Perselus csak addig viselte a l�thatatlann� tev� k�penyt, am�g ki�rt a kast�lyb�l, hiszen igen csak nagy volt a lebuk�s vesz�lye. �gy is egyszer majdnem belefutott Friccs karjaiba, aki az �jszaka a folyos�n b�kl�sz� di�kokra vad�szott h� macsk�ja, Mrs. Norris t�rsas�gban. Azt�n a Dumbledore- ral val� �ssze�tk�z�st is �ppen csak elker�lte. Egy pillanatig az volt az �rz�se, hogy az igazgat� sejti, hogy ott van, hiszen hirtelen megtorpant �s egyenesen abban az ir�nyba n�zett, ahol � �llt a k�peny alatt. Mivel el�g magas volt, igencsak �ssze kellett h�znia mag�t, hogy a l�ba ne l�tsz�djon ki, de a probl�m�t igen gyorsan megoldotta. �gy t�nt, az id�s m�gus is megel�gedetett azzal, hogy tal�n csak �rz�kei j�tszanak vele �s elt�nt a s�t�t folyos�n.
A f�rfi halkan fels�hajtott a megk�nnyebb�l�st�l �s folytatta �tj�t.
T�bb akad�lyba m�r nem �tk�z�tt, �gy mikor ki�rt a kast�lyb�l, ruh�ja al� rejtette a k�penyt, elrugaszkodott a f�ldt�l �s meg sem �llt a Denem- h�zig, ami olyan fenyeget�en magaslott a domb tetej�r�l, ak�r egy k�s�rtet kast�ly.
Perselus csendesen landolt, nem messze a k�ri�t�l �s hangtalanul l�pkedett tov�bb. �ppen el�g ideje volt arra, hogy v�giggondolja, mi v�r r� majd odabent.
Mikor p�r �r�val ezel�tt Dumbledore elmondta neki, hogy seg�tenek legy�zni Voldemortot, azonnal tudta, mit kell tennie. Nem sodorhatja vesz�lybe azok �let�t, akik fontosak neki, akiket szeret.
Hogy odabent meghal vagy t�l�li, ez egy m�sik k�rd�s, b�r igen nagy t�tben lefogadta volna az els� vari�ci�t, ugyanis p�lc�ja, ami legy�zhetetlenn� tette volna, most ott pihen a Nagy�rn�l. De b�rhogy is t�rt�nik majd, ezt a csat�t egyed�l kell megv�vnia, ahogyan Potternek is egyed�l kellett abban a m�sik vil�gban. Hi�ba pr�b�ltak neki seg�teni, mind elhullottak mell�le, m�g nem csak � volt �s Voldemort.
�gy lesz h�t vele, csakhogy � nem fogja megv�rni, m�g elvesz�ti azokat, akiket szeret. Cselekszik.
Az ajt� nyikorogva t�rult fel. Szokatlanul nagy volt a csend, m�gis tudta, j� helyen j�r �s az, akit keres, szint�n itt tart�zkodik.
S�t�t volt, � m�gis tiszt�n l�tott. Ismerte ezt a helyet �s gy�l�lte a m�ltj�val �s a benne lezajlott r�mtettekkel egy�tt.
Befordult a nappaliba, ahol a kandall�ban t�z lobogott, mintha csak egy bar�ti �sszej�vetelre �rkezett volna.
- Tudtam, hogy elj�ssz, Perselus – hallotta meg Piton a sziszeg� hangot k�zvetlen�l maga mellett. El�gedetten elmosolyodott, hogy most sem t�vedett. Az egyik s�t�t sarokb�l kil�p� Voldemort k�rvonalai egyre kivehet�bbekk� v�ltak, ahogyan a l�ngok megvil�g�tott�k. Egy pillanatig csend telepedett r�juk, csak a t�z pattog�s�t lehetett hallani. V�g�l a Nagy�r volt az, aki megt�rte a csendet. – Egyed�l vagyok, ak�rcsak te. Nincs sz�ks�gem seg�ts�gre, veled ellent�tben. Botors�g volt, hogy egymagad j�tt�l.
- Val�ban? – l�pett el� Perselus k�rd�n felh�zott szem�ld�kkel. – �n nem �gy l�tom.
- H�t persze, nyilv�n nem b�rtad volna v�gign�zni, ahogy a bar�taid �s az im�dott s�rv�r� szeret�d a hal�l�ba rohan.
- Ne nevezd �gy! – sziszegte Perselus �s kezei �k�lbe szorultak a visszafojtott indulatt�l.
