- Mi�rt nem lehet felfogni, hogy nem vagyok �hes! – Harry imm�ron harmadszor ord�totta ugyanezt a mondatot Perselus Piton k�p�be.

Perselus nyugodtan n�zte a v�r�s arc�, enyh�n hiszt�ri�s gyereket, �s g�nyosan elh�zta a sz�j�t.

- Teh�t elsz�llt a h�res griffend�les b�tors�g. �rtem. – Karj�t �sszefonta mellkasa el�tt. – Nos, nem er�ltetlek. Ha ink�bb a szob�dban akarsz elb�jni, ahelyett, hogy szemben�zn�l az elker�lhetetlennel, h�t tedd. - Egy tempus id�b�b�jjal ellen�rizte az �r�t. – Els� �r�d b�jitaltan. Ne k�ss el! – mondta �s az ajt� fel� indult. M�r a kilincsen volt a keze, mikor meghallotta Harry halk mormog�s�t.

- Gondolom, nem hagyhatn�m ki a mai napot? – k�rdezte halkan, lehajtott fejjel.

Perselus egy pillanatig habozni l�tszott, majd lassan megr�zta a fej�t. – J�l gondolod.

Piton t�voz�sa ut�n Harry leroskadt a sz�kre, �s tenyer�be ejtette a fej�t.

Egyszer�en k�ptelen volt szemben�zni a t�bbi roxforti di�kkal. „Mit fognak r�la gondolni a griffend�lesek? Nem akarta l�tni oszt�lyt�rsai sz�nakoz� arc�t, nem akarta hallani a mardek�rosok g�nyos megjegyz�seit, sem a hugrabugosok �s holl�h�tasok komment�rjait.

Legsz�vesebben belef�rta volna a fej�t a p�rn�j�ba, �s ki sem m�szott volna az �gy�b�l soha t�bb�. Vagy legal�bb az elk�vetkez� k�t h�tben.

De nem volt menekv�s. Egy pukkan�sra figyelt fel.

- Dobby hallotta a h�reket. Dobby hozott Harry Potternek reggelit, �s elhozta a tank�nyveit is – �dv�z�lte a man�.

- K�sz�n�m, de nem vagyok �hes – h�r�totta el Harry elkomorult arccal, de mikor megl�tta a man� lekonyul� f�l�t, nagyot s�hajtott, �s elvette a t�lc�r�l az egyik kenyeret. – K�sz�n�m, Dobby – mormogta. A man� arca egy csap�sra felragyogott.

Harry eg�szen az utols� pillanatig v�rt, hogy kimer�szkedjen a folyos�ra. Szerencs�j�re Piton lakoszt�lya �s a b�jital tanterem viszonylag k�zel volt egym�shoz, �gy mikor �gy �t�lte meg, hogy m�r val�sz�n�leg mindenki a teremben van, kez�ben a k�nyveivel kil�pett a lakoszt�ly ajtaj�n. A terem ajtaja csukva volt. Idegesen, remeg� k�zzel ny�lt a kilincs ut�n, att�l tartott, hogy Piton - k�ptelen volt r�gondolni az apjak�nt - m�r a teremben van. �m amikor m�r �ppen benyitott volna, ismer�s hang hangzott fel a folyos� v�g�r�l.

- M�lyen meghat�. �gy l�tom, m�gis megtisztelsz a jelenl�teddel.

Harry nagyot ugrott ijedt�ben, �s els�padt. M�r v�rta a szok�sos „T�z pont a Griffend�lt�l” sz�veget, de az elmaradt. Piton csak egy rosszall� morg�ssal beterelte maga el�tt a fi�t, majd maga is bel�pett az oszt�lyterembe.

Ahogy Piton v�gigvonult a termen, �gy suttogott �ssze az oszt�ly m�g�tte. A rosszindulat� mormog�sok mindegyike azt taglalta, hogy �k ketten teljes egyet�rt�sben l�ptek be a terembe, �m Harry meg sem hallotta. � amilyen gyorsan csak tudott, becs�szott a hely�re Ron �s Hermione mell�, �s a padj�t b�multa maga el�tt. K�zben Piton a katedr�hoz �rt, �s szembefordult az oszt�llyal. El�vette leggyilkosabb pillant�s�t, �s v�gign�zett a nebul�kon.

A t�bla fel� fordult, �s p�lc�j�nak int�s�re utas�t�sok sora jelent meg rajta.

- Mire v�rnak? L�ssanak hozz�. Az �ra v�g�re mindenkit�l elv�rom, hogy hib�tlan sebz�r� ken�cs�t tegyen az asztalomra, meg�rtett�k?

A terem eln�mult, �s l�zas siets�ggel igyekeztek eleget tenni a tan�r felsz�l�t�s�nak.

Harry el�k�sz�tette az alapanyagokat, �s elkezdte �sszeapr�tani a hozz�val�kat, �gy ahogy azt a mellette �l� Hermion�t�l l�tta. A l�ny m�sik oldal�n �l� Ron Weasley is h�en m�solta bar�tn�je minden mozdulat�t.

Harry k�zben a k�vetkez� l�p�sre v�ltott. Felsz�totta �stje alatt a l�ngokat, �s elkezdte belesz�rni a por�tott k�r�mvir�got �s az �r�mgy�keret. �ppen lejjebb vette a l�ngokat, amikor az el�tte �l� Parvati Patil ijedt sikkant�st hallatott. Harry feln�zett. A leveg�ben m�g l�tta egy pillanatra Albus Dumbledore f�nixmadar�t, Fawkes-et, majd a mad�r egy �les villan�s keret�ben elt�nt. Perselus Piton kibontotta a f�nixt�l �tvett bor�t�kot, �s olvasni kezdte. M�lyet horkantott, majd sz� n�lk�l Harry fel� indult, �s a kez�be adta.

