A hatalmas teremben k�t ember �lt egym�ssal szemben, v�rt�k, hogy a sors bel�pjen a gy�ny�r�en megmunk�lt ajt�n. Nem pazarolt�k az id�t szavakra, tettekre, csak m�lyen a gondolataikba mer�ltek. Tudt�k, hogy ma fog kider�lni minden, m�r csak percek k�rd�se.

- Itt van – sz�lt halkan a gy�ny�r� n�, amint meg�rezte az �j szem�ly jelenl�t�t a kast�lyban.

- Rumor, m�r v�rtunk. Mit der�tett�l ki? – k�rdezte a f�rfi.

- Fels�g, Kir�lyn�m! – hajtotta meg fej�t a fiatal h�rn�k. – A sz�vets�get felr�gt�k az angyalok: Falsus mag�hoz vitette az Azul fuego birtokos�t. L�ttam, hogy k�sz�l valamire, mert Caela minden erej�t maga k�re gy�jt�tte.

- T�vozz! – parancsolta d�h�sen a kir�ly.

- Azonnal ideh�vom Falsust, ezt nem teheti meg vel�nk, a meg�llapod�s nem �gy sz�lt! - kiab�lt d�h�sen Vindicta a f�rj�vel, hab�r tudta, hogy nem � tehet err�l az eg�szr�l.

***

Falsus dacosan n�zett az el�tte �ll� kir�lyi p�rra. Tudta, hogy mi�rt h�vatt�k ide, de nem �rdekelt�k a k�vetkezm�nyek, tudta, innen csak gy�ztesen ker�lhet ki.

- Meg�llapodtunk Falsus, te pedig felr�gtad az egyess�get.

- �n? T�vedtek… m�ghozz� hatalmasat. �n csup�n megmentettem a t�zet t�letek – mosolygott a szemben �l� p�rra az id�s angyal.

- T�l�nk? Ostoba volt�l, hogy beavatkozt�l a vil�g rendj�be! Te is tudod, hogy milyen k�vetkezm�nyei lesznek ennek! – kiab�lt a kir�ly.

- H�bor�t akarsz? Megkapod! – folytatta a kir�ly gondolat�t Vindicta.

- Ahogy k�v�nj�tok – hajtotta meg fej�t az angyal, azzal elt�nt a semmiben.

***

Ignis Carte mag�nyosan �lt a s�t�t cell�ba, amiben tartott�k. Tudta, hogy a d�monok kez�be ker�lt, hogy nem sok�ra meg fog halni. Eg�sz �lt�ben erre a percre k�sz�lt, �gy nem f�lt… m�r nem.

A napl�j�t forgatta, gondolkozott, hogy mit is �rhatna, hogy van-e �rtelme egy�ltal�n valamit is bejegyeznie. Azonban amikor egy f�klya fellobbant a cell�ban, �rni kezdett. �rt, hogy elfelejtse aggodalm�t, v�gyait.

�lmodozom m�g mindig. Oh, �n ostoba!

H�siesen k�zd� �rul� rem�ny.
Dacosan visszakoz� b�szke boldogs�g.
Sz�vedb�l felt�r� ki�lt�s: kell m�g!
Halk suttog�s v�lasza a m�ly komornak:
Ti�d, h�t vedd el v�gre!

�r�kl�tbe tasz�tottad magad…
Meggondolatlan, ostoba Te!
Ezt akartad? �r�k �letet?
�lmodoz�s, boldogs�g katlanj�t?

Moh�, kapzsi Te!
F�jdalom, szenved�s k�s�rjen?
Ne legyen �jszak�d, mely elhozn�
Legszebb k�pzelg�sed �br�ndj�t?
�lmodoz�, hitetlen, k�tsz�n� Te!

Ezek a sorok visszahangoznak fejemben sz�ntelen�l… nem b�rom felejteni �ket.

Az �lmaim lettek az �letem… bolond voltam. Mi�rt v�gyik el k�pzeletem egy m�sik vil�gba? Mi�rt sz�rnyal ilyen mer�szen? Mi�rt ilyen er�sek? Mi�rt nem akarok az �lmodoz�snak v�get vetni? Ez az �n �tkom, gyenges�gem.

