A k�ri�ba �rkezve rosszull�t fogott el. Sz�d�ltem, h�nyingerem volt, �s alig b�rtam �llni a l�bamon. V�g�l Draco tartott meg a derekamn�l fogva. Lucius Malfoy �s Narcissa a szalonban v�rtak minket. A gyerekek vis�tva szaladtak oda nagysz�leikhez, Draco pedig odat�mogatott az els� kanap�hoz, hogy le�lhessek. Lucius csettintett egyet, mire megjelent egy h�ziman� a l�b�n�l.

- Igen, Uram?

- Sz�ljon Ti�nak, hogy j�jj�n be.

- Igen Uram – a kis man� kiment, majd nem sokkal k�s�bb megjelent egy gy�ny�r�, hossz�, sz�ke haj�, �s k�k szem� n�. Telt ajkai mosolyra h�z�dtak, �s ahogy k�zeledett, Drac� �gy telt meg mellettem melegs�ggel, �s �reztem, hogy �tj�rja a szeretet.

- Szia Any�m.

- Szia Kisfiam. J�l vagy?

- J�l, k�sz�n�m. �s te?

- Remek�l. Te bizony�ra Katie vagy.

- Igen Asszonyom.

- Ne asszonyomozz, k�rlek. Olyan �regnek �rzem magam t�le.

- Rendben Asszo...

- Tia.

- Rendben Tia.

- �dv�zl�m Kisasszony – l�pett hozz�m Lucius Malfoy. - Bizony�ra nagyon f�radt.

- Igen, Mr. Malfoy. Val�ban elf�radtam.

- Draco, menj fel, mutasd meg a Kisasszonynak a szob�j�t – sz�lalt meg Lucius Malfoy kim�rt hangon. Meglepett, hogy m�g fi�val sem k�pes norm�lis hangnemet meg�tni. N�m�n k�vettem gyermekeim apj�t, �s meglepetten vettem �szre, hogy Tia is vel�nk j�tt.

- Draco, hol vannak a gyerekek?

- Ap�m�kkal vannak. Nyugi, nem lesz gond.

- Hozd fel �ket k�rlek.

- Nem lehet. Kell egy kis id�, hogy ap�m�kkal legyenek, hogy megszokj�k �ket, ha itt laknak.

- Ez engem nagyon aggaszt – �pp hogy el�rt�k a szoba ajtaj�t, mikor sik�t�st hallottam. A kisl�nyom volt az. Szinte �nk�v�letben rohantam vissza a szalonba, mikor is megl�ttam, hogy mi t�rt�nt. Egy h�ll�k�p� f�rfi �llt a kicsikkel szemben. Tudtam ki �. Hisz � volt az egyik oka, ami�rt ut�ltam a var�zsvil�got. Voldemort... Kir�z a hideg t�le. Johnny b�tran n�zett a szem�be, de Elisabeth remegett a f�lelemt�l. K�zelebb l�ptem, mire Draco visszah�zott a k�ny�k�mn�l.

- Ne tedd.

- Ne mondd meg, mit tegyek. �tvert�l.

- Katie, nem tehetett m�st.

- Tia, k�rlek, ez a mi dolgunk.

- Nem � tehet r�la. Hidd el, hogy...

- Mi m�velt a gyerekeimmel? – t�madtam neki a cs�sz�m�sz�nak.

- M�g semmit – v�laszolt Voldemort, majd megfordult, �s elindult fel�m, mire automatikusan h�tr�bb l�ptem. Draco �lelt �t, �n pedig megad�an simultam �lel�s�be. – De hamarosan megteszem a megfelel� l�p�seket, hogy bel�l�k is hal�lfal�k legyenek egyszer.

- Az �n gyerekeim nem lesznek hal�lfal�k!

- �s ki akad�lyoz meg ebben? Maga? – ijedten r�n�ztem Drac�ra, mire � halv�nyan elmosolyodott:

- �n – sz�lt k�zbe szerelmem.

- Te? Egy Malfoy? Na ne mondd. Olyan talpnyal� vagy, mint az ap�d. Ne akad�lyozd meg azt, aminek meg kell t�rt�nnie.

- A gyerekeim akkor lesznek hal�lfal�k, amikor majd �k akarj�k. Nem er�ltetem r�juk az akarat�t. Se az ap�m�t, de m�g a saj�tomat sem.

- �, milyen meghat� az aggodalmad Draco. De azt hiszem, elk�st�l vele. A fattyaid itt vannak velem.

- �k a gyermekeim! Lehet, hogy nem aranyv�r�ek, de kit �rdekel?! Maga sem az! – Voldemort lassan emelte fel p�lc�j�t. Tudtam, hogy meg akarja k�nozni, de egy f�l pillanat alatt Draco el� ugrottam, �gy az �tok engem tal�lt el.

Folyamatosan r�ngat�zott a testem, sik�tottam a f�jdalomt�l. �sszeszor�tott szemmel t�rtem a k�nz�st, �m mikor abbahagyta, r�n�ztem Drac�ra, akinek a szem�b�l egy k�nnycsepp csordult ki. Nem tudtam megsz�lalni, mert j�tt a k�vetkez� �tok, �s az azt k�vet�. �gy az �t�dik ut�n m�r nem tudtam k�vetni. Olyan m�rt�k� f�jdalom j�rta �t a testem, hogy megmozdulni alig b�rtam. Voldemort elhagyta a k�ri�t, Draco pedig leroskadt mell�m. Alig kaptam leveg�t. �reztem, hogy nem fogom t�l�lni a sok k�nz�st, �s m�r most f�jt a tudat, hogy mag�ra kell hagynom a gyermekeimet, �s azoknak az apj�t, aki most itt t�rdel mellettem.

- Ne menj el, k�rlek.

- Nem... nem tehetek m�st.

- De igen. Megk�rem any�t, h�tha...

- Draco, hagyd. Nekem m�r... mindegy. Aligha �ln�m t�l, m�g ha... meg is gy�gy�tana Tia.

- Ne l�gy ostoba.

- Ez nem ostobas�g. Tia, k�rlek...

- Mondd.

- Seg�ts Drac�nak. Felnevelni a... a kicsiket. K�rlek.

- Meg�g�rem, elv�gre a nagyanyjuk vagyok.

- K�sz�n�m. Sokat seg�tesz vele.

- Biztos ne pr�b�ljalak meggy�gy�tani?

- Nem. Nekem nincs �letem itt. A var�zsl�vil�gban. El�bb vagy ut�bb �gyis. Meghaln�k.

- De csak egy kicsit. Pr�b�ljuk meg.

- Nem.

- Menjetek ki a szalonb�l – hallottam meg Draco hangj�t, majd l�pteket. Halkan z�r�dott a szalon ajtaja. – Hi�nyozni fogsz. Sajn�lom, hogy nem kerestelek. Nagyon sok minden j�tt k�zbe. De ha tudtam volna, ha csak egy kis...

- Ne magyar�zkodj.

- Egy sz�t akarok csak mondani, ami megv�ltoztatni nem fog semmit, de rme�lem, a haragot, ami benned van, feloldja. Szeretlek.

- �n is szeretlek – ezekkel a szavakkal az ajkamon l�ptem �t az �let k�sz�b�t, �s meg�ll�thatatlanul haladtam tova.