Harry gyanakodva vette �t a f�rfit�l. Miut�n elolvasta, k�rd�n n�zett a b�jitalmesterre, de annak arc�r�l szok�s szerint semmit sem tudott leolvasni.

- Olvastad az igazgat� �r utas�t�s�t. Takar�tsd le az asztalodat, �s menj! – mordult a f�rfi, majd visszament a terem elej�re. – A t�bbiek folytass�k a feladatukat.

Harry eloltotta a l�ngokat az �stje alatt, elt�ntette az asztal�r�l az �sszev�gott hozz�val�kat, �s egy evapores-szel ki�r�tette az �stj�t is. Tank�nyv�t a t�sk�j�ba tette, �s halkan az ajt� fel� indult.

- Mr. Potter – �ll�totta meg Piton hangja az ajt�n�l. Harry visszafordult. – Vacsora ut�n, pontban h�tkor jelentkezzen az irod�mban, hogy elk�sz�tse ugyanezt a feladatot.

- Igen, tan�r �r – s�hajtotta Harry, majd elindult az igazgat� irod�ja fel�.

- B�v�s bizsere! – mondta az ajt� el�tt �ll� v�zk�p�knek, majd a mozg� csigal�pcs� egyenesen az igazgat� ajtaj�hoz sz�ll�totta �t.

Odabentr�l ismer�s hang hallatszott ki. Harry a nap folyam�n el�sz�r mosolyodott el. Lenyomta a kilincset, �s bel�pett.

- Remus! – k�sz�nt�tte a f�rfit f�lszeg mosollyal. – Van valami h�red? J�l van Sirius? Nem b�ntott�k? Ugye…

- Igen – v�gott a szav�ba a v�rfarkas szel�den. – Sirius j�l van. T�le j�v�k. Az igazgat� �r el�rte, hogy megl�togathassam.

Harry mogorv�n n�zett Dumbledore igazgat�ra.

- �n is szerettem volna l�tni �t… - mormogta halk szomor�an.

- Tudom, Harry – d�nny�gte az igazgat� -, de �gy �t�ltem meg, hogy jelen helyzetedben sokkal ink�bb javadra v�lik egy pihentet� alv�s

Harry figyelmen k�v�l hagyta a f�rfi szavait.

- Elmondtad neki? – k�rdezte szinte suttogva. – Most ut�l? Nem is akar t�bb� l�tni? – Szem�b�l szinte s�t�tt az att�l val� f�lelem, hogy nem kell t�bb� Siriusnak, most, hogy m�r hivatalosan is Piton fia.

Remus egyb�l mellette termett, �s szorosan mag�hoz �lelte a reszket� fi�t.

- Ne but�skodj, Harry. Sirius im�d t�ged. �s nem �rdekli, hogy Piton az ap�d. – Harry k�telked� pillant�s�ra, megvonta a v�ll�t. – Na j�, ez nem teljesen igaz, de azt mondta, t�lteszi rajta mag�t.

- �r�l�k neki. Ugye holnap t�l lesz�nk ezen a r�m�lmon? Tiszt�z�dik a neve, �s v�gre szabad lesz?

- Mindent megtesz�nk, ami csak m�dunkban �ll, hogy tiszt�zzuk Sirius nev�t, Harry, de te is tudod, hogy neh�z dolgunk lesz. Az ap�dat nem h�vhatjuk; senki nem hinn� el, hogy Perselus Piton �nk�nt tesz tan�vallom�st Sirius Black oldal�n. Mindenki azt hinn�, hogy csak az�rt teszi, mert m�r � Harry Potter apja, aki el akarja �rni, hogy a fia feln�zzen r�. Egy v�rfarkas szava sem sokat �r. – Albus Dumbledore hangja el�g lemond�nak t�nt. Harry, aki eddig bizakod�nak t�nt, most felkapta a fej�t.

- Maga m�r le is mondott r�la – �llap�totta meg. - Mi�rt? Mindig azt mondta, hogy csak az�rt mert valami nem k�nny�, m�g nem lehetetlen. Sosem tudjuk meg, mi siker�lhet, ha meg sem pr�b�ljuk – k�nt�lta Harry Dumbledore egy r�gi mond�s�t.

Remus halv�nyan elmosolyodott. – Nem adtuk fel Harry – csit�totta a fi�t. – Sosem adn�m fel – tette hozz� halkabban.

- �n is ott akarok lenni a t�rgyal�s�n – jelentette ki Harry ellentmond�st nem t�r�en. – Nem fogom hagyni, hogy Siriust el�t�lj�k.

Dumbledore fels�hajtott.

- Ezt m�r az ap�ddal kell megbesz�lned, Harry. Tekintve, hogy a t�rgyal�s a tan�t�si id� alatt zajlik, az � beleegyez�se is sz�ks�ges ahhoz, hogy elhagyd az iskol�t. �s term�szetesen gondoskodni kell a megfelel� k�s�r�r�l is.

- Majd �n besz�lek Perselusszal, Harry – szor�totta meg a fi� v�ll�t Remus. �s �r�mmel elk�s�rlek. Gondolom, ez �nnek is megfelel, Albus.