- Ahogy �hajtja, fels�g! – hajolt meg el�tte g�nyosan kacagva Voldemort. – Sz�val igaz a legenda…A var�zsl�k hercege t�nyleg l�tezik �s itt �ll a nappalimban. Megjegyzem, �n a te helyedben k�rdezn�k. P�ld�ul, hogy honnan tudtam, hogy ma idej�ssz. Nem vagy r� k�v�ncsi, Perselus?
A f�rfi nem v�laszolt �s l�that�an ez el�g volt egykori mester�nek ahhoz, hogy folytassa.
- Te vagy a szemem �s a f�lem, Perselus – sz�lt halkan. – T�led tudok mindent, ami a Rendben zajlik vagyis zajlott. Igen, t�ny, hogy F�regfark Grimmauld t�ren tart�zkod�sa is hozz�seg�tett egy-k�t inform�ci�hoz, de a val�di forr�som te volt�l. Tudtodon k�v�l �rult�l el mindent. Mindent! Greyback harap�sa val�ban j� �tlet volt – mosolyodott el gonoszul Voldemort. – H�t nem ironikus, hogy ism�t te vagy az �rul�ja annak, akit a vil�gon a legjobban szeretsz? Pont, mint abban a m�sik vil�gban.
Piton k�pni- nyelni nem tudott d�bbenet�ben, csak meredten n�zett egykori ur�ra. Honnan tudja?
- Mondtam, hogy nincsenek el�ttem titkok, Perselus – folytatta a Nagy�r. – Tudom, hogy egy m�sik vil�gb�l j�tt�l vissza, hogy megmentsd a te dr�ga Lilyd �s l�m… megint te okoztad a veszt�t.
- Mit besz�lsz? – suttogta maga el� fenyeget� hangon a fiatal f�rfi.
- H�t nem mondtam volna? – n�zett r� �rtatlan szemekkel a m�gus. – Az�rt maradtam egyed�l, mert h� szolg�l�imat a Roxfortba k�ldtem, hogy ig�zz�k le a kast�lyt. A te egyetlened az els�k k�z�tt lesz, aki ma meghal.
- Azt hittem, tiszteled a Roxfort tan�rait – sziszegte Piton. – Lily is tan�r.
- Egy s�rv�r�! A s�rv�r�eknek pedig nincs kegyelem! – ki�ltott fel Voldemort gy�l�lk�dve, majd n�mileg enyh�bb hangon folytatta. – De m�g nem k�s�. Megmentheted �t – l�pett Perselus m�g�, aki nem fordult meg, hanem v�rta a v�gkifejletet. – �llj �t hozz�m, Perselus �s megk�m�lem �t!
- Ezt m�r ismerem – nevetett fel k�nj�ban a f�rfi. – Ezt m�r egyszer elj�tszottad. �s hazudt�l.
- Te tudod – vonta meg a v�ll�t a Nagy�r k�z�mb�sen. – Nem mondhatod, hogy nem aj�nlottam fel – azzal visszaereszkedett a fotelba, ahol m�g Piton �rkez�se el�tt �lt. – B�r, nem sok v�laszt�sod van, l�v�n, hogy a p�lc�d n�lam �s ugye… a var�zsl� a p�lc�ja n�lk�l f�lkar� �ri�s. F�leg, ha az a p�lca legy�zhetetlenn� teszi a tulajdonos�t.
- Ha meg akarn�l �lni, m�r r�g megtetted volna.
- Vagy csak udvariasan megv�rom a d�nt�sed – d�lt h�tra k�nyelmesen a m�gus �s p�kszer� ujjai k�z�tt egy b�v�sz �gyess�g�vel j�ratta a P�lc�k Ur�t. – Egy�tt nagy dolgokra lenn�nk k�pesek, Perselus. Az eg�sz vil�got uralhatn�nk. Vagy, ha nincs kedved a vil�guralomhoz, boldogan �lhetsz Lilyvel, mit �rdekel engem! De ha nemet mondasz, te is �s � is halottak vagytok. Sz�val, mi a v�laszod?

A v�r�s haj� n� m�g f�l�lomban volt, de kez�vel az �jszaka sor�n m�g mellette fekv� f�rfi ut�n kutatott, �m mikor nem tal�ltam csak a h�lt hely�t, r�gt�n fel�bredt, �l�helyzetbe l�kte mag�t �s k�r�ln�zett a szob�ban. Perselusnak viszont nyoma sem volt.
