselus kezeit a bl�za alatt, ami leker�lt v�llair�l.
- �n gy�ny�r�, szenved�lyes kis boszork�m! – cs�kolt bele a f�rfi Lily nyak�ba �s �gy �rezte menten meg�r�l, ha nem mehet tov�bb. Kezei m�r a n� farmerj�nak gombj�n�l j�rtak, mikor a lakoszt�ly bej�rati ajtaja hirtelen felt�rult �s Sirius l�pett be rajta, de r�gt�n ki is fordult a szob�b�l zavar�ban.
- Jesszusom, Sirius, t�ged nem tan�tottak meg kopogni? – ki�ltott felh�borodottan Lily, mik�zben �sszeh�zta mag�n a bl�zt �s felt�pte az ajt�t.
- Nem tudtam, hogy ti… - szabadkozott r�kv�r�s arccal Sirius, de nem mert a n�re n�zni, Pitonra meg azt�n pl�ne nem, akinek a tekintet�b�l ler�tt, hova k�v�nja Blacket.
- Mi volt olyan fontos, hogy nem v�rhatott reggelig? – k�rdezte nyugodtabb hangon a n�, majd f�lre�llt az ajt�b�l, hogy a m�g mindig zavarban l�v� var�zsl� beljebb l�phessen, majd h�tat ford�tott neki �s elkezdte begombolni a bl�z�t.
- Dumbledore… besz�lni akar veled, Piton – sz�lalt meg v�gre Sirius.
- Mit akarhat? Hiszen most j�tt�l t�le – jegyezte meg agg�d� hangon Lily Perselus fel� fordulva, akinek az arca most semmi �rzelmet nem t�kr�z�tt.
- Jobb lesz, ha ut�na j�rok – v�laszolta csendesen, majd egy kedves pillant�st vetett Lilyre �s egy megvet�t Siriusra, mikor elhagyta a szob�t.

- H�vatott, uram? – l�pett be a b�jitaltan tan�r az igazgat� irod�j�ba.
- Foglaljon helyet, fiam – mutatott egy sz�k fel� Dumbledore, de a fiatal f�rfi visszautas�totta. – Azt hiszem, megoldottam a probl�m�t.
- Melyiket?
- A p�lc�sat, bar�tom. Elvesztette a P�lc�k Ur�t, eml�kszik, m�g?
- R�mlik valami.
- A l�thatatlann� tev� k�peny alatt beoson holnap a Denem-h�zba, visszaszerzi a p�lc�t, legy�zi Voldemorot, mi pedig mindv�gig fedezz�k �nt �gy, hogy felvessz�k egy-egy hal�lfal� alakj�t a Sz�zf�l�-f�zet seg�ts�g�vel.
- Szerintem nem annyira…
- Higgye el, m�k�dni fog! – mosolygott r� b�tor�t�an a m�gus.
- Nem hagyhatom, hogy vesz�lybe ker�ljenek miattam – tiltakozott a f�rfi.
- Ugyan, fogja �gy fel, mint egy kalandot!
- Egyed�l sz�rtam el, egyed�l is teszem j�v�.
- Err�l hallani sem akarok, meg�rtette? – fordult fel� hirtelen az igazgat� �s szemeiben k�l�n�s f�ny csillant meg. Olyan, amit Piton ezel�tt m�g nem l�tott. – K�vesse az utas�t�saimat �s akkor nem lesz baj – majd egy �rnyalattal halkabban folytatta. – Tudom, hogy ez most mekkora teher lehet �nnek, fiam, de mindig jusson esz�be, hogy ez az �n feladata. Az �n Lily ir�nt t�pl�lt halhatatlan szerelme tette lehet�v�, hogy eljussunk id�ig; hogy ne kellejen �veket v�rnunk arra, hogy legy�zhess�k Voldemortot, hanem itt �s most megtehetj�k. Ha az �n �rz�sei nem lettek volna ilyen er�sek Lily ir�nt, most val�sz�n�leg ugyanott tartan�nk. Tudom, hogy furcs�n hangzik, fiam, de ez a sorsa. �s a sorsa el�l senki nem menek�lhet el. Eg�szen biztos vagyok abban, hogy abban a vil�gban, ahonnan j�tt, ugyan�gy megvoltak a lehet�s�gei, csak sajnos, hiba cs�szott a tervbe. De itt �s most minden a legnagyobb rendben – egy pillanatra elhallgatott majd, folytatta. – Megteszi, Perselus?
- Igen – v�laszolta halkan a f�rfi.
- Akkor most menjen �s pihenjen le, fiam! Holnap neh�z nap v�r mindny�junkra.
Piton b�lintott �s gondolatiba mer�lve kil�pett az irod�b�l, �gy azt sem l�thatta, ahogy az igazgat� sz�ja apr�, mindent tud� mosolyra h�z�dik, mikor az ajt� becsuk�dott m�g�tte.

Perselus egyed�l Lily karjaiban nyert nyugalmat azon az �jszak�n. �gy �lelt�k �s cs�kolt�k egym�st, mintha ez lenne az utols� alkalom, hogy egy�tt lehetnek.
A n� cs�kjai �s �rint�sei, halk s�hajai gy�gy�t� balzsamk�nt hatottak a f�rfi lelk�re. Zih�lva adta �t mag�t minden apr�, boldog pillanatnak, amit kedves�vel t�lthetett.
Verejt�kt�l f�nyl�, egym�shoz tapad� test�k t�bbsz�r is elj�rta az �si t�ncot. A szob�t halk s�hajok �s forr� cs�kok t�lt�tt�k meg, hogy azt�n egym�s karjaiban boldogan mer�ljenek m�ly, pihentet� �lomba.

Perselus �vatosan kicsusszant a n� �lel� karjai al�l, nehogy fel�bressze �t. Mag�ra kapkodta ruh�it �s hossz� percekig csak �llt az �gy mellett, n�zve az egyenletesen szuszog� n�t, akinek v�llair�l lecs�szott a takar�.
A f�rfi betakargatta, nehogy megf�zz�k.
De m�g mindig nem tudott megmozdulni. Csak n�zte �s n�zte Lilyt, mintha minden egyes von�s�t eml�kezet�be akarn� v�sni.
Vett egy m�ly l�legzetet, mag�ra ter�tette a l�thatatlann� tev� k�penyt �s m�g egyszer utolj�ra visszan�zett kedves�re.
- Ne haragudj – suttogta. – De ezt most meg kell tennem. �rted, �rt�nk, mindenki�rt – azzal kil�pett a szob�b�l, hogy beteljes�tse a sors�t.