--

- Valami�rt olyan �rz�sem van, hogy Dumbledore nem is akarja annyira m�r, hogy Sirius szabad legyen – jegyezte meg Harry s�t�ten, mikor kicsivel k�s�bb Remus mellett baktatott a folyos�n. Mintha nem akarn�, hogy most, hogy Piton az… ap�m – nagyot s�hajtott - azt, hogy Sirius is a k�zelemben legyen.

- R�meket l�tsz, Harry. Mi�rt akarn� ezt az igazgat� �r? – Remus k�telkedve cs�v�lta meg a fej�t.

Harry megvonta a v�ll�t. – Higgy, amit akarsz, Remus, de �n kin�zem Dumbledore-b�l.

Remus meg�llt a folyos� k�zep�n, �s szembefordult a fi�val.

- Harry, Dumbledore igazgat� �r mindig a javadat akarta. Ne hagyd, hogy b�rki k�telyt t�masszon benned.

Harry egy ideig �llta Remus tekintet�t, majd elford�totta a fej�t, �s zavartan b�lintott.

Val� igaz, hogy az ut�bbi id�ben �sszezavarodott benne a Dumbledore-r�l fel�ll�tott k�p. M�r nem az a tisztalelk� er�s var�zsl� volt, aki mindig Harry p�rtj�t fogta, aki a vil�gos oldal elk�telezett h�ve volt. Voldemort el�ltette benne a gyan� szikr�j�t. M�r l�tta a var�zsl� s�t�t, manipulat�v oldal�t is. Azt, amely a maga finom m�dj�n ir�ny�tja az embereket, �s el�ri, hogy azt tegy�k, ami sz�m�ra a legk�nyelmesebb. �m ezt nem most fogja megvitatni a folyos�n �llva.

- Mennem kell, mert elk�sek - mondta zavartan, �s esetlen�l meg�lelte Remust. - �r�l�k, hogy l�ttalak. Gondolom, akkor d�lut�n m�g tal�lkozunk…

- Hogyne. Felt�tlen�l megkereslek, miut�n besz�ltem Perselusszal.

Az �tv�ltoztat�stan �ra �ppen olyan volt, amire sz�m�tott. Ak�rh�nyszor �sszetal�lkozott a szeme a h�zvezet� tan�r��val, a n� tekintete ell�gyult, �s sz�nalom csillant meg benne. Ez Harryt nagyon bosszantotta, de megpr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni. �m az �ra v�g�re m�r forrt benne a harag. Nem szerette, ha b�rki is sajn�lkozik rajta, �gyhogy amikor v�gre t�nyleg v�get �rt az �ra, Harry els�k�nt viharzott ki a teremb�l, �s es�lyt sem adott a n�nek, hogy v�ltson vele p�r sz�t.

Hermione �s Ron is csak a k�vetkez� folyos� v�g�n �rt�k utol. N�m�n ballagtak egym�s mellett a Legend�s L�nyek Gondoz�sa �r�ra. Ron �s Hermione t�bb pillant�st is v�ltottak egym�ssal, mire Harry kit�rt.

- Legy�nk t�l rajta – csattant. – Hallgatlak titeket. De ha azt akarj�tok mondani, mennyire sajn�lj�tok, ink�bb bele se kezdjetek. Gondolom, tele volt vele a Reggeli Pr�f�ta, �s most az eg�sz Roxfort az �j nevemen cs�mcsog. Gondolom a f�l Mardek�r le volt d�bbenve, hogy egyetlen pontlevon�s sem �rte a Griffend�l h�zat a b�jital �ra alatt.

- H�t, ami azt illeti, ez nem �gy van. Neville-nek siker�lt felrobbantani egy �jabb �st�t, �s Piton levont t�le tizen�t pontot – d�nny�gte Ron. Harry elkerekedett szemmel n�zett r�, majd kirobbant bel�le a nevet�s.

K�t bar�tja hamar csatlakozott hozz�.

- Szeg�ny Neville, l�tnod kellett volna – tette hozz� fuldokolva Ron. – Az eg�sz k�p�t beter�tette valami k�k sz�n� trutym�. B�r, hogy mit�l lett k�k, azt csak � tudn� megmondani… �s m�g b�ntet�munk�t is kapott. Onnant�l kezdve Piton valahogy nyugodtabbnak t�nt.

Valami�rt ett�l Harry is megk�nnyebb�lt.

- Akkor j� – s�hajtotta. – Bocs, hogy olyan undok voltam, csak…

- Semmi baj Harry. Meg�rtj�k. Biztos nem k�nny� – mosolygott gyeng�n Hermione. – Nem volt j� reggele Piton professzornak sem. Dumbledore professzor reggel bejelentette, mi t�rt�nt, �s azt is elmondta, hogy mennyire �r�l, hogy Piton professzor �r v�gre megtudta, hogy van csal�dja, �s a legjobbakat k�v�nta neki. �s persze biztos�totta, hogy mindenki a seg�ts�g�re lesz, ha tan�csra lesz sz�ks�ge. Piton persze nem vette t�l j� n�ven. L�tnod kellett volna, milyen csend lett a Nagyteremben, mikor a di�kok megl�tt�k a Pr�f�ta c�moldal�t. Addig azt hitt�k, valami vicc az eg�sz.

Ja, Piton szeme szinte vill�mokat sz�rt, mikor Flitwick professzor gratul�lt neki. Hagrid meg �gy l�kte oldalba, hogy majdnem leesett a sz�kr�l. Persze eln�z�st k�rt t�le r�gt�n.

