Perselus d�bbenten n�zett az el�tte �ll� id�s m�gusra. Majd a d�bbenet hely�t �tvette felismer�s �s a r�m�let.

- Vissza akar vinni? – k�rdezte. – Nem teheti! – r�zta meg a fej�t.

- Hib�ztam, fiam �s ki kell jav�tanom.

- Nem, nem kell! K�rem, b�rmit megteszek, csak ne k�ldj�n vissza! – k�ny�rg�tt k�ts�gbeesetten. – B�rmire k�pes vagyok, csak hadd maradjak! – egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta. – Akkor, amikor idek�ld�tt, azt mondta, kapok m�g egy es�lyt. Rendben, megkaptam �s �lni akarok a lehet�s�ggel! Boldog vagyok. Mindenem megvan, amir�l az el�z� �letemben csak �br�ndozni mertem vagy m�g azt sem. Ez volt a c�l, nem? K�rem… k�rem �n…

- Ebb�l el�g, Perselus – intette csendre a n�hai igazgat� a f�rfit, aki szemmel l�that�an m�g folytatta volna, de most elhallgatott. – A hib�k�rt v�llalni kell a felel�ss�get. �s �n �gy is teszek. De nem az�rt j�ttem, hogy visszak�ldjem mag�t abba az id�be, ahov� eredetileg akartam. Csup�n … t�rl�m az el�z� �let�nek eml�keit, amikre m�r nincsen sz�ks�ge vagy �ppen h�tr�ltatn�k abban, hogy �j �ltet kezdjen �s csal�dot alap�tson.

- Az �sszes eml�kemet?

- Az el�z� �lt�b�l, igen. Tal�n eml�kezni akar �lete v�g�gig arra, hogy hogyan halt meg Lily? Hogy milyen t�nyez�k j�tszottak szerepet a hal�l�ban? Hogy ki volt �s kiv� lett abban a m�sik vil�gban? A megkeseredett emberre, aki hossz� �veken �t k�v�nta a hal�lt, csakhogy v�gre azzal lehessen, akit szeret? Ne agg�djon, fiam, minden, ami az el�z� �let�b�l fontos ahhoz, hogy ezt a mostani meg�rtse, meghagyom �nnek. De semmi t�bbet. Kit�rl�m azt a marad�k gy�l�letet is, ami Harry Potter ir�nt maradt �nben, hogy ne h�tr�ltassa tov�bbi �let�ben.

- �s a k�pess�geim?

- Azok az �n�i, nem vehetem el �ket. Felk�sz�lt, fiam?

Piton b�lintott �s rem�nykedett benne, hogy Dumbledore ez�ttal nem hib�zik.

- M�g egy sz�ra – n�zett Piton az igazgat�ra. – Maga nem szokott hib�zni, igaz? Tudta. El�re tudott mindent. Hogy ide fog visszak�ldeni �s hogy minden meg fog v�ltozni.

- Ebben csak rem�nykedtem – mosolygott az id�s m�gus. – Rem�ltem, ha egy kicsit felbor�tjuk az egyens�lyt, a dolgok megv�ltoznak. �s �gy lett. Term�szetesen, nem akartam James Potter hal�l�t, de neki ez volt a sorsa. Lily� viszont nem. � �lhetett volna abban a m�sik vil�gban is. Hogy mondj�k a szerencsej�t�kosok? Kock�ztattam. �s nyertem!- nevetett fel, ak�r egy gyermek. – Van m�g k�rd�se, vagy kezdhetj�k?

- Semmire nem fogok eml�kezni, igaz? Erre a besz�lget�sre sem.

- Nem.

- Dumbledore… az evil�gi… tud r�lam mindent.

- Emiatt ne agg�djon! Int�zkedem- sz�lt nyugtat�an az igazgat� �s a f�rfi tudta, hogy ez�ttal nincs oka k�tkedni benne.

- V�gjunk bele!

Piton l�tta, ahogy id�s m�gus k�zelebb l�p hozz� �s meg�rinti a homlok�t. � becsukta a szem�t �s m�r csak zuhant, zuhant �s zuhant a semmibe.


Perselus �lm�ban �rezte, ahogy puha ajkak az � ajkait �rintik. Hallotta az �desen cseng� hangot, ami a nev�n sz�l�totta �s elmosolyodott.