F�jdalmat okoz� �lmok! Menjetek! Hagyjatok b�k�n �r�kre!

B�rcsak soha t�bb� ne �lmodn�k! B�rcsak ne kergetn�nek ezek az �r�lt ill�zi�k! B�rcsak ne mardosna a k�pek �g�rte szebb �let! B�rcsak… b�rcsak teljes�ln�nek!

Az �lmaimban szeretn�k �lni… vagy pontosan ott �lek igaz�n? Kibontakozik lelkem, sz�vem az �lmok birodalm�nak, �n pedig ostoba m�don nem tiltakozom. Se er�m, se akaratom az �des s�t�ts�gbe veszni.

A feketes�g elnyel reggel, de mikor lesz�ll az �j, akkor kezd�dik sz�momra az �j �let hajnala. Igen… �j �let, melyet csak p�r �r�ra vehetek birtokba.

Ott �llok a val�s�g kapui el�tt, �s �n minduntalan visszatekingetek. Vissza egy olyan helyre, mely m�r annyira t�k�letlen, hogy t�k�letesnek l�tszik.

Rossz �lmok! Mi�rt kell ekkora f�jdalmat okoznotok? Mi�rt nem hagytok belenyugodni sorsomba?

F�jdalmat okozn�tok? Ezt a sz�vemben �rzett apr� t�sz�r�st nevezem annak? Igen… t�sz�r�s minden k�sza gondolat, minden r�vedt tekintet.

F�lek, hogy egyszer elveszek majd az �lmaimban, �s nem fogom tudni megk�l�nb�ztetni a val�s�got �s a k�pzeletet. B�r a Hal�l m�r nem ad r� sok id�t. T�ls�gosan keskeny a hat�r, melyet b�rmikor �tl�phetek, de a kezd�l�k�s v�ratt mag�ra…

De mi lesz akkor? Mi lesz, ha minden csod�latos �br�nd teljes�l? Ott �llok majd a val�s�g kapuin�l, de mindig h�tra tekintek… h�tra egy olyan vil�gra, mely teljess� tett. Egy vil�gra, mely a mindent adta nekem, �s a semmis�gbe tasz�tott. Vill�ml� szem, �res l�lek, zokog� sz�v lett a jussom… Ennyi j�rt nekem, mert hinni mertem… igen… hinni. Mi lesz �lmaimb�l? Mi lesz, ha elt�nnek? �s el fognak t�nni… ezt j�l tudom.

A Hal�l lett �j uram, mely az �lmaimba vitte a s�t�ts�get. K�t ellent�tes er� sz�letik meg bennem, melyek csak egyet akarnak: viharokat, tombol� ork�nokat �s puszt�t� napokat egym�s ut�n. Pusztuljon a val�s�g, az �lom… Gyilkolj Hal�l! Te pedig tedd a dolgod, b�rmi legyen is az! Szabad leszek… maga a Hal�l �g�rte.

- Csak nem a napl�dat �rogatod, Ignis? – k�rdezte Vindicta, amint bel�pett a cell�ba.

- Nincs m�s dolgom, unatkozni pedig ut�lok – n�zett Ignis dacosan a kir�lyn� szem�ben.

Megfogadta, hogy nem adja meg ennek a n�nek azt az �r�met, hogy f�lni l�ssa �t. B�szkes�ge, makacss�ga nem engedte ezt.

- �h, bocs�nat a gyatra vend�gl�t�s�rt, de itt vagy a legnagyobb biztons�gban, �s a te v�delmet most a d�monok legfontosabb feladata – mondta komolyan a kir�lyn�.

Igazat mondott, l�tom a szem�ben. Mit akarnak velem? - gondolta mag�ban a fogoly.

- Nem szok�som hazudni, ezt jegyezd meg! T�ged Falsust�l akarunk megv�deni, hiszen te vagy az egyetlen, aki a l�nyb�l el� tudja hozni az er�t. Ezt pedig nem engedhetj�k, hisz akkor az egyens�ly felborulna.