- Azt biztos csak v�letlen volt. Tudj�tok, Hagrid, milyen el�vigy�zatlan tud lenni n�ha – v�dte a vad�r a l�ny.

- Ja, biztos v�letlen volt – jegyezte meg Ron g�nyosan.

- �s mit �rt a Pr�f�ta? – cs�szott ki Harry sz�j�n akarata ellen�re.

- Harry Potter az Ex-hal�lfal� fia. Nem Caramel miniszter �r lett a Kis T�l�l� gy�mja – id�zte Ron Weasley a c�moldal sz�veg�t enyhe k�r�r�mmel. M�g � is �gy v�lte, hogy Piton jobb v�laszt�s Carameln�l. B�r nem sokkal.

- K�red? – h�zta el� Hermione a t�sk�j�b�l az �js�got. Harry meg�llt, �s a kez�be vette a lapot.

A f�c�m alatti f�nyk�pr�l � integetett vissza. A fekete-feh�r f�nyk�p-Harry kiss� s�padt volt, �s mereven b�mult maga el� M�g�tte Perselus Piton �llt, aki kez�t a l�that�an ideges Harry v�ll�n nyugtatta.

Harry hosszan n�zte a f�nyk�pet. Valahogy megnyugtat� l�tv�ny volt. Szinte most is �rezte a meleg kezet a v�ll�n.

Elfintorodott, �s elhessegette mag�t�l a hirtelen t�madt gondolatot, mely szerint tal�n m�gis k�ne adni es�lyt az apa-fia kapcsolatnak.

Visszaadta a l�nynak az �js�got. – Menj�k, mert elk�s�nk. Hagrid? - Villant bele a l�ny el�z� mondata. – Hagridet mondt�l? Mikor j�tt vissza? – Csak most esett le neki, hogy Hagrid nev�t hallotta.

Hermione sz�lesen elmosolyodott. – Tegnap k�s� d�lut�n. Hallottam, mikor vacsora ut�n k�z�lte Dumbledore professzorral, ma m�r k�szen �ll a tan�t�sra.

- Aha, �rtem. �s j�l van? Nem voltatok n�la?

- Nem. Meg akartunk v�rni vele, de miut�n nem j�tt�l… - motyogta Ron.

- �rtem – jegyezte meg Harry, mik�zben a f�ldet b�mulva bandukolt el�re.

- Szerintem akkor is rendes dolog volt Piton tan�r �rt�l, hogy ki�llt melletted a nyilv�noss�g el�tt – jegyezte meg Hermione halkan, ism�t visszat�rve az el�z� t�m�hoz.

- Nem mintha lett volna m�s v�laszt�sa – v�gta r� Ron. – Dumbledore �gy sem hagyta volna – vonta meg a v�ll�t Harry k�rd� pillant�s�ra. – Igaz?

- Val�sz�n� – hagyta j�v� Harry. Azt m�r csak mag�ban tette hozz�, hogy Voldemort sem hagyta volna, hogy Piton csak �gy kis�t�ljon ebb�l a helyzetb�l. �gy Harry kett�s csapd�ba ker�lt. Voldemort �s Dumbledore is csak kihaszn�lja az ebb�l fakad� el�nyt. Harrynek ma m�r nem el�sz�r jutott esz�be a k�t ellent�tes oldal vezet�j�nek kett�s j�tszm�ja, amelyben �, Harry volt a t�t.

- Besz�ltem Remusszal – pr�b�lta ism�t m�sra terelni a sz�t. – Holnap lesz Sirius t�rgyal�sa. Azt �g�rte, besz�l Pitonnal, �s megk�ri, hadd legyek �n is ott.

- Pitonnal? Mi k�ze hozz�? – k�rdezte Ron nem is gondolkodva. – Ja, tudom… H�t, ha eddig n�ha irigyeltelek is, ez mostanra teljesen elm�lott. Piton, mint ap�m. – L�tv�nyosan megborzongott.

K�zben utol�rt�k �ket a t�bbiek is.

- Szia, Harry – k�sz�nt�tt�k �t h�zt�rsai kiss� f�l�nken.

– Ma m�r visszaj�ssz a Toronyba, vagy v�gleg Pitonhoz k�lt�z�l? – k�rdezte Dean Thomas. – Gondolom, most j�tszanod kell a j� fi�t. Esetleg h�zat is v�ltasz? Vagy m�r t�l is vagy rajta? Esetleg m�sban is a rendelkez�s�re �llsz?

Harry nagyon lassan fordult szembe oszt�lyt�rs�val.

- Tess�k? – k�rdezte d�bbenten.

- Neked teljesen elment az eszed, Dean – ki�ltotta Ron v�r�s fejjel. – Hogy mondhatsz ilyet? Neked hogy esne, ha egyik napr�l a m�sikra azt k�ne megtudnod, hogy az ap�d nem az ap�d, de van helyette m�sik. Egy �l�. Egy igazi seggfej. Egy olyan, aki b�rmikor �gy d�nthet, hogy azt akarja, Harry mostant�l a Mardek�r-h�z tagja legyen. Biztos vagyok benne, hogy tegnap nem �nsz�nt�b�l aludt Piton �gy�ban. ���.. iz� a szob�j�ban.

- Azt hiszem, �n kihagyom a mai napot – s�gta Hermione f�l�be, majd miut�n mindenkin v�gign�zett, sz� n�lk�l sarkon fordult, �s elindult vissza a kast�ly fel�.