- Te nem is alszol – �t�tte j�t�kosan oldalba Lily, mire szemei felpattantak �s elnevette mag�t. – �s �n m�g sz�pen akartalak �breszteni! Sz�gyelld magad! – azzal a n� tettetet s�rt�d�tts�ggel �sszef�zte karjait �s m�g akkor sem l�tszott megenyh�lni, mikor a f�rfi m�r a v�ll�t cs�kolta. – Most m�r k�ny�r�ghetsz, nem bocs�tok meg! – sz�lt durc�san, de ahogy Perselus ajaki az �v�hez k�zel�tettek, elsz�llt minden kor�bbi elhat�roz�sa �s viszonozta a cs�kot.

- Szeretlek.

- �n is szeretlek. Valamit akart�l tegnap mondani – n�zett fel r� Lily k�rd� tekintettel, de csak �jabb k�rd� tekintetet kapott cser�be. – Azt mondtad fontos.

- Nem eml�kszem – r�zta meg fej�t Piton. T�nyleg nem jutott esz�be semmi a tegnap esti mondand�j�r�l. Olyan volt, mintha valaki nagytakar�t�st v�gzett volna az agy�ban. – Biztos nem volt olyan l�nyeges.

- Te tudod – vonta meg v�ll�t a n� �s egy �jabb cs�kban forrtak �ssze.


Nem sokkal reggeli ut�n Perselust h�vatta Dumbledore. �ppen kint s�t�ltak az udvaron Lilyvel �s Harryvel, mikor az egyik h�zi man� j�tt a h�rrel.

Piton teh�t imm�ron m�r sokadszor l�pkedett az igazgat� irod�ja fel�, hogy a jelsz�t kimondva �s a l�pcs�sort megm�szva bejusson a takaros dolgoz�szob�ba.

- J� reggelt, fiam!- k�sz�nt�tte � a m�gus �s hellyel k�n�lta, amit a fiatal f�rfi tisztelettel el is fogadott. – Tudja, mi�rt h�vattam?

- Nem.

- Az, ami tegnap t�rt�nt Voldemrottal csoda sz�mba megy, higgyen nekem! Gondolkodott m�r a j�v�j�n, Perselus?

- A j�v�m�n? Ki akar r�gni? – k�rdezte komoly, s�padtt� v�lt arccal.

- Kir�gni? Dehogy! Isten ments! – n�zett vissza r� megr�k�ny�dve az igazgat�. – Ha rajtam m�lna, eg�sz h�tra l�v� �let�ben biztos �ll�sa lenne a Roxfortban, s�t minden lesz�rmazottj�nak is, fiam!

- Ez kedves, k�sz�n�m.

- De sajnos nem rajtam m�lik – jegyezte meg Albus komolyan. – Nem lehet eg�sz �let�ben b�jitaltan tan�r, fiam! Az nem karrier az �n kor�ban!

Piton csendesen figyelt, hogy mire szeretne kilyukadni Dumbledore, aki annyira belelkes�lt, mintha egy kviddics csapat edz�jek�nt tartana lelkes�t� besz�det.

- Nyilv�n rengeteg �ll�saj�nlatot fog kapni a Miniszt�riumt�l, de �n sem szeretn�k lemaradni a sorban, �gyhogy ha megengedi, megadn�m az alap�rat, amit majd t�l kell licit�lni – folytatta a m�gus �s Perselus m�r �ppen tiltakozni akart, hogy � nem egy �rver�si t�rgy, mikor is az igazgat� folytatta. – Mint tudja, nekem nincsenek ut�daim, fiam, �gy �r�k�s�m sincsen. Van viszont hatalmas tud�som, amit szeretn�k �tadni annak, aki egyszer majd, rem�nyeim szerint, k�vetni fog engem a Roxfort �l�n.

- �s azt szeretn�, hogy seg�tsek megtal�lni az ut�dj�t?

- Maga az, fiam.

- Hogy �n?! – k�rdezett vissza d�bbenten a fiatal f�rfi �s tal�n �szre sem vette, hogy m�ris felugrott a hely�r�l. Azt azonban nem tudta volna megmondani, hogy mindez d�h�ben vagy kellemes meglepet�s�ben t�rt�nt. – De h�t �n nem vagyok alkalmas arra, hogy igazgat� legyek.

- Mi�rt nem? Okos, b�lcs, sokat tapasztalt…

- De �n… �n nem… Hogy tudn�k elvezetni egy iskol�t, amikor a saj�t �letem is egy k�osz.

- Volt – tette hozz� mosolyogva az id�s m�gus. - Nem tudom r�mlik-e valami a tegnapi napb�l, de legy�zte Voldemortot, fiam – jegyzete meg Dumbledore. – Ez az�rt csak jelent valamit.