Mikor megl�tta, hogy elt�nt a l�thatatlann� tev� k�peny is a f�s�lk�d� szekr�nyr�l, egyetlen pillanatba telt csup�n, hogy tudatosuljon benne, mi t�rt�nt, hov� ment a f�rfi. Mag�ra kapta k�nt�s�t, h�vott egy h�zi man�t Harryhez, mivel nem akarta fel�breszteni a kisfi�t �s m�r futott is v�gig a hideg folyos�n �gy, ahogy volt; mez�tl�b, k�nt�sben, m�g nem el�rte az igazgat� irod�j�t. Kimondta a jelsz�t, mire a k�szobrok utat engedtek neki, � pedig p�r pillanaton bel�l m�r a dolgoz�szob�ban volt.
Legnagyobb meglepet�s�re nem egyed�l. Ott volt m�r Remus �s Sirius is, ahogyan Frank �s Alice, McGalagony professzor �s a t�bbi Rendtag is.
Lily k�ts�gbeesetten tekintett v�gig a t�bbieken, m�g v�g�l meg�llapodott a szeme az igazgat�n.
- Hol van? – k�rdezte f�lhangosan.
- Voldemortn�l.
- Mi�rt?
- Hogy elv�gezze a feladat�t – �rkezett az �jabb t�m�r v�lasz.
- Honnan tudja?
- �n k�ldtem oda. Felv�zoltam neki egy tervet, ami szerint mind seg�t�nk majd neki visszaszerezni a p�lc�t. Tudtam, hogy nem fogja hagyni, hogy akik fontosak neki, bajba ker�ljenek miatta �s id� el�tt elmegy, hogy beteljes�tse a Sors�t.
- �s maga hagyta, hogy a veszt�be rohanjon. Eltervezte ezt az eg�szet, igaz?! A biztos hal�lba k�ldte �t! – kiab�lt Lily �nmag�b�l kikelve.
- K�rem, nyugodjon meg… - pr�b�lta �t csit�tani az id�s m�gus, de l�that�an nem �rt c�lt.
- Nincs p�lc�ja! Hogy k�ldhette �t oda?!
- Lily, k�rem…
- Nem nyugszom meg! – h�r�totta el Dumbledore fel� ny�l� kezeit a n�. – Meg�lte �t.
- �letben van.
- De ki tudja, meddig m�g!
- Perselus tudja, mit csin�l – folytatta szel�den az igazgat�. – Biztos vagyok benne, hogy minden lehet�s�get felm�rt �s csak azut�n d�nt�tt. Javaslom, v�rjunk, m�g kider�l, mi t�rt�nik �s ut�na a fejemhez v�ghat mindent, ami a keze �gy�be ker�l, ha ne adj’ Isten, balul s�lne el a dolog, de addig k�rem, pr�b�ljon meg megnyugodni.
Lily azonban nem hallotta az igazgat� szavait, csak n�m�n az ablakhoz l�pett �s kitekintett, eg�szen messzire, m�g a szem ell�t, felv�ltva k�mlelve a s�t�t eget �s a f�ldet, hogy � legyen az els�, aki megl�tja az ismer�s �s sz�m�ra oly dr�ga alakot, amint kil�p a Rengeteg f�i k�z�l vagy �ppen megjelenik az �gbolton.

- Hogy egy�tt ig�zzuk le a vil�got? Soha! – v�laszolta Perselus. – Ink�bb meghalok.
- Az addig rendben is lenne, hogy te meghalsz – sz�lt Voldemort. – De hogy Lily is meghaljon miattad…
- Ne pr�b�lj meg zsarolni!
Az�rt ez kisebb fajta t�lz�s volt, ugyanis Piton agy�n �tfutott t�bb gondolat is ez alatt a r�vid id� alatt, de mindv�gig abban rem�nykedett, hogy a Nagy�r csak bl�ff�l. Egy j� k�rty�s pedig nem veszi be az olcs� ugrat�sokat, ink�bb r�j�tszik, emeli a t�tet �s kiv�r a v�gs�kig.
Na tess�k, m�gis csak tanult valamit az apj�t�l �s annak r�szeg haverjait�l, akik gyerekkor�ban mindig n�luk lebzseltek �s eg�sz �jszaka p�kereztek.
- Ez a v�gs� d�nt�sed? – n�zett r� k�rd�n v�r�s szemeivel Voldemort, � pedig n�m�n b�lintott. – Akkor kezdj�k egy kis bemeleg�t�ssel! Stupor! – ki�ltotta el mag�t a m�gus �s az �tok m�ris rep�lt Perselus fel�, aki tehetetlen�l v�rta, hogy el�rje �t.