- Most mi van? Valami rosszat mondtam? – k�rdezte Ron �rtetlen�l.

- Hogy ti milyen h�ly�k vagytok – csattan fel Hermione. – Nyilv�nval�, hogy Harry nem tudott r�la, hogy m�t�l ak�r mardek�ros is lehet, ha Piton �gy d�nt. Mivel nem tette meg, egy�rtelm�, hogy nem is �ll sz�nd�k�ban. �s ahelyett, hogy mellette �lln�tok, most m�g h�tba is t�madj�tok. Milyen griffend�lesek vagytok ti? Sz�gyellj�tek magatok. – Hermione d�h�sen toppantott, �s Harry ut�n szaladt.

- Harry! Harry, v�rj!

- Ne t�r�dj vel�k – lihegte kifulladva, mikor utol�rte a fi�t. – Dean nem gondolta komolyan. Csak tudod, mindenkit megd�bbentett, mikor egyszerre j�ttetek be az ajt�n. �rted ment, igaz?

- Nem – ismerte be Harry. – �n nem is akartam ma �r�ra menni. K�rtem, hogy engedjen el m�ra, de persze ismerj�k. Nem tette. �gy h�t v�rtam az utols� pillanatig, �s m�g el�tte be akartam l�gni a terembe. De mikor van nekem szerencs�m? Sose. �n vagyok az, aki nem kell senkinek. Ha m�gis, biztos f�z�dik hozz� valami �rdeke. �n vagyok az, akib�l mindenki szak�tani akar egy darabot. Akinek az�rt vannak bar�tai, mert � Harry Potter. �s akit persze az�rt ut�l mindenki, mert � Harry Potter. A Fi�, Akit Lassan Rohadtul Nem �rdekel M�r Semmi! Tudod mit? T�nyleg jobb volt lenn a pinc�ben, Piton szob�j�ban. Soha nem volt szob�m, amit csak nekem csin�ltak volna. Pedig � �pphogy csak elvisel. Ha nekik derog�l egy leveg�t sz�vni velem, akkor magasr�l teszek r�juk.

Harry sz�p lassan felhergelte mag�t. Hermione ijedten harapta be a sz�ja sz�l�t. Amikor Harry �gy viselkedett, az sosem vezetett j�ra. �m szerencs�re ekkor l�pett ki a h�z�b�l Hagrid, aki �rvendezve indult meg fel�j�k.

- Harry! �s Hermione! De j� l�tni titeket! Gyertek, igyekezzetek, mert elk�stek – k�sz�nt�tte �ket t�lont�l vid�man. – M�ra valami nagyon �rdekeset k�sz�tettem nektek el�. Siess�nk.

A k�t bar�t egym�sra n�zett. Hermione megvonta a v�ll�t, �s �vatosan megfogta Harry tal�rj�nak ujj�t.

- Gyere – mondta sz�gyenl�sen. – A t�bbiekkel meg ne is t�r�dj.

A t�bbiekt�l t�vol �lltak meg. Egy sz�les t�rzs� f�nak t�maszkodva unottan figyelt�k az �r�t.

�ra v�g�n, miut�n a t�bbieket eleresztette, Hagrid odal�pett a k�t fiatalhoz.

- J�l l�tom, �n, hogy valami nincs rendben, igaz, Harry? - k�rdezte �vatosan a vad�r.

Harry megvonta a v�ll�t, de nem v�laszolt. Megtette helyette Hermione. - D�lut�n mindent elmes�l�nk. J�, Hagrid. �gyis nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy ment a k�ldet�sed? Tal�lkozt�l vel�k? Mit mondtak? Ugye-

- Ki mondta, hogy k�ldet�sen voltam? - szak�totta f�lbe a l�ny folyamatos csacsog�s�t a vad�r? - Egy�ltal�n honnan tudtok r�la?

A l�ny titokzatosan elmosolyodott. - Te mes�lsz a kalandodr�l az �ri�sokkal, Harry meg elmes�li, hogyan lett bel�le Piton.

Harry bossz�s felhorkan�s�t, Hagrid hangos felh�rd�l�se elnyomta. - Azt magam is tudni szeretn�m - b�d�lt fel hangosan.

A nap nagyon lassan telt el. Alig v�rta, hogy v�get �rjen a d�lel�tti utols� �ra, �s egy kis nyugalma legyen. �m amikor bel�pett a Nagyterembe, majdnem visszah�k�lt. M�r tele volt a terem, �s mindenki azonnal abbahagyta az ev�st, hogy r�n�zzen �s �sszes�gjon.

Ez volt az, amit�l a hideg m�g ink�bb kir�zta. Ami mindig eml�keztette r�, hogy � m�s, mint a t�bbiek. K�l�nc. Csodabog�r.

Hermione a k�ny�k�n�l fogva h�zta mag�val. – Enned kell – mondta ellentmond�st nem t�r�en. A griffend�les asztal sz�l�n �ltek le, ahol egy nagyobb �res teret tal�ltak.

Fred �s George Weasley, akik h�rom sz�kkel t�volabb �ltek, azonnal fel�lltak, �s mell�j�k �ltek.

- Hallottuk a h�reket – kezdte Fred.

- Igen, Roncimonci megint megmutatta, hogy mennyire tapintatos is tud lenni – folytatta George.

- �s besz�lt�nk Deannel is – tette hozz� Fred.