�s val�ban. Piton ugyan alig m�lt el huszonkett�, m�gis, a lelke m�ly�n tudta, hogy ha k�ne, ak�r most is �t tudn� venni az igazgat� posztj�t.

- Meg�rtem, hogy ha esetleg megijedt a feladatt�l….

- Nem err�l van sz� – tiltakozott Perselus. – Csak… T�nyleg �gy gondolja, hogy �n… engem szeretne ut�dj�nak?

- Keresve sem tal�ln�k alkalmasabb embert erre a feladatra. Term�szetesen, nem most r�gt�n gondoltam. Ha igen mond, felk�sz�tem mindenre, amire ezen a poszton sz�m�tania kell. De elfogadom, ha nemet mond…

- Nem, dehogy! Megtisztel, igazgat� �r – mosolyodott el komolyan a fiatal f�rfi �s elfogadta az igazgat� fel� ny�jtott kez�t.

- Nem is tartom fel tov�bb, Perselus. Menjen csak, v�gezze a dolg�t!


Piton vigyorogva l�pett ki a folyos�ra �s �tja egyenesen Lily szob�ja fel� vezetett. M�r r�g meg kellett volna tennie! Nagyon r�g!

- Tudod mit, nem kell kopognod – k�sz�nt�tte a n� �s egy hatalmas cs�kot nyomott kedvese sz�j�ra. – Mit akart Dumbledore?

- Felaj�nlott nekem egy �ll�st – v�laszolt Perselus �s mik�zben elhaladt a f�ld�n j�tsz� Harry mellett, megsimogatta a buksij�t.

- M�g egy �ll�st? – n�zett fel r� Lily, mik�zben a pap�rokat pakolta �r�asztal�n. – Nem lesz sok egy kicsit a kett�?

- Nem, mert le kell adnom a tan�t�st, ha igazgat� leszek.

- Ez j� megold�s, mert �gy egy kicsit t�nyleg sok lenne – v�laszolta sz�rakozottan a n�, de mikor eljutott a tudat�ig, hogy mit is mondott az im�nt a f�rfi, m�ris a nyak�ba ugrott. – Igazgat�?! Gratul�lok! – ki�ltott fel ragyog� mosollyal, majd komolyra v�ltott. – Ugye elv�llalod?

- Igent mondtam, ha j�l eml�kszem.

- �, az �n amn�zi�s hercegem – kacagott fel a boszork�ny �desen. – Remek igazgat� lesz bel�led, ebben biztos vagyok.

- K�sz�n�m, dr�g�m – cs�kolta meg mosolyogva a f�rfi. – Mit csin�lsz? – n�zett a kiss� kupis �r�asztalra, ahol az im�nt a n� pakolt.

- Csak az �r�imat k�sz�tem el� – v�laszolta savany� k�ppel Lily �s kibontakozott Piton �lel�s�b�l, hogy visszat�rjen a v�zlatok f�l�, de a var�zsl� m�g id�ben visszah�zta mag�hoz.

- Tudod, fantasztikus n� vagy, Lily – n�zett m�lyen a smaragdz�ld szemekbe, amik v�rakoz�n tekintettek vissza r� �s � folytatta – Kem�nyen dolgozol, neveled Harryt, hozz�m j�ssz feles�g�l…

- H�t igen, n�ha nem k�nny�, de…

Perselus l�tta, hogy Lily szeme elkerekedik a d�bbenett�l, sz�j�t sz�l�sra nyitja, de egy kanyi hang nem sok, annyi sem j�n ki rajta.

- Mit mondt�l? – k�rdezte v�g�l halkan.

- Mikor? – n�zett r� �rtatlan szemekkel Piton, mintha fogalma sem lenne arr�l, mit mondott.

- Az el�bb azt mondtad, hogy kem�nyen dolgozom, nevelem Harryt �s…?

- �, az! – vigyorodott el a f�rfi, majd befejezte a n� elkezdett mondat�t. - … �s hozz�m j�ssz feles�g�l.

- Akkor ez most…? – Lily m�g mindig nem tudott egy �pk�zl�b mondatot sem kiny�gni �s Perselus m�r �gy �rezte, tal�n hib�t k�vetett el, tal�n t�l korai volt m�g.

- Att�l tartok, igen – jegyezte meg kiss� f�lve a var�zsl�.

- Istenem, Perselus… Igen! Igen! Igengigenigen! – azzal olyan lend�lettel cs�kolta meg kedves�t, hogy kis h�j�n a f�ldre cs�cs�ltek mindketten. Megpecs�telt�k a j�v�j�ket �s beteljes�tett�k Sorsukat.