- Sz�val a d�monok hallj�k a gondolataimat? Megnyugtat� – s�hajtott fel Ignis. – Mir�l besz�lsz? Falsus azt mondta, hogy meg akartok �lni, a l�nyomat pedig a ti oldalatokra �ll�tani. Mi oka lehetett arra, hogy hazudjon nekem?

- Oh, kedvesem, h�t a hatalom volt az ok, mi m�s. A l�nyod nincs tudat�ban annak, hogy mekkora er� birtokosa, hogy az az er� mekkora szerepet t�lt be a term�szet rendj�ben. M�g miel�tt Falsus mag�hoz vett volna titeket, mi k�t�tt�nk vele egy egyess�get, miszerint nem avatkozunk bele a fuego m�k�d�s�be. � megszegte ezt… emiatt robbant ki a h�bor� is.

- A d�monok kezdtek el �ld�zni minket! – ki�ltott fel Ignis. Nem akart ennek a n�nek hinni, nem akarta, hogy manipul�lja. Tudta ez csak hazugs�g lehet.

- Egy �gyesen megrendezett sz�nj�t�k volt az eg�sz. Te nem vehetted �szre, hisz olyan er�ket h�vott Falsus seg�ts�g�l, amikkel mi nem j�tszadozunk: gondolatok, �rz�sek l�lekbe vitele.

- Hazudsz! – ki�ltott fel k�ts�gbeesetten Ignis. Nem akart hinni, pedig tudta, hogy Vindicta nem hazudik, pedig lenne r� oka. Az eddig fel�p�tett vil�ga sz�pen lassan romba d�lt, az er�s v�d�falak leomlottak a lelk�ben, menthetetlen�l elveszett a k�ts�gek k�z�tt.

***

- Nincs sok id�nk, Ignis, menn�nk kell! – sz�l�totta meg a cell�ban Falsus.

- Hogy ker�lsz ide?

- Nem hiszem, hogy ez lenne a megfelel� pillanat, hogy ezt a k�rd�st megvitassuk. L�nyeg, hogy a v�gs� csata kezdet�t vette, neked pedig a l�nyod mellett a helyed, az angyalok oldal�n, nem pedig a d�monok cell�j�ban.

- J�l mondod, Falsus, a l�nya mellett a helye, de nem a ti oldalatokon – mondta fenyeget�en Vindicta, mik�zben Ignis mell� l�pett.

- H�t beavattad �t a hazugs�gaidba?

- Nevezheted �gy is az igazs�got, de te is tudod, mit tett�l, �s, hogy annak milyen k�vetkezm�nyei lesznek.

Falsus nem ijedt meg a pokol kir�lyn�j�t�l, gyorsan meg�rintette Ignis v�ll�t, �s a csatat�rre vitte �t, messze Amarilliszt�l.

- Ostoba vagy, Falsus! M�rhetetlen�l ostoba! – ki�ltott a pokol kir�lyn�je az angyal ut�n a s�t�t cell�ban.

***

- Neki volt igaza. Vindicta nem hazudott!

- �gy van, igazat mondott – n�zett komolyan a n� k�k szem�be(n). Tudta, hogy felesleges lenne letagadni a m�lt esem�nyeit, a n� �tl�t rajta.

- Mit fogsz most tenni? – k�rdezte Ignis, f�lve az angyalt. A d�monok nem ijesztett�k meg, ellen�k felk�sz�lt, de a v�delmez�i ellen nem.

- El�rem, hogy a l�nyod v�gleg az angyalok mell� �lljon – v�laszolta hidegen Falsus.

Az �reg angyal felk�sz�lt erre az eshet�s�gre is, nem �rte v�ratlanul a k�rd�s. Gyorsan cselekedett: a m�rgezett t�rt az asszony sz�v�be sz�rta, hisz erre Ignis sem k�sz�lt fel, de nem sz�m�tott Vindicta �jabb megjelen�s�re.

- M�r nem tehetsz semmit – nevetett a kir�lyn� szem�be g�nyosan az angyal.