- Biztos lehetsz benne, hogy… - v�gott szav�ba George

- t�bbet nem zaklat – mondt�k egyszerre, �s az asztal k�z�pt�j�n �l� griffend�les fi� fel� n�ztek.

Harrynek hatalmasra t�gult a szeme, Hermione pedig a sz�ja el� kapta a kez�t, hogy ne vihogjon fel hangosan. Egyik pillanatr�l a m�sikra Dean �tv�ltozott. El�bb kiss� �sszement, majd p�pos�tott, mint a macska. Feje m�g kisebb lett, sz�ja elt�nt, orra pedig alaposan megny�lt, �s szarusodni kezdett. Ruh�ja lev�lt r�la, �s a k�vetkez� m�sodpercben Deant tet�t�l talpig kan�ris�rga tollruha bor�totta. Fej�n, mint valami kakadu tar�j �ssze�llva magasodott naps�rga haja.

George Harry k�rd� tekintet�re csak megvonta a v�ll�t. –Valahogy v�letlen�l beleker�lt az �tel�be az egyik �j k�s�rleti maximul�ns term�k�nk, amelyt�l m�r nem csak hangut�nz�sra vagy k�pes, hanem �tmenetileg �t is v�ltozol.

- Egyetlen apr� probl�ma van vele – sz�lt k�zbe Fred ugyanolyan halkan -, hogy nem tudjuk az �tv�ltoz�s idej�t beszab�lyozni. Eltarthat �t perct�l ak�r huszonn�gy �r�ig. – K�zelebb hajolt Harry f�l�hez. – Azt hiszem, Dean szenved�se a huszonn�gy �r�hoz fog k�zel�teni.

A teremben kit�rt a r�h�g�s, minden asztal fel�llt, hogy jobban l�ssa a mad�rr� v�ltozott �t�d�vest.

Harry nem is tudta, mit mondjon. Sz�v�t melegs�g j�rta �t. Az, hogy az ikrek ennyire nyilv�nval�an ki�lltak mellette, nagyon j�l esett neki.

F�l�nken n�zett a tan�ri asztal fel�, ahol Minerva McGalagony �sszeh�zott szem�ld�kkel, �s v�konyra pr�selt sz�jjal �llt fel, �s indult el h�za asztala fel�.

Kicsit oldalra n�zve j�l l�tta, hogy Albus Dumbledore j�indulat� mosollyal n�zi, a hangosan csipog� fi�t. Harry ism�t oszt�lyt�rsa fel� ford�totta a fej�t, �s elmosolyodott, mikor �szrevette, hogy Ron kez�ben m�g most is ott �ll a kan�l, amely �ppen f�l�ton volt a sz�ja fel�, mikor Dean Thomas valahogy �tv�ltozott. Gyanakv� pillant�st vetett b�tyjaira, de azok �rtatlan tekintettel n�ztek vissza r�.

Miut�n t�l�lt�k az eb�det, �s a d�lut�ni �r�kat, �s gyorsan meg�rt�k a h�zi feladatokat a k�nyvt�rban, Harry �s Hermione felkerest�k Hagrid kunyh�j�t. T�tott sz�jjal hallgatt�k a vad�r besz�mol�j�t az �ri�sokn�l tett l�togat�s�r�l, �s ugyanilyen megd�bben�ssel kezelte �ri�s bar�tjuk a t�nyt, hogy Harry Perselus Piton v�rszerinti fia. Miut�n elm�lt a megr�k�ny�d�se, Hagrid kimondottan j�kedv�en lapogatta meg Harry v�ll�t. A hatalmas csap�sokt�l Harry mag�ra �nt�tte a kez�ben tartott cs�sz�je tartalm�t. A kiss� sziruposra siker�lt te�t nem is b�nta, de azt m�r ann�l jobban, hogy kin�zete meglehet�sen cs�p�g�s �s ragacsos k�ls�t �lt�tt. Hermione hamar megk�ny�r�lt rajta, �s n�h�ny h�ztart�si b�b�j ig�nybev�tel�vel megtiszt�totta Harry ruh�j�t, �s ha m�r benne volt, ki is vasalta a fi�n, hi�ba tiltakozott hevesen annak tulajdonosa. Annyira belemer�ltek a besz�lget�sbe, hogy �szre sem vett�k az id� m�l�s�t, m�g Hermione ijedt sikkant�ssal nem n�zett az �r�j�ra. R�m�lten kerekre t�gult szemmel n�zett Harryre.

- Mindj�rt h�t �ra. Igyekezz, Harry, mert elk�sel - n�gatta a fi�t.

Harry a vad�rlak fal�n l�v� �sdi �r�ra pillantott. �t perce maradt, hogy vissza�rjen a kast�lyba, �sszeszedje a b�jitalk�nyv�t, �s el�rje apja irod�j�t. A pince legt�volabbi pontj�t.

- Ez szinte rem�nytelen - mormogta maga el�, de felt�p�szkodott, b�cs�t intett, �s miut�n kil�pett a h�z ajtaj�n sebes l�ptekkel megindult a kast�ly fel�.

Nem vesztegette idej�t azzal, hogy felmenjen a toronyban hagyott k�nyv��rt. Egy gyors begy�jt�b�b�jjal mag�hoz h�vta, mihelyt bel�pett a kast�ly kapuj�n, �s azonnal az alagsor fel� vezet� folyos�ra indult. Kifulladva �rte el az iroda ajtaj�t, �s m�r kopog�sra emelte fel a kez�t, mikor meghallotta a bentr�l kisz�r�d� hangokat. A hangokat, melyek cseppet sem voltak bar�ts�gosnak mondhat�ak. Sem Remus Lupin sem Perselus Piton nem fogta mag�t vissza.