Hogy szimpla �let�szt�n volt, ami ezut�n k�vetkezett, vagy valami tudatalatti, amire minden tud�s pr�b�l �vek �ta magyar�zatot keresni, azt nem tudta, de Perselus kezeit maga el� emelete �s egyetlen int�s�re a ront�s elment a m�sik ir�nyba, hogy azt�n nem is olyan t�vol t�le a falba csap�dva hatalmas fekete lyukat hagyjon a tap�t�n.

Lily m�g mindig az ablakn�l �llt �s figyelt, hallotta, ahogy a t�bbiek halkan besz�lnek k�r�l�tte, de nem �rdekelte, mir�l van sz�.
Csak egyet akart, hogy Perselus �jra biztons�gban legyen mellette. Vagy ink�bb � a f�rfi mellett? Most el�sz�r �rezte, mennyire f�lember Perselus n�lk�l. Sz�ks�ge volt r�. Ha eddig nem lett volna biztos abban, hogy mit �rez ir�nta, h�t akkor most m�r semmi nem t�ntor�thatta volna el abb�li sz�nd�k�t�l, hogy tiszta sz�v�b�l szeresse ezt a f�rfit.
A t�volban, mintha mozgol�d�s lett volna.
A n� el�sz�r azt hitte, Piton t�rt vissza, �m min�l jobban meresztgette a szemeit, ann�l jobban l�tta, hogy nem egy, hanem t�bb emberr�l van sz�.
- Hal�lfal�k – suttogta maga el� r�m�lten.
Erre m�r az igazgat� is felfigyelt �s odal�pett mell�. Hirtelen csend borult a helyis�gre.
- Gyorsan! A h�zvezet�k vigy�k a di�kokat biztos helyre! – adta ki a parancsot Dumbledore. – A sz�ks�g Szob�ja pont megfelel� lesz erre a c�lra – folytatta, majd mikor a h�zvezet�k elt�ntek, Lily, Alice �s Molly szinte egyszerre pillantottak egym�sra.
A h�rom n� is elindult, ki – ki a saj�t csemet�j��rt, hogy biztons�gba helyezz�k �ket.

Piton legal�bb annyira megd�bbent att�l, ami t�rt�nt, mint a vele szemben �ll� Voldemort. Egy pillanatra minden elcsendes�lt. Perselust ne �rdekelte, hogy honnan van ez az er�, az sem, hogy mi�rt t�rt f�l bel�le. El�sz�r �rezte azt, hogy itt �s most gy�zhet. A P�lc�k Ur�t p�lc�val nem lehet legy�zni, �m az �j fejlem�nyek �tj�n, � nem is p�lc�val fog szembesz�llni a Nagy�rral, hanem valami m�ssal. Valami sokkal hatalmasabb er�vel. Olyannal, amir�l m�g soha egyik�k sem hallott.
Szinte egyszerre reag�ltak. Ism�t a Nagy�r t�madott �s � j�tszi k�nnyed�ggel h�r�totta az �tkot.
�jabb t�mad�s, �jabb int�s �s �jabb �tok a falba.
El�bb ut�bb neki is t�madnia kell. Csak azt tudn�, hogyan!
- �gyes – sziszegte Voldemort. – De azt kell hogy mondjam, ez nem el�g, Perselus. Crutio!
Piton most �gyesen ugrott el, pont az egyik pamlag m�g� vetette be mag�t, leverve az asztalr�l az egyik boros�veget, ami apr� darabokra t�rt �s � �gyesen bele is tenyerelt a roncsokba.
- Hogy az a… - szisszent fel, mikor meg�rezte, hogy az �vegszil�nkok felhas�tj�k tenyer�n a b�rt �s m�lyen a h�s�ba v�gnak.
- Gyere el�, Perselus! – nevetett gonoszul a Nagy�r. – Egy herceg nem b�jik el.
Piton vett egy m�ly l�legzetet �s �jra ott �llt szemben Voldemorttal.
- Eml�tettem m�r, - kezdte a k�gy� k�p� m�gus – hogy a kir�ly dr�m�k a kedvenceim? A legjobb r�sz, amikor a herceg meghal. Expulso!