A kir�lyn� tudta, hogy elvesztett�k a csat�t, abban a pillanatban mikor Ignis �sszecsuklott a h�bor� kimenetele is eld�lt. Vesztettek, a d�monok rem�nye meghalt. Hagyta, hogy Falsus elt�nj�n, hogy Amarillisznek ism�t hazugs�gokat mondjon.

�rezte a sz�nalmat �s a f�jdalmat, amit eddig soha nem tapasztalt. Olyan �rz�sek ker�tett�k hatalm�ba, amikr�l azt se tudta, hogy l�tezhetnek a lelk�ben.

Lassan odas�t�lt a haldokl� any�hoz, �s leguggolt mell�. F�lt belen�zni egy anya szem�be, hisz el�tte m�r nem egy dacos n�, hanem egy f�lt� �desanya fek�dt. Hallotta a gondolatait, amik aggodalommal, k�rd�sekkel �s belet�r�d�ssel voltak tele.

- Vigy�l a l�nyomhoz, k�rlek! – hangj�t gyenge �s nagyon halk volt, k�sza szell�nek t�nhetett ebben a h�bor�s id�ben.

- Ahogy �hajt�d – hajtott fejet – �let�ben el�sz�r – egy embernek a kir�lyn�.

- V�rj egy pillanatra! Ne mond el Lisszinek az igazat, Falsus �gyis tenni fog r�la, hogy egy szavadat se higgye el… de az ut�dj�ra vigy�zz, ne hagyd abba a csapd�ba esni, mint amelyik minket is elragadott. �g�rd meg!

- �g�rem! – suttogta az asszony f�l�be, ki, mintha csak erre v�rt volna, behunyta szemeit, hogy v�gre az �r�k �jszak�nak szentelje mag�t.


Vindicta er�sen koncentr�lt, hogy Ignis teste a l�nya mellett bukkanjon fel. Amint �rezte, hogy az asszony kezei elt�nnek a kezei k�z�l, fel�llt, �s a kast�lyba ment.

***
A tr�nterembe �lt, �s a szolg�k besz�mol�it hallgatta, de egyik sem volt t�ls�gosan meglep�: Lisszi angyal lett, a f�rje meghalt, az angyalok gy�ztek. Megfogadta, hogy betartja az �g�ret�t, de a h�bor�t nem akarta befejezni.

- Falsus, j�l figyelj! �ld�zni foglak titeket, m�g nem j�tt el a k�vetkez� Kiv�lasztott ideje! Amarillisz Cart� nem bolond, r� fog j�nni, hogy kihaszn�ltad, ellened fog fordulni, �s �n mellette leszek. Nekem annyi dolgom van, hogy a j�v� nemzed�k�nek a m�lt p�ld�ival biztos�tsak stabil jelent! �g�retet tettem, melyet nem fogok megszegni, m�r csak az�rt sem, mert az a te hal�lodat jelenti. Bossz�m �desebb lesz, mint a v�red �tkozott angyal! – suttogta fenyeget�en a hideg s�t�ts�gbe a pokol kir�lyn�je.

***

Harry �s Contestar meglep�dve n�zett egym�sra, sohasem gondolt�k volna, hogy ez t�rt�nt val�j�ban. A k�vetkez� l�p�sen t�rt�k a fej�ket, de egyik lehet�s�g sem vezetett megold�sra.

- Most m�r mindent tudsz, Scelto, d�ntened kell! – sz�l�totta meg a kir�lyn� a kiv�lasztottat.

- Mellettem �llsz Contestar? B�zhatok benned? - k�rdezte Harry a mellette �ll� angyalt�l.

- V�delmezni foglak, m�g csak lehet. Hidd el, hogy egy l�p�st sem mozdulok mell�led – v�laszolt Contestar mosolyogva.

- Ezek szerint van egy kis dolgunk, Vindicta, miel�tt megtessz�k a k�vetkez� l�p�st – mondta Harry, mik�zben m�lyen kir�lyn� szem�be n�zve felt�rta terveit.