Harry zaklatott sz�vvel hallgatta a kisz�r�d� veszeked�st.

- Am�g �n vagyok az apja, �n mondom meg, hogy hova, kivel, �s mikor mehet el - �v�lt�tte a v�rfarkas k�p�be a b�jitalmester. - M�r �ppen itt az ideje, hogy valaki megtegye.

- Perselus, � nem a tulajdonod, �s nem r�ngathatod b�b�k�nt. Harry nem olyan, aki hagyja mag�t dr�ton r�ngatni. �s te is tudod, joga van ott lenni. Sirius a keresztapja.

Piton megvet�en felhorkant.

- Ami, mint azt te is tudod, jelen esetben semmit nem jelent. B�rmikor d�nthetek �gy, hogy ennyi volt.

- �s, ahogy azt meg te tudod - v�gott k�zbe Remus -, ez nem teszi semmiss� a k�zt�k kialakult szeretetet �s meg�rt�st. Tetszik vagy nem, Harry szereti Siriust. Ha egy kicsit lehiggadn�l, te is r�j�nn�l, hogy csak az�rt, mert nem l�tod sz�vesen Siriust Harry k�zel�ben, m�g nem jelenti azt, hogy eltilthatod �ket egym�st�l. Nem tudom, mit hoz a holnapi nap, de Harry sosem fogja megbocs�tani, ha nem lehet ott Sirius mellett.

Harrynek az ajt� el�tt �k�lbe szorult a keze, �m valahogy siker�lt megnyugtatnia mag�t, �s gonoszan elmosolyodott. „Majd megl�tjuk, Perselus Piton, hogy ki mondja ki a v�gs� sz�t...” - gondolta. D�h�sen f�jt egyet, �s der�s arccal bekopogtatott. Odabenn a k�t ember azonnal elhallgatott.

- Tess�k! - hallatszott a bebocs�t�st jelz� hang. Harry lenyitotta a kilincset, �s bel�pett.

- J� est�t, tan�r �r! Remus! - �dv�z�lte a k�t f�rfit �rtatlan szemmel. Piton �sszevont szem�ld�kkel vizslatta a fi�t. A falon l�v� �r�ra pillantott. Harry �szrevette tekintet�t, de a f�rfi nem konstat�lta a k�s�st.

- Menj �t a szob�nkba, �s k�sz�ts el� mindent a laborban - s�hajtott. - �n is azonnal ott leszek.

Harry sz� n�lk�l biccentett, �s ism�t az ajt�kilincshez ny�lt.

- Szia, Remus - k�sz�nt ism�t a v�rfarkasnak, majd �tment a lakoszt�lyukba.

- Szia, Harry, reggel m�g besz�l�nk. - Harry halv�nyan r�mosolygott.

- H�t persze - v�laszolta.

A k�t f�rfi odabenn egym�sra n�zett.

- Vajon hallotta? - morfond�rozott Lupin.

- Biztos lehetsz benne - mordult a b�jitaltan tan�r. - Ink�bb azon k�ne meglep�dn�d, hogy egy sz�val sem mondta.

Remus r�ntott egyet a v�ll�n. - �n mondtam neki, hogy elint�zem. Gondolom, hagyja...

A m�sik v�laszk�nt csak morgott valamit, �s az ajt� fel� terelte Remus Lupint.

- Mint l�tod, egyesekkel ellent�tben, nekem dolgom van - vicsorogta kedvesen. - Teh�t, ha megbocs�tasz, v�r a fiam - hangs�lyozta ki az utols� sz�t jelent�s�gteljesen.

Lupin arca els�t�tedett. - Vigy�zz Perselus. Nem haszn�lhatod fegyverk�nt Harryt. Visszafel� fog els�lni - sziszegte megvillan� szemmel, majd t�le szokatlan hevess�ggel felt�pte az ajt�t, �s kirontott rajta.

Perselus felh�zott szem�ld�kkel figyelte, majd egy maroknyi dolgozatot kapott fel az �r�asztal�r�l, �s � is ut�na indult.

--

Harry n�ma csendben dolgozott, mik�zben apja a sarokban �ll� apr� �r�asztal m�g�tt, �s a mag�val hozott dolgozatokat jav�totta. Lopva a csendben dolgoz� fi�ra pillantott, majd folytatta az oszt�lyoz�st.

Egy f�l �ra m�lva Harry megt�r�lte homlok�t, �s feln�zett. - K�sz vagyok - jelentette be, miut�n elz�rta a l�ngokat az �stje alatt.
Az eredm�nnyel t�bb�-kev�sbe meg volt el�gedve. A sebz�r� kr�m ugyan kiss� foly�sra siker�lt, de a sz�ne ugyanolyan piszkosfeh�r volt, mint amilyennek a tank�nyve �rta, �s a szaga is olyan volt, amivel m�r t�bbsz�r tal�lkozott, amivel id�nk�nt Madam Pomfrey ell�tta egy-egy s�r�l�se sor�n. R�ad�sul b�ztat� jelnek sz�m�tott az is, hogy a mell� l�p� tan�r csak enyhe ajakr�ng�sr�l tett tan�bizonys�got.

- T�ls�gosan visszavetted a l�ngot, amikor beletetted az �r�mgy�keret - k�z�lte t�rgyilagos hangon. - �gy a kieresztett levet, nem tudta mind elforralni, �s emiatt az �llaga nem megfelel�.