- Globus Igneo! – ki�ltotta el mag�t Piton egykori mester�vel egy id�ben, mire egy t�zgoly� l�vellt ki tenyer�b�l ellenfele fel�, akit l�that�an meglepet�sk�nt �rt a f�rfi t�mad�sa, de m�g id�ben h�r�totta azt.
- Serpensortia! – a Nagy�r p�lc�ja v�g�b�l egy k�gy� t�nt el�, aminek m�r a l�tv�nya is megb�n�totta Pitont. Voldemort g�nyosan elmosolyodott. – Sz�val az�rt rettegt�l Naginit�l is �s most ett�l a kedves kis �llatt�l is, mert egy ilyen v�gzett veled el�z� �letedben. Akkor m�g nem tudta, mikor belen�ztem a fejedbe, hogy mit jelentenek a r�mk�pek, de most m�r tudom. Milyen ironikus, hogy megint egy k�gy�t�l leleld majd hal�lod.
Perselus dermedten figyelte a fel� k�sz� k�gy�t �s szinte m�r �rezte, ahogy az majd a fogait belem�lyeszti a l�b�ba, er�s, gyorsan �l� m�rget fecskendezve test�be.
Azt�n valami t�rt�nt. A fej�ben hirtelen felhangzott egy �les n�i sikoly.
Lily!
- Vipera Ivanesca! – ki�ltotta mag�hoz t�rve Perselus, mire a k�gy� elt�nt. – Tal�n a be�ll�soddal lesz a baj – old�dott meg Piton nyelve, mikor �jra nyeregben �rezte mag�t. – �n a helyedben a m�sik l�bamra helyezn�m a tests�lyomat.
- Most meghalsz!
- Nem hittem volna, hogy ilyen rosszul viseled az �p�t� jelleg� kritik�t.
- Avada Kadevra!
- Protego!
Piton l�tta, ahogy hatalmas sebess�ggel k�zel�t fel� a z�ld f�nycs�va �s semmi v�ltoz�st nem vett �szre maga k�r�l, amivel meg tudta volna �ll�tani a fel� sz�guld� hal�los �tkot. A v�d�burok nem volt sehol.

Lily olyan gyorsan futott v�gig a folyos�n, ahogy csak tudott, karj�n a s�r� Harryvel, nyom�ban pedig h�rom hal�lfal�val.
Arra sem volt ideje, hogy a p�lc�j�t mag�hoz vegye, csak felkapta kisfi�t �s futott, ahogy csak b�rt. Min�l hamarabb biztons�gba akarta �t helyezni, de a hal�lfal�k t�l gyorsan t�rt�k �t a v�dvonalat �s semmi perc alatt jutottak be a kast�lyba.
Lilynek pedig m�r egy csepp k�ts�ge sem volt afel�l, hogy � is az els�dleges c�lpontok k�z�tt van, m�sk�nt hogy tal�lt�k volna meg ilyen gyorsan.
�tugrott egy, a folyos�n hever� halott hal�lfal�t �s m�r �ppen azon volt, hogy beforduljon a sarkon, mikor el�tte termett k�t nagydarab, feketecsukly�s alak.
- �h, a b�jos Lily Potter! – sz�lalt meg az egyik f�rfi �s megpr�b�lt k�zelebb l�pni a n�h�z, �m az elkezdett h�tr�lni, de csak addig, am�g az �t k�vet� hal�lfal�kba nem �tk�z�tt.
K�ts�gbeesetten pr�b�lta v�deni kisfi�t.
- A Nagy�r �r�lni fog neki, ha meg�l�nk! – sz�lt a m�sik csukly�s. – A sz�vszerelmed m�r nagyval�sz�n�s�ggel �gyis halott. Legal�bb k�vetheted �t.
Azonban a k�vetkez� pillanatban t�rt�nt valami, ami mindent �sszezavart; Harry hangos pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt �desanyja karjaib�l.
Mindenki, bele�rtve Lilyt is, d�bbenten figyelte, mi t�rt�nik.
Hoppan�lt! Az � kisfia hoppan�lt! M�r biztons�gban van! Tudta! �rezte!
- Hagyj�tok a k�lyk�t! – csattant fel a magasabbik hal�lfal�. – Nek�nk � kell! Most nem menek�lsz! Avada…

Piton beh�zta a nyak�t is, h�tha �gy kev�sb� lesz f�jdalmas a hal�l, �m szem�t nyitva tartotta, figyelve a fel� sz�guld� z�ld f�nycs�v�t �s l�tta, ahogy Voldemort sz�ja diadalittas mosolyra h�z�dik.
H�t ennyi volt! Soha t�bb� nem l�thatja Lilyt �s csak rem�nykedhet benne, hogy j�l van �s semmi baja! Tal�n ez az � Sorsa; minden vil�gban �lni �s meghalni Lily�rt �s Harry�rt.
Gondolatait �s b�cs�j�t ett�l a vil�gt�l azonban valami eg�szen szokatlan jelens�g zavarta meg.
A z�ld �tok hirtelen ir�nyt v�ltott �s f�lelmetes sebess�ggel Voldemort fel� sz�guldott, el�rve �t.
Hatalmas z�ld f�ny �rasztotta el a helyis�get �s egy �ri�si robban�s a falnak l�kte Perselust.
L�tta, amint a Nagy�r teste elemelkedik a f�ldt�l, majd mintha ezer darabra szakadna �gy �ramlik ki bel�le a z�ld f�ny.
Halott! Voldemort meghalt!
M�k�d�tt a pajzsb�b�j!
Hogy hogyan, azt maga Perselus sem tudta, de nem is �rdekelte.
Meg�lte!
V�ge van!
Azt�n valami ism�t belehas�tott a gondolatatiba. A Roxfort! Lily!
Vissza kell h�vnia a hal�lfal�kat!
Amilyen gyorsan csak tudott, talpra �llt �s a halott Voldmemorthoz l�pett, akinek felemelte �lettelen kez�t, amiben a P�lc�k Ur�t tartotta m�g mindig, majd felh�zta saj�t ing�t �s a S�t�t Jegyhez �rintette a p�lc�t, amit v�g�l kivett a Nagy�r kez�b�l �s miel�tt v�gleg t�vozott volna, r�bocs�tott a h�zra egy olyan b�b�jt, aminek k�sz�nhet�en b�rki bel�phet, de ki senki, m�g az, aki az �tkot sz�rta fel nem oldja azt.
Elrugaszkodott a f�ldt�l, majd a leveg�be emelkedett, ahonnan m�g l�tta, hogy a hal�lfal�k kisebb nagyobb csapatokban meg�rkeznek az egykori Denem- h�zhoz.
Siker�lt!

- Megj�tt a jel – szak�totta f�lbe t�rs�t az egyik csukly�s, miel�tt az v�gigmondta volna a hal�los �tkot. – Vissza kell menn�nk!
- Tojok r�! – torkollta le amaz. – Az�rt j�tt�nk, hogy meg�lj�k.
- De a Nagy�r parancsa…
- Akkor ti menjetek! �n addig elv�gzem a piszkos munk�t! – adta ki a parancsot a t�bbi hal�lfal�nak, akik k�nytelen kelletlen, de t�voztak. – Ketten maradtunk sz�ps�gem – sz�lt vigyorogva, p�lc�j�t m�g mindig a n�re fogva. Egy l�p�st k�zelebb l�pett hozz� �s moh�n n�zte a k�nt�sben fel-le mozg� mellkast. – Senki nem haragudna, ha egy kicsit elj�tszadozn�nk, miel�tt meg�llek.
Test�t eg�szen Lily test�hez passz�rozta, a falhoz szor�tva a n� kezeit �s er�szakosan megcs�kolta.
- Te ribanc! – ki�ltott fel, mikor �rezte, hogy sz�j�b�l kiserken a v�r. – Megharapt�l! Ez�rt megfizetsz! – �jra r�emelte a p�lc�j�t Lilyre. – Avada Kadev…
- Capitulatus! – hangozott fel nem is olyan messzir�l az ismer�s hang, mire a hal�lfal� p�lc�ja azonnal Perselus kez�ben termett, de mire ellenfele b�rmit is reag�lhatott volna, �jra elki�ltotta mag�t. – Incarcerandus! – �s vastag k�telek tekeredtek a hal�lfal� k�r� olyan szorosan, hogy moccanni sem b�rt.
A f�rfi egy l�p�ssel a m�g mindig remeg� Lily mellett termett �s karjaiba z�rta �t.
- �risten, Lily, annyira sajn�lom! – suttogta a n� v�r�s haj�ba. �rezte, ahogy k�nnyei �ztatj�k az ing�t. – J�l vagy?
A boszork�ny b�lintott, de m�g mindig alig kapott leveg�t a f�lelemt�l. Most, hogy Perselus �jra itt volt mellett, azonban �jra biztons�gba �rzete mag�t. J�het ak�r ezer hal�lfal�, m�r nem sz�m�t. �jra egy�tt vannak.