Harry les�t�tte a szem�t, �s v�rta a fejmos�s folytat�s�t.

Piton azonban ism�t meggy�jtotta a l�ngokat. - Kavargasd - sz�lt, majd a fal mellett �ll� t�rol�szekr�nyhez l�pett. Egy t�lat vett el�, amelyben az �v�hez hasonl� sz�n� s�r� massza �llt. Odavitte az �st mell�, �s p�lc�ja seg�ts�g�vel az �stbe helyezte a t�lka tartalm�t. �tvette a keverget�st Harryt�l, �s gyors prec�z mozdulatokkal �sszevegy�tette a k�t massz�t. Az elegy n�h�ny percnyi f�z�s ut�n kezdett kr�m �llag� lenni, �s Piton el�gedett mosollyal eloltotta a l�ngokat.

Harry k�rd�n n�zett r�.

- Azokat a f�zeteket, melyeket fel lehet haszn�lni, �ltal�ban nem t�ntetem el. Mr. Nott mai munk�ja t�l s�r�re siker�lt - mondta egyszer�en. V�gign�zett az �st melletti romokon. - Takar�ts �ssze, �s v�gezt�l. - � maga vissza�lt az asztal m�g�.

Harry takar�t�s k�zben nem b�rta tov�bb.

- Hallottam, mir�l besz�lt...�l Remusszal - mondta halkan, �s megpr�b�lta nyugodtan tartani a hangj�t.

- Ezek szerint hallgat�zt�l. Mi�rt is nem lep meg? - n�zett fel az asztalt�l a f�rfi. Mag�ban elmosolyodott. K�v�ncsi volt, mikor hozza fel a fi� a t�mak�rt. Tulajdonk�ppen meg is lehetne lep�dve. Azt hitte, mihelyt bel�p a lak�sba, Harry let�madja, �s sz�mon k�ri rajta. Ehelyett megv�rta, m�g a „p�t tan�r�nak” �s ezzel az � tan�ri szerep�nek is v�ge, ami az�rt b�ztat� jel. �s azzal is pontosan tiszt�ban volt, mi Harry szerepe a m�snapi t�rgyal�son. Csod�lta, hogy Lupin nem tud r�la. Ellenkez� esetben nem ment volna hozz� a v�rfarkas, hogy elk�rje Harryt. Ami - be kellett vallania mag�nak - j�l es�en hizlalta a m�j�t. Remus Lupin t�le - na j�, ha nem is k�ny�rgi, de t�le - k�ri el Harry Pottert. Visszafogta mag�t, ne h�zza sz�les el�gedett mosolyra a sz�j�t. Szinte alig hallotta meg Harry v�lasz�t, ami visszah�zta a val�s�gba.

- El�g neh�z hallgat�zni, amikor kihallatszott az eg�sz a folyos�ra - mutatott r� Harry. - Sz�val? Elenged...sz? - M�g mindig nehez�re esett a tegez�s, de most �gy �rezte, hogy a bizalmasabb hang eredm�nyesebb lehet. - Besz�ltem Dumbledore-ral, �� Dumbledore professzorral - jav�totta ki mag�t apja els�t�t�l� szeme l�tt�n -, �s � azt mondta, hogy fel�le mehetek, ha beleegyezel. - Hangj�t k�rlel�re �s rem�nyked�re vette.

- Nem hinn�m, hogy a javadra v�lna, ha ott vagy - kezdte Piton -, de tekintve, hogy mi m�lik a jelenl�teden, elmehetsz.

Harry megd�bbent. Nem sz�m�tott ilyen gyors gy�zelemre. Gyanakodva emelte fel a fej�t.

- De...? - k�rdezte.

Piton sz�ja sz�le most m�r t�nyleg felfel� kunkorodott. - Nincs de. �m Lupinnak nem kell felt�tlen�l nyeregben �reznie mag�t. �rtes�tem �t a d�nt�semr�l. Reggelin�l tal�lkoztok, �s egy�tt megbesz�lj�k a tov�bbiakat. Most elmehetsz - mondta, �s ism�t a tint�ba m�rtotta penn�j�t, hogy folytassa a dolgozatok �rt�kel�s�t.

- Hova? - k�rdezte megh�kkenten, �sszer�ncolt homlokkal.

Piton kez�ben ism�t meg�llt a penna.

- Tekintve, hogy m�r k�zel j�runk a takar�d�hoz - kezdte a csek�lyebb �rtelm� di�koknak fenntartott hangj�t - gondolom a toronyba k�ne menned, �s a lefekv�shez k�sz�l�dn�d. Vagy m�s terveid voltak?

Harry elbizonytalanodott. Zavartan, kiss� sz�gyenkezve szedegette �ssze holmijait. - Neeem - mormogta halkan, �s az ajt� fel� indult. - J� �jt.

Piton f�lig felh�zott szemh�jjal figyelte a t�vozni k�sz�l� fi�t, mint aki nem akar hinni a benyom�s�nak.

- Term�szetesen alhatsz a szob�dban is, ha ott, jobb szeretn�l. - Most az � hangja volt bizonytalan.

Harry arca felder�lt. - K�sz�n�m. Akkor m�g egyszer j� �jt. Reggel tal�lkozunk - mondta, �s kil�pett az ajt�n.

Piton fejcs�v�lva n�zte a becsuk�d� ajt�t. N�ha nem �rtette Harry Pottert.